Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

1960. november 16. SZOLNOK MEG*El NÉPLAP 5 Kettős ünnep iskolánkban Mentőállomást avattak A napokban Kunhegyesen Radócz József elvtárs, a köz­ségi tanács elnöke átadta az új mentőállomást rendelte­tésének. Az átadáson jelen volt dr. Oravecz Béla elv- társ, az Országos Mentőszol­gálat főigazgatója, továbbá dr. Tóth Lajos elvtárs, a Szolnok megyei Mentőállo­más főorvosa, valamint a párt, a tanács és a tömeg­szervezetek vezetői. Az új mentőállomás két mentőkocslval és egyéb kor­szerű felszereléssel kezdte meg hasznos feladatának el- átását. Nagy Balázs Kunhegyes Az eredmények bennünket igazoltak Cserkeszöllőn, a Magyar- Román Barátság Termelőszö­vetkezetben befejeződött a szüret. A kedvezőtlen időjá­rás bizony eléggé megdézs­málta a szőlőt. A szüret után sem állt i-ieg a munka. A ta­karás a következő lépés. Eredményeinkre nem pa­naszkodhatunk. Több, mint 27 forint esik egy munkaegy­ségre. Ez -..em rossz, különö­sen, ha fi svelembe vesszük a kedvezőtlen időjárást. Ezt bi­zonyítja) az is, hogy Szántó Károly, aki évek óta a család­tól és a falutól távol dolgo­zott, most hazatért és belé­pett a szövetkezetbe, ahol te- henészi beosztást kapott Sógora, Nádas Sándor Is meggondolta. Eddig sem élt rosszul, sőt nem egyszer Feri Szeretem a tanyát Jelenleg a jászapáti Mészáros Lőrinc Gimnázium első­osztályos tanulója vagyok. A nyolc osztályt tanyán végez­tem el Jászkiséren. Szüleim most is ott laknak és alig várom a szombatot, hogy hazamehessek. Én a tanyai iskolában jeles tanuló voltam, s remélem, itt is elérem a jó-rendű osztályzatot. Nyolc év óta nagyon megszerettem a tanyát Minden vágyam az, ha befejezem tanulmányaimat, tudásomat a földeken értékesítsem. Tétényi Krisztina, Jászkisér LwdekbM NÉHÁNY SORBAN Stuhl Györgyné írja Tisza- kürtről, hogy igen szép és megható ünnepségen vett részt november 6-án a köz­ség lakossága. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom jelentőségét méltatta a köz­ponti előadó, a 43. évforduló alkalmából. F-ste felavatták a szakszervezet új klubhelyisé­gét, amit a fmsz dolgozói tár­sadalmi munkával készítet­tek. November 7-én koszorú­zás ünnepség volt Szafanov Alexandr szovjet kapitány sírjánál, aki hősi halált halt 1944. október 22-én, a község felszabadításánál. A KISZ ta­gok és úttörők díszőrséget álltak, s a jelenlévők elhe­lyezték virágaikat a hős szov­jet kapitány sírján) Szombati László írja, hogy a Szolnoki Járműjavító KISZ fiataljai a kétpói Szabadság Tsz-ben voltak kukoricát tör­ni. A Tsz vontatóval szállítot­ta ki őket a munka színhe­lyére, ahol vidáman és seré­nyen folyt a munka. Délután megeredt az eső, így csak miiiiiMiiiiiiiiHimiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiHiiiiiir fiz A közelmúltban Kozma Imre, a sZajoU Vörös Csepel Tsz párt- titkárának családjában új fiú örökös látott napvilágot. Az apa röviddel a születés után beje­lentette a tanácselnöknek, hogy nem kívánja megkeresztelni gyer­mekét, hqjiem névadó ünnepélyt szeretne tartani. A bejelentést lázas készülődés követte Szajolban. A párt, a ta­nács, a Hazafias Népfront, a nő- tanács, kiszesak, az úttörők mind azon igyekeztek, hogy a kis Kozma Imrét megfelelő kö­rülmények között fogadják be a szocializmust építő társadal­munkba. A kívánt Időre a tanács nagy­terme ragyogóan feldíszítve, vi­rágerdőben úszott. A folyosón vörösnyakkenős úttörők sorfala között vonult be a névadó ünne­pélyre Kozma Imre és családja. A névadói tisztséget Fehérvári Albert és Túrái Anna fiatalok vállalták. Bent a teremben Veréb Mátyás tanácselnök elvtára fo­gadta a boldog szülőket és a meghívottakat. Az újszülöttet Markoth Andrásné köszöntötte, « rövid beszéd után beírta a ne­vet az anyakönyvbe. Utána a névadó szülők tettek fogadalmat, majd az úttörők kö­szöntötték az újszülöttet. Az egyik kis úttörő verset mondott a kis Kozma Imre tiszteletére és szavalata végén kisdobos nyak­kendővel ajándékozta meg. A Tsz KISZ szervezete Is erőt, egészséget kívánt Kozma Imré­nek. szocializmust építő társa­dalmunk új tagjának. Benkő OvBrgy tudósít* nyolc holdat tudtak letörni, de úgy gondolják, ez is segít­ség volt a tsz-neki Pinczés Pál a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Tsz-ből írja, hogy a télialma leszüretelésével végeztek. Az eredménnyel meg vannak elégedve. A szinte ro6kadásig megrakott fák megürültek, most már pihenhetnek a jövő évig. A szőlőszüret is befeje­ződött, s finom birkapaprikás és bor mellett ünnepelték meg a jó termést hozó évet. Még a burgonyaszedés van hát-a, remélik, hogy még a fagy beállta előtt sikerül ve­rembe rakni. Seller István Szolnokról ír­ja, hogy a régi cseléd világot sokan elfelejtették. Akkoriba örültek, ha napjában egyszer jóllakhattak. Most meglenne a lehetőség arra, hogy szebb, könnyebb életük legyen a múlt cselédeinek, de még so­kan vannak, akik kihúzzák magukat a közös munka alól. Pedig az üzemi munkások, iskolák sokat segítettek nekik is a Lenin Tsz-ben, mégis az kellene, hogy mindenki — a tagok közül — kivenné részét a betakarításból. Ci, B. Törökszentmiklós. Le­velében örömét fejezi ki, hogy Törökszentmiklóson új „presszó” nyílott „Ibolya” né­ven. A törökszentmiklósiak örülnek ennek az új cuk­rászdának, azonban ezzel nem oldották meg a fiatalok szóra­kozásának problémáját. — Ugyanis Törökszentmiklóson csak a kultúrházban és az fmsz nagyvendéglőben lehet vasárnap táncolni. Sajnos, ezen a két helyen olyan nagy a tömeg, hogy szórakozás he­lyett legtöbbször a mérgelő- dés jut a fiataloknak. Szerkesztői üzenetek Perlusz Jenő, Szolnok. Kéz­iratát -ajnos nem tudtuk fel­használni, mert színvonala nem ütötte meg a közölhető­ség mértékét. Szívós József, Hatvan. Afo­rizmagyűiteménye érdekes. Mj azonban nem foglalko­zunk ilyenek közléseve’ Hortobágyi László, Szolnok. Versműfordításokat egyelőre nem közlünk, egyébként jó­nak tartjuk őket. Ha a novel­lákból fordít, rövidebb léleg­zetű. 150—160 gépelt soros el­beszéléseknek szívesen helyt adunk. öccsét is kicsúfolta, aki a munkacsapatomban dolgo­zott. Az becsének ma bőven van búzája, tengerije, hízója és ezt látván, keresett fel Sándor, hogy mit tegyen? — Nem volt könnyű a válasz­tás, mert a pénz kell: vagy elmegy bányába dolgozni, s itthagyja fiatal feleségét, vagy jön hozzánk, a közösbe, ö az utóbbit választotta, mert rájött arra, hogy a paraszti ifjúságnak a jövője a tsz-ben van. A nagy család mindenkor tud segíteni; Nekem is nád­tető volt a házamon és szü­ret előtt nem akartam cserél­ni. Sajnos, az eső nehéz hely­zet elé állított. Ha a tsz tag­ság nem segít, kár esett vol­na a házban. Az eredményeink mellett vannak javítanivalóink is. — Helyes volna, ha a baromfit nem három-négy helyen tar­tanánk, hanem központosíta­ni tudnánk a tenyészetet. A közösből való részesedésnél is van még javítani való. Dömötör Albert Cserkeszöllő Különös állattartók Szolnokon a Varicska ta­nya mellett igyekeztem az abonyi kőút felé. Mögöttem egy lovaskocsi haladt. Két cigányfiú és egy lány ugrott le róla és a termelőszövetke­zet kukoricáját kezdték dézs­málni. Keményen rájuk szól­tam. Erre ők felugráltak a kocsira s a lovat hajszolva el vágtattak. Nem egyedüli eset ez. — Többször láttam — igaz messziről — amikor sarlóval a lucernát vágták. S hány­szor történik meg ez a dézs­málás, amikor nem látja sen­ki. De miért engedik meg az illetékesek? Helyes volna, ha megnéz­nék, hogy egyes ^állatte­nyésztők” hogyan szereznek takarmányt. Az újszászi úton is van egy család. Három te­henet nevelnek s az ember, és az asszony batyuba lop­ják össze a marhák eledelét, s minden esetben a szövet­kezeti gazdák vagyonát dézs­málják. Ruttkai Aladár ’’zolnok Segítettünk a issének Vasárnap van. Ünnepélyes, derűtkeltő az ég. Az emberek ilyenkor jókedvűek és kelle­mes időtöltésről gondoskod­nak. Mi, KISZ-tagok ezen a szép reggelen úgy döntöttünk, ho», szórakozás helyett segí­tünk a tiszaföldvári Lenin Tsz tagjainak kukoricát tör­ni. Rövid idő múltán már lo­vaskocsival igyekeztünk a ha­tárba. A hangulat olyan volt, mint egy klubdélutánon. A kukoricaföldön mindenki fo­gott egy-egy sort, aztán haj­rá! A csomókba a sárga csö­vek szaporán potyogtak, a hangulat egyre forrósodott. — Az udvarias fiúk segítettek a lányoknak.-— ---------------­Ün nepélyes csapalösszejöiretelünkről November 7. tiszteletére a a szolnoki 4579. sz. Vámos Ilona és 703. sz. Damjanich János úttörőcsapat ünnepsé­get rendezett. Reggel 9 óra­kor dobpergés közepette a pajtások a terembe vonultak. Jelentések hangzottak el, majd Budai Péter igazgató, szervezőtestületi elnök kö­szöntötte a csapat tagjait. Ezután Fodor Anikó Vale- rij Bruszov: „Az Orosz For­radalomhoz” című versét sza­valta. Nemes Győző tanár elvtárs, rajvezető mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség végén a pajtá­sok megnézték a „Téli palota ostroma” című filmet. «— Fodor — Szolnok. niiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiia Amire felfigyelhetnének A mezőtúri Berettyó Étte­rem szép tiszta, sőt meleg is, A kiszolgálás is megfelel az igényeknek. Azonban az ille­tékese': felfigyelhetnének ar­ra, hogy egv ilyen szép helyi­ségben a piszkos asztalterítő rontja az illúziót. A székekkel is baj van. Ha már mind'-'-'t olyan szépen ki­cseréltek, helye: volna, ha a rozoga székekkel sem tesznek kivételt. Remélhető, hogy az étterem vezetősége is igyek­szik ezeket a hiányosságokat mielőbb kijavítani. Ruskó MargU j Mezőtúr j Á letört rész egyre szapo­rodott, míg a letöretlen szű­kült. Az ottlévő tsz gazdák hálás szemmel néztek ránk. Kezünk közben járt, mint a motolla, habár már a délt is meghaladta a Nap. De mit bántuk mi, hiszen segítet­tünk, hasznot hajtottunk és ez jólesett A Nap lassan lefelé ívelt, a törés is abbamaradt. Nem csattogott már a fosztás, nem zizzent a szár, még egy utolsó pillantást vetettünk a táblá­ra, s azután elindultunk ha­zafelé. A kocsin rázódtunk, de büszkék voltunk, mert boldog érzés az, hogy segít­hettünk. Busl József Tiszaföldvár A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 43. évforduló­ján avatták fel a kibővített Kassai úti általános iskótát. Reggel 9 órára, úttörő ruhába öltözött pajtások zsibongása töltötte meg az épület folyo­sóit. Díszszázad fogadta az ér­kező vendégeket. Ezután Se­bestyén Ibolya ás Tímár Éva szavalata hangzott el. Az ünnepség további részé­ben Fodor Mihály, a Szolnok Megyei Tanács VB elnökhe­lyettese meleg szavakkal át­adta Tóth Tibor iskolaigaz­gatónak és a tanulóseregnek az épületet. Ezt követően az intézet vezetője szólt az ün­neplőkhöz. A legjobb munkát végző építőket, szülőket, ne­velőket és gyermekeket di­csérte meg. Tokaji Gábomé tanárnő és Juhász János, a Szolnoki Gépállomás dolgo­zója megérdemelten vették át lelkes munkájukért az okle­velet. Tar Sándor tanár az is­kola műszaki feladatait oldot­ta meg sikeresen. Bozsó Lász­ló tanár bácsi az iskola ezer­mestere szerepét töltötte be. De a fiatalok, az úttörők is büszkén vették át a kitünte­tő okleveleket Fodor elvtárs kezéből: S.ár.‘ó Judit, Balázs Mária, Katona Ferenc, Rat- nik Ferenc és derék társaik, lyüket. Végű1 az énekkar és a zenekar közös számai kö­vetkeztek, Bozsó László tanár bácsi vezetésével. Forradalmi dalokkal szóra­koztatta a 90 tagú énekkar és a 30 tagú zenekar a közönsé­get. Ezután a vendégek meg­tekintették az új iskola ter­meit. Itt a pajtások vették át az idegenvezető szerepét és büszkén mutoga tták parkéi - tes, központi fűtéses. virággal díszített, modern tantermei­ket. Nemcsak az épület, ha­nem felszerelése is korszerű. Megtalálható itt a televízió, a hangosvetítő berendezés, fizi­kai és kémiai előadó. Nagy örömünk van a pompás és jól felszerelt tornateremben is. A szülőknek a napközi ott­honunk tetszett a legjobban. A virágos, modem lakásszerű otthon nevelői: Szabó Sándor- né, Krafft Jánosné és Kocsis Sándomé boldogan beszéltek arról, hogy milyen jól érzik itt magukat a pajtások. Min­den rendelkezésre áll itt ah­hoz, hogy a gyermekek jól ta­nulhassanak. Iskolánk minden tanulója nevében mégegyszer köszö­netét mondok mindazoknak, akik hozzájárultak szép, mo­dem iskolánk felépítéséhez. Debreceni Ilona tudósító Szolnok kik mindenütt megállják he­millllllllllllllllllllllllllllllllllllllHilllllllllllilllllHmiillllllHINIIIIIHIIIIIIIIiUMIIIIIIHIIIIIIIH Kérdésekre válaszolunk Nagy Zsigmondné, Jász­apáti. Leánya azért nem kap­hatott háztáji földet) mert Önökkel egy háztartásban él, s az édesapja mint tsz tag, a háztáji földet megkapta. A szántási és vetési díjat már visszautalták leánya részére. Mezőtúri erdészeti dolgo­zóknak. Ügyüket megvizsgál­ta a Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság. Tájékoztatá­suk szerint a folyó évben szerződtetett dolgozók téli ruha szükségletét ezidáig nem tudták kielégíteni, mert a téli ruhát forgalmazó vállalat csak folyó hó közepén tudja a megrendelésüket teljesíteni. Panaszukat a fenti időpont után tudják orvosolni. Fánkuly László, Mezőtúr. Levelét megkaptuk, s örü­lünk, hogy a Néplap levelezői közé szeretne tartozni. >,Va­csora vagy amit akartok” cí­mű kis elbeszélését jónak tartjuk mint írást) témája azonban olyan területről való, mely a nagy olvasóközönséget aligha érdekli. További leve­lében olyan kérdéseket, témá­kat dolgozzon fel, amelyek az iskola, KISZ-szervezetük éle­téből való és a közösség mun­káját segíti elő. Ács Gézáné, Kisújszállás. Hozzánk intézett kérdésére ismételten azt tudjuk közöl­ni, hogy szerkesztőségünk la­kásügyekbe nem avatkozik bele, mivel az kizárólag a ta­nácsok hatáskörébe tartozik, így javasoljuk, forduljon bi­zalommal a kisújszállási vá­ros] tanács illetékeséhez problémájának megoldása vé­gett Azért mégis más itthon A fekete hajú, türelmetlen tekintetű fiú rosszul palástolt kétségbeeséssel né­zett körül a szobában. Igyekezett szeretet- reméltóan mosolyogni mindenkire, dehát ez nem ment. Először életében irigyelte a lányokat, akik — ha a helyzet úgy kí­vánja — bárminek tudnak örülni, és mo­solyogni. Szeretett volna már a barátok között lenni s a hazaérkezése első estéjét velük tölteni. Ott igen, azoknak tudna met sélni. Még szerencse, hogy Kati eljött... Nagyanyja egész nap ott topogott kö­rülötte, s állandóan etette. '— Szegény, azt hiszi, ötvenhat óta nem laktam jól —* gondolja magában Pista, s egyben megállapítja, hogy csak* ugyan van benne valami, s harmadszorra is szedett a pörköltből. Evés közben hall­gatta nagyanyja öreges hangját: — Miért nem jöttél hamarabb egy ki­csit? Mindenszentekre. Igaz, helyetted is tettem koszorút apádék sírjára, de ha itt­hon lettél volna, jobb lett volna. Pistának ugyan fogalma sem volt róla, mikor van Mindenszentek, de azért men­tette magát: — Nem tudtam akkorra. így jött ki a lépés. — Váradiék hogy vannak? Hogy fo­gadtak? A fiú végre lenyelte az utolsó falatot — s kezével jelezte, hogy a világért sem kér többet — próbált megfelelni a rokoni kérdésekre. — András bátyám megismert. Azt mondta, csupa olyan vagyok, mint ő. Ez nagyjából igaz is, csak éppen beleférnék a nadrágzsebébe. — Na, akkor hatalmas ember leket — szólt közbe Kati, aki Pista mellett ült, s a fiú széles vállát nézte. — Olyan, mint ahogyan a tanköny­vekben rajzolják a tőkést: fekete, kövér, bajuszos. Igazgató, de engem csak autó­szerelőnek tett be a vállalatához. Azt mondta, S is ott kezdte. Gondoltam ma­gamban, ezt otthon is megtanultam volna. í— Milyenek az emberek7 Jól élnek? «“ Az egyiknek olyan háza van, mint egy székesegyház, a másikét meg támo­gatni kell, hogy össze ne dőljön. — S a lányok? — ezt Rudi bácsi kér­dezte hunyorogva, biztatóan nézett Pistára. — Csúnyák. Már tizenhárom éves korukban festik magukat. Utánozzák a színésznőket s tizennyolc éves korukban úgy néznek ki, mint itthon a huszonöt évesek. Csatt. Kati lelökött egy poharat az asztalról. Ez örömében történt, mert utána eltűnt a szeméből az a félénkség, ami ott volt, mióta Drávucz Pista hazajött Jász­berénybe. — Az első hónapokban kíváncsi vol­tam mindenre. Üj volt, érdekes az egész. A nyelvvel nem boldogultam. Angolul be­szélnek, az olyan.., olyan... rideg nyelv Pista maga sem tudta, honnan jutott eszébe a „rideg" szó de mindegy, pontosan ki lehet vele fejezni az angol nyelvet. — Miért mentél tulajdonképpen ki? Itthon nem volt semmi bajod. — Miért? Ezen nem gondolkodtam. A nagybátyám New-Zealandban lakott, már többször hívott, hogy „Magyarországon úgy sem lesz belőled semmi", hát kimen­tem. Olyan kicsi Magyarország. Szűk. Már minden részén voltar. az osztály-kirándv- lásokon. New-Zealandban azt sem tudják, létez-k-e? Igaz, ott sok az írástudatlan Eggyel tclálkoztrm, aki annyit mondott róla, hogy ett van puszta, meg árvalány- haj. Hallotta valahol. Pcdir ha kicsi ö- Magyarország, azért mégis más, mint a többi. Pista elgondolkodott, majd szégyellve komolyságát — ami valóban nem ille-f mozgél onv arcához — rétesért nyúlt: — Ezt sem ette:, --''a... Bozsó Ibolya. Kőtelek

Next

/
Oldalképek
Tartalom