Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

1960. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Manapság egyre többet be­szélnek az új ipari forrada­lomról. E fogalom alatt a termelőmunka minél na- gyobbfokú gépesítését, a megmunkálási folyamatok korszerűsítését, az automati­zálást, egyszóval a technikai haladást értik. S bár hazánkban a máso­dik ötéves terv idején is csak a kezdeti lépéseket tesszük meg az automatizálásra (s megyénk üzemeiben még azt sem), szükséges, hogy a tech­nikai fejlődésre minél na­gyobb figyelmet fordítsunk, minél nagyobb erőt összpon­tosítsunk. A következő évek­ben, a szocializmus alapjai­nak lerakása idején még- inkább érvényt kell szerez­nünk annak a politikának, mely az árak csökkentésére, a keresetek növelésére, a munkaidő csökkentésére, a jobb nyugdíjellátásra, stb. irányul. A kezdet jó. Az idén például a Tiszamenti Vegyi­művekben, s még néhány munkahelyünkön már csök­kentett munkaidőben dolgoz­nak a munkások. Ahhoz azonban, hogy a munkaidő­csökkentés, s általában az életnívó javítása szélesebb- körű és nagyobbmérvű le­gyen, a termelőerők gyors­ütemű fejlesztésére van szük­ség. A termelőerők fejlesztése szempontjából viszont döntő jelentőségű a technikai hala­dás meggyorsítása. Kihat ez a gazdasági helyzetre, s azon keresztül a társadalmi életre is. Közismert, hogy a szocia­lista társadalmi rend győzel­mi szempontjából milyen fontos a munka termelékeny­ségének fokozása. Gondosan tervezett és végrehajtott mű­szaki fejlesztés nélkül nem valósítható ez meg. Üzemeink műszaki fejlesz- tésévél kapcsolatban sok hasznos ötlet, javaslat látott már napvilágot. A fejlesztés lehetőségei ezek szerint is nagyok, általában jóval na­gyobbak, mint a megvalósí­0Használjuk ki a műszaki fejlesztésben rejlő lehetőségeket tásukhoz rendelkezésre álló erőforrásaink. Ezért a gaz­dasági vezetésnek és üzemi pártszervezeteinknek a mű­szaki fejlesztés szorgalmazása mellett bizonyos csoportosí­tást kell végezni. A mielőbb valóraváltható, viszonylag kis beruházást igénylő, esetleg saját erőből is megoldható — s amellett égetően szüksé­ges műszaki intézkedésekre kell elsősorban összpontosí­tani figyelmüket. Csakis így tudnak megbir­kózni a termelés során rájuk háruló feladatokkal. Szolnok város minisztériumi iparhoz tartozó üzemeiben 1960-ban a termelést az előző évhez viszonyítva 11, a termelj kenységet 7 százalékkal ken növelni. Ilyen célkitűzések alapos munkát, a termelés alakulásának állandó és ala­pos elemzését teszik szüksé­gessé. Ezért jár el helyesen a Szolnok városi pártbizott­ság, mikor rendszeresen fi­gyelemmel kíséri az üzemek műszaki fejlesztési program­jának alakulását. Már a ter­vek elkészítése idején felhív­ta a pártszervezetek figyel­mét többek között arra, hogy a műszaki fejlesztésnek a gyártmányok önköltségének csökkentésében is meg kell nyilvánulnia. Részben ennek is betudható, hogy a Mező- gazdasági Gépjavító Válla­latnál egy év alatt 21 ezer forintról 10 ezer forintra csökkent a Zetor motorok felújítására fordított javítási költség. A termelés növekedése eoyre jobban a termelékenység fokozásából adódik A pártbizottság útmutatása nyomán az üzemi pártszer­vezetek hathatós intézkedé­seket tettek a műszaki fej­lesztés érdekében. A szolnoki Járműjavító Vállalat párt- bizottsága például felülvizs­gálta a gépbeszerzést, a gé­pek üzemeltetését, s ennek nyomán javaslatukra 32 el­avult gépet vontak ki a ter­melésből, helyettük nagytel­jesítményű gépeket állítva üzembe. Az Alföldi Kőolaj- fúrási Üzemnél kezdeményez­ték a lyukcementezési mun­kák új módon való végzését. A gépek jobb kihasználása érdekében a Tisza Bútor­gyárban rátértek a kétmű- szakos termelésre, s ennek eredményeként hároméves tervüket már május elsejére befejezték. Mindez elősegítette, hogy az idén Szolnok városi vi­szonylatban a termelésnöve­kedésnek több mint fele a termelékenység fokozásából adódik. Nagy eredményként köny­velhető el ez, hiszen az elő­ző évek során a termelékeny­ség fokozásában nem értünk el soha ilyen arányt. Néhány üzemünk különösen kiváló teljesítményt nyújtott? A Szolnoki Papírgyárban pél­dául a termelésnövekedésnek mindössze 15.7 százaléka adó­dik a létszámemelésből, a Hogyan tovább? többi a termelékenység foko­zásából. Bizonyára még nagyobb eredményekkel lehetne dicse­kedni, ha szélesebbkörű pro­pagandát és szervezőmunkát fejtettek volna ki a műszaki fejlesztés érdekében. Sok esetben tapasztalható példá­ul, hogy a műszakiak csak a kisebb-nagyobb napi terme­lési gondok megoldásán fá­radoznak, s a nagyobb szak­tudást igénylő technikai és technológiai feladatok kidol­gozására és megoldására nem fordítanak kellő energiát. Erre is visszavezethető pél­dául, hogy a Járműjavítóban igen hosszú a mozdonyok át­futási ideje. Közel 70 napot vesz igénybe, míg a fejlettebb államokban, — például a Szovjetunióban — mindösz- sze 12 nap az átfutási idő. Az üzemi tanácsok, a műsza­ki tanácsok, s a szakszerve­zetek mellett működő műsza­ki bizottságok is többet tud­nának tenni, ha a párt-, illet­ve a szakszervezetek jobban irányítanák azokat. Esetenként a pártszerveze­teknek s —• főleg a kisebb üzemekben — sokoldalúbban, mélyrehatóbban kellene vizs­gálni, hogy milyen okok fé­kezik a munka ütemét, mi­lyen műszaki intézkedésekre van szükség. f A hároméves terv befeje­zésének, az új 'ötéves terv megalapozásának évében va­gyunk. Üzemeinkben a cél: többet, jobbat, gazdaságosab­ban. E cél valóraváltása megköveteli, hogy minden üzemünkben, vállalatunknál kutassák a belső tartaléko­kat, s mielőbb aknázzák is ki. Nem kell arra gondolni, hogy csak valami bonyolult, nehezen kiagyalt feladat megoldásával érhetnek el célt. Kellő megbecsüléssel kell kezelni a kisebb, lát­szatra nem sokat nyújtó, ösz- s^°sségében mégis igen jelen­tős módosításokat is. Hadd említsünk egy példát: Nálunk egy-egy műszak alatt alig néhány fordulót tesznek a tüzelőt szállító gép­kocsik. Sok időt elrabol a fel- és lerakodás- A szom­szédos Csehszlovákiában le­ereszthető lábú tartályokba pakolják a szenet. A gépko­csi a célnál nem időz néhány percnél tovább. Leeresztik a tartály lábát, s a kocsi egy­szerűen kigördül alóla, megy a következő tartályért. A tar­tályból kisebb porral, sze­méttel lehet szállítani a tüze­lőt, s városon ez sem utolsó szempont. A fő azonban az, hogy ezzel a módszerrel egy­egy gépkocsit a mienknél kö­zel háromszor jobban kihasz- nak. Amikor a kevés kocsira panaszkodunk, jó volna ilyen megoldásokra is gondolni. Ugyanígy van és volna le­hetőség más munkaterülete­ken is a nagyobb eredmények könnyűszerrel való elérésére, ha kellő megfontolással, sok­oldalúan mérlegelnénk a meg­oldás módjait. Vegyünk né­hány példát Korszerűsítsük a gyártástechnológiát Megyénk üzemeiben több olyan korszerű gépet beren­dezést gyártanak, melyek ke­resett cikkek a nemzetközi piacon. Elég itt a Fémnyomó- és Lemezárugyárban készí­tett, Heller-Forgó féle léghű­tőelemekre, a jászberényi Ap­rítógépgyár gumikeverő hen­germűveire, érctörő gépeire, cementgyári berendezéseire, stb. utalni. A korszerű gyárt­mányok megmunkálása azon­ban, s főleg a festése, né­hány üzemünkben elmaradt technológiával történik. Jó példáért pedig nem kell a szomszédba menni. A jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban már ré­gebben megvalósították az elektrosztatikus festést és si­kerrel alkalmazzák a külön­böző hő- és savhatásoknak kitett alkatrészeknél a mű­anyagbevonatot is. Az üljem műszaki vezetői már régen felajánlották, hogy a kisebb alkatrészek felületi kezelésé­re alkalmas elektrosztatikai festési eljárás megvalósításá­hoz szívesen adnak szakmai tanácsot. Üzemeinkben azon­ban nem nagyon ragadják meg ezt az alkalmat. S más, fejlett festési el­járások sem hódítanak kellő tért. Pedig hasznuk vitatha­tatlan. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban például a közelmúlt hóna­pokban bevezették a meleg- festékszórást. Melegen a fes­ték jobban köt, vastagabb rétegben juttatható a gyárt­mányok felületére. Hideg- festékszórásnál az alapfesték és a fedőzománc két külön munkafolyamat folytán ke­rül a termékre. Melegfesték- szórásnál az alapfesték és a fedőzománc egy bizonyos ke­verési arányban egyszerre „kenhető”. A termelékeny­ség mintegy 30 százalékkal növekszik ezáltal,. s mivel a festék gyorsabban 'szárad, így az átfutási idő is mint­egy 20 százalékkal csökken. Hígító és festékanyagot is megtakarítanak. Mindez sürgeti: mielőbb vágjuk sut­ba az ecsetet, s alkalmazzuk a korszerű festési módszere­ket. A korszerű technológia nemcsak az átfutási idő csökkentésében, a termelé­kenység fokozásában, hanem legtöbbször a termékek mi­nőségének javításában is érezteti kedvező hatását. A karcagi rizshántolóban ph a most következő kampány­ban új technológiát vezetnek be. Sok vesződséggel jár ez, hiszen a termelőmunka vég­zése közben kell a gépeket, berendezéseket átcsoportosí­tani, illetve átalakítani. De megéri, mert ezzel a mód­szerrel néhány százalékkal növelhető az első osztályú termék aránya, s ha ezzel az eljárással hántolják majd az ország többi üzemében is a rizst, évente többszázezer forint értéket nyernek. A karcagiak elhatározásáról te­hát csak elismeréssel szól­hatunk. Tudják, nem lesz könnyű dolguk, sok problé­májuk adódik az átálással, mégis nekivágnak. így kelle­ne ezt máshol is, más dol­gokban is. A megmunkálási folyama­tok korszerűsítése is sokat jelenthet. A darabolást pél­dául legtöbb vállalatnál fű­résszel végzik. Műanyagko­ronggal pedig kétszer-há- romszor olyan gyorsan vé­gezhető ez a munka, s a fe­lület is szebb. Ebben a ne­gyedévben már sikerrel al­kalmazzák ezt a módszert a Törökszentmiklósi Mező­gazdasági Gépgyárban. S az sem utolsó szempont: a fű­részlap könnyen törik, a mű­anyagkorong nem, s olcsóbb is a fűrészlapnál. A közelmúlt években, s különösen az idén nagyon sok új gép érkezett megyénk üzemeibe. Használatukkal könnyebb és haladósabb a munka. Ezért érthető, hogy műszaki vezetőink egyre több gép beszerzésére töre­kednek. Lehetőségeink azon­ban korlátozottak, nem vá­sárolhatunk gépeket ké- nyünk-kedvünk szerint. S a legtöbb esetben nem is in­dokolt az új gépek beszer­zése, hiszen gépkihasználá­sunk foka meglehetősen ala­csony. Viszonylag kevés gé­pünk dolgozik három mű­szakban. S nemcsak a mű­szakszám a mérvadó. Kevés gépünkre szereltek olyan kisegítő berendezéseket, me­lyek gyorsítanák a megmun­kálási folyamatot. Nincs er­re lehetőség? Dehogynincs! Többorsós fúrófejek készíté­sével például lényegesen le­hetne gyorsítani a munkát. Négyorsós fúrófejjel példá­ul 30 százalékkal fokozható a termelékenység. S mivel az idő zöme az anyag készülék­be fogásával telik el, több készülék készítésével még- inkább gyorsítható a tempó. Viszonylag kis erőfeszítéssel megoldható ez, (a Mezőgép­gyárban az idén is valósí­tottak meg ilyen újítást), mégsem hódít kellő tért. Sok ilyen eljárás van, al­kalmazni kellene azokat job­ban. Például a menetfúrást is lehet gépesíteni, a meg­munkálási idő 30—40 száza­lékát takarítva meg ezáltal. Ugyanúgy fejleszthető me­gyénk üzemeiben a présko­vácsolás is. Az anyagtakaré­kosság mellett a forgácsoló- kapacitás bizonyos fokú te­hermentesítését is jelenti ez. Nem ismeretlen, hanem sok helyen bevált módszerek ezek, érdemes alkalmazásuk­kal , foglalkozni. S mellettük új gyártástechnológiai mód­szereket is kutatni. Az a tény, hogy alkalma­zunk valamilyen új mód­szert, még nem jelenti azt is, hogy a részműveletek tö­kéletesítésében kiaknáztunk minden lehetőséget. A Me­zőgazdasági Gépjavító Vál­lalatnál például az országban először kezdték meg a közel­múltban a ’ánctalpas erőgé­pek nagyüzemi javítását. így kellő tapasztalatra csak sa­ját munkájuk árán tehettek szert, s munka közben biztos hogy találnak lehetőséget a minőség javítása mellett a tempó gyorsítására, a gazda­ságosabb termelésre is. Különösen ott kellene szor­galmazni az új gyártástech­nológia alkalmazását, ahol már súlyos összegeket fizet­tek ki e cél érdekében, mégis a régi módon dolgoznak. A Tisza Bútorgyárban például rátérnek a konyhagarnitúrák festésére. Örömmel hallunk erről, de annak méginkább örülnénk, ha a drága pénzen beszerzett, s már évek óta ná­luk porosodó lakköntő gépet helyeznék üzembe, lényege­sen javítva ezáltal termékeik felületi kezelését, jóval tet­szetősebbé téve azokat. A gyártmányok fejlesztése szintén szerves része a mű­szaki fejlesztési programnak. E feladat jórészt az üzemek műszaki vezetőin múlik, de esetenként más szervek is be­leszólnak az ilyenirányú munkába — az is előfordul, hogy helytelenül. Közismert például, hogy minden gyárt­mányon akad előbb-utóbb valami módosítani való, hi­szen mindig újabb cikkek ke­rülnek ki az üzemekből. így van ez az MO—4-es morzso- lóval is. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban évek óta sokat gyártanak be­lőle. Ahogy ilyenkor szokás, kiismerték minden csínját- bínját, s rájöttek: lehetne (és ideje volna) korszerűsíteni. Felettes szerveik elvetették javaslataikat, mondván: En­nek a morzsolónak gyártása más népi demokratikus or­szágban folyik nagy szériá­ban. Majd ott gondoskodnak korszerűsítéséről. A Mező- gépgyár ennek ellenére kapja a megrendeléseket, évente többszáz morzsolót gyárt, s régi módon. S ha máshol gyártják a morzsolókat, ak­kor is érthetetlen » javaslaf elvetése, hiszen oda is lehet­ne továbbítani a törökszent- miklósiak elképzeléseit. A Mezőgépgyárról lévén szó, s a korszerű gyártmányokról: kérdezzük meg azt is, minek gyárttatják a felettes szervek ezerszámra ezzel az üzemmel a lógereblyéket? Nem fogad­ható el a szinte ironikusan hangzó állásfoglalásuk: „a fej­lődés fokozatos", önmagában véve igaz ez, de ideje lenne figyelembe venni, hogy a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében már ezt a fokoza­tot' átléptük. Nincs szebb feladat annál műszakiak számára, mint azon munkálkodni, hogy mi­nél korszerűbb termékek ke­rüljenek ki az üzemekből. A jászberényi Aprítógépgyár műszaki gárdáját illeti leg­inkább dicséret az ilyenirá­nyú munkáért. Annak elle­nére, hogy nem gyártanak nagy sorozatokat, s munká­juk ezért igen szerteágazó, állandóan tökéletesítik ter­mékeiket. A törőgépeket pél­dául átszerkesztették. A ha­tásfok és a tartósság csök­kentése nélkül könnyítették a törők súlyát, több tonna anyagot takarítva meg ezál- taL Követésre ajánlható a me­zőgépgyári konstruktőrök vállalkozása is. Elhatározták, hogy lehetőség szerint azo­nos elemekből alkotják gyárt­mányaikat. Jóval egyszerűbb lesz a munka szervezése, ha egy-egy alkatrészt több gép­ben is használhatnak. Gyárt­mányaik zömét lemezből ter­vezik, lényegesen csökkentve ezáltal a hengerelt-, illetve öntött anyagok felhasználá­sát. Könnyebb lesz így az anyagbeszerzés, f csökken a gyártmányok súlya, olcsóbbá válik előállításuk. Más vállalatoknál is van­nak figyelemreméltó elképze­lések. A Szolnok megyei Épí­tőipari Vállalat például kö- zépblokkgyártó telep építését tűzte célul. Nagyon szüksé­ges intézkedés ez, nagy sza­vak nélkül állítható, hogy az előregyártott elemek alkal­mazása forradalmi változást hoz az építészetben. Ezért kell mindent megtenni az építőknek, hogy jövőre már gyárthassák és alkalmazhas­sák a szolnoki lakásépítkezé­seken a középblokkokat. S bár most még a főfigyel­met az idei műszaki fejlesz­tési terv valóraváltására kell fordítanunk, nem szabad szem elől téveszteni: itt az ideje annak is, hogy nekiáll- junk a jövőévi műszaki fej­lesztési tervek elkészítésének. E munka során hasznosítani kell az idei tapasztalatokat is. Mindenekelőtt azt, hogy a műszaki fejlesztéssel kapcso­latos célkitűzéseket ismertet­ni kell a munkások között is, bevonni őket a végrehajtás munkájába. Ennek hiányá­ban a legtöbb helyen — így a különben igen szép ered­ményeket elérő martfűi Ti­sza Cipőgyárban is — az volt a helyzet, hogy a munkások , és sokszor a műszaki közép­káderek nem sokat törődtek a műszaki fejlesztéssel. Kö­vetkezésként nem is volt kellő elképzelésük arról, ho­gyan lehetne az ő munka­posztjukon a termelékenysé­get fokozni. így aztán újítási javaslataik sokszor nem es­tek egybe a gyár vezetőinek elképzeléseivel. Ezért első­rendű feladat azt elérni, hogy mindenki értse, miről van szó, mit kell elérni s dolgoz­zon érte. Nem szabad megismétlőd­ni annak sem, hogy tervbe­vegyünk különböző változta­tásokat, gépbeszerzéseket anélkül, hogy azok gazdasági kihatásait előre ne elemez­nénk. Ne vágjunk úgy neki semminek, hogy ne tudjuk, megéri-e a fáradságot, s főleg a ráköltött. pénzt. Ügy is mondhatnánk, hogy közgaz­dasági elemző munka nélkül az üzemfejlesztéssel kapcso­latos helyes intézkedések le­hetetlenek. Törekedni kell arra is, hogy jobban specializáljuk üzemeinket, kevesebb cikket gyártsanak, jobban összpon­tosuljon azokra a figyelem. Könnyebb volna akkor kor­szerűsíteni azokat, csökken­teni a gyártási költségeket. Ebben a minisztériumi szer­vekre vár a főfeladat, de sokat tudnak tenni a helyi gazdasági vezetők is. Az üzemi pártszervezetek munkájáról Az idén minden eddiginél behatóbban, sokoldalúbban foglalkoztak a pártszerveze­tek a műszaki fejlesztéssel, s ennek kedvező hatása min­denhol jelentkezett. Ezt a munkát fejlesztve kell to­vább haladni, elérni, hogy a pártvezetőségi tagok minél nagyobb hozzáértéssel foglal­kozzanak a műszaki fejlesz­téssel. A helyi pártbizottsá­gok ezért különböző előadá­sokat is szervezhetnek majd számukra. Az üzemi pártszervezetek­nek ügyelni kell arra, hogy bár sok a szakmáját szerető, az újért lelkesedő és munkál­kodó szakember, a műszaki fejlesztéskor sok gátló ténye­ző is jelentkezik. A régen bevezetett gyártmány, az évek óta alkalmazott techno­lógia megváltoztatása sok ne­hézséggel, fáradságos munká­val jár, s közben a termelési tervet is kell teljesíteni. Ezért kell a pártszervezetnek biztató, ösztönző erőként ál­landóan hallatni szavát, se­gíteni a célok elérését. Elő­fordulhat az is, hogy a válla­latnak nem a legjobban ki­fizetődő néhány feladat meg­oldása — ilyen volt például a hűtőszekrénygyártás is a Fémnyomó és Lemezárugyár­ban — ilyenkor a pártszer­vezetnek az országos és nem a vélt vállalati érdeket kell képviselni, érvényt szerezni annak az elvnek, hogy min­denkor a népgazdaság érde­ke az első. A pártszervezetek figyel­mének ki kellene terjedni még néhány dologra, — töb­bek között a nagymérvű túlórázás megszüntetésére. Sokan úgy vélekednek, hogy elsősorban a napi munkaidő jó kihasználásában rejlik a termelékenység fokozásának lehetősége, következésként a túlórázások megszüntetése. Helytelen ez az álláspont, erre hívta fel legutóbb a Szolnok járási pártbizottság is a martfűi Tisza Cipőgyár kommunistáit. Szükség van a napi munkaidő jó kihasz­nálására, de ez önmagában nem jelenti a termelékenység nagymérvű fokozását. Azt csak megfelelő műszaki in­tézkedésekkel, a gyártmá­nyok előállítására fordított élő- és holtmunka csökkenté­sével ehet elérni. Simon Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom