Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

I960, október 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Évtizedekre érvényes javaslatokat kell tennünk“ — Vincze Imre történelemtanár az iskola reformról — A tiszafüredi gim­názium történe­lemtanára Vincze Imre. Ha igaz — amint az —, hogy a történelem az élet tanítómeste­re, e fiatal peda­gógusnak különös felelősségérzettel kell az iskolare­form tervezetével foglalkoznia. Gon­dolatait a terve­zet megjelenése óta leköti ez a problémakör. — Nagyonis gyakorlati kér­dés az iskolareform; tehát szükségszerűen cselekedete­ket követel szavak helyett. Gimnáziumunkban két év múlva már valamennyi osz­tály öt plusz egyes rendszer­ben tanul. Legkésőbb akkorra meg kell oldanunk a tanítás folyamatosságát — mondot­ta. — Nem szabad előfordul­nia annak, hogy a váratlan rossz idő miatt a mezőgazda- sági politechnikai oktatás diákjai egész délelőttön át tét­lenkedjenek; mint az minap előfordult — Valamennyien — kolle­gáim, minden szülő egyetért abban, hogy napjaink tanter­ve túlterheli az ifjúságot. — Ugyanakkor kívánatosnak látszik, hogy a mindennapot, napjaink életét, s a történe­lemoktatást szorosabbra ösz- szef űzzük... HA IDÖMILLIOMOSOK LENNÉNK. ez nem is okozna gondot. Ak­kor több időnk adódnék arra, hogy a munkásmozgalom ed­dig ismeretlen adatainak fel­tárásával kutató-oktató mun­kát végezzünk. Szövetsége­sünk lenne ebben a Hazafias Népfront, a KISZ ... Okos kezdeményezésnek te­kinthetjük, hogy a füredi ne­gyedikes diákok — a magyar ipar fejlődéséről szóló anyag tanulásakor — a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe lá­togattak. Érthető, hogy az eh­hez hasonló tanulmányi ki­rándulások számának határt szab a rendelkezésre álló idő, az anyagi eszközök. Mindezek a meggondolások igazolják Vincze elvtárs vé­leményét: Kevesebbet, de fon­tosabbat kell tanulniok a diá­koknak. A tankönyvek kiadá­sa után megjelentetett okta­tási utasítást hasznos eszköz­nek tekinti a leglényegesebb részek kiválogatásának mun­kájában. így felesleges, hogy az elsős történelemkönyv a vas és réz olvadáspontját tár­gyalja — ez megtörténik a kémiaórán. Nem látszik külö­nösen fontosnak a hettiták nyelvének ismertetése sem a negyedikes anyagban. EGY SZERZŐ — EGY TANKÖNYV — A ma érvényes tanköny­vek többségét nem egy szerző írta — említi Vincze Imre. — A negyedikes történelem- könyvet pedig négy (!)... — Négy szerző: négy stílus, négyféle gondolatmenet, leg­alább négyszeres akadálya a könnyű elsajátításnak. A harmadik gimnazisták törté­nelemkönyve Unger Mátyás elhivatottságát dicséri. Gon­dolatmenetében, stílusában egységes. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a többi tan­könyv megszerkesztésére ne találhatnánk hasonlóan meg­felelő szerzőt... — Az új tananyag össze­állításánál — véleményem szerint — az eddigitől elté­rően lenne helyes megállapí­tani, hogy egy-egy tanévben melyik történelmi időszakig bezárólag tanulják meg a diá­kok az anyagot. így szemlé­letesebb, maradandóbb lenne a történelmi igazságok tör­vényszerű érvényesüléséről szerzett ismeretkincs. Ezért vallanám helyesnek, ha az 1867. évi kiegyezést nem a negyedik tanév elején, hanem a harmadik végén taníta­nánk. Bár a történelmi kor­szakok között merev határt húzni lehetetlen; e korok mégis elkülöníthetők. Javaso­lom már most, hogy a negye­dik gimnazisták történelmi tanulmányaikat a gyors kapi- talizálódás időszakától kezd­jék. — Túlzott derűlátásról ta­núskodnék, ha azt hinném, hogy a megírandó új tan­könyvek most már örökidők­re szólók lesznek; s ez nem is volna helyes. A tudomány ál­landóan új ismeretekkel gaz­dagodik, a régebbiek egy há­nyada veszít jelentőségéből. Ebből logikusan következik, hogy IDŐNKÉNT SZÜKSÉGES A TANKÖNYV-CSERE Időnként!... Kívánatosnak látom, hogy egy-egy tan­könyv legalább négy eszten­deig n.aradjon használatban. Pontosabban; egy-egy tan­könyvcsoport. A négy gimná­ziumi év történelemanyagára gondolok; melynek folyama­tosnak, egyöntetűnek kell lennie.- Az iskolareform kérdé­sében nem kell, nem is sza­bad máról holnapra dönte­nünk; így szükségképpen az elhamarkodás vétkébe es nénk. Az alapos, minden rész­letre kiterjedő vita megkez­dése azonban sürgős, A pe­dagógus pártszervezet még ebben a hónapban igyekszik leszögezni saját álláspontját; azt követően a nevelők, szü­lők meghallgatása, a vélemé­nyek egyeztetése következik, —i ismertette a tiszafüredi programot Vincze Jenő. — b. Z. — terén is. 1950-hez viszonyít­va 1959-ben 33 százalékkal több húst, 24 százalékkal több tejet, 21 százalékkal több gyapotot termeltek. Az állattenyésztés helyzetét azon­ban leginkább mutatja, hogy a mezőgazdasági jövedelem­nek még ma is mintegy egy- harmada származik az állat­tenyésztésből, ami annak kö­vetkezménye, hogy gyenge az állatok minősége, alacsonyak a hozamok. Az állattenvés- tés fejlesztése, a hozamok növelése terén a harmadik ötéves terv során nagy eredményeket fognak elérni. Albániában nagy figyelmet fordítanak a szőlő- és déli- gyümöics-termesztés fejlesz­tésére is. Ezt mutatja, hogy míg 1956-ban 160 ezer darab narancs- és citromfa volt, addig 1962-ben már 700 ezer darab narancs- és citromfá­juk lesz. — Eredményeket ér­nek el az állattenyésztés te­rületén is. A juhok száma 1 millió 600 ezer darab, ami­ből 1 millió 200 ezer darab anyajuh. Szarvasmarha 418 ezer van az országban, amely­ből 140 ezer a tehenek szá­ma. Eredményesen dolgoznak a sertés- és baromfitenyésztés Az életszínvonal emelkedése Az ipari, a mezőgazdasági termelés fejlődésének ered­ményeként állandóan javul a lakosság anyagi-, kulturális helyzete. A munkások, az alkalmazottak havi keresete mintegy 4—6 ezer lekk (100 lekk = 14 Ft.). A termelő­szövetkezeti tagok — a ház­táji gazdaságon kívül —1959- ben minden munkaegységre kaptak 2.20 kg kenyérgabo­nát 54.2 lekket. A lakosság állandóan javu­Az egészségügyi, közoktatási és kulturális téren elért eredmények ló helyzetét mutatja, hogy 1959-ben az áruforgalom meghaladta a 20 milliárd lek­ket, s ma a dolgozók kétszer annyi cukrot, másfélszer any- nyi húst, halat, közel három­szor annyi tejet fogyasztanak, mint a felszabadulás előtt. 1959-ben állami erőből 222 ezer köbméter lakóteret, épí­tettek be. Ezenkívül a dolgo­zók városokban és falvakban nagyarányú lakásépítkezést folytatnak. Az Albán Munkapárt és a népi kormány nagy gondot fordít a dolgozók egészségvé­delmére, a betegségek meg­előzésére. Mint minden terü­leten, itt is óriási a fejlődés, különösen ha a felszabadulás előtti állapotokkal hasonlít­juk össze a jelenlegi helyze­tet. A felszabadulás előtt Al­bániában mindössze kétszáz orvos volt, ma közel nyolc­ezer van. A kórházi ágyak száma ma kilencszerese a ré­ginek. Uj gyógyászati ágak fejlődtek ki, ami egyáltalán nem volt Albániában, mint a tüdőgyógyászat, gyermek­gyógyászat. A társadalnmbiz tosítás minden dolgozóra ki­téri ed. Az eg^zcégügyi helyzetet talán két szám fejezi ki a legjobban; a felszabadulás előtt 500 ezer ember szenve­dett maláriában, ma már ez a szám kétszázra csökkent. Az a fogalom, hogy böl­csőde, a felszabadulás előtt teljesen ismeretlen volt; je­lenleg 100 bölcsőde működik az országban, Az óvodák szá­ma a felszabadulás előtti 23- ról 400-ra emelkedett. A sok évszázados elnyo­mással együtt járt a lakosság kulturális elmaradottsága is. Az elnyomóknak a nép sötét­ben tartása volt az érdeke Mutatja ezt, hogy a lakosság 80 százaléka a felszabaduló' előtt írástudatlan volt. 1938- ban ezer gyermek közül csak harmmckílenc tárhatott is­kolába, az északi hegyes vi­dékeken pedig csak egy ta­nult. A dolgozók gyermekei' középiskolába, főiskolába nem is járhattak. Főiskolája, szín­háza, filmstúdiója nem volt az országnak. A felszabadulás óta hatal­mas változások történtek ezen a területen is. Jelenleg 40 éven alul már nincs anal­fabéta. A tanítás a felszaba­dulás előtti 660 alsófokú isko­lával szemben 3.280-ban fo­lyik. Az iskolákban ma 50 ezer diák tanul, ez tízszer több, mint a felszabadulás előtti. A középiskolák száma 56, s ezeknek 15 ezer tanuló­ja van. A főiskolák száma meghaladja a nyolcat, me­lyeken 16 fakultás van. A fő­iskolai hallgatók száma 9 ezer, melyből 6 ezer rendes, '3 ezer pedig levelező hallga­tó. Ma — a régen elnyomott és sötétségben tartott albán nép hetven tudóssal és het­ven aspiránssal, tudósjelölt­tel dicsekedhet. A népi hatalom a dolgozók előtt a tudás olyan . forrása­it nyitotta meg, mint a film­színház. a klubok, könyvtá­rak. múzeumok. Tiranában felépítették a filmstúdiót, s ma már saját filmjeik van­nak. A mn’,'t c7írna 17-ről jóval száz fölé emelkedett. A felszabadulás előtt színtársu­lat nem működött. Ma már az orszáa fővárosában műkö­dik a Nemzeti Színház, a Népi Tánc- és Énekegyüttes Ezenkívül az ország külön­böző városaiban is vannak színházak. A felszabadulás előtt Albániában nem volt nyilvános olvasóterem, alig volt néhány könyvtár, kul- turház. klub Ma már min­den faluban található vala­milyen kulturális intézmény. Az ország legnagyobb nem­zeti könyvtárában Tiranában több. mint 150 ezer kötet könyv van. A könyvtár köriwá11''m*-vr’ <<ventn több ezer kötettel bővül, amellett Mindannyiunk ügye S okszor vetődik fel ma a kérdés az ifjúságra vo­natkozóan magatartásbeli fo­gyatékosságaikkal, a nevelé­sükkel kapcsolatban egy- j aránt. Nem véletlen ez, nem is valami divattá vált kérdés. Társadalmunk forradalmi át­alakulásában, a szocialista társadalmi rend kialakulásá­val együtt elengedhetetlenül vetődnek fel ifjaink nevelésé­nek gondjai. Ez az, ami kötelezővé teszi párt-, állami-, gazdasági ve­zetőknek és a szülőknek egy­aránt, hogy a fiatalok kérdé­seivel foglalkozzanak. Megis­merjék problémáikat és vi­dám életkedvüket segítsék helyes irányba terelni. Segít­sék, hogy a fiatalok megis­merjék a munka, az élet igazi széoségeit, a marxizmus esz­mei tanításának valóságát, a szocialista haza szeretetét. Most, amikor az iskolare­form-tervezetet vitára bocsá­tották, most, amikor a KISZ alapszervi vezetőségeinknek és bizottságainknak újjává- lasztása folyik és fiaink szer­vezetük legmagasabb fóru­mának kongresszusára ké­szülnek. elengedhetetlen, hogy még többet foglalkoz­zunk _* kérdésekkel, mint ál­talában. Azonban hangsú­lyozni kell, hogy nem kam­pányfeladatról van szó. — A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány a párt út­mutatása alapján 1957 de­cemberében megszabta a ten­nivalókat az állami- és gaz­dasági vezetőknek az ifjúság körében. Az 1958-ban pár­tunk által kiadott kulturális tézisek is sok tennivalót je­lölnek meg számunkra. Ennek realizálására a megyei tanács is hozott határozatot, elkészí­tette az ötéves művelődési programot is. E határozatok alapján már eddig is értünk el nagyon Ko­moly eredményeket' az ifjú­ság nevelésében. Felvetődik azonban a kér­dés, hogy mi: szülök, párt-, állami- és gazdasági vezetők, kultúrmunkások megtet- tünk-e mindent, megadtunk-e minden lehetőséget, hogy a kapitalizmus erkölcsi marad­ványai, a kispolgárok szoká­sai teljes egészében eltűnje­nek fiaink fejéből. M int láthatjuk, vannak eredményeink, hisz az említett kormányhatározat megjelenése után tanácsaink intézkedési tervet is készítet­tek a fiatalok nevelése, hely­zetük javítása, az ifjúsági szervezet segítésére. Ezen in­tézkedési tervek végrehajtá­sa, méginkább az időközben megjelenő párt- és kormány- határozatok, rendeletek alap­ján végzett munka segítették a korábban fennálló hibák, problémák megoldását. Nem kisebb dolgokra találtunk megoldást, mint az iskolai és ifjúsági könyvtárak könyvál­lományának növelése, fiatal­jaink olvasási lehetőségeinek szélesítése stb. Szinte kivétel nélkül megoldódtak diákott­honaink legégetőbb problé­mái. Felszerelésükre és be­rendezésükre államunk ko­moly anyagi eszközöket biz­tosított. Ä diákotthonok mun­kája mindinkább kollégiumi szintre emelkedik. Nemcsak pótolni tudja a szülői ház fel­ügyeletét, hanem a kollektíva erejével segíti a nevelő mun­kát. Ennek eredményeként a diákotthonban lakók tanul­mányi átlaga jobb. mint azo- ké. akik szüleiktől járnak közvetlenül iskolába. Ugyan­akkor a kollégiummá vált diákotthonokban a szórako­zás lehetőségét is megtalál­ják. Ha már az ^iskolánál va­gy -nk. megemlíthetjük, hogy az ifjúság nevelésének leg­főbb célkitűzései megvalósí­tásiban az iskolareform-ter­vezettel kapcsolatban már számos eredményről beszél­hetünk. Az általános Iskolák­ban bevezetett politechnikai I képzés, de méginkább a kö­zépiskoláinkban folyó, öt | plusz egyes oktatás az életre | való nevelésben komoly elő- ■ rehaladást jelent. több mint 300 újságot', fo­lyóiratot kap külföldről. Az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy, a kultúra, a tudomány terén elért hatal­mas eredmények mutatják a felszabadult, nagy alkotások­ra képes albán nép tehetsé­gét, élniakarását, hazasze­retetét. Az albán nép példája is mutatja, mit ad a népnek i az elnyomás, a, kizsákmányo- j lás, s mire képes egy nép ha j szabadon, a szocialista tábor testvéri közösségében él, s a Szovjetunió, a szocialista tá­bor támogatását élvezi. Az albán nép nagyra érté­keli szabadságát, eredménye­it, ezért nagy szeretettel és megbecsüléssel beszél a Szov­jetunióról, a szovjet nép, a szocialista tábor hatalmas anyagi és erkölcsi támogatá­sáról. Az albán nép bár terü­letileg nem határos a szoci­alista tábor országaival — biztos jövőjében. Meg van győződve a szocializmus, a komrriunizmus felsőbbrendű­ségéről és úgy dolgozik minden provokáció és rága­lom ellenére, hogy a szocia­lista, a kommunista társadal­mat felépíti. Az albán nép ismeri és sze­reti a magyar népet: nagy szeretettel beszéltek politikai, gazdasági és kulturális sike­reinkről, de magukénak vall­ják a magyar nép nehézsé­geit, problémáit is. Ennek leg­fényesebb bizonyítéka az, hogy amikor az ellenforra­dalom dúlt hazánkban, a kommunisták, az egyszerű dolgozók nagy számban je­lentkeztek, hoey készek Ma­gyarországon fegyverrel har­colni az ellenforradalom fel­számolásáért, a néni hatalom megvédése érdekében. Az al­bán nén nagv elismeréssel lelkesedéssel fogadja az el­lenforradalom óta elért ered­ményeinket és mindenütt azt kívánták, hoev mée naevohv bink vezo^éeKve! ’ a VU b""gr“sszus határozatai alap­ján __Igaz,_hqgy már az 1957-ben I megjélent. már említett hatá- I rozat is azt a követelményt j rögzíti, hogy „az ifjúság kép- ! zésének és továbbtanulásának j alapja a munkára való neve­lés legyen.” Ez azonban t-sak az iskolareform-tervezet ké­szítése kezdetén meginduló kísérleti oktatásokkal kezdett valóra válni. Hogy mit jelent ez, azt nevelők és szülők egy­aránt elmondják: Nemcsak hpgy megismerik a munkát (és nem esnek majd kétség­be, ha az érettségi megszer­zése után nem kapnak mind­járt íróasztalt), hanem ezek­nek. a tanulóknak a felnőttek iránti tisztelete, az alkotó, termelő munka iránti megbe­csülése, szorgalma és öntuda­ta jó alap az életben való helytálláshoz. A z előbb elmondottakon kívül nem kisebb prob­lémák oldódtak meg, mint a 14—16 éves kor közöttiek négyórás munkaidővel való foglalkoztatása. Ugyanezen fiatalok kétszer félnapos is­kolai továbbképzését is be­vezettük iparban és mezőgaz­daságban egyaránt. Az elmúlt hetekben a VIII. osztályt el nem végzett, 15 éves kort bí nem töltő fiatalok beiskolá­zását is kötelezővé tettük. — Megváltozott a helyzet a kul- túrotthonok vezetőinek szem­léletében is. (Sajnos, még nem mindenütt.) Ma már nem azon vannak, hogy a fiatalo­kat távoltartsák a kultúrház- tól, mondván, hogy „azok csak rendetlenkednek és a felszereléseket rongálják", hanem a fiataloknak, a KISZ- nek helyet biztosítanák a kultúrházban. Sőt inkább hívják és várják őket, hogy a különböző művészeti és mű­szaki tudományos szakkörök­ben vegyenek részt, tevé­kenykedjenek. Mi sem bizo­nyítja jobban ezt az előre­haladást, mint az, hogy ez év­ben a felszabadulási kulturá­lis seregszemlén már több, mint 15 ezer fiatal vett részt. Megmutatták a különböző művészeti ágakban elsajátí­tott tudásukat, nevelték, szó rakoztatták a többi fiatalt A kulttf rTT*iir^kAhc>7 -in- an a sport területén is szinte teljes lehetőséget biztosítunk fiataljaink számára. Igaz, hogy e szervezeti in­tézkedéseken túl a lehetőségek megadásával együtt követel­ményt is állítottunk egyrészt a kulturális- és sportvezetők, másrészt fiataljaink elé is. — Azt, hogy ki-ki a maga által választott kulturális, sportte­vékenység folytatása mellett fejlessze általános és politi­kai műveltségét. Nem azt mondjuk, hogy minden rend ben van, de a megkezdett úton való továbbhaladás biz­tosíték lehet a jövő sikereire. E gazdasági és társadalmi intézkedésekkel együtt ifjú­ságunk többsége, kiváltkép­pen a szervezetbe tömörültek, komoly munkával válaszoltak már eddig is pártunk és kor­mányunk intézkedéseire. Az utóbbi években az úttörő mozgalom által szervezett nyomolvasó munka iskolás fiataljaink politikai érzékét, mártírjaink és a forradalom régi harcosai iránti megbe­csülését nagymértékben fej­lesztette. KISZ-szervezeteink — azon túl, hogy saját szer­vezeti életüket aktívabbá, tagságuk körét szélesebbé tet­ték — segítették az úttörő mozgalmat, részt vettek olyan munkákban, amiről csak a dicséret hangján lehet beszél­ni. Nem másról van szó, mint az ez év nyarán szervezett hasznos táborozási munkáról amit a tiszasülyi öntözőcsa torna építésénél, korábban a Hanság lecsapolásánál végez­tek. A több évben végzett fá­sítás, vagy a község- és vá­rosfejlesztésben kifejtett tár­sadalmi munkájuk, az önkén­tes segítő-brigádok tevékeny­sége, .az.idősek megsegítése is szintén elismerésre méltó. Mindezek azt bizonyítják hogy az ifjúsági mozgalom jó úton halad. Most, amikor a KlSZ-alap- szervezetek vezetőségeinek, bizottságainak újjáválasztása folyik, önkéntelenül is felve­tődik a gondolat, hogy a leg­messzebbmenő segítsége' nyújtsuk fiataljaink eredmé­nyes munkájához. Nem . zár­kózunk ^1 ettől, hanem mun­kánk középpontjába állítjuk Ehhez kérjük a gazdásági és különböző vezetők és beosz tott dolgozók segítségét egy­aránt. A szülőkkel, a hivató sós nevelőkkel meggyőző, agi- tatív tevékenységgel segítj ül- fiainkat. Tanulóifjúságunkkal ■ szemben mindamellett hogy az életre kívánjuk ne­velni őket, nem állítunk fel maximális követelményt. A szorgalmas tanulás, az időn kén; végzendő hasznos társa dalmi munkán kívül nem ké rünk mást, csupán azt, hogv a tantárgyi anyagok elsajátí tásával tanúsítsanak felelős séget és tiszteletet nevelőik szülőik és az egész társada lom iránt. A termelő munka ban dolgozó fiataloktól azi kérjük, hogy a munka terme lékenységének növeléséből munkalendületük fokozásé val, teljes szorgalommal ve­gyék ki részüket. A már ko­rábban is jól bevált ifjúsáe munkacsapatok, brigádok szervezetét hozzák létre és erősítsék még KISZ-szerveze teiket. Az idősebbek tapasz talatai, segítése alapján fejt senek ki hasznos tevékenysé get. 1/ ülőn kell szólni a termelő­szövetkezetekben dolgozó KISZ-fiatalokról. A most megjelent rendelkezés alap­ján a mezőgazdasági szak- munkási cím megszerzésében a szakvizsgák letételében lép­jenek fel kezdeményezően mutassanak példát, erősítsék ezzel is a mezőgazdaság szo­cialista nagyüzemeit. Ugyanakkor minél gyak­rabban keressék fel a kultu­rális intézményeket, sportte­lepeket és kultúrált ember­hez méltóan szórakozzanak. lÁtalános szakmai és politi­kai műveltségük növelésével adjanak példát másoknak !s. Hisz a szocialista embertípus kialakítása nemcsak párt-, ta­nácsi-, vagy KISZ- feladat, hanem mindannyiunk közös ügye. FODOR MIHÄLY, a Szolnok megyei Tanács VB. elnökhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom