Szolnok Megyei Néplap, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-22 / 275. szám

1960. november 22.

«MNJtOK MH>m NCFLAF

s

SZOMBATON

VASARNAP

SZOLNOKON

Amint mondani szokás, teljes gőzzel megindult a művelődési idény. Élénk és nézető az élet a művelődési házakban, városon és falun egyaránt. Megyénk székhelyén. Szolnokon szombaton és vasárnap egész sor kulturális renőpTvénvt. előadást, vetítést tartottak. Megnyitották a Damjanich Múzeumban

Meggyesy Ferenc világhírű szobrászművészünk kiállítását. Az érdekes események közül hármat szeretnénk itt felvillantani.

Evezős a Vázon

A képről egy szlovák népviseletbe öltözött, mosolygó ember tekint ránk. Lapátját a tajtékzó vízbe meríti, feje fölött a távolban vad. sziklás hegyek szürkéllenek.

— Ez a 12/6-os — mondja Szekeres elvtárs, a Jászkun Fotóklub vezetője, majd egy másik képet tesz ki a táblára.

A fotőklub helyiségében vagyunk, ahol egy hosszú asztalnál három fotóművész ül, előttük papírlap, amelyen rejtélyes számok sorakoznak.

— Mi történik itt? — kérdezzük.

— Három, országosan ismert fotóművész: Kálmán Kata, Reismann Marian és Gink Károly éppen most zsűrizik a december közepén nálunk, a Ságvári Endre Művelődési Házban megnyíló országos fotó kiállítás anyagát f— Mondja Szekeres László — Elküldték ide anyagaikat a veszprémiek, a szegediek, a győriek. Most éppen az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet fotóklubjának színes kénéit láthatjuk.

Laikus vagyok, de mégis megejt a képek szépsége, tartalomgazdagsága, formai és technikai bravúrjai.

— Milyen szempontok sze3

,t zsűriznek? — kérdezzük nk Károlyt.

— A kompozíciót, a technikát és a tartalmat együttesen bíráljuk el. A képeknek csak számait közlik velünk, ml pedig azokat 1—10-ig pontozzuk. Csak az a kép kerülhet a kiállításra, amelyik mindhármunknál legalább 4 pontot ér eL Az idei anyag

(különben tartalmában és kompozícióiban is nagy javulást mutat Uj életünkből már nemcsak sematikus munkafelvételeket. hanem a szocialista ünnepnapok örömeit, rezdüléseit is láthatjuk. A bemutatott képeknek mintegy 60—70 százaléka alkalmas arra, hogy a kiállítást gazdagítsa — mondotta Gink Károly.

Egy kép ragadott meg minket különösen. Nem tudjuk kié. de a maga nemében tökéletesnek tartjuk, öreg nénit ábrázol a temetőben, — férje sírjánál. A csöndes, öreges fájdalom olyan tökéletes kifejezője ez a kép, hogy a látottak közül készítőjének ítélnénk valamilyen komoly díjat.

Ünnebl este a Malinovszki úton

A gyönyörűen tatarozott, újjáépített színházteremben ülünk. A függöny állandóan nyitva. A színpadon félhomály, csak amikor egy-egv szavaló a színpadra lép, villan fel valami sárgás-vöröses fény, ami megvilágítja arcát. Gyorsan pereg a műsor, a konferanszié nem látható. Emellett igen helyesen csak bevezetőt, rövid ismertetőt mondott azokról az égtájakról. ahol fekete, barna és fehér emberek küzdenek szabadságukért és függetlenségükért. Életüket, harcukat, kevés örömüket, szerelmüket adja vissza most a költészet nyelvén néhány lelkes fiatal az Ady Endre Művelődési Ház irodalmi színpadának tagjai. Ez évben ez az első előadás és ők kitettek magukért.

Csak helyeselni tudjuk a műsor ízléses összeválogatá- sát. Az interpretátorok egvtől egvig nemcsak a vers tartalmát, hanem annak szellemét, belső tüzét is nagyon jól tolmácsolták. Élményt jelentett Bodor Tibor, a Madách Színház művésze, aki néhánv verset igazán emlékezetesen adott elő. Nagy taps fogadta Pápai Mihályt. Gallai Juditét és Nagy Pál zongoraművészt.

Jól sikerült az est és ha a jövőben kicsit vegvesebbé teszik a műsort, esetleg énekkari i

számokat ia iktatnak be, valamivel kevesebb verssel, az egyszerű néző számára is követhetőbbé válik majd az ilyen est. Kíváncsian várjuk a folytatást

Falusi rendezők között

— Hol valósítsuk meg mi- nálunk az irodalmi színpadot? — kérdezi egy idősebb férfi. — Falun nem igen tudunk annyi tehetséges szavaiét összeszedni, mint ameny- nyit tegnap este láttunk.

Folyik a vita vasárnap délelőtt a megyei tanács által rendezett színjátszó — rendezői tanfolyamon. Tegnap este ők is megnézték az irodalmi színpad előadását és most azt elemezgetik és bírálják. Két napos továbbképzésen vesznek részt, ahol mintaműsorokat kapnak és előadást arról, hogyan kell megszervezni a színjátszó szakkör belső életét.

— Nagy eredményeket várunk az ezentúl havonta megrendezendő továbbképzéstől — mondja Dénes Pál, a megyei tanács népművelési csoportjának főelőadója, 8 tanfolyam vezetője. Most éppen Keleti László, a Népművelési Intézet szakelőadója tart beszámolót és tanácsokat ad a rendezők további munkájához.

Figyelő szemek néznek az előadóra. Telnek a jegyzetfüzetek, sok hasznos tanácscsal, tapasztalattal gazdagabban térnek haza a rendezők csoportjaikhoz,

H. T.

HOGY MINDEN GYEREK NYUGODTAN IHASSA ATEJET.

Karcagon tartotta ülését az országos bovin-tbc bizottság

••

... Éles szirénázás... Fehér mentőkocsi kanyarodik a Szabadsághegyi Gyermekszanatórium kapuja elé. Apró kis test fekszik a hordágyon. Csillog a lázas szem, eszméletlenségben motyog rövid szavakat a kis beteg. Csörren az injekciós ampulla nyaka, a fiatal orvos mintegy maga elé mondja csöndesen: meningitis. TBC-s eredetű agyhártyagyulladás? Az anya vértelen szájjal suttog: de hát honnan, miért? Hiszen még a környéken sincs beteg?

Nincs. De valahol, egy falusi házban békésen kérődzik egy tehén. Ha elvégeznék rajta a tuberkulin vizsgálatot, rögtön kimutatható lenne a betegség és tetejében a rettenetes Koch baktérium lenne megtalálható.

•

Látszatra olyan bizottsági ülés, mint a többi. U-alakú asztal. Az előadóasztalnál szemüveges, tudóskülsejű férfiak, mellettük nyakkendő nélküli, izmos emberek, akikben könnyű felismerni a parasztot. Mégis — valahogyan ez más, mint a szokvány. — Más, mert itt egy nagy ügy katonái ülnek. Egy olyan ügyé, amelytől felnőttek és gyerekek egészsége függ, amit jelenleg nagyon nehéz megoldani és mégis: meg kell oldani előbb-utóbb, mert országos érdek követeli. — S mert erről van szó, hevesebb a vita, izzóbbak az érvek és így van ez jól.

Karcagon ült össze ez az országos bizottság, mert ez a város példát mutat az egész országban arra, hogyan kell védekezni « borin (magyarul

Megkezdődött a nagyüzemi

A Német Demokratikus Köztársaság premnitzi

„Friedrich Engels” műanyaggyárában november 13-án, a Vegyipari Munkások Napján, egy új üzemrészlegben megkezdték a prelana műszál termelését Ebben az eddig kísérleti üzemrészlegben gyártott mennyiségnek tizenötszörösét állítják élői

prelana műszál termelése

A prelana teljesen szintetikus, gyapjújellegű fonószál. Legjobb tulajdonságai közé tartozik magasfokú víz- és fényállósága, jó kunkoro- dása és rugalmassága. A meleget még jobban tarja, mint a gyapjú. A prelanából főleg felső ruhaneműt és fürdőruhákat készítenek.

szarvasmarha-tuberkulózis) ellen. A maga szerény eszközeivel immár közel két esztendeje vívja a harcot az alattomos kórral. Tsz parasztok és agronómusok, állat- tenyésztő és tejüzemvezető fogtak össze, amíg megszületett az a kezdeményezés, amit a szakkönyvekben, azt hisszük — „karcagi kísérlet" néven fognak emlegetni. — Egy ízben írtunk már erről, de — amíg a bizottság a piacot és a tejüzemet járja •— idézzük emlékezetébe az olvasónak.

Dr. Ferenczi György, a megyei TBC Gondozó Intézet igazgató-főorvosa gyakori vendége volt 1958—59 telén Karcagnak. Ott lehetett látni a tanácsnál, a pártbizottságon, a tsz-ekben. Magyarázott, lelkesített. És 1959 január 15-én megindult a munka. Elkezdték különválogatni a pozitív, azaz fertőzött és a negatív, azaz egészséges szarvasmarha-állományt. A város vezetői és az öt nagy tsz vezetői megértették a dolog jelentőségét Már az állatgondozóknak, a tsz-ek tagjainak nehezebb volt megmagyarázni. Hiszen a legjobban tejelő egyedeket választották el és tették külön! Meg aztán így több istállóba, nagyobb területre kellett szétosztani az állatokat. De a meggyőző szó használt. Ma már külön van a tsz-ek negatív állománya. Külön kezelik a negatív tejet — igen nagy munkával a városi tejüzemben. És ha valaki ma belép a karcagi fmsz-étte- remmel szemben működő tejboltba, olyan felírást láthat, amilyent sehol az országban. — NEGATÍV TEJ — hirdetik a feketére festett betűk. Az itt vásárolt tejet mindenki nyugodtan adhatja a gyerekének.

A bizottság tagjai most a piacon nézelődnek. Odalépnek az egyik árushoz. Ott éppen egy sovány, fejkendős asszony vásárol.

— Adjon egy félliter tejet, meg három deci tejfölt — szól, majd megkérdi: Egészséges-e a tehene?

— Persze hogy az!

— hegyen szíves, mutassa meg az igazolványátl

f minium

valósággal reszketek, hogy mi lesz, ha ránk talál jönni az eső, s ő ezzel a vacak sep* tűvel piszmog.

Ugrottam csznélkül.

— Azt a veszett úristenit magának !... — ordítottam és a seprű messzire a tyúkól felé repült. Abban a pillanatban nem törődtem semmivel. Ösztönösen azért éreztem, hogy ha ez a bikaerős ember nekem ront: leüt. De nem bántam. Jöjjön, aminek jönni kell. Pünkösdi, azonban, nem mozdult. Ott állt az eresz alatt az estében, barna szeme villogott és szúrt.

— Maga az a tanút ember — köpte ki a szavakat megvetéssel, majd sarkon fordult Egyedül maradtam az udvar közepén. Később néhány hónap múlva a kukoricát vetettük és úgy adódott, hogy együtt jöttünk haza a határból. Hazáig beszélgettünk és az este megbarátkoztunk egymással. Én kértem, hogy ne haragudjon. Erre azt válaszolta, rég rajtam a szeme és ő szereti azt a fajtaembert aki nemcsak az eszit, hanem a szívit is adja. „Tudja, agronómus elvtárs, elindulni és megkezdeni, az volt a nagyon nehéz. A magamfajta ember már olyan, hogy nehezen indít, de, ha egyszer húzni kezd, akkor feszül az istráng." Szépen, okosan és őszintén beszélt. S most. ahogy rátenyerel, valósággal ránehezedik a motor kormányra, ismét eszembe jutnak azok az őszinte szavak ő is nehezen kezdte, de mióta megkezdte, azóta nála feszül az istráng.

KÖRÜLÖTTEM, még mindig. a búzától haszH nn**ek.

*- Nem az a jaj, de valóm:

.... ■■■■■

............■■■■■■nil.............»■■■■.............min

U.

JU

— ezt éppen Pünkösdi állította és körülpillantott, majd tekintetével Vas Jani feje- búbján állapodott meg. A oyerekcsinálón, amely tulajdonképpen valamikor barna- színű kalap volt, de ma már se nem barna, se nem kalap, hanem egyszerűen csak gyerekcsináló. Vass Jani körül lenyírta a karimát és azért.

— Szó se róla — mondta Török halkan és óvatosan még hozzátette, hogy azért a tíz mázsát talán megüti.

Vas Jani ásított

e- Olyan, amilyen.

— Ha ránk bízzák, akkor most semmilyen. Valamelyik nap éppen elnézem, és rés- tellkedek. Nem nagyon törtük magunkat az ősszel. De hát, hála legyen... — fohászkodott neki Gombos, de sután és zavartan elhallgatott, talán az jutott eszébe, hogy neki, mint munkacsapatvezetőnek, mégse való az égiek- hez hálálkodni.

— Azaz, jó mondod, nagyon szép. Olyan egyelleges

— kiáltotta nagypapa is a lócáról.

Felderültek az arcok, mert, ha nem is az a jaj, de valami, mégis a miénk az a búza. Aztán, ha jobban megnézzük, ez első esztendőhöz mérve, igazán megteszi. Egy a baja. kevés hozzá az erő

— Egy kaszára hét hold — böktem ki szórakozottan s nyomban vissza is szerettem volna szívni, de már késő Kotora előre lépett.

— Mi az isten?! Tegnap mén csak ötről volt szó. mára már hét hold lett Mi les? még kezd isi gj

— A gévéiiomás az egyik

T« r>-rv> T- < r)i ■jS'í p y J n

hadartam és lelkész -ér

tam az éktelen káromkodásokat, amit ez a bejelentésem követ. Az emberek tanácstalanul néztek össze és hűm- mögtek. A szitkozódás egyelőre késett.

— Győzzük mink azt? So- kallom. Rá talál gyünni egy eső, egy forróság és kipereg az egész. Aklcor, ki felel, akkor mi lesz? — kérdezte va- laid, talán éppen Török.

— Ráeresszük a jószágot — recsegte indulatosan Katóra és e szavakra megjelent az emberek arcán a sápadás. Ez vétek. Parasztembernek ilyet nem szabad kiejteni a száján, a magról, az életről.

THinkősdi sötét arccal elébe állt

— Marha anyád istenit! Kifért a szádon? — mondta nyersen és szemei villogtak. Ebben a pillanatban hasonlított ahhoz az indiai katonához, aki úgy vonult végig a mozivásznán, mintha jI akarná harapni a nézők torkát. Na, nesze neked összeszokás — gondoltam. Mindenki őket nézte. Én észrevettem, hogy Gombos a szája szélét rágja, majd könyökével, mintegy véletlenül, oldn^ba böki Sós Gábort. Biztosra vettem, amikor amaz visszapillantott, hogy mindketten arra gondolnak: végre helyben vagyunk Pünkösdi és Kotora hagyományos veszekedése az idén is elérkezett

KOTORA szelíden csodálkozott rá Pünkösdire, de vészjósló nyugalommal mondta:

— Én úgy tudom, veled még nem őriztem di^-nót — hangját feljebb emelte — marha aki ménesi 'lt!

— Na-na — mo dia valaki

■ ,r jjp nyom

han el is hallgatott

Pünkösdi meglódult, ám most az egyszer különös do* log történt, mert váratlanul visszatorpant és csak fújt, csak ágaskod-tt, mint erősen tartott gyeplőn a csődör. Végül is önmaga győzte le indulatát

— Nézd az embert, képes lenne veszekedni. Eridj, oszt ugrál) a gépállomáson. Ha egyszer nincs az a valami, akkor nincs. Mit tegyünk? Ott a kasza és majd használjuk. Hét holdat talán még elbír * derekad?...

— Nem derék az, hanem

toldalék — rikkantott közbe a röhögő Török és, hogy a figura teljes legyen, Vas Jani is felágaskodott.

— A Kálmánt tik még nem ismeritek. Ű még az asszonynál is takarékoskodik az erejével.

— Na, akkor legalább tudom, miért panaszkodik a szomszédasszony — így Sós Gábor.

A VIHAR ELMÚLT. Kotora jó képet vágott, mert sértődést, haragot a világért se szabad mutatni. Ha ilyesmit észrevesznek, akkor hét rossz, mert annál jobban mondják. Célszerűbb visszavágni Kotora is efihez folyamodott. Körbe forgott s úgy tett, mintha keresne valamit. Majd lehajolt és rázni kezdte Sós Gábor nadrágot.

— Ebből beszél valaki. Na. te jó asszony, itt turkálhatsz, ameddig akarsz. Ez a nadrág üres — és félreérthetetlen mozdulattal mutatta, mi hiányzik belőle. Jóidéig bolondoztunk.

R éges-rég megérkeztek a szekerek, amikor Jónás Pista megkérdezte:

— És mikor kergyük, agro- námus elvtárs?

— Az aratást?

*— Azt.

— Hétfőn. De, ha ilyen marad az idő, méginkább szombaton.

— Hét hold jut csakugyan? — nézett rám Vas Jani,

— Valamivel több. Pár száz négyszögöllel.

— Inkább ide, mint oda. Lehúzzuk és kész — mondta Pünkösdi és Kotorára nevetett.

— Nagyon — szólt Gombos. Viszont Kotora tnogor ván hallgatott

VALAMELYIK szomszéd ház nyitott ablakából idehallatszott « rádió-bemondó hangja: „A pontos idő huszonkét óra. Híreket mon- du..." Becsavarták.

— Húzódjunk haza — ajánlotta Gombos és elindult. Sós Gábor utána. Jónás Pista Kotora Kálmán mellett bicegett falábával — jobb lábát elvitte a háború — a másik oldalon, Kotora balján Pünkösdi ballagott. Csendesen és ritkán szóltak. Én csak hangfoszlányokat hallottam

— ... mint csapatvezető ... bírom... tavaly kilenc holdat... intézze el, Kálmán bátyám.. . — Jónás Pista a dörmögő Kotora felé fordult s a kezével is mutogatott. Még annyit láttam, hogy Kotora először őt, aztán Pünkösdit kínálja cigarettával. Amikor ellobbant a gyufa, betakart bennünket a júniusi éjszaka őket is, engem is. a falut is. a határ* is. Fölöttünk a nyári égbolton titokzatos fényekkel üzengettek egymásnak a csillagok.

őket még nem értjük, de idalenn kezdjük érteni egymást,

— Vége — ,

És már elő Is kerül az igazolvány, amely tanúsítja, hogy Nagy Jánosné tehene

gümőkórmentes.

— Igen, ma már itt tartunk. A lakosság maga követeli a jó, egészséges tejet és a tanács ellenőrzése társadalmi ellenőrzéssé szélesedett. A bizottság tagjai nagyon elégedettek. Weiszfeiler Gyula akadémikus valamit feljegyez a noteszába, Kertai Nándor professzor az egyik árussal a tehene baktériummentességéről beszélget. — Igen, itt kinn kell meggyőződni a módszerek helyességéről, aztán lehet tárgyalni.

Előbb még azonban a tejüzemet tekintik meg. Itt az itteni /ezető, egy alacsony, sovány ember mutatta meg üzemét. Ö is hihetetlen energiával és lelkesedéssel teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a kétfajta tejet külön kezeljék. Karcag ma már csak ellenőrzött, negatív tejet kap. — Ez az üzem dolgozóinak nagy büszkesége.

így is lehet. És miről beszélt a kirándulás után ösz- szeült tanácskozás? Arról, hogy szélesebb mértékben, és az évek során az egész országra kiterjedően meg kell oldani a problémát valahogyan úgy, ahogy azt Karcagon csinálják. Nehézség — az aztán bőven akad. Hogy válasszák el az állományt? Mit tegyenek a fertőzött egye- dekkel? Milyen lehetőségei lesznek a negatív borjúnevelésnek? Hogyan akadályozzák mpg, hogy fertőzött állat kerüljön az egészséges állományba vásárlás útján? Hogyan oldják meg a tej külön kezelését? Sokszor hallottuk ott azt, hogy: nehézség. A Földművelésügyi Minisztérium képviselője is csak erről beszélt. Milliókról, amelyek nem állnak rendelkezésre és rendeletekről, amelyek másként, vagy sehogyan sem intézkednek.

Ha úgy vesszük, hivatalos szempontból kétségtelenül igaza volt. A nehézségek *— és nemcsak ezek a nehézségek — vannak. De van — kell lenni kivezető útnak. Az eg/ik ilyen járható út már javaslattá is érett ebben a bizottságban. Ez pedig a negatív tej premizálása. Az a gaz- ’fcdaság, az a háztáji tehenet tartó gazda, aki biztosítja a negatív tej előállítását, kapjon literenként — mondjuk — húsz fillér prémiumot. Én nem tudom elképzelni, hogy legyen olyan szülő, amelyik ne adna egy liter tejért húsz fillérrel többet, ha biztos abban, hogy az a tej egészséges. Megéri. És hadd zárjam ezt a kis írást egy ember szavaival, aki a legmélyebb hrtást tette mindenkire és akinek szavaira kitört a taps, pedig ez nem igen szokás egy ilyen bizottsági megbeszélésen.

— Ez nem elsősorban gaz- Ifjdasági kérdés — mondotta

Szentesi László, a város párt- titkára. Emberi kérdés, politikai kérdés. Sok a nehézség, ez itt is kiderült. De hozzá lehet és hozzá is kell fogni.

— Hány ember esett ki a termelésből, hány becsületes munkásnak fizetünk nyugdíjat, hány elvtársunkat kísértük már a temetőbe a tbc pusztítása miatt? Ezt is vegyük számításba.

— Múltkoriban jártam a Szolnoki Tüdőkórházban. És amikor a folyosót róttam, eszembe jutott a szűrés. Megszűrték az egész várost az elmúlt évben és több ismeretlen tüdőbeteget találtak, mint ahány eddig ismert volt. Jó elvtársakkal, szorgos munkásokkal találkoztam odabent innen Karcagról. És amikor velük beszélgettem, akkor éreztem igazán: érdemes küzdeni.

ígér. Nekik van igazuk. És az ő példájuk nyomán minél előbb országos felmérést, országos intézkedést. Kezdődjék meg az egész országra kiterjedő küzdelem, hogy minél kevesebbszer szólaljon meg a mentőautó szirénája a Szabadsá' gv árnyas útjain.

HERNÁDI TIBOR