Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-22 / 301. szám
4 «SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960 december 22. Váljék egészségünkre Hajdanában, a Három miliő koldus országában — Ma- :yarországon — az volt a leg- yakoribb orvosi probléma, ’ogy mimódon erősítsék meg, állítsák talpra a beteget és csak azután lehetett a betegség gyógyításához hozzálátni. Ma ennek a problémának ép- Den a fordítottjával állunk szemben, a kezelőorvosnak igen sok esetben az a legnagyobb gondja, hogy miképpen fogyassza le a beteget, annál is inkább, mert gyakorta a betegség alapja a túl- hízás. Igen. Mi eszünk. Sőt használhatnánk súlyosabb és szevnléltetőbb kifejezéseket is. Tény, hogy minden külföldi vendégünk elcsodálkozik azon, hogy mennyi kövér ember van Magyarországon. A magyar konyha világhírű Ételeink fűszeresek, kalóriadúsak, állati zsírokban gazdagok. Ennek megfelelően természetesen „jó bőrben" vagyunk. Egy kiadós ebédecske után három lyukkal ki kell engedni a nadrágszíjat, az inggallér is majd megreped a nyakunkon. Kövérek vagyunk. Lehet, hogy formásak, de közben elfelejtkezünk valamiről. A túlsúly, amely- lyel szervezetünket megterheljük, r<"-*-«an annak felel meg, mintha egy harminc- mgyven-ötven kilós követ akasztanánk a nyakunkba és azt cipelnénk nap, mint nap. A túlhfzott ember nem is valami ízléses látvány. Állandó céltáblája az emberek gúnyolódásának. Pukkadtnak, daginak. gömböcnek csúfolják és összenevetnek a háta mögött , Persze az ilyen apróságok mellett a kövér ember igen súlyos kockázatot vállal. De a i■ helyesebb, ha ezzel kapcsolatban menhallgatjuk Dr. Hafner Sándort, a szolnoki SZTK Rendelőintézet vezető főorvosát. — Nem tréfadolog a túlhf- zás. Éppen olyan szomorú következményei lehetnek, mint a termés7o+o11ör,oc fogyásnak. Kezdjük ott, hogy a kövér ember szervezetét nagyon igénybeveszi a súlytöbblet. — Megviseli a véet «iáit, előbb- utóbb vérnyomászavarokat idéz elő, aminek az a következménye, hogy a szíve idő előtt tönkre megy. Agyvérzés általában kövér embereknél jelentkezik, s ennek az a magyarázata, hogy az elmesze- sedett — a túlzott zsírfogyasztástól elmeszesedett — vérerek nem bírják el a túlságosan magas vérnyomást és egy bizonyos helyen megrepednek. A gyomorbántalmak nagyrésze, fekélyes gyomorbajok, mind a túlfűszerezett, túlzsí- ros ételeknek tulajdoníthatók. Az ember mindenevő. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy étkezése legyen változatos. A hús mellett sok főzeléket, tejterméket, vitamindús gviimölcsöt fogyasszon. Tartsunk rendet az étkezésben is. A bőséges reggeli és déli étkezés helyes, mert napkö~,'°n a szervezet igény- bevétele fokozottabb. Este már kevesebbet együnk és le- hpt.őw minél könnyebb ételeket. Sohase terheljük meg magunkat túlságosan. Nem attól hízunk meg. amit szerény körülmények között megeszünk, hanem attól, amivel túlterhel űk szervezetünket és ami zsírok alakjában a szervezetben lerakódik. rrtyprtSr’ :;g példa: Elmegyünk disznótorba. Igen jóíz a maceszünk eev tányér levest. Még meg is repetáljuk, rr n'1«,v n esett. Semmi baj. Utána még nagyon jól esik a hurka, kolbász, pecsenye. Annyi baj legyen. Egy lyukkal kíjebb a nadrágszíjat. A három-négy töltelék káposzta már lassabban megy. De azért legyűrjük. — Utána hájas hajtott, töpör- tyűs pogácsa, fekete, bor, fröccs és mire észrevesszük masunkat, szinte majd kire- nedünk. Szédülünk, fáj a fejünk. Biztosan a nagy meleg az otm, gyerünk ki a friss levegőre. Éjfél után indulás haza. — Egész éjjel álmatlanul hem- pergünk az ágyon. Reggel kihívjuk a körzeti orvost. Nincsen különösebb baj, elrontottuk a gyomrunkat, a 37,2 nem láz, de azért jó lesz ágyban maradni és főleg legalább két napig üres teán koplalni. Ennyi történt és bizonyos, hogy néhány napon belül elfelejtjük az egészet és a legközelebbi disznótorig nem is jut eszünkbe. Étkezzünk fegyelmezetten. Akkor hagyjuk abba az evést, amikor még jól esik és akkor mondjuk egymásnak azt, hogy váljék egészségünkreI ' R. K. Szaktudás Van annak már jó tízesztendeje, hogy egy gyönyörű nyári estén ott ültem Baláti bácsi bográcsa mellett. Az öreg szorgalmasan takarította a halat, hányta az edénybe a hagymát, fűszert, én engedelmesen raktam a szabad tűzre a rozsét. Mire beesteledett, akkorra elkészült az a bizonyos tiszai halászlé, ami után minden valamirevaló ember felsóhajt: — Haj, de finom! Ilyen jóízűt még nem ettem. Azon az estén megrögződött bennem az a gondolat hogy Baláti bácsi kitűnő szakács, de rögtön hozzátettem magamban, hogy vajon ahol ilyen nagyszerűen főz az ember, ugyan milyen remek szakácsnő lehet a háziasszony. Ezt a feltételezést azóta is hurcoltam magammal és ma azzal kopogtattam be egy zarmvavarti kis házba, hogy megkérdezem egy halász feleségét arról, hor"" milyen ételek készülnek egy halász házában. Hát talán a legegyszerűbb halétel a paprikás lisztben megforgatott, megsózott apró- hal, amit kevés zsíron vagy óla ion ropogósra sütnek. Nagyon jó a fokhagymás ecetben pácolt-eült hal és kitűnő a tejfölös ólaiban kisütött ponty. A halat huszonnégy órán át enyhe sózásban tartjuk, majd tevsiben szorosan egymás mellé rakjuk a halakat. Olajat és tejfölt öntünk rá és a sütőben lassú tűznél megsütjük. Gondosan jegyeztem az ismeretlen recepteket és végül természetesen megkérdeztem az asszonykát, hogy ebből a három finomságból melyiket készíti el vacsorára a kedves férjének. Az asszonyka csodálkozva nézett rám. Még a fejét is megcsóválta és mosolyogva mondta: — Eayiket se! Ha akárhogy akarnám, nem tudnám megcsinálni. Ez az uram dolga. Ha 6 csinálja, akkor jó. Szakértelem kell hozzá, nem is kicsiny. Érthető, hogy Baláti bácsi szakértelme ezekután alaposan megnőtt előttem. R. K. Figyelem I Figyelem! Termelőszövetkezeti tagok, egyéni termelők, sertéstartók! Olyan sertéshizlalási szerződésre, amelyet 1961. évi Januártól októberig történő átadásra kötnek, vagy kötöttek az állatforgalmi vállalattal, az állam minden darab sertés után 2 q szemestakarmányt ad készpénzért, az állami eladási áron. Kukorica esetében 215.— Ft mázsánként A takarmányutalvánvok már december elején beválthatók a községenként meghirdetett napokon a terményforgalml vállalat telepein Akik eddig szerződtek hízott«ertésre 1961 évi átadásra, szintén megkaphatják a 2 mázsa takarmányt darabonként, csak Írásban kell ezt kérni az állatforgaiml vállalat lárási kirendeltségétől. Részletes felvilágosítást a községi felvásárlók és járási td- rende'tsáeek adnak! Szolnok-Beves megyei Állatforgaiml V. A Nap kél: 7.29 h-kor, nyugszik: 15.55 h-kor. A Hold kél: 10.25 h-kor, nyugszik: 21.07 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: Felhős, helyenként párás, ködös idő. Többjeié eső, egy-két helyen zivatar. Mérsékelt, időnként élénk délkeleti, déli szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 7—11 fok között. — TIZENÖT MILLIÓ tojásra és 100 ezer libára kötnek szerződést a jövő évre a Szolnok megyei földművesszövetkezetek a MÉK központ irányításával. A szerző- déstkötő tsz-gazdák minden tojás és liba után külön takarmányjuttatásban részesülnek. — JÓL SIKERÜLT irodalmi estet rendezett a Ságvári Endre Művelődési Ház Móra Ferertc címmel. Ez alkalommal az írónak Szolnokon élő nővérét és unokahúgát, K. Tóth Lenkét virágcsokorral köszöntötték az úttörők. — KARCAGON az öregek fenyőfa-ünnepe december 22- én délután fél három órakor lesz a tanácskórház éttermében, a vöröskereszt rendezésében. A hetven meghívottat birkavacsorával vendégelik meg és az ifjú vöröskeresztesek műsorral szórakoztatják őket — BOTRÁNYOS részegeskedésért Horváth Lajos ti- szaföldvári lakost 180 forintra bírságolta a szolnoki járási és városi rendőrkapitányság szabálysértési előadója.- — ÓRIÁSI FUTÓDARU készítését fejezték be a Csepeli Transzformátorgyárban. A futódarut a ceyloni állam- vasútak colomból műhelyében szerelik fel. — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (22-én) este 7 órakor a „VÁNDORÉVEK”. — MEZŐTÚRON fenyőfa- ünnep lesz december 23-án este fél 7 órakor a helyi kórházban. Az est bensőségesebbé tételére a túrkevei színjátszócsoport ajándékműsor- ral kedveskedik az egészség- ügyi dolgozóknak. — TISZASÜLY községben az fmsz kisvendéglő és cukrászda építése rövidesen befejeződik. Tervezik még egy korszerű ruházati és vas- szaküzlet létesítését is. — FENYÖBÁL lesz december 25-én este 7 órakor a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében. — TISZAFÜREDEN 100 ezres csibekeltetőállomást létesítenek a közeljövőben. A számítások szerint a tavaszinyári idényben fél millió csibét keltetnek ki. — MODERN kombinált gyermekbútorok gyártását kezdték meg az egri Faipari Vállalat műhelyeiben. A tervek szerint februárra ötszáz új gyermekszoba-berendezés készül eL 1 — IMRE KAROLT, a 61-es városi választókerület tanácstagja tanácstagi beszámolóját Szolnokon ma, 17 órakdr a Malinovszki úti Ady Endre Művelődési Otthonban, Papp Gábor, a 4-es megyei választókerület tanácstagja ugyancsak ma 17 órakor a Délibáb úti iskolában tartja. — KŐVEL ÜTÖTTE agyon a vízben úszkáló libát Nagy Sándor újszászi lakos. A lopáson rajtakapták. A szolnoki járási szabálysértési előadó 300 forintra bírságolta és Nagy Sándornak az okozott kárt is meg kell téríteni IIIIIHIIMIIHMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIHIIMIINM ' ' . ’IÉ A szolnoki • ■? ■ ffiRÄDlp'MP?A „Hangos Újság” zenés ifjúsági riportműsor: Kongresszusi élmények, — emlékek. — Könnyű zene. Oecembe 22 Csütörtök Anikó KISREGÉNY irtó: Pásztor ferenc .7• \b (16. folytatás.) — Meghaltak. Agyonverték őket, amikor a forradalom volt. Tóni a szerepnek ezt a részét már várta. Most kell elővenni azt a darab szárazkenyeret, majszolni kell. Nem is esik nehezére. Nem kapott vacsorát. Márta azt mondta, hogy a jóllakott gyerek álmos, álmosan pedig nem lehet komolyan dolgozni. Így hát Tóni csak ült a szerep szerint, rágcsálta a kenyeret, várta a következő kérdést. Márta ehelyett nyakoncsapta. •— Te vadszamár, ha most megzabálod a kenyeret, akkor mit rágsz majd, ha jön a bácsi, mi? Nem is tudom, hogyan lehet nekem ilyen tökjcelütött kölyköm. A rekedt is közbeszólt. — Idesüss, te mafla, ha elrontod a dolgot, én anyáddal együtt felaprítalak. A tiszta melót szeretem. Te meg jobban tennéd, ha nem nyaggatnád tovább. Még jobban meghülyíted és akkor megint hiába töltöttük itt az időt. Márta rá sem hederített a férfire. Továbbra is a gyerek oktatása kötötte le a figyelmét. — Mit mondasz, ha azt kérdezi, hogy éhes vagy-e és akarsz-e enni? — Azt mondom, hogy nem ettem semmit se, csak ezt a kis kenyeret kaptam egy koldustól. — Helyes. Mit mondasz, ha azt kérdezi, hogy akarsz-e reggelig nála maradni? — Azt, hogy csak egy kicsit akarok ott lenni és inkább vigyen vissza a grassiba, mert egyedül nagyon félek az úton. — Helyes. És útközben? — Azt mondom neki, hogy vegyen nekem egy kis kolbászt reggelire is és akkor én elmegyek neki minden reggel a tejért. , — Nagyon okos. És aztán mit csinálsz? — A grassinál elugrok mellőle és futok. Bemegyek az asztalosudvarba a lyukon, elbújok a forgács közé, és reggelig nem is jövök ki onnan. — És reggel? — Elmegyek és megkereslek. — Látod okos vagv te. csak néha elbambulsz. Most food magad és szépen ülj le oda a lépcsőre. Ne nézz semmit, csak óvatosan surranj oda. A többit már tudod. Mi majd figyelünk. Ha rendőr jön, vagy valaki más, akkor búj) el az oszlop mögé. Na, szervusz, adj egy puszit. Tóni kelletlenül nyújtotta az arcát. Gyerekes esze és szíve egyre azt diktálta értelmének, hogy féljen, vigyázzon. Es a félsz olyan kegyetlen erővel szorította a torkát. De ment, mert mit is tehetne mást. A verést sem szereti, más utakat sem találhat, hisz azok keresztezik Mártáét. Bandukolt leeresztett karral. Márta meg fölényes mosollyal kísérte. Ha látszott volna a szeme, a lebiggyesztett ajka, a hetykén előrecsúsztatott jobb lába, csak azt olvashatta volna az ember a tekintetében: ime, itt az idomítás csodája. A férfi csendesen megszólalt a háta mögött: — Te, Márta. Én nem vagyok szívbajos, azt tudod? — Mit akarsz ezzel mondani? — Csak azt, hogy te egy kicsit szemét nő vagy. Az nagyon kóser, hogy a melóhoz bedobod a srácodat. De az már kóklerség, hogy lelépünk tőle. Valahogy kellene törődni is vele. — Te tisztára hülye vagy, galambom. Csak nem gondolod, hogy a hátamra veszem és cipelem? Eddig is megvolt, meglesz az ezután is. — Ilem kellene valamelyik grasis öreglányhoz adni? Egy kis dohányt mindig adnánk neki, legalább nem éhezne. — Velem sem törődött senki, én sem törődök senkivel, csak magammal. Elég ebből, ha nem tetszik, mehetsz utána és végeztünk. — Menjen a halál, nem az én fattyúm, hanem a tiéd. — Éppen ezért. Inkább gyere, szeretgess egy kicsit... Márta vihogott hancúrozott a férfi ölében, a másik oldalon pedig Tóni megkezdte a „szereplést”. Nagy sután állt meg a kapu előtt. Félhangosan olvasta el a sárgaréz tábláról a nevet: — Dános Sándor az Állami Operaház tagja... Totyorgott egy kicsit, nézelődött, aztán leereszkedett a kőlépcsőre. Szerencsére nem fázott, mert egész napon át meleg .napsütés volt, s a kő sokáig őrzi ezt a meleget. Kellemes is volt, mert a kert tele volt virággal, s csodálatos illatár úszott körülötte. Csakhát ez a sötétség. Vajon meddig kell várni? Kis rongyos kabátját összehúzta magán, lógó haját elkúszálta a szeméből. Felhúzta a térdét és átkarolta a két karjával Nem volt nagyobb, mint egy szemetesvödör, amit kint felejtenek éjszakára. Talán értékasehh sem. mert azt legalább megkeresi reggel a qazdáia. De őt mindig elveszítik... Dános Sándor nagysokára megérkezett Nagy szürke kocsi hofa Amikor-kilépett belőle, csak ennyit mondott. — Köszönöm. Péter, jóéjszakát... Nagyon szép hangja volt. Mély, akár az orgonahang, ilyen hangja van a Domonkos templomi orgonának is. Széles a válla, mint Márton bácsinak és ruganyos a lépte. Dudorászik, mint a mama szokott, ha jókedve van. Szép ősz haja lehet... Villog a fehér ing je... Még parfőmje is van, mert illatos, amint melléje lép a lépcsőn. Majd rálép a sötétségben. — Ejnye, mit raktak ide? Mi a csuda ez itt? Lehajolt, megérintette Tóni hátát. Csak ekkor vette észre, hogy nem szemetes vödör, nem kutya, nem valami zsák, hanem élő ember, reszkető emberpalánta, egy félholtra ijedt kis gyerek... — Hogy kerülsz ide, fiam? Ki vagy te? Kit vársz te itt, mi? — Bácsi, én nem várok. Én csak, én csak. Engem csak küldtek, én csak... Nekem .tincs se anyám, se apám... És én nem is maradok itt... Nem kell nekem a kolbász sem, meg kenyeret se adjon... Csak én félek, bácsi, mert összevernek, meg villamos alá dobnak... — Mit beszél iz a gyerek? — morfondírozott magában az idős művész. Csak most kezdte érteni igazár. hogy mibe is botlott tulajdonképpen. Hisz eddig még ki sem kapcsolódott az esti előadás révületéből. — Ki akar téged bántani? Miért jöttél ide? — nézett szét Dános, de nem látott senkit, nem hallott jóformán egy neszt sem a környéken. — Gyere csak ide — fogta meg a gyerek vállát és lehajolva igyekezett az araiba nézni. Ügyetlenül a gyerek homlokához érintette a keze- fejét és mint aki maga sem tudja, mitévő legyen, magában latolgatta a dolgot. — Dehiszen ez a gyerek lázas. Ez a gyerek beteg... Fiam, téged orvoshoz kellene vinni. Lázad van. Nem feküdtél? — Nem... Nem kell nekem semmi... Én csak... Én... Dános hiába várta a folytatást. Tóni megmerevedett a hallgatásban. Állt leszegett fejjel, markolászta a kenyeret és a rongyos cipőből mindegyre ki akarta dugni a nagylábujját... — Beszélj már, te gyerek... Megnémultál? Mit keresel itt? Hol laksz? — Nem mondok semmit... Csak zavarjon el engem ... Érdekes... Megint a szaladó kisfiú tolakodott eléje. Megint a mozit látja. A betörők szőrös ábrázata bújik elő a sötétből. Egy nagy tarisznya van a kezükben és vakítóan csillog benne egy csomó arany. Egy nagy barlangban osztozkodnak. Egyiknek egy lánc, a másiknak karkötő tűnik el a rongyos nadrág zsebében... Egy szép tiszta szobában pedig ott fekszik az őszhajú ember... IFolutatiukJ
