Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-20 / 299. szám

i960, december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Igaz barátokra találtunk Az idén ősszel valóravál- tottuk régi, kedves tervün­ket, bejártuk a Dunántúlt. Megcsodáltuk a sok törté­nelmi emléket rejtő városo­kat a késő őszi napfényben csillogó Balatont, és útunk negyedik napján érkeztünk legfiatalabb városunkba,' Bztálinvárosba. Á hatalmas területen épült Vasmű megtekintése hosszú órákat vesz igénybe, gyalog- szerrel fárasztó bejárni. Autóbusszal indultunk el. Ütközben azonban elromlott, és az a veszély fenyegetett bennünket, hogy az éjszakát az autóbuszban kell átdide­regni. Hogy nem így lett, azt a sztálinvárosiak segítőkész­ségének köszönhetjük. Nem­csak a kohókat ismertük meg, hanem olyan embere­ket is, akik habozás nélkül segítenek, ha ez szükséges. Hegedűs Mátyás diszpécser kalauzolt bennünket, és ami­kor nyilvánvaló lett, hogy éjjelre nem tudunk fedél alá jutni, azonnal intézkedett, hogy buszunk motorhibáját megjavítsák. A munkájukból hazasiető szerelők újra mun­kához láttak, Hegedűs bácsi pedig hirtelen eltűnt és egy­szerre mozijeggyel került elő. A film remekül illett helyzetünkhöz, ugyanis ,,A különös hajótöröttek” című filmet mutatták be. Minden­ki segíteni igyekezett ne­künk, különösen ketten: Var­ga István szolgálattevő disz­pécser és Varga Istvánná, aki azóta a mi kedves Edit nénink lett. Forró teát kap­tunk, és mire megismertük a gyár történetét, készen lett az autóbusz é„ éjfél előtt út­nak indultunk. Barátságunk azóta jelentő­sen elmélyült. Hegedűs bácsi négy gyönyörű rézkarcot is küldött az osztálynak, meg egy albumot Sztálinváros ne­vezetességeiről. Legértéke­sebb ajándékunk az egész is­kolának szólt: a vasmű által felhasznált elemek kollekció­ja, a kémiai szertár részére. Egy kislány, aki a verseket szereti Párizs szép városom, Te finom, mint o tű, te éles, mint a kard, Egyszerű s bonyolult, te Neked az igazságtalanság Kibírhatatlan zűrzavar, Felszabadulsz... Jutka most ismerkedik a verssel, Paul Eluard „Bátor- ság”-ával. Lassan, tagoltan olvassa, ízlelgeti a szavakat, hogy úgy adja vissza meleg, bársonyos hangján, ahogyan a költő képzelte. Horváth Jutka, a szolnoki Verseghy Gimnázium II/b-s tanulója, az Irodalmi Szín­pad tagja készül az új mű­sorhoz. — A s,Szerelem Párizs” összeállításban két Sluárd verset tolmácsolok majd — mondja kedvesen. S még hoz­záteszi: — Nagyon szeretem a verseket... Legkedvesebb tantárgyai közé tartozik az irodalom és a nyelvek. Rendkívüli nyelv­érzéke van, oroszt, németet és latint tanul az iskolában, s külön még franciát. Kitűnő tanuló. Hiába is faggatom: A SZAJOLI FÖLDMÜ- VESSZÖVETKEZET TÜZÉP telepén nagyobb mennyiségben kapható: stukatúrnád, vasbetonge­renda, különböző méretű kocsiküllő, karámfa. van-e olyan tantárgy, ami­vel hadilábon áll, amit ke­vésbé szeret. — Olyan nincs! — tiltako­zik. ‘ Szabadidejében könyvtár­ba jár, sokat olvas. — Most éppen „A mantuai herceg”-et olvasom. Monte­verdi életéről szól. Nagyon érdekel... Jutka tizenhat esztendős. Hétéves kora óta zongorázik. Most a zeneiskola második továbbképzőjébe jár, Schu­bertét, Chopint, Bartókot vallja kedvencének. Tóth Ár­pád, meg Kosztolányi versei­ért rajong — és az édesany­jáért. Testvére nincs. Édesapja meghalt. — Kettesben éldegélünk édesanyával nagy-nagy meg­értésben. Igaz, keveset lehe­tünk együtt, hiszen ő dolgo­zik; a közgazdasági techni­kumban a diákotthon veze­tője. Problémáikat együtt vitat­ják meg, s az öröm is jobb így, megosztva. Szórakozni is együtt járnak édesanya és kislánya. Színházbérletük van, s rendszeres mozilátoga- tók. — Most láttuk a Rovere tábornokot. A Balladát két­szer is megnéztük... csodá­latos film... Halk, kissé fátyolos hangon beszél. Rövidrenyírt haja sö­tétkeret keskeny arcocskája körül. Vékony, törékeny kis­lány, Tehetséges gyerek. — Mi leszek? — kérdezi tűnődve, félig önmagától. — Nem tudom... ráérek még dönteni. Most a legfontosabb, hogy az iskola mellett jól felkészüljek a színpadra is. — rónai — KOwmam Szenzációk nyomában Pintér István—Szabó László riport-könyve (Táncsics Kiadó) Szenzáció! Véres terror Magyarországon! — rikoltja a rikkancs Párizsban, Lon­donban, Bécsben. És a tájé­kozatlan olvasó borzongva olvassa a heccsajtó váloga­tott hazugságait, esetleg hall­gatja az amerikai zsoldban álló rádióadók célzatos rága­lomáradatát. Pintér István és Szabó László, a Népszabadság ri­porterei az efajta zúgírásza- tot vették célba. Könyvük végigvezet minket azon a bo­szorkánykonyhán, amelyben a nyugati szenzációk szület­nek. Főleg azokról a hazug­ságokból kapunk itt csinos csokrot, amelyek a dissziden- sek körül örvénylenek. Azok­ról, amelyeket a kiszökött gyászmagyarok terjesztenek és azokról, amelyekből a ki­ábrándult hazatérni kív. 5 disszidenseket réxnítgetik. Színes, eleven, izgalmas ez a könyv. Szinte kaland­regény számba is mehetne. Legjobban sikerült fejezete az, anjelyben a Magyarorszá­gon járt nyugati riporterek megjelent hazugságai nyomá­ban a helyszínen leplezi le őket. Aki valaha is hajlott arra, hogy hitelt adjon a nyugati úgynevezett „tárgyilagos” .j- jékoztatásnak, itt alapos lec­két kap. Három esztendő anyaga fekszik ebben a könyvben. Stílusán néhol meglátszik: nagyon is napi anyagként kezelték írásukat a szerzők. De igaz és őszinte hevülettel írt soraikat „nem letenni” A szó igazi és nemes értel­mében vett szenzáció ez a könyv, , v ht — Igaz, jó barátunk lett Edit néni is, akitől most kaptunk levelet: abban fárad, hogy nekünk levelező pajtásokat kerítsen sztálinvárosi fiata­lokból, sőt közülünk egyet magához hív nyárra két hét­re. Varga István sem feled­kezett meg rólunk. Ö meg abban segít, hogy KISZ kap­csolatot is teremtsünk. Azon is fáradozik, hogy sikerül­jön egy kéthetes nyári tábort létrehozni Sztálinvárosban, esetleg cserealapon. Nagyon büszkék vagyunk sztálinvárosi barátainkra, akik féltő szeretettel figyelik iskolai munkánkat, akik ott és akkor nyújtanak segítsé­get embertársaiknak, ahol és amikor kell. Most már meg­értettük, hogy Sztálinváros­ban nemcsak a vas, hanem az új ember js formálódik. Közgazdasági Technikum A Vásárhelyi Pál Il/a. osztályának KISZ alapszervezete. iiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii« 69 munkaegység értékén könyvet vásárolnak Ä karcagi Vasút úti isko­la két hatodik osztályának tanulói a politechnikai ok­tatás keretében részt vettek az Előre Ifjúsági Tsz mun­kájában. Segítettek az ifjú szövetkezeti gazdáknak a növényápolásban, a termés betakarításában. — Munká­jukért 69 munkaegységet ír­tak jóvá, amelynek értéke 1105 forint. Ezt az összeget az ifjúsági könyvtár ■ bővíté­sére használják fel, hogy a tanulók minél több hasznos, érdekes könyvet olvashassa­nak. ELÉGEDETT ELLENŐRZŐK C ESTI SÉTÁN AZ IFJÚSÁG BARÁTAIVAL Szombat esti fények ra­gyognak a szolnoki utcán, hol négy ember sétára indul — társadalmi munkában. A haladás barátainak önkéntes tevékenysége nemcsak járda­építésre, fásításra, cukorré­paszedésre irányulhat, hanem az ifjúság védelmére is. Tel­jesen szubjektív, ki melyik igyekezetei tartja legszebb­nek; annyi azonban igen való­színű, hogy a felsoroltak utolsója semmiképp sem utol­só... Szocialista társadalom­ban élő számára bizonyára különösen cseng az „ifjúság védelme” kifejezés. Ki ellen szükséges az ifjúságot meg­védenünk? ... Hiszen a mi közösségünkből jóideje eltűn­tek a ponyvaregény-kiadók, kéri tők, kábítószerűzérek; s ha eltűntek — ki ellen irá­nyul a védelem? Az ifjúság ellenségei fér. Anyuka otthon feledte személyi igazolványát, de készségesen felajánlja, hogy azonnal hazameneszti érte az állomás környékére leányká­ját. — Este féltízkor, egyedül... —i jegyzi meg a városi tanács gyámügyi előadója. —> Azt hiszem, helyesebb lenne, ha valamennyien indulnának és vissza sem jönnének. Ilyen­kor már ágyban a gyerek he­lye... A kis társaság hallgat az okos szóra, hívja a fizetőt. — No, lám — így a rendőr­tiszt —, nem is olyan nehéz a fiatalság ellenségét megis­merni ... A fiatalkorúak bírája úgy véli, hogy A. A. magatartása tudatlanságból, nem rossz- akaratból ered. S vele együtt hány szülő nem gondol arra: NEM VISELNEK FELSÉGJELET — szögezi le a városi rendőr- kapitányság ifjúságvédelmi előadója. — Tehát magatartá­sukból kell felismernünk őket. Az élet olykor készséges; most is az: szemléltető példá­val szolgál. A Béke Étterem­ben — azon belül zajban és füstben — három ezüstesil- laggal ékes postás: A. A. ido- gál felesége és jóval 12 éven aluli kislánya társaságában, Mikor a pihenőjét ifjúságvé­delmi sétáért áldozott fiatal rendőrtizedes az igazolványo­kat kéri, a papa feláll, s zse­bében kotorászva igyekszik — nagyon egyenesen állni... Becsípett; ehhez kevés kétség LESZ-E, LEHET-E TEKINTÉLYE gyermeke előtt, ki nem egy ízben spiccesen, imbolyogvá látta őt? Az Ady Endre Művelődési Házban a szokásos szombat esti táncmulatság tart. Sok-sok mama ül a fal tö­vében, táncoló lánykájában gyönyörködik. A fiatalok kö­zött jócskán látni frissen va­salt nadrágos, nyalka, fegyel­mezett tüzérgyerekeket; va­lamennyi jó példája a civi­leknek. Jampizó huligánt, táncosnőjét agyonszorongató legényt keresve sem lehet ta­lálni. A szakszervezet tekintélyé­hez illő magatartású, tisztes­ségtudó fiatalok táncolnak a Táncoslábú fiatalok az üzemben Zajlik az élet a Tisza Cipő­gyárban. Sietős a munka itt is, akár csak másutt, szerte az országban, hiszen küszö­bön az új esztendő. Az üzem dolgozói azonban nemcsak azon fáradoznak, hogy a tervteljesítés körül ne legyen zökkenő. Gondolnak arra is, hogy a kultúr élet ne pangjon. Nincs is semmi fennakadás. A tánccsoport működése felől faggatjuk a KISZ-tit- kárt. Rengeteg a dolga, most érkezett vissza a kongresz- szusról, s máris útra készü­lődik. Csehszlovákiába megy egy ifjúsági delegáció tagja­ként. Annyit elmond, hogy az együttes rendszeresen pró­bál, hetenként háromszor is. Javasolja: részletes felvilá­gosításért forduljanak az üze­mi kultúrotthon művészeti vezetőjéhez, Nagy Gyulához. Itt sem járunk eredmény­nyel, mert Nagy elvtárs ép­pen különleges ünnepelötti szertartáson vesz részt. Anyó­sánál disznót öltek, s eme nagy esemény az 6 jelen­létét, s mi több, keze mun­káját is megkívánja. Nem marad más hátra, magukat a táncosokat kell felkeresnünk. Elindulunk hát az üzemben felfedező útra. * A „38-as B” műhelyben nagy halom doboz mellett találunk Fekete Piroskára. Csomagoló. Négy éve került az üzembe. Szorgalmasan bé­lyegzi a dobozokat, közben dúdol valamit. — Mit énekel? — Túl a Tiszán, Baranyá­ban, egy jegenye tövében...” Erre táncolják a sárközi tán­cot — magyarázza. — Nehéz? — Hát... szép tánc. A kul­turális szemlére készülünk vele. Tavaly a járási verse­nyen elsők lettünk, a me­gyeit nem értékelték. Idén szeretnénk még jobb ered­ményt elérni. — Gondolja, hogy menni fog? — Talán sikerül. Sokat próbálunk. Hétfőn, szerdán és péntéken másfél-két órát. Sajnos csak minden második héten, ugyanis amikor él- utáni műszakban dolgozunk, akkor csak szerda délelőtt tudunk gyakorolni. • Móczár Ferenc a lakatos-, műhelyben dolgozik. Segéd már egy éve, de itt volt ta­nuló is. — Körülbelül másfél éve táncolok a csoportban — mondja —, s azóta a társa­ság csaknem teljesen kicse­rélődött. Bevonultak a fiúk, újak jöttek helyükbe. Most nagyon igyekszünk, mert ven­dégszereplésre készülünk ja­nuár második felében, Ka­zincbarcikára. Debrecenbe és Szegedre is kaptunk meghí­vást, azonban még nem tud­juk, mikor jutunk el oda... Szerinte eddig a Tardi szvittel volt a legnagyobb si­kerük — ez a többiek véle­ménye is. Móczár Feri el­mondja még, hogy a szemlé­re a Sárközi pároson kívül még valamit tanulnak majd, csak még nem tudják, hogy mit. A csoport legidősebb fiú­táncosa, Szendi Béla, a labo­ratórium kísérleti részlegé­ben dolgozik. Mindössze ti­zenkilenc éves. Február óta tag. — Mindig nagyon szeret­tem táncolni, de a népi tán­cot itt kezdtem — meséli ne­vetve. — Legkedvesebb tán­com a Gencs-apáti verbunk — fiútánc... A Sárközit most dolgozzuk ki. Új lépéseket tanulunk hozzá. Rendszere­sen látogat bennünket Vár­helyi Lajos, a Budapesti Táncegyüttes tagja, aki Szol­nokon volt tanító, s egykor a Tisza Együttest vezette, ö segít tánctanárunknak, Tóth Józsefnek. • Tóth József nevét mind­annyian megemlítették. Elis­meréssel nyilatkoznak tanító- mesterükről, aki nemcsak a táncművészeire oktatja őket, de harcol a csoport össze­tartásáért, előbbreviteléért. Most is az egész kollektívát elvitte a héten a Budapest Táncegyüttes bemutatójára. — Nagyszerű élményt szer­zett nekünk — emlékeznek a műsorra. — Sokat tanul­tunk... Bizonyára hasznát is ve­szik. — rónai — Két hangverseny Az elmúlt héten megyénk zenei élete két értékes hangversennyel gazdagodott. Az egyiket Szolnokon, az Ady Endre Művelődési Házban tartották Chopin szüle­tésének 150. évfordulója alkalmával. Kétszázan jöttek össze, hogy meghallgassák Kóbor Antal érdekes, színvo­nalas előadását, amelyben ismertette a zongora poétáját, a lengyel népzenéből kihajtott, roppant sok újat, izgal­masat, különlegeset jelentő zenei nyelvújító művészt. Mezriczky Lajos érett, mélyen átélt művészettel niu- tatta be a muzsikáló, az etűdöket, prelüdőket, balladákat komponáló Chopint. Hiteles tolmácsolásában főképpen a G-moll balladának bravúros megoldása, a mazurkák meg­hitt táncos hangulata jelentette az igazi Chopin-i szel­lemet és egyben az est zenei csúcspontját. A karcagi zenebarátok köre rendezésében tartott hangversenyen olyan produkciókat hallhatott közönség, amely a Bartók-teremben is megállta volna helyét Kü­lönösen kiemelkedett a Saint-Saens gordonkaverseny, s a Franck hegedűszonáta. De gyönyörű volt J. S. Bach Jöjj édes halál című gordonka-mű, zengő, mély tónusával és Papp László meggyőző muzikalitásával. Mozart hegedű­zongora Á-dur szonátája finom és stílusos megszólaltatá­sa Rengli Miklós és Kálmán Gyula érdeme. A közönség nagy tetszéssel fogadta a jól sikerült hangversenyt. .... #L T. Ságvári Endre Művelődési Házban. Á kulturált viselke­désre éberen ügyelnek a ren­dezők. Az emeleten néhá- nyan biíiárdoznak, mások a televíziós adást nézik. A gyámügyi előadónak fel­tűnik, hogy túlságosan sötét a helyiség. Szép, szép, a biza­lom; de egy-két enyhe fényű lámpa csak növelné azt... I PUSZI LKOZNI TILOS! nyugtatja meg az idősebb, karszalagos férfi. — Efélét csak egyszer észleltünk, ak­kor a hevesszívű ifjút pár hétre eltanácsoltuk a műve­lődési házból. Azóta ismét törzsvendégünk; semmi pa­naszunk nincsen rá. Az Alföldi Étterem hetyke- bajszú, de tekintélyes pincé­re ismerősként fogadja az el­lenőrző csoportot, s mókás- komolyán jelent: — Minden rendben! Ez így igaz, s hogy másutt is az-e, meggyőződni a Tisza Szálló felé indul a kis csapat. Sokan töltik az étteremben a szombat estét. A parketten rossz táncosoknak kedvező tolongás. Hosszú percekig nem látni semmi kirívót; egy- szercsak a bírónő egy hosszú- zakós fiatalemberre figyel­mezteti társait: — Szegény nyomorék... A szerencsétlen roggyant térdekkel, görbe derékkal, neurotikus vállrándulásokkal ropja. Talán vízágy, iszappa­kolás, altatókúra kellene a boldogtalannak, hogy meg­gyógyuljon ... Nem. A csodás gyógyuláshoz elég a rendőr­tiszt egyetlen, de nyomatékos hangsúllyal kiejtett kérdése is: — Tudna-e olyan ,,mövé- szietlenül” táncolni, mint a többiek?.,. Egy ádámcsutka fel s alá szalad, gazdája pedig úgy táncol tovább, amint az illő. Cigányzene szűrődik ki az esti séta utolsó állomása, a Halászcsárda helyiségéből. — Hosszú asztalnál népes társa­ság, benne kellemesarcú, sző­ke fiú. Édesapja fröccsöt, ma­ga csak hosszúlépést iszik; ebben kevés a szesz. A népes család a „Vándoréveket” néz­te meg a színházban, s itt csap agyon pár órát. Csak kettő felé indul vonatja Uj- szászra. — Szabad az igazolványát? — fordul féljobbra a rendőr- kapitányság embere egy szembetűnően hennázott ha­jú nőhöz, ki e pillanatban érthetetlen örömmel nyújtja a kért dokumentumot. — A születési idő rovatban ez az évszám áll: 1930... — Tizenkét évet tévedett? Hol hagyta csalhatatlan sze­mét? — tréfálkozik az utcára lépve a gőzös munkában megismert, megkedvelt tiszt­tel a, járásbíróság dolgozója. — Maholnap | MEHET SZEMÜVEGÉRT | az SZTK-ba. A megszólított halkan kun­cog: — A mi esténk jól sikerült, hadd örüljön ez a vénkisasz- szonyodó leányka is. Tudom róla, hogy mérhetetlenül hiú: hadd higgye, hogy csak tizen­hétévesnek látszik.. • Nevetés. Az elcsattant tréfánál nyo­mosabb oka is van örülniök az ifjúságvédelem munkásai­nak. Sokkal-sokkal kedve­zőbb képet kaptak a szombat esti Szolnokról, mint néhány hónappal ezelőtt. Az ellenőr­ző körutak során tett észrevé­telek, elmondott figyelmezte­tések eredményesnek, hasz­nosnak bizonyultak; — ha néhol akad is még szóvátenni való. Jelentős siker, hogy ezen az estén egyetlen ittas fiatalkorút sem láttak. Elége­detten tapasztalják, hogy a vendéglátóipar legtöbb dol­gozója tartózkodik attól, hogy fiatalkorúnak erős szeszt, kü­lönösen rövid italt szolgáljon fel. Érzik, érdemes volt tár­sadalmi munkára áldozniok ezt az estét, de az elszálltakat is, s lesz érdemes még az el­következőkből is jónéMnyat. „ BT! *« —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom