Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

I960. Július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 30 százalékkal magasabb termést adott a nagyparcella a szolnoki Lenin Tsz-ben 320000 forintos tervtúlteljesítés a jászapáti Alkotmány Tsz-ben Megyénk termelőszövetke- .zeteinek zöme a múlt évben jelentősen megnövekedett. A nagyarányú fejlődés legjob­ban talán a szolnoki Lenin Tsz-ben érzékelhető, ahol több mint 4700 holddal gya­rapodott a földterület. A gaz­daság vezetői a Szolnok-kör- nyéki dűlőkben kilakították a nagyüzemi táblákat, ame­lyeken már az első évben fejlett agrotechnikai módsze­rek szerint tudnak gazdál­kodni. Az 50—60 gyakran, 100 hol­das táblákon gépeket alkal­maztak, gondosan kialakítot­ták a talaj szerkezetet. Gépi erővel végezték a fejtrágyá- 1 zást és a vegyszeres gyom­irtást A tavalyi kisparcel- lákon az egyéni gazdák bú­sából 7—8 mázsás, árpából pedig 6—7 mázsás termést értek el. Ugyanitt a nagy- parcellák az idén már hol­danként 12 mázsa búzával és 10—12 mázsa árpával fi­zettek. Az idén csak az alapozást végezték el. Tervszerű talaj­erő utánpótlással, gondos ta­lajmunkával a következő években méginkább fokozzák a terméshozamokat A nagyparcellák kímélik az emberi munkáerőt. A ve­téstől a betakarításig gépek végeztek minden munkafo­lyamatot, így jelentősen ol­csóbbá tették a termelést. A gazdaság vezetőinek számítá­sa szerint a nagytáblák min­den egyes holdja 40 százalék­kal kevesebb költséget igé­nyelt és 30 százalékkal ma­gasabb termést biztosított, mint a kisparcella. Két szem krumpli □evert az asztalon, miközben a kibővített igazgatósági ülést tar­tották. Nem véletlenül, nem is heccből kerültek oda. Nagyon is hivatalos rútjuk’! volt. Kerék­gyártó Lajos bácsi; a termelőszö­vetkezet öreg veteményese hozta be. Mert meg kell mutatni azok­nak, akik a tavaszon mosolyog­tak arra a javaslatra, hogy ön­tözzék a burgonyát. Hát most el­hozott két szemet. A kettő har­minc deka körül lehet. Ilyen a többi is, csak azok őszig még sokat nőhetnek. 52 hold a vetés. Müy }ő is len­ne, ha mind öntözhetnék, nem­csak a felét. S milyen szerencse az idei nagy szárazságban, hogy a felét is öntözik. S müy nagy­szerű, hogy most a két szem krumplira Kerékgyártó bácsi mo­solyog úgy, mint a tavaszon az ő „hóbortján'? mosolyogtak né­Idén lesz tíz éves a jász­apáti Alkotmány termelőszö­vetkezet Az ünnepségen az elnök majd visszaemlékezik a megtett útra, felméri a fej­lődést és beszámol a tsz je­lenlegi tevékenységéről. Ezt megelőzve ismertetjük né­hány olyan eredményüket, melyeket ma még igen sok termelőszövetkezetünk elé példaként állíthatunk. Röviden: az állattenyészté­si terv egyes tételeinek túl­teljesítésével a tsz több, mint 300.000 forint pluszbevételre számít, ami közel két forint­tal növeli egy munkaegység értékét. Egy milliókban szá­moló gazdaságban nem nagy ez az összeg, (egy gazdának 800—1300 forintot jelent) mé­gis figyelemreméltó, mert voltaképpen a korszerűbb gazdálkodási módszerek tör­vényszerű velejárója. EXPRESSHIZLALÄS A sertéstenyésztés minden tsz jelentős jövedelemforrá­sa. Különösen az ott, ahol — mint az Alkotmányban is — kevés híján 900 hízót adnak át évente a közellátásnak. — Jövedelmezőségét nagyban befolyásolja a tenyésztési idő. Átlag egy éves, esetleg 13—14 hónapos korára szok­ta elérni a hizó a 110—120 kg-os átlagsúlyt. Itt a hízók 8 —9 hónapos korukban le­adásra kerülnek — az ex- -^»«shizlaláa eredménye­ként. ÍUDEGNEVELES — NEGA­TÍV ÁLLOMÁNY zák már. Idén csak a terven felüli tej értékesítéséből mintegy kétszázezer forint pluszbevételt várnak. Természetesen a sertés, a szarvasmarha állományt számszerűleg is — (tizenöt kocával és 92 tehénnel) növelik és a ridegnevelés ré­vén ma már teljesen negatív —, tehát tbc-mentes szarvas- marha állománnyal rendel­keznek. JÖ SZAKEMBER GÁRDA Mindez hozzáértő, lelkiis­meretes szakemberek, gondo­zók nélkül elképzelhetetlen. Nos, Major József és Frikk János, -a két kocagondozó évek óta veszteség nélkül neveli fel a malacokat, még­hozzá tizenkettes átlaggal kocánként. Minden elismerést megérdemelnek. Mudri Mi­hály az agilis főállattenyész­tő nevéhez fűződik többek hányán. — borsi — Hat vankilenc „partizán“ A PARKBAN A KÉT 0LÁHNÉ BIRODALMA A jászberényi Lehel Kürt tsz-ben lehajtó ágú, hatalmas ff-fák, szálegyenes nyárfák .alatt fehér kacsák fecsemek néhány hosszúkás gödör zöl­des vizéoer.. Valamikor egy Pesti nevű embernek volt itt birtoka, s az uraság egyéni panzióból halastavat építte­tett. A 4—5 méter széles 50— 60 méter hosszú csatornákban meggyűlt a csapadék és ta­lajvíz, ezt hasznosította. Eltűnt a birtokos, de a ha­lastó — ma már jobbára hal nélkül — ifi maradt, mintegy kínálva e<~v ideális víziszár- rr’astelep lehetőségét. — Eleinte nagyon fázott tő­le mindenki — meséli Szarka elvtársi a tsz elnöke. — Sehogysem akart belemenni a szövetkezet. Aztán meg gon­dozó nem akadt. Végül került az is. Éppen itt jön az egyik, ■— mutat egy barnaarcú, kö­zépkorú asszonyra. — Oláh Lászióné, • mutat­kozik be. majd szapora szóval mesélni kezd'. A váltótár­sam is Oláhné, Oláh Balázsné. Csak névrokonom. Mert úgy szoktuk, hogy egyikünk dél­előtt van itt, a másik meg délután. Eltaláltuk egymást nagyon, mert mindketten na­gyon szeretjük az aprójószá­got. A szeretet és a gondosság eredményeként a kényes jó­szágokból mindössze 36 pusz­tult el. Alig 3 százalék. Hat­van napos korukra elérték a két kilós súlyt. Most adták át az első csapatot a Barnevál- nak. Előzetes becslés szerint mintegy 15 ezer forint hasz­not hoz a 'szövetkeztnek, amellett még egy 150-es törzs- állomány is megmarad. Ennyi hasznot hozott két ember munkája és kb. egy holdnyi, addig kihasználatlan terület. — Még most sincs kihasz­nálva korántsem — véli Szarka elvtárs. Majd lesz! Ki­tisztítjuk, mélyítjük az árko­kat, egy csőkútról megtöltjük vízzel és jövőre legalább öt­ezer pecsenyekacsát neve­lünk itt. A kacsafarm tehát marad, csupán a szám változik: ezer helyett 5000 kacsa nevelődik a Lehel Kürt tsz-ben. S akkor nem 15, nan-m 75—80 ezer forint jövedelmet hoz a jász­sági föld yetlen, addig ha­szontalan holdja. — pm — ÉRTESÍTÉS A KIOSZ Szolnok Megyei Titkársága értesíti az ipari tanulót szerződtetni kívánó kisiparosokat, valamint azo­kat a fiatalokat, akik magán- kisiparosoknál kívánnak -— mint ipari tanulók t— elhe­lyezkedni, hogy a KIOSZ Já­rási Helyi Csoportjánál július 15-től augusztus 25-ig történ­nek a szerződéskötések. A szerződéskötéssel kapcsola­tos felvilágosítást a területi­leg illetékes KIOSZ Járási Helyi Csoportok szolgál tat- iái*. Sokat láttak már az ősi platánok. Néhány példány már évszázadok óta tartja az árnyat hatalmas koronájá­val a tiszakürti parkban. S mostanában mégis csodálkoz­nak. Talán el is mesélik egy­másnak, valami felderítetlen fanyelven, hogy egy-egy nap milyen újabb élményt hozott. Én így képzelem el ezt a beszélgetést: — Ma megint sokat tanul­tak, kacagtak, játszottak ezek a „partizánok”. Az elnevezésen ne lepőd­jön meg senki. A hatvanki- lenc „partizán” választotta a megtisztelő címet. S amikor levetik az inkognitót így mondják: kiszesek va­gyunk, a KISZ megyei bizott­sága vezetőképző táborának lakói. A „főpartizán”, a Ság- vári Endre nevét viselő tá­bor parancsnoka Gurzó Laci. ő a megmondhatója, mi min­den történik egy napon a tá­borban. Mi csak néhány villanást lestünk el, azután, hogy a pályán temérdek izgalom vé­gére téve pontot, lefújták a mérkőzést. Még a röplabda­meccs is abbamaradt, a ping­pongozok is félretették a kaucsuk labdát, hiszen min­dennél fontosabb az ered­mény. A második szakasz va­lósággal diadalmámorban úszott. Hogyne, mikor, ha kis gólaránnyal is, de legyőzték az első szakasz csapatát. Mit lehet először kérdezni? Közhelyet. — Hogy érzitek magato­kat? Czank Feri válaszol: — Kitűnően. A koszt min- denekfeletti, ma is repetáz- tam mákostésztából. A napi­rendre sem panaszkodom, mindenre biztosít időt, még a reggeli tornára is. — Ami viszont elmarad­hatna — toldja meg kevés huncutsággal a hangjában Farkas Sanyi a Fűtőháztól. — S a tanulás, a munka? — Tanulgatunk. Ma a VII. pártkongresszus határozatából eredő KISZ- feladatokró), hallottunk elő­adást. — Nem is kérdezem, hi­szen természetes, hogy a fe­gyelem az 1 elképzelhető leg­jobb. Félreértik. Nevetnek. Az első szakasz a leg­jobb mindenben — jelenti ki valaki ellentmondást nem tűrő hangon. Ám ebből fél perc alatt parázs vita kere­kedik. — KARCAGON ma este 7 órakor a régi gépállomáson Lengyel Zoltánné (32. sz. vá­lasztókerület); — ugyanakkor Tóth István (54. sz. választó- kerület) az Újházi-féle isko­lában tanácstagi beszámolót tart. Szabó Juli Abádszalókról: — Hol van a harmadikhoz az első? S ebben megerősíti vélemé­nyét Ágoston Mária is. Ha nincs a közelben Bors Lajos, a „partizánok” élelmezési fő­nöke, csodálkozásra késztet ez az önzetlenség. Ö leplezi le a teljes igazságot. — Juliék azért erősködnek, mert a harmadikhoz tartoz­nak. Akkor hát ki a legjobb? — Vitán felüli: a második szakasz — állítja ismét va­laki. Most aztán tessék igazsá­got tenni. Kalla Tibor, a sportfelelős is próbálkozik: — Ha a rőzsegyűjtést vesz- szük alapul, akkor hátulról kell a harmadik szakasz első­ségét számolni. Egy levest is alig lehetne megfőzni azzal a fával, amit ők gyűjtöttek a tábortűzhöz. Ha a sátorren­det nézzük, meg a szellemi öttusát, akkor Juliék határozottan esélyesek Délutánba hajlik az idő. A „partizánok” felsorakoznak. Foglalkozás kezdődik. S ha ez véget ér, amikor az ár­nyak összeérnek a park fái között, filmvetítés várja a hatvankilene „partizánt” A platánok, a híres tiszafa, az évszázados tölgyek ezt látják mostanában a tisza­kürti parkban. Vidám, jóked­vű, tanuló fiatalokat. S mintha hétről hétre nem vénülnének, hanem fiatalod­nának ezek a fák.». EZ A JAVASLAT, ha nem is így szó szerint, Grósz István, a martfűi Tisza Cipőgyár igazgatója részéről hangzott el. Nem mondunk azzal újat, ha azt állítjuk: boldog em­berek a Czagány család tag­jai. Érthető, hisz egy ilyen te­lepen lakni, amilyen a Tisza Cipőgyár is, sok embernek jelentheti a boldogságot. Nem tudom, hány ember, hány család él e’en a lakótelepen, de bizonyos: Czagány Lajos nem itt kezdte, de nem bánta meg, hogy itt kötött ki. De itt a szavaknak nem is lehet különösebb hangsúlyt Ha a borjút nem istálló­ban szoptatással, hanem sza­bad ég alatt itatással neve­lik, akkor mérhető és sza­bályozható a tejadag: erő­sebb, edzettebb, betegségek­kel szemben ellenállóbb lesz. Ugyanakkor mérni és fokoz­ni lehet a tehenek tejhoza­mát, több tej kerül értékesí­tésre, ami csökkenti _ a szarvasmarhatenyésztés ön­költségét. A ridegneveléses módszert több éve alkalmaz­adní. Elég ha belépünk a la­kásba, látjuk a kényelmes, mo­dem tiszta konyhát, az arány­lag nem nagy, de otthonosan, nagy-nagy szeretettel, ízléssel berendezett szobát, a szobá­ban a férj és feleség legújabb két büszkeségét, az 5.025 fo­rintért vásárolt kombinált- szekrényt és a szintén spórolt pénzből vásárolt 6.800 forin­tot érő rekamiét. IMMÁR ÖT ESZTENDE JE házasok Czagányék, a férj diósgyőri vasas volt, majd Szolnokra ’• érült mint katona, ahol megismerkedett a cipő­gyárban tűz"nőként dolgozó, $ között a kitűnően bevált ex- press-hizlalás bevezetése. Gömöri Károly elvtárs, a tsz elnöke szerint — aki mindezeket elmondotta — nem valami rekorderedmé­nyek ezek, mégis csupán az itt említett módszerek révén, igen óvatos- számítás szerint több mint 300 ezer forint lesz az áruértékesítési terv túlteljesítéséből származó többlet- j övedelem. foglalkozását ma is folytató feleségével. S amikor ott ültünk a ké­nyelmes fotelben a diósgyőri vasasból cin' 'ári lakatossá lett Czagány Lajossal, soW- mindenről feljött a szó. Igaz. eléggé fáradt volt, hisz nem­rég fejezte be az aratást. Nem. ez nem sajtóhiba. Válóban aratásról van szó. Czagány Lajos és a szocialista brigád címért l. zdő brigádja és még többen —- . aj ! százan össze­sen - kivonultak aznap is a tiszaföldvári Lenin Tsz búza­földjére, hogy ery kis hasznos „testmozgást” végezzenek. N. L Ismerkedjünk meg Czagányékkal VÍZFERTŐTLENÍTÉS Ultraibolya sugarakkal ■— Érdekes kísérletek Szolnokon — Jókora terembe vezet bennünket Cseri János, a Szolnoki Víz- és Catomamű- vek vegyészmérnöke, amikor a víz új fertőtlenítési módja iránt érdeklődünk. Bent, a kí­sérleti készülék előtt meg­állva legelőször a ráakasztott tábla tűnik szemünkbe, a fel­irattal: Vigyázz, magasfe­szültség! A vezeték érintése halálos! Fertőzésveszély! „Fertőzésveszély!” — ennyi új csak a táblán, a szöveg többi részét sokszor látjuk transzformátorokon, villany­póznákon. Itt azonban nem­csak a halálos áramütéstől kell tartania annak," aki a kísérleteket végzi, hanem a fertőzéstől is, amelyet a mes­terségesen tenyésztett bakté­riumokkal elárasztott víz okozhat. Ezek a bacillusok ugyan -f- mint Cseri János mondja —• nem fertőzőek, azonban a kézről, vagy ruhá­ról esetleg közéjük került, kisszámban az egészséget még nem veszélyeztető bak­tériumok ebben a vízben gyorsan milliókra szaporod­hatnak, s akkor már az egész­ségre ártalmasak. Mégi ■ kell olyannak lennie, aki vállalja ,i kockázatot, mert különben nag. on . sok hasznos, nem ep- szer életmentő találmány­nyal lenne szegényebb a bio­lógia tudománya. Megkérdeztük Cseri Já­nost, aki a yíz- és Csatorna­művek laboratóriumának s egyben ennek a kísérletnek vezetője is — mi ennek a szép, kékszínű, hajlított csö­vekből összerakott készülék­nek a lényege, s hogyan ke­rült éppen Hozzánk, Szolnok­ra? A svájci Múltú s Ultraibolya vízcsírátlanító be­rendezést az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság vásárolta s azért mi kaptuk meg, mert a budapesti üzemen kí­vül nekünk van legjobban felszerelt 'aboratóriumunk. A készülék azon az elven mű­ködik, hogy az ultraibolya sugarak az alacsonyabbrendű (egysejtű) élőlényeket megfe­lelő körülmények között el­pusztítják. Ez a szóbanforgó berendezésben úgy történik, hogy nagyteljesítményű ult­raibolyasugárzó testek van­nak egy különlegesen kikép­zett csőrendszer tengelyében koncentrikusan elhelyezve, s a sugárzó test és a csőfal kö­zött áramló vízben ezek a Sugarak ölik meg a mikro­organizmusokat. Az itteni kísérletezések célja annak megállapítása, hogy különböző mértékű mikrobiológiai szennyeződé­sek, a víz kémiai összetétele és fizikai állapota milyen mértékben befolyásolják • a .csírátlanítást? Az eddig vég­zett kísérletek megnyugtatóak, mert az egy köbcentiméter vízben 50-től 500-ig terjedő számú baktériumok száz szá­zalékig elpusztulnak az ultra­ibolya sugarak hatására. Még azt is szeretnénk meg­tudni, mivel fertőtlenítették eddig a vizet, s mi az előnye az új eljárásnak? — Az eddigi csirátlanítás — tájékoztat bennünket Cseri mérnök — kémiai úton klór- vegyületekkel történt. Ennek hátránya, hogy szakszemély­zet szükséges hozzá, drága is, s bizonyos körülmények kö­zött ízváltozás léphet fel. Az új eljárásnál ilyen veszély nincs, s tizenöt köbméter óránkénti fogyasztás esetén a csírátlanítás villamosener­gia igénye egy darab nyolc­vanas égőével azonos. A kí­sérletek ezév őszére befeje­ződnek, akkor megkezdhetik a készülék előállítását s ké­sőbb vidéki kútjainkba való beszerelését. Az új berendezés alkalma­zásával megszűnnek a szeny- nyezett víz okozta fertőzések és járványos megbetegedé­sek. Azok megnyugtatására pedig, akik arra gondolnak, hogy e kísérleteknél felhasz­nált fertőzött víz esetleg az ivóvízbe kerülhet, a mérnök megjegyzi, hogy a rendszer teljesen el van választva az üzemtől s független a víszol- gáltatástóL HALKAN BESZÉLTÜNK, nehogy felébredjen a kis Ma­rika, aki, ugye ez sem megle­pő, a fő téma, az igazi szóra­kozás immár 16 hónapja a házban. Mint a gyár többi dolgozóinak g ermekeire, Ma­rikára is vigyáznak az üzemi bölcső ' él -n, mig szüleik dol­goznak. Napi egy forintot kell fizetni mir 'össze, ám, hcT a többi rezsit vizsgáljuk az is igen alacsony a ház ,,pénzügy­minisztere” Czagány Lajosné czerint. Kettőjüknek kétszáz forint egy hónapban az ebéd, 25 forint a lakás. Jut tehát bútorra, ruh'~a. sőt még az üzemi KST-be is havonta 1200 forint, vagyis az asszony fi­zetése. -i férj 1800 forintos fi­zetéséből szépen megélnek mind a hárman. H~)GY MIRE TAKARÉ­KOSKODNAK? Pontosan még ők sem tudják, hiszen' voltaképpen mindenük meg­van. Szeretnének gázt, esetleg autót vagy TV-t, Czagányné szerint „jól jönne” mondjuk egy csehszlovákiai utazás, de egyelőre éj en a takarékossági k~~”Vány miatt megelégednek egy siófoki túrával — több cipőgyári dolgozóval együtte­sen. De különösképpen nem is vágyódnak az utazás után, hi als ■ r.éh.ny kőhajtitás- nyira épül már az új tiszai vizitelep, s az itteni kosár usz'da vasszerkezeti munkáit éppen Czagány Lajos végezte. Ennyit tudtunk meg hát a kellemes időtöltésből, hasz­nos munkából álló napjairól a Czagány családnak. Felszínes, s talán egyoldalú is ez a kis rövid b . Hántás, mégis bizo­nyára .invlságos és szerintem nem is annyira a múlt és a j-'en, nan-m a jövő miatt. Mert sok „Czagány-család" él még rajtuk kívül Martfűn, a t..egyében s az országban. e=r bubát *• / \

Next

/
Oldalképek
Tartalom