Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

i960, december 25. «ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Dezséry László: A tokiói torony alatt... • uiaogeio, maga eie nezo pa ■ riáknak, akiket Indiában kevésbé Hátsó-Indiában és még kevésbé, de még min­dég találunk az arab orszá­gokban. Japán népe egészen modern. A nyugati ipari or­szágok serény, egésznap el­foglalt, rohanó életét éli. Öl­tözete már egészen európai. A rendkivül nagy gépkocsi- forgalom pedig azt mutatja, hogy Japán nemcsak nyuga­ti típusú ország, hanem hogy nagy ipari kapacitása is van. A japán gépkocsik jórésze japáni gyártmány. A Toyo- ped, a Datsun és a Nissan autógyárak tokiói és yoko- hamai üzemei naponta 500 gépkocsit termelnek. Hihe­tetlen sok apró teherautót látni az utcákon, amelyek elképesztő gyorsasággal szál­lítják az árut és veszélyezte­tik a járó-kelőt, mert az ut­cákon járda nincs. Járda csak a belváros közepében van. Tokió közel 10 millió lakosa, — tehát egész Ma­gyarország lakosságának megfelelő népesség — akko­ra területen lakik, mintha Budapest és Cegléd között egyfolytában város volna. — Egész Japán csak négyszer nagyobb, mint Magyaror­szág, de tízszer annyi a la­kossága. Tokiónak már a XVII— XVIII. század fordulóján egymillió lakosa volt és Edo- nak nevezték. — A főváros Kyoto volt 1868-ig, amikor Meiji császár új dinasztiája helyreállította a császársá­got közel 600 esztendős Só- gunátus után és fővárossá tette Deot. Ekkor nevezték el Tokiónak, ami azt jelenti, hogy „keleti főváros”. Tokió tragikus város, az utolsó 250 éven belül ötször szenve­dett földrengést, és ötször tűzvészt. — A földrengések miatt építkeztek fából, vi­szont a faépületek miatt ég­tek le ennyiszer. Tokiónak egy kiútja van ebből a sors­ból. Földrengés-álló épüle­teket kell építenie, mint pél­dául az is, amelyben mi lak­tunk. Az Imperial Hotel 2 ezer személyes, csodálatos szálloda, 1923-ban épült, egy amerikai Wright nevű épí­tész műve, ez volt az első földrengés-álló épület Ja­pánban és lehet, hogy az egész világon. Ma már a to­kiói televízió-torony az úgy­nevezett Tokió Torony is, amely magasabb mint az Eiffel torony, bár ugyan-í olyan acélvázas rendszerrel^ épült, fele annyi anyagból,! szintén földrengés-álló. Ti-í zennyolc méteres, földbe épí-J tett beton-oszlopokra állítot-c ták. A torony a legerősebb^ tájfunt is kibirja. Ez az£ építkezés azonban nagyonc drága. így Tokió ma is af második világháború végénc szenvedett amerikai gyújtó-C bomba támadás után, amely-[= ben 150 ezer ember haltr meg, jórészt ismét fábólp épült újjá. Ügy képzelhet-^ jük el, hogy egy hatalmast gyűrű a város pereme, egy-C emeletes, festetlen, szürker faházakból áll, a közepe pe-L dig nyugat-európai stílusút modern metropolis, talány akkora, mint Budapest. AC városban nagyon komplikált^ a közlekedés, ha nem ren-c delkezünk gépkocsival. AC közlekedés gerince azonbant a földalatti, amellyel körűit lehet utazni a várost. C Tokió klímája nagyan kel-[= lemes. Talán Róma és Ná-t poly közötti olasz klímának^ felel meg. Maga Japán az[= európai térképen Münchent és Kairó között helyezked-2 nék el. Tekintve, hogy at Csendes-óceán hatalmas vi-B ze temperálja a klímáját, azr elég egyenletes. Jellegzetes-C sége a sok eső. Négyszeri annyi eső esik, mint ha-D zánkban. Északon havas ésE gyakran kemény tél van.g a déli szigeteken évente két-0 szer aratnak. Q A kellemes klíma sem J menti meg azonban Japánt 3 a nagy élelmezési gondoktól.Q Földjének csak 20 százalékán művelhető. Ezen a földön aQ Bágyszámú parasztság csalá-H lett, ami a Közel-Kelet leg forgalmasabb kapuja, á1 érünk az Arab-félszigetr« innen még 1200 kilométe Abadan, a Perzsa-öböl észa ki partján, Irán kikötője. - Beirut és Abadan közt Iral déli kietlen tájai fölött re pülünk, Abadantól Karacs felé pedig az iráni fennsíl fölött. Órákon keresztül csal homokot látni, és másik ol dalt a tengert. Az Arab-ten ger partján repülve Karacsi ba érünk, Pakisztán főváro sába. Karacsitól csaknen egyenest keletre repülünk keresztül az indiai félszige háromszögének a legszéle sebb felső szárán Kalkutt: felé. Az első két óra a nag; indiai sivatag felett telik el ezután megélénkül a táj, és a sűrű csatorna-rendszer kö zött fekvő sok-sok indiai fa' lu felett utazunk. Kalkuttá' tói dél-kelet-felé a régi hát' sóindiai szárazföldre repü­lünk, Burmán és Sziámor keresztül és leszállunk Bang­kokban, Sziám fővárosában Ez már maláj i terület, sú­lyos, párás, meleg a levegc és gyönyörűek az emberek Bangkokból Manilába. Kam­bodzsa és Vietnam földjér keresztül, majd a Csendes óceán felett repülünk. Mani­la a Fülöp-szigetek fővárosa A Fülöp-szigetek 300 évig spanyol gyarmat, majd ame­rikai gyarmat szomorú sor­sát élte át máig. Manila ma is az egyik legnagyobb ame­rikai katonai támaszpont, s Csendes-óceánon. A Fülöp- szigetek rizsföldekkel és dzsungelekkel takart harso­gó zöld földje azonban örök­ké feledhetetlen látvány. A spanyol és maláj! keverék nép ugyancsak egyik meg­kapó látvány a távoli utas számára. Manilából csaknem egyenest északra repülünk a Ryu-Kyu szigetek' során ke­resztül Japánba. Ez , 3 ezer kilométeres út a tenger fe­lett és tévedne aki azt hin­né, hogy egyhangú Ha volna időm egy léleg­zetre elmondanám azt is, hogy mily különböző és mily nehézsorsú országokon re­pültünk itt keresztül. Van íz embernek gondolkozni valója odafent elég. Japán mint egy kifli hajlik Ázsia felé, nagy szi­getvilág, maga a földje négy nagy szigetből és 3 ezer ki­sebb szigetből áll. Tokió a cifli legkeletibb hajlatában van, szemben Amerikával. Repülőgépről először a Fuji­yama látható. Ez a csodála­tos hegy, amit a primitív ja­pánok annakidején méltán tartottak szentnek. Valószí- nűtlenül szabályos hófödte :súcs, kialudt tűzhányó. — gyönyörű félkörben, erdős tennségek veszik körül, — plyan ez az öböl, amelynél izebbet alig lehet látni. — Vlajd végül landolunk Tó- sióban. A tokiói első látvány in- cább izgalmas, mint szép. Vlint minden ázsiai ország- pan, itt is a kolosszális nép- iűrűség kap meg. A renge- eg ember és a rengeteg jár- nű hihetetlen forgatagába terülünk. Ez az óriási né- )esség azonban alaposan kü- önbözik valamennyi dél- izsiai országétól. Itt nyoma incs a lézengő, semmittevő, Csak mintha levelezőla­pokat írnék. Az ezernyi be­nyomásból, amit Japánról szereztem, ideírok annyit, amennyi néhány lapra rá­fér. Tulajdonképpen képes­lapokat kellene küldeni min­den olvasónak, hogy a színe­ket és formákat is érzékeim tudja. Mindazt, amire írás­ból képtelen. Budapestről kis híján 16 azer kilométert kell repülni Tokióig. A Skandináv Repü­lőtársaság lökhajtásos gépe 500 kilométeres sebességgel repül 8 ezer méter magasban, így is két éjszakát és másfél nappalt kell a gépen tartóz­kodni. Az éjszakák nagyon fárasztóak abban a viszony­lag mégis kis fotelben, ame­lyikben szorosan egymás mellett ülünk. A hátsó tám­lát lebocsájthatjuk ugyan, és megkísérelhetjük az alvást, de a repülőgép egyhangú zú­gása nem altat, inkább po­rén tart. Ezekhez a hosszú repülőutakhoz a repülőtár­saságok sokféle tudományos és gyakorlati kísérlet alap­ján sokféle praktikát eszel­tek már ki, hogy az utasokat végleg el ne csigázzák. Hol cukrot adnak, hol gyümölcs­levet, hol kávéval kínálnak, hol komplett ebéddel és va­csorával. A hajnali leszállás­hoz gőzben forrósított ned­ves törülközőket hoznak, amit ha az ember az arcára terít, és átdörgöli vele a tarkó­ját, egy ideig viszonylag friss­nek érzi magát. A délutáni me­legben jegesre fagyasztott nedves törülközőt hoznak és azzal frissítenek. — Máskor légmentesen zárt kis papír- szalvétát kapunk, amit köl­nivel itatnak át, s azzal tö­röljük át az arcunkat. Mégis mindenki elfárad, elunja a beszélgetést is, kiejti a kezé­ből a képes-magazinokat is, csak egy marad, amivel nem tudunk betelni, — s ez a táj. Aki még nem utazott ilyen magasan, nem is gondolja, milyen tisztán lehet látni fentről mindent, ami a föl­dön van. Kis vitorlást a ten­geren, vagy a szaharai or­szágúton futó gépkocsit, a csatornákat és a falvakat, mindent nagvon tisztán, ha ilyen szép idő van, mint amilyenhez nekünk volt sze­rencsénk a oda-vissza úton. Valóban világrészeket re­pültünk be, s az alant elte­rülő földrészek oly különbö­ző jellegűek, hogy szinte mindent láttunk, ami a föl­dön egyáltalában előadód- hatik. Budapestről Bécsbe repülünk és gyönyörködünk az új repülőtérben, amely most Európában kétségkívül a legszebb. Modern üvegpa­lota, bensőséges ízléssel be­rendezve. Innen átrepüljük az Alpeseket, és Velence fö­lött a Pó gyönyörű síksága fölött repülünk Rómába. — Rómából az olasz csizma nyugati partján repülünk egészen a csizma talpáig, egy­szerre látjuk a tengert és a szárazföldet. Innen keletre húz a gép Athénbe, a görög félsziget fölött ott repülünk, ahol a Peloponezoszi sziget leválik Európából Sziklás tengerpartok, hegyi falvak és apró szigetek fölött repü­lünk Cyprus felé, majd in­nen a csodálatos Beirut fe­i i dónként átlagban csak fél­hektár földdel rendelkezik, i A földművelést nagy szor­galommal végzik, de sok te- ' kintetben elavult módszerek­■ kel. Japán ma is, a legfon- ' tosabb élelmiszerét, a _j-izst 1 is, — jórészt importálja. Ma : is jegyre adják a rizst, a ‘ havi fejadag 6 kilogramm. Az egyszerű japán ember ' táplálkozása rizsből, zöld- ' ségből és tengeri halból áll. Méltán mondják, hogy Ja- ' pán népe igénytelen. Ezt az 1 igénytelenséget legfőképpen ' abban tapasztaltam, hogy 1 meglepően kis mennyisége­ket esznek. Ünnepi nagy va- 1 csórékon is a gazdag japá- ' nők is aránylag kevés élel- ' met vettek magukhoz. i Lakásaik zsúfoltak és ■ alig van bennük bútor. A 1 földön gyékénypadlón hál- 1 nak, a lakások egyetlen ál- ' landó bútor-darabja a 30— 40 centiméter magas asztal, amit párnákon körülguggol­nak. Az átlag japán rendkí­vül keveset keres. Az egy fő­re eső nemzeti jövedelem 15- ször kisebb, mint az Ameri­kai Egyesült Államokban. Viszont hatszor nagyobb, mint Indiában, és az élet- színvonal magasabb, mint Ázsia bármelyik országá­ban. A japán nép legna­gyobb természettől kapott ajándéka maga a tenger. — Óriásira fejlesztette a halá­szatot. A hal az egyetlen élelmicikk, amelyből Japán exportál. „Ha a tenger nem d C5ÉPE IMRE: 9 C A K< □ Bába András nagytörvé- Qnyű ember hírében állt a fu- nluban. Nála nincs gatyázás, □amit kimond, azt állja is, még Bakkor is, ha mindjárt menny­□ béli tüzes karok csapkodnak Ofeléje az égből. FV»-»-óval, ko- Bmoly, nagydarab ember, aki­dnek első és legfőbb bűne, □hogy nem bírja a szoknyása- Bleat. Eme irgalmatlanságok □pedig még a tizennégyes há­borúból száradnak a lelkén, ^valamiféle tábori mise szét- j upraszlása alkalmából, no 3meg abból az időből, amikor jhazaju^ a háborúból és az □asszonyát rajtakapta valami bukovinai batyuskával. Ez az □eset végképp betette nála az □ajtói minden libbenő szoknya Belőtt. Szétcsapott a szerelme- □sek között, kiadta nekik a ko- □cogót, és azóta egymaga élde- 3péi. elmedül van kis szegény­ségén, amely pár hold föl- 3decskéből, eav lánc szőlőből, J’onakböl. tehenekből, disz- 3nókból és sokfele önró lábas- Hjószápból tevődik össze. így □éldegél olyan magányban, Jmint az öreg medve az odújá­éban, és rá mord ni minden élőt- Jfe elhúzó halandóra. 3 Egy szép napon beállít hoz- Hzé az unoknöcrse, hoav ven- 3 né ki a tüskét a talpából, 3r nne el veid komának, mert nnn'*s*v,ift V7*? O ] — Hogy én, öcsém? — néz 3eldm”,"'i a fiatalemberre. 3 — Hát persze, hogy ke. bá- jtyal — nyomon meg fejével is 3- szót g vőlegény. 1 —Hm, hm — néz maga elé volna, a japánok éhenhalná- nak” — mondta nekem egy szakszervezeti vezető. A hús viszont megfizethetetlen. — Egy kiló hús 1400 yen. A ja­pán munkás átlag-bére havi 14 ezer yen. Hogy mégis megélnek, azt a viszonylag olcsó ruházkodás biztosítja. Japán textilipara és konfek- ciós készruhaipara világcso­da. Jórészt import anyagok­ból a világ legolcsóbb kész­ruháját exportálják. Jelen­leg a világon a legnagyobb készruha-exportjuk van. Egy kiló hal ára 500 yen, de ugyanennyiért gumicsizmát, vagy esernyőt is lehet kap­ni. 2—3 ezer yenért férfi ci­pőt lehet vásárolni. Ez a hallatlan tömeg-tár­sadalom rendkívül egysze­rűen él. Szórakozása a séta és az üldögélés a számtalan tea- és kávéházakban, a kis lokálokban. Este a belváros utcái tömve vannak éjfél, sőt egy óráig, különösen az ifjúság hömpölyög az utcá­kon, majd nagy csoportok- ben meséli és jókedvűen be­szélget. Ezeken a belvárosi utcákon lehet igazán látni, hogy mekkora a prostitú­ció. Ez is a japán nép nyo­morára utal, különösen a nőkre vonatkozóan. A japán nő 25—30 százalékkal keve­sebbet keres, mint a férfi. A nép szórakozása a rá­dió és televízió, amiből hi­hetetlen mennyiséget gyár­tanak. A hálózati készülékek nnnnnnmnnnnnnnnnnnn DMA az öreg. — Ne vessem maga­mat mindjárt a vonat elé? — Ugyan mé, András bá­lnám? Hát csak nem utasít ke vissza? — Mén pedig — csőválgat- ja fejét a öreg, de látszik rajta, hogv o-"''-arf. en- állása, és lehet, hogy beadja a derekát. ügy is lett. Az unokaöccs addia dagasztotta, amíg meg­kelt és megígérte, hogy * el- mea-• ha már fa- áll a dolog. Lassan elérkezett az es­küvő napja. Gyönvörű szép júniusi vasárnap délelőtt. — öregünk ünnenlő feketében, fényesre suvickolt csizmában lépkedett a temvlom felé. hogy annak rendje-módja szerint lerakja bűneit az Ur színe előtt, mint ahogyan az egy tisztességes komához il­lik. Borzasztó nehéz volt And­rás bácsit erre rábeszélni, a vőlegény beleizzadt, mire ré­szeibe az öreget, hogy gyón­jon meg, mert gyónócédula név ‘l nem le^et kama. A falu fiatal káplánja már bengézgette a népek bűneit, TtlÍTe A 'A~ín ^Of**' Seppeoett az öregasszonyok­nak, fohász1--Jött az Úrhoz, hogy, íme, lábaid elé rakom népem bűneit, légy irgalmas hozzá luk. András bátyánk zsebre- csúsztatta a belével* gyóntatószékbe, és nami nyö­gések közevette cid”*nrd»~,ait a rácshoz. Vany félóra hosz- szás- tivar--**» <j pno, mert úoy kellett belőle horoggal ott már nem divatosak, a na­gyon fejlett japán híradás- technika már csak tran­zisztoros gépeket gyárt. És megoldották a színes-televí­zió problémáját is. Tökéle­tesebben, mint az ameri­kaiak. Másik fő szórakozá­suk a mozi. Nem tudni pon­tosan, de vagy Indiában, vagy Japánban gyártják je­lenleg a világon a legtöbb filmet. A japánok unalmas­nak tartják a saját filmjei­ket (azt hiszem minden nemzet így van a sajátjával., de egyre több filmet expor­tálnak, és úgy látom a film­jük nálunk is tetszik. Egyéb­ként úgy tudom, mostaná­ban több japán filmet fo­gunk mi is behozni. Végül a harmadik nagy szórakozási lehetőség a sport, abban is baseball. Ezt a játékot Ang­liából hozták, kb. 30 éve, és minden gyerek ezt gyakorol­ja az utca-sarkokon. Két nagy nemzeti ligában: a Central és a Pacific Ligá­ban folyik az országos baj­nokság, évente csaknem 9 millió szurkoló vesz részt a mérkőzéseken. A baseball mellett a rögby, a kosárlab­da, a röplabda, a judo (az önvédelem sportja) és a su­mo járja. A sumo az a bizo­nyos emelgetős japán nem­zeti birkózó játék, amit ta­lán már a magyar közönség is látott filmen. Amikor a sumo bajnokság megindul, az Japánban nemzeti ün­nep. □ODCIIZDO« iDOODDCUOOÜCX kihúzgílnl a bűnöket, mind­egyiket kií'.ön-külön. Már ha­ragudott is rája. Néha olyan moroás''k hallatszottak ki a gyontatósze„.^^t, mint amikor a utya meg a macska egy dézsa alá vannak leborítva, — Mutassa az igaz"T nyit — mondja neki a kispap. — Hát az meg má minek? — Mutassa, ha mondom. Akarom tudni, hogy kinek adom a gyónócédulát — he- veskedik a tisztelendő úr. Az öreg megtapogatja ma­gát, keresi az egyik zsebben, keresi a másikban, de az iga­zolvány sehol nincsen. — Hüj, a hétszentségitl Hát nem elvesztetteml — szólja el m" oá t szörnyű izgal­mában az öreg. — Vizeeet! — fehéredik el a pap. — Hát nem szégyellt magát, így káromkodni az is­ten szent színe előtt? Rögtön tisztuljon ki a temlomból, mert kidobatom a harangozó- val. — Lassabban öcsém, ne olyan tele torokkal, mert majd benyúlok érted — dü- hösödik föl az öreg, akiben még mindig lobog az izgalom az elvesztett igazolvány miatt. A pap úgy érezte, hogy röctön elszédnl a méregtől. — Egy szót se tudott szólni, csak falfehéren pőzett a fur­csa gyónó után. aki bevágta a gyóntatószék ajtaját és még mindig tavenatta a zsebeit, amint elindult a templom­ajtó felé. A komaságot persze más­nak kellett elvA”-,lni, mert Andris M—* a szívé­re vette a rosszul sikerült gyónást, hogy estefelé kocsi­val kellet* zgvinni az alvé­gi kocsmából TniTTAl ViDACDűdiír üt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom