Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

Si

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

i960, augusztus 2.

Az első esztendő

Öntözés előtt— öntözés'után

Egy kiállításon b.

mertem meg az Oláh családot. A bemutatott képek Jászberény termelőszövetkezeti város életét, fejlődését dokumentálták. Ott találkoztam Oláh István 5 holdas gazdálkodóval és három leányával — helyesebben fényképükkel. Az ügyes foto azt a pillanatot örökítette meg éppen, amikor a családfő aláírja a belépési nyilatkozatot. A három kislány pedig mosolyogva nézi a toll minden vonását. Ahogy álldogáltam és emlékezetembe véstem a képet..,.

— Mit szól hozzá szólalt meg mellettem egy hang. Kapus Jánosné állt ott, a városi pártbizottság munkatársa.

— Nagyon tetszik — válaszoltam. — De ez nemcsak a fényképész ügyes beállítása?

— Szó sincs róla. Oláh bácsit a három lánya beszélte rá, hogy lépjen be a termelőszövetkezetbe és ez a kép valóban egy az életből ellesett pillanat.

Kí?áncsi yoltam erre

a „rábeszélésre” és csakhamar megtudtam* hogy az Oláh család története híres Jászberényben. Ugyanis ez a három, mosolygószemű kislány nemcsak a papát, hanem még a szomszédokat is rábeszélte az új életre. S nem nyugodtak addig, amig náluk, az ő portájukon meg nem alakult a Rákóczi Termelőszövetkezet. Természetesen ők is mindjárt elsőnek a tagok sorába léptek.

Az elmúlt napokban vendégségbe érkeztem Oláh Istvánékhoz.

— Milyen kár, hogy nincsenek itthon a lányaim, — sajnálkozott Pista bácsi. De tudja, állandóan kint vannak a kertészetben. Jóformán alig látni őket itthon.

— Biztosan sok a munkájuk.

— Hát van mit tenni az igaz. Most is a paradicsomot kapálják. Meg aztán jól érzik ott magukat. Sokan dolgoznak együtt fiatalok és gyorsan telik náluk a nap.

— Oláh bácsiéknál nehezebben múlnak az órák?

— Mi már öregek vagyunk — nevet a háziasszony, aki a vendég hírére szintén bejött a hűvös szobába.

— Pedig munkánk nekünk

[

is van elég — bizonyítja házigazdánk. Éjszaka itt őrködök a tanyaközpontnál, reggel meg este a lovakat látom eL

— Ennek a sok munkának bizonyára megvan a haszna is. .

— Hát nem panaszkodha- tom — óvatoskodott a szóval. Hárman vagyunk tagok, eddig 800 munkaegységünk van. A gazdasági év végére meglesz az 1400.

•— És ez mennyi pénzben? — körülbelül 50 ezer forint. Ehhez még hozzá jön a másfél hold háztáji terület, mert ennyit kaptunk hárman.

— Akkor ügyesen gazdálkodtak, hogy egy fiatal szövetkezetben ilyen jövedelemre számítanak.

— Nem egészen így van ez — mondja, s most már mind jobban belemelegszünk a beszélgetésbe. Oláh bácsi magyarázza, hogy az ősszel hét szövetkezet egyesült a városnak ( ezen a részén. S most már mindannyian — közel 600 tag — a Lenin Termelőszövetkezetben keresi a boldogulást. 6.500 holdja van a közös gazdaságunknak, 30 forintot terveztek egy munkaegységre, s ez előreláthatólag meg is lesz.

Tiszasülyön, a kolopfürdői „Kókai László” önkéntes ifjúsági építőtáborban a közép- iskolás fiatalok harmadik csoportja dolgozik. Ez alkalommal Jászapáti, Szolnok, Mezőtúr* Túrkeve középisko-' lai KISZ szervezeteinek tagjai végeznek önkéntes munkát a magasvezetésű öntöző csatorna építésén.

Az elmúlt héten, a másfélnapos esőzés ellenére is dicséretes eredményeket értek el a fiatalok. Bár a talaj még változatlanul nehéz* mégis jól halad a munka. A hét végén végzett felmérések szerint eddig 10 ezer 294 köbméter földet építettek be a csatorna töltésébe. Az első nagyobb szakasz már készen áll, s befejezéshez közeledik a második szakaszon is a munka.

A jól végzett munka után élményekben gazdag hétvége

Még jobban menne a munka, ha minden tag rendesen

dolgozna*

— Dehát tudja, még sok embernél hiányzik az öntudat*

S ezt úgy mondja, minha 5 már évek óta a szövetkezethez tartozott volna, mintha teljesen elfelejtette volna azokat a napokat, amikor három lánya vele vitatkozott az új élet felett. S talán így is van. Lelke mélyén mind jobban és jobban érzi a közösség erejét, az együtt végzett muníka jóleső ízét. S most úgy tűnik számára, mintha ez mindig így lett volna*

Lassan beesteledett

S mág a hatalmas búzatáblák között járva hallgattam a cséplőgépek ütemes zenédét. Oláh István szavainak értelmén gondolkodtam:

— 50 ezer forint lesz a kereset Ebből megcsináltatjuk Bözsinek a hálószobaibútort, az 8 ezer forint. Vásznat, cihát is keil venni A többi lánynak is új ruhák kellenek ... meg talán egy motor- kerékpár * *. mert nagy terület ám az a-6500 hold...

Varga Viktória

volt a táborban- Szombaton filmvetítésen' vettek részt, vasárnap pedig szovjet vendégek jól sikerült műsorának tapsoltak a fiatalok. Osztatlan sikert aratott majd minden műsorszám. Legjobban azonban Maja Jakovleva énekszámai, a vendégek zenekarának kedves táncszámai tetszettek a tábor lakóinak.

Vasárnap társadalmi munkások is felkeresték a tábort. Szolnokról a Középtiszavidé- ki Vízügyi Igazgatóság kisze- sei látogattak eL Elküldte rohammunkásait Jászberény, Mezőtúr és a törökszentmiklósi járás is.

A több mint 180 rohammunkás jó munkát végzett: a nagy meleg ellenére mintegy 400—450 köbméter földet építettek be a csatorna töltésébe. iú

Túl a 10 ezer köbméteren

Programdús hétvége,

eredményes rohammunka az ifjúsági épitStáborban

A Bánhalma Állami Gazdaságban a kukorica jelentős részét különböző módón öntözik, ötletes esőztető módszert alkalmaznak. A „Flóra"5 szivattyú berendezést szórófejjel kombinálták és lánctalpas traktorral haj tartják meg. A vizet a két kukoricatábla közötti árokból nyerik, amit csatornanyitó ekével készítettek. Ezzel a módszerrel nagy területen vált lehetővé a kukorica öntözése

Ez a felvétet még öntözés előtt készült, íme egy héttel az öntözés után,

*

Á saját készítésű öntözőberendezés munka közben. A DT lánctalpas traktor az árok partján halad, s a két oldalra lő velő vízsugárral locsolja a kukoricát.

Dezséry László:

P ÉLET A MAGYAR MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN

fi agyarországon minden

IV1 képzeletet felülmúló gyorsasággal bontakozik ki a ma már mozgalomnak nevezhető törekvés: művelődési házaikat, művelődési otthonokat építenek. Üzemek, termelőszövetkezetek, városok, községek társadalmi törekvéseinek középpontjában áll ez a kérdés.

Ahol társadalmi áldozat- készségből építettek ilyen művelődési központot, úgy besizélnek róla, mint a társadalmi alkotókészség legszebb jeléről. Hivatkoznak rá, mint közösségi fegyvertényre. Ahol ipari üzem, vagy termelőszövetkezet létesített ilyen intézményt a maga költségvetéséből, ott azt halljuk, hogy a dolgozók közössége ellenvetés nélkül, mindenütt csak a javaslatot támogató felszólalásokkal szavazta meg a befektetést, s amikor már megvalósították a beruházást, akkor úgy mutatják be, mint gyáruk, vagy szövetkezetük fejlettségének, magasabb színvonalának bizonyítékát. Ahol ájlami költségvetésből építettek művelődési házat, vagy művelődési otthont, ott ha dicsérni akarják a Népköztársaságot, akkor hálálkodnak a művelődési központért

a kultúrházba vezetik először ai vendéget és mindenki bemutatkozik, akinek valami szerepe van a szervezőmunkában, vagy valamelyik szakkör vezetésében. Ha falusi tanítót este nem lehet a lakásán találni, nyugodtan célul vehetjük a kultúrházat, ott találjuk sü- rögve-forogva a nép között, amely éhes mindenre, ami szellemi táplálékot nyújthat neki. Megható eredményeink vannak a kultúrházak építésében, anélkül, hogy nagyon erőltetnénk*

Mi az oka ennek a fejlődésnek?

Egy intézmény jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha észrevesszük, — milyen szükségletet elégít ki. A magyar kultúrház mozgalom titka is így oldódik meg.

A szükségletet ott észlelhetjük legkönnyebben ahol "még nincs kultúrház. Azt mondják az emberek: Valahol össze akarunk gyülekezni. Hova menjen az ember este ebben az „átkozott” faluban, ahol még egy kul- t.urház sincs? Sürgősebb ez. mint a kövezett járda, vízvezeték. „Na ez azért túlzás” — szoktam már csak problémaképen is ellenvetni. De védelmezik az álláspontjukat. „Ha itt élne és tudná mi

az, munka után semmittevéssel tölteni az időt és nem tudni, hol találni valami szórakozást* vagy társaságot, akkor mef irtené ezt a „túlzást'“ is..,”

A szabadidő az ember drága kincse. Ez az igazi kulturális emeltyű olyan országban, amilyen a miénk, amelyben az emberek úgy gondolják, hogy a jobb szociális viszonyaikat azért harcolták ki, hogy hozzájárulhassanak a kultúrális fel- emelkedéshez, a művelődéshez, a szórakozáshoz is- Az „emberi élethez”, — ahogy ezt nálunk mondják. És ebben kétfélét is értenek. Egyrészt azt, hogy emberi az az élet, amelyben nem kell egész nap és sírig robotolni, amelyben a munka megkapja a maga jutalmát, amiből „élni“’ is lehet; nemcsak vegetálni. Másrészt, hogy emberinek csak az olyan élet nevezhető, amelyben „kultúra” is van. Azon túl vagyunk, hogy csak enni és aludni akarjunk. Magasabbrendű élet! Ez a magyar munkás és paraszt méltó vágya és mégis szerzi magának a kielégülését* Ezért kell otthon, amely a családi otthont kiegészíti. Hely, ahol barátokkal, emberi társasággal lehet találkozni, s ahol a társadalmi összefogás olyan magasrendű emberi igényeket tud kielégíteni, amelyre odahaza nincs lehetőség. Ott csak a rádió és a könyv szolgálhat neki. Itt a mozi, a tanulás, a színház, a klubest, a társas szórakozás, a politikai eszmecsere, a művészeti élmények is rendelkezésre állanak.

E

zek a kultúrotthonok valóságos otthonok, mert a család apraja-nagyja ott gyülekezik* ha más-más szobákban vagy termekben is. Az apák kártyáznak, beszélgetnek* • biliárdoznak és előadásokat, vitákat hallgatnak: a fiatalok táncolnak, színdarabokat tanulnak, foto- sakk-színjátszó, rádiós, képző- művészeti sarkkörökben gyülekeznek; a mamák varrást tanulnak, vagy olvasgatják a folyóiratokat; az egész család együtt Jmoziba jön, vagy színdarabot néz, mikor hogy — kiki a magáét. Azt tartják: a kulturház akkor jó, ha nagyon sokoldalú. Van olyan kulturházigazgató. aki már sopánkodik, hogy nem is tudja áttekinteni, hányféle program zajlik le az épületben. „Az embernek nem lehet ezer keze”. De aztán büszkén hozzáteszi: hogy nem is nagyon kell törnie magát, mert itt már „öntevékeny kultur- csoportok dolgoznak".

A világ minden civilizált országában megtalálhatjuk a klubokat. Persze általában csak a jómódúak klubjait ismerik olyan országokban, amelyekben a színvonalas életet pénzen kell megszerezni, A mi társadalmi struktúránk olyan, hogy ez az életmód mindenkinek jár és az egész közösség áldozatából mindenkinek lehetséges is. Magyarországon egyébként a forradalmi munkásmozgalom az elnyomatás idejében is

ilyen *,munkásotthonokba” gyűjtötte a munkásokat. Hozzá szoktatta őket a „szemináriumokhoz”* vitákhoz* a csendes baráti kvaterkázáshoz, sörözéshez, a munkásdalárdához, a szép közös kirándulásokhoz. Ezek voltak és falun a gazdakörök, a mostani művelődési otthonok ősei, csirák

„Meg kell szerveznünk a művelődésünket”. Ez olyan szükséglet, amit hangoztatnak szinte mindenütt. „Magam is tanulgatok, olvasgatok, de más az tervszerűen, közösen és vitatkozva, megbeszélve minden újonnan hajlottat”. A kulturházaík ismeretterjesztő előadásai ezért rendkívül népszerűek. Csillagászat és atomfizika, egészségügyi tudnivalók és nevelési kérdések, földrajz, történelem és művészettörténelem, politikai ismeretek állnak a kulturhá- zak programjában az előtérben. És mindenütt úgy, hogy közvéleménykutatás tisztázza évenként azt, milyen programot dolgozzanak ki.

S

zórakozni akarunk” — Ez a legtöbbször hallott érv, s a legfontosabb szükségletek közül való. Szórakozás, a S2ív, a lélek felfrissülése a munka után olyan életszükséglet, mint az étel és ital, a ruházkodás és a jó lakás. Az ember általános hangulata, életkedve, életöröme függ ettől, Ezeket is „biztosítja” a kultúrház. A mi fiatalságunk nagyon szeret táncolni, szereti a mozit, ä televíziót, a színházat. Lassanként mindenütt meg is kapja, .ezt a kultúrházak- ban. Ahol a kultúrális mélyszántás és vetés igazán megfogan, ott mindenütt szórakoztató csoportok is alakulnak. Színjátszók, dalosok, zenészek, amatőr csoportokba szerveződnek, és gyakran nagyobb sikerük van, mint a hivatásos szórakoztatóknak. „Szeretjük ha gyermekeink szerepelnek”. Mennyi izgalom, szépség, mennyi tanulás jár együtt-egy-egy ilyen „házi előadással!” Aki egy színdarabban szerepelt, az nemcsak a maga kisebb-nagyobb szövegét tanulta meg, hanem érteni és élvezni is egy egész darabot. Belekóstolt a drámairodalomba és megtanulta méltányolni is az elő- adómű”ószeket. A színjátszók a mai magyar színházak leghozzáértőbb, legszélesebb rétege. Még irodalmi próbálkozásokra is telik egy-egy ilyen kis közösségből. Az pedig még magasabb szint. És már nem egy ilyen helyi próbálkozóból emelkedett fiatal író, újságíró, drámaíró, színész, filmszínész, festő, vagy szobrász a nagy nyilvánosság magasságába.

összefüggő nagy és szép folyamat ez, amit a kultúrhá- zi élet biztosít.

Nincs nagyobb öröm, mint együtt látni a dolgozó népet, kicsiket és nagyokat a tudás forrásainál, szomjasan a fel- világosultság, a korszerű ismeretek tiszta vizére.

\