Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, október W. JÓ SZERVEZÉSSEL A ROSSZ IDŐJÁRÁS ELLEN Elmondta BERECZKI LÁSZLÓ, a szolnoki járási tanács vb. elnöke Mintegy másfél héttel ve­tette vissza az esős idő a szolnoki járás tsz-einek őszi munkáját. A betakarítás, ve­tés eddigi eredményei alapján mégis bízhatunk abban, hogy idejében végzünk a fontosabb munkákkal. Biztosíték erre az is, hogy a kényszerpihenő után újult erővel, az eddigi­nél sokkal nagyobb lendület­tel indult meg a munka. Hol tartunk jelenleg? A kukoricatörés 75 százalé­kával, a szárvágásnak több mint felével végeztek tsz- eink. Ez elég jónak mondha­tó. mert a~ k a területek, amelyekbe őszi búza kerül, már felszabadultak, vagy rö­videsen felszabadulnak. A cukorrépaszedést viszont meg kell gyorsítanunk. Bár a nap­tár szerint az 55—60 százalé­kos betakarítás nem jelent lemaradást, mégis kevés, mert a cukorrépa helyére majdnem mindenütt búza ke­rül. Ezért, meg hogy a cukor­gyár nyersanyagellátását is 'avítsák, több tsz-ben az eső­ben is szedték a répát. Dicsé­retet érdemel a vezsenyi Hu­nyadi Tsz tagsága, ahol az esőben felszedett répát 3—4 pár lóval, vagy 2 Zetorral szállították le a földről. Mire megjött a szén idő, be is fe­lezték a betakarítást. Ve­rseny másik termelőszövetke­zetében, a Tiszakanyarban vi­szont péntekig még hozzá sem fogtak a répaszedéshez. Ez a gazdasági év több szempontból igen sikeresnek mondható. Idén először sike­rült optimális időben és jó magágyba elvetni az őszi ár­pát. Nyolcvan százaléka már ki is kelt. Trágyázási tervün­ket is az idén tudtuk először 120 százalékra teljesíteni. Sajnos, meglehetősen nagy hibákat követtünk el. Ter­melőszövetkezeteinkben rend­kívül elhúzódott, több mint két hétig tartott, a háztáji kukorica betakarítása, holott ezt egy-két nap alatt be le­het fejezni. Másik hiba volt, hogy a vetés üteme nem tar­tott lépést a talajelőkészítés­sel. így az eső mintegy 14 ezer hold földet előkészítve, de vetetlenül ért. A jövő év­ben akár a talajelőkészítés rovására is fokoznunk kell a vetés ütemét. Olyasminek nem szabad mégegyszer elő­fordulnia, mint az úiszászi Szabadságban, hogy 700 hold előkészített talajból mindösz- sze 50 hold van bevetve. A vetés ütemét ■lletően zavarólag hatott az, hogy a külföldi búzafajták­nál „optimális” vetésidőről beszéltünk, ami meglehetős későre esik. Ezért van az, hogy 8400 hold külföldi búza- fajtából mindössze 400 holdat vetettünk el. Bizonyos mérté­kig hozzájárult ehhez az is hogy későn kaptuk meg a ve­tőmagot. Járásunkban legelői a be- senyszögi termelőszövetkeze­tek állnak, a búzavetésnek “0—60 százalékával végeztek. Nagyobb része már ki is kelt, különösen a Lenin és a Rá­kóczi Tsz-ben. A kőtelki tsz- ek nagyjából a járási átlag­szintet képviselik, mégis bí­zunk abban, hogy kedvező idő esetén egy hét alatt be­fejezik a betakarítást és a ve­tést Itt ugyanis igen jó a munkaszervezés. Minden tag­nak pontosan kimérték a ku­korica- és cukorrépaterületet, meghatározták, mikor kap fo­gatot a cső vagy a szár be- hordásához. Név szerint be­osztották az embereket a ve­tőgépekhez is. Ugyanilyen jó, vagy még jobb a szervezett­ség a mezőhéki Táncsics Tsz- ben. Ezért nem félünk attól, hogy ott még 300 hold cu­korrépa szedetlen. Sok ez, de hatszáz embert mozgósítanak a betakarításhoz és hamarabb elkészülnek vele, mint a ve­zsenyi Tiszakanyar a 30 hold­jával. Utóbbi a járásnak sok­kal több gondot okoz járásunkban a rákóczifalvi Béke Tsz maradt el legjob­ban a munkákkal. Rossz szervezés, az agronómus hoz- zánemértése miatt 600 holdas vetéstervükből mindössze 8 holdat teljesítettek. Most itt is javul a helyzet, mert az esős idő alatt precíz intézke­dési tervet készítettek. Ebben is segített, más téren is segít nekik a járási tanács. Javas­latunkra kapnak még egy si- 1 ókombájnt a szárbetakarí­táshoz, ide irányítjuk a tech­nikum kiszistáit is, akik a kukoricatörésben segítenek. Több munka- és vetőgépet is kapnak. Hasonló' elmaradás Párás függönybe burkoló­zik a táj, szitál a sűrű, ap­rószemű eső. Néha megered és nyári záporhoz illő bőség­gel zuhog, aztán megint meg­csendesedik-, de nem áll el egészen. Ködöl, permetez végnélkül. Már egy hét óta így tart. Érthető nyugtalanság tölti el a tsz-ek vezetőit, tagjait. Az eső károkat okoz a ter­mésben, egyidőben lehetet­lenné teszi a betakarítást, vetést. Vajon mindenütt? A tiszaszöllősi Petőfi Tsz elnöke, Paksi István sze­rint: — Kedden 105-en, csütör­tökön 106-an dolgoztak az esőben. Törték a kukoricát. Végül én sokaltam meg, szóltam nekik, hagyják ab­ba. De csak „kihajtották” végig a sort, s csak aztán, majdnem teljesen elázva in­dultak hazafelé. — Nagyon jő nálunk a munkához való viszony, — mondja végül. S ez az el­vont fogalmat jelentő állító mondat élettel telik meg. Szinte látjuk, amint a szitá­ló esőben emberek mozog­nak a kukorica közt. Arcu­kon végigcsorog a víz, ke­zük megkérgesedik a ned­ves csövektől, néha bokáig süppednek a lágy földbe, lábbelijükre hatalmas sár­papucsok ragadnak. Reggel fogtak hozzá, s most délfelé jár az idő. Egyre több he­lyen ázik át ruhájuk, s a hideg, nedves szövet ^ alatt megborzong a bőr. Mégsem 'indul senki hazafelé. Csak annál dühösebben tépik harsogtatják a fosztást, sű­rűn űrítgetik csővel telt iszákjukat. A növénytermesztésben számbajöhető munkaerő 130 fő, s az esőben 106-an dol­goztak. Nagy szó ez! csak a szandaszöllősi Arany­kalászban tapasztalható. A gépállomás munkájával általában elége­dettek lehetünk. De csak ál­talában, mert gyakran vissza­esések tapasztalhatók, pél­dául az őszi mélyszántást és a két műszak megszervezését illetően. Jelenleg jól dolgoz­nak, s azt kérjük tőlük, sose csinálják rosszabbuL összefoglalva megállapít­ható: járásunk szövetkezetei jó munkaszervezéssel a rossz idő ellenére is két hét alatt végezhetnek a fontosabb munkákkal. Ebben az időköz­ben kidolgozott premizálási módok is segítenek. Három­négy tsz kivételével premi­zálják, s így gyorsítják a be­takarítást. Van, ahol a beta­karított mázsa után, máshol munkaegység után, megint másutt a letakarított terület után adnak természetbeni juttatást. A járási tanácsnak az a véleménye, hogy november elsejére, még egy-két napos kisebb eső ellenére is, vég­zünk a fontosabb munkákkal. Csak az időjárás az ellenfél, s ezzel állítjuk szembe a szer­vezettséget 'Vajon kényszeríti őket va­laki? — Senki sem kényszerít senkit. — mondja az elnök. — Sőt ők maguk jönnek ide az esős reggeleken munkát követelni. Pedig nincs min­denkinek esőkabátja, legfel­jebb az emberek 8—10 szá­zalékának és mégis jönnek. S nemcsak a tagok, hozzá­tartozóik is. A dicséretremél- tó nevek halmazából nehéz a választás. P. Mészáros Pé­tert említsük; vagy Pén­tek Ferencet, akik többed- magukkal dolgoznak? Vagy a 65 éves Gyöngy Mihályt, akit kicsit tréfásan, de igen elismerően a „kocsisok gyön­gyének” neveznek. Hajnali háromkor kel, dolgozik fá­radhatatlanul és hajlott ko­ra ellenére példaképe a ko­csisoknak. — Ilyen emberekkel öröm dolgozni, — veszi át a szót Mag Károly, az agronómus. — Az aktívaülést is csak azért tartjuk meg, hogy módot ta­láljunk n családtagok még fokozottabb bevonására^ és döntsünk az éjszakai műsza­kok, pl. szállítás, vetés, stb. megszervezéséről. A tiszaszöllősi Petőfi Tsz-ben ugyanis szeptember 30-án közgyűlést tartottak, amelyen határoztak a legfon­tosabb kérdésekről. Itt dön­tötték el például, hogy egy hold kukorica letörése és a szár levágása után egy má­zsa kukorica jár a munka­egységen felül, cukorrépánál pedig a többlet termés (kb. 40 mázsa) után járó cukor 20 százalékát adják prémium­ként. A vetésnek közel a fe­lét elvégezték, de mihelyt le­het a három gépállomási ve- tőgép mellett a 10 fogatos gé­pet is üzembe helyezik és reggel 5-től este 9-ig vetnek. Ilyen munkaszervezéssel és szorgalommal ha nem is tudják teljesen behozni az eső okozta közel kéthetes le­maradást, de november első napjaira végeznek a fonto­sabb munkákkal. — patkós *■“> ^ »-------­Loffő fájékozfafó A 42. játékhéten öt találat nem volt. Négy találatot 49 szelvényen értek el. így ezek­re egyenként 62 097 forintot fizettek. A három találatos szelvények száma 4652, nyere­ményük 327 forint. Két talá­latos szelvény 118 492 volt. ezekre 12,80 forint esett. Ilyen emberekkel öröm dolgozni Hol tartunk az őszi munkákban? Járás, város Kenyérga- Talajelö-Kukorica- Kukorica- Cukorrépa­neve: bonavetés készítés törés szár letak, szedés •á % Vo •/. % Túrkeve 34.— 53.2 68.9 21.4 28.1 Karcag 32.8 65.8 58.8 42.7 55.5 Kisújszállás 31.4 48.1 56.8 69.3 50.4 Jászapáti 31.2 65.4 63.5 48.5 65.2 Jberény v. 24.4 51.7 95.6 89.8 8.3 Mezőtúr 24.— 68.9 81.3 65.— 64.2 Tiszafüred 22.6 94.9 48.7 37.6 19.1 Kunhegyes 17.9 48.4 60.3 24.3 24.2 Szolnok j. 17.5 59.6 72.7 48.2 51.9 Tmiklós j. 17.2 53.6 50.— 23.6 41.4 Jberény j. 16.1 49.5 58.1 41.9 46.— Tmiklós V. 13.5 63.7 56.6 27.1 53.3 Kuntnárton 13.2 52.— 62.7 46.— 57.5 Szolnok v. 11.6 55.3 79.3 25.9 29.— A Szolnok megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályának 1960. október 15-i adatai. ( „Ha mán esik, legalább beszélgessünk.. Nem vagyok ellentmon­dója. Fut is a híre (viszi a két brigádvezető). Van itt a do­hánypajtában egy megyei ember. Mindent meg lehet kérdezni tőle, mindent el le­het mondani neki. Várok. A dűlőút akácfaso­rának egybefüggő lombozata közt látom, mekkora cseppek- ben hull az eső. A jászdózsa— homoki tanyavidék különös zörejjel nyeli a sok vizet Ilyen időre mondják: jobb ember még a kutyáját se veri ki. Nahát akkor... Mondom is magamnak, ugyan ki kockáztatná meg az utat idáig ebben az ítéletidő­ben. Dehá+ az itteniek java­solták a beszélgetést, ők is­merik a tanyaiakat Tévedtem. A tabákillatot lehelő épü­let végéről egyszerre csak rámköszönnek. Hármasával, négyesével érkeznek az em­berek. Meg az asszonyok. Meg a lányok. A lányok né­gyen fejükre terítenek egy esőkabátot, az alatt vonul­nak. Ki ernyővel védekezik az elázás ellen. Ki meg csak behúzza a nyakát a kabát­hajtókába. Ebédidő van, a legtöbbeh magukkal hozták a harapnivalót. Jóízű recsegés­sel sercen a paprika, ahogy beléváj a kés. Étvágyam ke­rekedne, dehát most nem ez a dolgom. Kezdhetjük. — Mi újság? — Semmi jó. — Valami baj van? — Nincs pénz. így indultunk. Előre meg­mondhatom, ez a beszélgetés inkább panasznaphoz hason­lított. A fősérelem: három hó­napja nincs előleg. Ehhez kapcsolódó pana­szok: ilyen gazdálkodással csak tönkremehet a szövet­kezet, kipusztul az új telepí­tésű szőlő, mert későn per­meteztek. Renden veri az eső a maglucemát. Jászdózsa hí­res maglucernatermő körzet volt, most háttérbe szorult ez a növény. Sok a föld, nem bírnak vele. Az öregek nem kapták meg az évi kenyér­gabonaszükségletet. Kevesebb lesz a munkaegység-érték a tervezettnél. Kinn a pajta körül az eső zuhogott, itt benn meg az elégedetlenség záporozott. Mit felelhettem minderre? Jobbára semmit, mert nem ismerem a szövetkezet való helyzetét. Igazságosnak kel­lett elfogadnom mindent, még ha valótlant mondott is valaki. Szerencsére a két bri­gádvezető, a fiatal Papp Erez- mus és Szalai Béla bácsi be­csülettel állták a rohamot. Ami nem fedte a valóságot, nyomban vissza is verték. így aztán mindjárt másképp fes­tett a kép. * Sor iában egynéhány kí­vánalomra. Azt mondták a homokiak, nem nagy kedvvel dolgoz­nak, mert nincs pénz (ez kü­lönben eddig gyűjtött mun­kaegységeik mennyiségéből is kitetszik). Dehát ésszel könv- nyen felfogható: fordított a folyamat. Azért pines pénz. mert nem mindenki szíwel- lélekkel dolgozik A jövede­lem csak a munkából szár­mazhat. Csak o^t van forint, ahol termelnek. És ott van több, ahol többet termelnek. A kétszer kettő pofonegysze­rű igazsága ez. S a jászdózsai Petőfiben itt van a kutya elásva. Addig várhatják a változást, míg sa­ját szemléletüket meg nem változtatják. S ami ezután következik, változtatnak a munkafegyelmen (a munkafe­gyelem jellemzésére: a ter­melőszövetkezet területe több határrészen foglal helyet. Minden határrészen búcsú­kat tartanak. Ev-szer a ho­mokiak ner í dolgoznak jó há­rom napig, mert búcsúra ké­szülnek — búcsút tartanak — kipihenik a búcsú fáradal­mait. Máskor a szövetkezeti közösség másik csoportja te­szi ezt. Vagy. Lopják a sző­lőt, a gyümölcsöt, a kukori­cát. A tsz-ét. A sajátmagukét. Nem megy ez máról hol­napra. Különösen a homoki részen nem. Ebben a tanya­csoportban a Petőfi középpa­raszt rétege él és dolgozik. Világos, hogy a termelőszö­vetkezet az első években a felfejlesztés, a beruházások, a gazdasági alap megteremtése miatt nem tud annyi jövedel­met juttatni, vagy csak na­gyon kevéssel többet, mint egy jól gazdálkodó középpa­rasztnak jutott. Ám a?, hogy hány éven belül szárnyalja túl a közösségi jövedelem az egyéni parasztok volt bevéte­lét, a szövetkezeti gazdák szorgalmától függ. S megint visszatérő bűvös kör: ezen éppen a középparasztok se­gíthetnek legtöbbet, akik most még félszíwel dolgoz­nak a jászdózsai Petőfiben is. Kinn van a kukorica? (a háztájit már betakarították!) Tönkremegy a szőlő? Renden ázik a lucerna? Senki sem csinálja meg a szövetkezeti gazdák helyett Vagy ők, vagy senki más. De a nagyobb jövedelemből se kér részt senki, s a kisebbhez se tesz hozzá senki. Viharos szőcsaták után félig-meddig meg is egyez­tünk ebben. Azt is kisütöttük, elkeseredésre, pánikhangulat keltésre nincsen ok. Mert a szövetkezet, ha lassan is, de fokozatosan és felfelé ível. S ha csupán a szövetkezet egé­széből a munkaegység-része­sedést ragadjuk is ki: a vár­ható 25 forintos munkaegy­ség-osztalék, ha nem is ki emelkedőén jó, nem is vég zetszerűen rossz. Hozzátéve hogy már a közös gazdálko dás második évében oszt eny- nyit a Petőfi. Az csak jó, hogy ezzel elégedetlenek a szövetkezeti gazdák. Jó, mert ha többre vágynak, hamaro­san rájönnek, hogyan teremt­hetnek többet. Hozzáteszem, a jászdózsai Petőfi Termelőszövetkezet leghangosabb csoportjával kerültem össze. De féljünk-e attól, ha dicsérő szó helyett csak bírálatot kapunk. Ne féljünk. Meg kell is­mernünk a falu minden réte­gének hangulatát. Hiszen csak így tudunk segíteni is a pana­szon, másképp nem. Márpe­dig még az elfogult vélemé­nyekben is van valami igaz­ság. A .jászdózeai Petőfi Tsz egyedi eset. Általános benne az, hogy az emberek igénylik az őszinte szót, igénylik az útmutatást, s szeretik hallatni hangjukat is. A fejlődés tör­vényszerűsége, hogy egy-két év múltán a jászdózsai Petőfi Termelőszövetkezet is kilábol mostani nehéz helyzetéből. De most abban van. Ezzel szá májunk, s ezen próbáljunk segíteni. Hogyan? Mindenekelőtt. — Először is, másodszor is, és harmad­szorra is. Beszélgessünk az emberekkel. Járjunk közéjük, ha esik az eső, ha jó idő van. hétköznap esténként, vasár­nap délutánonként. Bizonyos hogy sokat kell vitatkoznunk. Bizonyos, hogy váratlan, ma­radi nézetekkel találkozunk De okos érveléssel sikerül megnyerni az embereket. S főképpen akkor, ha hallga tunk is rájuk. Csak nyílt szó párbajban verhetjük vissza t téves é. a rosszindulatú félté felezéseket. A Jászdózsa-ho- moki gazdák mindenért a ve­zetőket okolnák. Amikor kél brigádvezető név szerint meg mondta, hogy azért magában is több van, hogy bátyám is többet dolgozhatna, mindjárt más hangnemet váltottak. Hosszúra nyúlt a beszélge­tés, sokáig esett az eső. Nem tudom, használt-e valamit. — Ha az első eredménytelen maradt, a második beszélge­tés már hozhat valamit a konyhára. A harmadik még többet. Hát beszélgessünk mine" többször. Borzák Lajc A KPM Debreceni Autóközlekedési Igazgatósága és a felügyelete alá tartozó autóközlekedési vállalatok vezetői, valamint pártszervezeti, szakszervezeti bizott­ságai a dolgozókkal karöltve mélységes megrendülés­sel és fájdalommal tudatjuk, hogy Dobos Ferenc a Debreceni 52. sz Autóközlekedési Vállalat igazgatója tragikus körülmények között folyó hó 15-én elhunyt. Temetéséről későbben történik intézkedés. KPM. AUTÓKÖZLEKEDÉSI IGAZGATÓSÁG DEBRECEN Kétszer biztosít hasznot a töktermés, ha kimagozva takarmányozzák fel. A Terményforgalmi Vállalat raktárai a kiszedett szárított tökmagot étkezési minőségben 550.— Ft-ért olajgyári minőségben 450.— Ft-ért vásárolják fel métermázsánként. Takarmányozás előtt ezért szedjük ki a tök magját, szárítsuk és értékesítsük a TERIVrÉNYFORGALMI VÁLLAT,AT helyi felvásár ló raktárainál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom