Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
1960. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megérdemlik a traktorosok Szakács András azzal fogad a Tiszaszentimrei Állami Gazdaságban: — Akkor jöttek volna az elvtársak. Egy körmös traktor elakadt a szállítmánnyal. Elébe állt a Szuperzetor. Ottragadt az is. A DT-t küldtük segítségükre. A körmös, a Szuperzetor, a DT és a rakomány elültek a sárban. Végül az Sz—100-as tudta kimozdítani a „szerelvényt.” Nagy Sándor elvtárs, a túr- kevei Vörös Csillag Tsz párttitkára meséli: — Majd minden nap körüljártam a cukorrépaföldet. Csak lóháton, mert így lehetett megközelíteni. Egy elhagyott csatatér szánalmas benyomását keltette a határ. Itt egy DT elakadva, ott egy lovaskocsival küszködtek. — Amott két traktor vonszolta egymást S amerre járunk, mindenhol felemlítik az idei rendkívüli ősz rendkívüli küzdelmét. Valóban csatatér volt ez. S a csatát kemény munkával, önfeláldozással, a munkásosztály segítségével megnyerte a parasztság. S a szövetkezeti emoerek leghűségesebb barátai a traktoristák voltak ezekben a nehéz napokban. A traktoristák fülig sárosán, bőrig ázva állták a sarat, állták a naponkénti vihart. S mást is megérdemelnek. A gondoskodást. A hideg vaskormányra bizony már odatapad a traktoros keze. Egy félnapi szántás után bizony átfáznak a vasnyeregben. Jólesik a meleg tea, a melegítő ital. A napokban felmérték a megye gépállomásain, hogyan gondoskodnak a traktorosokról. Panasz nem érkezett idáig. Megyénk 17 gépállomásán kiadták a meleenadrágot, a melegruhát a gépek parancsnokainak. A kisújszállási, a törökszentmiklósi, a mezőtúri gépálloA KÖTELEZŐ 1961. évi díja január 1-én esedékes gépjárműszavatossági biztosítás t Felhívjuk a belföldi rendszámmal ellátott magán- és szövetkezeti tulajdonban levő gépjárművek (személy- gépkocsi, motorkerékpár, tehergépkocsi, háromkerekű gépjármű, vontató, autóbusz) üzembentartóit, hogy a biztosítási díjat fizessék be. A díj megfizetésének igazolására i'4' GÉPJÁRMOSZAVATOSSÁGI BIZTOSÍTÁSI IGAZOLÁS-t kell az Állami Biztosítónak attól a fiókjától beszerezni, amelynek területén az üzembentartónak lakóhelye (telephelye) van. Egyidejűleg igazolni kell, hogy az előző évre eső díjat megfizették, vagy, hogy a gépjármű az előző évben nem volt forgalomban, A biztosítási díj átutalásához az Állami Biztosító fiókja befizetési lapot bocsát rendelkezésre, A biztosítási díj január 31-ig késedelmi pótlék nélkül, egy összegben fizethető b*. Kivételt képeznek az egyéni tulajdonban levő személy- gépkocsik, melyek biztosítási díja januárban és júliusban, két egyenlő részletben fizethető. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ máson vizsgálták: megkapják-e a védőitalt. A gépállomások (talán jelenthetjük) megteszik, ami rájuk tartozik. Tovább is léphetnénk. A Túrkevei Gépállomáson beszélgettünk a nyáron traktorosokkal. Kérdezték: ismerjük-e Vágó Mihályt, a szajoli Vörös Csepel Tsz elnökét. Olyan dolguk sose volt még — mondták a traktorosok —, mint a szajoli Vörös Csepelben. A termelő- szövetkezet nem sajnálta esténként a meleg ételt az őszi mélyszántásból visszatérő traktorosoktól. De végeztek is olyan munkát, olyan mélyszántást, hogy többszörösen visszaadta az idei termés a gc .oskodást a szajoli szövetkezeti gazdáknak. Ezideig még nem tudunk arról, hogy az idén ugyanezt csinálna« a termelőszövetkezetek. Ha r- Vljukban van, tegyék meg. Megérdemlik a traktorosok. A hőmérséklet a fagypont alatt van már. S különösen az éjszakák hidegek. Az Alattyáni Gépállomáson 17 gép éjjeli műszakban dolgozott a minap. Azóta számuk bizonnyal növekedett, s egyre többen töltik traktoron az éjszakát azért, hogy ne maradjon mélyszántás tavaszra. Az egész éjszaka fázó, reggel a traktorról leszálló traktorosok elgémberedett végtagjainak bizony jól esik, ha a termelőszövetkezet egy kis meleg étellel — istenbocsáss — ha egy stampedli pálinkával kedveskedik nekik. A traktorosok becsülésre méltó munkát végeztek egész éven át. S most azt kéri tőlük a nemzet, a párt: fejezzék be a mélyszántást. Szolnok megyében legalább 62 ezer hold mélyszántani- való van még. Nehéz munka lesz. A gép teljesítménye alig másfél hold—két hold naponta. Ezzel bizony agyon- ra nem keresi magát egy traktoros sem. A szerény munkabér mellé öntudat is kell már, hogy szíwel-lélek- kel befejezzék az esztendőt. S jóllehet, valamennyien dolgozó emberek vagyunk, — mégis csak könnyebben beszélünk a fedett műhelyekben, a fűtött irodákban, mint a traktoros a szélfújta, határban, a dércsípte reggeleken, a hideget lehelő vasparipán. Kérünk tőlük. Adjunk Is nekik. Ami tőlünk telik amit a termelőszövetkezet megengedhet magának. B. L, bontotta, s a Kossuth Lajos utcában, a tanácsháza szomszédságában épített pompás, palatetős, fürdőszobás kis- kastélyt. Azt is tudta róla kicsi és nagy, hogy két takarékkönyve is van, egy „kicsi”, meg egy „nagy” és apróbb kiadásokra abból költ, amelyikbe csupán néhány százast tett be, méghozzá azért, hogy a többezres tétel zavartalanul fiadzhasson a másikban, s majd esetleg évek múlva ruházza be. Ha azonban valaki nyíltan mellének szegezte a kérdést, hogy tulajdonképpen már mennyi pénzt hordott is be a takarékba, Sós Pali hivatalos ridegséggel válaszolt: A takarékbetét titkos és kamatozik. A tsz-ről pedig továbbra is keservesen siránkozva beszélt. Ügy november eleje táján az egyik szomszédja azt mondta neki: Nézd Pali, apám is, apád is úgy tartotta, hogy jó gazda az esztendő derekán azért már csak látja, hogy mit várhat, mire számíthat. Mi sem vagyunk alábbvalók, látjuk már és neked is kell tudnod, hogy sokkal többre haladtunk a közösben, mint induláskor bármelyikünk is számította volna. Jószágállományunk tekintélyesen gyarapodott, növényeinkből is jóval több termett, mint tavaly, még a kertészettel se vallottunk szégyent, pedig ilyen még sose volt ezen a tájon. Mi a fekete csudára való hát az az ocs- tnány jajgatásod? 6 6s Pali erre is határo** zottan rázta meg a fejét ét kemény hangon mond- tcy. v ~ — Jajgat a ladányi ménkű! Mindössze annyit mondok, hogy ravasz a tsz, akár a tavaszi búza. No, ami a tavaszi búzát illeti, arról legalább száz esztendeje az a mondás járja Jászújfalun, hogy „tavaszbúza, ravasz-búza” — vagyis könnyen becsapja a jó termésre számító gazdát. így hát Sós Pali eme megnyilatkozásából ismét csak az derült ki, hogy egyre gyarapodó barátunk még mindig nem szokott meg a nagytáblákon és nagyistállókban. Sőt a novemberi lagzik előtt is újból, meg újból elsírta, hogy „sötétben imboly- gunk, ki tudja, mikor esünk orra”. Amikor pedig a legnevezetesebb harmincházas nagy- lagziba készült és az új nagytükör előtt borotválkozott, talán a jó lagzi hangulata előre is megihlette, mert borotvafenés közben ötször is elsóhajtotta: „Ej-haj, bizonytalan az a tsz, akár lag- ziban a reggeli”. Hát abban igaza is volt, hogy ritka az annyira jó lagzi, ahol még a vendég másnapi reggelijéről is gondoskodnának, de akárhogyan is gondolta Sós Pali, éppen ez a lagzi fordított jókorát az eszejárásán. A nevezetes lagzit követő napon estefelé, vasárnap lévén, Sós Pali benyitott egy kis szóforgatásra a tsz elnökéhez. No, éppen jókor érkezett, mert a vezetőség előzőleg egy kis rögtönzött gyűlést rendezett és egy-kettőre kiszámolták, hány forint fut majd egy munkaegységre. Sós Pali a végszóra nyitott be, amikor az elnök már a bort kezdte vendégeinek töltögetni. Oersze, minden szem Sós •* Palira szegeződött és egyszerre hárman is odakiáltották neki, hogy harminchárom tehenüket és huszonegy bikájukat külországbeliek vették meg nagypénzen, így hát öt forinttal magasabb lesz az egy munkaegységre e»ő jövedelem, mint év elején számítottak. Aztán olyan csend lett, hogy a kályha duruzsolását is meg lehetett hallani, mert a társaság feszült csendben várta, mit válaszol erre Sós Pali. Vajon most is a ködös jövendőt emlegeti-e majd, vagy pedig örömében bukfencet hány? Egyelőre azonban egyik se következett be, mert Pali barátunk szép nyugodtan, csendesen mosolyogva nézegetett maga elé. Erre hárman is faggatni kezdték: — Mi az, tán megváltál a szavadtól? Mások a poharat nyújtották feléje: — Minek beszéljünk, inkább koccintsunk. Sós Pali végre megszólalt. Keményen, határozottan, szokott modorában vitte a szót: — Amíg a tsz nevét meg nem változtatjuk, se nem szólok, se nem koccintok. — Tán nem jó név az Aranykalász? — vágott közbe az elnök. — Eddig mehetős volt — válaszolt emelt hangon Sós Paü. — De mától fogva hívA tervkészítés és a zárszámadás eddigi tapasztalatai Szolnok megyében — A SZAJOLI VÖRÖS CSEPEL TSZ FELMÉRI A PIACOT — AZ ÖCSÖDI ZÖLDMEZŐBEN SZERZŐDÉST KÖTNEK A GAZDÁKKAL — A KÜNHE- GYESI JÁRÁSBAN «ÉG NEM KEZDTEK HOZZA A TERVEZÉSHEZ — A JÁSZBERÉNYI JÁRÁSBAN NEM BONTOTTÁK FEL A NÉPGAZDASÁGI TERVET — A JÁSZAPÁTI- ÉS A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI JÁRÁSBAN JÓL CSINÁLJÁK AZ ÁRUÉRTÉKESÍTÉS FELMÉRÉSÉT Friedrich Ferdinánd elvtársat, a Szolnok Megyei Tanács szövetkezetpolitikai csoportjának vezetőjét, Vadasi Nándor elvtársat, a Szolnok Megyei Tanács mezőgazda- sági osztálya megyei főkönyvelőjét kerestük fel. Megkérdeztük: mik a tapasztalataik a termelőszövetkezeti tervkészítés és zárszámadás eddigi munkáiról. — Bár a tervkészítésnek időben meg kell előznie a zárszámadást, nem lehetünk elragadtatva az ütemet illetően. A zárszámadás leltározási része is csak december 31-ével zárulhat le, hiszen a termények egy része még kinn van a határban, még értékesítésre vár néhány jószág, még befejezetlen néhány építkezés. Ezzel szemben a jövő évi termelési terv elkészítésének ilyen időleges akadályai nincsenek. S mégis azt tapasztaltuk és tapasztalták a munkatársaink, hogy a kunhegyes: járásban még alig kezdtek hozzá a tervkészítéshez. — Jásszentandrás három termelőszövetkezetében még meg sem alakult a tervkészítő bizottság a múlt héten. A szolnoki járásban nem beszélgetnek el az emberekkel, a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben a mezőgazdász készítette egyedül a tervet. A jászberényi járásban a járási tanács még fel sem bontotta a községekre a népgazdaság kívánalmait Törökszentmiklós városban a 15 termelőszövetkezetből 7 kezdett a tervezéshez, s a városi főagronómus nem is ismeri a jövő évi tervszámokat. — A másik tapasztalatunk az: a termelőszövetkezetek tervei nem egyeznek a népgazdaság áruigényével. Jóllehet ez nem ellentmondás. A népgazdaság érdeke, hogy sok árut kapjon. A termelő- szövetkezetek érdeke, hogy juk úgy, hogy „Jobb, mint otthon Termelőszövetkezet’. A társaság tagjai meglepetve néztek össze, de körülbelül egyet gondoltak mindnyájan. Mégpedig azt, hogy Sós Pali most aztán ugyancsak üstökön ragadta az igazságot. Hiszen egy év telt el azóta, hogy összefogott erővel, egy akarattal dolgoznak, de ki tagadná, hogy „otthonnak” még a régi apai földet érezte mindenki. De más oldalról tekintve a dolgot: mekkorát változtak itt az emberek, ha éppen Sós Pali mondja ki az új igazságot, hogy az erőskarú, tüzesagyú gazdálkodásban jobban érzik magukat, mint az ősi családi földön. égre a társaság egyik tagja jókedvű csipkelődéssel törte meg a csendet: — No, Pali, akkorát mondtál most, hogy az valami csuda! — Nem először mondom máma — mondta hetykén Sós Pali. — Reggel is mondtam már, amikor láttam, hogy a szomszédom, Huszár Pista, befog és indul cukorrépát szedni. Pedighát reggelig együtt voltunk a lagziban, Pista volt a násznagy, sok dolga akadt egész éjszaka. Hiszen a násznagy csak imitt- amott mulathat. Az inkább szolgálatban van, mert beültetik a sorokba. Onnét intézkedik, s ha egy pillanatra kimegy, csúfságul mindjárt helyére teszik az ócska seprőt. Nahát, Pista hazajött a lag- ziból, megmosakodott, átöltözött, befogott és ment répát hordani. Ilyet az apai földjén soha meg nem esi-. sok árut adjanak, mert ebből tudnak jövedelemhez jutni, fizetni. Miért nem egyezik hát? Azért, mert a községi tanácsok elnökei, a községi felvásárlási felelősökkel, termelőszövetkezeti elnökökkel egyetértésben javaslatot kellett volna tenniük a járásnak: mennyi áru felvásárlása várható az ő községükben. — A jövő évi tervezés eddig tapasztalt hibáihoz soroljuk, hogy a termelőszövetkezetek nem mérik fel a helyi piac és a szerződéses árutermelés lehetőségeit Mi nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindenáron mindent leszerződjenek a termelőszövetkezetek. De gondoskodjanak piacfelmérésről. Ahogyan azt a szajoli Vörös Csepel Termelőszövetkezet is teszi. Ha nem úgy terveznek, mint a szajoli Vörös Csepelben, anarchia uralkodik a piacon jövőre. Az idén nagyon kelendő volt, jó ára volt az újkrumplinak. Most jövőre minden termelőszövetkezet ezt akar termelni? Világos, hogy ebből nem lesz egyéb anarchiánál. — Nagyon fontos a nagy munkaigényű növények betervezése. A mezőtúri Uj Élet Termelőszövetkezetnek például jó talaja van cukorrépa- termesztésre. Ámde 20 km- es földútról tudná csak szállítani, se vasút, se kövesut a közelben. A mezőtúri U1 Élet Termelőszövetkezetnek tehát nem célszerű a cukorrépát termeszteni. Az Ilyen m inkaigényes növényeknél feltétlen vegyük számításba a gépesítés fokát, s azt, hogy a családtagok mennyit vállalnak egy-egy ilyen növény- féleség megműveléséből. A szajoli Vörös Csepel és az öcsödi Zöldmező Termelőszövetkezetekben szerződést kötnek a szövetkezeti gazdákkal, családtagjaikkal: mit, menynyit vállalnak jövőre a munkából. nált, hanem akármennyire sürgette is a munka, egész álló nap aludt. Utána is kiáltottam, hogy megérkeztünk a „Jobb mint otthon Tsz"-be, de nem igen hallhatta, mert sebesen vágtatott. Én is bementem aztán az istállóba, befogtam gyorsan és nyargaltam a répaföldre, mert vagyok olyan legény, mint Huszár Pista, vagy bárakárki, a jászújfalusi határban! Az elnökben sehogyse állt meg a szurkálódó szó. — Hallod-e — mondta Sós Palinak kötekedve —, most már azért lényegesen elfogad- hatóbban beszélsz, mint egy év óta bármikor. — Mit csináljak, ha új eszem támadt — felelte Pali barátunk ártatlan képpel, miközben akkorát koccintott az elnökkel, hogy majd eltört a pohara... /§ zt beszélik Jászújfalun, ** hogy Sós Pali az emlékezetes vasárnap estet követően úton-útfélen kijelentette: Eztán olyan sebesen hajt, mint a Göncölszekér a szikrázó Tejúton. A tsz nevével azonban n\ár megint nincs kibékülve. Lég- alábbis szomszédai fülébe örökösen ezeket dongja: — Jószágunk legjavát most már úgy viszi tőlünk a külföld, mint Szép Ilonát. Mit akarunk hát ezzel az ócska névvel, hogy „Aranykalász”? A legközelebbi közgyűlésen felállók és javasolom, nevezzük el kedves szövetkezetünket »Arany Valu,á”-nak. Bognál Gyula — Sajnos, akad olyan termelőszövetkezet, ahol a mezőgazdász kijelentette: Ha 6 készíti a tervet, 3 nap alatt készen van vele. Ha a tagságot is bele engedik szólni, 3 hónapig is elhúzódik a tervezés. Nem az a cél, hogy 3 nap alatt összecsapjunk egy irreális termelési tervet, hanem az, hogy a terv valóban a termelőszövetkezet, a szövetkezeti gazdák terve legyen. A tél elég hosszú arra, hogy minden termelőszövetkezeti gazda hallassa a véleményét. Jussunk el odáig, hogy az idei tervezésnél minden szövetkezeti gazdát meghallgassanak. Van olyan termelő- szövetkezetünk, ahol az elnök azért nem fogadja sok szövetkezeti gazda köszönését, mert nem is ismeri szövetkezetének minden tagját. Sok olyan szövetkezeti gazda van, aki sohasem beszélt még a tsz elnökével. Ez így nem mehet tovább. Az idei tervezés kiváló alkalom arra, hogy a szövetkezeti demokráciát ilyen értelemben is szélesítsük. —• Sok termelőszövetkezetben vitatkoznak már azon: milyen anyagi ösztönzést alkalmazzanak jövőre. Ennek módját a szövetkezeti gazdák döntsék el. Ök tudják, milyen jövedelemelosztási formában dolgoznának a legszívesebben, s ha nekik akármelyik forma is jó, akkor nyugodtan aszerint tervezzünk. Idetartozik, hogy nem kezdődött meg a háztáji gazdaságok árutermelési lehetőségének felmérése sem. Hát ennyit a tervezés idei tapasztalatairól. Ezután a zárszámadási előkészületek tapasztalatairól kérdeztük meg Friedrich Ferdinánd és Vadasi Nándor elvtársakat. — Szolnok megye 237 termelőszövetkezetében kezdődött m°g a zárszámadás elsődleges munkafolyamata, a leltározás. Felméréseink szerint 600 leltározó bizottság mintegy ezerkétszáz fővel dolgozik a Szolnok megyei tsz-ekben. Jónéhány helyen — többek között Kisújszálláson — befejezéshez közeledik a leltározás. A kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet már végzett is a leltározással. Időben hozzáfogtak a kunhegyes! járásban, s jól is haladnak vele. Mezőtúron ugyancsak jónak mondható az ellenőrző bizottságok bevonása, kioktatása. A megyei tanács pénzügyi osztálya igen nagy segítséget nyújt minden járásban, városban a zárszámadás elkészítéséhez. — Gátló tényező a betaka- rítatlan termény. A szolnoki járásban még igen sok rizs, cukorrépa kinn van a határban. Nem halad a beruházások számbavétele. Ennek oka, hogy 1960-ban a vártnál többet építettünk, s az ezáltal járó kedvezmények lassú igénylése akadályozza a zárszámadások elkészítését. Sok helyen későn is fogtak hozzá« a kedvezmények felméréséhez. A kunszentmártoni járásban megvárták, míg a járási felülvizsgáló bizottság a helyszínre érkezett. így nem tudnak haladni. A leltározásnál, a zárszámadás elkészítésénél nagy szerepük van az ellenőrző bizottságoknak. — Törökszentmiklós városban nem vonták be megfelelően az ellenőrző bizottságokat. — Az idén nagyon sok termelőszövetkezet az első zárszámadásra készül. Náluk érthetően -"akorlatlanabb ez a mu. ka, mint máshol. — A megye egészét tekintve viszont úgy érezzük, sem a tervkészítés, — sem a zárszámadás elkészítése nem jelent különleges gondot, ha az általunk is felsorolt jó és rossz tapasztalatokat még idejében figyelembe veszik mindenhol B. L.
