Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-26 / 253. szám

1960. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tanulnak a szövetkezeti gazdák A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai az 1960—61. évi politikai okta­tásból is kiveszik részüket. A korábbi éveknél jóval többen kapcsolódnak be a rendszeres tanulásba. A szövetkezeti pártszervezet közel 200 főre indított be különböző oktatá­si formákat. Még az oktatás kezdete előtt vagyunk, remél­hető, hogy a tanulásban részt­vevők száma növekedni fog. A politikai oktatás mellett a szakmai továbbképzőre több, mint százan kapcsolód­tak be a közös gazdaságból. Az elsőévesek mellett beindul a másodévesek iskolája is. Tóth István, Simon Sándor, Csótó Ilona, Bíró Margit, Do- mány Gyula az elmúlt évben jó eredménnyel végezték az iskolát. Meg is látszott a szö­vetkezetben végzett munká­jukon. Most ismételten be­kapcsolódtak a tanulásba, hogy tovább fejlesszék tudá­sukat. Reméljük, hogy még inkább erősödik szövetkeze­tünk, hiszen közel négyszá­zan vesznek részt különféle oktatásban. Csótó Géza Túrkeve Meghatott a figyelmesség A napokban a szolnoki 4. számú fűszerboltban vásárol­tam. Egy kosár és egy két­literes tejeskanna terhével igyekeztem hazafelé. Nekem, mint öregasszonynak, bizony nehéz volt a csomag. Ahogy igyekeztem haza, egy nyolc év körüli kisfiúval találkoz­tam. Csodálkoztam is, hogy ilyen korán, mintegy órával a tanítás előtt, az iskolába igyekszik. Hamar szóba ele­gyedtünk s akkor ő elmond­ta. hogy mivel anyuka is dolgozik, óvódéba vitte kis testvérét és a napköziben fog tanulni, míg nem kezdődnek meg az órák. Egyszer csak a kisfiú elébem állt és elkérte a csomagot, hogy segít. — Mondhatom, nagyon megha­tódtam, hogy egy nyolcéves gyermek segít nekem, az idős asszonynak. Jól esett ez a fi­gyelmesség, csak azt sajná­lom, nem kérdeztem meg a nevét. Rendes szülei lehet­nek, jól nevelik gyermekü­ket Balogh Lászlóné Szolnok Könyvtárhelyiséget kaptunk A jászfelsőszentgyörgyi köz­ségi tanács vezetősége már hosszabb ideje azon fárado­zott, hogy a községi könyv­tárnak megfelelő, önálló he­lyiséget biztosítson. A sok fá­radozást siker koronázta, — mert a tanács elnöke és tit­kára talált egy végleges he­lyiséget számunkra. A tűzol­tószertár melletti raktárt rendbehozatták s így egysze­rű, de tiszta, világos, tágas helyiségbe költözhettünk. A jó gazdáhpz méltóan arról is gondoskodtak, hogy a költ­ségvetés elkészítésénél figye­lembe vették a könyvtár to­vábbfejlesztését. így lehet kis anyagi erő­vel megoldani problémákat, csak kellő akarat és felelős­ségérzet kell hozzá. Nemes András, könyvtáros, Jászfelsőszent- györgy. Iskolánk jubileuma Október 15-én ünnepelte iskolánk, a mezőtúri Mező- gazdasági Technikum fennál­lásának 10. évfordulóját. Ez alkalommal meleg, bensősé­ges találkozó színhelye volt, az intézet. Tanáraink, szüle ink. öreg diákok, tangazdasá gi és iskolai dolgozók, vala­mint a tanulók együtt emlé­keztünk vissza. Érdemes foglalkozni né­hány számadattal, amit isko­lánk a tíz év alatt elért. Pél­dául eddig 579 okleveles me­zőgazdász — többségében gé­pész — került ki innen. Je­lenleg 700 hallgatót foglal­koztatnak nevelőink. Ide tar­toznak a rendes nappali ta­Kérdésekre VÁLASZOLUNK Vincze Béla Tiszapüspöki. Panaszára választ kaptunk az Országos Nvuedíjintézettől Kérése jogos volt, ezért 1960. június 1-től visszamenőleg, a termelőszövetkezeti munka­képtelenségi járadékát folyó­sították egyösszegben. Ügyét azért intézték késedelmesen, mert korhatár alatti és orvo­si felülvizsgálatra kellett még elküldeni önt. Reméljük, az összeget és a határozatot már kézhez is kapta az intézet­től. Id. Nagy Károly, Túrkeve. A Kéményseprő Vállalat meg­állapította, hogy panasza jo­gos, s intézkedtek, hogy a íövőben ilyen mulasztás ne legyen. Fülöp Pál, Jászapáti. Ügyé­ben érdeklődtünk a Szolnok Megyei Tanács VB. Mezőgaz­dasági Osztályánál. Mivel le­velében nem közölte, hogy melyik évben történt földjé­nek betagosítása, így csak ál- alános tájékoztatást tudunk "vújtani. Ha a betagosítás ’OS?, febr. 28-a előtt történt, akkor kérelme már elévült, s nem kaphat kártalanítást az illetékes gazdaságtól. Ha azonban a betagosítás a fenti Mőpont után történt, akkor a legsürgősebben ad ion be a<*v kártalanítási igényt a 'észapáti járási tanács föld- -andező bizottságához, ahol az ügyét megvizsgálják s an- '°k megfelelően intézkednek. P. L.-né, Mezőtúr. Sajnos, -■’kszavű levele miatt nem -dunk konkrét választ adni deklődö soraira. Kérjük, -’a meg részletesebben hely- ’.atét, közölve azt is. hogy ni és meddig dolgozott, mi- *en munkát végzett, férjére 'fa+kozőan szintén. A kü- ápböző eseteket hosszadal­mas lenne közölni így lapon ''»resztül. Nevét feltétlenül "la meg, a pontos lakcímmel •Mitt. mert csak így tudunk '■ demben intézkedni, illetve •á’aszolni soraira. Oláh Jánosné, Tiszadeírzs. ’’’gyét megvizsgálta a tisza- "!redl járási tanács. Megálla- '+ották, hogy önt a titkár '»hatalműlag állította a böl- 'sőde alkalmazásába, ezért »zt az intézkedést a VB. nem ngyta jóvá, így megszüntet­ek munkaviszonvát. A 90 fo- ‘nt kártérítéssel kapcsolat­án nem tudtak intézkedni -»ért az illető személy már --’öcs a tanács alkalmaaácá­'man. vtazont a 25 forint ebéd­pénz visszafizetéséről intéz­kedtek. Szőke Ferenc, Jászkisér. — Panaszára közöljük, hogy a jászkisér! Táncsics Termelő- szövetkezet közgyűlésének határozata alapján, minden nyugdíjasnak 800 négyszögöl háztáji földet adnak ki. Ezért kapott ön is csak ennyit Boros Imre, Tiszaszöllős. ■— Kérdésére válaszoljuk, hogy a lucerna földjének kártala­nítása ügyében ismételten for­duljon a tiszafüredi Járási Tanács VB. Mezőgazdasági Osztályához, hogy az 1014/ 1960 számú véghatározatot, *— mivel a 90 nap letelt —, közadók módjára hajtsa be s a kártalanítást juttassák el Önhöz. Nagy Menyhért, Török- szentmiklós. Hozzánk küldött panaszára azt tudjuk vála­szolni, hogy ügyében csakis a Petőfi Tsz vezetősége fűd in­tézkedni. Ha a szövetkezet közgyűlése úgy határozott, hogy a szövetkezeti tagok­nak, akik a munkát nem kezdték meg, azoktól meg­vonja a háztájit, akkor ellene mi sem tudunk tenni. A szö­vetkezet földjáradékát a gaz­dasági év végén fogja kiad­ni. A beküldött orvosi igazol vány a termelőszövetkezet számára nem elfogadható. Ha ön teljesen munkaképtelen, akkor erről bizonyságot a Munkaképességcsökkentést Megállapító Orvosi Bizottság igazolhatja és ha ezt a pa­pírt megszerezte^ akkor kér­heti az öregségi vagy rok­kantsági járulékot a termelő- szövetkezeten keresztül. — Egyéb orvosi bizonyítvánnyal betegség miatti munkakiesés igazolható. Javasoljuk, a szö­vetkezet vezetőségével be­széljék meg részletesen prob­lémáját. Kollár Mária, Tiszakürt. Hozzánk küldött kérdésére válaszoljuk, hogy kérésével forduljon közvetlenül a Jász- Kun KISZ Együtteshez. Le­vele alapján személyesen be­széltünk az együttes vezető­jével és készséggel támogat­ják önöket műsorszámaik­kal. A BECSÜLET ASZTALA A jászárokszállási Deák úti iskola úttörő pajtásai önki- szolgáló módszerrel tízórait szerveztek az iskolában. A szünetben a pajtások az előkészített tejet és kiflit kivá­lasztják maguknak és az árát az asztalon lévő tálcára helyezik. Az év eleje óta még nem volt hiány. Becsüle­tességből jól vizsgáztak a jászárokszállási pajtások. (Kó- czián Zoltán.) Boldog gyerekek - boldog öregek A Szolnok városi Szakma­közi Bizottság tagjai rendsze­resen látogatják a szociális intézményeket. így kerültem el a bizottság titkárával az óvódákba, bölcsődékbe, szo­ciális otthonba. örömmel láttam a bölcső­dékben, óvodákban az apró kis emberkéket, akik tisztán, egészségesen játszadoztak a nappali szoba szőnyegén a sok szép játékkal. Gondos ke­zek vigyáznak itt rájuk s mondhatom, a szülők nyu­godtan lehetnek munkahe­lyeiken, az óvőnénik, dadus- kák szeme mindig a gyerme­keden van. Tovább folytatva munkán­kat, ellátogattunk a munká­tól elfáradt öregekhez, a szo­ciális otthonba. Ahogy a ka­puhoz értünk — bevallom —, arra gondoltam, látni fogok bánatos arcú öreg bácsikat, kisírt szemű öreg néniket. — Mily nagy volt a csodálko­zásom, amikor a kapun beér­ve egy mosolygősarcú bácsi fogadott bennünket, ki kész­ségesen mutatta meg, merre van a gondnokasszony. A gondnokasszony szívesen fogadott minket s megmutat­ta az épület lakóinak szobá­it, mosdóhelyiségeit és a konyhát, ahonnan kellemes pecsenyeillat párolgott ki. Meglátogattuk az ágyban fek­vő betegeket, akik szép tisz­ta fehér ágyon feküdtek. Né­hány emberrel el is beszél­gettünk. A folyosón egy de­rűs öreg bácsi elmesélte, hogy nagyon szereti az ott­hont, hiszen itt kapta vissza életkedvét. Áz egyik néni; akinek a tüdejével volt valami kis baj, elmondta, hogy itt gyógyult meg, s nem is kívánkozik el innen. Valamennyi szobán meglát­szik a gondos kezek munká­ja. Egy-egy elhalványuló kép, egy kis kézimunka teszi ba­rátságossá a szobákat. Az egyik szobában éppen egy ilyen képet nézegetett az egyik néni s szeretettel simo­gatta ráncos kezeivel. Boldo­gok; megelégedettek mind. Nincs szükség vigaszra, derű­sek a mi öregjeink. Búcsúzáskor jó egészséget kívántunk a kedves öregek­nek. s jó érzéssel távoztunk hajlékukból, ahol olyan so­kan megtalálták nyugodt — öregkorukat. Hodosi Teréz, Szolnok Egy jólsikerült kirándulás Á jászberényi Lehel Vezér Gimnázium Ill/a. osztályos tanulói kirándulást szervez­tek Dobogókőre, Esztergomba és Visegrádra. Nagy készülő­dés, izgalom előzte meg az indulást Mind a harminc diák pon­tosan megérkezett az indu­lásra váró autóbuszhoz s vi­dáman, jókedvvel szálltunk fel. Az út kényelmes volt, — először vidáman csevegtünk, egymással, majd a hangulat emelkedésével kezdett meg­jönni dalos kedvünk. Elő ke­rültek a szájharmonikák is s a hangulat teljes volt. Első megállónk Budapest volt, ahol 20 perc pihenőt tartottunk. Gyönyörű tájakon keresztül érkeztünk Dobogó­kőre. itt szinte elbűvölt ben­nünket a csodálatos szépségű természet. Néhányan le is ereszkedtek az egyik völgybe, Következő célunk: Eszter­gom. Ä Szerszámgépgyárat tekintettük meg. A város má­sik nevezetessége, a Bazilika megtekintése lett következő élményünk. Nagy érdeklődés sei néztük a hatalmas, szinte felbecsülhetetlen értékű épít­ményt és a kincstár megte­kintése felejthetetlen volt számunkra. Az eső miatt nem tudtunk Ötödik osztályos voltam, mikor először hallottam Zója Koszmogyemjanszka járói, az Úttörő Újság közölt róla egy cikket, halálának évfordulód ján. Ez a cikk ösztönzött en­gem arra, hogy kutassak újabb adatok után, jobban megismerjem Zóját, ezt a bá­tor, fiatal komszomolkát, aki a háború idején beállt a par­tizánok közé és nem sokkal ezután a németek kínzásaitól meg nem törve, eleiét áldoz­ta a hazáért. Egyszer aztán az egyik könyvtárban rábukkantam egy könyvre. A címe: „Zó'ja és Sura”, az írója pedig L. T y. Koszmogyemjanszkaja, Zója édesanyja. A könyvet azóta többsz": is elolvastam, máig is legkedvesebb olvas­mányaim egyike. Ebből a könyvből azt is megudtam, hogy Zója nem csak a hábo­rúban volt bátor, kitartó, de a mindennapi életben is szi­lárd, nagyszerű jellemnek bi­zonyult. Csodáltam erejét, ót választottam példaképemül. Iránta való lelkesedésem nem csökkent az évek sorával, sőt egyre jobban növekedett. a várba felmenni, ezért útun- kat folytattuk Visegrád felé. Az idő ugyan elromlott, de azért vidám hangulatban ér­keztünk Mátyás király várá­hoz. Elmerengve nézegettük a hatalmas történelmi emlé­ket. Láttuk a nagy király cso- dakútját, fürdőkádját, amely nagyszerű szobrászművészet­ről tesz tanúságot. Láttuk a konyháját, börtöneit és sok­sok más emlékeit Az út visszafelé is érdekes­nek Ígérkezett. A mellettünk elmaradó erdőkben őzet és szarvast is láttunk. Estefelé érkeztünk ismét Budapestre. A neonfényben tündöklő fő­város mindenkinek nagyon tetszett. Egy órahosszára mi is elkeveredtünk az ember­áradatba. Nézegettük a szebb- nél-szebb kirakatokat, hirde­téseket. Az egy óra olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egy perc lett volna. Él­ményekkel megrakodva tér­tünk vissza szűkebb hazánk­ba, Jászberénybe. Velkei Árpád Alma-bál Az úiszászi Szabadság Ter­melőszövetkezet KISZ Szer­vezete okt. 9-én nagyszabá­sú alma-bállal örvendeztette meg a fiatalokat. Habár al­ma-bál címen szerepelt a mulatság nemcsak alma volt található ezen a bálon, ha­nem konyhakertészeti termé­nyeinktől kezdve, egészen a szőlőig, mindent meg lehetett találni, illetve a bál megkez­dése után „lelopni”. A szórakozás mellett gon­dolunk és törődünk a munká­val is. A KISZ kongresszus tiszteletére kukoricatörést ik­tattunk be, amit az esős idő egy kicsit hátráltat, de sza­vunkat tartjuk s igyekszünk ennek a vállalásunknak mi­nél előbb eleget tenni. Hegedűs Ilona Szeretik az életet és az élei nevében önfeláldozóan dol­goznak, hogy soha ne legyen háború. Éva, köszönöm Zója iránti mély érzelmeidet. Itt küldöm neked a portréját. Jó egészséget és boldogságot kí­vánok. Üdvözlettel: L jubov Tyimofejevna Koszmogyem- janszkája”. A levélhez volt csatolva Zója arcképe. Nagyon boldog voltam, sokáig néztem Zóját. barna, fiúsra nyírt haját, szürke szemének határozott, nyílt tekintetét. A levelet és a képet élvit­tem az iskolába, megmutat­tam orosz nyelvtanáromnak. Orosz órán ő felolvasta a le­velet oroszul, osztálytársaim pedig lefordították. Zója fényképe kézről kézre járt. Szünetben a lányok kér­dezgettek, hogyan kaptam meg Koszmogyemjanszkaja elvtársnő címét. Szívesen vá­laszoltam kérdéseikre, sőt meséltem Zójáról is, apróbb epizódokat az életéből. Egyik osztálytársam megkért, hogy menjek el vele a könyvtárba. Még aznap elkezdte olvasni a „Zója és Surá"-t. Lantos Éva Szolnok ZEK, MINT Ő is akarom megismerni. Mi, magyar KISZ-tagok is azt mondjuk, azt gondoljuk: „Mi végig állhatatosak leszünk a békeharcban és hiszem, tu­dom, hogy győzni fogunk eb­ben a küzdelemben". Izgatottan vártam a választ, biztos voltam benne, hogy fog érkezni. Nem csalódtam. „Kedves Éva! Kellemes ér­zés volt orosz nyelvű levelet kapnom egy magyar komszo- molszkától” — írta iioszmo- gyemjanszkája elvtársnő. „El kell mondanom, hogy az orosz nyelv elsajátításában jók az eredményeid, még egy kis erőfeszítés és kitűnően fogsz írni oroszul. Sokáig nem vá­laszoltam neked, mert nem tartózkodtam Moszkvában, több mint egy hónapig. Az Üzbég Köztársaságban utaz­gattam. Nagyon szép vidék. Ott találkoztam iskolásokkal, olyanokkal, mint Te vagy. gyárak, üzemek, kolhozok fia­taljaival. Valamennyien, mint Te is. szeretik Zóját, igye­keznek jól tanulni, dolgozni. OLYAN LES: Már másodikos gimnazista voltam, mikor oroszból Zója édesanyjának, a Párizsi Bé­kekongresszuson elmondott beszédét tanulmányoztuk. Ed­dig is nagyon tiszteltem Koszmogyemjanszkaja elv­társnőt, ekkor pedig elhatá­roztam, hogy írni fogok neki. Még nem tudtam, hogy mit, de hogy írni fogok, ez komoly szándékom volt. A moszkvai rádió szerkesztőségéhez for­dultam levélben, kértem az elvtársakat, próbálják meg­szerezni és elküldeni nekem Zója édeéanyjának a címét. Hamarosan meg is kaptam és azonnal belekezdtem a levél­írásba. „Kedves Koszmogyemjan­szkaja Elvtársnő!...” S a szavak jöttek maguktól. ír­tam arról, hogyan ismertem meg Zóját, hogy szeretnék olyan lenni, mint ő volt. „Én nem emlékszem a háborúra, hiszen 1944-ben születtem, de sokat hallottam szüleimtől n szörnyű pusztításról és nem I gozaton tanulók, a levelezők és a különböző tanfolyamom hallgatói. Fehér István III. o, tan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom