Szolnok Megyei Néplap, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. szeptember 25. Magyar filmek a népszerű tudományos filmek nemzetközi fesztiválján Prága (MTI). Prágában e hét eleje óta a közönség nagy érdeklődése aellett folyik a népszerű tudományos filmek harmadik nemzetközi fesztiválja amelynek keretében 26 országból több mint hetven dokumentumfilmet mutatnak be. A magyar filmgyártást számos népszerű, oktató és tudományos film, valamint népes küldöttség képviseli a fesztiválon és a kongresszuson. Pilmieink közül különösen Kollányi Ágoston: „Ragadozó növények" című alkotása aratott nagy sikert Kedvező fogadtatásban részesült a „Vegyetek észre” című gyógypedagógiai filmünk, valamint Kollányi Ágostonnak a román tenger partján forgatott „Nagyítóval a tenger alatt” című filmje.-------Kí nai ipar és nép- művészeti kiállítás Vasárnap, szeptember 25- én 11 órakor nyílik meg Szolnokon a kínai ipar- és népművészeti kiállítás. A megnyitót Bozsik Tibor elv- társ tartja, aki nemrég tért vissza kínai útjáról. A kiállításon főként kerámia, porcelán, fonott és szőtt tárgyak szerepelnek. A kínai kerámiaművesség 4 ezer, a lakkozott tárgyak készítése kétezer éves múltra tekint vissza. A Kínai Népköztársaság megalakulása óta a kínai iparművészet az utolsó néhány század alatti hanyatlás után újra fejlődésnek indult. Ennek eredményeit láthatjuk majd a kiállításon. A% Olcsó Könyvtár újdonságai Albert Maltz: A TÜZES NYÍL 1—II. A tüzes nyíl története a náci Németországban játszódik, abban az időszakban, amikor a náci téboly a tetőfokát érte el. Már-már úgylátszott, hogy minden elveszett, kiirtottak mindent, ami emberi. A koncentrációs táborok árnyékában, a megfélemlítés légkörében mégis megszólal az emberi lelkiismeret, és hadat üzen a hitleri sötétségnek. Willy Weg- ler, az egyszerű munkás, akit a családi életen kívül soha semmi sem érdekelt, rádöbben, hogy passzivitásával ő is a hitleri gépezet segítőjévé vált. Bűnösnek érzi magát, és jóvá akarja tenni vétkét; az adott pillanatban szénából nyilat formál, és meggyújtja, ezzel jelzi a célpontot az álcázott hadiüzem fölött elhúzó angol bombázóknak. A regény művészi eszközökkel rajzolja meg azt a lel■ HÉTÉVES KONGÓI ZONGORAMŰVÉSZNŐ A Berlinben rendezett nemzetközi ifjúsági zongoraversenyen többek között szerepelt a hétéves Stanleyville-i Helemitsa Meusalas is, aki rendkívüli tehetségével nagy feltűnést keltett. A Szolnoki Rádió műsora Vasárnap délelőtt 9 óra 223 méter Vasárnapi Szép Szó. — A Szolnoki Rádió zenés irodalmi műsora. Hétfő 19.30—20.30-ig Jászkunsági krónika: hírek, riportok a nap eseményeiből. — Sporthlradó: a vasárnapi sporthírek. — Tudományos s perc. — Szivküldi szívnek szívesen. AVICENNA „KÁNONJA” OROSZ ÉS GZBÉG NYELVEN Elkészült a XI. században élt kiváló tadzslk tudós, Avicenna „Az orvostudomány kánonja” című, arab nyelven írt művének orosz és ilzbég fordítása. A körülbelül egymillió szót tartalmazó arab szöveg fordításában számos nyelvész és orvos vett részt. Az arab nyelvet nem ismerő tudósok eddig csupán a XII. században készült latin fordítás alapján ismerkedhettek meg a „Kánonnal”. Az orosz és üzbég nyelvű fordítás most a különböző országok tudósai számára is jelentősen megköny- nyíti, hogy megismerkedj eki folyamatot, amely Willy Weglerben lejátszódott, amíg a hitleri sötétséggel való aktív szembeszállásig eljutott. Juhász Gyula: HIMNUSZ AZ EMBERHEZ Már hagyomány az Olcsó Könyvtárban, hogy a jubileumi kötetek legnagyobb költőink verseinek válogatását hozzák. Arany, Ady, József Attila után, 300. kötetként méltán következik Juhász Gyula, mintegy 340 költeménnyel, költészetének legjavával. Mert Juhász Gyula a híd Ady és József Attila között, s költészetének mélységes humanizmusa, a dolgozó ember erejébe és jövőjébe vetett hite őt magát is közvetlen közelükbe emeli. Maupassant: EGY ASSZONY ÉLETE Maupassant legelső, de egyik legjobb s talán legszebb regénye. A cím summázza a tartalmat: egy asszony! életet mond el az író. Jeanne, a főhősnő, két korszak határán él: mögötte a merev, már értelmetlenné vált feudális világ, előtte egy ijesztő, sivár, új kor: a mohó és önző polgárság kora. ö nem érti a változást, csak szenved tőle, védtelen és gyenge, mindenéből kifosztódik. Nehéz élet az övé — sok szenvedés és kevés öröm, sok remény, illúzió, de még több csalódás —, és mégis teljes az emberi élet, amelyet érdemes leélni. Olvasóközönségünk szívébe fogadta Maupassant regényét, amit az Ismételt kiadások sikere is bizonyít: az Olcsó Könyvtár most minden eddiginél szélesebb közönség számára teszi hozzáférhetővé. Kulturális nek az orvostudomány ezen alapvető művével. NEMZETKÖZI BÁBFESZTIVÁL BUKARESTBEN Bukarestben szeptember 16-án ünnepélyesen megnyitották a bábszínházak II. nemzetközi fesztiválját. A fesztiválon 25 ország vesz részt, a többi között egy leningrádi, egy lengyel, egy drezdai bábszínház, stb. A Román Népköztársaság — ahol 21 állami bábszínház működik — hét együttessel szerepel. | BARTÓK BÉLA \ halálának 15. éi%{őr dalé fá^a „Van-e célja és nagy akarata, Hoz-e valamit, ami az övé, Ami magyar, ami igaz maga?’* m intha Ady Endre gyöt- rődő-türelmetlen kérdésére jelent volna meg Bartók a század első évtizedében; akkor, mikor a zeneszerető magyar közönség vagy német hatás alá került, vagy a magyarkodó műdalokba, nótázásba feledkezett. Ekkor lépett a színre Bartók Béla „új időknek, új dalaival”, mindennek lerombolására és újra felépítésére vállalkozó, mesebeli bátorsággal, életét feltéve a merész tettre. A zeneakadémiai évek alatt Bartók magába szívott minden megtanulhatót és átélhe- tőt. A brahmsi stílustól megszabadulva Wagnerhez, majd Liszthez fordult, de nála sem tudta megtalálni „az áhított új útat”. Egy rövid időre Richard Strauss varázsa alá kerül, de hamarosan újra Liszt tanulmányozásába fog, s ekkor teszi történelmi felfedezését: Liszt elindult a magyar nyelv zenei felfedező útjára, csak éppen nem jutott el a forrásvidékig, a népdalig. Bartók azonban félreteszi első kompozícióit, 1905-ben hozzáfog az addig úgyszólván ismeretlen magyar parasztzene kutatásához. A parasztok gyakran idegenkedve, az uralkodó körök pedig a szomszéd népek elleni acsarkodó gyűlölettől átfűtve bizalmatlanul fogadták munkásságát, mely a MOZAIK RÄDI0EGYETEM ausztrAliAban Az ausztrál kormány elhatározta, hogy októberben új rádióállomást helyez üzembe, amely naponta — vasárnap is — reggel 9-től este 22 óráig kizárólag egyetemi előadásokat sugároz. így akarnak segíteni az egyetemi hallgatókon, tekintettel a meglévő egyetemek túlzsúfoltságára. Az előadások jegyzetéit a posta a rádióműsorhoz csatolja és kézbesíti az előfizetőknek. A „fá- dióegyetem" hallgatói éppmagyar népdalkincs gyűjtésével egyidőben, a szomszéd népek dallamainak összegyűjtésére is kiterjedt. Küzdelemmel teli, fáradságos munkájának eredményei azonban egész művészetének alapjává, kiinduló pontjává váltak. Szinte Bartók ars poetica-jónak, művészi hitvallásának lehetne nevezni az alábbi sorokat: „népi dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb- rendű művészi tökéletességnek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem őket, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fugát, vagy Mozart-szonátát”. Első művei a népzene felfedezésének időszakában vázlatok, jellemképek, könnyű zongora darabok, táncok. 1911 és 1916 között írja meg három színpadi művét, a „Kékszakállú herceg vára”-t, a „Fából faragott királyfi”-t és a „Csodálatos mandarin”-! A „Kékszakállú herceg várá’M a cs. és kir. kultúr- politikusok hét évig fektették, s a bemutató után is Igyekeztek meggátolni felújítását, gyakori színrekerülé- sét. A „Csodálatos mandarin” pedig nem is került magyar színpadra egészen a felszabadulásig. Eredeti bemutatója 1926-ban volt Kölnben, azt is fasiszta ízű tüntetés zavarta meg, majd egyházi és hatósági tiltakozások követték. 7T Tanácsköztársaság ide- jén Bartók a zenei direktórium tagja, s „a szegény nép gyermekei közt lappanúgy vizsgázhatnak, mint a rendes egyetemi hallgatók. AGATHA CHRISTIE 70 ÉVES Agatha Christie, Anglia legnépszerűbb és legtermékenyebb bűnügyi regényírója a napokban töltötte be 70. életévét. Negyven év alatt 64 bűnügyi regényt írt, amelyek összesen 60 millió példányban keltek el. írásait 20 nyelvre fordították le. Mint színdarabíró is nevet szerzett magának: legsikeresebb darabja az „Egérfogó”. Regényeinek központi alakja Hercule Poiret, a „mesterde- tektív”, mellette ott van Miss Marple, a *vénkisasz- szony, aki amatőr detektív- ként működik. gó nagy tehetségek” felkutatásáról nyilatkozik az újságíróknak. 1919 őszén azonban győz az ellenforradalom. El akarják távolítani a magyar zenei életből, a Zeneakadémiáról a „kompromittált” tanárokat, s megindul a Bar- tók-elleni hajsza a román népdalgyűjtés ürügyén. Közben azonban új művek születnek: a Táncszvit, vonósnégyesek, szonáták, s az I. és II. zongoraverseny, a Divertimento és Cantata Profana. Bartók a háború befejeztével ismét megkezdi hangverseny kőrútjait szerte a világon. Műveinek bemutatóin kevesen vesznek részt és gyakran tör ki fütty és zabolátlan botrány, vagy éppen verekedés a hívek és az ellentábor között. Bartók nagy és bölcs nyugalommal szemlélte azt, hiszen tudta: az ő zenei forradalma nem győzhet símán, s a harc jobb, mint a közöny csendje. A 30-as évek végén népszerűsége megnő, a tapsok egyre hatalmasabb tenger gyanánt áradnak feléje. Amszterdam és Frankfurt, London és Bécs, Stockholm és Zürich közönsége előtt mutatja be II. zongoraversenyét. Külföldi utak, sikerek, tudományos munka, nagyszerű költői alkotások láza, elkeserítő viszonyokkal folytatott meddő harc töltik ki az életét. És közben egészen beborul az ég. Mindaz, ami ellen Bartók elejétől fogva harcolt: nemzeti gyűlölködés, sovinizmus, faji gőg, erőszaktétel a tudományos és társadalmi igazságon, az ember megalázása, — itt terpeszkedett már a szomszédban, Hitler Adolf birodalmában. S 1938 márciusában a rém gólem-lábával még közelebb lépett. A nácik megszállták Ausztriát. Hitler „új Európájában” nem volt többé hely Bartók Béla számára. 1940 október 8-án a Zeneakadémia hangverseny- dobogóján elbúcsúzik a budapesti közönségtől, majd New Yorkba utazik. Itt egy sötét, magányos, bizonytalan időszak után, 1943—44-ben beköszönt életének utolsó termékeny alkotó korszaka: megírja III. zongoraversenyét, s a Yehudi Menuhin- nak szánt szólóhegedű szonátát, majd 1945 szeptemberében örökre lehunyja szemét. Napfényes, szeles, bolondos április. A nap elő-előbújik a felhők mögül, hogy felmelegítse a fázós embereket, de a csípős szél ráfagyasztja a napsugarakat az arcokra. Az újvárosi kis parasztház tornácán is feléledtek « legyek, bogarak, hangyák, dongók; széltől védett része ez a háznak, s odatűz a nap, felmelegíti a pirosra mázolt követ, rajta a padkát, melyre letelepszik a ház gazdája. Tapasztó bátyám hetvennyolc éves, nagybajuszú parasztember, még a múlt században gyerekeskedett itt az Alsósoron. Felesége alig hat évvel fiatalabb nála, lánynevén Kecskés Róza, amúgy rövid „o”-val. A kösz- vénye miatt mindig panasszal teli az öregasszony, hátán, mellén jól kőriilcsavarja fekete berliner kendőjét. Ülnek, gubbasztanak, mint tyúk a meleg porban, szótlanul, néha kodálva-kárálva-kapargálva a régi idők emlékeiben. Sok-sok éve minden tavasszal kiülnek ide a ház elé, hogy késő őszig elmerengve nézzék a szemben lévő ház falát, a hullámos, nyújtózkodó macska hátához hasonló nádfödeles háztetőt azzal kábult közönnyel, amit az ifjú nemzedék „ébren-alvásnak” nevez. — Tegnap nem láttam, Tapasztó bátyám. Tán beteg volt, hogy nem bújt elő a kemence mellől? — kérdi az öreget lakója, megállva a pitvar küszöbén. Megindul az öregek felé, letelepszik melléjük a padkára. Jó éve lakik már itt. Nagy véletlenül talált erre a szobára; az ablakon sárguló újságpapír hívta fel a figyelmét, hogy itt üres szoba van, mert bizony az ablak négy esztendeje nem volt kinyitva, „nehogy a por, meg a köd bemenjen rajta, és leegye a szoba faláról a meszet". Az - öregek aztán nagy rimánkodásra kiadták, de kikötötték, az ablakot a nagy forróság idején se hagyja nyitva. S hogy a lakó a két öregnek mindig kedvében jár, az ablakot is csak titokban nyitja ki, hát megértik egymást. Most is úgy felel neki az öreg, mintha saját unokájának mondaná: — Én-e, öcsém, beteg? Mánhogy én? Még doktornál, patikába se voltam soha. — Hirtelen megvakarja a fejebúbját, az a néhány ősz hajszála összegubancolódik rajta, s igazít a szaván: — Vagyishogy, nehogy hazugságba essek, voltam egyszer, amikor harmadéve a feleségemet kísértem el, oszt’ egyúttal megmutattam a lábamon a visszeret. De se azelőtt, se azóta... Sokai DÉNES GÉZA: A c BETEGLAP A lakó kételkedve rázza a fejét és megkérdi: — Hát Tapasztó néni, meggyógyult legalább? — Gyógyult a ménkűt. Csakúgy nincs étvágya, meg nem tud alud.ii, mint azelőtt... 'Tapasztó néne férje szavait igazolandó, bánatosan bólogat, nu.jd feláll, s elindul a hátsó udvarra, enyhhelyet keresni. Jól tudja a lakó, hogy a „beteg“ asz- szony egész nap eszik, napjában ötször is enyhhely után kutat, meg három órát „délt aluszik”. Nemcsoda, ha nincs étvágya és ■ em bír éjjel aludni. Azért csak ráhagyja az öregre, aki maga is vigasztalni szokta a feleségét, hisz jól esik az annak a szegény, telepes asz- szonynak. — Nem megyek én doktorhoz — töri meg a csendet Tapasztó bátya — magam ‘tudom én, mire mi kell. Megfázásra legjobb, ha aratáskor se vesszük le a jäger- inget, kelésre hagymaszár, égési sebre petrezselyemződje, nehéz lélegzésre meg három nap, három éjjel áztatott ; fokhagymalevet inni, ez a legjobb. Ha fáj a fogam, minden beretválkozáskor piszkálok a tövin a zsákvarró- tüvel, oszt’ egy-két hét alatt csak kigyün. Ügy a’. Eddig se voltam, ezután se megyek. Csak ha muszáj. Akkor is, csak ha visznek. ITrre meg a kis utcai kapu nagy csikordulással ki- nyílik, s megjelenik benne két bőrsipkás fiatalember. Előkerülnek az alsószobából a fényes támlásszékek és helyetfoglalnak. Tapasztó bátyánk elkezdi a tapogatódzó beszélgetést: — Jó idő van. — Az. — Ez köll a vetésre. — Ez. — így kék tartani vagy egy hétig is+ — így— Hát oszt? Csak éppen hogy benéztünk, — Csakhogy előjegyezzük magukat a nyugdíjra, merthogy most már a mi téeszünk tagja. Itt van ez a zöld beteglap, ezzel ingyen mehetnek orvoshoz. Ezt is adja mától a fogva a téesz. A gyógyszerbe kell csak tizenöt százalékot fizetni. Persze, ne legyen rá soha szükség! — Halljátok, fiaim — podri meg bajuszát az öreg —énvelem ne vicceljetek! Majd éppen a doktor lesz ingyenes, aki mindig a legdrágább volt a világon. Egyszer a feleségemet vizsgálta, s hát nem 50 forintot kért azért a kis bajért? Meg is nézettem a lábomba a vissz- eret egyúttal, ha már annyi pénzt nem átallott elkérni érte. Olyan világ még nem volt, de nem is lesz, hogy a doktor ingyen vizsgáljon. Punktum! — Márpedig ez a zöld beteglap arravaló! “ vág vissza az egyik bőrsapkás fiatal. — Nade, menjünk, akár elhiszi bátyánk, akár nem. Még sok helyre ki kell hordani a nyugdíjcédulát meg a beteglapot — t már indulnak is kifelé. Délutánra eláll a szél, másnap reggelre meg kiderül, s a nap úgy ontja sugarát, mint a legmelegebb nyári hőség idején. Ez az a kora tavaszi idő, amikor a várt napfénytől, a zsongó tavasz életetadó illatától, a fülbemászó madárfüttytől fürgébben mozognak a betegek is. Az utcai kiskapu most is nagy csikordulással nyílik- Ugyan ki jöhet ilyen korán reggel — hajol ki az utcai „tisztaszoba”f egyik ablakán a lakó. Csodálkozva látja, hogy nem jön senki, inkább a házigazd ék mennek valahova. Az öreg Tapasztó és felesége feketébe öltözve rakosgatja a lábát nagy üggyel-bajjal. — Hova-hova, Tapasztó bátyám? — kiált utánuk kíváncsian, a lakó, mert nem látta már őket jó éve így párosán, díszbe öltözve az utcán. TIT egáll az öreg, s visszafordulva lassan, nyugodtan L ' rágicsálva-keresí a gondolatot. — Tudja, az éjszaka úgy sajgott a derekam, hogy az már nem gyerekjáték. Dehát majd megmondja Tót doktor úr. Érti a dolgát, azt mondják. Én ugyan még nem voltam nála. Hetvennyolc év sok ám, hát ennek is eljött az ideje. A két öreg folytatja útját az SZTK-rendelő felé, egymásba kapaszkodva, mint két gyerek, lépésről lépésre tapogatva a járda mélyedéseit.
