Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-12 / 241. szám
I960, október 12. SZOLNOK MEGYEI NEPLAÍ Az utolsó negyedévben Több mini 80 ezres vesznek részt a mezőgazdasági szakmunkás- képzésben Hétről hétre egyre jobban közeledünk az év befejezéséhez, mindinkább sürgetővé válik a mulasztásaink pótlásai hogy maradéktalanul teljesíteni tudjuk évi tervelőirányzatunkat, elkerüljük az évvégi hajrát. Már most számítsunk arra, hogy a következő hónapokban egyre több nehézséggel kell megküzdeni, — így a hideg miatt rosszabbo ó munkakörülményekkel, szállítási problémákkal. Megyénk üzemeiben általában, véve kedvező a termelés eddigi alakulása, mégis van tennivaló. Nézzük csak sorjában. A harmadik negyedévben 15 fontosabb cikk közül mindössze kettőben nem értük el a tervezett szintet, a többiből túlteljesítettük előirányzatunkat — így például pasztőrözött vajból mintegy 13, lisztből 19 százalékkal. A tavalyi termelési szintet jelentősen túlszárnyaltuk a fontosabb cikkek előállításában, vasöntvényből például közel egyharmaddal gyártottunk többet, mint a múlt év azonos negyedében. A háromnegyedév termelése i. kedvezően alakult, ha a mennyiséget nézzük. Többek között mintegy 4,5 millió téglát, 800 garnitúra konyhabútort, 800 ezer pár cipőt, közel 200 tonna szulfitcellulózt állítottunk elő terven felül. Az előirányzaton felül előállított termékek értéke csupán az első nyolc hónap során elérte az 50 millió forintot. Az össztermelés százalékkal magasabb, mint 1959 azonos időszakának termelési eredmé-' nye. A mennyiség azonban nem minden. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a tervek túlteljesítése mellett a termelékenység, a termelési költségek alakulása nagyon fontos. Megyénk iparában éppen ezekkel van a legtöbb probléma, az év végéig tartó ..finisben” e cél érdekében kell leginkább munkálkodnunk. Milyen tények figyelmeztetnek erre? Elsősorban az, hogy az első félévben a termelésnek csak egyharmada származott a termelékenység fokozásából. A harmadik negyedév kezdetén már kedvezőbben alakult a helyzet, de a lehetőségeket még koránt sem használtuk ki. Milyen gátló okok játszottak és játszanak közre? Mindenekelőtt a tervezettnél magasabb létszám foglalkoztatása. A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalatnál a munkások állományi létszáma a harmadik negyedévben a — tervszómhoz viszonyítva — elérte a 130 százalékot. A Tisza Bútorgyárban közel 10, a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban közel négy, a Tiszamenti Vegyiművekben több, mint öt százalékkal Haladta meg a tervezettet. De nemcsak a munkások, hanem az alkalmazottak száma is az előirányzat felett van. A munkások és alkalmazottak együttes átlagos állományi létszáma például a Tiszamenti Vegyiművekben — a terv- számhoz viszonyítva — 107.6 százalék, a Tisza Bútorgyárban pedig 112.6 százalék. A terv túlteljesítése tehát néhány üzemünkben nem mentes a szépséghibáktól. Nem a műszaki színvonal, a technológia fejlesztése útján, hanem egyszerűen létszámnöveléssel érték el jelentős részben. Mivel a létszámgazdálkodásban tapasztalható fegyelmezetlenség nem újkeletű, ideje lenne, ha az üzemi pártszervezetek is behatóan foglalkoznának ezzel a kérdéssel, s a vállalatok felettes szervei is hatékony intézkedéseket foganatosítanának ezzel kapcsolatban. Az üzemi veszteségidők pontos felmérésével, okaik kutatásával és megszüntetésével sokat el lehetne érni. Erre is figyelni kellene, gondolva arra, hogy a létszám- növelés nem az egyetlen, s nem is a legcélravezetőbb módja a termelés fokozásának. Sok minden bizonyítja ezt. Ma már, a fejlett technika századában nem a kézierővel végzett munka az elsődleges. Csak a technológia korszerűsítése, a műszaki színvonal növelése hozza meg a kellő eredményt, csakis így fokozhatjuk a termelékenységet. Hiába foglalkoztattak például a tervezettnél nagyobb létszámot néhány üzemünkben, a tervet még ilyen áron is csak je- ’potős túlórával teljesíthették túl. A jászberényi Aprító- géngyárban például tavaly sokkal több túlórát használtak fel, mint 1958- ban. s 1960. első felében a túlórák száma tovább emelkedett. Ugyanakkor a munkaidő kihasználása messze elmaradt a 100 százaléktól, tehát jobb munkaszervezéssel volna mód a túlórák számának csökkentésére. A következő hónapok során az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a termelés gazdaságosabbá tételére is. A fontosabb cikkek termelési költsége csökkent ugyan — (így az égetett tégláé, az egyirányú tárcsásboronáé, a konyhabú- toré, stb.) de néhány — a tanácsiparba tartozó vállalatnál — a veszteség nagyobb, mint az előző év azonos időszakában volt. Mindezeket figyelembevéve mondhatjuk: a mennyiségi tervek teljesítése mellett sok feladatot kell megoldanunk az utolsó negyedévben ahhoz, hogy nagyobb kifogásoktól mentes legyen munkánk. A feladatok valóraváltásának útja sem ismeretlen, megvan a kulcskérdés is: a műszaki fejlesztési fervek előirányzatainak maradéktalan teljesítése. •— sb. — A második ötéves terv végéig a magyar mezőgazdaságban több mint százezer szakmunkást kell kiképezni. A termelőszövetkezeti mozgalom széleskörű kibontakozása az idei őszre megteremtette a feltételét, hogy a három esztendős tapasztalatokra támaszkodva megkezdődjék a mezőgazdaságban is a tömeges szakmunkásképzés. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban ebben az évben több mint SO ezren vesznek részt a szakmunkásképzés valamilyen formájában. A termelőszövetkezetek most ősszel kezdik meg első ízben a mezőgazdasági tanulók szerződtetését. Mezőgazdasági tanulókat összesen 22 szakmában képeznek, ezek közül a termelőszövetkezetek egyelőre tizenkét — három növénytermesztési, három kertészeti és hat állat- tenyésztési — szakmára szerződtetnek. A szakmunkás- képzés három esztendeje alatt a tanulók évente három havi elméleti oktatásban részesülnek. — Én innen el nem megyek addig, amíg ki nem utalnak 3 vagon vetőmagot! — így erőskö- dött Dányi Imre, az abádszalóki Ezüstkalász Tsz elnöke a kunhegyest járási tanács mezőgazda- sági osztályán. Kérését azzal indokolta, hogy a szövetkezetben a tervezett 75 helyett csupán 68 vagon kenyérgabona termett. Arról viszont nem tett említést, hogy a teljesített munkaegységeket a terméscsökkenés ellenére is a tervezett 3,45 kg-al előlegezték s egy-egy tagnak 6—8—10 mázsa búzát osztottak, általában többet, mint a kenyérszükséglet. Itt tehát — ha történetesen 3 kg-al előlegeznek, már meg lehetett volna fogni a hiányzó vetőmagot. Végül is az elnök csak elment, mégpedig kölcsön nélkül. A vetőmagra pedig szükség volt, mert vetni kelleti. S ha megróttuk a járási tanácson tett követelése miatt, feltétlenül dicséretet, elismerést érdemel azért, ahogyan a problémát mégis megoldotta. — Nem tudtak adni — jelentette be otthon. — össze kell gyűjtenünk a a tagoktól a felesleget. Én felajánlok 20 mázsát. A jó példa ragadós. Kis gondolkodás után az ag- ronómus adott 15-öt, ötöt, tizet adtak a brigádvezetők, ötöt ajánlott fel a könyvelő is. Amikor elterjedt a híre, a tagok között is akadt jónéhány jelentkező. Hamarosan együtt volt a hiányzó mennyiség, a tsz pedig kifizette felvásárlási áron. A problémát tehát a járás segítsége nélkül is meg lehetett oldani, s a megoldás mikéntje már igazi közösségi emberekre vall. — k ó s — Önköltségszámítás a termelőszövetkezetekben A megyei termelőszövetkezeti Üzemszervezési Szakbizottság vitája alapján A megyei tanács végrehajtó bizottsága mellett működő Üzemszervezési Szakbizottság a legutóbbi ülésen nagyfontosságú kérdést tárgyalt: az önköltség számítását a terme- ’*c7övetkezetekben. A Vada- si Nándor, megyei tsz főkönyvelő és Tukacs Béla, FM revizor által elkészített ösz- =7esítő, bár még nem mindenben végleges adatokra alapszik, máris gazdag tapasztalatok leszűrését teszi lehetővé. Első és legfontosabb az. hogy az önköltség számítás, a termelés jó megszervezéséhez, a jövedelmező gazdálkodás kialakításához feltétlenül szükséges. Megyénkben először 1958- ban a mezőtúri Sallai, 1959- ben öt, idén pedig 24 tsz "égzett önköltségszámítást. Ez módot ad a gazdálkodás készleteinek vizsgálatára, az esetleges hibák felismerésére. Ugyanakkor irányt mutat a tsz gazdálkodásának fejlesztésére. megmutatja melyek azok az ágazatok, ahol 1 helyi lehetőségek kihaszná- 'ásával a legjövedelmezőbb l°rmelés folytatható. Az önköltségi és jövedelmezési adatok birtokában kellő bigljfflsággal meg lehet határozni tsz-en belül a termelés főirányát, specializálását. Természetesen mindez csak akkor lehet eredményes, ha az adatok pontosak, s azokat megfelelő szakértelemmel dolgozzák fel. Sok, egyébként jó szakembergárdával rendelkező tsz-ben nem e munka hasznosságát, célját, hanem csupán nehézségeit tekintik, s emiatt idegenkednek az önköltség számítástól. Az öcsö- di Szabadság Tsz például hozzáfogott, de aztán — minden bizonnyal saját kárára, — abbahagyta. Bár az FM utasítása alapján önköltséget és jövedelmezőséget az összes ágazatokra vonatkozóan év végén kell számítani, mégis néhány tsz az évközi elemzés érdekében már félévkor kigyűjtötte a rendelkezésre álló adatokat. Ezek az állattartási ágazatok költségeit tartalmazzák és meglehetős érdekes képet mutatnak. Először is azt, hogy az értékelt tsz- ek önköltségének alakulásában igen nagyok az eltérések. Ennek ellenére levonható, az a csaknem általános következtetés, hogy igen drágán termelünk. Magas a süldőnevelés, tejtermelés és baromfitartás önköltsége. A süldő önköltsége a hosszú, 10—12 hónapos tenyésztési idő és a nagy elhullási százalék miatt magas. Szarvasmarháinknál, de a sertéseknél sem kielégítő a takarmányértékesítés foka; a baromfitartást megint csak a helyenkint magas, elhullási százalék teszi költségessé. Részletesebb elemzésbe azért nem bocsájtkozunk, mert az önkölségszámítás jelenleg még kezdeti szakaszán tart, az adatok nem mindig pontosak, egyes tételeket nem annak az ágazatnak a terhére írnak, ahová kellene. A szakemberek számára azonban így is sokat mond. A magas önköltségek miértje a termelés szervezetlenségében, az alacsony gépesítési fokban, hozzánemértésben, stb. keresendő. Elhamarkodott következtetéseket, különösen fél vagy egyéves adatokból, nem szabad levonni. Ha például azt mutatják, hogy egy ágazat jövedelmező, ebből nem következik az, hogy a jövő évben annak termelését mindenáron hajszoljuk, mert úgylehet, csak abban az évben, az akkor érvényesülő termelési viszonyok mellett volt jövedelmező. Ne igyekezzünk megszabadulni azoktól a termelési ágaktól sem, amelyek veszteségesnek látszanak. Mielőtt bármilyen intézkedést tennénk, próbáljuk ki az önköltség csökkentésnek, a jövedelmezőség emelésének ismert és bevált módszereit. Törekedni kell a termelés mennyiségének növelésére, a termelés költségének vagy legalább a közvetett költségek (belső szállítás, improduktív fuvar, stb.) csökkentésére. A megyei Üzemszervezési Szakbizottság amellett foglalt állást, hogy a következő évben a gazdaságilag fejlettebb tsz-ekben — számszerint 60-ban *— kezdjék meg az önköltség és .jövedelmezőség számítást, a többi tsz-ben pedig legalább összehasonlító adatokat kell gyűjteni. Az egyes termények és termékek önköltségét vizsgálva mindig az okot kell megállapítani, s a magas költség okát kell megszüntetni, vagy olyan körülményekről kell gondoskodni, hogy a költségek minden vonalon csökkenjenek. Az Üzemszervezési Szak- bizottság megállapodott abban is, hogy az önköltség csökkentésének lehetőségeiről, módjáról külön kiadványt bocsájt rövidesen a tsz ek rendelkezésére. s A hitetlen agronómusok A tavasz óta a nyár folyamán Vágó Mihály, a szajoü Vörös Csepel Termelőszövetkezet elnöke és Tóth Imre, a tsz föag- ronómusa gyakran hangoztatták mezőgazdasági szakemberek előtt, hogy van nekik egy 30—35 ezer tőáUományú öntözött kukoricatáblájuk, amelyről 70 mázsás termést várnak. A kukoricatörés közeledtével gyakran megkérdezték a szomszéd termelőszövetkezetek agronómusai: meglesz-e a csodás 70 mázsás termés az egy holdról. — A két szövetkezett gazda váltig bizonygatta: meg bizony, gsetleg mi tagadás — nem hitték éL Erre Vágó Mihály és Tóth Imre — hogy emlékezetes legyen a kísérleti parcella —* meghívta a járás valamennyi agronómusát és a járási tanács mezőgazdasági osztályának szakembereit kukoricatörésre. Bizony, a Járás agronómusai" nak még a szemük is felakaut, amikor estefelé lemázsálták a kukoricát, mert mikor a 180 zsák súlyát kivonták az összegből, kiderült, hogy egy holdról 93,29 mázsa csöveskukorica termett. A bizonyság kedvéért ime néhány fénykép a hitetlenkedő agronómusokról kukorieatörés Dávid Lajos, a rákőczifalvi Béke Tsz agronómnsa még törés közben sem hiszi, hogy meglesz a 70 mázsás termés. — Most már elhiszem, hogy egy holdon 92 mázsa 29 kilogramm termett, = ismeri el Ferenczi Imre, a tiszajenői Lj Ravasz TermeliiSüyyettoiSkt agroj^t&i&a,
