Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-23 / 302. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. december 23. Miska bácsi Fehér szakálla Bem apót, kabátja Bocskayt, kacskarin­géé pödrött bajusza a rég el­halt ősöket idézi. Születés, házasság, haláleset tudta nél­kül nem történhet Kunhegye­sen. ö a község anyakönyve- vezetője, teljes nevén Bencze Szabó Mihály. Katonás, pe­dáns öregár, aki eme fontos hivatala mellett még az ön­kéntes tűzoltók parancsnoki tisztét is betölti. A községben tán alig akad ember, aki ne ismerné Mis­ka bácsit, (csak így emlege­tik). A „bácsit” már vagy ti­zenöt éve ráakasztották, most méginkább ráillik, mert jö­vőre lépi át a hatodik X-et. A pedáns hivatalnok mintá­ké­lehetne, ha *?na eféle babérokra, de néki — úgymond — elég a közsíg lakóinak szeretete, megbecsü­lése. Hihetetlenül hosszú idő óta, negyven éve dolgozik ugyanabban a hivatali helyi­ségben, előbb mint anya­könyvi írnok, majd a felsza­badulás után anyakönyvve­zető. — Páratlan rendet tart hi­vatali szobájában. Igazán saj­náljuk, hogy jövőre nyugdíj­ba megy. Nehezen találunk méltó helyettest — sajnálko­zik a vb-titkár. A rend valóban példás. — Irodájának hatalmas polcán vaskos fóliánsok — anya­könyvek — sorakoznak, raj­tuk évszámok. Az első 1895- ből való. De hiszen ez. — Igen — mosolyog Mis­ka bácsi —, abból az évből való, amikor a polgári há­zasságról szóló törvény meg­Bálint nevű vak zenész. No, ennek három egymás után következő feleségétől össze­sen tizenkilenc gyermeke szü­letett. A le~' '"'önösebb tán még­TÉLRE BŐRKESZTYŰT! Női béleletlen sertésbőr kesztyű 54.20— 90.20 Ft-ig, Női bélelt sertésbőr kesztyű 95.80— 124.— Ft-ig, Férfi béleletlen sertésbőr kesztyű 62.80— 107.40 Ft-ig, Férfi bélelt sertésbőr kesztyű 108.30—156.40 Ft-ig. Miska bácsi hivatalában. jelent. S azóta mind megvan. Pedig a háború alatt nehéz volt megmenteni. Tudja, felszólítottak ben­nünket: menekülni kell. Ko­csira rakattam mindent és átvittem Jászszentandrásra. Ott elástam és nem menekül tem tovább, pedig az *akkori szolgabíró főbelövéssel fe­nyegetett. Dehát csak meg- isztuk. Én is, meg a köny­vek is megmaradtak. Aztán hosszú szolgálatának gazdag tapasztalataiból említ néhány érdekes esetet. — Valamikor a huszas évek elején volt egy házas­pár. Kétszer váltak el, de az­tán harmadszorra is csak megesküdtek. Együtt éltek aztán hoWn. — Olyanról is tudok, hogy délután megesküdtek, tartott a lagzi, és a menyecske éj­félkor elszökött régi kedve­sével. Micsoda botrány lett belőle! A születéseket is én jegyzem ■ be. Ezek között is volt egy olyan, ami nem esik meg, tán csak a törököknél. Élt itt régebben egy Szász is egy kettős haláleset volt. Most történt, két éve. Egy idős házaspár — gyermekte­len — örököst fogadott, hogy az majd eltartja őket. Ezért rátestálták a házat. No, de valahogy nem tudtak meg­egyezni. Veszekedtek mindig az örökössel. Egyszer az öreg kivágja az összes szőlőtőkét az udvaron, aztán meg fel­gyújtotta a házat. Utána ki­mentek a temetőbe, felakasz­totta előbb az asszonyt, ami­kor meghalt, levette, kiterí­tette, — majd magát is fel­akasztotta. Hát ilyen dolgok történtek. Miska bácsi hosszú szolgá­latának nagyobbik felét a ré­gi rendszerben töltötte el, mégsem kapott semmiféle elismerést. 1953-ban egy ja­vaslatot nyújtott be a csalá­don kívül született gyerme­kek családi jogviszonyának rendezésére. Elfogadták és kapott egy elismerő okleve­let. Megbecsülésünket mi e néhány sor írással szeretnénk kifejezni — patkós — KÖNYV Balázs Anna: AZ ÁJTATOS ANYÖS Balázs Anna új könyve éppúgy, mint Az öregember szerelme című kötete elsősor­ban aprólékos, finom lélek- rajzok sorozata. Nem az ese­mények elmondása, hanem a belső lelki történések nyo- monkövetése válik egyre in­kább írói törekvésévé. Mo­dern eszköz segítségével a jellem-alakulások mikéntjeit kutatja-ábrázolja — a nagy szenvedélyek vagy lelki tor­zulások bontakoznak ki előt­tünk írásaiban. Első három novellája a múltbéli parasztvilágba viszi olvasóját. A földszerzés és va­gyoni civódásokból keletkező, nagy családi tragédiákról ad pontos, nyomasztóan komor képet. (Szépirodalmi Könyvkiadó.) Január 12-én indul az első budapesti különvonat * Nagy az érdeklődés a Karcag­ról Induló és három-három város és járás mezőgazdasági, üzemi és tsz dolgozóit, illetve tagjait kétnapos városlátogatásra vivő budapesti különvonat iránt. Az állami gazdaságok és gépállomá­sok dolgozói mellett többszáz tsz és földművesszövetkezeti tag is­merkedhet meg két nap alatt fővárosunk nevezetességeivel, an­nak ipari üzemeivel. — Színházi előadáson Is résztvehetnek. A városnézés élményein túl ez alkalommal a Földművelésügyi Minisztérium fogadást is rendez a Szolnok megyei mezőgazdasági dolgozók részére. A különvonat részletes prog­ramjára és arra való jelentke­zésre vonatkozóan Karcagon a MEDOSZ kultúrotthonban, Tö- rökszentmiklóson Balázs Miklós IBUSZ szervezőnél (Malomipari Vállalat), a tiszafüredi, kunhe- gyesi és törökszentmiklósi Járás­ban, valamint Kisújszálláson a tanács mezőgazdasági osztálya ad felvilágosítást. Jelentkezni a különvonatra ugyanitt, legkésőbb december 27-ig lehet. A következő külön vonatok: Túrkeve—Mezőtúr—Szolnokról Ja­nuár 26-án, majd UJszász—Jász­ságból február 9-én indulnak. Tavaszi vetésükre nagy- termőképességű fémzá­rolt utántermesztett Á. karcagi szBgieles lednek beszerezhető. (Ez évben átlagban kh- ként 13.50 q termés volt a gazdaságunkban.) Érdeklődni: az Agrártudo­mányi Egyetem Hosszúháti Gazdaságában lehet (Hajdú- Bihar megye). Decembe 23 Pén ek linórfa A Nap kél: 7.30 h-kor, nyugszik: 15.56 h-kor. A Hold kél: 10.59 h-kor, nyugszik: 22.19 h-kor. IdSjárásielentés Várható időjárás: változó felhőzet, néhány helyen ki­sebb esővel, hózáporral. Mér­sékelt, a Dunántúlon helyen­ként élénk nyugati, észak- nyugati szél, többfelé Jcöd. Az éjszakai lehűlés erősödik. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet 3—7 fok kö­zött. — NYOLCVAN ÁGGYAL bővült a megyei kórház bel- osztálya. Az emeletráépítés­sel készült II. sz. belgyógyá­szati osztály és a korszerűsí­tett fertőző osztály műszaki átvétele megtörtént. Február 1-én az új egészségügyi léte­sítményt átadják rendelteté­sének. — MEGHALADJA a fél­millió forintot megyénkben az ezévben társadalmi mun­kában készített építési tervek értéke. A tervezési munkák során 56 műszaki szakember 41 létesítmény kivitelezési rajzát fejezte be. — MEGALAKULT a Vö­röskereszt alapszervezete a Palotást * Állami Gazdaság­ban. A tagok filmvetítések­kel egybekötött felvilágosító előadások tartását tervezik. — KÉTEZERÖTSZÁZ üve­get tölt meg tejjel a Szegedi Tejüzem palackozó részlege óránként. A jövő év elején kétdecis „iskolai palacktej” előállítását kezdik meg az üzemben. — MESTERSZÁLLÁSON törpevízmű és vízhálózat bő­vítés lesz a jövő évben. A terveket Mészáros Pál és Ve­res Sándor, a Szolnoki Víz- és Csatornamű Vállalat dol­gozói készítették. Társadalmi munkájukkal 43 200 forintot takarítottak meg. — A MEGYEI énekkarve­zetők továbbképzése január 3—4—5-én lesz Jászberény­ben. A hetven részvevővel induló tanfolyamot Kóbor Antal és Baki József, a uol- noki Bartók Béla, ill. a jász­berényi zeneiskola igazgatói vezetik. — VEZETÖ-igazolvány nél­kül közlekedett motorkerék­párjával Hangya Béla szol­noki lakos. A szolnoki járási és városi rendőrkapitányság szabálysértési előadója 180 forintra bírságolta. — NEM JÁRATTA rend­szeresen iskolába gyermekét Mezőtúron Nagy Lajos fuva­ros, Belovai Pál, a Bercsényi Tsz tagja és Kozák Gergely vízügyi igazgatósági alkalma­zott. A szabálysértőket 50—60 forintra bírságolták. A mai ember munkája, öröme — képekben C A totoklubok III. sza onia kiállításán ) — Nézze, milyen szép! Egyszerűen öltözött idős asszoqy fordul szomszédjá­hoz, s egy képre hívja fel fi­gyelmét Fiatal édesanya hajlik ko­sárban alvó gyermeke fölé. Arcán lágy mosoly ül, csak tekintetével simogatja a ba­bát. őrzi az álmát. — A kép címe „Anyai boldogság”. Szé­les Lajos, a Debreceni Foto- klub tagja küldte be a Foto- klubok III. Szalonja kiállí­tására, Szolnokra. A Ságvári Művelődési Ház­ban vasárnap délelőtt nyitot­ták meg ünnepélyesen a ki­állítást, a megyei Jászkin Fotoklub rendezésében. Bajá­ról, Budapestről, Ceglédről is érkeztek érdeklődők a meg­nyitásra. Nagy József megyei fotoszakreferens üdvözölte a vendégeket, majd dr. Király Zoltán, a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének munka­társa esztétikai előadást tar­tott az egyes képekről. Húsz fotoklub mutatja be műveit, kettőszázhuszonhá- rom szerző háromszázhuszon- négy képe vesz részt a be­mutatón. A Hazafias Nép­front Szolnok megyei Elnök­sége, a Magyar Fotóművé­szek Szövetsége, a Szolnoki Cukorgyár üzemi bizottsága, a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa, a „Foto” c. lap szerkesztősége és a Szol­nok megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat tiszté-, letdíjat ajánlottak fel a ki­állításra. A Fotoklubok III. Szalon­ján kollekcióért a vidéki fo­toklubok közül első lett a Jászkun Fotoklub. Egyéni díj is jutott megyei résztvevő­nek, Faragó László „Fenn a dombtetőn” című képét okle­véllel jutalmazták. Széles távlatok felé törő életünk minden eredménye, a mai ember boldog élete, munkája, — öröme tükröző­dik a kiállítás képeiben. Az érdeklődő szép élménnyel gazdagabban távozik. — rónai — KISREGÉNY irtó: Pásztor ferenc (17. folytatás.) ...Csak a kisgyerek szalad... És mögötte úgy röhög­nek, hogy az egész utca zeng... Aztán jönnek a rend­őrök és faggatják... Megkötözik. A gumibottal verik a fejét... Már szédeleg is... —- Hát beszélsz már, fiam... Mit hallgatsz? Meg- kukultál? — türelmetlenkedett Dános. — Ne játssz ve­lem, hékás... — Bácsi... Én a papához szeretnék menni... De nem merék... Nem merek, mert... — Csak nem tettél valami rossz fát a tűzve... El­szöktél otthonról, mi? — Nem szöktem el... Én csak... — Értelek én, fiam... Értelek — nevetett Dános és erősen megmarkolta a gyerek csuklóját. — No, nem lesz semmi baj Ne félj, komám, nem lesz semmi baj... Bízd csak rám, majd én elintézek mindent. önkéntelenül is megmakacsolta magát. Szívesen ment volna, csakhogy a háta mögött... Szívesen be­ment volna a házba, hogy egy ajtó, egy vasrács, egy magas kerítés elválassza öt tőlük. Ügy, mint álmodta, amikor még nem jött el a papáéktól De mi lesz, ha tele­fonálnak? Mi lesz, ha jönnek a rendőrök? Megverik, kí­nozni fogják és csak neki lesz rossz. Akkor nem Márta küldi el a javítóba, hanem a rendőrök viszik és soha többé nem engedik ki... — Akkor inkább egy nagy verés... És majd elfe­lejtik, hogy miattam vártak itt egy féi éjszakát. — Bácsi... Én hazamegyek magam is... Ne tessék félni, hazamegyek én magam... Csak tessék bemenni.* Tessék bezárni a kaput. Dánosban felötlött a gyanú,,4 — Nem lopni akarsz te... Hékás, nekem te nem tetszel, hallod-e? — Nem . Nem... Engedjen — rikoltott Tóni. Rángatta magát... A rongyos cipővel is rúgkapált, a művész lábszárát célozta meg... Hatásos volt... Egy pillanat is elég volt... Futott, mint az eszelős ... Nyílegyenesen a köves- útón. A vállai közé húzta a fejét, mintha attól félne, hogy rázuhan valami. Mintha attól tartana, hogy valami hatalmas hurok csapódik a nyakába... — Nem értem... Valami kis raffinált lehetett... Dános még sokáig csóválta a fejét. Alit a kapuban, a nyaksálat a nyakaköré tekerte. Mélázva kutatta a liget sokszínű fényeit... Aztán dühösen markolta meg zsebé­ben a kulcscsomót, kinyitotta a nehéz vaskaput... — Mennyi vásott gyerek van még mindig... Hajaj... Talán jó is, ha az ember megöregszik anélkül, hogy gyereke lenne. Mit tudnak nyújtani a mai gyerekek? Barátom, még csak palánta és máris csavarog, ólálko­dik-.. Ki érti? Márta sem értette. Magában egy hétrevaló károm­kodást mormogott el. Dühöngve tépte a bokrok leve­leit, hadonászott a .levegőban az öklével, mintha máris a szerencsétlen gyereken töltené mérgté. — No, várja, te csibész... Hazamegyek, megtalál­lak. De az biztos, hogy kitekerem a nyakadat. — Tiszta hülyeség .. Mondtam, hogy ne várjunk... Zabáltattad, kényeztetted, hogy majd okosabb lesz. Azt hiszem, drágám, hogy a mi együttesünk ezennel leszere­pelt. Hülyékkel nem dolgozom... Nem akarok sittre kerülni egy féleszű ■idióta miatt. — Akkor menj a fenébe — horkant fel Márta, mint egy sértett fejedelem. — Megkopasztom a müvészur'at egyedül is... Ha addig élek is. Vagy sikerül, vagy itt húzom fel magam az első fára. — Sok szerencsét. Madame — fordult sarkon a re­kedt. — Ha sok dolgom lesz, eljöhetsz hozzám inasnak... Ügy nyelte el öt a sötét liget, mintha légy pottyant volna a feketekávéba... XII. 1 Csak a rendőrkapitány tudott nevetni. Látszott rajta a jókedv. Nagy léptekkel sétált a szobában, meg­kerülte a székeket és útközben mindegyiken igazított egy kicsit. Pajkoskodva méregette Lantos Mártont. A szándékot az első pillanatban lehetett látni. Kedvet álcát teremteni, meg akarja nyugtatni. Sok ember megfor­dult már ebben az irodában, sokan mentek már el innen másféle lélekkel. Lantos Márton más volt, mint az ed­digiek. Deák Lajosnak még most is csak ő volt a mes­ter, aki előtt minden nap vizsgázni kell. ök már csak Így lesznek egymással. Csak legalább mondana valamit. Ahelyett, ül abban a nagy fotelben, simogatja a gyerek fejét és azt hajtogatja: — Jól van, fiam... Jól van, no... Nincs sem­mi baj. Deák meg bólogat hozzá. Aztán eszébe jut. — Marci bácsi! Egy kis szíverősítőt? — s már ugrik is a szekrényhez, öblös kis üveget, két talpas poharat vesz elő. Választ sem vár, csak teletölti mindkettőt. — Fogja csak, Marci bácsi. Az öreg forgatja az ujjai között, megszagolja. Most cserélődött a szerepe. Deák már nagyon jól tudja, há­nyadán áll a dolgával, csak neki. Lantos Mártonnak akadt az útjába néhány nagy kérdőjel. Nagyon nehéz most okosnak lenni. Mi lesz akkor, ha ez a gyerek megint meggondolja magát, s elszökik? Mi történik, ha a nevét is neki adja és akkor ébred fel benne az anyjának a vére? Még gondolni is rossz arra, amit annyian mond­tak már neki: hogy az alma nem esik messzire a fájá­tól. Hátha megint előbújik valami félelem, s csak fel­zaklatják szegény mamát. Eddig is sírt épp eleget emiatt a gyerek miatt — Nem is olyan egyszerű dolog az, fiam, hogy valakin segítünk. Nem minden az, amit csak mi aka­runk'. Valami mindig bel ebeszél a dolgunkba. Lehet elég okos az ember? Deák Lajos nagyonis értette, mire gondol az Öreg. A tépelődést. mérlegelést nagyon jogosnak tartotta. Ké­szült rá. várta, hogy elérkezik az ideje. Tudta, hogy egyszer pontot kell tenni a dolog végére. Ha valamikor szívügye volt egy-egy ember dolga, hát most ez olyan, mintha a satátjáról lenne szó. Mintha csak az apjának kellene segíteni. — Tudom, mire céloz. Marci bácsi. —- Persze, hogy tudod, fiam ... No. isten éltessen — emelte fel a poharát, mert nem akarta, hogy Deák ok­tassa ki őt, az okosítsa meg a fejét ebben a zűrzavarban. Maga szeretett dönteni, * (F oly tatjuké

Next

/
Oldalképek
Tartalom