Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
1960. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ünnepi ülést tartott a Szolnok megyei tanács • ?,ty V - —%-VÍt FŰLDMUVESSZOVETKEZETEINK ÜJ FELADATAI írta; Náfíási László, országgyűlési képviselS (Folytatás az első oldalról.) lyét jelentette. Nyilvánvaló, hogy kezdetben rendkívül sok nehézséggel küzdöttek, mert kettős feladatot kellett megoldaniuk: egyrészt elvégezni a közigazgatás feladatait, másrészt tanulniok kellett, elsajátítani az állam- igazgatáshoz szükséges szakmai ismereteket. A tanácsok munkáját az eredmények jellemzik Ha az élet rohanó tempójában megállva visszatekintünk, e tíz év alatt megtett útra és összegezzük tanácsaink egyévtizedes munkáját, igen biztató képet kapunk Mindenekelőtt szemünkbe öt- lik, hogy történelmileg rövid időszak alatt milyen nagy magasságra emelkedtünk. Sokan vannak manapság Is olyanok, akik a tanácsokról és szerveikről beszélve csak a hibákról tudnak megemlékezni. Vajon igazuk van-e ezeknek a kétkedőknek, borúlátóknak! a kákán is csomót keresőknek? Vitathatatlan tény, hogy tanácsaink munkájában még ma is meglehetősen sok a fogyatékosság. Ennek ellenére határozottan és büszkén mondhatjuk. hogy tanácsaink munkáját az elmúlt tíz év alatt nem a fogyatékosságok, hanem az eredmények, a munka színvonalának állandó javulása jellemezte. Az elmúlt évek során a tanácstagok és a tanácsi dolgozók nagy gyakorlatra és komoly elméleti képzettségre tettek szert. — Egyre kevesebb hibával, nagy hozzáértéssel, odaadással, a lakosság iránti szeretettel végzik az államigazgatás sokrétű feladatait. A tízéves tapasztalatokról szólva Oláh elvtárs megemlítette, hogy soha, egyetlen tanács sem került szembe a párt és a kormány intézkedéseivel. A tanácsok 1956-ban sem váltak az ellenforradalom eszközeivé, gyorsan talp- raálltak és folytatták a szocialista építőmunkát. Ezután a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a szocialista gazdaságok megszilárdulásának fontosságáról beszélt Oláh elvtárs. Kijelentette, ha 1959 a fejlesztésben a nagy feladatok és nagy eredmények éve volt, akkor 1960 az elért eredmények véglegesítésének, a termelőszövetkezetek megszilárdításának döntő éve kell hogy legyen. A tanácsi munka tanulságai Az elmúlt 10 esztendő a tanácsokban dolgozók számára nagyon tanulságos volt. — mondotta Oláh elvtárs. — E tanulságokat le kell vonnunk és a jövő feladatainak minél jobb elvégzése érdekében szem előtt kell tartanunk. Az első és legfontosabb tanulság, hogy a tanácsok és szerveik munkája csak a párt vezetésével, csak a párt és a kormány politikája alapján lehet eredményes A második tanulság: Nagy eredményeket csak a lakosság legszélesebb rétegeire támaszkodva érhetünk el. — Kézzelfogható bizonyítékai ennek a községfejlesztési tervek, melyek megvalósítása során a tanácsok leginkább megtalálták a lakosságra való támaszkodás módját. Széles rétegeket tudtak bevonni a tervek elkészítésébe és végrehajtásába. A harmadik tanulság: A tanácsok munkájának színvonalát állandóan emelni kell. A tanácsok dolgozóinak kulturális és politikai színvonalát növelni kell, bővíteni a gazdasági kérdésekben szerzett ismereteket és hozzáértésüket az állami ügyek intézésében. A negyedik tanulság: A tanácsok és apparátusaik állandóan kisérjék figyelemmel az életet. Elemezzék a fejlődés tendenciáit és fejlesz- szék tovább a hasznos, új vonásokat a tanácsi munkában, a társadalmi és gazdasági életben. Az ötödik tanulság: Szocialista államunkban nincs és nem is lehet a gazdasági élettől elvont igazgatási munka. Ezért a tanácsokban és szerveikben különös gondot kell fordítani a gazdasági kérdésekre. Nem lehet közömbös egyetlen tanácstagnak, egyetlen tanácsi dolgozónak sem, hogyan gazdálkodnak a tsz- ek, hogyan alakul a költség- vetés, hogyan dolgoznak a tanácsi vállalatok, hol tart a községfejlesztési tervek megvalósításra. Oláh elvtárs befejezésül a párt VII. kongresszusa által a tanácsok részére megszabott feladatokkal foglalkozott Az ünnepi beszéd után Ná- nási László elvtárs, az Elnöki Tanács tagja köszöntötte a tanácsülést, a tizenegy kormánykitüntetéssel jutalmazott dolgozót majd kiosztotta az Elnöki Tanács határozata alapján adományozott elismerő okleveleket azoknak, akik 10 éve tagjai a tanácsnak, illetve 10 év óta dolgoznak a tanács apparátusában. Huszonegy megyei tanácstag és 83 megyei tanácsi dolgozó kapta meg az Elnöki Tanács elismerő oklevelét. Oláh elvtárs hat tanácsi dolgozónak adta át a Pénzügy, illetve a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetéseket. A tanácsülésen Csáki István elvtárs, a Megyei Párt- bizottság első titkára felolvasta a Szolnok megyei párt végrehajtó bizottságnak a tanácsokhoz szóló üdvözletét. A tanácsülés Kapás Rezső elvtárs zárszavaival ért véget. Alkotmányunk napja, augusztus 20, ebben az esztendőben egyben szövetkezeti nap is. Alkotmányunk ünnepén, a tanácsok tizedik évfordulójának napján hazánk szövetkezői; a termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek, kisipari termelőszövetkezetek tagjai is ünnepelnek. Az alkotmányát, felszabadult emberi életét örömmel ünneplő magyar nép soraiban a szövetkezetek tagjai is megelégedéssel tekintenek vissza a megtett útra az egész dolgozó nép által elért nagyszerű eredményekre, sikerekre és bizakodva készülnek a jövőben rájuk váró feladatok elvégzésére. Az elért eredmények alapján a magyar szövetkezők tábora is jogosan tekint vissza megelégedéssel a legutóbbi években végzett munkájára és megvan az okuk a bizakodásra a jövőt illetően is. Hazánkban a szövetkezeti mozgalomnak már van múltja, van jelene és biztosítva van a jövendője is. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődése során sok szó esett már arról — és valószínű még esik is —, hogy vajon a szocialista mezőgazdaság kialakulása milyen hatással lesz a földművesszövetkezetek jövőjére, fejlődésére. Ügy vélem hasznos ezzel a kérdéssel — ha vázlatosan is — foglalkozni és felelni arra, hogy változik-e a közeljövőben a földművesszövetkezetek szerepe és milyen lehet a fejlődés iránya? Köztudomású, hogy a földművesszövetkezetek tömegesen a földreform után alakultak s az első időkben elsősorban politikai és érdék- védelmi feladatokat végeztek az újgazdák és szegényparasztok érdekében, gazdasági tevékenységük az első években nem volt jelentős. Néhány év alatt azután tevékenységük egyre szélesebbé vált és gazdasági munkájuk is mindinkább kibontakozott. Sokirányú gazdasági tevékenységükkel egyidejűleg igen jelentős politikai munkát is végeztek. Sok-sokezer dolgoeó paraszt ismerte meg a földművesszövetkezetekben a szövetkezés hatalmas erejét és vált lelkes hívévé. — A földművesszövetkezetek egyengették az útját a termelőszövetkezeti mozgalomnak is. Az első termelőszövetkezeti csoportok országszerte, itt Szolnok megyében is a földművesszövetkezetek keretében alakultak meg s azok szervezeti és anyagi támogatásával kezdték működésüket. A földművesszövetkezetek kivették részüket a termelőszövetkezetek szervezéséből, kivették és kiveszik részüket a termelőszövetkezetek megszilárdításából is. Mindezek bizonyítják, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom politikai és gazdasági téren egyaránt hasznosan vett részt a magyar nép életének alakításából, a szocializmus építéséből. A földművesszövetkezetek jellegében voltak változások, de azok nem akadályozták, hanem segítették a mozgalom fejlődését. Joggal állapíthatjuk meg, így lesz a jövőben is. A földművesszövetkezeti mozgalom a szocialista mezőgazdaság kialakulása során és azután sem marad feladat nélkül. Van és még lesz is tennivalója mind a termelőszövetkezeti mozgalom további növelése, mind a termelőszövetkezetek megszilárdításának munkájában. A mezőgazdasági területeken a lakosság áruval való ellátása a szocialista mezőgazdaság kialakulása után is a földművesszövetkezetekre vár. Ez önmagában is jelentős feladat, de ezenkívül a felvásárlásban is komoly szerepet kell betölteniük a jövőben. Elsősorban a gyümölcs és zöldség felvásárlása vár a földművesszövetkezetekre. A mezőgazdaság szocialista átalakulásával egyidejűleg növekszik ugyan a földművesszövetkezetek fogyasztási jellege, de tevékenységük során különböző értékesítési, gazdasági társadalmi és politikai feladatokat is kell végezniük. A földművesszövetkezetek feladatai s a feladatok megoldásának módjai mint ahogyan fennállásuk óta módosultak, változhatnak a jövőben is, de a cél nem változik. A cél pedig a szocializmus felépítése, békénk megvédése, dolgozó népünk jólétének biztosítása. A földművesszövetkezetek vezetői, tagjai és dolgozói eddig is ezért a célért fáradoztak s fáradoznak a jövőben is. Szövetkezeti mozgalmunk a népi demokrácia időszakában hatalmas fejlődést ért el s ez a fejlődés ma is tart. Természetesen ez a fejlődés csak a párt iránymutatására, a tanács segítsége s a különböző társadalmi szervekkel történt együttműködés nyomán jöhetett létre, s az is természetes, hogy a jövőbeni sikeres munka alapja nem lehet más. A szövetkezőknek a termelőszövetkezeti, földművesszövetkezeti, kisipari termelőszövetkezeti tagoknak egyaránt az alkotmánynak a szellemében kell dol- gozniok, amelyet ma lelkes örömmel ünnepel az egész magyar nép. £ Jó lenne most szót váltani rélük Mindig borzadva lépek a temetőbe. A fejfák, sírkövek végső soron mégis csak arra emlékeztetik az embert, hogy kilép egyszer az élet körfor- gásából, másoknak adja át helyét. És nincs tovább. Nincs feltámadás, lassan feledésbe merül emléke, hacsak olyan nagy dolgot nem vitt végbe életében, amit feljegyeznek, amiről még késő századok is elismeréssel beszélnek. Túrkevei temető.., Régi korokat idéz, amikor még a gazdagok fényes családi sírboltba temetkeztek, a nincstelenek sírhelyét gyorsan korhadó fejfák jelölték. Egy sírhantot keresünk. Segédkezik a temetőcsősz fia, lánya. Az utcabéli idős nénik is segítségünkre sietnek. — Kit keresnek? — A Kulcsár Isvány bácsit? — A Vörös Csillagbelit? Azt bizony, alapítótársával, Dorka lléssel egyetemben. Néhány éve, hogy el- hantolták a két öreget. Pedig olyan jó lenne most szót váltani vélük, a híres-neves Vörös Csillag kezdeti lépéseiről. Azoktól tudakozódni, akik megalapították az országbíró. szövetkezeti gazda- ságot. Végül csak ráakadunk. Nehéz megtalálni, mert az egyszerű faoszlop elvész a többi között. Felírását halványítja az eső, a mélyről hozott rögöket befedte a pázsit. Olvassuk: „Itt nyugszik Kulcsár István." Nincs díszsírhelye, pedig nagy idők cselekvője volt. * Kérdem K Tóth István láMég az nem is baj, ha van miből. — De azt a kis előleget előre bekapkodtuk. Ilyen volt az. így indult a Vörös Csillag. S nem hátrált senki. K. Tóth István, Csizi Imre, Veres Károly, Borics István, Hajós István, Gress János bácsi, Kulcsár István, Dorka Illés vitték tovább a Vörös Csillag ügyét. A Véres Csillag Tsz központi majorja. Ki tudja, hány parasztküldöttség időzött már ebben a tanyaközpontban? Olyan ez, mint egy gyár. Dohog a daráló, teherautók állnak meg a bikahízlalda előtt, kényelmesen dörzsölőznek a borjak a növendékistálló karámjához, villanyélre támaszkodik a tehenész. Eltévedhet benne az ember. Ide köves- út vezet, kétoldalt fasorral, amit már a szövetkezetiek építettek, ültettek. De benn a központban földutak kígyóznak, egyikük a dohánypajtához vezet, másikuk a szérüskertre. Megint más út a takarmányos, a silógödröket köti össze a tehénistállókkal. A fényesen csillogó hidroglobus árnyékában húzódik meg az iroda, kantinnal ellátva. A kertben még ott a szabad tűzhelyek helye, itt főzték az aratók ebédjét. Annyi épület, annyi létesítmény, mint egy kisebbszerű faluban. S e falu alatt dohányt törnek, trágyát hordanak a fogatok, vetőszántást készítenek a traktorok. Körül az istállósoron gazdasági kisvasút csilléi sorakoznak. Egyszóval: naggyá lett az ember. Nagyot alkotott a Vörös Csillag. * Hát még ha a város központjában székelő szövethetett irodaházban tudakozó-. dunk! Tizenkétezer hold termelését irányítják innen. Egy ajtóra kiírva ezt olvasom. Agronómia. Merthogy a főmezőgazdász, állattenyésztő, növénytermesztő szobájáról van szó. Hol van már az az idő, amikor zsákból szórták a magot? S hol van már a kettős lófogat, ami 1948-ban a szövetkezet állatállományát képezte? Hol van az az idő, amikor holdanként 5 q búzát termeltek? (Múlt évi búzatermésük 12.35 q, az ideiről még nincs pontos felmérés, de a rossz időjárás ellenére is ekörül lehet. (Volt idő, mikor 47 q cukorrépát szedtek fel holdanként. Tavaly ősszel több mint 150 q termett.) Az alapító tíz ember helyén ezernél több szövetkezeti gazda kenyerét biztosítja a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. S nem is akárhogyan. A fiataloknak külön ifjúsági székházuk van. A tavasszal képzőművészeti kiállítást rendezett a Vörös Csillag képzőművész szakköre. Száz holdon ebben az évben előreláthatóan 270 000 forint értékű árut termelnek. Ez azt \ jelenti, hamarosan megközelítik az állami gazdaságok termelési színvonalát. Száz holdról 1959-bcn 171 000 forintot osztottak ki a szövetkezeti gazdáknak. * Kulcsár István fejfájára ráakadtunk. Dorka Illését nem találtuk. Mire végigjártam a szövetkezet határának egy részét, nem is bántam már a keresés sikertelenségét. Fejfájuk el- korhadhat, sírhantjukat benőheti a fű, ők örök síremléket állítottak maguknak. Alapitói voltak a Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Borzák Lajos togattak haza. Együtt a családdal, csak így mentek va- i lamire. Messze esik a várostól a Vörös Csillag, nagy ta- , nyaközpontja. Most már kisvasút, teherautó szalad ki a növénytermesztőkkel, állat- tenyésztőkkel. Akkor gyalog { jártak mindahányon. 1949 az első osztás. Tréfál- < kozva jöttek össze a zárszám- \ adásra. Nevetgéltek. Ak- j kor mondta valaki: — Csak ne nagyon merüljünk a hahót ázásba, mert majd most tudjuk meg, ki- ' nek mennyi matyó jut. 1 Felkacag K. Tóth István. ‘ — Oszt bizony visszafelé fizettünk. zetéből az ember. Kulcsár István tulajdonképpen egy másik tanyán szövetkezett újgazdatársaival. A mostani Vörös Csillag a lApe-féle tanyán mondta ki alakulását. Pontosan tízen hallgattak a párt szavára s jelentették be Kapás Rezsőnek, a város akkori polgármesterének: mától kezdve közösen osztják a gondot, az örömet a túrkevei Vörös Csillagban. Többnyire bizony a gondon osztozkodtak. Mutatja. Idá- ig-e. Bokáig ért a pocsolya. Hátukra vették a zsákot, úgy szórták a búzát a vizenyős földbe. Ügy is hozták ki háton a városból a vetőmagot. A vetés még csak megvolt kézzel, hanem a bo- ronálás! Vad Lajosnak szóltak, kommenciós cseléd volt az öreg. Két lovat hajtott. — Fogjál már ki, Lajos. Kapard el a magot. Az aratás? Kijöttek egész hétre és csak szombaton Iáit. TÓTH ISTVÁN egy az alapítók közül. azokat a napokat nem lehet elfelejteni, az akkori arcokat sem törölheti ki emlékecsitól, emlékszik-e még rá? Hogyne emlékezne! Ahogy
