Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. november 24. ( Dáúuz IciMseskameáiától — Túlságosan nagy igénye­ik vannak a mai fiataloknak — halljuk néha az elkesere­dett szülőktől. — A Dárius kincse sem volna elég nekik! Erre a — valljuk meg — sokszor jogos panaszra gon­dolunk, míg a zsúfolt autóbu­szon a közgazdasági techni­kum felé igyekszünk. Megérkeztünk. A látvány amely a kapun belül fogad, némileg eloszlatja aggodal­munkat A tiszta osztályok­ban, a rendnek és a fegye­lemnek ebben a hatalmas épületében nem nevelődhet­nek pénzszórásra a fiatalok. Az első helyezettek A gömbölyű-arcú szőke, ne­gyedik Á-s Vincze Éva öntu­datos szavai megerősítik a kellemes benyomást. — Mi vagyunk az elsők a takarékossági versenyben — mondja büszkén. — Október 31-ig átlagban 41.70 forintért vásároltunk bélyeget Két hétre a Balatonhoz szeret­nénk menni a nyáron, arra gyűjtünk. Év végéig biztosan lesz fejenként 200 forintunk. — Mi történik, ha hibáján kivül valaki kevesebbet gyűjt? — kérdezzük. — A betéteket egyformán osztjuk el — feleli Évi. — Ha pedig több gyűlik össze, mint amennyire szükségünk van, azt a „kicsikre” hagy­juk. Nekünk is jól esett az a 100 forint, amit az elődeink az osztálypénztárbam hagy­tak. Akiket az épületben talá­lunk — délután 5 óra van — egytől egyig kollégista. Va­jon miből takarékoskodnak? — Minden hónapban ka­punk zsebpénzt otthonról *— meséli a másodikos Vízi Ilon­ka. — És nem csokira, meg mozira költjük, hanem taka­rékbélyeget veszünk rajta. Ieaz — mncnivodik el — nem nehéz megállni, mert televízi­ónk is van. Ma például a ..Parázs” című darabot néz­zük meg. „Zsebbevágó** büntetés Megtudjuk tőle azt is, hogy nemcsak egyénenként gyűjtenek, hanem osztályon­ként is. Minden apró fegyel­mezetlenséget pénzzel bün­tetnek. A ..zsebboyágő” meg­rovás jó nevelő eszköznek bizonyul, hamar leszoknak a diákok az óra alatti fecse­gésről. A vonalzó otthon fe­lejtéséről és a szemetelésről. A rWC.-be járó Csíné Pi­roska, aki ügyesen forgatja a tollat — az újságban is je­lent meg már írása — a tsz- ben végzett munkájukról be­szél. — Tavasszal is dolgozunk majd — tervezget. — Sok pénzre van szükségünk, mert házat akarunk venni a Bala­ton mellett. A ház az iskoláé lesz, s a nyáron minden osztály két hetet tölt el benne. Az egyé­ni takarékosság egyelőre nem nagyon megy, mert az osz­tály résztvesz egy országos pályázaton, amelyre közösen készülnek, egy 40 oldalas írásművei a jászboldogházi Aranykalász Tsz életéről és fejlődéséről. Sokszor ki keli menniök oda, hogy igazán jót írhassanak, s elnyerhes­sék mindnyájuk vágyát: a 600 forintos első díjat. örvendetesen emelkedett a legutóbbi értékelés — októ­ber 31. — óta az I/C. osztá­lyosok takarékbetétje. Három héttel ezelőtt még 37, most 47 forint esik egv főre. Nem csoda, mert ebben az osz- tálvban politechnikai oktatás folyik, s a tanulók a heten­ként egyszeri fizikai foglal­kozáson pénzt keresnek. — Mi is a Balatonhoz ké­szülődünk — mondja a sze­rény, csöndes beszédű Goj- sza Mária. — De más ter­vünk is van. Munkaruhát akarunk vásárolni, hogy ne menjen tönkre iskolaköpe­nyünk. A II. C nem takarékos Fiú már csak egy van bent a technikumban: Kövesdl Al­bert. Amit mond, nem vá­lik nagy dicsőségére osztá­lyának, a második C-nek. — Még csak 18 forintot gyűjtöt­tek össze ebben az Iskolai évben. — Sok náluk a bejáró , védekezik. — Az úton meg­éheznek és elköltik a pénzt Meg azután most lesz kará­csony, meg akarják lepni a szüleiket és arra gyűjtenek Mennyi kifogás! — bizo­nyára a többiek is vásárol­nak ajándékot, s amint göm­bölyű arcukról leolvashat­tuk. nem is éheznek. Csak talán fegyelmezettségük és akaratereiük nagyobb, mint a második cégeké... — Nagy nevelőereje van annak, ha helyes célt tűzünk a tanulók elé — mondja bú­csúzóul Acsal Ödönné, aki az egész iskola takarékossági mozgalmának gondozója. — Olyat, ami észszerű és mégis kedvet ad az apró lemon­— az 0TP-ig dósokhoz, meg a pénzkereső munkához. Itt, amint tapasztaltuk megtalálták a nemes célt: közös erőfeszítéssel, közös tulajdont szerezni, s együtt élvezni annak örömét... S amint hazafelé tartunk, újra eszünkbe jut a sokszor hallott megjegyzés, a fiata­lok pazarlásáról. A panasz­kodó szülők vajon nem ma­guknak, rossz nevelési mód­szereiknek köszönhetik-e a rossz eredményt? A pénzzel helyesen bánó fiatalok ugyan­is mind kollégisták és — nem utolsósorban — KISZ tagok. ■— Kemény — A KGST ajánlásai A KGST Vaskohászati Ál­landó Bizottságának szekciói és azok munkacsoportjai a magyar kohászati üzemek munkájának alapos tanulmá­nyozása alapján számos új módszer bevezetését ajánlot­ták a termelékenység, a gaz­daságosság és a minőség to­vábbi javítására. Ezeket az ajánlásokat iparunk gyümöl- csöztetni kívánja, ezért a ja­vaslatokat a KGST vaskohá­szati igazgatósága felveszi második ötéves tervébe. — (MTI). Ítélet a Tiszamenti Vegyiművekben történt halálos baleset ügyében Tegnap délelőtt hirdetett ítéletet a szolnoki járásbíró­ság dr. Mile Imre tanácsa Séllei Imre, Fazekas Gyula, Szedlák János és Szekeres László ügyében. Mint arról megemlékeztünk, ez év jú­liusában az É.M. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 6. számú főépítés­vezetősége építkezést végzett a Tiszamenti Vegyiművek területén. Ennek során a tö­rökszentmiklósi Czupp Er­zsébet a teherfelvonó aknája fölé hajolt A korlátdeszka eltörött, a fiatal leány le­esett, s röviddel kórházba szállítása után meghalt A bíróság a rendőri nyo­mozás adataira, Barna Gá­bor szakértői véleményére támaszkodva megállapította, hogy a korlátdeszka nemcsak 30 százalékkal volt gyengébb az előírásosnál, de teherbíró- képességét keresztcsomó is csökkentette. Séllei Imre művezető és Fazekas Gyula mérnök nem ellenőrizte kel­lő alapossággal az állvány minőségét; így következett be a halálos szerencsétlenség. Séllei Imrét nyolc hónapi. Fazekas Gyulát hat hónapi börtönbüntetésre "ítélte a bí­róság foglalkozás szabályai­nak tudatos megszegéséből eredő halált okozó veszélyez­tetés bűntette miatt. Tekin­tettel arra, hogy a terheltek korábban szorgalmas, becsü­letes, igyekvő dolgozóknak bizonyultak, a bíróság a bün­tetés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesz­tette. Szedlák János állványozót azért mentette fel a bíróság, mert kiderült, hogy a rossz deszkát nem az ő brigádja szerelte fel. Szekeres László főépítésvezetőt is felmentet­ték. Bebizonyosodott, hogy ő már két héttel korábban je­lentette az észlelt balesetvé­delmi hiányosságokat — azok megszüntetése azonban nem tartozott hatáskörébe. Szedlák János és Szekeres László ítélete jogerős. A töb­biekét Nagy József járási ügyész tudomásul vette; a védelem képviselői és az el­ítéltek három napi gondol­kodási időt kértek. Román karmester az [gyesi Államokban George Georgescu román karmester, a „Nép művésze” kitüntető cím tulajdonosa egyhónapos körútra indult az Egyesült Államokba, A ro­mán karmester a philadel­phiai szimfónikus zenekar hét hangversenyét fogja vezé­nyelni Philadelphia, Cleve­land és Washington városok­ban. Műsorában román szer­zők, köztük George Enescu. Theodor Rogalski müvei sze­repelnek, további Haydn, Brahms, Richard Strauss. Prokofiev művei. ( BALLAGÓ LÁSZ Folytatás nem következik z útnak vége, megérkeztem. Belépek a kórház kapuján és lassan, tétován megyek a kórterem felé. Furcsa ez a lassúság, mert egész idáig siettem. Szinte esztelenül tapostam az autón a gázpedált és talán csak a szerencse óvott, hogy épségben megérkeztem. Itt a kés- kény úton azonban már nem sietek. Valami ösztönös félelem visszatart. Minden lépés nehéz és ahogy haladok előre, úgy érzem, lassan süllyed és eltűnik körülöttem a külső világ. Olyan, mintha sötét és félelmetes folyo­sóba tévedtem volna, amely beláthatatlan mélységbe torkollik. És talán nem is tévedek... Folyosó ez a keskeny út a fény és az árnyék, az élet és halál, a születés és az el­múlás között. Még jelkép is van. Az út kétoldalún dér- csípte őszirózsák hullatják halódó szirmukat. A bejárat­tól távol, ahová még elér egy kevés a hűlő őszi nap bágyadt sugarából, sápadtan fehérlenek a haldokló virá­gok. De beljebb, ahol a kórterem ajtajába torkollik az út, már a pusztulás az úr. Csupaszok, kifosztottak az egy­kor bimbót nevelő ágak és a tar kórók úgy merednek az ég felé a ködtől nyirkos levegőben, mint sárgult csont­vázak rőtfényű ízületei. Idegen és riasztó világ ez, bár­csak soha ne ismerjem volna meg! Emlékeim közül nem hiányzott ez a kép és a szívem sem volt szegényebb az itt szerzett érzések nélkül, Mégis el kellett ide jönnöm, meg kellett ismernem ezt a kegyetlen világot, mert im­már harmadik hónapja itt fekszik az édesanyám. Fehér ágyban, puha párnák közt pihen és mégis úgy fogy és pusztul, mint alkonyattájt a fény. Gyakran eliárok hozzá, de minden látogatáskor bennem is sltépődik az élet hitéhez fűző egy-egy vékonyka szál. A szívemben egyre mélyebben hallgat a hajdani öröm és fájdalomba torzul arcomon a mosoly is, ha elém lebben a kórház emléke. Kegyetlen hely, átkozott világ ez és én átko­zom, aki menhelyet emelt az emberi Czenvedésnek és elmúlásnak. Hiszen csak bánat születik itt. Bénán, egyre merevülő értelemmel bandukolok az úton és most is minden lépéssel fogy bennem a bizako­dás. Ez a környezet nem tűri a derűt, az élet hitelét. Itt minden az elmúlásra, az enyészetre emlékeztet .Már egészen messze van tőlem o külső világ, csak valahol a tudat legmélyén pislákol méa bennem a kapun túli élet kisértő emléke. A napfényből, az örömből és a szépség* bői hozott kevéske tartalék. - e úoy érzem, itt már a leg­parányibb hitnek és bizakodásnak sincs helye. A riasztó környezet, a komor valóság megöl bennem minden biz­tató emléket és tudom már, hogy mire benyitok a kór­terembe, nem lesz a szivemben más, csak fctn és szen­vedés. Legyőztek, porba sújtottak, odd fel « reményt, suttogja hunyó értelmem; ám egyszerre hirtelen és vá­ratlanul vidám kacagás csendül valahol előttem. Olyan ez, mint a puszta sötétjébe tévedt ember előtt a felvil­lanó fény. Az ösztön halódó parázsa azonnal lángot fog és hamvadni kezd bennem a fájdalom. Felnézek és lá­tom már azt is, hol a vidámság forrása. Idős asszony lépked az úton sápadtan, erőtlenül, de magabiztosan gyermekei gyűrűjében. Félrelépek, hogy utat engedjek, de a szívem közben már ismét szenvedést hozó fájdal­mas csatatér. Az értelem és az ösztön küzd benne újabb ítéletért. Mert Szabóné jön velem szemben, aki ágy­szomszédja volt édesanyámnak. Törékeny szervezetét alattomban neki is kikezdte a kór és az elmúlás látha­tatlan ereje őt is valahová egy idegen és félelmetes vi­lágba cíbálta, Fáradt testéből fogyott az erő, tekinteté­ből a csillogás és egyre foszlott az élethez fűző gyenge szál. Most mégis itt megy az egykori beteg, megint az élet elébe és tudom már, hogy azt az erőt, amely engem a rettenetbe hajszolt, ott győzték le az édesanyám ágya mellett. Tehát nem korlátlan úr itt a pusztulás és nem csak vereség születik ezen a csatamezőnm yorsabban ver a szivem, elfog valami forró izga­** lom és a kezem cigaretta után motoz a kabát- zsebemben. A tárca helyett azonban egy újság akad a kezembe. Kiveszem, megnézem és megint belelobban szívembe a fájdalom. Legutóbb, amikor Itt jártam, ve­lem. volt kislányom is. Illedelmes, tűnődő, tekintettel nézegette egy darabig a néma és erőtlen beteget, de végül elunta a szótlanságot. Óvatosan és csendben az éjjeliszekrényen fekvő képesuiságot kezdte nézegetni és felfedezett benne egy folytatásos képregényt. Végig­böngészte és egészen lázbajött. Kíváncsiságtól csillogó szemekkel, hízelegve kérlelt, hogy szerezzem meg neki a folytatást. El akarja olvas n, mert nagyon érdekes. Csitítottám volna s kicsit bosszús is voltam, de fel­figyelt a kérésre szegény édesanyám. Láztól csillogó, messzeségbe néző tekintetén bánat és szenvedés boron­gott át, aztán magához intett. — Vedd meg, fiam, az újságot — suttogta lázasan. — Te már meaveheted. nem úgy, mint én valamikor. Nem volt ereje tovább beszélni, de én szavak nél­A Nap kél: 7.01 h-kor, nyugszik: 16.00 h-kor. A Hold kél: 11.47 h-kor, nyugszik; 22.10 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök estig: Felhős, párás, reggel és délelőtt többfelé ködös idő. Több helyen, főként az ország délnyugati felében eső, mérsékelt keleti szél. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet 7—11 fok között. — JÁSZBERÉNYBEN, a Felsőfokú Tanítóképző Inté­zet dísztermében L. N. Tol- sztoj-emlékünnepség lesz ma délután 5 órai kezdettel. Tol­sztoj életét és munkásságát H. Tóth Imre, Tóth Gyula és Nagy Józsefné ismerteti. Mű­sort az intézet tanulói adnak. — A 60-as CSEMEGEBOLT átalakítási munkáinak befe­jezése után, a jövő hét szerda- i ján nyílik meg újra régi he­lyén a vásárló közönség előtt. — „ÁPOLD A GÉPET” címmel tart előadást ma dél­után 5 órakor a Papírgyár kultúrtermében Kádár Mik­lós, a TIT műszaki szakosztá­lyának tagja. — Kísérőfilm: „Ápold a gépet”. — ÖTEZERHATSZÁZ mé­ter villanyhálózat épült eb­ben az évben a szolnoki já­rásban községié ilesztési alán­ból. A 813 ezer forintos költ­séghez a lakosság 28 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával járult. — HÁROMSZOR bírságol­ta meg Túrkevén Lakatos Já- nosnét a városi tanács sza­bálysértési előadója, gyerme­kének igazolatlan iskolai mu­lasztásáért. A kötelességét teljesíteni nem akaró szülő így összesen 460 forintot fize­tett — FURAZOIJDON próba­oltásokkal kísérleteznek az állatorvosok a baromfitifusz megelőzésére. Az új szer re­mélhetőleg teljes visszavonu­lásra készteti baromfiállo­mányunknak ezt a pusztító ellenségét. «— LEESETT az első hő a Bükkben, a Járokúti fennsí­kon és a Nagymező térségé­ben. A Mátrában, Kékestetőt 8—10 cm-es hóréteg borítja. — BALMAZÚJVÁROSON, a művelődési ház termében november 26-án este 6 órai kezdettel nyílik meg az „I. Földművesszövetkezeti Bé­lyeg- és Sajtókiállítás”, mely december 4-ig bezárólag min­den nap délelőtt 10-től 13 óráig, délután 14-től 19 óráig tekinthető meg. Huszonöt fős csoportos látogatás esetén a MÁV 33 százalékos vasúti kedvezményt engedélyes a kiállítás látogatóinak. — TILTOTT HELYEN le­geltette állatait Kása Ká­roly kisújszállási lakos. A vá­rosi szabálysértési előadó 400 forintra bírságolta. — ÖREGEK NAPJÁT tar- tanak szombaton a szolnoki szociális otthonban. Az otthon idős lakóit a Vöröskereszt if. júsági csoportja kultúrműsor­ral szórakoztatja. — „A TÁRSADALMI BÍ­RÓSÁGOK szerepe a Szov­jetunióban” címmel előadás lesz szombaton délelőtt 10 órakor a szolnoki MSZBT klubban. A jogügyi ankéton a vitaindító beszédet dr. Se­bestyén Mihály, a Magyar Jogász Szövetség Szolnok me­gyei csoportjának elnökhe­lyettese mondja. — A SZIGLIGETI Szín hál mai műsora (24-én) este 1 árakor a „LEANYVASAB”, Yma Sumac Moszkvában vendég­szerepei Moszkva (MTI) Yma Su­mac, a világhírű perui éne­kesnő Moszkvában vendég­szerepei. Első hangversenyét több, mint kétezer moszkvai lakos hallgatta meg. A kiváló énekesnő nagy si­kert aratott. November vé­géig majdnem minden nap hangversenyt ad Moszkvá­ban, utána pedig körutat tesz a Szovjetunióban. miiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiniiiimmmiiiiiiMá Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok hálás köszö­netét mindazoknak, akik férjem temetésén megjelentek és rész­vétüket nyilvánították. Orv. dr. vezsenylne, Szolnok November 24 CsüliiítSk láros kűl is értettem már, hogy honnan lebbent a fáradt szemekre a bánatos szenvedés szürke fátyola. Valamikor, gyerekkorunkban édesanyám minden héten kétszer piacra járt. Kora hajnalban batyuba csomagolt egy ke­véske túrót, csupornyi tejfelt, néhány tojást és elindult a tanyáról a városba. Tizennyolc kilométer volt az út oda és vissza és ő minden héten kétszer megjárta azt. Amikor jött hazafelé, ml, gyerekek a legtöbbször messze elébe mentünk. Körültáncoltuk és néztük a ba­tyuját, hogy lapos-e. Mert ha eladta a tejhasznot, akkor mindig hozott nekünk kevéske ajándékot. Pár szem cuk­rot, néhány delta mazsolát és nagyritkán szentjános­kenyeret. iskolás korunkban azonban már nemcsak az aján­M dékok miatt vártuk haza édesanyánkat türel­metlenül. Egyszer szép, színes képesújságot is hozott és mi szívdobogtatóan érdekes képregényt fedeztünk fel benne. Elolvastuk minden betűjét, de az örömünk nem volt teljes. A történet nem volt befejezve. A végén az állt, hogy folytatása következik. Azon túl nem hagytunk békét édesanyánknak. Szün­telenül kérleltük, hogy szerezzen meg nekünk minden folytatást. Hozta is, szegény, mindig szorgalmasan az újságokat, de néha a legnagyobb bánatunkra üres kézzel jött haza. Előfordult, hogy rossz volt a piac, nem vettek a városi emberek semmit. Hiába volt a hosszú fárasztó gyaloglás, a filléres álmokig rövid volt az az út. Mi azon­ban ezzel mit sem törődtünk. Sírtunk, toporzékoltuvk mint akit megloptak és a vége a legtöbbször az lett. hogy velünk sírt az édesanyánk is. Hiszen egy-egy ilyen rossz piac után nemcsak újság, még kenyér se került napokig az asztalra. Most átzúg értelmemen a régi emlék és nem této­vázok már tovább. Rohanok át a tágas udvaron, kezem­ben az újsággal, hogy az öröm múló mosolyát varázsol­jam majd a fáradt és szenvedő arcra. A kórterem ajtajáig azonban már nem jutok el. Az orvossal találkozom a folyosón és az a rendelő ajtaját tárja ki előttem. Beenged aztán az ablakhoz lép. Néz kifelé a ködös, nyirkos hideg világi a, ahol megkésett, halott levelek hullanak a hosszú álomba dermedt fákról. Aztán felém fordul, de én már nem tudom megvárni, hogy szóljon. Kitántorgok az udvarba és körbejárok, mint a világát vesztett jószág. Aztán kiáltani, üvölteni szeretnék, de csak motyogni enged o kín. Elkékült száj­jal, hangtalanul suttogom a füveknek, a fáknak, a her­vadó virágoknak és a távoli embereknek, hogy meghalt az édesanyám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom