Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

1960. október S. SZOLKOR KHXMTO NBKAP Meggyorsítjuk a betakarítást Termelőszövetkezetünk pártszervezete igen jelentős taggyűlést tartott szeptember 29-én. A napirendi pont egyik legfontosabb kérdése a beta­karítás meggyorsítása volt Nagy Sándor elvtárs, alap­szervezetünk titkára részle­tesen ismertette a betakarí­tás helyzetét. — Mint mon­dotta — még sok érték van kint a földeken. Siettetni kell azért is a munkát, mert a kukorica helyébe búzát vet­nek s a földről még a ku­koricaszárat is el kell előbb takarítani a szántás előtt. Ezen a taggyűlésen fogadta el a tagság azt a javaslatot, hogy vasárnap is dolgoznak a betakarításban. Bár október 1-én igen kiadós eső volt a túrkevei határban is, mégis a vasárnapra tervezett mun­ka ment a rendes ütemben. Pártszervezetünk kommunis­tái vasárnap két megrakott teherautóval indultak ki a földekre, törni a kukoricát. Az 1100 holdból mindössze LEVELEKBŐL néhány sorban Pinczés Pál, a cserjceszöllői Magyar—Román Barátság Termelőszö-et' ezetből írja, hogy a gyümölcsszedés vége felé jár, most a téli almát szüretelik. Igen gondosan, vigyázva kell leszedni, mert ha leesik és megüti magát, már veszít a forintértékéből. A munkával pedig igyekezni kell, itt van a nyakunkon a szüret, a kukoricatörés. A szárazság miatt kukoricából kevesebb lesz, a szőlő viszont édesebb, zamatosabb, mint az előző években. Seller István Szolnokról, a Lenin Tsz-ből írja, hogy ker­tészetük bevétele igen szép eddig. Igaz, a tagok szorgal­masan dolgoznak, rr.ég az idős tagok is k:veszik részü­ket a közös munkából, amiért dicséret illeti őket. A primőr házban trágyáznak, a téli termelésnek készítik elő a talajt. llll(lllllllllliHIIIIIIII(IIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIiil Köszönjük a Néplapnak „Túlszárnyalják a Luca- szék készítésének idejét” cím alatt cikk jelent meg a Nép­lap szeptember 14-i számá­ban. A cikkel kapcsolatban a következő választ kaptuk a Szolnok és Vidéke Vendég­látóipari Vállalattól: „Fenti cikkel kapcsolatban köszönetünket fejezzük ki, mert lehetetlen állapotnak tartjuk, hogy egy egységünk, amelynek tatarozása maxi­mum egy hónapot vett volna igénybe, öt hónap alatt sem készült el. A környező válla­latok dolgozói több esetben sürgették már nálunk, hogy mikor lesz készen a Fenyő Étterem. Sajnos, tehetetlenek voltunk, mert a kivitelező vállalat számtalan sürgeté­sünkre sem fordított kellő energiát arra, hogy ezen egy­ségünk minél előbb készen legyen. Ilyen tárgyilagos cikk — reméljük — ösztönzően fog hatni a kivitelező vállalatra és a legrövidebb időn belül meg tudjuk nyitni a Fenyő Éttermet, SZOLNOK BELTERÜLETÉN 6x8 méteres műhelynek alkalmas helyiséget keresünk Két helyiségből is állhat. Magánszektoré is lehet. Választ a Könnyűipari Sze­rető és EpQletkarbantartó Vállalat Budapest, X., Jász­berényi út 31. sz. kérjük. 450 holdnyi a töretlen, de a héten ezzel is végzünk. Igen jóleső érzés volt, hogy vasárnap nemcsak az egysze­rű tsz tagok, hanem maga az elnök, a párttitkár, a brigád­vezetők, de még családjaik is kint voltak a földeken. Nem vagyunk tehát magunk­ra hagyva, hanem a vezető­ség jár elől jó példával. Nem csoda, ha a tagság munkája is nagyobb lendületet vett s ebből következtetve remé­nyünk van arra, hogy az őszi szántás-vetési munkákat idejében elvégezzük. Csótó Géza Túrkeve, Vörös Csillag Tsz. Apró figyelmesség A jászapáti földművesszö­vetkezet áruházában van egy Giziké nevű eladó, az ő ked­vességét, figyelmességét sze­retném az újságon keresztül megköszönni. Egyik nap ugyanis idős édesanyám ment el cipőt vá­sárolni az áruházba s Giziké tisztelettudóan, előzékenyen szolgálta Iá. De ez még nem volt minden, hanem mikor édesanyám a régi cipőjét akarta visszahúzni lábára, ebben is segítségére volt, mondván, ne tessék hajolni, az én derekam még jobban bírja. Bizony, ez nekem is jól esett, amikor meghallottam. Ez késztetett arra, hogy ez­úton mondjak érte köszöne­tét Gizikénél. Tóth József né J ászárokszállás Nagyszerű élmény A tiszaföldvári Lenin Tsz Nőbizottsága, asszonyai szep­tember 25-én vendégül látták az Országos Nőtanács és a Budapest XIV. kerületi Nőtanács képviselőit. M„ tsz, asszonyok kedves szeretettel fogadtuk a kül­döttséget. Jó érzés, hogy sze­mélyesen is megismerhettünk olyan elvtársnőket, olyan nagyszerű asszonyokat, akik­ről eddig csak újságból és rá­dióból hallhattunk. Megha­tóan kedves volt a kölcsönös üdvözlés. Reméljük, Dr. Lapu Irén orvosnő és a küldöttség minden tagja úgy fogadta szerény virágcsokrunkat, — ahogy mi szántuk: szerete­tünk, összetartozásunk, egy közös célért való harcunk jel­képeként. Az üdvözlés után nem kevés büszkeséggel mu­tattuk meg kedves vendége­inknek szép gazdaságunkat. Van is mit mutatnunk. Két korszerű szabadtartásos, 50— 50 férőhelyes tehénistálió tel­jesen gépesített, fejőállomás. 10 darab 40 méteres csővázas kukoricagóré, 50 méteres fe­dett kombájnszérű — telje­sen saját erőből építve, — fel­szerelve magtisztító és gabo­nafúvó gépekkel. Kedves vendégeink elisme­réssel szemlélték tehenésze­tünket' és a szépen fejlődő 126 hizómarhánkat, amely egyik biztosítéka a zárszáma­dás sikerének. Elmondtuk vendégeinknek azt is, hogy tsz-ünknek 690 tagja van, eb­ből 150 munkaképtelen idős tag, akiknek részére az Or­szágos Nyugdíjintézet öreg­ségi járadékot folyósít a tsz javaslata alapján, azonkívül megkapják a háztáji területet térítés nélkül, a szükséges kenyérgabonát, tüzelőt és esetenként — a szociális bi­zottság javaslatára ■— egyéb segítséget is. Azt is elmondottuk, hogy a 440 dolgozó tag közül 75 nő, akik becsületesen, lelke­sen kiveszik részüket a közös munkából. Kedves vendégeink láthat­ták, hogyan élünk mi, a ti­szaföldvári Lenin Tsz-ben dolgozó asszonyok. Dolgo­zunk, hogy jövedelmezőbb legyen szövetkezetünk és szebb az életünk ' Kardos Sándorné Tiszaföldvár Válasz a „Főúri ebéd Jászapátiul című cikkre Á Jászapáti és Vidéke Körzeti Földművesszövetke­zet szeptember 21-i lapszá­munkban, fenti cím alatti cikkre a következő választ adta: Elismerjük, hogy a földmű­vesszövetkezet vendéglőjében előfordulnak a levélíró által felvetett hibák, megszünteté­sük érdekében már intézke­déseket tettünk. Az étterem vezetőségét és a felszolgáló­kat figyelmeztetésben része­sítettük. , Sóti Gyula lg. elnök, Jászapáti. Kéményeink mestere IL — Nos, fiam, pihenj, és tíz órakor megbeszélés, el ne fe­lejtsd az időpontot..-. Szer­vusz, öreg barátod is haza­ruccan még öregebb felesé­géhez ... Szervusz! Holnap találkozun' — Viszontlátásra, Sztepán Groncsevics, viszontlátásra! Halk kattanással csukódott be az ajtó Sztepán Groncse­vics mögött. Kovács Pista az órájára pillantott: 9 óra. Egy óra múlva kezdődik a meg­beszélés ... A fehér csipkefüggöny mögött rejtőző ablak szines fényeket villantott a szobá­ban, hosszú csíkokat húzva a világoszöld mennyezeten. Lenn, a szédületes mélység­ben Moszkva szíve lüktetett, a gigászi épületkolosszusban pedig emberek, különleges mechanizmusok, elektronikus automaták, hírközlő, hírgyűj­tő osztályok a nagy expedí­ció előkészítésén dolgoztak. KOVÁCS PISTA gondola­tai a múltban kalandoztak. Nem is olyan régen, néhány évvel azelőtt, amikor a Föl­dön egyre erőteljesebben győzedelmeskedő új társadal­mi rend országainak tudósai összefogtak, egymás után vál­tak valósággá az űrhajózás csodálatos távlatai. Többezer szovjet, magyar, lengyel, né­met, csehszlovák és sok más ország tudósának közös mun­kája alapozta meg ezt a nagy Mars-expedíciót is. Kimondhatatlan Izgalom vibrált a fiatal magyar geoló­gus szívében. Pjotr Zsukov- ról sokat hallott már, öreg űrhajósnak számít a „szak­mában”, ahogy humorosan mondják barátai, ismerősei, — ő lesz a parancsnok. Mi­hail Remiigy. a &&Pbnl ter­vező főmérnöke — a parancs­nok helyettese — már 50 éves. Ö tervezte a Kozmosz­plánt, a Mars-expedíció űr­hajóját. — Biztosan bogaras ember — mosolygott magában Pis­ta — a tervezők mind ilyenek. Egy kicsit bogarasak, egy ki­csit fantaszták..! Nem is­merte személyesen Mihail Remizovot, de annál jobban Grigorij Donszkovot, az Űr­kutató Központ televíziós osztályának tudományos munkatársát. Valamikor — valamikor? — három eszten­deje, itt a fővárosban ismer­kedtek meg egy tudományos ankéton. Később is találkoz­tak, összebarátkoztak. Leg­utóbb Karlovy-Vary-ban, a tudományos filmek fesztivál­ján töltöttek együtt egy szép hetet és már akkor sokat be­szélgettek a hamarosan meg­valósuló Mars-expedícióról, és egyre azt találgatták: Vajon kiket jelöl ki a Köz­pont a nem mindennapi út­ra... Az expedíció negyedik tagjának csak a nevét ismeri" azt is tudja, hogy fiatal len­gyel lány: Elisa Dabrowska, csillagász. Kitűnő csillagász: nem véletlen tehát, hogy reá esett a Központ választása.» Pista cigarettára gyújtott, és miközben miniatűr elek­tromos öngyújtóját forgatta a kezében, körülnézett a pazar kényelemmel berendezett szo­bában. Az egész szoba fény­árban úszott, de a fényforrá­sok ügyesen rejtve maradtak. Az egyik sarokban zöldszínű pamlag hívogatta vendégét, mellette apró asztalkán rádió- telefon, rádiókészülék, és az ablak mellett hatalmas tele­vízió. A készülékhez lépett, bekapcsolta a budapesti csa­tornát Égy perc múlva az elsötétített szobában úgy tűnt neki, mintha otthon, édesanyjával együtt néznék a műsort, pedig több, mint ezer kilóméter távolság választot­ta el őket egymástól. — És holnapután? Már több százezer, és aztán 55 millió... Ilyen messze van tőlünk a Mars, amikor Föl­dünkhöz legközelebb száguld el égi pályáján ... Megcsörren a rádiótelefon. Pista bekapcsolta a készülé­ket. Kellemes női hang töltöt­te be a szobát. — Kovács István? •— Igen — válaszolt Pista. — Bocsásson meg a zava­rásért, csupán figyelmeztetni Azt szokták mondani, a ké­ményseprő szerencsét hoz. A mi kéményseprőnk tényleg szerencsét hozott több házhoz. Alapos, jó munkát végez a kéményekben. Többen mond­ták, hogy azóta van rendben a kéményük, mióta Velkei Antal végzi a seprést. Van­nak, akik csak azóta sepértet­nek, mióta ő van itt. A ta­plói iskola kéményét is ő hozta rendbe. Pedig nagy terület tarto­zik hozzá: Jászboldogháza és egész tanyavilága. Megnehe­zíti munkáját az. hogy az év nagy részében csak gyalogo­san közlekedhet a nagy sár, a rossz út miatt. Pedig nehéz így bejárni a tanyavilágot. Különben sem a legtisz­tább és legegészségesebb munkák közé tartozik mun­kaköre. Úgy gondolom, meg­becsülést érdemelnek azok az emberek, akik fáradságos munkájukkal otthonunkat igyekeznek kellemesebbé termi. Velkei Antal is ezek közé az emberek közé tarto­zik. Kerékgyártó József Jászboldogháza-Tápi ó. s*sbr.;' KÉRDÉSEKRE válaszolunk Szabó Andrásné, Jánoshida. A tanács tájékoztatása szerint a korábban kapott háztáji földjének termését letakarít­hatta, ebben sem a termelő- szövetkezet, sem más szerv nem akadályozta meg Szántó Bálintné, Karcag. A gyermekek óvodába törté­nő felvételét egy bizottság dönti el. Az idén is a jelent­kezők száma jóval több volt, mint a férőhelyek száma, így még többgyermekes szülők kérését is el kellett utasíta­niuk. Gyermeke felvételének elbírálásakor azt vették fi­gyelembe, hogy a gyermek szülői felügyelet mellett tar­tózkodhat odahaza, mivel Ön állandó munkaviszonyban nincs. így felvételére jelenleg mód és lehetőség nincs. — Egyébként miniszteri rende­let írja elő, hogy a felvételek­nél elsősorban azokat a ké­relmeket kell figyelembe venni, ahol mindkét szülő állandó munkaviszonyban van. Kérése tehát nem telje­síthető. Kelemen Kálmánná, Kun­csorba. A törökszentmiklósi járásbíróság végrehajtójának tájékoztatása szerint az adós lakásán lefoglalható ingósá­got nem találtak, tehát ezido szerint a kérdéses összeg nem hajtható be. A fennálló ren­delkezések értelmében a óhajtom arra, hogy tíz pere múlva kezdődik a megbeszé­lés. — Kösznöm. Tudom, máris indulok. — A nagy tanácskozó a 149. emeleten van. Ha kilép az aj­tón, jobbra forduljon. Tíz lé­pésre megtalálja a különle­ges gyorslift ajtaját A KELLEMES hang tulaj­donosa nem kapcsolta ki a készüléket. Kis szünet után még kedvesebben megszólalt. — Ugye, maga is tagja az expedíciónak? — Igen. Tagja vagyok. — Boldog ember ... Bár én is mehetnék... Pista erre nem tudott hir­telen mit válaszolni. — Kérhetek magától vala­mit? — Tessék. ■— Hozzon nekem egy... egy csokor marsbeli virágot. Emlékbe... Jó?... Ha visz- szaérkeznek, majd én jelent­kezem... Megteszi? Pista vidáman felnevetett. — Kislány, hozok én magá­nak egy rakétára valót... — Jó? munakegységböl nem lehet levonni a tartozást. A levelé­ben foglalt Jövedelemforrást közölje a fenti bíróság végre­hajtásával, ő felvilágosítást ad, hogy ilyen esetben le­het-e foglalást eszközölni. Tátrai Ferenc, Tiszaföldvár. Az „Alkoholizmus és a társa­dalom ’ c. cikkünkkel kapcso­latos levelét megkaptuk. Ez­zel a témával — az ön által közölt formában — egyelőre nem foglalkozunk lapunkon keresztül. A levelet továbbí­tottuk illetékes szervhez, ők talán felhasználhatják azokat az ötleteket, amiket leírt Farkas Ferenc, Szolnok. Részletesebben azért nem közöltük előző levelének tar­talmát lapunkban, mert sze­mély szerint nem akartuk megnevezni az illetőt, akinek a haragját ismét felkelthette volna ezzel. A Néplap elintézte Ezúton mondok köszönetét a szerkesztőségnek, hogy kéré­semet a Szolnok megyei Temetkezési Vállalatnál ered­ményesen elintézte. Munka­béremet hiánytalanul meg­kaptam. Továbbra is hűséges olvasójuk maradok. Lengyel Lajosné Mezőtúr Amaz mintha megsértő­dött volna kicsit. — Kinevet? Nem szép ma­gától... Az ajtó nesztelenül kinyílt. Igor Kuzmics lépett be Pista Lakosztályába. — Dehogy nevetem ki, kis­lány. Megkapja, amit kért... — Sok szerencsét, és... várom!... Mostmár kattant a készü­lék, és Pista csak akkor vette észre, hogy Igor Kuzmics is a szobában tartózkodik, ami­kor az vállára tette a kezét, és huncutkodva mosolygott. — Ejnye, fiatalember, ezt gyorsan csinálta! Ez illik egy űrhajóshoz! Pista meglepetésében sza­badkozni is alig tudott. — Csak nem gondolja, ké­rem ... Ez a kislány meg­kért, hogy hozzak neki mars- virágot ... Mit mondhattam volna neki? IGOR KUZMICS letelepe­dett egy kényelmes fotelbe. Pistának is helyet mutatott, de aztán gyorsan felállt. — Milyen figyelmetlen va­gyok! Betörök ide, és még azt sem mondom meg, hogy ki vagyok? Elvégre nem köte­les ismerni engem? Kezet fogtak. — Igor Kuzmics. •— A sajtófőnök? — Az. Életnagyságban. És olyan jót kacagtak mindketten, hogy talán még a hangszigetelő falak is át­engedték a vidám hahotát... Újból megcsörrent a rádió- telefon. Igor Kuzmics még mindig nevetve, jókedvűen lépett a készülékhez. Az előbbi, kellemes női hang szólalt meg. — Kovács elvtárs? El akar késni a megbeszélésről? ... És el ne félejtse, mit ígért nekem! — Itt Igor Kuzmics. Vi­gyázzon kislány, űrhajósokba nem jó beleszeretni .., Megdöbbent hang vála­szolt. — Igor Kuzn-.ics?... Bocsá­nat ... Csak a kötelességemet teljesítem ... két perc múlva tíz óra,.. SASS ERVIN (Folytatjukt ipJjngjSsB['SSW ITrTrjr 11T 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom