Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960. Júüus 12. Véres tűzharc kongói és belga katonák között Újabb belga csapatokat küldenek Kongóba Leopoldville, július 10. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint, egyre feszül­tebb a helyzet Kongóban. Bár az ország fővárosában helyre­állt a nyugalom, Katanga tar­tományban további összecsa­pások voltak. A belga katonák Kongóié­ban, a tartomány északi ré­szében megtámadták a benn­szülött katonákat. A harcban ketteö meghaltak, kilencen megsebesültek. Éjszaka harc tört ki Elisabethvilleben is a felfegyverzett belga gyarma­tosítók és a kongói katonák között. Az első jelentések sze­rint öten meghaltak és hatan megsebesültek. Eyskens belga miniszterel­nök bejelentette, kormánya úgy döntött, hogy újabb csa­patokat küldenek Kongóba. Ugyanakkor a tartalékos ka­tonákat felszólították, jelent­kezzenek szolgálattételre, „mert az egész kongói hadse­reg fellázadt belga tisztjei el­len”. Az AP értesülése sze­rint Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok együtte­sen felszólította Belgiumot, küldjön csapatokat Kongóba a zendülés elfojtására. A hírt a belga fővárosban ké­sőbb megcáfolták. Lumumba kongói minisz­terelnök nyilatkozatot adott az AFP-nek, a francia félhi­vatalos hírügynökségnek. Lu­mumba hangsúlyozta, hogy a kongói zavargásokért elsősor­ban a katonaság volt belga főparancsnoka a felelős, s azok az európaiak, akik a né­ger katonákat különböző rémhírekkel izgatták fel. A miniszterelnök elmondotta azt is, hogy az állig felfegy­verzett belgák egy csoportja megkísérelte meggyilkolni őt. Életét a kongói katonák éber­ségének köszönheti. Ezen kí­vül több tucat fegyveres európait tartóztattak le a kongói hatóságok, ezért a köztársaság kormánya, hogy elejét vegye az összecsapá­soknak, bejelentette, hogy „az állam ellenségének tekin­tik és bíróság elé állítják mindazokat az európaiakat, akiknél fegyvert találnak”. A belga hírgyügynökség je­lentése szerint különböző rémhírek nyomán pánik tört ki Leopoldvilleben az euró­paiak között. A főváros bel­ga lakossága tömegesen hagy­ta el otthonát és a követség lépcsőin és udvarán töltötte az éjszakát. Ugyanekkor — a különböző rémhírektől meg­zavarodva — több kongói ka­tona is a belga követség elé vonult. Attól lehetett tartani, hogy tűzharc tör ki az euró­paiak és a kongói katonák között. Bomboka külügymi­niszter fallépésére azonban a bennszülött katonák elvonul­tak a követség elől. A provo­kációs híresztelésnek nyil­vánvalóan az volt a célja, hogy bebizonyítsa, a kongói kormány nem képes rendet tartani az országban. A nemzetközi közvélemény határozottan elítéli a belga miniszterelnöknek újabb csa­patok küldését kilátásba he­lyező nyilatkozatát, amellyel a belga kormány azt a lát­szatot igyekszik kelteni, mint­ha Kongó népe még nem érett volna meg a független­ségre. Ez a magatartás arra mutat, hogy a belga kormány csak szavakban ismeri el a Kongói Köztársaság függet­lenségét, gyakorlatilag to­vábbra is igyekszik fenntar­tani a gyarmati uralmat. Olyan kormányra van szükség, amely tiszleletben tartja a szabadságjogokat Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozata Róma, július 10. (TASSZ). Az Olasz Kommunista Párt szombati nyilatkozatában rá­mutat arra, hogy a pénteki általános sztrájk és a népi tüntetések az általános harag és elkeseredés jelei. A véres provokációk és támadások — hangsúlyozza a nyilatkozat, — amelyekre Reggio Emíliá­ban, Licatában, Rómában és más városokban került sor, á demokratikus törvényesség visszaállítását követelő dol­gozók, az ellenállási mozga­lom erői ellen irányultak. wimmiiiifniimminiiiiiimiiiiMimitHimiiiiiiiiiiiiiHiijHiimuniHiiiiimiiiiiimitiiiiiHiiii Négy tűs, egy robbanás Jászárokszálláson Állami és önkéntes tűzoltók munkában Vasárnap délelőtt olyan eseménysorozatnak voltak ta­núi az árokszállásiak, mint soha annak előtte. A Köz­társaság-téren előbb egy Ze- tor pótkocsiján vontatott ki­sebb kazal szalma gyulladt ki, nem sokkal később hason­ló mennyiség két vontató után, ezt követően hatalmas robbanás reszkettette meg a levegőt, majd a tér végében álló szarvasmarhaistálló lob­bant lángra. Az állami és önkéntes tűzoltók minden al­kalommal hihetetlen hamar jelentek meg a helyszínen s oltották el a GONDATLANSÁGBÓL KE­LETKEZETT TÜZEK sorozatát. Már-már azt hit­tük, hogy <■ vége a veszede­lem-szériának, mikor a foga­dó épületéről szállt magas­ra fehéren gomolygó füstfel- leg. Az állami tűzoltók ezt a veszélyt is legyőzték, majd négy fecskendő-kocsi suga­raival a megmentett épület két sarkán gyönyörű, piros, ötágú csillagot rajzoltak az égre. Az iménti bekezdésben el­felejtettünk néhány idéző je­let elhelyezni... A „vesze- • delmes”, a ,,gondatlanságból keletkezett tüzek” mellé fel­tétlenül odaillett volna — hi­szen az éber s a megelőző tűzrendészet szabályait be­csülettel tartó községben nem szerencsétlenségek sorozatá­ra, hanem tűzoltó bemutatóra került sor. Kora délelőtt a járás és a község vezetői a tanács legszebb termében fogadták Dsáki István elvtársat, az MSZMP MB első titkárát. Oláh György elvtársat, a mé­rvéi tanács VB-elnökét, — Frantisek Szvobodát, a Cseh­szlovák Tűzvédelmi Szövet­ig elnökét és kíséretének négy tagiát. valamint Hor­váth Sándor tiio. alezredes élvtársak a BM. Országos Tűzrendészet! Parancsnokság helyettes vezetőjét, Kálmán István tüo. alezredes elvtár­sat, a Szolnok megyei Tűz­oltó Osztály paracsnokét. Szívélyes beszélgetés után a Köztársaság téren követke­zett az ÖNKÉNTES TŰZOLTÓ­CSAPATOK VERSENYE A kitűnő rendezés lehető­vé tette, hogy egyszerre több csapat mérkőzzék. A közön­ség percről-percre értesült a vetélkedés állásáról. Pár­perces szünet csak a községi lajtfecskendő férfi csapatok eredményhirdetése előtt állott be. A törökszentmiklósi Dó­zsa Tsz és a kisújszállási Ki- "nizsi Tsz csapata matemati­kailag teljesen valószínűtle- nül azonos, nagyszerű ered­ménnyel végezte gvakorlatát Sorsolásnak kellett döntenie az értékes jutalom hováke- rülése felől. A szerencse a kisújiaknak kedvezett... A dózsások mégis remélik, hogy a döntőbizottság lehetővé te­szi számukra az országos mérkőzésen való indulást. A kinizsisták — mint magabiz­tosan kijelentették, — bátran állnak az újabb összecsapás elé. Mind a tűzoltók, mind a megyei tanács értékes díjak­kal örvendeztette meg a leg- i óbba kát. Hatalm as tapsot kapott LEGPARÁNY1BB RANCSNOK, PA­— egy szöszke fiúcska, ki a szapárfalusi úttörőket vezé­nyelte diadalra. A nagyszerűen sikerült ün­nepség méltó volt Oláh György elvtárs és Frantisek Szvoboda elvtárs megnyitó szavaihoz: kifejezte megyénk hivatásos é« önkéntes tűzol­tóinak szakértelmét, ügysze­retet b. z.— Merzagórának, a szenátus elnökének előterjesztésével kapcsolatban, amely a fegy­verszünet megkötését és a parlamenti politikai vita megszervezését javasolja, az Olasz Kommunista Párt ve­zetősége pozitívan foglal ál­lást, és az egész ország köz­véleménye előtt leleplezi a kormánynak és a keresztény- demokrata pártnak e javas­lattal szemben tanúsított el­utasító magatartását. Ez a ne­gatív magatartás azt bizo­nyítja, hogy a kormány és a kereszténydemokrata párt folytatni kívánja a provoká­ció és az erőszak politikáját. Az országnak olyan demok­ratikus kormányra van szük­sége — hangsúlyozza a nyi­latkozat —, amely hajlandó kielégíteni a dolgozók töme­geinek követeléseit. Minden­nél fontosabb az, hogy olyan kormány jöjjön létre, amely ünnepélyes kötelezettséget vállal az összes alkotmányos szabadságjogok tiszteletben- tartására és amely visszaál­lítaná a demokratikus és köztársasági törvényesség rendszerét. Pánik Leopoldvilleben Leopoldville, a június 30-án függetlenné vált Kongói Köztársaság fővárosa drámai órákat élt át a múlt hét vé­gén. Az egyik éjszaka pánik tört ki az európai lakósok között: a város külső kerü­leteiből éjszaka, hálóingben, pizsamában, egy-két bőrönd­del vagy anélkül rohantak a belga családok. Százával töl­tötték az éjszakát a belga követség lépcsőin, mások megrohanták a Kongó folyó rakpartját és hajón mene­kültek Brazzaville-be, a szomszédos másik a francia közösséghez tartozó kongói állam fővárosába. Mi történt a Kongói Köz­társaságban? A belga ható­ságok évtizedeken át a had­seregre, a csendőrségre és a rendőrségre támaszkodva kor­mányozták a több mint két­millió — hazánknál huszon- négyszerte nagyobb — négy­zetkilométer területű kongói gyarmatot. A hadseregre tá­maszkodva verték le a tör­zsek lázadását, avatkoztak be a törzsi viszályokba — min­taként is emlegették ezt a 25 ezer embert számláló elit- csapatot Afrika-szerte a gyar­matosítók. Ám a mintahad­seregben csak a tisztek vol­tak belgák: a legénység benn­szülöttekből állt Persze a belgák okosan szerveztek: a különböző vidékekre más or­szágrészből való, ellenséges törzshöz tartozó katonákat helyeztek, s így könnyen ke­zükben tartották a különben viszonylag jól megfizetett — hadsereget. Nos, a függetlenség első napjaiban kiderült, hogy a belgák háromnegyed évszá­zadon át tartó uralma sem tudta igazán megtörni a kon­góiakat. Amikor Lumumba miniszterelnök arra szólítot­ta fel Janssens tábornokot, aki a belga-kongói egyez­mény alapján a csapatok fő- parancsoka maradt, hogy hajtson végre reformokat, a tábornok — a kemény gyar­mati katona, ahogy a nyu­gati hírügynökségek leírják — mereven elzárkózott ez- előL Nem volt hajlandó kon­gói bennszülötteket tiszti rangra emelni: meg kell vár­ni, úgymond, amíg a brüsz- szeli katonai akadémiára küldött néger fiatalok elvég­zik. Vagyis várni néhány évet.™ így képzelték a bel­gák: egyik kézzel megadná a függetlenséget, a másikkal pedig — megtartani a had­sereget. A fiatal állam kormánya talán engedett volna — a katonák azonban nem en­gedtek. Fellázadtak, tisztjei­ket letartóztatták. A láza­dásnak nem voltak halálos vagy sebesült áldozatai: vér- telenül folyt le. A kormány ekkor menesztette Janssens tábornokot, aki — erre sem gondolt egy héttel élőbb — még aznap este repülőgépen hazautazott Brüsszelbe. Leo- poldville-ban és más váro­sokban katonák cirkáltak az utcákon, és házkutatásokat végeztek, hogy megelőzzék a Hatalmas tüntetés Japánban Tokió (MTI). Japánban az Acugi nevű amerikai katonai támaszpont közelében több mint húszezer ember hatal- mes erejű tiltakozó tüntetést rendezett. A tüntetők ilyen jelszavakat hangoztattak: — „Azonnal vonják ki Japánból az U—2 amerikai kémrepülő­gépeket!” — ^Amerikaiak, ta­karodjatok haza!” A tiltakozó nagygyűlésen az amerikai—japán szerződés ellen küzdő országos tanács. képviselője kijelentette, har­cunkkal azt már elértük, hogy a Kisi-kormány beje­lentette lemondását, de to­vább harcolunk addig, amíg össze nem omlik az egész ja­pán—amerikai katonai rend­szer. . A nagygyűlésen beszédet mondott Aszanuma, a Japán Szocialista Párt elnöke és Kaszuga, a Japán Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja. Megnyílt a Béke Világtanács Irodájának ülésszaka Stockholm, július 10. (TASZSZ) Stockholmban szombaton 50 ország képviselőinek részvételével megnyílt a Béke Világtanács irodájá­nak ülésszaka Az ülésszak megvitatja a nemzetközi bé­kemozgalomra háruló követ­kező feladatokat A megnyi­tó ülésen Bernal professzor, a Béke Világtanács ügyveze­tő elnöke tartott beszámolót fehérek fegyveres fellépését. A válság azzal ért véget, hogy a felkelő katonák és a kormány megegyezett: a le­tartóztatott belga tiszteKet szabadon bocsátották, de rangjukat és beosztásukat nem ismerték el többé, he­lyükbe bennszülött kongóia­kat neveztek ki. A hadsereg főparancsnoka Kaszavubu ál­lamelnök lett, parancsnoka egy volt kongói törzsőrmes­ter — tábornoki rangban. Szinte jelkép ez — minden elnyomott gyarmati nép tar­solyában hordja a marsall- botot. Közben tört ki a pánik, amelynek következtében az európaiak tömegesen hagy­ják el az új Kongói Köztár­saságot. Ugyanakkor a bel­ga kormány csapaterősítése­ket küldött az immár füg­getlen államba. Ez valóban . kiélezi a helyzetet, hiszen az esetleges fegyveres beavatko­zás tragikus következmé­nyekkel járhatna. Ha megvizsgáljuk, kinek állhat érdekében, hogy az európaiak elhagyják aiz or­szágot, rögtön világosabban láthatjuk az események hát­terét. A belgák háromnegyed évszázados uralmuk alatt semmiféle lehetőséget nem biztosítottak a bepnszülöttek művelésére: Kongóban jelen­leg nincs például egyetlen néger orvos sem. A techni­kai és gazdasági szakismere­tekkel csak belgák rendel­keztek. Nyilvánvaló, hogy a pánik szitói arra törekedtek, hogy bebizonyítsák: az euró­paiak segítsége nélkül, köz­reműködése nélkül az új köztársaság nem tud lábra- állni: hogy a kongói négerek — úgymond ■— még ,,nem értek meg” a függetlenségre. Leopodlville-ben azonban csak a belgák estek pánik­ba: a fiatal köztársaság fe­lelős vezetői azonban nem. ök a helyükön maradtak, és rövid idő alatt megtalálták a megoldást. Kongó népe nem a látszatfüggetlenség, hanem az igazi szabadság útján in­dult el. Ezen az úton a kon­góiak elfogadnak bármilyen tiszta szándékú segítséget, el­fogadják a tiszta szándékú belgák segítségét is — de to­vább haladnak előre a bel­gák nélkül, vagy akác velük szemben is. Lám, ilyen leckében ré­szesítették a „függetlenségre éretlen” kongóiak volt urai­kat, Brüsszelben még most is tanulhatnak belőle. Még most sem késő. — ar — NE EGYOLDALÚ TÜRELMETLENSÉGGEL A TÖRÖKSZENTMIKLÓ­SI Gépállomás legutóbbi tag­gyűlésén felszólalt az egyik brigádvezető és türelmetlen hangon elmondott minden visszáságot, amit az Arany­kalász Tsz-nél tapasztalt. — „Nem segítettek vetni az ősz­szel.” „Széthordták a kö­zösen termett takarmányt.” „Nem kapálták meg tisztes­séggel a közös kukoricák”, stb. A traktoros, aki már a gép­állomások bölcsőjét is „rin­gatta”, aki éveken át meg­szokta a közös becsülését, tiszteletét, érthető, ha felhá­borodik annak ellenkezőjét látva. Joggal és indokoltan teszi szóvá, hogy a közöst nem lehet herdálni. Jó vol­na, ha mindenki meglátná, s szóvá js tenné az ilyen jelen­ségeket. A hibát szóvá ten­ni jogos, — de vajon a tü­relmetlenség is? Néhány ezer holdas szövet­kezet az Aranykalász. A ta­gok száma mintegy kétszáz. Tavaly ősszel kezdték a mun­kát. Ha valaki ennyi tájéko­zottsággal járja a területü­ket. megállapíthatja: olyan a gazdaságuk, mintha már jó- néhánv éve művelnék nagy­üzemi módon. Olyan krump­lit termesztettek 150 kát. hold főidőn, hogy annak nincs pár!" centiméterre for­eattatnak fel kerülbelül 20 kát. hold földet, s «gyümöl­csöst telepítenek bele, a je­lenlegi 60 hold mellé. A bor­só, a zabosbükköny helyén gyönyörű másodvetés zöldeL ÍGY SOROLHATNÁNK tovább annak bizonyságák milyen hamar megbarátkoz­tak a nagyüzemi méretek­kel, „szokásokkal.” De mi de­rül ki az emberekkel való beszélgetés során? Vannak, akik méltatlan- kodnak, mert „itt is csak aratni kell.” S nem is men­nek ki csak 7—8 óra felé. „Ha egyénibe aratnánk, job­ban menne” — mondja egyikük-másikuk. Most, a fontos munkák közepette két ember a tanyá­kat járja a tsz-ben. Szinte mindenütt egy-egy új „meg­hívást” kapnak. Itt kocsi, — amott lószerszám vagy más van „éltévé”. — Mind olyan dolgok, amelyeket annak ide­jén összeírtak, az érte járó pénz egy részét meg is kap­ták a tagok. Csakhát mégis a használt, fel nem értékelt szekér, szerszám került a kö­zösbe. Hogy miért nem vitték be ánnak idején? Arra nem gon­doltak, hogy eladják. Kinek, hisz mindenki a közösben él? Most mégis miért ajánl­ják fel? A felelet mindenhol másképp hangzik, de a lé­nyeg kimondatlanul is egy és ugyanaz: változik az embe­rek gondolkodásmódja. Mind többen és többen lát­ják: míg a visszatartott fel­szerelések ott avasodnak, szuvasodnak, addig a közös­ben gabonabehordási gon­dok lesznek. S ahogy -a közös gondja nehezedik a válluk- ra, úgy enged fel bennük az az érzés, amely csak a saját magukkal való törődést dik­tálta. Ahogy sokasodnak a keresztek, ahogy megbizo­nyosodnak a közösben ter­melt gabona magasabb ho­zamáról, úgy éledezik ben­nük a közösért érzett na­gyobb felelősség. A tavaszon még mind egyforma későn jártak ki a munkába. Most már átkiabál egyik kévehor­dó munkacsapat a másikhoz: „későn keltek kigyelmedék, megelőztük magukat.” S más­nap a későn kelők is koráb­ban kelnek egy kicsit. S itt következhet az, amit a traktoros elvtárs, a. szövetke­zetbe tömörült emberek közt forgolódók nem téveszthetnek szem elől: Nem könnyű felis­merni, hogy a szilárd közös gazdaságból mennyivel gazda- gabban táplálkozhat az egyéni érdek. A TISZASASI RÁKÓCZI Tsz-ben van egy bulgár ker­tész, aki közel két évtizedes egyéni kertészkedés után lé­pett a közösbe. Most azon mesterkedik, hogy a tervezett fél millió forint helyett más­fél milliót csikarjon ki a föld­ből. Szinte szárnyal az aka­rata. Minél többet, minél gaz­daságosabban a közösnek. Mert abból több jut neki is, sőt az anyagi mellett erkölcsi „juttatásban” is részesül Mindenki elismerően szól ró­la. Mégis. Alig tud néha sza­badulni a gondolattól: „ha mind az enyém lehetne, amit árulok”. Idő, rengeteg tény kell ah­hoz, hogy a néhány évvel ez­előtt még csak önmagukkal tö­rődő, csak a saját érdekükben gondolkodó emberek a közö­sön át ítéljék meg egyéni ér­dekeiket. A jelenlegi állapot nem örök, hanem nagyon is változó, alakuló. Ezt a válto­zást meglátni és elősegíteni igen fontos és türelmet kívánó feladat. Nem intézhetjük el az űj tsz tagok magatartását egy­oldalú türelmetlenséggel. Meglátásainkhoz, bírálataink­hoz párosuljon mindig az a szilárd meggyőződés: az egyé­ni és közösségi érdek össze­egyeztetésének naponta adód­nak új és új, biztató példái. Ha ezt látjuk bizonyára na­gyobb türelmünk is lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom