Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-12 / 241. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i960, október 12 Az ENSZ-közgyűlés hétfői ülése Péter János beszéde Figyelmeztetés a feledékenyeknek New York (MTI). Az MTI New York-i tudósíja jelenti: Az ENSZ-közgyűlés hétfőn este befejezte az általános ügyrendi bizottság javaslatának megvitatását arról, hogy milyen kérdéseket tűzzenek a közgyűlés és az egyes bizottságok napirendjére. Ennek keretében megvitatták az úgynevezett magyar kérdést is. A kérdés vitájánál a magyar küldöttség nevében Péter János, a külügyminiszter első helyettese mondott beszédet. — Amit mi most cselekszünk — mondotta többek között Péter János —, az a közgyűlés egymást követő ülésszakain már-már gépies eljárássá válik. Gépies eljárássá, amelyet közvetlenül, vagy közvetve az Egyesült Államok delegációja kezdeményez és a közgyűlés automatikuson jóváhagy. Ez történik az úgynevezett magyar kérdéssel az Egyesült Nemzetekben. Az úgynevezett magyar kérdés megmerevedett eljárások során ugyanúgy kerül elő és múlik el, mint a megnyitó és záró eljárások formaságai. Mondjuk ki nyiltan, ahogyan a gépies eljárások rendszerint senkit sem érdekelnek, ugyanúgy van a magyar kérdéssel is a közgyűlés ülésszaka. Ha figyelmesen elolvassák az Egyesült Államok delegációja által beterjesztett magyarázó memorandumot, megállapíthatják, hogy még az amerikai delegációt sem érdekli komolyan. Senki sem vár semmit a vele kapcsolatba hozott vitától és határozatoktól. Az itt jelenlevő delegációk, amelyek bizonyos oknál fogva nem szavazhatnak mellettünk, állandóan azt mondogatják nekünk, hogy ne törődjünk ezekkel az eljárásokkal, hiszen ezek csupán gépiesek. Bármennyire egyetértünk is az ilyen értékeléssel — folytatta Péter János —, mégis meg kell állapítanunk, hogy az ilyenfajta gépies eljárás ártalmas lehet a szervezet működésére, minthogy valóban az is. Ártalmas voltát különböző módon tapasztaltuk. Az ilyen gépies eljárás olyasféle légkört teremt, amelyben a cinizmus egyre erősödő tényező. A jelenlegi világhelyzet főproblémáinak hatása alatt álló delegációkat arra kényszerítik, hogy egy tagállam belső ügyeit érintő napirendi! kérdéssel foglalkozzanak, olyan kérdéssel, amelyet az Egyesült Államok küldöttsége politikai manőverekre használ fel a haladó erők ellen. A delegációk kénytelenek résztvenni a vitában és azt végigülni, többségükben annak teljes tudatában, hogy az egész eljárás hidegháborús célokat szolgál, nemcsak Magyarország, hanem a Szovjetunió ellen és törvénytelen, értelmetlen. Az ilyen gépies eljárás a szervezet életében mutatkozó káros tünetek jelenlétét mutatja. Az alapokmány értelmébe.. és az emberiség jelenlegi követelményei szerint az Egyesült Nemzeteknek meg kellene ragadnia a lehetőségeket a feszültség enyhítésére, a fegyveres összetűzések veszélyének kiküszöbölésére, a népek szabad fejlődésének biztosítására az'egész világon. Az Egyesült Államok delegációja ehelyett az alapokmánnyal éles ellentétben azt javasolja, hogy avatkozzanak bele egy tagállam belügyei- be régi és alaptalan állítások alapján. Az ilyen gépies eljárás a magyar népben — és nemcsak a magyar népben — azt a benyomást kelti, hogy az ENSZ-et fel lehet használni olyan kísérletekre, amelyek célja egy tagállam népe sikeres fejlődésének megza- varásr Péter János felszólalása végén hangoztatta: a közgyűlés legfőbb segítsége a magyar nép számára az lehetne, ha hathatós védelmet nyújtana azzal szemben, hogy az amerikai delegáció hidegháborús célokra használja fel. Amit a magyar delegátus hangsúlyozott — hogy tudniillik az egész ügy nem érdekel jóformán senkit —, az bebizonyosodott a vitánál, mert a magyar küldöttön kívül csupán a javaslatot benyújtó amerikai delegáció szónoka szólalt fel. A dolog érdekessége az, hogy az amerikai delegáció nevében nem Wadsworth, a delegáció vezetőié beszélt — aki az általános ügyrendi bizottságban megindokolta a javaslatot —, hanem Wajne Morse szenátor. A szenátor „tájékozottságát' a kérdésben mutatta többek között az is, hogy az 1956-os események időpontját szeptemberre tette. A dolog érdekessége még az, hogy Morse szenátor vasárnap kijelentette: „Úgy látszik, a Kínai Népköztársaság felvétele elkerülhetetlenné válik az ENSZ-be.” Morse szenátort ezért a hétfői lapokban éles támadások érték és lehetséges, hogy e támadások hatása alatt tartotta helyesnek, ha ő szólal fel a magyar kérdésben. Több felszólaló nem is jelentkezett. Az úgynevezett magyar kérdést a közgyűlés 54 szavazattal 12 ellenében, 31 tartózkodással napirendre tűzte. A szocialista tábor országain kívül Jugoszlávia, a Mali Köztársaság és Indonézia küldöttsége szavazott a kérdés napirendre tűzése ellen. Az ázsiai és afrikai országok többsége tartózkodott a szavazástól. NEW YORK (MTI). Hruscsov szovjet miniszterelnök hétfőn este résztvett a kubai ENSZ-küldöttség fogadásán. Az AP és a Reuter jelentése szerint a szovjet miniszterelnök a fogadáson csaknem egyórás szívélyes megbeszélést folytatott Raul Roa külügyminiszterrel, majd elbeszélgetett a jelenlévőkkel. Egy újságíró kérdésére válaszolva közölte, a Szovjetunió továbbra is kívánja, hogy az ENSZ-közgyűlés vitassa meg az amerikai kém- repüléseket. A Szovjetunió nem ejtheti el panaszát, mert Eisenhower amerikai elnök azonosította magát az agresszióval, kijelentette, hogy maga is tudott a kémrepülőgépek kiküldéséről. A szovjet kormány kívánja, hogy az ENSZ bélyegezze meg az amerikaiak agresz- szív akcióját, hiszen az Egyesült Államok mindmáig nem mondott le a légi kémkedésről. Még az ENSZ-közgyűlés viharos eseményeinek sodrában is nagy figyelmet keltett az a szovjet jegyzék, amely a nyugatnémet atomjegy vétkezés veszélyeire figyelmezteti az emberiséget. A legkülönbözőbb országok sajtójának reagálása erre az okmányra azt bizonyítja: a szovjet kormány ismét a népek nevében emelte fel intő szavát egy létező és minden nap növekvő veszély, a német militarizmus feltámadása ellen. Mi tette szükségessé ennek a nem egyszer elhangzott figyelmeztetésnek a megismétlését — éppen ezekben a napokban? Az, hogy a bonni mesterkedéseket jelző szeizmográf az utóbbi időben különösen aggasztó mértékben kilengett. Az adenaueri állam új és minden eddiginél nagyobb militarista-revansista hulláma az új Wehrmacht, a Bundeswehr tábornokainak vérlázító nyilatkozatával inHruscsov megelégedéssel nyilatkozott arról, hogy az amerikai televízióban sikerült szólnia az amerikai közvéleményhez, eljuttathatta hozzája a béke és barátság üzenetét. Elítélte viszont, hogy a televíziós társaság két- fzben is megszakította a közvetítést és a szünetben a hírhedt Szabad Európa rádiót reklámozta A fogadáson a szovjet miniszterelnöknek bemutattak egy spanyol politikust, aki a polgárháború idején tábornoki rangban a fasiszta Francé ellen harcolt. Hruscsov melegen átölelte a tábornokot, és kifejezte reményét, hogy egy napon még találkozni 'ognak, a „szabad Spanyolországban, a szabad Madridban”. Egy vendég megkérdezte Hruscsovtól, mik a benyomásai New Yorkról. A szovjet kormányfő elmondotta, hogy sajnálja mindazokat a boldogtalan gyermekeket, akikduft el. Ez a Heusinger, Speidel és Gailand nevével „fémjelzett”, kipróbált hitlerista együttes most már nyiltan követelte „a német katona hagyományos erényeinek” felelevenítését, a Harmadik Birodalom határainak visszaállítása A következő láncszem a nyugatberlini provokációs re- vansista gyűlések megrendezése volt A nemzetközi légkör hivatásos mérgezőinek nem volt elég maga a revan- sista kampány szervezése, még arról is gondoskodtak, hogy a színhely — az NDK szívében lévő és a világpolitika porondján amúgyis egyik központi problémaként szereplő Nyugat-Berlin legyen. Az utcákon fáklyák lobogtak, a nyárias estéken felhangzottak az Európa által annyira meggyűlölt náci katonadalok, a szónokok recsegő hangon üvöltözték, hogy Szilézia nem Lengyelországé, nek ebben a rettenetes városban ,,ebben a hatalmas kőrengetegben” kell élniök. Nincsenek parkok, nincsenek növények, szinte még levegő sincsen, jegyezte meg. Mint Ismretes a szovjet miniszterelnök televíziós nyilatkozatában elmondotta, hogy az Egyesült Államok a közelmúltban újabb kémrepülőgépet akart küldeni a Szovjetunió fölé. Az UPI közlése szerint, Francistully, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hétfőn tagadta, hogy az Egyesült Államoknak ilyen szándékai lettek volna. Mindazonáltal megjegyezte, hogy az amerikai gépeknek „joguk van elrepülni a Szovjetunió közelében a nemzetközi vizek felett”. A szóvivő arra célzott, hogy a közelmúltban NATO légiegységek hadgyakorlatot tartottak a Fekete-tenger térségében. hanem az NSZK-é, a Szudétavidék nem Csehszlovákiáé, hanem az NSZK-é, a Kur- Sürstendamon, a neonfényben úszó főútvonalon pedig e sorok írója látta a kirakatokban azokat a tölgyfalombos érmeket, amelyeket a „Führer” Csehszlovákia és Lengyelország lerohanóinak adott — vagyis azoknak, akik parancsára elindították a második világháborút. A tragikomikus ezekben az érmekben az, hogy mai változatukban a horogkeresztnek csak egy része van rajtuk, viszont a félreértések elkerülése végett ott díszeleg rajtuk a háború kitörésének évszáma: 1939. A szónokok nem mondták ki nyiltan, de célzásokkal éreztették, hogy Adenauer „Negyedik Birodalma” nem mondott le Elzász-Lotharin- giáról sem. Megérezte ezt a francia sajtó is, amely hevesen támadta a revansista gyűléseket — és aligha Lengyelország vagy Csehszlovákia védelmében. Nos, éppen Franciaországgal kapcsolatos a bonni hullám következő állomása: Strauss hadügyminiszternek az a bejelentése, hogy a Bundeswehr támaszpontokat létesít francia területei A haladó sajtó a mártírok meggyalázásának bélyegzi azt, hogy másfél évtizeddel a háború befejezése után ismét német katonák csizmái taposnak francia földet. A kormány kritikáját csak fokozta az a hír, hogy ilyen előzmények után napokon belül magas szintű tárgyalások indulnak Párizs és Bonn között. A haladó publicisták emlékeztetnek arra, hogy Bonnban Hitler utódai ülnek, akik nemcsak Franciaországnak ártanak ott, ahol tudnak, hanem az egész nemzetközi helyzetnek is: amíg az NDK egész Németország általános és teljes leszerelését javasoló nyilatkozattal fogadta az ENSZ-ülésszak megnyitását, az NSZK eddigi legnagyobb hadgyakorlatával „üdvözölte" ezt a napot. Ennek a Bonnak ad most Polaris-rakétákat Washington, ennek a Bonnak ad vérrel áztatott francia földön támaszpontokat Párizs és ennek a Bonnak az élet- veszélyes terveire figyelmeztette ismét a feledékeny Nyugatot Moszkva. — ar — Hruscsov a kubai ENSZ-küldöttség fogadásán Hírek az E\SZ-ből 7. Egy fiatal televíziós riporter engedélyt kapott arra, hogy közvetlenül az indulás előtt interjút kérjen az öt űrhajóstól, akik ezekben a pillanatokban a Kozmoszplán nem messze egy hipermodern épület — a Központ uráli tudományos állomásának — klubjában tartózkodtak. A riporter apró televíziós kamerát szorongatott a kezében, mely nem volt nagyobb egy normális méretű könyvnél, és amikor felvételre került sor, egyik kezével könnyedén kezelhette, szinte úgy tarthatta az egész kis szerkezetei, mint egy aktatáskát. Batalov kíséretében érkezett a klubba, odakinn pedig a kordonon túl kollégái kissé irigyen, de annál iz- gatottabban várták a fejleményeket. A sajtópalotában adásra álltak a televízió közvetítőállomások, a rádión- porterek szédületes gyorsasággal számoltak be az eseményekről, a sajtótudósítók oedig a rádióelektrónikvs géptávírók előtt görnyedve olvasták be a legfrissebb eseményeket lapjaik számára. Batalov az expedíció tagjaihoz vezette a riportert, sorra bemutatta valamennyit. Az apró kis kamera haik zümögéssel dolgozott a riporter jobbkezében, és mintha mikrofont tartana, úgy irányította lencséjét az éppen soron levő riportalany felé. — Kérem, Pjotr Zsukov elvtárs, mondjon néhány szót a világ lakóinak, milyen érzések töltik el, most, ezekben a pillanatokban, a Kozmoszplán indulása előtt alig néhány perccel? Zsukov elgondolkozott kissé, majd lassan beszélni kezdett. — Nehéz szavakat találnom, kérem, nézzék el ezt nekem... Már minden gondolatommal az indulásra készülök, és ez nem könnyű... Egy óra múlva már sokszázezer kilométer messzeségben leszünk a Földtől. Érzik, micsoda nagyszerű és lenyűgöző dolog ez ? ... Gyorsan rohant az idő és gyorsan közeledett az indulás pillanata. Mihail Remizov a Kozmoszplán technikai felépítéséről nyilatkozott, Kovács Pista és Elisa Dabrows- ka speciális feladataikról, Donszkov pedig ígéretet tett arra, hogy a világ legóriásibb szencációjáró1, az Ikarusz II. által felfedezett elpusztult Mars-metropolisról kitűnő televíziós adást fog küldeni... Már éppen újabb kérdéssel hozakodott volna elő a szemfüles és ügyes riporter, amikor megszólalt egy rejtett hangszóró. — A pontos idő: 4 óra 45 perc. Kérem a Kozmoszplán utasait, fáradjanak az öltözőbe, készüljenek fel. Batalov felemelte a kezét. — Az interjút be kell fejeznünk. E pillanattól kezdve minden óraműpontossággal történik. Barátaim: induljunk, a start-parancsnok átvette tőlem a vezetést. Most már ő irányít... A riporter a utolsó pillanatig közvetített mindent. A televízió készülék előtt ülő milliók jól láthatták, hogy Batalov és az öt űrhajós kilép a klubszobából, utánuk pedig a tudóscsoport tagjai siettek. Leghátul Sztepán Gorncsevics öreges, de mégis fürge léptekkel. A közvetítésnek ezzel végeszakadt... A képernyőkön újból feltűnt a Kozmoszplán ezüstösen fénylő teste, majd oldalt kúszott a kép, és megállapodott az egyik dombhajlat felett egy pirosán hunyorgó csillago:» • a Mars köszöntötte a televíziók millió és millió földi nézőjét. Ólomlábakon jártak a percek. Lassan hajnalodott, a keleti égbolt peremén halvány sávot húzott a kelő nap első fénynyalábja. A tudományos állomás tetején nyolc különleges fémhangszóró erősítette fel a start-parancsnok minden szavát. A riporterek hada egyenésadásban közvetítette az idegfeszítő percek mozzanatait, a televízió-kamerák pedig az űrhajó büszke testén nyugtatták lencseszemeiket ... — Figyelem! Figyelem! A pontos idő: 5 óra 22 perc. A Kozmoszplán utasai most érkeztek a rakétához. — Kérem, foglalják el helyeiket A csapóajtót elfordítani! Pár pillanat szünet következett. Az izgalom tetőfokra hágott. A start-parancsnok lélegzetvételeit is tisztán közvetítette a nyolc fémhang- szórő. — Pjotr Zsukov! Pjotr Zsukov jelentést kérek! A Kozmoszplán utasai és a start-parancsnok most már csak rádión beszélhettek egymással. Kisvártatva megszólalt az űrhajó parancsnoka. — Itt Pjotr Zsukov. Minden rendben. Elhelyezkedtünk. E pillanatban adtam ki a parancsot a belső csapóajtó lezárására. Batalov és a tudóscsoport a tudományos állomás tanácskozótermébe sietett, ahol óriási, kivetített televíziós képen figyelték az indulás előtti utolsó pillanatokat. ... És amikor elérkezett a nagy pillanat, iszonyatos robajjal, kékesen fénylő, izzó gáztenger tört elő a Kozmoszplán fúvókáin, a másodperc tört részéig még mozdulatlan volt az ezüstszínű test, majd emelkedni kezdett, három másodperc múlva már 50 méter magasságban dübörgőit és nem telt el talán 5 másodperc sem: csak apró, fénylő pontocskát láttak a riporterek és a televízió készülékek előtt ülő százmilliók ... A Kozmoszplán elindult az 55 millió kilométerre száguldó ismeretlen, titokzatos bolygó felé... * III. Tíz órával azután, hogy a Kozmoszplán fénye tűzcsóvát húzva maga után elhagyta a Földet, már az ötödik millió kilométer felé közeledett. Az Ural hegység táján napsütötte délután volt, az óceánon túl pedig kora délelőtt. Az Amerikai Űrhajózási Centrum tudósai lázas igyekezettel és figyelemmel követték az "rhajó útját. Nem egy tudós elragadtatással beszélt a Kozmoszplánról és főként az keltette fel az óceánon túli tudományos világ érdeklődését, hogy az Ikarusz II-ről automatikusan leadott televíziós felvétel nyomán kialakult vélemény egy marsbeli atomrobbanásról — megfelel-« a valóságnak? Á tudósok nagy része igennel felelt, hiszen — akárcsak szovjet kollégáik — a felvételen világosan megfigyelhették a különös pusztulás jónéhány olyan jellemzőjét, mely nukleáris robbantást bizonyít. A Centrum parancsnoka, Hastings tábornok egész éjszaka dolgozószobájában tartózkodott és ezekben a percekben türelmetlenül várta a kormány titkos értesítését. Tíz óra után néhány perccel magához kérette a Centrum különböző osztályainak vezetőit: Home tábornokot, Cording és Brown ezredeseket. A három magasrangú katona egyszerre érkezett. Hastings türelmetlenségét és izgatottságát nehezen tudta leplezni, és miután helyet mutatott beosztottjainak, azonnal megszólalt: — Remélem, uraim, nem lepődtek meg azon, hogy idekérettem önöket... Sőt, biztos vagyok abban is, hogy tudják már, miről lesz szó. — Sejtjük, tábornok úr — bólintott Brown ezredes, a Centrum nukleáris szekciójának parancsnoka. Hastings tábornok éppen folytatni akarta szavait, amikor halk berregéssel hívást > jelzett íróasztalán a rádiótelefon. A tábornok a készülékhez sietett, lenyomott egy apró gombot. — Tessék. Kellemes csengésű női hang szólalt meg a készülék hangszórójából. SASS ERVIN — Folytatjuk. —
