Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-18 / 246. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, október 18. Egy hét A VILÁGPOLITIKÁBAN New York, Moszkva, Tokió, Isztanbul, Leopoldville. Az elmúlt napokban nemcsak a rendszeres újságolvasó figyelt fel ezekre a városokra. A bennük zajló események egyre inkább megragadják azoknak a figyelmét is, akik különben — mint például mondani szokás — nem sokat törődnek a politikával. Igaz, hogy egyre kevesebb ilyen ember akad ma már szerte a világon, hiszen egy- egy olyan világpolitikai kérdés, mint például a leszerelés, ma már minden embernek a legszemélyesebb sajat ügye is. Éppen ezért természetes, hogy az érdeklődés reflektorfénye elsősorban New' Yorkra, az ÉNSZ-közgyűlés eseményeire irányul. Az ott kialakult helyzet bármilyen bonyolultnak látszik, alapjában véve mégis egyszerű és világos. Az imperialista államok mindenképpen meg akarják akadályozni a megegyezést, az emberiséget legjobban érdeklő kérdésben, a leszerelésben. Különböző sötét manőverekkel el is érnek átmeneti sikereket, de a népek milliói előtt egyre inkább lelepleződnek és végső soron — így, vagy úgy, de vereséget szenvednek. Az amerikai szavazógép még működik, de korántsem olyan tökéllyel már, mint néhány évvel ezelőtt. Az ENSZ égisze alatt új erők jelentek meg, a független afrikai országok. Ezeket az államokat azonban — különösen a volt francia gyarmatokat — még sok szál fűzi az egykori gyarmatosító hatalmakhoz és legtöbbjének nem is volt ideje kialakítani önálló külpolitikai elképzeléseit. Erre vezethető vissza, hogy ezek az államok lényeges kérdésekben még nem minden alkalommal szavaztak úgy, ahogy igazi érdekeik megkívánták volna, de egyre több jel mutat arra is, hogy már ismerik érdekeiket és mindenképpen támogatják a békének, a kölcsönös tiszteletnek és a népek közötti megértésnek a szocialista államok által oly határozottan képviselt gondolatát. A gyarmattartók napjai meg vannak számlálva és, ha még jelentős erőfeszítésekre is van szükség, hogy valamennyi gyarmati sorban sínylődő nép felszabaduljon, ez a felszabadulás már nem késhet soká. Az ENSZ-közgyűlés végső mérlegét természetesen még nem lehet megvonni. Kétségtelen, hogy sok pozitív javaslat hajótörést szenvedett az imperialisták által kavart viharban, de mélységes tévedés lenne csak ezt látni az események alakulásában. Ennek a közgyűlésnek szinte minden eddigi vitája azt igazolja, hogy az imperialista hatal- mák presztízse hanyatlóban ' > van és az amerikai szavazó- •; gépezet erősen csikorog. Bizonyítják továbbá ezek a viták, hogy a gyarmatok kérdésének végső megoldása J most már halaszthatatlan és • rávilágítanak arra is, hogy a í Szovjetunió és a többi szocia- ♦ lista állam javaslatai nem $ valami érdekcsoport törekvő- J seit fejezik ki, hanem — az I ENSZ univerzális jellegének t megfelelően, — mindig olyan t kérdéseket vetnek fel, ame- í 'yek az általános haladást * szolgálják, amelyeket maga a történelem tűzött napirendre. Bármennyire is fontos, vi- ’ ágjelentőségű viták zajlanak is az ENSZ-ben, az elmúlt napok politikai eseményeit mérlegelve meg kell emlékeznünk egyéb tényezőkről is. Amikor a béke és a háború kérdéséről beszélünk, sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül a nyugatnémet revansistákat, akik egyre nagyobb mérvű fegyverkezésükkel, erőszakos területszerzési igényeikkel nyugtalanítják nemcsak szomszédaikat, hanem az egész bé- Keszerető emberiséget. A nyugatnémet imperialista körök békeellenes provokációval foglalkozik a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának Moszkvában kiadott közös nyilatkozata. Ez az okmány, amely leleplezi Európa legveszedelmesebb háborús uszítóit, figyelmeztetés az ENSZ közgyűlésén részvevő politikusokhoz is. Figyelmeztetés és bizonyíték, hogy a szocialista tábor országai mindig, mindenütt a háborús konfliktusok megakadályozására, a háborús uszítók elszigetelésére törekszenek. A fasizmus erői azonban nemcsak Nyugat-Németor- szágban, hanem sokhelyütt másutt is mozgolódnak. Tragikus bizonyítéka ennek Aszanuma, a Japán Szocialista Párt elnöke ellen elkövetett gyilkos merénylet. Aszanuma a japán—amerikai katonai szerződés megszüntetéséért indított népi mozgalom egyik kimagasló vezetője volt. A haladó politikus gyilkosa azok közül a fasiszta suhancok közül került ki, akik sok vonatkozásban élvezik az Ikeda-kormány támogatását. A gyilkosság óriási felháborodást váltott }d Japánban és mindennek még beláthatatlan következményei lehetnek. Tömeggyilkosságról érkezett hír Angolából, ahol a portugál gyarmattartók két falut felégettek, több mint harminc afrikait megöltek és többszázat megsebesítettek. Portugália a legkegyetlenebb gyarmattartó hatalmak közé tartozik, véres terrorral igyekszik elfojtani az angolai szabadságmozgalmakat, ez azonban csak ideig-óráig sikerülhet. Bizonyítja ezt Kongó példája, ahol bár még mindig zavaros a helyzet, de a Leopodvilleből érkező legfrissebb jelentések arról tanúskodnak, hogy Lumumbát, a törvényes kormányt támogató erők nélkül nem lehet kibontakozás. Kongó népe szabadulni akar a gyarmatosítóktól és a tömegek nem hajlandók más kormányt, más erőt támogatni, csak azt, amely biztosítani tudja az ország részére a függetlenséget. Éppen ezért fulladt mindeddig kudarcba minden olyan kezdeményezés, amely Lumumba megkerülésével akarta megszilárdítani a helyzetet az országban. Mind több hír erősíti meg, hogy a katonák nagyobb része rokon szenvez Lumumbával és így a lázadó Mobutu ezredes helyzete egyre ingatagabbá válik. A hét krónikájában röviden meg kell még emlékeznünk ugyancsak a most kezdődött isztanbuli perről, amelyen felelősségre vonják a népellenes bukott török diktátorokat. Minden jel arra mutat, hogy a nemzetközi imperializmus erői megkísérlik megakadályozni, hogy a Men- deresz-kormány valamennyi cselszövése napvilágra kerüljön. Túlságosan kellemetlen lenne ez az Epvesült Államok egyes köreinek. Bármiképpen végződik azonban a per, egy bizonyos: Menderesszel és társaival a legféktelenebb imperialista körök által támogatott népellenes vezetők egyik leghitványabb csoportja tűnik el a történelem süllyesztőjében. Viharos vitára számítanak de Gaulle „atom-ütőerő“ programjának nemzetgyűlési tárgyalásán A NATO a különálló program ellen Csillagászati számok a francia hadi költségvetésben Volt SS-tömeggyilkosokat ítéltek el Düsseldorfban Heteken át a múlt sötét árnyéka borongott a düsseldorfi esküdtszék tárgyalóterme felett, ahol három SS-vezető ült a vádlottak padján. Lelkiismeretüket tízezrek halála terheli: a hírhedt sachsenhau- seni koncentrációs táborban teljesítettek vezető beosztásban szolgálatot. A bíróság előtt arra hivatkozva próbálták menteni véres tetteiket, hogy csak „utasítást, felsőbb parancsot” teljesítettek, de a felvonuló tanúk a fejükre olvasták, hogy mennyire minden emberségükből kivetkőzve igyekeztek „túlteljesíteni” a kapott utasításokat is. A heteken át tartó tárgyalás után tegnap délben hirdetett ítélete*: a bíróság: Höhn és Böhm vádlottakat életfogytiglani fegyházra ítélte, a harmadik vádlott, Horst Hempel viszont szabadlábon hagyhatta el a tárgyalótermet. A bíróság ugyan öt évre ítélte, de a szovjet fogságban töltött időt beszámította ebbe a büntetésbe. A NATO-tábomok-hadá nak, a fegyverkezési ipar mágnásainak, az amerikai, angol és nyugatnémet politikusoknak figyelme kedd reggeltől szerda éjfélig Párizsra összpontosul. A Bourbon-pa- lotában olyan vita zajlik le, amelynek kimenetele összezavarhatja a hidegháborús front napirendjét. De Gaulle tábornok sokat emlegetett, teljesen különálló „atom-ütőerő” megteremtésének programja kerül a francia nemzetgyűlés elé. Néhány szó a szerény címet — „Bizonyos katonai beruházások” — viselő francia törvény j avaslatról: 1960-tól 1964-ig 11,8 milliárd új frankot, azaz több mint egy billió régi frankot irányoz elő fegyverkezésre. Az atombombák — a törvény- javaslat kifejezésével élve — „különleges fegyverek” gyártására 5 milliárd új frankot, szállító bombázó repülőgépek és rakétalövedékek előállítására közel négy és fél mil- hárdot szán a Debré-kor- mány. „őrültség” — mondja a terv ellenzéke. — Sokrétű a francia „atom-ütőerő” ellen szavazni készülők tábora. A kommunisták természetesen a fegyverkezési hajsza újabb szakaszát elindító terv ellen foglalnak állást és azt sürgetik, hogy a francia kormány a leszerelés irányába induljon. A terv más ellenzői egyéb meggondolásokból fordulnak szembe de Gaulle javaslatával. Demagóg módon használják fel az egyébként helytálló érveket is: az algériai háború terhe alatt roskadozó ország nem fogja bimi a csillagászati számokban jelzett újabb fegyverkezési költségeket. De legfőbb ellenérvük: a különálló francia „atom-ütőerő” megbontja a NATO egységét! Valóságos atlanti párt eszká- bálódik össze a francia nemzetgyűlés soraiban. A jobboldali függetlenek, az MRP képviselői és a radikálisok, egészen Guy Mollett szocialistáiig egy követ fújnak. A NATO-fóparancsnokság, az amerikai kormány, a nukleáris fegyvereket „atlanti felégjelzéssel” megszerezni kívánó nyugatnémet politikusok minden összeköttetésüket latba vetették, hogy a francia parlamentben kudarcra kárhoztassák de Gaulle tervét. A NATO-berkekben minden erőt mozgósítanak. Nor- stad tábornok személyesen kereste fel Messmer francia hadügyminisztert és a NA- TO-haderők európai parancsnoka nyilvánosan is kijelentette: az Atlanti Szövetséget akarja a negyedik atomnagyhatalom rangjára emelni. Norstad „integrációs” alapon képzeli el a NATO atomfegyverkezést, azaz a 15 tagállam köztük Nyugat-Németország — az összeolvasztott NATO- haderőben közösen birtokolná a nukleáris fegyvereket. Végül nem hagyható figyelmen kívül a de Gaulle tórv ellenzői között a francia tisztikar egy részének állás- foglalása. Valluy tábornok, a NATO középeurópai szárazföldi haderőinek volt főparancsnoka nyíltan kiállt a különálló francia „atom-ütőerő” ellen. Az algériai francia hadsereg szélsőséges elemei pedig azért nyilatkoznak a törvényjavaslat ellen, mert attól félnek, hogy kevesebb erőt fordít ezután a kormány az algériai háború folytatására. Minden jel arra vall, hogy az 1958 ősze óta „láthatatlan parlamentnek” nevezett francia nemzetgyűlés az atomfegyverkezés vitájában első ízben véteti észre magát. A vita izgalmasnak, viharosnak Ígérkezik. Menderesz és társainak nagy és „kisebb“ bűnei a bírósás; előtt Negyven vádlottra halálbüntetést kér a főügyész A korrupt diktatúra nyugati támogatóinak kellemetlen napjai Két napja, hogy az isztambuli útikalauzokban szép kirándulóhelyként ajánlott — Yassiada szigetén ülésező különbíróság megkezdte az elmúlt tíz esztendő uralkodó klikkjének, a Menderesz- rendszer 450 vezető tagjának felelősségre vonását. A zsúfolásig megtelt tárgyalóterem közönsége és a világ szinte minden tájáról ösz- szesereglett újságírók feszült figyelemmel hallgatták végig a főügyész többórás beszédét, amelyben a volt demokrata- párti vezetők terjedelmes vádiratát ismertette. Négyszázegy vádlottat a legsúlyosabb bűn- cselekményekkel, a többi között az alkotmány megsértésével. alkotmányellenes rendeleték erőszakos törvénybeiktatásával, a hivatali hatalommal való visszaéléssel, a választások eredményeinek rendszeres meghamisításával, a sajtó és az ellenzék ter- rorisztikus elhallgattatásával vádolnak. A főügyész, Bayar volt államelnök, Menderesz volt miniszterelnök, a parlament volt első elnöke és ösz- szesen mintegy 40 vádlott bűntetteit hazaárulásnak minősítette és a bíróságtól halálbüntetés kiszabását kérte A „monsre-per” külsőségei azt mutatják, a bírósági eljárás számára a legszélesebb nyilvánosságot akarják biztosítani mind a bel-, mind a külföldi közvélemény előtt. A tárgyalás eseményeit a török sajtó a legrészletesebben ismerteti, s a Kemal Atatürk képével feldíszített tárgyalóteremből a rádió és televízió is rendszeres közvetítést ad. Aprólékos pontossággal tárgyalják meg az előbb felsorolt súlyos vádpontok mellett eltörpülő „kisebb” bűncselekményeket is: Bayar volt államelnök meztelen táncosnők közreműködésével megtartott hírhedt éjszakai orgiáit, Menderesz törvénytelen gyermekének meggyilkolását a kormány tagjainak vafN- csempészési ügyleteit, stb. Nyugati diplomáciai körök részéről máris elhangzottak olyan megjegyzések, hogy „helytelen volt a bírósági eljárás számára ilyen széleskörű nyilvánosságot biztosítani ...” nő... milyen a vétel, Zsukov elvtárs? — Megfelelő... Jól látom Önt, Alexandr Batalov ... Aztán Zsukov kacagását hozták a mérhetetlen távolságok. — Kérem, verje le a Cigaretta hamuját, kár lenne a szilon-szőnyégért... Központban lezajlott megbeszélés után... Sorra megjelentek a képernyőn a Kozmoszplán utasai. Remizov, Donszkov, Kovács Pista, majd végül EliSa Dabrowska lépett az űrhajó felvevő kamerája elé, és akkor már a világ összes teleli. Értesítés A Szolnok megyei Rendőrfőka- aitányság értesíti a lakosságot, logy a gépjármüvek vizsgáztatását október 17-től kezdve nem a Verseghy úton, hanem a Rudas László utcában tartja. A Gépjármű Nyilvántartó Hivatal a Rudas László utcába, a főkapitányság epületebe költözött. A gépjármű- és gépjármüveze- 5 ügyek intézése számos eseten feleslegesen hosszú időt vesz -énybe, mert az érdekeltek kö- 11 sokan hiányos beadvánnyal 'rdulnak a rendőrséghez. Szük- 5ges, hogy minden esetben tün- 'Ssék fel kérelmükben gépjár- űvük, gépjárművezetői igazol- "nyuk számát, lakáscímüket, »jármüvük forgalmi rendszá- át. n. M. Szolnok megyei Rendőr- főkapitányság A terv egyik láncszeme volt még az is, amikor az űrhajó indulását megelőzően fellőttek egy műholdat, televízió adó és vevő berendezéssel. Ez a műhold a T—6-os és pontosan az uráli állomás fölött lebegett ötezer kilométer magasságban. Mozdulatlansága azonban csak megtévesztő látszat, az egésznek az a nyitja, hogy a T—6-os Föld körüli keringési ideje megegyezik a Föld tengelykörüli forgásával, így aztán kitűnő TV-kapcsolatot tud fenntartani a tudományos állomás, a Hold és a Kozmoszplán között. A T—6-os az Ikarusz II. kutatórakéta követésével és a szenzációs Mars-felvétel továbbításával fényesen vizsgázott. így sikerül megoldani azt a hallatlanul izgalmas feladatot. hogy a Mars felé közeledő Kozmoszplán utaskabinjait. az öt bátor űrhaióst úgy láthatják majd az emberek a Földön, mintha velük szemben ülnének alig egy-két méterre, és Batalov úgy beszélgethet velük, ahogy az előbb beszélgetett Tomaskovval, a Hold-kolónia vezetőjével. A néhány percig sötéten ásító képernyő újból kivilágosodott, és Tomaskov jelentkezett. — Halló Föld! Batalov sietve válaszolt a hívásra. — Itt Batalov. Beszéljen Tomaskov! — A T—6-os és a Kozmoszplán között e percben megszületett az összeköttetés. A kép kissé zavaros, de jól kivehető. Valószínű, hogy az amerikaiak XZ—86-os műholdja zavar, de számításom szerint rövidesen kifut a Kozmoszplán és a T—6-os kapcsolatzónájából. Figyelem! Kapcsoljuk a Kozmoszplánt! A képernyő elsötétült, de még mindig Tomaskov hangja hallatszott. — Itt a Kozmoszplán! Figyelem! Kapcsoljuk a Kozmoszplánt! A vezérlőteremben visszafojtott lélegzettel meredt az egyre világosabbá váló képernyőre a tudóscsoport minden egyes tagja. Batalov apró mikrofont szorongatott a kezében és izgatottan várta a pillanatot, amikor köszöntheti majd a bátor űrhajósokat. ... És elérkezett a nagy pillanat! A képernyőn tisztán, felismerhetően megjelent Zsukov arca, a hangszórókból halk sercegés hallatszott, aztán az egész termet betöltötte a Kozmoszplánról, a több millió kilométeres, szédületes távolságból szálló üzenet: — Itt a Kozmoszplán! Üdvözlet a Földnek! Pjotr Zsukov jelentkezik. Batalov hangja mintha elszorult volna kissé, nagy- nagy pillanatok voltak ezek...' — It Batalov... Drága barátaink’ A Föld válaszolsz üdvözlésre!... Az adás kitúBatalov először meghökkent, aztán a majdnem körméig égett cigaretta hamuját leverve már éppen válaszolni akart valamit, amikor kitört az ováció. — Hurrá! Brávó! Brávó! A tudósok felállva tapsolták meg az űrhajó utasait, ugyanúgy, mint néhány órája a Földön, még az Űrkutató vízió állomásai is bekapcsolódtak az uráli központba, száz és százmilliók figyelték a lengyel csillagászlámy beszámolóját a végtelen Térről, mely újabb és újabb csodákat tár fel az ember előtt... (Folytatjuk.) SASS ERVIN
