Szolnok Megyei Néplap, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-22 / 250. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960 .október 22. Hruscsov elvtárs a moszkvai dolgozók beszéde nagygyűlésér1 (Hruscsov elvtárs beszédének első részét tegnapi számunkban közöltük. Mai számunkban a beszéd befejező részét közöljük.) Van olyan erő, amely ellenáll az imperializmusnak, a szocialista országok, amelyeknek politikáját nemcsak saját országuk népeinek érdeke irányítja hanem az egész világ népeinek, a munka minden emberének érdeke. És ezek az erők, nemcsak a szocialista humanizmusra támaszkodnak. Támaszkodnak saját szocialista gazdaságukra, saját hatalmas fegyveres erőjükre, amellyel meg tudják védelmezni a szocialista országok állami érdekeit. A mi erőnknek az a titka, hogy a szocialista országok érdekei azonosak a világ minden dolgozójának, tehát a tőkés országok népeinek érdekeivel is — jelentette ki Hruscsov —. Majd rámutatott: A háború és a béke kérdésében szó sem lehet semlegességről, mert minden nép békét akar, tehát valameny- nyiüknek harcolniok kell a békéért, az új háború veszedelme ellen. A béke és a háború erőinek elhatárolódása gyorsulni és fejlődni fog, s ez a folyamat növelni fogja a békéért harcoló erőket A semleges országok népei történelmi válaszút előtt állnak — mondotta ezután. Az imperialista tábor be akarja vonni őket a fegyverkezési hajszába, emberi és anyagi erőforrásaikat a háború szolgálatába kívánja állítani. A népek szocialista családja más utat ajánl a fiatal államoknak: ne vegyenek részt a fegyverkezési versenyben, a szocialista államok testvéri segítségével fejlesszék gazdaságukat és kultúrájukat, ne tűrjék a belügyeikbe való beavatkozást Lehet-e arról beszélni, hogy miképpen választanak majd a népek? Még kételkedni sem lehet benne, hogy a béke és a szabadság útját választják majd és nem a háború és az újabb rabság útját. S ez a választás mérhtetlenül megnöveli a béke erőit. A szocializmusnak és a béke erőinek növekedése következtében a nemzetközi porondot. nem az imperializmus javára alakultak az erőviszonyok. Helytelen lenne, ha parlamenti sablont alkalmazva, próbálnánk most meghatározni a szocializmus és a béke, valamint az imperializmus erőviszonyait Végső fokon nem az egyik vagy a másik oldalon — a szocializmus vagy az imperializmus oldalán felsorakozó államok száma dönti el az erőviszonyokat. A béke erői — erősebbek E-ael világosan tisztában kell lennünk, hogy a valóságnak megfelelően értékeljük erőinket, ne kicsinyeljük le a békepolitika megvédéséDen fennálló lehetőségeinket. A Szovjetunió a békés együttélés politikáját követte és követi ma is. De mi nem kö.iyörgünk a békás együttélésért. Ezt a politikát azért javasoljuk, mert józanul mérlegeljük a világon jelenleg kialakult erőviszonyokat. Minden nép elérkezik a szocializmusba, a kommunizmusba. Ez a társadalom fejlőd ásének törvényeiből következik. Mondhatnák egyesek: ha a mi erőnk meghaladja ellenfeleink erejét, akkor miért ne oldjuk meg a vitát háborúval? Miért ne gyorsítsuk meg a történelem haladását? De a történelem nem igásló, ostorral nem lehet gyorsabb haladásra késztetni. A mar- xizmus-leninizmus mindig az agresszió, az imperialista rablóháborúk ellen foglalt állást. Ezért ha a polgári politikusok azt állítják, hogy a békés együttélésre csak ideiglenesen van szüksége a Szovjetuniónak, s hogy mi, kommunisták csupán az alkalmat várjuk a háború kirobbantására, más államok politikai és társadalmi rendszerének megváltoztatására, azt mondjuk: önök hazudnak. Ezután részletesen ismertette a Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre kidolgozott tervét. Várjuk a nyugati leszerelési javaslatokat. Macmillan angol miniszter- elnök úr New Yorkban valami olyasmit mondott, hogy a leszerelési tárgyalások 5—10 évig tarthatnak. De hiszen a fegyverkezési verseny nem szűnik meg! — Ma még csak három vagy négy országnak van nukleáris fegyvere. De mi lesz öt-tíz év múlva? Akkor már sok országnak lesz. Mi ellene vagyunk minden halogatásnak az olyan fontos kérdésben, mint a leszerelés és nem vagyunk hajlandók végeláthatatlan tárgyalásokkal félrevezetni a népeket. Javaslataink teljesen reálisak. Ragaszkodunk az olyan tárgyalásokhoz, amelyek hasznos eredményekhez vezetnek, s ellenezzük az olyan tárgyalásokat, amelyek csak megzavarják az emberek fejét, becsapják a népeket. Nyugaton valaki azt mondja, hogy a Szovejtunió propagandacélokból terjesztette a közgyűlés elé javaslatait. — Nem félünk az ilyen vádaktól: mi nem háborúra hívunk fel, hanem követeljük a tartós béke feltételeinek megteremtését. Ezt a fajta propagandát a jövőben is folytatni fogjuk. Átfogó leszerelési javaslataink elhangzottak, a nyugati hatalmak is tegyék meg a maguk javaslatait. Üljünk le a tárgyalóasztalhoz ás pontról pontra konkrétan vitassuk meg, mi fogadható el és mi nem. Hozzá kívánom fűzni, hogy a béke biztosításáért és így a leszerelésre és a fegyverzetek megsemmisítésére vonatkozó megegyezés eléréséért nem lehet a felelősséget csupán azokra az országokra hárítani, amelyelmek van atomfegyverük. Ez helytelen és veszélyes dolog lenne. Nincs olyan nép, amely közömbös lenne a leszerelés megoldása iránt. Ha valamelyik iparilag gyengén fejlett és megfelelő erejű hadsereggel nem rendelkező ország nem hajlandó együttműködni a leszerelés megoldásában, ezzel nem csökkenti, hanem éppen fokozza azt a veszélyt, hogy a még soha nem látott nukleáris háború nyomorúságait magára, népeire, az egész világra zúdítja. Minden nagy vagy kis népnek, minden erős vagy gyen- ,ge államnak a leszerelés és a fegyverzetek megsemmisítése megoldásáért ugyanolyan odaadással és kitartással kell küzdenie, mintha saját szabadságáért és függetlenségéért harcolna. Mi következetesen bebizonyítottuk, hogy a békés együttélés politikája nem taktikai fogás, hanem a Szovjetunió külpolitikai fő vonala, amelyet a nagy Lenin örökül hagyott ránk. Mi ezt az álláspontot követtük és a jövőben is ezt követjük majd! A szovjet kormány az igazi leszerelés híve volt és ma is annak a híve. Ezt tettekkel bizonyította be, amikor ismételten és egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit. Ha Anglia és szövetségesei — az Egyesült Államok, Franciaország és a többiek — ugyanilyen igazi leszerelési óhajt tanúsítanak, akkor a leszerelési egyezmény megvalósításának útjából elhárul a legfőbb és a legfontosabb akadály, akkor feltárul a leszerelés útja. Az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alapvető tételeinek tervezetét is az ENSZ elé terjesztettük. — Ez a tervezet a szerződés feltételeinek teljesítését biztosító nemzetközi ellenőrzés és felügyelet szigorú és részletekre kiterjedő rendszerének pontjait is tartalmazza. Most a nyugatiakon a sor. Igaz, hogy miután mi New Yorkból elutaztunk, ezek a hatalmak újabb javaslatokat terjesztettek a közgyűlés elé. Az egyik ilyen javaslat — az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország javaslata — szerzőinek véleménye szerint a leszerelési probléma megoldásának elveit tartalmazza. A másik javaslat, Anglia javaslata, egy szakértő bizottság megalakítását indítványozza — mit gondolnak, mi célból: az ellenőrzés kérdéseinek tanulmányozására! Mintha az a 15 év, amely eltelt a leszerelés, különösképpen az ellenőrzés kérdésének megvitatásával, nem lett volna elegendő! Mindkét javaslat azt tanúsítja, hogy a nyugati hatalmak még mindig nem készek komolyan foglalkozni a leszereléssel, s hogy továbbra is a fegyverkezési hajsza álcázására használják fel a leszerelési tárgyalásokat beleértve a most folyó közgyűlés tárgyalásait is. Ha a nyugati hatalmak nem kívánnak az általános és teljes leszerelés útjára lépni, akkor joggal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ma nem készek a leszerelésre, de ezt nem. merik nyíltan megmondani népeiknek, mert az Egyesült Államok, Anglia és valamennyi ország népe leszerelést akar. A Szovjetunió továbbra is következetesen és kitartóan harcolni' fog a leszerelésért, a népek békéjének és biztonságának megszilárdításáért. Mint már New Yorkban mondottam, a leszerelés kérdését nyilván nem lehet a közgyűlésnek ezen az ülésszakán megoldani. Szükségesnek tartjuk tehát egy rendkívüli ülésszak összehívását, csakis ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A rendkívüli ülésszakot, véleményünk szerint, jövő év március-áprilisában lehetne összehívni Ha a rendívüli ülésszak munkájában résztvevő állam- illetve kormányfők megtalálják a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés kérdésének elvi megoldását, akkor nyilván további munkára lesz szükség, de már szűkebb körben. Az állam-, illetve kormányfők például meghatározhatnák az általunk javasolt bizottság munkájának irányvonalát. Ismétlem azonban, a leszerelés elvi, alapvető kérdéseit csak a kormány-, illetve az államfők részvételével lehet megoldani, mivel túlságosan nagy az államok közötti bizalmatlanság és a kormányok túlságosan eltérően közelítik meg e kérdés megoldását. — Értelmesen és bátran, államférfiúi bölcsességgel kell e kérdéshez nyúlni, hogy a helyes útra vezessük az ENSZ szekerét. Kik tehetik ezt meg? Csak azok, akik bírják népük, kormányuk teljes bizalmát Szabadságot és függetlenséget a gyarmati népeknek! Elvtársak! A Szovjetunió a legnagyobb eréllyel felvetette az ENSZ 15. közgyűlésén a gyarmati rendszernek, a múlt századok barbársága és vadsága eme ocsmány maradványának teljes és azonnali felszámolásáról szóló kérdést. A gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot az ENSZ sok küldöttsége helyeselte és jóváhagyta; e nyilatkozat forró támogatásra talált minden szabadságszerető nép körében. A szabadságszerető népek nagy sikert arattak. A közgyűlés nagy fontosságú kérdésnek nyilvánította a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló szovjet javaslatot és a közgyűlés plenáris ülése elé utalta. E kérdés fontosságának elismerése nagy erkölcsi elégtétel a Szovjetunió számára, s ugyanakkor a gyarmati rendszer ellen harcoló erők nagy győzelme. A közgyűlésen olyan helyzet alakult ki, hogy még az imperialista gyarmattartó államok is kénytelenek voltak beleegyezni, hogy ezt a kérdést teljes ülésen vitassák meg. Be kell vallanom, hogy mielőtt New Yorkba utaztam, kormányunk megtárgyalta a közgyűlés kérdéseit, s lehetségesnek tartottuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a Szovjetunióval együtt fog szavazni e javaslat plenáris ülésen való megvitatása mellett. A szovjet kormányfő ezután rámutatott: a gyarmatosítók tevékenysége a népek leigázásában, a bennszülött lakosság irtásában jutott kifejezésre. Majd így folytatta: Lehet, hogy az imperialisták szavakban síkraszállnak majd a gyarmati népek felszabadításának szükségessége mellett, de inkább olyan tervet javasolnak majd, hogy hosszú évekre kell elhalasztani a gyarmati népek szabi dságának és függetlenségének megadását. Azzal takaróznak majd, hogy — úgymond — nincsenek szakemberek, képzetlen a nép, nem készült fel az önkormányzatra, tehát a rabszolgakereskedők ilyen „elméleteit” hangoztatják majd. Ha a gyarmatosítók továbbra is akadályozni fogják a gyarmati népek felszabadítását, akkor az elnyomott népek természetesen keményebben harcolnak majd felszabadulásukért. És ki !s fogják vívni szabadA közgyűlés olyan határo- za.Dt is hozott, hogy teljes ülésen vitatja meg a kongói kérdést is. A szovjet küldöttség, a többi szocialista ország delegációi, valamint az ázsiai és az afrikai országok több képviselője a közgyűlésen helyesen értékelte a Kongóban kialakult helyzetet, és azt a csúf szerepet, amelyet az ENSZ titkársága játszott Kongóban. Lehetetlen lemosni a gyalázatot az ENSZ-ről azért a politikáért, amelyet Kongóban az ENSZ titkársága Hammarskjöld főtitkár vezetésével folytatott. Hammarskjöld úr és képviselői igyekezetének köszönhető, hogy a kongói nép által választott törvényes parlamentet, továbbá a parlament által alkotmányosan megalakított Lumumba-kormányt de- zorganizálták és megbénították El kell ismernünk, hogy a nemzetközi helyzet továbbra is feszült. Az Egyesült Államok agresszív körei nem mondanak le agresszív cselekményeikről, provokációs berepüléseikről más államok —, elsősorban a Szovjetunió területe fölé. Sgfc, Nemrég a sajtóban olyan közlés jelent meg, hogy a Pentagon rakétákkal és nukleáris fegyverekkel ellátott tengeralattjárókat szándékozik küldeni a Szovjetunió partjainak közelébe. Az amerikai tábornokoknak és tengernagyoknak tudniuk keli, hogy nekünk is vannak rakétákkal felságukat! Kétség nem férhet hozzá, hogy a szabadságszerető népek segítő kezet nyújtanak . íajd azoknak, akik a gyarmatosítók ellen, a népek szabadságának elnyomói ellen harcolnak. Senki sem akadályozhatja meg a történelem által halálra ítélt gyarmati rendszer csődjét. Már üt a gyarmati rendszer utolsó órája, szabadok lesznek a gyarmatok népei! szerelt atommeghajtású tengeralattjáróink. Mi lesz, ha mi is erre az útra lépünk és a mi tengeralattjáróink Amerika partjainak közelében fognak cirkálni. Ez nem más, mint „a háborús szakadék szélén táncolás” bűnös politikája, amelyet Dulles hirdetett meg, s amelyet politikájának örökösei folytatnak. Ez a hidegháború útja, amely melegháborúba torkollhat. A szovjet—amerikai kapcsolatok a legutóbbi időben megromlottak. Ez nem a mi hibánkból történt így. De bármennyire is elhide- gült a szovjet—amerikai viszony, mi folvtatni fogjuk a békés együttélés lenini politikáját. Meggyőződésünk, hogy eljön az az idő, amikor megjavulnak államaink, népeink, kormányainak kapcsolatai. De ahhoz, hogy közelebb hozzuk ezt az időt. s hogy elvegyük a Pentagon. az amerikai agresszív- körök kedvét a szovjetelle- nes provokációktól, arra van szükség, hogy népgazdaságunk gyorsan fejlődjék, tudományunk a kellő színvonalon legyen, hadseregünk pedig rendelkezzék a legkorszerűbb fegyverekkel Minden erőnkkel biztosítanunk kell, hogy szüntelenül emelkedjék a munkatermelékenysége, fejlődjék a gazAz ENSZ gyalázatos szerepet játszott Kongóban daság, a tudomány, a kultúra, emelke5jék a nép élet- színvonala, mert a tőkésrendszerrel vívott békés versengésben így tudjuk a gyakorlatban bebizonyítani a szocializmus nagy előnyeit, a marxi-lenini eszme hatalmas erejét. A szovjet emberek nagyszerű sikerekkel ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóját Hazai sikereinkről igen meggyőzően tanúskodik a központi statisztikai hivatal minapi közleménye az év első kilenc hónapjának tervteljesítéséről. A rendkívül gyorsan fejlődő szocialista ipar évről évre jelentősen túlteljesíti tervfeladatait. Az elvtársak valószínűleg emlékeznek rá, hogy 1946. elején, mikor a párt kidolgozta népgazdaságunk háború utáni fejlesztésének tervét, az a volt a cél, hogy háromszorosára növeljük az ipari termelést, érjük el évi 60 millió tonna acél és 60 millió tonna kőolaj termelését. Az volt a feltételezés, hogy a terv teljesítéséhez 15 évre, sőt talán ennél is többre lesz szükség. Hogyan teljesítette ezt a feladatát a szovjet nép: Elmúlt tizenöt esztendő és hazánkban az ipari termelés nem háromszorosára, hanem hatszorosára növekedett. Ma a Szovjetunió évente 65 millió tpnna acélt és több, mint 145 millió tonna nyersolajat termel. Ugyanilyen sikeresen fejlődik mezőgazdaságunk, folyik művelődésünk fejlesztése. Hruscsov elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a szovjethatalom éveiben az értelmiségi dolgozóknak több, mint 20 milliós hadserege jött létre. Már kézzelfogható eredmények vannak a fizikai és a szellemi munka között fennálló különbség megszüntetésében is. Majd így folytatta: Lehetne még sok más hasonlóképpen meggyőző példát idézni arról, hogy a nagy cél. a kommunizmus felé vezető úton szilárdan haladva, milyen kiemelkedő sikereket aratott hazánk. Kedves elvtársak! Jő két hét múlva együtt ünnepeljük meg az Októberi Szocialista Forradalomnak, az emberiség története legnagyszerűbb forradalmának 43. évfordulóját. Örömteli, kellemes érzés hogy az új, kommunista világ nagy építője, a szovjet nép “ kommunista pártjának vezetésével — rendkív>‘!1 nagy sikereket aratott. Bátran haladunk tovább, hűen a legyőzhetetlen marxilenini tanításhoz, s nincs a világon olvan erő. amely megállíthatná a népek haladását ragyogó céljuk felé. Éljen lenini kommunista pártunk, a kommunizmus építésének lelkesítője és szervezője! Éljen szocialista hazánk, az egész haladó emberiség dicsősége és büszkesége! Éljen a szocialista orszá- •mk hatalmas tábora! Éljen a tartós világbéke! »
