Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / I960. JűBus ti 0 EZ IS MÉRCE... A párton belüli fe­gyelem egyik mércéje a tagdíjfizetés. Ha egy alap­szervezetben a szervezeti sza­bályzat szerint fizetik a tag­sági díjat, abból az alap­szervezet tagjainak fegyel­mezettségére is mindenkor lehet következtetni. Egy-egy alapszervezeten belül pedig az egyes tagok, az egyes em­ber párthoz való ragaszko­dására is lehet következtetni abból, fizeti-e időben és rendszeresen tagsági díját. Sok alapszervezetben — többek között a Tisza Cipő­gyárban — a' pártvezetőség egésze gondol ezzel a fel­adattal. Nincs is elmaradás. Más alapszervezetekben az utóbbi időben érezhető ha­tározott törekvés arra, hogy megszüntessék etekintetben a hiányosságokat. Egyre vi­lágosabban látják a pártta­gok és a vezetőségi tagok is, hogy ez épp oly fontos feltétele a pártszervezet jó munkájának, mint a pártok­tatás vagy a taggyűlések megtartása, stb. Az elvtársak nagyrésze szinte minden késlekedés nélkül fizeti tagsági díját. — ügy tekintik, hogy ez nem pusztán technikai dolog, ha­nem jórészt mércéje a párt­hoz való viszonynak, a párt ügyeivel való törődésnek is. Számos helyen — az előző­ekből adódóan, — elértük azt, hogy a tagdíjfizetési munkát nem csak a gazda­sági felelősök és bizalmiak, hanem az egész kollektíva feladatának tekinti. Több helyen a pártvégrehajtő bi­zottságok, vagy pártvezetősé­gek ülésein is elemezték a tagdíjfizetés helyzetét. Ahol kellett, intézkedéseket hoz­tak a tapasztalt hibák kija­vítására. Beszélgettek példá­ul azokkal a tagokkal, akik az előírtnál kevesebbet vagy rendszertelenül fizettek. Vannak egyes alapszerve­zetek. ahol nem fordítanak erre ilyen gondot. Az ilyen helyeken többnyire az alap­szervezet vezetőségétől in­dul ki a mulasztás. A veze­tők megelégszenek azzal, hogy a bizalmiaknak átad­ják a bélyeget, s azok elad­ják. De hogy milyen körül­mények között, arra már nem fordítanak gondot. Eb­ből származik a legtöbb hi­ba. Mert a bizalmiak sem tartják — épp az alapszer­vezeti vezetőknél tapasztal­tak alapján — olyan fontos­nak ezt a feladatot. Nem mennek a tagokhoz, nem ke­resik őket, nem bírálják azért, ha elmarad a bélyeg- vétellel. Erre enged követ­keztetni az újszászi Szabad­ság Tsz alapszervezete, ahol több hónapi tagdíjjal is van­nak hátralékban elvtársak. Mindenki, aki felvételét kérte a pártba, vállalta a pártfegyelmet. És ennek el­mulasztásáért nem tehet mást felelőssé, elsősorban csakis önmagát. A dolog fontosságát hang­súlyozva azt is meg kell mondani, hogy hiba az is, ha a vezetőségek, vagy a bizal­miak kizárólag a tagdíjfize­tés alapján bírálják el egy- egy elvtársnak a párthoz való viszonyát. Tény, hogy a rendszeres, vagy a rendszer­telen fizetés vizsgálata segít eldönteni, hogyan véleked­hetünk egy-egy párttagról. De ha pusztán ezt vennénk figyelembe, könnyen juthat­nánk felületes, téves meg­állapításra. S ez mindenkor ártana a pártnak. A VII. pártkongresz­szus óta előfordulnak viták a tagsági díj arányosságát il­letően. Sokan, különösen az alacsonyabb fizetésűek közül előírtnál többet fizetnek. Más elvtársak pedig egyes maga­sabb keresettel rendelkezők, nem vesznek annyi értékű tagsági bélyeget, amennyit a szabályzat szerint kötelező volna. Példa adódik erre a Palotási Állami Gazdaság­ban, számos tsz-ben, sőt üzemben is. A túlfizetők szá­ma azonban jelentősen meg­haladja azokét, akik keve­sebbet fizetnek. Egyik megoldásra váró fel­adat annak tisztázása alap­szervezeteinkben, hogy az elvtársak a szervezeti sza­bályzatban előírtnál se főb­bet, se kevesebbet ne fizes­senek. Tagdíjfizetési mun­kánkat elsősorban a megér­tés, a fegyelmezettség jellem­zi. Az említett hibák sem olyanok, amelyeket ne lehet­ne minél előbb kijavítani. Csak a jelenleginél több fi­gyelem, felelősségérzet kell ott is, ahol ezek a hibák meg­találhatók. a szervezeti szabályzatban IliHiíiiiiliHllllllllllillHllllUilMlimillilllllllillllllllllHlliHmilimiUiiHHIIIIIMIIIhiíiilllillH í érés harcok a belga és kongói csapatok között Leopoldville (MTI). Kongó­ban heves harcok törtek ki a belga csapatok és a kongói katonaság között. Katanga tartomány főváro­sától, Elisabethvilletől né­hány mérföldnyire a kongói katonák megütköztek a belga ejtőernyősökkel. Jadotville- ben szintén nagyobb össze­csapásra került sor. A belga gyarmatosítókat körülvették és lefegyverezték. A kongói fegyveres erők Matadi térségében lelőttek egy belga repülőgépet, Leopoldville és a rhodéziai határ között megszakadt a vasúti összeköttetés. Luluaburgban a kongóiak és a belgák összecsapása so­rán 55 belga meghalt. Később belga ejtőernyősök érkeztek a térségbe és elfoglalták a vá­rost. Elisabethvilleben a város stratégiai pontjait belga ej­tőernyősök ellenőrzik. A kongói kormány szóvi­vője kedden kijelentette, nem ismerik el a független katan- gai kormányt, a tartományt továbbra is az ország részé­nek tekintik. A szóvivő el­ítélte, hogy a katangai ható­ságok Rhodéziához fordultak és angol csapatok beavatko­zását kérték. Az UPI jelentése szerint állandóan újabb belga csa­paterősítések érkeznek a Kongói Köztársaságba. Ked­den 30 belga ejtőernyős ér­kezett Brüsszelből, szerdára újabb négy század érkezését várják. A Belgiumból Kon­góba szállított belga katonák száma már csaknem 3500. Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette, hogy megkezdték a Kongóban élő kétezer amerikai elszállítá­sát. líiiiiiuiiiimiiiiiiiimiiiiiiiimniuuiiiiiiiiiiir Bayart bíróság elé állítják Ankara (MTI). Celal Ba- yar, volt török köztársasági elnököt a legfelső igazságügyi tanács nemrég hozott határo­zata értelmében az alkot­mány érvénytelenítésére és a nemzetgyűlés munkájának megakadályozására irányuló bűncselekmények vádjával állítják bíróság elé, mégpe­dig a büntetőtörvénykönyv olyan cikkelyei alapján, ame­lyek a halálbüntetés kiszabá­sát is lehetővé teszik. Mint a Reuter jelenti — a tárgyalás időpontját még nem közölték a nyilvánossággal. Az amerikai határsértés visszhangja Megkezdte munkáját az SZKP Központi Bizottsá­gának plénuma Moszkva TASZSZ. Szer­dán reggel a Kremlben meg­kezdte munkáját a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának teljes ülése. Nyikita Hruscsov, a Központi Bizottság első tit­kára mondott megnyitó be­szédet. A plenum megvitatja, ho­gyan hajtják végre a huszon­egyedik kongresszusnak az ipar és a közlekedés fejlesz­téséről, valamint a korszerű tudományos és műszaki vív­mányok üzemi alkalmazásá­ról kozott határozatait. Az ülésre meghívták az iparágak vezetőit, sok Szem igazgatóját, számos mérnö­köt, tudóst és kiváló dolgo­zót. (MTI). Az Egyesüli Államok válaszol! a Szovjet* unió Jegyzékére Washington (MTI). Az AP hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége át­nyújtotta a szovjet külügy­minisztériumnak az Egyesült Államok válaszjegyzékét a Szovjetunió területe fölött le­lőtt RB—17 amerikai kémre­pülőgép ügyében. Tegnap reggel Tiszaföldvá- ron a községben elsőként a Pét "fi Tsz fejezte be az ara­tást. Áatszáz hold gabonájuk .— jórészét Horváth Gyula a megye legjobb gépállomási komba nosa aratta — csépel­te. Mintegy 250 hold termését aratógéppel vágták le. A kombájn aratta területről a szalmát azonnal letakarították és kazalba rakták a szövetke­zeti gazdák, a gépek pedig azonnal hozzáfogtak a tarló­hántáshoz. Ebből szerda reg­gelig a teljesítmény 200 hold. 130 holdon mélyszántást vé­geztek. Befejezték a 90 hold borsó cséplését is, s ma már meg­kezdték a gabona behordósát, cséplését. Jó termést adott a szövetkezeti föld. Tavaszi ár­pából 18, őszi árpából 18 má­zsa 60 kg. a holdankénti át­lag, búzából is meg lesz a be­Moszkva (TASZSZ). —■ Kedden sok szovjet város üzemeiben és hivatalaiban népes röpgyűlésekem ítélték el a dolgozók az amerikai katonai klikk újabb provoká­cióját, a július elsejei határ­sértést. A gyűlések résztvevői támogatásukról biztosították a békeszerető politikát folytató szovjet kormányt. NEW YORK A Hruscsov keddi sajtóér­tekezletéről szóló hír minden más eseményt háttérbe szorí­tott az amerikai lapok hasáb­jain. Az esti lapok közül a New York World Telegramm and Sun közli moszkvai tudó­sítójának jelentését és Hrus­csov nyilatkozatának teljes szövegét. A New York Post egész oldalas szalagcíme így hangzik: ^Hruscsov vádolja Amerikát a repülőgép miatt”. Az amerikai rádió és televí­zió többször megszakította adását, hogy folytassa a saj­tóértekezletről szüntelenül ér­kező rövid jelentéseket Az UPI washingtoni tudó­sítójának jelentése szerint az amerikai fővárosban „meg­döbbenést" keltett Hagerty sajtófőnök elsietett nyilatko­zata, amelyben bizonyítékok nélkül tagadta, hogy az ame­rikai repülőgép szovjet fel­ségvizek fölé repült volna. tervezett. Az állam iránti kö­telezettség teljesítését is megkezdte a szövetkezet, ed­dig 360 mázsa búzát adott át. Az aratástól felszabadult erők a háromszor kézzel is megkapált négyzetes kukorica negyedszeri huzatását és ga­zoló kapálását végzik. A tiszaföldvári Lenin Tsz- ben még javában folyik az aratás, de a szövetkezet már megkezdte a gabona beadását. Szombaton délután 11 vago- nos mennyiséget szállítottak be a terményforgalmihoz. Szerdáig 25 vagon búzát és 12 vagon árpát adtak áh A Lenin Tsz gazdái 53 va­gon terményre szerződtek, 40 vagon az adógabonájuk. Úgy határoztak, hogy a 93 vagonos mennyiséget kikerekítik száz­ra. Ennyit szállítanak be az állam magtárába. LONDON A keddi londoni esti lapok rendkívül feszült figyelemmel kísérik Hruscsovnak azt a ki­jelentését, hogy ha az Egye­sült Államok folytatja provo­kációit, veszélyesen kiélezi a nemzetközi helyzetet — jelen­ti a TASZSZ. — A sajtóérte­kezletről nagybetűs címekkel és Hruscsov fényképeivel ve­zető helyen közlik terjedel­mes jelentéseiket a lapok. PÁRIZS A kedd esti párizsi lapok vezető helyen és bő terjede­lemben ismertetik Hruscsov sajtóértekezletét. A Monde teljes oldalon foglalkozik a szovjet kormányfő nyilatko­zatával és az Egyesült Álla­mokhoz, Angliához és Norvé­giához intézett szovjet jegy­zékkel. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság közvéleménye mélységes felháborodással fo­gadta az amerikai szoldatesz- ka újabb kalandjának hírét. Valamennyi lap értékelése szerint az RB—47 incidense veszedelmes kísérlet a nem­zetközi feszültség kiélezésére. TOKIO A tokiói rádióállomás kom­mentátora kedden úgy nyi­latkozott, hogy az Egyesült Államok ..gyötrelmes nyug­talanság állapotába juttatta” a támaszpont országokat, — köztük Japánt. Valamennyi japán lap fel­hívja a figyelmet arra, hogy Japánban is tartózkodnak RB—47 mintájú bambavető­repülőgépek. A tokiói rádió közlése szerint a nemzetvé­delmi hivatalban és a kül­ügyminisztériumban elisme­rik, hogy Japánban időről- időre megjelennek RB—47-es felderítő bombázó repülőgé­pek. A támaszponton más amerikai felderítő repülőgé­pe* is meghúzódnak, amelyek a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió légiterébe repül­nek. A japán közvélemény, — amelyet az U—2 botránya amúgyis felháborodással és nyugtalansággal töltött el, — nagyfokú aggodalommal fo­gadta az újabb incidens hírét — jelenti a TASZSZ. A nuk­leáris fegyverek betiltásáért küzdő tanács követelte, hogy a japán kormány kezdjen azonnali tárgyalásokat Wash­ingtonnal az amerikai tá­maszpontok megszüntetéséről. (MTI). WUWUHiHWmiMHUHimilllHlllUHItltmHWWUIWIIIHIIUItUHIMWmWIHUIIimimWtlUH Ahol befejezték az aratást 27. A kutató felriad gondolataiból. Mint­ha ismerős arcot látott volna! Megáll, visszanéz. Es valóban: ott siet a gömbölyű kis Meyer, az Astra beszerzési osztályá­nak vezetője. — Meyer úri... Meyer úr!... — kiált utána. A gömbölyű emberke megfordul, ész­reveszi Wagnert, visszasiet és hosszasan rázza a kezét. — Doktor úr!.., Nahát, doktor úr!... — Hála istennek... Magának is sike­rült elmenekülnie! — mondja dr. Wagner. Meyer elképedve néz rá. A következő pillanatban megérti, mire gondol a doktor és elneveti magát. Egész testét rázza a nevetés: — Elmenekülnöm? Miért kellett volna elmenekülnöm ? Wagner arca nem enyhül meg. — Hiszen egyik napról a másikra el­tűnt az üzemből! Ne mondja! Eltűntem? ... — kérdi még mindig nevetve Meyer. — Erről nem tudok. Arról viszont igen, hogy szakisko­lára küldtek... A jó pap holtig tanul, nem igaz, doktor úr? Waaner. mintha nem jól hallotta volna a szavait, értetlenül nézi a kis embert. — A nővéremtől jövök. Itt lakik. Ma­gam is öreg nyugatberlini vagyok — mondja jókedvűen Meyer —, itt szület­tem, itt nőttem fel. Wagner hallgat. Ügy érzi, mintha va­laki a fejét kalapálná, ő pedig tehetetlen, nem tud védekezni. Erre Meyer is elkomolyodik. —- Mindez persze nem fontos ...De mi van önnel, doktor úr? Tegnap benn voltam az üzemben, hallottam, hogy... elmenekült... Miért ?... Miért.,, — Hagyjuk ezt, Meyer úr — legyint Wagner. — Hosszú és szomorú história. Meyer megragadja a karját. — Mondja el, doktor úr! Okvetlenül el kell, hogy mondja... Jöjjön, ott egy kávéház... * Wagnerné szóhoz sem jut az izgalom­tól. Karjával átöleli Ingét, szeme a fiatal­ember arcán függ és valósággal issza sza­vait. Hennig érzi, mi megy végbe az asz- szonyban, szeretne valami kedveset mon­dani neki, de, sajnos, semmi sem jut az eszébe. Miután befejezte mondókáját, pil­lantását a földre szegezi, zavartan fészke­lőnk a helyén. *— Nagy hálával tartozunk a fárado­zásáért, Hennig úr — szólal meg végül Wagnerné. Hangja remeg. — Végre meg­tudtuk, mi történt és miért... A férjem még jobban fog örülni, mint mi! — Én pedig visszamehetek az egye­temre! — örvendezik Inge. — Hátha még elmondom a doktor úr­nak, mennyire várják már az üzemben! — válaszolja Wagnerné előbbi szavaira Hennig. Az előszobából ajtócsapódás hallat­szik. Wagnerné felugrik. — Ezt mondja el mindjárt a férjem­nek! Ezzel kezdje! — és kiszalad a szo­bából. Inge megragadja Hennig kezét. Arca sugárzik a boldogságtól. A fiú szerelmes pillantással válaszol, gyengéden megsímo- gatja a kezét és — felpattan a helyéről. Dr. Wagner és felesége lép a szobába. Az asszony, aki már odakint bekonfe- rálta a látogatót, folytatja a megkezdett mondatot: — ... és mindent elmondott! Minden hazugság, minden, minden csak rágalom volt! Wagner mindkét kezével megszorítja Hennig feléje nyújtott jobbját. — Sok mindenért bocsánatot kell kér­nem öntől, Hennig úr... — mondja meg­indultam És feleségéhez fordulva hozzá­teszi: — Mindezt kedvesem, én már teg­nap óta tudom. A két nő és a fiatalember felkapja fejét. A doktor bocsánatkérően magyaráz­kodik: — De egyedül akartam átgondolni, el­intézni magammal ezt a dolgot. Az asszony rámosolyog: — Most minden megint olyan szép és jó, mint volt, ugye, Kurt?... Lásd hát be: vissza kell menned! Wagner nem felel. Izgatottan járkálni kezd. Néhány lépés után megáll, tűnődik, — Le fognak nézni... Es senkitől nem vehetem zokon... — szólal meg ko­moran. — Hiszen nekem kellett volna el­sőnek észrevenni, hogy Neumann szabo­tálja a kísérleteketI “ Ugyan, apa, megint belelovalod magad valamibei — kiált fel Inge. Wagner doktor segélytkérően néz a többiekre: <— Nem lesz semmi tekintélyem az üzemben! Hennig melléje lép, — Doktor úr — mondja, — Az ön tekintélye: a találmánya. — Igen... A találmányom! — sut­togja szinte csak önmagának a doktor. Arca hirtelen felderül, öröm és megköny- nyebbülés látszik rajta. Gondolatai már messze járnak... Ott áll megszokott la­boratóriumában ... Az erősáramú készü­lék két pólusa között megfeszül a lakkszi­getelésű kísérleti huzal. A háttérben fel­izzanak az egyenirányító csövek. Lágy duruzsolás, majd sercegés hallatszik... Most! A számlap felett megindul a volt­mérő mutatója: 100.. 400 ... 800 ... A mutató tovább mozog, egyre tovább, az­tán 3000 felett megáll. Sikerült! Minden nehézség, minden nyomasztó, megalázó emlék elmúlt, eltűnt. Minden újra olyan tiszta és igaz, mint azelőtt. (V égé, f

Next

/
Oldalképek
Tartalom