Szolnok Megyei Néplap, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-20 / 197. szám

I scoufOR mam I960, augusztus 20. RÁD VÁR A HATÁR, KIS UNOKÁM ti. TTWSVfi iHimmúH m miT iT*rri»ir»mi i nini nil mm Mi i k. jií i i > niWiímffTr Megbecsülik a jóbarátot Az ötős kőtől balm Aki éfct vakuntífior gyárt la­kótelepéé még a szótól ie idegenkedik. Akaratlanul is ez jut az eszébe: kulturálat- lanság, veszekedés, seregnyi gyerek... ügy tartoztak vá- iamikor össze ezek a fogal­mak, mint a rossz testvérek. S szorításukból kitörni any- nyit jelentett — ha egyálta­lán lehetett —, hogy a volt te­lepes eggyel feljebb jutott a létra fokán. , Csak egy szubjektív em­lék. Mi Agyagosnak hívtuk. A Kerámia, a Kammer tex­tilgyár hatalmas gyárkürtőí vetettek rá árnyékot, s on­tották a füstöt. Fekete volt minden. Az emberek arcán este, ha a telep bejáratától balra, mindjárt a nagy kő mellett leültek a kis gond- üzőre,-fekete foltokat hagyott a korom. Mi, gyerekek lab­dáztunk. Rúgtuk a rongy­labdát, s nem volt nagyobb öröm annál, ha véletlenül igazihoz jutottunk. A házak? Nem lehetett annak nevez­ni őket. Egysorban volt be­lőlük nyolc földszintes, zsú­folt, olyan, mint minden az Agyagoson. Innen indultak reggelente a felnőttek, hogy a Kerámia agyagbányájában, vagy a Kammer gépei mellett leró­ják a napi robotot. S ha ne­talán fizetési napot búcsúz­tatott az este, megtelt Kristóf bácsi kocsmája. Milyen most az élet a la­kótelepen, jellemzők-e még a régi fogalmak? Erre voltam kíváncsi, találomra válasz­tottam. — Ott az ötös kilométerkő­től balra találja meg — iga­zítottak útba, amikor a Ti­számén« Vegyiművek lakó­telepe után érdeklődtem. — De vigyázzon, nehogy túl­menjen rajta, könnyű össze­téveszteni a várossal. Majdnem ez történt ve­lem. Az új telep pár éves, ma már réginek számító szürke házaira emlékeztem, de az újak szempihentető, rozsdabarna színét még nem láttam. S azt a méreteiben óriási labirintust sem, ami a telepet körülveszi. Építkez­nek. — Három 12 lakásos há­zunk már ismét készen áll. Hamarosan átadjuk, költöz­hetnek bele a lakók — szol­gál felvilágosítással egy fris­sen szerzett ismerősöm. — A negyediket is építik. Pohár sörrel invitál, s lehet-e a meghívást visszautasíta­ni? Amíg a hívogató külse­jű kisvendéglő felé sétálunk, újabb részletekről beszél. — Olyan a mi önkiszolgáló boltunk, hogy párját kell ke­resni — dicsekszik nem alap­talan büszkeséggel. — Hús- Ipoltunk pedig szinte kurió­zum. Kisszekrény, nagyszek­rény, öltöző, mosdó és ami tetszik. Amott meg, mutat a háta mögé a eipészműhely, a fodrász. S az emelet? — Ott 50 személyes mun­kásszálloda épül. A fejben, — mert egy kicsit furcsa ala­kúnak tűnik a régebbi barak­kok helyén épült üzletház — orvosi rendelő, kötözőhelyi­ség. Megyünk tovább, A művelődési házban taka­rítanak. Nagy bácsi a gond­nok, marokravaló kulcsot A szolnoki,,Damjanich" fiatal tsz. Földje ott húzódik a Jászberény felé vezető mű- út baloldalán. A trafóház mel­letti bejáró a 715 holdas gaz­daság központjába vezet. — Igaz, e központot nem olyan­nak kell képzelni, mint álta­lában a Szolnok megyei tsz- ek központjait. A nyári mun­kák igazi szívdobbanása itt észlelhető ugyan: búgott a cséplőgép, fogytak az aszta- gok, s mire e sorok napvilá­got látnak, a gabona már a magtárpadláson van. A köz­pont azonban néhány gazda­sági épületet jelent egyelőre. Fiatal még a gazdaság, akár­csak Pántya János agronó- mus, aki hol a paradicsom­szedőknél, hol a cséplőgép körül, vagy a csibeetetésnél tűnik fel. Többnapos szakáll „ékesí­ti” az agronómus arcát: vagy elfelejtett, vagy nem volt ideje borotválkozni ilyen­kor a legnagyobb dologidő­ben. Mikor ott jártunk, ép­pen a MIA-motort szerelték, amely a transzportőrt hajtja, a transzportőrön pedig búzát, árpát szállítanak a magtár- oadlásra. Könnyebb így, mint­ha zsákolnának — magyaráz­ta Pántya János. De nemcsak a fiatal „élet­kor”. a lendületes munka is szembetűnő a „Damjanich”- ban. Az az igazság, hogy — mint általában tsz-eink — a Damjanich sorsa, ügye. jövő- 1e sem csak belső probléma, hanem társadalmi ügy. Ez az állítás így önmagában fel­színesnek tűnik, de milyen más. ha arról a tartalomról írunk, ami példák sorozata­ként tölti meg a szavakat. Kezdjük talán ott, hogy a 65 tag zöme közéoparaszt volt, kiknek nagyobb jöve­delmet kell biztosítani a kö­zösben, mint amennyihez egyéni gazdaként jutottak. Ez persze elsősorban a jó kö­zös munkán múlik, ami nem ’ hagv kívánnivalót maga után. S lesz is eredmény. „Ha az időjárás engedi, zárszáma­dáskor biztos a 38 forintot érő munkaegység” — így az agronómus. Persze a dolog mégsem ilyen ervszerű. Amikor az őszön megalakult a szövet­kezet — kevés volt a gazda­sági épület, márpedig téli­szállás kellett az aprójószág­nak, a sertéseknek és, így to­vább. De hát hol és miből? ... Itt következett azután a társadalom segítsége, ami­ről már beszéltünk. És e se­gítség kitől eredhetett volna elsősorban, mint azoktól a munkásoktól, akik nem is olyan régen még a nagyüze­mi gazdálkodás előnyeit, jö­vőjét ecsetelték a Damja­nich Tsz akkor még egyéni gazdaként dolgozó tagjainak. S most már a tettek követ­keztek, a patronálok tettei. A Járműjavító munkásai 2000 férőhelyes baromfiólat építet­tek. Az üzem egyik dolgozó­ja. Perczhoffer László pe­dig a tsz párt-alapszerveze- tének titkáraként dolgozik immár hónapok óta. Igaz, én nem voltam még itt, amikor a szolnoki Építőipari és Javító Vállalat s a városi tanács dolgozói fel­húzták az 50 férőhelyes is­tálló falait, de tudom, mi­lyen hálával gondol tagsá­gunk a segítőkre, — magya­rázza Pántya János. — Nyu­godtan, kapkodás nélkül, jő minőségben végezhetjük el így az őszi munkákat, a jó­szágállomány téli takarmá- mányának betakarítását. De nemcsak a járműsök segítet­tek. Középiskolai diákok, sza­bók a Vörös Csillag Ruháza­ti Ktsz-ből, eladók az Álla­mi Áruházból, a Szolnok V. kerületi pártszervezet, a Sü­tőipari Vállalat, a Vízügy­igazgatóság, a Nemzeti Étte­rem dolgozói támogattak ben­nünket. A tsz irodában (ezt is az egyik szövetkezeti gazda bo­csátotta a tagság és a veze­tőség rendelkezésére saját lakásából) érdekes névsor ol­vasható a falra szögezett pa­píron. A pártolótagok nevei, akik között vasúti kalauz, kertész, rendőrtiszt, bognár, üzemi munkás találhatót, s akik az erkölcsi támogatás mellett több-kevesebb mun­kaegységet is kerestek már a tsz-ben. Építettek, borsót szedtek, egy-egy apróbb javítást elvé­geztek. Ám, ahogy Kovács László, a kocsisok munkacsapatveze­tője kifejezte, nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi oldala is fontos a patroná- lásnak. — Közelebb kerültünk egy­máshoz, sok új barátot ismer­tünk meg, akiknek őszintén hálásak vagyunk, amiért szabadidejüket feláldozva, könnyítenek gondjainkon. Molnár Péter elnök szin­tén hasonló nézetet vall. A „Damjanich”-beliek meg is érdemlik a támogatást. Családtagjaikkal együtt dol­goznak a nyári munkáknál, mint például Szabó István aki harmadmagával július­ban 92 munkaegységet szer­zett. Időben, jó minőségben végezték és végzik a nyári munkát, és amikor ott jár­tunk, éppen a silózáshoz, trá­gyázáshoz készülődtek. KönV- nyebb lesz számukra az idei tél is. Vettek egy pótkocsis Zetort, van elég gazdasági felszerelésük, ,,üzemel” a sa­ját erőből épített 50 férőhe­lyes sertésfiaztatő. Még au­gusztusban átadják az újabb két, egyébként 20—20 férő­helyes sertésfiaztatót, továb­bá a 220 férőhelyes sertéshiz­laldát rendeltetésének és nem­sokára bekötik a szarvas- marhákat is az 50 férőhelyes gépesített tehénistállóba —, hogy csak néhány példát említsünk. — A szolnoki Gépállo­mással is elégedettek va­gyunk — mondotta az agro­nómus. — Csupán az lenne a kérésünk, hogy amit meg­ígérnek, azt a megbeszélt-idő­pontban teljesítsék. Ha így lesz, a jövőben még az idei­nél is nagyobb bizalommal nézünk a zárszámadás, a tél Búbot Gyula A közeljövő terveiből — Gyors ütemben épül Szolnok — pgrfestékgyArat kap A TISZA-MENTI VEGYI­MŰVEK A Tiszamenti Vegyiművek telepén egy új porfestékgyár építését vették tervbe. A ki­vitelező munkálatokat — mintegy 140 millió forint rá­fordítással — a második öt­éves terv végére fejezik be. Az új üzem 1965-ben kezdi meg a 160 féle festék gyártá­sát. Két műszakban dolgozik majd, műszakonként mintegy 150 munkást foglalkoztat. Az új tervidőszak alatt be­fejezik a szuperfoszfátüzem építését, két új kénsavgyárat is építenek— így a Tisza- menti Vegyiművek számotte­vő vegyi gócpont lesz. CSATORNÁZÁS, űj vízmű A kommunális létesítmé­nyekből a közelmúlt évek óriási erőfeszítései ellenére sincs elég a megyeszékhe­lyen. S ráadásul a lakosság állandó szaporodásával kell számolni. Ezért nagyarányú csatornázási és vízműépítési feladatokat oldanak meg Szolnokon a következő évek­ben, A második ötéves terv so­rán a József Attila út, a Már­tírok útja, a Vöröshadsereg útja, a Rákóczi út, illetőleg ezeknek az utcáknak körze­tében csatornáznak. 1965-ig mintegy 21 millió forintot szánnak erre a célra. Fejlesztik a vízellátást is. A nyomócsövek jórészét még a század elején fektették le, keskenyek, nem felelnek meg a mai követelményeknek. — Ezért nyomócsővezeték cse­rét, a gyároegyedben új víz­tornyot, s egy új vízkivételi művet is terveznek. Az új vízmű óránként ezer köbmé­ter vizet ad majd. A víz szű­rését, derítését, a vegyszer- adagolást a legkorszerűbb módszerekkel végzik. Építe­nek egy kétezer köbméteres földalatti víztárolót is, — on­nan kerül a víz a toronyba. A kivitelezésre a második ötéves terv vége felé kerül sor. TISZTASÁGI fürdő, FEDETT USZODA ... is szerepel a megye székhely fejlesztésének prog­ramjában. Építésük 1961-ben kezdődik. A fedett uszodát a Tisza-Szálló mellé tervezik. 33,3x20 méteres medence lesz benne. Ez a létesítmény a város úszósportjának fejlesz­téséhez is jelentős mértékben járul hozzá. A tisztasági fürdő több, mint kétezer négyzetméter alapterületet foglal majd el. A FÖLDGÄZELLÄTÄSRÖL is egyre biztatóbb hírek ér­keznek. Közel ötvenmillió fo­rintot fordítanak erre. Fel- használásával Szolnok tízezer lakásának, intézményeinek, s részben ipari létesítményei nek gáztüzeléssel kapcsolatos igényét elégítik ki. A beruházás első szakaszá­ban megépül a gerincvezeték a fogadóállomástól a körzeti nyomásszabályozóig, — vala­mint a középnyomású fo­gyasztóhálózat 500 lakás gáz­ellátásához. A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a 34. játékhétre 4,298.466 szelvény érkezett, így egy- egy nyerőosztályra 1,611.924 forint jut. A 3é. játékhét sor­solását Keszthelyen, a váro­si művelődési ház szabadtéri színpadán tartották meg. A kihúzott nyerőszámok a kö­vetkezők: 25, 55, 75, 79. 85 Időjárásjelentés Várható időjárás: élénk, erős nyugati északnyugati szél, felhőátvonulások, né­hány helyen záporesővel, zi­vatarral. A lehűlés a keleti megyékre is átterjed. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet: 20—24 fok között. Távolabbi kilátások: vasár­nap és hétfőn az évszakhoz képest hűvös idő, ^ nyugati széllela időnként futóesővel. húz elő. A moziterembe ve­zet, kö2ben magyaráz:’ —- Körülbelül 450 ember fordul itt meg. A filmvetí­tésekre tolakodnak a jegye­kért. Hamarosan rendbeszed­jük ezt a termet. Bársony- függöny kerül az ajtóra, ab­lakokra. Mozlterem9 filmvetítés, bársonyfüggöny míg az emeletre lépkedünk, egymást kergetik fejemben a gondolatok s felrémlik az Agyagos. Az emeleten Márta elvtárs. a Vegyiművek szakszervezeti bizottságának titkára kala­uzol. — Ez a klubunk — lé­pünk be egy igazán szépen berendezett helyiségbe. Itt tartjuk majd a. munkásaka­démia előadásait. Még két kisebb szoba aj­taja tárul. Az egyikben bili- árdoznak: egy asztalnál esti pihenőül, épp a belépés pil­lanatában fogják el a partner ultiját. A sarokban óriási könyvvel telt szekrény. — Ezerötszáz kötet — vá­laszol kérdés nélkül kísérőm. Hogv olvassák-e? Háromszáz rendszeres olvasót tart nyil­ván a könyvtárosunk. Egyéb­ként ezeket a termeket is re­nováljuk, még szebbé tesz- szük. Tizenhatezer forint kö­rül költünk csak díszítésre. Megszokottak már ezek a szavak, ám nekem mégis jólesőeri simogatják a szíve­met, s kicsit elérzékenyülök, ismét az Agyagosra gondo­lok. Újra a telepen, a2 úton va­gyunk. Televízió antennák magasodnak a házak fölé. — Hallom, hogy valami nyolc televízió van már. Izgat a kérdés, hogyan él­nek az emberek? Ahogy élni szokás ná­lunk — válaszol Márta elv­társ. Gyerekeink szépen megférnek egymás mellett a játszótéren, iga2, hogy kicsi már, de jnajd lesz nagyobb. S a felnőttek sem veszeked­nek. Miért is tennék? — gon­dolkodik el egy percre. Nem agyonhajszoltak, hetenként már csak 40 órát dolgoznak. S este? Ott a televízió, a rá­dió. Az új házsort építkezés zárja be. — Itt épül a negyedik 12 la­kásos. Amott meg a száz sze­mélyes munkásszálló — ma­gyarázza Márta elvtárs. S most má" kérdezni sem kell. Egymást váltják a mondatok. Arról, hogy a Vegyiművek­ben 1600 forint fölött az átlagkereset: hogy ha befeje­ződik az építkezés környes- körüi park övezi majd a te­lepet; hogy harminc szemé­lyes a bölcsődéjük. Lassan esteledik Távolabb felvillannak az üzem lámpái, s mi nézelő­dünk. Már nem szólunk sem­mit. Gondolkozunk. Nekem Majakovszkij vasöntője jár a fejemben, aki a fürdőszobás lakás átvétele után, mester­kéletlen elégedettséggel mon­dotta: „Bizony finom dolog ez a szocialista szovjet ha­talom.” Hosszúra nyúltak az ár­nyak, teljesen besötétedett. A telepre, ott az „ötös kőtől balra” ráborul az este. Beta­karja, mint anya gyermekét, s csak homályos sziluett vetí- tődik az országúira elmosó- dóan, akár az emlék az Agyagosról, egy régi, régi munkástelepről... Nagy István Tíz éves a szandaszöüősl Vörös Mező Tsz ^ A jászapáti Alkotmán Termelőszövetkezettel egy< temben a szandaszöllősi Ve rös Mező Tsz is ma ünnep fennállásának 10 éves Jubi leuraát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom