Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-16 / 245. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAr I960, október 16. Kádár elvtárs beszámolója a magyar munkájáról (Folytatás az 1. oldalról.) tották álláspontjukat, annak igazságos voltát. Mindenfajta, a legszigorúbb és a legaprólékosabb nemzetközi ellenőrzésbe is beleegyezünk abban a pillanatban, amikor a NATO-ha- talmak aláírják, hogy szereljünk le. De semmiféle ellenőrzésbe nem fogunk beleegyezni, amennyiben az nem jár együtt a leszereléssel. (Nagy taps.) Nekünk az a véleményünk, az emberiség érdeke nem azt követeli meg. hogy a jelenleg meglévő fegyverzetet, illetve a fegyver- gyártást ellenőrizzék — mert ezzel semmiféle veszélyt senki el nem hárít —, hanem azt követeli meg, hogy a fegyverkezési versenyt szüntessék meg, a fegyvergyártást állítsák le és a meglévő fegyvereket semmisítsék meg. A gyarmatosítás felszámolására — mint ismeretes — a Szovjetunió nagyjelentőségű deklarációt nyújtott be a mostani közgyűlésen. Egyetlen olyan tagállam és olyan képviselet sem volt, amely ki merte volna mondani, hogy ellene van a gyarmati rendszer megszüntetésének. Nem vagyunk naivak és nem gondoljuk, hogy ha ez a közgyűlés meg is szavazza ezt a deklarációt, ezzel elvégeztük a gyarmati rendszer teljes felszámolásának történelmi munkáját Azt is tudjuk, hogy az imperialisták távolról sem veszik komolyan a gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló deklarációt Sok szépenhangzó határozatot megszavaztak már, de azzal a hátsó gondolattal, hogy majdcsak megtalálják a kibúi vók módját és formáját. Komolyan veszik viszont a szocialista országok, komolyan veszik a függetlenségüket nemrég elnyert államok és ami legalább ennyire fontos: száz százalékos komolysággal harcolnak érte maguk az elnyomott gyarmati népek. Ez az egyesült erő: a szocialista országok, a semleges államok, a gyarmati népek, s a kapitalista országokban fellelhető haladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen. Kádár János ezután hangsúlyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle világparlament, hasonlít egy olyasfajta parlamentre, amelyben még a burzsoázia van többségben, de már nagy erővel jelen van a munkásosztály és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja. Mint az ilyesfajta parlamentben lenni szokott, vannak mindenféle eljárási trükkök, módozatok, amelyekben a kisebb parlamenti tapasztalatokkal rendelkezők esetleg néha hátrányban vannak. A gyarmati rendszer megszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat' körül is négy-öt napos harc folyt arról, hogy hol is tárgyalják. > A szocialista országok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges függetlenséggel rendelkező semleges államok képviselői, követelték, hogy a közgyűlés tűzze napirendiére. A függetlenségüket röviddel ezelőtt elnyert államok képviselői is kivétel nélkül e mellett voltak. Mint Kádár János ezzel ősz- szefüggésben rámutatott: a helyzetet látva az imperialisták, akik a kérdést a politikai bizottság elé akarták utalni, most fordulatot hajlottak végre; okosan visszavonultak. A Szovjetunió javaslatával kapcsolatban a szocialista álláspont teljes •öbbséget kapott, közfelkiál- ással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps.) Az Egyesült Nemzetek Szervezete 15 éves! A 15 év alatt ez a második olyan javaslat, amelyet egyhangúlag fogadott el az Égyesült Nemietek Szervezete. Mind a kettő szovjet javaslat volt! 'Taps.) Tavaly az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés, elvileg, tárgyalási alapként, most pedig teljes “gyhangúsággal az eljárási kérdésekben kapott támogatást a Szovjetunió által benyújtott javaslat. Kádár János a továbbiakban kijelentette, meg kell mondanom, bár a szocialista országok hatásos fellépése a Szovjetunió képviselőinek érdeme, jelenesetben a sZemé- <yi kultusz veszélye nélkül ■•vugodían lehet mondani, ‘-ogy Hrusoc v elvtárs szemé •es érdeme is. Ezután a semleges országok egyes képviselőinek felszólalásairól és munkájáról szólt. A semlegesek közül egynéhányat nagy és megrázó élmény volt hallgatni. A felszabadult gyarmati népek képviselői büszkén, önérzetesen, határozottan léptek fel népük függetlenségéért és bátran fejtették ki népük álláspontját. Legkiválóbb képviselőik közül is had említsem Nk umahot és /Fidel Castrot, akit az Egyesült Államok hivatalos körei nem nagyon szeretnek. — Castro négy órán át a latin ember szenvedélyességével sorolta fel a tényeket, a bizonyítékokat, s meztelenre vetkőztette az amerikai imperializmust. Hasonló élmény volt számunkra Sekou Touré fellépése. Az újonnan felvett tagállamok képviselői között is volt olyan, akinek felszólalása meglepte a közgyűlést. Kádár elvtárs azután arról beszélt, hogy ma az ENSZ- ben meg kell különböztetni tárgyalásokat, a vitát, aztán pedig szavazást és végül az ENSZ adminisztrációját. A vitákban, a haladás igazi szenvedélyes képviseletében a szocialista országok képviselői és azok a semlegesek a hangadók, akik valóban szív /el-lélekkel képviselik népük szabadságát, a haladást. A szavazásnál nem így van. Ezen a területen még nincs fölényben a szocialista, általában a gyarmatosítás elleni front. A szavazásnál egyelőre az imperialisták befolyása dönt Egyelőre az a helyzet, hogy a szavazatokat — sajnálatos módon — nem a közgyűlési vitában elhangzott érvek, vagy a meggyőződés határozzák meg.. Még inkább ez a helyzet az apparátusban. Az alkalmazottak több, mint nyolcvan százaléka az Egyesült Államok polgára, ennek megfelelő a különböző osztályok tisztviselőinek arányszáma is. Az ENSZ-beli erőviszonyok még mindig egy korábbi helyzetet tükröznek, de azt lehet mondani, hogy körülbelül végét járja az a periódus, az a 15 év, amelyben ez a szervezet a valóságban az Egyesült Államok küldöttsé gének végrehajtó szerve volt. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ az alapokmány szellemében betöltheti feladatát, s mi harcolunk azért, hogy ilyen legyen, mert erre a nemzetközi szervezetre az emberiségnek feltétlenül szüksége van. Kádár János ezután a népi Kína képviseletével kapcsolatos vitát ismertette. Szólnom kell a „magyar kérdésről” is, csak egyetlenegy összefüggésben — folytatta Kádár elvtárs. Érintkeztünk a legkülönbözőbb körökkel, amerikai kormány- szervekkel, újságírókkal, más amerikai tényezőkkel, ENSZ- beli képviselőkkel. A legkülönbözőbb elemek felvetették: nem lehetséges-e valami kompromisszum a magyar kérdés rendezésére. Világos, hogy akik ezt az ügyet erőszakolják, az USA képviselői is — úgy látszik — keresik azt az utat, módot, ahogyan a tisztesség látszatával megszabadulhatnak ettől a kérdéstől. (Derültség) Ezen én nem töröm a fejemet, mert nem nekünk kellemetlen ez a kérdés. Törjék a fejüket azok, akik cipelik a hátukon, mint púpot szeretnék már letenni. Kádár János a továbbiakban arról szólt, hogy az amerikai állampolgárok részéről túlnyomóan jóindulatú érdeklődést tapasztalt — A magyar származású amerikaiak óriási többsége szolidáris a Magyar NépköztársasággaL (Taps.) Ezt felelősség-] gél állíthatom — mondotta. Ez külsőségekben is kifejezésre jutott. Felkeresett a ro- konszenvezőknek több ilyen küldöttsége, pedig nem olyan egyszerű eljutni a magyar misszióra, amikor a rokon- szenv kifejezéséről van szó! — Itt szeretném megjegyezni, amikor arról volt szó, hogy a küldöttséget vezessem, az egyik elvtárs azt mondta: ő egyrészt örül, másrészt kicsit nyugtalan, mert ő ismeri New Yorkot Én meg nem ismerem — mondtam neki; én persze nem ismerem közelebbről New Yorkot de akikre te gondolsz, azokat ismerem (derültség) és úgy vagyok, hogy ha már találkoznunk kell, szívesebben találkozom velük 1960 szeptemberében New Yorkban, mint 1956 októberében Budapesten. (Taps.) Ilyesfajta találkozók voltak —, többször tüntettek ellenem, de akik a tüntetéseket szervezték, csődöt mondtak A legelején, amikor a lendület még friss volt, körülbelül 80—1 j0 tüntető jelent meg — Elutazásom előtt két nappal a sarkon már egyedül fütyült a Corvin-köz egyik hőse, s közben két amerikai detektív vigyázott rá (derültség). Azt is meg kell mondanom, hogy különböző elemek voltak a tüntetők között. Ez az aktív és naponta tüntető vazallus-csoport „középfokú állapotában” 12—15 emberből állott. Kisebb részük volt 1956-os disszidens, nagyobb részük 1945-ös nyilas. Vannak másfajta disszidensek is. Nem csinálok nekik ingyen reklámot, nem nevezem meg őket, mert Amerikában megtanultam, hogy reklámot nem csinálnak ingyen. (Derültség.) Mégis megnevezem a legöregebbet, akin ez már semmit nem segít, Eckhardtot. Van még több ilyesfajta ember, aki a későbbi szakaszban, — 1947-ben és később ment ld. Ezek elhatárolták magukat Fábiántól, aki a tüntetőket szervezte. Ez mindenesetre említésre érdemes tény. Megköszönöm népünknek azt a baráti támogatást, szolidaritást, amelyet a hazai közvéleménytől kaptunk. Ez nagy erőt jelentett nekünk. New Yorkban úgy láttuk a hozzánk érkezett újságokból, táviratokból, mintha kint tartózkodásunk idején nemzeti egységünk egy árnyalattal tovább erősödött volna. (Nagy taps.) Eljutott például hozzánk egy vidéki katolikus pap levele is, aki nagyon emberien és őszintén írta, hogy szívéből szóltam s én az ő gondolatait mondtam el. Ügy érzem, ez már azt jelenti, hogy van nemzeti összefogás és az egyre erősödik (Nagy taps.) Vaskos levelet kaptam egy bonyhádi asszonytól. Beszédemnek egyik részére reflektált benne. Azt írta: Önnek nagyon igaza van abban, hogy nem 1956 óta haragszanak ránk az imperialisták, Az Albán Népköztársaság a felemelkedés útján Irta: Váczi Sándor Szeptember 14-től 28-ig Tirana, Uleza, Shkodra, Durre- si, Vlora, Dermi, Gjirokast- ra, Saranda, Sotira városokat, községeket látogattuk meg Albániában. Albánia a Balkán-félsziget nyugati részén, az Adriai tenger partján fekszik. Északon és keleten 460 kilométeren Jugoszlávia, délen 260 kilométeren Törökország, nyugaton 470 kilométer hosszan az az Adriai tenger határolja. Az prszág lakosainak száma 1.5 millió, területe 24.748 négyzetkilométer. Fővárosa Tirana, 137 ezer lakossal. Az ország lakosságának 95 százaléka albán; a legnagyobb nemzeti kisebbség a török, mintegy 30 ezer fő. Albánia természeti kincsekben igen gazdag. A tenger melletti nagykiterjedésű sikvidék mezőgazdasági művelésre alkalmas. Fontosabb mezőgazdasági termékei: búza, kukorica, burgonya, cukorrépa, gyapot, dohány, lucerna, a gyümölcsfélék közül legfontosabb az oliva, a narancs, citrom, füge, szőlő, alma, körte, őszibarack és a dió. Jelentős olaj-, króm-, réz-, vasérc-, nikkel-készletei vannak. Legutóbb bauxitot is találtak. Az ország teljes geológiai feltárása most folyik. Felszabadulása előtt Albánia politikai-, . gazdasági- és kulturális tekintetben elmaradott ország volt. Elmaradottsága az ország történelmi fejlődésének, elsősorban a 450 évig tartó török megszállásnak a következménye volt. Albánia 1912-ben formálisan függetlenné vált. a valóságban azonban továbbra is az !mnpr’’a)isták gyarmata ma• a külföldi. elsősorban az hanem jóval korábbi időktől fogva. Azért haragszanak, mert nálunk népi rendszer van. Azt írta: Elküldök önnek egy régi, megsárgult újságpapírt, mutassa be ott, az ENSZ-nél, hogy mi az a régi, amit ők védenek. Egy három évtizeddel ezelőtti Tolnai világlapjából kivágott oldalt küldött, ezen nagy, egész oldal szélességű kép van, azt ábrázolja, hogy az akkori Podmaniczky utcai szuterén osztóhelyen naponta egyszer egy szelet kenyeret adtak annak, aki sorbaállt. A képen négy-ötszáz budapesti munkásasszonyt lehet látni. Végezetül: olyasfajta tapasztalatokra jutottunk, hogy a nemzetközi életben a haladás erői előnyomulóban vannak és itthoni ügyeink is egészségesen, jól fejlődnek. Mindennek alapján azt mondhatom: legyünk hűségesek pártunk helyes politikájához, mert semmit sem tudtunk volna elérni az elmúlt négy év alatt, ha a párt politikai vonala nem lett volna helyes. (Hosszantartó taps.) Elvtársak, mi azt akarjuk, hogy megteremtsük a tartós békét, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymásmelleit élését, de ez nem megy másképpen, mint az imperializmus, a háború erőinek visszaszorításával. — Érje meg végre az emberiség azt a kort, hogy a jövőért ne kelljen aggódnia, ne kelljen rettegnie a pusztító há- borútóL Azt akarjuk, hogy a társadalmi haladás győzedelmeskedjék, hogy megszűnjék a gyarmati rendszer, hogy felépüljön a szocialista Magyarország. Ennek megfelelően kell dolgoznunk. Diadalmaskodjék a béke és a társadalmi haladás ügye az egész világon. (Hosszantartó nagy taps.) A nagygyűlés Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának zárszavával, majd az Internacionálé elóneklésével ért véget. (MTÍ). traktor volt & 30 agronómus dolgozott. Az 1931—38-as években a termésátlagok hektáronként a következőképpen alakultak: búza 8.6 mázsa, kukorica 12.7 mázsa, dohány 2.3 mázsa. A mezőgazdaságban is a felszabadulás hozott gyökeres fordulatot A felszabadulás után az egyik legfontosabb politikai és gazdasági intézkedés a földreform végrehajtása volt, amely teljesen megváltoztatta az albán parasztok életét. 1946 végéig több, mint 70 ezer szegény- és földnélküli parasztcsalád, az albán parasztok 46 százaléka mintegy 155 ezer hektár szántóföldet kapott. A kisajátított földek egy részét már ekkor állami gazdaságok céljaira vették igénybe. Ezenkívül a dolgozó parasztok között felosztottak 16 ezer állatot, 437 ezer olajfát. 235 ezer olajfát pedig az állami gazdaságoknak adtak át. A nér>-* hatalom eltörölte a dől go zóknak a földesurakkal és r kapitalistákkal fennálló ősz- szes adósságát. A fejlődé' leginkább mutatja, hogy vetésterület az 1938 évi 27 ezer hektárral szemben 195<1 ben 450 ezer hektárra eme1 kedett. A legfontosabb me zőgazdasági nővények tér mésátlaga 1959-ben: bűz 10.1 mázsa, kukorica 13r gyapot 8.5 mázsa, dohány 7 mázsa, silókukorica 200 rr' zsa. A fejlődéshez nagymértékbe’ hozzájárult a mezőgazdasé szocialista átszervezése, me lyet lényegében 1959-ben fejeztek be. A fejlődést elősegítette az Is, hogy ma már a mezőgazdaságban mintegy 4 ezer traktor dolgozik, jelentősen bővítették az őntöző- csatornák hálózatát, s nagyméretű talajjavítást folytatnak, ugyanakkor emelik a műtrágya-felhasználást Is. — olasz töke ellenőrizte. Zogu király véres feudális, fasiszta rendszere alatt a nép szörnyű nyomorban élt. Az 1939- ben bekövetkezett olasz megszállással, majd később a német fasiszták megszállása alatt a lakosság helyzete tovább romlott. Az albán hazafiak harca azonban soha nem szűnt meg az elnyomók ellen. A második világháború idején a kommunisták vezetésével fegyveres harcot vívtak az olasz, a német megszállók ellen. Ezt a harcot a szovjet hadsereg sikerei lelkesítették, s az albán partizánok, az albán nép, a hadsereg a Balkánon 1944 őszén előrenyomuló szovjet hadseAz albán népga Albánia népességének a felszabadulás előtt mintegy 88 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, s mintegy 12 százaléka dolgozott az Iparban, a kereskedelemben. Az ipar ebben az időben a nemzeti jövedelemhez mindössze 9.8 százalékkal járult hozzá. Ipar az országban lényegében nem is volt. Csak néhány kisehb üzem működött Némi fejlődés ezen a téren csak az 1930-as évek második felében következett be, amikor a külföldi tőkések — elsősorban az olaszok — megkezdték Albánia természeti kincseinek kiaknázását. A külföldi tőkések Albániában is, — mint minden elnyomott országban — gátolták az önálló albán ipar fejlődését- s arra törekedtek, hogy Albánia függő gyarmati, nyers anyrcc-rg'iító ország maradjon. Az ország gazdasági elreghez csatlakozva — 28 ezer hazai élete feláldozásával — 1944 november 29-én teljesen felszabadította hazáját, s ezután nyolc brigáddal segítette Jugoszlávia felszabadulását Az albán nép tényleges függetlenségét csak a felszabadulás után érte el; ekkor vette kezébe sorsa intézését. A felszabadulás után az országban politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt mélyreható változások történtek. Albánia a Munka Párt vezetésével, a szocialista tábor és a Szovjetunió segítségével gyors ütemben halad előre az évszázados elmaradottság felszámolásában, a szocializmus építésében. zdaság fejlődése maradottságát mutatja, hogy ebben az országban nem volt vasút, egy év alatt csak 3 kw óra villamosenergia jutott. A népi hatalom idején azonban — mint említettem. — hatalmas változások történtek. Az iparosítás területén végbement változást szemléltetően mutatja, hogy ma már az ipar a nemzeti jövedemhez 49 százalékkal járul hozzá, az ipar az 1938 év termelésnek 1959-ben a 22- szeresét termelte. Az albán ipar nem egészen 15 nap alatt termel annyit, mint 1938-ban; a szénbányászatban 4.5 nap, a kőolajiparban 48 nap. a vil- lamosenergia-iparban kb. 20 nap, a cementevártásban 32 nap, a faiparban 6 nao. a tex- tilinarban 6 nap alatt termelnek annyit mint 1938- t>an eaócz év alatt. Az orszéatari a második ötéves terv ideién 85 ipari ' é- Szovjetunió a népi demoicratikus országok segítségével. Az Albán Népköztársaságban —, mint nálunk is — mindenütt érezni a Szovjetunió hatalmas baráti segítségét. A Szovjetunió olyan üzemek építését segítette, berendezését szállította, mint a Sztálin nevét viselő textil-kombinát, amely évente 21 millió négyzetméter szövetet termel, s amely egymaga kielégíti az ország lakosságának szükségletét; a Kari Marx és Lenin vizíerő- mű, a vlorai cementgyár, stb. A Szovjetunió szakemberekkel is segíti Albániát, a szakemberek és szakmunkások kiképzésében. Ma is a Szovjetunió, s a népi demokratikus országok szakemberei segítik az albán ipar nye-s- anyagbázisának kiszélesítését, új bányák, olajmezők feltárását, hasznosítását. Az albán ipar nagy fejlődés elé néz az elkövetkező években is. Albániában a mezőgazda- sági termelés, az állattenyésztés a felszabadulás előtt fejletlen volt. A mezőgazdaság fő ága a pásztorkodó állattenyésztés volt. A felszabadulás előtt a kb. 3.8 milliós állatállomány négyötöd része kecskéből és juhból állt. A földterületnek több mint 35 százaléka legelő volt. Földműveléssel a 287 ezer hektár területnek mintegy 8 százalékán foglalkoztak, azonban a művelt földterület kb. 80 százaléka 150 földbirtokos tulajdonában volt. akik az albán parasztoktól bérleti díi címén a termés harmadát, vaov felét elvették. A földművelés elmaradott módszerekkel folyt, amit a technikai és szakember-ellátottság, s a fi mr*^^ folszabadulás előtt mindössze 15