Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-22 / 301. szám

1960. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s VILAQOS ABLAKOK MÖQÖTT DÉLUTÁN 5 6RA.[ Csűcs_ forgalom az autóbuszon, nömpölygő emberáradat a főutcán és tolongás, zsúfolt­ság az üzletekben. A háziasz- szonyok az esti bevásárlással megkezdik a második műsza­kot, s ugyanebben a percben a Verseghy gimnázium fo­lyosóján felberreg a csengő hetven embernek jelezve az ő második műszakjuk kezde­tét. Ennyien tanulnak a dolgo­zók gimnáziuma esti tagoza­tának két első és egy második osztályában. Fiatalok és fia­talos kedélyű, fiatalos lendü­lettel, bátorsággal nekivágó Nősebbek. Heti három alka­lommal 4—5 órát töltenek az iskolapadban. A tanulás, fel­készülés szintén hosszú órá­kat igényel, hiszen a követel­mények nagyok, a tananyag és a heti óraszámok egyes tárgyakban alig térnek el a nappali tagozatú gimnazistá­kétól. Mi ad vajon erőt ah­hoz, hogy négy éven át foly­tassák a küzdelmet a kérlel­hetetlenül rohanó órákkal és napokkal, a betűtől elszokott szem fáradtságával és a mo­zi, a sportedzés, vagy egy könnyű regény estéről estére felbukkanó csábításaival. Bódi Márta költő akar len­ni. Nem a szavak, — az omló bársonyok, csillogó brokátok, finom, elegáns, merészvonalú ruhaköltemények poétája. Ez a cél lelkesíti gyermekkora óta. Általános iskolában csak közepesrendű volt, de amikor bekerült női szabó tanulónak az MTH iskolába, eredménye tüneményes gyorsasággal ki­tűnőre javult. Az MTH-ból javasolták ruhaipari techni­kumba, de oda csak gimná­ziumi érettségin át vezet az út. Határozott hangon, s magá­tól értetődő természetesség­gel beszél terveiről, ez a 17 éves lány. Tudja, hogy az út, amelyen elindult, nehéz, de nem elhagyatott Farkas Ferenc halkszavú, zárkózott fiatalember, de a nehezen, csendes szerénység­gel elejtett néhány mondatá­ból a Bódi Mártáéhoz hason­ló kemény elszántság tükrö­ződik. — Gyermekotthonban la­kom, s ott nem szeretik, ha késő estig fennmaradok ta­nulni. Ezért ügy osztottam be, hogy a munkahelyemen készülök fel az órákra. Egy­kor végzek, s délután ötig nagyjából elég is az idő. Feri ugyanis tanuló a pos­tán, hatórás munkaideje van, 7-től 1-ig dolgozik. Postafő­tiszt akar lenni, s eltökéltsé­gét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyetlenegy órát sem mulasztott az iskolából. A DOLGOZOK | gimná_ ziuma I. a. osztályának nagy­része húsz évesnél fiatalabb. Többnyire MTH iskolát vé­gezi.k, mert sürgősen kellett a kereset, vagy azért, mert akkoriban még nem fűlt a fo­guk a tanuláshoz. Ma már mindannyian másképp gon­dolkoznak erről. —- En néhány évig csak dolgoztam a szakmunkás ok­levél megszerzése után — szólt közbe Barta István. — Komolyan mondom, hiány­zott a tanulás. Az, hogy min­den szeptemberijén újra kezdhetek valamit, s mindig magasabb fokon. Mióta idejá­rok abba kellett hagynom a sportolást. Az edzőm többször is szólt már, hogy menjek, el-elkapott az utcán, de ezt a négy évet most már végig- küzdörr E kamaszvilágban, húsz­évesek közt ül a szűkresza- bott padban Hernádi János, a Szolnoki Cukorgyár 42 éves raktárosa. Naponta négykor kel. A gyárban kampányidő­szak van, mi a szokásosnál is több munkát jelent, s a tanu­lás sem könnyű oly sokévi szünet után. — Beosztásom tette szük­ségessé, hogy megszerezzem az érettségit. A gondolataink találkoztak: éppen akkor szó­lítottak fel a gimnázium el­végzésére, mikor magam is jelentkezni akartam — me­séli nyugodt, közvetlen egy­szerűséggel. — Foglalkozást én már nem akarok változtat­ni, maradok ott, ahol eddig voltam, de ha már csinálja az ember, csinálja rendesen. S van még egy külön célom a tanulással. Ellenőrizni aka­rom a fiamat, mert bizony az nagy betyár. Tizenhárom éves és sajnos, csak közepes tanuló. CÉLTUDAT, / akaraterő: fűti át mindazokat, akik négy éven át minden este a könyv fölé hajolnak otthon, vagy a tanterem padjaiban. Nem könnyű a dolguk, de se­gíti őket megfelelő munkabe­osztással a vállalat, s megér­téssel, türelmes magyarázat­tal az iskola tantestülete. — Meghatott és emelkedett han­gulatban távozik a látogató a gimnáziumból, melynek ab­laksora még hosszú órákig ontja a fényt a téli este sötét­jébe. A világos ablakok mö­gött életetformáló, komoly munka folyik. ZILAHI JUDIT Kisújszállási kezdeményezés í Lakást épít a négy tsz, a tanács és a földművesszövetkezet Kisújszálláson is sok gon­dot okoz a város vezetőinek és a családoknak a lakás­hiány. A mintegy 14 ezer la­kosú városban jóval több az igénylő, mint a kiutalható lakás. Megnehezíti Kisújszál­lás lakáshelyzetét az is, hogy a második világháború során a megyében Szolnok után ez a város szenvedett legtöbb épületkárt A félszabadulás óta magánerőből 146, szocia­lista szektoro1; által 78, le­Űjmódi Betlehem A legjelentősebb francia irodalmi díjak egyikét a Gon- court díjat ítélték oda Vinti- la Horiának, az igazságszol­gáltatás elől külföldre távo­zott román fasisztának. A rendkívül középszerű mű bi­zonyára címével érdemelte Jci a Goncourt Akadémia döntő- bizottságának magas elisme­rését. Ez a cím ugyanis a szo­varos vizébe. A felháborodás hullámai egyre szélesebben gyűrűznek a francia nép tö­megeiben, mely már régóta aggodalommal figyeli De Gaulle egyszemélyi hatalom­ra törő politikáját, s a fran­ciaországi Bundeswehr-tá- maszpontokat. A közvéle­mény nyomására meg kellett változtatni a fasizmus előre­cialista Romániára szórt pa­naszos vád s önön magának, a hazájából „méltatlanul” el­üldözött, „ártatlanul senyve­dő” léleknek . dicsőítése: „Száműzetésben született az Isten”. A díj odaítélése iszapot ka­varó kőként csobbant a fran­cia közvélemény amúgy is za­KÁMtt (Az L’Humanité karikatúrája.) választásokkal 49 lakás épült. Ez nagyon kevés, főként, ha tudjuk, hogy csupán ez év szeptemberében 270 lakás­igénylést tartottak nyilván a tanácsnál. A fejlődéssel, a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­vel együtt jár az is, hogy a szétszórt tanyavilágban élő emberek igyekeznek a Vá­rosban lakáshoz jutni. Az utóbbi években is -ok tanyát lebontottak. Ez nem is volna baj, de sok esetben a bon­tott anyagokat nem lakóépü­let készítésére használják fel. Kisújszállás belterületén is kevés épület létesült a lebon­tat tanyák helyett. A szakember- vándorlásnak is a lakás­hiány az egyik oka Sokszor amiatt fullad ku­darcba egészségügyi-, műve­lődésügyi- mezőgazdasági-, állattenyésztési szakember al­kalmazása, hogy nem tudnak lakást biztosítani számára. A második ötéves terv so­rán állami hitelből mintegy 28 lakás épül a városban. Ez csak igen csekély mértékben enyhíti a lakásgondokat. Ezért nagyjelentőségű a vá­rosi pártbizottság és tanács kezdeményezése, melynek alapján elkészült a törleszté- ses 1ST éves lakásfejlesztési terv. Mit is tartalmaz ez a terv? Elsősorban is rögzíti, hogy a városi tanács a községfej­lesztési alapból évente 165 ezer forintot ad erre a célra. A négy termelőszövetkezet — Ady, Dózsa, Búzakalász, Ki­nizsi Tsz —•, valamint a föld­művesszövetkezet is szintén ugyanennyi összeggel járul hozzá évente a lakásépítke­zéshez. Már 1961-ben az így biztosított 990 ezer forintból hat ikerház készül, 12 lakás­sal. A kétszobás, fürdőszobás lakásokat az építtető szervek osztják el saját dolgozóik kö­zött, akik a lakás értékét — 82 500 forintot — 15 év alatt törlesztik le. A törlesztésből befolyt összegeket is újabb lakásépítésekre fordítják. Ez iazt jelenti, hogy a 15 éves lakásépítési terv harmadik esztendejében, vagyis 1963- ban már nem hat, hanem hét ikerház épül 14 lakással. 1975- ben pedig egy év alatt a terv szerint tizenöttel szaporodik az ikerházak száma. Ekkorra összesen 146 ház épül fel, 292 lakással. Ez annyit jelent, hogy 15 év alatt csaknem teljesen megoldódik Kisújszálláson a lakásprobléma E jelentős és hasznos terv megvalósításában a város vezető szerved számítanak a lakosság segítségére, főleg társadalmi munkára Ha a termelőszövetkezeti gazdák és más építtető szervek dol­gozói társadalmi összefogás­sal segítenek, még nagyobb lehetőség lesz arra, hogy a tervezettnél egy évben több lakást készíthessenek el. A társadalmi munkával csök­kenteni lehet az építkezés költségeit, gyorsítani lehet a terv valóraváltását A kisújszállásiak kezde­ményezése is igazolja, hogy sok mód és lehetőség adódik a lakásgondok enyhítésére. De ennek első feltétele, hogy a sok helyen még ma is meg­található szemlélet — misze­rint mindenki az államtól várja, hogy lakáshoz juttas­sa —■ megváltozzék. A la­kosságnak, egy-egy családnak is érdeke, hogy anyagi erejé­hez képest résztvegyen a la­kásépítkezésben. Államunk a kislakásépitési akcióhoz támogatást nyújt S mint a kisújszállási pél­da bizonyítja, található lehe­tőség arra, hogy egy-egy vá­rosban, községben a társada­lom segítségével oldják meg a lakásproblémát,. 2Í. K. > iacmnmrrxrinnnrv^ AMIT MÁR ÉVEZREDEKKEL EZELŐTT IS ÜNNEPELTEK A, karácsony eredetéről A fenyőfán kígyóinak a gyertyák. A legtöbb család­ban bensőséges ünnepet ül­nek szombaton. Karácsony előestéjét. Ilyenkor ajándék­kal kedveskednek egymásnak a családtagok és a jóbarátok. A felvilágosodott emberek számára ez a szép ünnep nem más, mint alkalom a békés érzések, a családi kö­telék szorosabbrafűzésének kifejezésére. Igen sokan van­nak még azonban, akik val­lási okokból ülik meg ezt az ünnepet, akik számára ez a nap Jézus születésének, a „világ megváltójának’’ ün­nepe. A keresztény vallás éppen az emberek békés törekvé­seire, szép családi érzelmeire apellál, amikor ezt az ünne­pet Jézus személyével kap­csolja össze. A tudomány szemszögéből nézve azonban éppen fordított a helyzet. Nem azért ünneplik decem­ber 25-ét Jézus születése nap­ja gyanánt, mintha a törté­nelem szerint bebizonyítot- tan e napon született volna Jézus, hanem Jézus születé­sének fiktív, (elképzelt, felté­telezett) napját tették erre a napra, mely a kereszténység létrejötte előtt is mar régen ünnepi jelentőségű volt. Az egyháztörténészek erősköd­nek, hogy Jézus élete törté­nelmi valóság, az igazság azonban az, hogy sem Jézus születésére, sem életének egyetlen eseményére sincs történelmileg hitelesnek te­kinthető adatunk. Ha össze­hasonlítjuk az evangélisták történeteit, lépten-nyomon kiderül, hogy Máté, Márk, Lukács és János elbeszélései egymásnak is, és helyenként maguknak is ellentmonda­nak. Hogy egyebet ne is mondjunk: Názáret városa, ahol Jézus szülei leteleped­tek, egyszerűen nem is léte­zett, Heródes, aki legyilkol- tatta a jeruzsálemi gyerme­keket, négy évvel Krisztus általuk leírt születése előtt meghalt. Krisztus családfáját is egymásnak teljesen ellent­mondóan állította össze Máté és János. A könyveikben szereplő helységnevek leg­többje kitalált név és létező helyeket, amelyeken Jézus­nak, ha élt volna, meg kel­lett volna fordulnia, meg sem említettek. Miért lett hát karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe? Elsősorban azért, mert az erre a napra eső, számos más vallás által meg­ünnepelt megújulási ünnep­ségek kezdete éppen erre a napra esett. A kereszténység széleskörű elterjedését a ha­nyatló római birodalomban az tette lehetővé, hogy egy­séges vallássá olvasztotta össze a birodalom népei és néprétegei között elterjedt különböző kultuszok közös elemeit, jóformán minden élő és ható pogány nézetet, ün­nepet, szertartást. Természetes, hogy a kará­csonyt, amelynek szintén bő­ségesen vannak pogány előz­ményei, az ünnepek sorába iktatták, de csak a IV. szá­zad közepétől ünneplik de­cember 25-én, A téli nap­forduló idején ünnepelték például Mithras perzsa isten születésnapját. Mithras tisz­telete éppen akkor lett nép­szerű a római birodalomban, amikor a kereszténység is el­terjedt. Mithras egy szikla­barlangban született, születé­sekor pásztorok vették körül. Ugy-e mindenkinek a betle- hemesek jutnak az eszébe a barlangutárfzatú istállóval és a Jézust körülvevő pászto­rokkal? A betlehemi barlang, amely különösképpen istálló is volt, és amelyben ma is mutogat­ják Jézus születése helyét, ugyancsak egy ősi isten: Ado­nis egykori szenthelye. Ado­nis ugyanúgy, mint Jézus, meghaló és feltámadó isten. Nem kisebb egyházi tekin­tély, mint a IV. században élt szent Ágoston írja róla vallomásaiban, hogy azonos Krisztussal. (Ezt a vallomá­sát ugyan később visszavon­ta.) Az istenek közül december 25-én született Mithras, Ozi- ris és a szír iái Sabazios is. Ezekben az istenekben kö­zös vonás, hogy valameny- nyien napistenek. Sorsuk a mitosz formanyelvén fejezi ki a nap sorsát. A Napét, amely az őszi hónapokban mind rö- videbb ideig világítja meg a földet, alulmarad a sötétség, a tél elleni küzdelem, majd a téli napforduló idején új­jászületve, előkészíti a ter­mészet tavaszi ébredését. A vallásos képzelet a téli nap­fordulót, mint az új nap, a „napgyermek” születését fog­ja fel. Nem véletlen tehát, hogy régi egyházi művekben Jézus, mint „az Igazság nap­ja”, a legyőzhetetlen Nap, a „világ világossága” (János evangéliuma) szerepel. Ezek- után nem tekinthetjük vélet­lennek, hogy Krisztus és Mith­ras születésnapja egybeesik. Az újszülött napgyermek je­gyei szálltak át az újszülött Krisztus figurájára. A karácsony ünnepének tartalmát azonban a kor tár­sadalmi mozgása is megha­tározta. Kudarcba fulladt rabszolgalázadások, a szabad szegények tömegének roha­mos elnyomorodása jellemzi azt a kort, melyben a keresz­ténység kialakult. Ilyen kö­rülmények között a felszaba­dulásra irányuló törekvések már egyre inkább csak a képzeletben, vallásos formá­ban juthattak kifejezésre. Ismeretes az, hogy a „meg­váltás” kifejezés abból a korból maradt vissza, amikor a társadalom legfontosabb csoportosulása a nemzetség volt. A nemzetség tagjait életre, halálra szóló szoros kötelék fogta össze. Minden ember számíthatott rá, hogy nemzetségtársai „megváltják” a fogságból, vagy adósság­ból. Az akkori fogalmak sze­rint úgy tűnt, hogy a nem­zetség istene „váltja meg” a bajbajutott nemzetségtagot. A megváltásnak ez a je­lentősége később elhomályo­sult, de az isteni megváltás reménye ennél nagyobb je­lentőségre tett szert a nép­tömegek elnyomorodásának időszakában. A kereszténység időszakában nem volt szinte egyetlen olyan király sem, aki ne vette volna fel a „Megváltó” címet Maga az ünnep a római Sa­turnalia ünnepségek nyomán keletkezett. Ilyenkor a rab­szolgákat uruk asztalához ül­tették, megajándékozták, gyertyákat gyújtottak és la­komákat ültek. A Saturnalia ideje nagyon közel esett a karácsonyhoz és a IV. szá­zadban a kettő szokásai már egybefolytak. Az ünnep tar­talma: Az a remény, hogy a napisten-megváltó eljön és megszabadítja nyomorúságuk­ból a szenvedőket. A keresztény vallás kará­csonya, a földöntúli szabadu­lást és boldogságot ígérő megváltó születésnapja is ar­ra hívatott, hogy a szegé­nyeknek, elnyomottaknak né­mi reményt nyújtson. A va­lóságban a reménytelenség tükröződik benne. Két nap illúziója egy olyan világban, amelyben nincs remény és nincs szeretet, elhomályosí­totta a tömegek tisztánlátá­sát, gyengítette * erejét és a két nap vigaszt annál kegyet­lenebb kiábrándulás követte. * A karácsonyi szokások egy részének eredete az ősközös­ségi időkbe nyúlik vissza. Az ünnepek ekkor varázsszertar­tások és drámai aktusok vol­tak együtt. A közösség tag­jai megjátszották az isteni történések menetét. Ezeknek a misztériumoknak emléke részben a vallási szertartá­sokban, részben az olyan — az egyház által hol megtűrt, hol eltiltott — szokásokban, mint a betlehemi játékok maradt fenn, A karácsonyfaállítás ősi germán, pogány szokáson alapszik. Az ajándékozáshoz semmi köze, a kísértetek el­leni védekezéshez annál in­kább. A gyertyákkal díszített karácsonyfák állítása a XVIII. században terjedt csak el, de Spanyolországban és Olaszország déli részében még ma sem kültiválják Volt olyan időszak, amikor a Vatikán lapja az Ossér- vatore Romano pogány és protestáns szokásnak bélye­gezte a karácsonyfa állítást, 1935-ben, * Senkisem tagadja, hogy a karácsonyi ünnephez igaz és nemes érzelmek fűződnek. De ezek az érzelmek meddőek maradnak, ha nem jön létre egy olyan társadalmi rend. amelyben a jó szándékú em­berek maradéktalanul boldo­gulhatnak. A mi ren ..ükben lett csak igazán a karácsony a béke, a szeretet, a jobb jö­vendőben való biztos tudat ünnepe. Mi nem a képzelt mennyei gyermektől várjuk a jobb jövőt, hanem a saját erőnkbe, saját gyermekeink­be, jövőnk letéteményeseibe vetjük bizalmunkat. És ami­kor rejtelmes, misztikus vo­násaitól megfosztjuk ezt a szép ünnepet, azért tesszük, mert mi nem csupán óhajt­juk és reméljük, de egyre inkább meg is valósítjuk az emberek megbecsülését, meg­váltásukat a megalázó nyo­morból és jogfosztottságból: megvalósítjuk mindazt, ami­nek valamikor a karácsonyi ünnep éppen a hiányát jer lentette. Ákos Károly cikke nyomán. (Világosság, I960, & azJ törését jelző szégyenletes dön­tést s visszavonni a díjat. A francia nép nem jeer az új­módi Betlehemből, mert vi­lágosan felismerte, hogy a Vintila Horia-féle „istenek” jászola fölött nem a szentlé­lek, hanem Mussolini és Hit­ler szelleme Őrködik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom