Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 18. Tíz éves a Béke Világtanács Tíz évvel ezelőtt ült össze Varsóban a béke híveinek II. világkongresszusa, amelyen megalakították a Béke Világ­tanácsot. Ez az emberiség őszinte békeakaratát kifeje­ző és képviselő Világtanács azóta él, tevékenykedik és szítja minden országban a béke, a népek közötti barát­ság hevét. Az azóta eltelt tíz eszten­dő százezreket, milliókat győ­zött meg arról: az emberiség létérdeke a béke. a nyugodt élet. Tíz éve hallatják szavu­kat a békét, nyugalmat szere­tő, akaró emberek politikai meggyőződésre, vallási kü­lönbségre, nemzetiségre, va­gyoni, műveltségi, stb. elté­résre való tekintet nélkül. S amit az emberek millióinak többsége akar, azt meg lehet valósítani. A ml korunk embereiben már nemcsak a puszta óhaj él. Hanem az erő, a meggyő­ződés, a hit la abban, hogy amit építünk, amit alkotunk — megóvhatjuk. Meg, mert milliók és milliók összesítik akaratukat, s tíz év óta a Bé­ke Világtanácsban minden­kor kifejezését is adják an­nak. Mire alapozhatjuk, hogy épp a mi nemzedékünk lehet az, amelynek jövőjéből szám­űzhetjük a borzalmakat, a könnyek árját? A szocialista tábor hatalmas és egyre gya­rapodó gazdasági erejére,, a tábor népeinek törhetstien békeakaratára. A béke vágya évezredek óta él az emberiségben. De a hit, a meggyőződés, hogy kö­zös erővel lefoghatjuk a há­borús gyújtogatók kezét — csak egy évtizede. Mert e né­pek mindennapi munkája nemcsak új gépeket formál, nemcsak emeletes házakat emel, hanem ezekkel várfala­kat is azok elé, akik meg­támadnák épülő új világun­kat. E hitben és meggyőződés­ben üdvözöljük a Béke VI- lágtanácsot fennállásának 10. évfordulóján. A kongói ENSZ-képviselet leplezetlenül támogatja Mobutu törekvéseit LEOPOLDVILLE Mobotu ezredes, aki nem adta fel a kongói katonai dik­tatúra megteremtésére szőtt terveit az AP leopoldvillei tu­dósítójának jelentése szerint keményen küzd, hogy még szigorúbb ellenőrzést gyako­rolhasson Kongó fővárosa fe­lett és hogy megakadályozza Lumumbát — az ország tör­vényes miniszterelnökét ab­ban, hogy folytassa hatalmá­nak gyakorlását Hírügynökségi jelentések beszámolnak arról az érte­kezletről, amelyet az ENSZ leopoldvillei képviseletének szóvivője tartott hétfőn. Az itt elhangzottak szerint az ENSZ nem tagadja meg tá­mogatását Mobututől. A szó­vivő ugyanis foglalkozott azoknak az okmányoknak a sorsával, amelyeknek megka- parintása végett Mobutu an­nakidején lakására hurcolta Kamitatut, leopoldvillei tar­tomány kormányának fejét. Az okmányokat — mondotta a szóvivő — nem vettük át megőrzésre Kamitatu munka­társaitól, hanem azokat — ENSZ-gépkocsikkal Mobutu lakására szállítottuk, ahol Ka­mitatu is -„tartózkodott”. A czóvivő ezután közölte, tár­gyalások folynak annak lehe­tőségéről, hogy ENSZ-csapa- tok is részt vesznek a „kon­gói hadsereg” csütörtökre tervezett leopoldvillei dísz- felvonulásán. Az ENSZ erők részvétele a díszfelvonuláson megszilárdí­taná Mobotunak, mint a had­sereg főparancsnokának hely­zetét. Az UPI megbízható forrá­sokra hivatkozva jelenti, hogv az ENSZ leopoldvillei parancsnoksága vizsgáló bi­zottságot küldött Luluaburg- ba, — ahol eddigi jelentések szerint — ENSZ egységek még szeptemberben a Balu- ba törzs 92 tagjának halálát okozták azzal, hogy az áldo­zatokat légmentesen záródó vasúti tehervagonokba zár­ták. NEW YORKBAN hétfőn Hammarskjöld ENSZ főtitkár „kongói tanácsadó bizottsá­ga” ismételten ülésezett. A négy óra hosszat tartó érte­kezleten — kiszivárgott hírek szerint — felmerült az a terv, hogy a kongói utazásra kije­lölt „békéltető bizottság” mégsem hagyja el New York­ot, hanem Lumumba minisz­terelnök utazna New York­ba, hogy „békéltetés” végett találkozzék az ott tartózkodó Kaszavubu kongói elnökkel. (MTI). Három latin-amerikai ország elhalasztotta a Salvadori új kormány elismerését Washington (MTI). — Brazília, Argentína és Chile kormánya, amely már koráb­ban elhatározta, hogy e hé­ten elismeri a salvadori kor­mányt, visszavonta határoza­tát s elhalasztotta a salvado­ri új kormány diplomáciai elismerését. Egyes megfigye­lők azt hiszik, a három la­tin-amerikai állam döntése azzal függ össze, hogy az Egyesült Államok kormánya sem volt hajlandó minded­dig elismerni a salvadori új kormányt. (MTI). \ Hizlalja pulykáit! Érdemes, mert a feletetett kukoricától több lesz a súlya, javul a minősége. * | A Földmüvesszövetkezet baromfifel- | | vásárlói csak fám inőségű pulykát f I vesznek át a szerződés teljesítésére \ Az amerikai imperialisták támogatják a laoszi lázadókat Hanoi (Új Kína). A Pa- tet Lao rádióállomása vasár­nap hangsúlyozta, hogy az amerikai imperialisták Phou- mi Nosavannak 6 millió dol­lárt adtak katonai erejének növelésére és a laoszi pol­gárháború kiterjesztésére. A november 5-ével végződő hé­ten 500 láda fegyver — gép­fegyver, géppisztoly, mozsár­ágyú és lőszer érkezett Bang­kokból Laosz déli részébe. A Ngo Dinh Diem-klikk, az amerikaiak délvietnami ki­szolgálója — a Patet Lao rá­diója szerint — szintén jut­tat fegyvereket a laoszi láza­dóknak. A laoszi lázadó klikk az amerikai imperialistáktól ta­nácsadókat is kap s ezek dolgozzák ki támadó tervei­ket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma, hanoi jelentés szerint, nyilatkozatot adott ki a je­lenlegi laoszi helyzetröL A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság továbbra is támogatja a Souvanna Phouma herceg kormányát és üdvözli annak a békére, a semlegesség megőrzésére és a nemzeti együttműködésre irányuló politikáját. A nyi­latkozat élesen elítéli az amerikai imperializmus lao­szi mesterkedéseit. • Bangkoki jelentés szerint a SEATO katonai szakértői­nek a thaiföldi fővárosban no­vember 16. és 18. között meg­tartandó értekezletén a lao­szi és a dél-vietnami helyzet­ről fognak tárgyalni (MTI). Az ENSZ Politikai Bizottságának hétfői ülése New York (Reuter). Az ENSZ Politikai Bizottságá­nak hétfői ülésén felszólalt Green kanadai külügyminisz­ter és támogatta azt a kana­dai, norvég és svéd közös ja­vaslatot, hogy az atomfegy­verekkel nem rendelkező or­szágok képviselőiből állítsa­nak fel bizottságot az új le­szerelési tárgyalások előké­szítésére. A kanadai külügyminiszter felhívta az ENSZ figyelmét arra, hogy rendkívül veszé­lyes lenne, ha a Fehér Ház „át­meneti korszaka” alatt csök­kent energiával foglalkozná­nak a leszerelés kérdésével. Kijelentette, igen reményt- keltő Hruscsovnak az a beje­lentése, hogy kész további erőfeszítéseket tenni a prob­léma megoldására. Emlékez­tetett arra, hogy rövid idő múlva legalább tizenöt or­szág rendelkezik majd az atomklub tagságához szüksé­ges tudományos és ipari fel­tételekkel. — Nyilvánvaló, hogy az idő nagyon rövid. A Politikai Bizottság hét­fői vitájában a kanadai kül­döttön kívül felszólalt még Izland képviselője, aki szin­tén megígérte a határozati javaslat támogatását. A bizottság kedden magyar idő szerint 16 óra 3C perckor folytatta munkáját. Már az ülés elnapolása után India, Ausztria és Svéd­ország újabb javaslatot ter­jesztett élő az atomkísérletek felfüggesztésére. A javaslat indítványozza a közgyűlés szólítsa fel az érdekelt álla­mokat, hogy minél hamarabb oldják meg a fennmaradt kérdéseket és kössenek egyez­ményt. Addig is tartózkodja­nak a további kísérletektől. (MTI). Súlyos vasúti szerencsétlenség Csehszlovákiában Prága (MTI). November 14-én este Pardubice közelé­ben súlyos vasúti szerencsét­lenség történt. Két személy- vonat összeütközött és az összeütközésnél száztíz sze­mély életét vesztette, százhat pedig megsebesült. A szerencsétlenséget — az eddigi megállapítások szerint a szabályok súlyos megsérté­se okozta. (MTI). Küzdjünk a gyermek­balesetek ellen A megyei tanács művelő­dési osztálya a Szolnok me­gyei rendőrfőkapitánysággal közösen vasárnap délelőtt a szolnoki Ady Endre Művelő­dési Házban közlekedési an­kétet tartott pedagógusok ré­szére. Számos pedagógus jelent meg a megyéből, s néhányan igen hasznos javoslatokat tet­tek a gyermekek közlekedési baleseteinek csökkentése ér­dekében. Az ankét befejezéséül az „Amíg nem késő” és az „Is­kolából az otthonig” című szovje* közlekedési filmeket mutatták be a jelenlévőknek. KÜLPOLITIKAI illllllllilllllllililllilHillliiiilililinillllüI A délvietnami helyseiről Ngo Dinh Diem, a halál- : rarémült délvietnami dik- v tator a jelentések szerint továbbra is elbarikádozott palotájában rostokol, mi­közben Dél-Vietnam fővá­rosában zúgnak a haran­gok. A hatóságok parancsá­ra a szaigoni templomok nagy harangzúgással jelzik Ngo Dinh Diem „csodála­tos megmenekülését”. Le­het azonban, hogy a diktá­tor és környezete e harang­zúgással akarja elfeledtet­ni azt, ami ezekben a na­pokban Dél-Vietnamban történt. Harminc órán át a délvietnami elnök sorsa a szó szoros értelmében haj­szálon függött. Volt olyan pillanat, amikor a felkelők már azt is bejelentették, hogy megdőlt Ngo Dinh Diem uralma. Ma, amikor a szaigoni helyzet már világosabb, mint november 11-én volt, ’ könnyebben meg lehet ítél­ni a sikertelen katonai puccs körülményeit A tisz­tek egy csoportja, ejtőer­nyős zászlóaljakat és ten­gerész-gyalogságot vezé­nyelt az utcákra. De nyil­ván nem tartott fenn ele­gendő kapcsolatot a többi katonai körzettel. E tiszte­ket mindenesetre nagyra­vágyó törekvések vezették s végeredményben ezek a törekvések határozták meg a lázadás jellegét. A felke­lők elszakadtak a néptől, nem akarták felhasználni a diktátor és klikkje ellen a nép elégedetlenségének és tiltakozásának óriási erő­tartalékait. A felkelő tisz­tek igyekeztek lokalizálni az eseményeket, tevékeny­ségüket pusztán palota-for­radalom keretein belül megtartani, A túlerő eleinte teljesen a felkelők oldalán volt és sikerült ellenőrzésük alá vonni Szaigon összes stra­tégiai pontjait. Már harcok folytak az elnöki palota te­rületén is és a jelentések szerint a felkelők öt zászló- aljával szemben a palotát csak egy zászlóalj védel­mezte. A felkelők azonban ahelyett, hogy kezdeti sike­reiket tovább erősítették volna, a döntő cselekvésnél jobbnak látták a tárgyalá­sokat Ngo Dinh Diemmel s így próbáltak sikert elérni. Szaigonban egyidejűleg megmozdultak a tömegek is. A diákok — mint az AFP jelentette — „zajosan tüntettek a felkelők mellett óriási tömeg indult roham­ra az elnöki palota kapu­jához”. A fel’-elés résztve­vői nem támaszkodtak ezekre az erőkre, megijed­tek tőlük és sietve kom­munistaellenes jelszavakat hangoztattak, amivel a fel­kelést jellegében a dél-viet­nami uralkodó körök klikk­harcává tették. A szaigoni események­ben igen tevékeny szere­pet játszott az Egyesült Ál­lamok. Az Egyesült Álla­mok katonai és diplomáciai képviselői eleinte azon igyekeztek, hogy a felkelő­ket eszközül felhasználva, nyomást gyakoroljanak Ngo Dinh Diemre, megpró­bálják öt néhány olyan re­formra rábimi, amely azt a látszatot keltené, mintha a rendszer liberalizálódnék. Az Egyesült Államok azon­ban az esmények alakulá­sával mind világosabban a diktátor pártját fogta. Azok a tárgyalások, amelyeket a szembenálló felek amerikai hivatalos személyek veze­tésével, sőt, mint a New York Times jelenti, ameri­kaiak szállásán folytattak le, lényegében véve a fel­kelés bukásának kezdetét jelentették. A tárgyalások segítségével Ngo Dinh Diem időt nyert. A palotá­hoz felvonultatott fegyve­resek láttán megígérte, hogy lemond, vagy átszer­vezi kormányát. Ez azon­ban csak taktikai sakkhú­zás volt, amelynek leple alatt Szaigonba hozatta az amerikaiak által kiképzett és felfegyverzett s hozzá hű csapatokat A szaigoni felkelés tető­pontját akkor érte el, ami­kor lövetett arra a sokezer tüntetőre, aki november 12-én reggel az elnöki pa­lota elé vonult s a „Le Ngo Dinh Diemmel” fel­kiáltással követelte a dik­tátor távozását Jellemző hogy a békés lakosság ellen elkövetett vérengzésben Ngo Dinh Diem csapatai mellett részt vettek a láza­dók csapatai is. Az egész világsajtó, így az amerikai is, elismeri, hogy a szaigoni felkelés az elégedetlenség kirobbanása volt Ngo Dinh Diem dikta­tórikus rendszere ellen ép­pen azokban a rétegekben, amelyek a diktátort hata­lomra segítették. A szaigoni felkelés még jobban kiszélesítette a rést az úgynevezett szabad világ „bástyáin". S ezt a rést nem lehet rendkívüli intéz­kedésekkel betömni. A szu­ronyok ideiglenesen szol­gálhatnak véde’ rül, de ez a védelem nem lehet tar­tós. Negyven évvel ezelőtt fejeződött be a polgárháború Oroszországban Moszkva (MTI). Négy évtizeddel ezelőtt, 1920. no­vember 16-án a vörös hadse­reg déli frontjának egységei Frunze parancsnoksága alatt befejezték a Krim megtisztí­tását Vrangel fehérgárdista bandáitól. Az ekkor már há­rom éve tartó polgárháború a vörös hadsereg, a szovjet állam teljes győzelmével ért véget Oroszországban. Három évig valósággal vasgyűrűbe szorították az ellenforradal­márok és a külföldi interven­ciósok a szovjet országot.. Egymásután szálltak partra az intervenciós egységek Vla­gyivosztokban és Novorosz- szijszkban, Ogyesszában és Murmanszkban; egymásután indult harcba a szovjet hata­lom ellen Kolcsak, Gyenyi- kin, Jugyenics és Vrangel, a császári Németország, a pá- nok Lengyelországa, a bojá­rok Romániája. A vezető im­perialista hatalmak — Ang­lia, Franciaország, az Egye­sült Államok, Japán — fegy­vert és pénzt nem kímélve közvetlen beavatkozással és az ellenforradalmároknak nyújtott hatalmas arányú se­gítséggel próbálták elnyomni a győztes forradalmat. Az imperialista hatalmak közvetlen fegyveres beavat­kozásuk során hatalmas lét­számú alakulatokat vetettek be Oroszországban. Egyedül a déli frontszakaszon 130 000 főnyi intervenciós alakulat szállt partra. A Távol-Kele­ten 170 000-es — főként japán és amerikai egységekből álló — intervenciós alakulat in­dult harcba a szovjet ország ellen. Az antant és a fehér tábornokok seregeinek szá­ma meghaladta az egymillió főt. Az imperialista hatalmak csupán Kolcsak ellenforra­dalmi bandáinak 700 000 pus­kát, 3150 géppuskát, 530 ágyút, 30 repülőgépet, sok­millió töltényt és lövedéket, 240 000 katona teljes felszere­lését bocsátották rendelkezé­sére. Gyenyikin ellenforra­dalmi hadserege az antant hatalmaktól 1919 márciusa és decembere között 558 ágyút. 12 tankot, 1 700 000 tüzérségi és 160 millió gyalogsági löve­déket kapott. Az imperialista hatalmak összehangolt akciói, s a fe­hérgárdista bandák hadjára­tai nem hozták meg a kívánt eredményt. Bár a megszállók és a fehérek 1918 nyarán a szocialista szovjet állam terü­letének a háromnegyed részét már kezükben tartották, nem sikerült elnyomniok a forra­dalmi erőket. A Bolsevik Párt és Lenin vezetésével a szovjet nép hősies harcot folytatott az ellenforradalom­mal szemben. Lenin híres — „Mindent a frontnak!” —jel­szavát követve, a fiatal szov­jet állam egymilliós hadsere­get állított szembe az inter­vencióval, ezt a harcot a kommunisták szervezték, ma­guk is ott küzdöttek a fiatal vörös hadsereg egységeiben. A polgárháború éveiben a párt és a komszomol tagsá­gának fele a harcoló alakula­tok sorában volt. A 8. kong resszus, 1919 márciusában ki dolgozta a párt új program­ját, amely döntő tényező volt a fiatal szovjet állam győzel mében. 1919-ben és 1920-ban az in­tervenciósok és a fehér ala­kulatok három nagyobb had­járatot vezettek a szovjet ál­lam ellen. A fiatal vörös had­sereg, amely ezekben az évek­ben fejlődött reguláris had­sereggé, visszaverte Kolcsak. Gyenyikin és Vrangel, vala­mint intervenciós szövetsége­seik támadását, megsemmisí­tette az ellenforradalmárok fő erőit, s a kisebb csoporto­kat Vrangel 1920-as hadjá­rata az ellenforradalmi erők utolsó fő csoportjának pusz­tulásával végződött A szovjet nép ezekben a napokban tisztelettel emléke­zik a polgárháború dicső har­caira. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom