Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-30 / 204. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. augusztus 88, ÚJ ISKOLÁBAN Világosszürke falak, halványzöld ablakkeretek, elefántcsontszínű ajtók. Az ajtó felett ovális tábla a Magyar Népköztársaság címerével és a felirattal: Állami Általános Iskola. Bent napfénytől ragyog a tágas folyosó, hívo- gatóan sárgállik a parkett, községgé cseperedett. S ma az új iskola avatására igyekvő újságíró egyforma házak sora mellett sétál el, amelyek magyaros stílusban, vendég- szerető tornáccal, barátságos kis lugasokkal hívogatják az idegent Rendes, új kerítések, gondozott udvarok. De nem Az új iskola. vidáman sorakoznak a csővázas padok. Csend van. A festékszag uralja a termeket, amelyek néhány napon belül benépesülnek apróbb nagyobb fiúkkal, lányokkal. Űj iskolát vesz birtokba a fiatalság. ... Aki régebbi kiadású térképen keresné azt a települést amely tizenkét kilomé- ■rre Mezőtúrtól a szolnoki asútvonal mentén terül el, nem járna sikerrel. A hatalmas földterületen fa kell közvetett jelekből ítélni. Elég, ha megnézzük a jólnevelt udvariasan köszönő kisdiákok ruháit, cipőit Egyszerre öten is ajánlkoznak, hogy elkísérnek és egymás szavába vágva bizonygatják, milyen szép új épület is az ő leendő iskolájuk. Valóban nagyon szép. Más- félmillió forintba került az államnak és a községnek. De meg is éri. A félgömbalakú mennyezeti égők tiszta fénye bizonyára megkönnyíti majd Kovács Gábor tanácstag és Bakos Gábomé iskolaigazgató a táblát illeszti helyére. régen, a Szolnoki Cukorgyár Rt. hatalmas birtokán szétszórt tanyák, majorságok, gazdasági épületek itt is, ott is. És bizony a birtok béreseinek és zselléreinek a gyerekei olyan tanterembe jártak, amelynek földes padlója, petróleumvilágítása, penészes, málló falai voltak. Ha ugyan egyiltalán jártak. 1952-ben elkezdett épülni a tanyaközpont* amely azután a hosszú téli délutánokon a gyerekek és a nevelők munkáját A négy szép tanteremben váltott tanítással mind- a nyolc osztály külön tanul. Ennek jelentőségét csak az tudja felmérni, aki valaha tanult vagy tanított olyan helyen, ahol hat osztály is tanult egyszerre egy teremben. Hogy itt milyen lehetett a tanulás és tanítás minősége, az könnyen elképzelhető. Az idén 1200 férőhellyel bővítették az ideiglenes és állandó jellegű óvodákat Szolnok megyében Szolnok megyében, ahol a felszabadulás előtt elvétve lehetett óvodát találni, ma már csaknem minden tsz községben és városban jól felszerelt napközi intézmények működnek. Az óvodák befogadó képessége minden évben bővül. Az év első nyolc hónapjában 200 férőhellyel fejlesztették az állandó jellegű óvodákat és mintegy ezer férőhellyel biztosítottak többet az idénynapköziknek, mint a múlt esztendőben. A nagyobb termelőszövetkezeti körzetekben, mint a kunszentmártoni járásban 50, kiinhevyesi járásban 75, Mezőtúron 50 és Jászberényben pedig 25 hat éven aluli gyermekkel többet tudnak elhelyezni. A nagyarányú bővítés mellett messzemenő gondoskodás történt az óvodák fenntartásáról. Erre a célra az idén közel 28 millió forintot fordítanak. Ez azt jelenti, hogy egész évben a szülők napi munkaideje alatt több, mint nyolcezer gyermek gondtalan pihenését, szórakozását, étkezését biztosítják. Az idei bővítéssel együtt az idénynapközikben 2.100 gyermek tölti a nyári napokat. Ezek ellátását csekély szülői hozzájárulás mellett szintén az évi kőitégvetésből biztosítják a helyi tanácsok. Érthető, hogy nemcsak a kétszázon felüli beiratkozott, hanem az egész község örül és büzske az új létesítményre, amelyben a párt és az állam gondoskodását látja. Ma van az avatás és máris sok az érdeklődő. A kedves fiatal igazgatónő, Bakos Gábor- né elmondja a megnyitás előtti nap egy érdekes epizódját. — Két kisfiú jelentkezett nálam — meséli —, bemutatkoztak, bejelentették, hogy idejárnak majd és kérték, mutassam meg az iskolát. Be is vittem őket, kerülgettük a meszesvödröket, meg a villanyszerelők létráját. Mikor aztán mindent megnéztünk, így szólalt meg a kisebbik: „Azt szeretném én látni, aki más iskolába tudna engem elvinni innen!” A másik rákontrázott: „Ebből a szép iskolából még négyest is vétek lenne hazahozni!” Mi pedagógusok is hasonlóan gondolkozunk. Nagyon örülünk a szép új iskolának és azon leszünk, hogy a gyerekeket megtanítsuk a szép szereteté- re és megőrzésére. A padlót fényezik és felkefélik, a gyerekek meg cipőt váltanak, ha belépnek a tanterembe. Az osztályok állandó versenyben lesznek a legtisztább osztály címéért. — Mindezt a pedagógusoktól tudom meg. Időközben megkezdődik az avatóünnepség. A járási tanács képviselője átadja az iskolát a tanácselnöknek, aki válaszbeszédében mindjárt egy fontos kérdésről,szól: Be kell keríteni az iskola épü- Letét, parkírozás és egyéb csinosítási munkák is jócskán akadnak még. Ez már a szülőkre, meg az úttörőkre vár. Hallgatják is figyelmesen a megjelentek, pedagógusok, szülők, építők, akiket szintén meghívtak ide. Esteledik. Az új épületben kigyúlnak a villanyfények, amelyek messze világítanak majd a tágas mezőkön, Cj bástyával gyarapodott a kultúra erődje I960, augusztus 26-ám. — hernádi — (y Kétese v év, egy métev mélyen — Ókori temetőt ástak kJ Surjánban — Van már néhány hónapja annak, hogy Püski Imre állami gazdaság vezető — amatőr régész — a surjámi hoA földréteg színéről lehet megállapítani, hol helyezkedik el a sir. mokbányában ókori sírok nyomaira bukkant. A törökszentmiklósi pedagógusokból alakult műkedvelő régészcsoport ezután vallatni kezdte a vidék homokdombjait, régi homokbányáit és sok érdekes leletet talált. Ekkor a szolnoki Damjanich Múzeum még nem tudott a surjárni leletekről, hiszen a törökszentmik- lósiak titokban tartották a dolgot és talán remélték, hogy e leletek révén valaha még híres lesz Törökszent- miklós város múzeuma. KELTA, SZKÍTA. SZARMATA SÍROK Amikor a dimbes-dombos kis községet felkerestük, Csalog Zsolt régész, a Damjanich Múzeum új munkatársa már túl volt az első sírok feltárásán, sőt összeszedte a község lakosaitoké régebben-fel- színre került tárgyakat is. A vidéken kb 2000 évvel ezelőtt kelták, majd szkiták és szarmaták éltek. Temetkezőhelyeik eredetileg mélyebbek voltak, de a homoknak az a tulajdonsága, hogy las- san-lassan duzzad, s így kerültek az évszázadok során közel a föld felszínéhez a duzzadó, emelkedő homokba ágyazott sírok. Tetejükről lekopott a humusz, lefújta a szél, megforgatta az ekevas a földet. Hány értékes leletet fordított barázdába az eke az évszázadok folyamán? — ki tudja? Beszélik, hogy még a közelmúltban is nagy kőedényekre bukkantak, de mert az itteni lakosok nem tudtak ezeknek történelmi értékéről, nem sok becsben tartották, s elkallódtak a ritka tárgyak. — A közeljövőben előadást tartok a község lakóinak — mondja Csalog Zsolt — s el— Körülbelül 80—100 sir vár feltárásra. A munka nem könnyű, mert a sirok nem szabályos alakzatban helyezkednek el. Feltételezhető, hogy a szkiták a keltákkal egyidőben éltek itt, s ennek az együttélésnek a nyomait kutatjuk, s reméljük, — ez igen érdekes lenne — találunk itt olyan sirt, ami ezt az együttélést igazolja is. IS MERETTER JESZTÖ ELŐADÁSOKRA VAN SZÜKSÉG A megye renikívül gazdag feltáratlan régészeti lelőhelyekben. Szinte naponként fut leletbejelentés a szolnoki múzeumhoz. Sajnos még nem minden előkerült leletet jelentenek be. Szaporítani kellene az ismeretterjesztő előSelmeczi László egyetemi hallgató és Csalog Zsolt réyé^z a leleteket vizsgálja mondom ezeknek a leleteknek a történetét, jelentőségét. Akkor bizonyára nagyobb becsben tartják majd, ha valami előkerül a földből. — Mit várnak a mostani ásatásoktól? adásokat megyeszerte e témákból is, hogy a lakosság megkímélje, ha valamit „kivet” a föld, és jelentse azt a szolnoki múzeumnak. — L. M. — Vasárnap folytatta tanácskozásait az élelmezési-, dohány- és vendéglátóipari dolgozók Ili nemzetközi konferenciája Az élelmezési-, dohány- és vendéglátóipari dolgozók III. nemzetközi konferenciájának Mesterszállási kútfúró traktorosok EZT AZ UJ foglalkozást a szükség teremtette meg. — Megalakultak a termelőszövetkezetek, épültek a majorok, gyarapodott a jószágállomány, s a jószág-gondozók nagy távolságokról hordták a vizet. Arra még nem volt pénzük, hogy méregdrágán ártézikutat fúrassanak, a kávás kutakból pedig egyik napról a másikra nem volt mit merni. Vízhiánnyal küzdött a mesterszállási Úttörő, az öcsödi Zöld Mező, Kossuth, még a mezőhéki Táncsics Tsz is. Hovodzák István, a gépállomás igazgatója sokszor hallhatta az állattenyésztők panaszát. Mi lenne, ha? ... Szűcs Károly, a gépállomás főmérnöke csatlakozott az elgondoláshoz, s kis fejtörés után műszakilag meg is szerkesztette a kútfúrót. Két szerelő, Szűcs István és Huszti Lajos elkészítették a műhelyben. Alapjában véve nagyon egyszerű a berendezés. Másfélcollos fúrócső, hozzá egy házilag készített mosófej, rákapcsoltak egy szivattyút, s kézzel hajtják a fúrócsövet. Az öcsödi brigádszálláson próbálták ki. Sikertelenül. Mondták is az idevalósi emberek: Felesleges próbálkozás, kár az időt pocsékolni, úgyse mennek semmire. A traktorosokat nem tudta senki lebeszélni. A mesterszállási Úttörő Tsz kávás kútjába fúrtak először. Hatvan méterre jutottak le, s a kiapadó kút azóta is bőséggel ontja a vizet. Az Úttörőben két, az öcsödi Kossuthban két, az öcsödi Zöld Mezőben egy kávás kutat fúrtak így meg, s azóta sok kérelem fut be a Mesterszállási Gépállomásra. Most éppen az öcsödi Szabadság Tsz-ben készülődnek ráfúrásra. Az ilyenfajta vízhez jutás mindössze négyezer forintjába kerül ha kerül a termelőszövetkezetnek. Újabban annyiba sem, mert a termelőszövetkezeti gazdákat tanítják meg kezelésére, s így maga a termelőszövetkezet végezheti a fúrást, a gépállomásnak még munkadíjat sem kell fizetni, A SIKER és a termelőszövetkezetekben kapott sok-sok köszönő szó, elismerés még- inkább buzditotta az újítók alkotókedvét. Számvetést ké szítettek, s kiderült, a Mesterszállási Gépállomás 90 ezer forintért ártézi kútat fúr, a kútfúró vállalatok 360 ezer forintos költségvetésével szemben. Könyvjóváírással iHiHiiiiiiimifmiiiiiiMiüitMHHHumtimiiiuiiiiMiiiiHiiHnnNiHimiiitiiiHiiniiiiiniiiiMim Utánpótlás-képzés - „házilag Kunhegyesen, a Vízgépészeti Vállalat I. számú üzeme évek óta ..házilag” gondoskodik a szakember, utánpótlásról. A következő tanévre 15 ipari tanulót szerződtetnek, akik 3 év múlva géplakatos és esztergályos szakmával rendelkeznek. A VIII. osztályt közepes vagy ennél jobb eredménnyel végző fiúkat a községből és a környező falvakból szerződtették és a felvételi vizsga azt mutatja, hogy a legrátermettebb 15 jelentkező foglalja el helyét szeptember 1-én az iskolapadban. A tanulók a heti négy napi tanműhely-gyakorlat mellett, kétnapos elméleti oktatásban is részesülnek. megkezdték a felszerelést alkatrészenként összevásárolni. Mindenük meg van már, csupán a 102 és 110-es köpenycsövek hiányzanak. Maga az igazgató és a többi vezető járták be Szolnokot, Debrecent, Hajdúszoboszlót, Budapestet, Nyíregyházát, minden elképzelhető köpenycső lelőforrást. Végül a Földművelésügyi Minisztérium ellátási igazgatóságán közölték velük, ne is számítsanak köpenycsőre, mert nem illetékesek arra, hogy kapjanak belőle. Szabálynak ez valóban szabály. De teljesen érthetetlen. Hiszen egy-egy kútfúrásnál minimum 200 ezer forintos megtakarításról van szó. Eny- nyivel több marad a szövetkezeti gazdák zsebében, s jókora összeget megtakarítanánk a népgazdaságnak is, hiszen a felvonulási költség, a rezsi, amitől a mesterszál- lásiak mentesítették magukat, mind holt befektetés. S a termelőszövetkezetek várják a vizet. A környékben jóné- hány termelőszövetkezet ma is lajttal szállítja még az állatállomány ivóvizét a majorba. A helyzet egyre ag- gasztóbbá válhat, mert a régebbi kutakat is a kiszáradás fenyegeti. A kútfúró vállalat még ilyen magas költséggel is csak két-három éven belül elégítheti ki az igényeket. A mezőhéki Táncsics Tsz már he is jelentette, ha sem a kútfúró vállalat, sem a gépállomás nem tud segíteni rajtuk, megpróbálnak ők maguk fúróberendezéshez jutni. A MESTERSZÁLLÁSIAK ugyan Ígérik, ők nem hátrálnak. A megnemértés, terveik elgáncsolása azonban elkeseríti őket. Segítséget kérnek. B. L. vasárnapi ülésén folytatódott a beszámolók fölötti vita. Vasárnap köszöntötte a konferenciát Brutyó János, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára is. A beszámolók feletti vitában felszólalt Libanon, Ceylon, Jugoszlávia küldötte, a szenegáli és a ciprusi szak- szervezetek képviselője, továbbá a Kínai Népköztársaság, Dánia, a Román Népköz- társaság és Ausztria küldötte, a délutáni ülésen pedig a Szíriái és a venezuelai küldött. Ezután Luigi Grassi, a Szakszervezeti Világszövetség titkára beszélt a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának pekingi üléséről, az ott hozott határozatok jelentőségéről, majd összefoglalta a munkásosztály, a dolgozók, a szakszervezetek előtt álló időszerű feladatokat. A magyar delegáció nevében Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel a konferencián. Népünk életéből vett. példákkal jellemezte a munkásosztály egységének jelentőségét. Marosán György után Julien Livi, a nemzetközi szövetség alelnöke ismertette a francia nép harcát, szólott a szövetség eredményeiről és feladatairól. A konferencia hétfőn folytatta munkáját. (MTI) IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIU Termőföld helyett katonai gyakorlótér HAMBURG (ADN). Amint a Welt am Sonntag című nyugatnémet polgári lap hírül adja, a Lüneburg közelében levő Bergen Hohén újabb parasztcsaládok tucatjait űzik el földjükről és fontos vetőmagtermesztő üzemeket zárnak be, hogy tovább bővíthessék Nyugat-Európa legna- nagyobb katonai gyakorlóterepét. A parasztok körében igen nagy az elkeseredés, de nincsen más választásuk, mint az eltávozás, mert ha gazdaságukban maradnak, közvetlen életveszélynek teszik ki magukat,
