Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-30 / 204. szám

1960. augusztus 30. SZOLNOK MEGYU NÉPLAP Öregerdőn megállt az idő? Almos nyugalom leng a homokdombok szőlősorai kö­zött. Egy kivénhedt diófa törzsén unottan kopácsol a harkály, darazsak zümmögnek a fák koronájában, zamatos körtéből, vagy lédús szilvá­ból torkoskodnak. Másfelé mindenütt emberek szorgos- kodnak a határban, itt senkit sem látunk, még traktor puf- fogás sem hallik. Messze, a fehérlő homokos úton egylo- vas kocsi poroszkál. Alig ha­lad, szinte hangsúlyozva a táj mozdulatlanságát. Öregerdőnek nevezik ezt a vidéket, Jászberény és Jász- Msőszentgyörgy távoli ha­tárrészét. Különös vidék Jászberénytől, a rohamosan fejlődő ipari és kulturális központtól 8 kilométerre szá- zadeleji életforma uralkodik. Ódon hangulatú az öreg nádtetős iskola is, ám ha job­ban megnézzük éppen itt lesz az első változás. Bizonyos Fecske nevű, egykori malom- tulajdonos tanyájában ren­dezték be, s most átalakítot­ták. A fiatal tanítóházaspár. Járomi Béla és felesége új életet vitt a régi falak közé. Az új élet jeleit mutatja a másik — pár évvel ezelőtt épült — iskola is. Ez már modern, nagy ablakos, vilá­gos épület. Két tantermes. A régi isko^ha jár az alsó, az újba a felső négy osztály. A Fatal tanító büszkén mondja el, amit a tanyavilág új léte­sítményeiről mondani lehet. Először természetesen az is­kolákat említi, (feleségével 10 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek az átalakí­tásnál) azután sorolja a töb­bit. ♦ — Van mozink is. Minden vasárnap játszik. Aggregáto­ros. Most kaptunk szövetke­zeti boltot is. Ezzel kimerül az újdonsá­gok témája, csupán a szom­szédos tsz-t említi még. Az sem régen alakult. öregerdő homokos, szőlős vidéke azonban még egyéni terület. Két határ, a jászbe­rényi és a jászfelsőszent- györgyi találkozik itt és a két világ: a szövetkezeti és az egyéni gazdálodás. A közös­ségi földön emberek munkál­kodnak. Permetezik, kapál­ják a fiatal szőllőhajtásokat. Az egyéni területeken, sző­lők, gyümölcsösök között azonban csak egy embert lá­tunk: öreg jászberényi nyug­díjas irtogatja a felburján- zott gyomot Napszámos — Itt még él ez a fogalom Sőt az idevalósiak többsé­gének ez a foglalkozása. Az itteni 2—3—500 négyszögöles szőlők gazdái többnyire bent élnek a faluban, vagy Jász­berényben. Messze esik kijár­ni, hát inkább mással művel- tetik. Ebből él Fülöp Ferenc is. Napszámba jár, másoknak Hárommilliárd felé közeledik a világ lélekszáma New York (UPI). Az ENSZ vasárnap nyilvánosság­ra hozott adatai szerint Föl­dünkön ma kereken kétmil- liárdkilencszázmillió ember ét A legnagyobb lélekszámú ország a hatszázhatvankilenc- milliós Kínai Népköztársaság, a második helyen a négyszáz­milliós India áll, a harmadik a kétszázkilenc millió lakosú Szovjetunió, a negyedik a százhetvennyolc millió lelket számláló Egyesült Államok. Japánnak ma kilencvenkét millió lakosa van, ötven mil­liós lélekszámon felüli orszá­gok: Pakisztán, Indonézia, Nyugat-Németország és Ang­lia. A világ lakossága 1958-ban 48 millió fővel gyarapodott. A világ lakosságának több mint v, fele él Ázsiában, míg Euró- nára csak 14 százalék esik. Becslések szerint 2000-ben a Föld lakosságának 60 száza­léka él majd Ázsiában. (MTI). dolgozik. Hét-myolcszáz fo­rintot keres havonta, emel­lett van pár száz négyszögöl feles szőlője is. — Nem valami nagy jöve­delem, de megélünk belőle valahogy. Igen, valahogy. Ha dolgoz­ni tud. De ha lebetegszik, ami az utóbbi időben gyak­ran megesik vele, nincs ke­reset. Orvoshoz se nagyon megy, egyrészt mert messze van, de meg sokba is kerül. — Tsz-be? Ugyan, nincs nekem földem, amit bevi­gyek. Már akkor inkább a gyárba megyek. így vannak vele a többiek is. Tsz-be nem, vagy csak nagyon kevesen léptek be in­nen. Most még kapnak feles, vagy napszámos munkát a szőlőben, s ha majd ebből is kikopnak, mennek a gyár­ba segédmunkásnak. Mert nem mindenki olyan szeren­csés, mint Kun József, aki­nek jő szakmája van: ka­zánfűtő. Cselédek, vagy nap­számosok voltak itt az em­berek régen is. Saját földjük Itegfeljebb pár száz négyszög­öl volt az erdőirtásokon. — Iskolába nem sokat jártak. Fülöp Ferenc például csak 5 elemit végzett. — Korán munkára fogott az apám. Segíteni kellett. Pesti János bácsi egyálta­lán nem járt iskolába. Szü­lei korán elhaltak, 6 éves korától maga kereste kenye­rét — magyarán cseléd volt. Gyámjának kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a fiút iskolába járassa. Aztán meg, mikor tanulhatott vol­na, már öregnek érezte ma­gát. Most 65 éves és írás- tudatlan. De hogyan előre? Most már új világ van itt is. S ezt nem csak a két is­kola, a mozi, meg a bolt mu­tatja. Valahol belül, a fejek­ben is érzik, formálódik va­lami. Ma még tépelődők, lát­szatra tanácstalanok. De azt már tudják, hogy arra vissza­felé nem vezet út. Nem is akarnak ők arra menni. Pe hogyan előre? Ebben többet kellene segíteni őket ók is megérdemlik! Patkós Mihály Csempe helyett - műanyag Cukorraktáraink a háborús események során megsemmi­sültek és a felszabadulás után közvetlenül épült cu­korraktárt — az akkori szű­kös körülmények miatt — nedvesség elleni szigetelés nélkül készítették. — Az öm­lesztett állapotban beraktáro­zott cukor nedves falfelület­tel érintkező rétege 10—15 cm vastagságban átnedvese­dik, s a következő kampány­ban újrafeldolgozásra szo­rul. Ezt kívánjuk megszüntetni úgy, hogy a raktár falát ned­vesség ellen tökéletes szige­telést nyújtó műanyag bevo­nattal látjuk eL Ezt a csehszlovák gyártmá­nyú epoxi alapú műanyagot, a felújított cementes habarcs­csal készült, tökéletesen ki­szárított vakolatra vékony rétegben felkenjük Kötés után tetszetős, fehér, fényes, vízzel mosható felületet ad. A megszilárdult műgyanta réteg igen nagy szilárdságú és a falról semmiféle körül­mények között nem válik le, eltávolítani csak a vakolattal együtt lehet. Igen alkalmas nedves, párás munkahelyek falainak bevonására és így a csempézéssel azonos értékű, esztétikailag is kifogástalan vakolatot nyerhetünk. Mészáros Sándor fővegyész Erősödik az új gyökere Jász felsőszentgyörgyőri Néhány évvel ezelőtt Ovecskin, a Tavaszi szél és a Falusi hétköznapok nagy írója megyénkben járt. El­látogatott a karcagi termelő- szövetkezetekbe. Az ottani elvtársak jó szívvel kalau­zolták az istállók felé, nézze meg, milyen szép jószágot nevelnek. Ovecskin nemet intett. Az emberekkel akar beszélni. Ha az emberek jó- kedvűek, elégedettek, akkor az állatállomány is csak szép lehet — mondta. Azért mondom ezt el, mert ilyen következtetést Jász- felsőszentgyörgyön is levon­hat a látogató. Nem állítha­tom, hogy ott most már min­denki tapsol, azért mert ter­melőszövetkezetben gazdál­kodhat. Nem is csoda. Alig egy éves szövetkezeti gazdák. Még hosszú időn át számít­hatunk arra, hogy lesz, aki néha az egyéni gazdálkodás felé kacsintgatna vissza, a szí­vében nehezen válik igazi szövetkezeti emberré. De már nem ez a jellemző a falura. íme néhány tipikus történet a jászfelsőszentgyör- gyi parasztokról. Ülünk az irodában, s ott­honosan beköszön Szarvas Mária — Az az újság, holnap tép­jük a libákat, két asszony jö­hetne segíteni. Szarvas Mária, a szövetke­zet libagondozója. Kettőszáz­harminc libát nevelt fel egye­dül, minden épület nélkül ez a lány. A tavasszal még nem akarta elvállalni. Most meg, hogy dicsérik, azt mondja,: jö­vőre is vállalkozik, de csak ha segítséget adnak mellé. — Meg iS kapja a segítséget, hi­szen a jövő esztendőben há­romszorosára szaporítják a libaállományt. No, nem is ez az érdekes. Hanem azt újsá­golja Szarvas Mária nekem, hogy jó munkájáért nótát küldtek neki augusztus 20-án a községi ünnepségen. Már c U/ arcok a Szigligeti Színház színpadán Minden évben izgalommal várja a közönség, hogy régi kedve' cei mellett milyen új arcok tűnnek majd fel a szín­padon, kiknek tapsolhat, s ho­gyan illeszkednek majd be az együttesbe az új arcok. Ez évben nem sok változásról számolhatunk be. De új em­berek lépnek fel két olyan szerzpkörben, amely az ope­rettkedvelőket különösen ér­G ALL AI JUDIT dekli. Uj bonvivánt és új pri­madonnát avat a színház. — Nemcsak nálunk, hanem a színpadi világban is új nevek. Most indul pályájuk, és mint mind a ketten mondották — nagyon szeretnék, ha a szol­noki közönség szívébe fogad­ná őket, — A PRIMADONNA Magas, szép barna lány és olyan fiatal, hogy minden idők primadonnáival ellen­tétben, még a korát is el­árulta: 23 éves. Meleg, kul­turált hangját megtapsolhat­ták már az augusztus 20-i szabadtéri előadás nézői. — Mint annyi más színész, ő sem erre a pályára készült. Szegedi kis lakásukban igen gyakran mondta az édesany­ja: „elengedlek zenét tanul­ni, de színészetről szó sem lehet.” így került a kis Jut­ka a szegedi Zenekonzerva­tóriumba, ahol éveken ke­resztül zongorát tanult. Köz­ben énekelni is kezdett. — Hangjára felfigyeltek taná­rai, de Jutkát akkor még a vegyészeti pálya vonzotta. Minden álma az volt, hogy vegyészmérnök lehessen. Az egyetemre azonban — hely­hiány miatt — nem juthatott be. Ekkor ajánlotta neki ta­nárnője, jelentkezzen a Ze­neművészeti Főiskolára. Gallai Juditnak hamaro­san második otthona lett a Zeneakadémia. Nagy kedv­vel és becsvággyal tanult és nemcsak énekben, hanem be­szédtechnikában, mozgás­művészetben is fejlesztette magát. Végül most nyáron kezébe kapta a diplomáját. Gondolkozott, tanítson-e, vagy mihez is kezdjen? Ek­kor találkozott Berényi Gá­borral, a színház igazgatójá­val. Rövid beszélgetés, ének­és szerep-próba, azután az ajánlat: szeretne-e operett- színésznő lenni. És a fiatal énekesnő boldogan mondott igent. Most itt ül velem szem­ben, szerényen és elégedet­ten. Elégedett, mert olyan zeneileg igényes szereppel kezdheti, mint Szaffié, a Ci­gánybáróból. — A BONVÍV AN Amikor Rózsa Tibor, a fiatal tenorista elmondta ed­digi élettörténetét, az volt az érzésem, elég lenne indi­góval lekopírozni mindazt, amit Gallai Juditról írtam, ö is fiatal, ő is Szegeden kezdett. Változatosság ked­véért ő hegedülni tanult a konzervatóriumban. Azután öt sem vették fel a vegyész- mérnöki karra. A DISZ köz­ponti énekkarában szólót énekelt és Szögi Endre pro­fesszor hívta fel a figyelmét arra, hogy érdemes volna a hangját képeztetni. Ami ezután következik, az már nem olyan sima és egy­szerű út. Rosier Edénél tanult a főiskolán, utána úgy érezte, nem fejlődött eleget. Vissza­ment Szegedre, egy évet a ze­nekonzervatóriumban tanult. Azután az Állami Operaház énekkarába került. Közben megint egy évig tanult, míg a hannia végleg kiteljesedett. A szolnoki közönség az au­: / RÓZSA TIBOR gusztus 20-i estén nagy szere­tettel és tetszéssel fogadta. — Szolnokon mindössze egyszer járt ezelőtt, egy csendes és esős őszi estén. Most a nap­fénynél sokkal jobban tetszik itt minden s= vallja be őszin­tén. — Bár már van színpadi gyakorlatom mégis tudom, nagy felelősséget vállaltam és igyekszem a tőlem telhető legjobbat nyújtani — fejezi be a beszélgetést. íme két fiatal színész arc­képe Rokonszenvesek, kedve­sek, fiatalok és merészek. Re­méljük, sikerük lesz. H. T. vagy harmadszor szóbahozza ezt a nótaügyet, mire végülis kiböki elégedetlenségét. — Csak akkor kellett vol­na küldeni, mikor az ünnepi ebéd volt, hogy mindenki hallhatta volna. S ez egyben tanulság is. — Lám mennyit jelent az elis­merő szó. Egy ajándéknóta a községi tanács mikrofonján, mennyit jelent az emberek­nek. Emberek A Kossuth Tsz paprika földjén találkoztam Szijjártó Menyhérttel. Régi paprikás ember. Vagyishogy egyéni gazda korában is rég­től fogva termesztett papri­kát, mikor mennyit győzött munkaerővel. — A tavaszon azon kevesek közé tartozott, akik becsülettel helytálltak abban az időben is, mikor a többiek nem mentek dolgozni. Kevesen voltak, nem győz­tek mindent, megégett a pap­rika palánta. Kérdezem, mu­tassa meg, melyik táblára pa- lántálták ki azokat. Mutatja. Paprikafának beillő bokrok. Némelyiken 20 csövet is meg­számolhatunk. — Ez volt az? — Ez, az anyja ide-odáját, erre jönni is szégyelltem ak­koriban. Egy ember, s ki tudja még hány, aki amiatt szégyenke­zett, mert póruljárt a szövet­kezet paprikája: Jászfelső- szentgyörgyön vannak még egyéniek. Nekik akarták meg­mutatni, mire képes a szövet­kezet, s azért restellkedtek az első felsülésnél. Dollár papa volt a leghíre­sebb paprikás a községben. Most is nagyon szép a papri­kája, de közel sem járhat a szövetkezetéhez. Pedig az el­ső szállításnál még gúnyo­lódtak az egyéniek. Szikra Szabó András, Magas Bóta, ifj- Magyar István, Rimóczi Antal heccelték a szövetke­zetieket. — Én már beszállítottam a paprikát, a zsebemben a pénz. Mutassátok már, tik mit kap­tatok? S most látszik csak igazán, mit változott a világ tavasz óta. A bujtogatásra azzal vá­laszoltak a szövetkezetiek, hogy az elnököt, a községi párttitkárt, a községi vezető­ket keresték fel: miért tűrik ezt a hánykolódást, az anyjuk ez, meg azzát. Egyszóval meg­született a faluban a szövet­kezeti virtus. Egy olyan „ki, ha mi nem” hangulat. _Na- gyon szép példáját az építők, a sertésgondozók, a növény- termesztők adták ennek. S ugyanerre bizonyíték Szijjár­tó Menyhért esete. Azt hal­lotta valakitől, a nagykátai tsz paprikája szebb mint az övék. Erről ugyan látatlanban fogadni mert, de azért maga szeretett volna utána járni az igazságnak. Vasárnap vasár­napot követett, a paprikaföld kívánta az embert, egészen pünkösdig nem adódott alkal­ma a nagykátaiak hírét ellen­őrizni. Pünkösdkor aztán át­ment a nagykátai határba. — Nézelődött, leskelődött, aztán összegezte véleményét: — Elmegy, elmegy, semmi kifogás ellene. De ha valaki szép paprikát akar látni, az hozzánk gyűjjön, a jászfelső- szentgyörgyi Kossuthba. Aztán itt van. a Kővágó család. Kővágó bácsi középparaszt­ként lépett a termelőszövet­kezetbe. ö nem is nagyon ka­pálózott ellene de rajongani sem rajongott érte. Kibírta volna még a szövetkezet nél­kül — ez volt a véleménye. Jó gazdának ismerte minden­ki, híres jó dohányos, a do­hány hozta a pénzt, könnyen forgatta magát: A Kossuth­ban is dohányost csináltak belőle. Fődohányos. Most az­tán madarat lehetne fogatni vele. Egyrészt azt csinálhatja, amihez a legjobban ért, a leg­jobb kedve van, másrészt most mutathatja meg igazán, mit tud művelni a dohány­földön. Megmutatta. Magam láttam a dohány táblát. Nem túlzók (igaz, nem általános), de nagyon sok tőn 50—60 ern­es dohánylevelet találtunk- Holdanként 12 mázsa termés benne van. A magabiztosság, a becsülettel végzett munka öröme végül meghozta Kő­vágó bácsi szavát is. Azt mondják: van rá eset, bát­rabban, egyenesebben szem­befordul a maradiakkal, mint maga az elnök. így érthető, hogy Kővágó bácsi a pártnak is tag jelölt je lett. Ennyit elöljárójában az em­berekről. Csupán azért, hogy megérthessük a jászfelső- szentgyörgyi változások tit- káti (Folytatjuk) Borzák Lajos wi'rivnTV'iivrmrnnvimimimmimiwrrnrnrwrrrmfv Zajvadászok Gyakran így nevezik Euró­pa egyetlen olyan állomását, amelynek célja a zaj elleni harc. Az állomás a moszkvai városi szovjet kebelében mű­ködik. Vajon mi tette szükségessé az intézmény felállítását? Mint ismeretes, a világ nagyvárosaiban — köztük Moszkvában is — o zaj a leg­utóbbi években hirtelen meg­növekedett. A különböző or­szágok szakemberei kiszámí­tották, hogy a tereken és a főútvonalakon csúcsforgalmi időben a zaj eléri a 80—85 decibelt. (A decibel a zaj mértéjc-egysége.) összehason­lításként megemlítjük, hogy a híres Niagara-vízesés dü­börgése 86 decibel. A zaj ellen küzdő moszkvai állomás dolgozói a legtökéle­tesebb berendezéssel felsze­relve tanulmányozzák, ho­gyan terjed a zaj a város kü­lönböző kerületeiben, javas­latokat tesznek a zaj meg­szüntetésére. Ennek érdekében Moszk­vában az utóbbi időben so­kat tettek. Egyes iparvállala­tokat kitelepítenek a város­ból, újakat pedig nem építe­nek. A főváros körül 109 ki­lométer hosszú körút készül, amely a moszkvai utcákat mentesíti a tranzit autószál­lítástól. Az utakon a hangjel­zések alkalmazását megtil­tották. S végül nagy mérték­ben folyik a parkosítás. Az ültetvények ugyanis, mint is­meretes, harmadára-negyedé- re > csökkentik az utcák zaját. Hegalakulásának 40. évfordulóját ünnepli Nagy- Britannia Kommunista Pártja London (TASZSZ). Nagy- Britannia Kommunista Párt­ja megalakulásának 40. év­fordulója alkalmából vasár­nap ünnepi ülést rendeztek a londoni Saint Pancras kerü­let városi tanácsának helyi­ségében. Az ülésen William Gallacher, a párt elnöke és John Gollan, a párt főtitkára beszélt. Az ülésen felolvas­ták a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaor­szág, Ausztrália, India és más országok kommunista párt­jainak üdvözletét. CMTU.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom