Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07 / 159. szám

i960, július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 80 ezer holdon végeztünk az aratással NÉGY KÉRDÉS - NÉGY VÁLASZ Rekord terméseredmények — rekordteljesítmények arról, mit tesa az Allatforgalmi Vállalat a hizlalóéi terv teljesítéséért Ä héten teljes lendülettel aratnak mindenfelé. Napról napra szenzációs teljesítmé­nyek születnek. Vasárnap még azt jelentettük: 50 ezer hold gabonát arattunk le. Ma már ez a szám elavult. Elhagytuk a 80 ezer holdas teljesítményt. Tegnap még azt írta a Népszabadság: 25 vagonnál tart az ország leg­jobb kombájnosa. Mára már Garics Antal, a Szolnoki Állami Gazdaság kombájnosa túljutott a 35 vagonos teljesítményen. Száznyolcvanhárom holdról 35 vagon 45 mázsát aratott le és csépelt el. Messze ki­magasló rekord. A múlt év­ben egész nyáron 35 vagon volt a teljesítménye. Most azt vállalta; ezen a nyáron nem adja 50 vagonnál alább. Kö­zeledik vállalása teljesítésé­hez. Ladányi Lajos, a Bán­halmi Állami Gazdaság kom­bájnosa a nyomában halad. Százhetven holdról 30 vagon gabona betakarítása dicséri szorgalmát. Beleszólnak a versenybe a gépállomási kombájnosok. A Cibakházi Gépállomáson ■— Horváth Gyula huszonnyolc vagonnál tart. Magyar Ist­ván huszonnégy vagonnal következik utána Bánhalmá­ról. Kapitanov Vilmos, aki eddig végig az elsők között dolgozott, most kissé lema­radt, 23 vagonnál jár a Héki Állami Gazdaságban. Az állami gazdaságokban Oravecz Pál vezet a rend- rearatásban 377 holddal a Szolnoki Állami Gazdaság földjein. Ugyancsak a Szolnoki Álla­mi Gazdaságban arat Török Pál 347 hold teljesítménnyel. Az aratógépesek állami gazdasági versenyében Szűcs Lajos, a Szolnoki Állami Gazdaságban 204 holdat vá­gott le, s ezzel teljesítette egész éves 200 holdas aratási tervét. Palotáson Oláh Béla 126 holddal első. Az állami gazdaságok 11 ezer holdon learattak. Hét­ezer háromszáz holdon tel­jesen befejezték az őszi árpa aratását. Búzát háromezer holdon vág­tak le idáig. A Szolnoki Ál­lami Gazdaság 50 százalék­ban végzett a búza aratással is. Haladnak a termelőszö­vetkezetek. Harmincezer hol­don végeztek a búza aratás­sal. Élenjár a kunhegyesi já­rás 5 ezer holdas eredményé­vel, valamint Mezőtúr és Kis­újszállás városok. A játsztelki Alkotmány Ter­melőszövetkezet 450 hol­das búzavetéséből 400 hol­don már el van vetve az aratás gondja. A község másik termelőszö­vetkezete, a Tolbuchin 350 hold búzából kétszázat vá­gott le. A jánoshidai Béke 320 holdból 160 holdon leara­tott. Űjabb jelentések érkeztek rekordtermésekről. A szandaszöllősi Vörös Me­ző Termelőszövetkezet ta­vaszi árpából ért el rekord- termést. Lapzártakor érkezett: HlllllllillllllllllllllllllllllllllllllllHIMIHIIIIIIf Oláh György mezőhéki kombájnos 707 mázsa búzát csépelt el egy nap alatt — a héki Állami GAZDASÁGBÓL JELEN­TETTÉK: OLÄH GYÖRGY KOMBÁJNOS RENDRE- ARATÄS UTÁN 707 MÁ­ZSA BUZÄT CSÉPELT EL EGY NAP ALATT GÉPÉ­VEL. ötvenegy hold vetésről Ti vagon tavaszi árpájuk ter­mett, holdanként 20 mázsás hozamot adva. A Hék4 Álla­mi Gazdaság 120 holdas olasz búzatáblája 24 és fél mázsát termett holdanként. Kísérleti parcelláikon szenzációs ter­mést értek el. Az olasz Pro- duktóre 35, a szovjet Korosz- felfa 31, az ugyancsak olasz Szampasztóre 29 mázsás hol­danként! átlagtermést bizto­sított. Elhalkult a végzős diákok ajkán a búcsúének. Eltávoz­tak az iskola padjaiból, s he­lyükbe új „honfoglalók” lép­tek. Most idősebb „diákok” fogadnak a Szolnoki Gépipa­ri Technikum öreg műhely falai között: a tanulni vágyó tanárok... Sok helyen már elcsépel­ték az őszi árpát. A hizlalás aratás után sokkal köny- nyebb. Ahol árpa van, ott már hizlalni is tudnak. Ez az az időszak, amelyet ha jól ki­aknáznak az Állatforgalmi Vállalat dolgozói, nagy szám­ban megnövelhetik a hizla­lásra szerződött süldőmeny- nyiséget. Elsőként azt kérdeztük a vállalat illetékeseitől, hol tart — Nyaranként többszáz pe­dagógus készül fel a politech­nikai oktatásra — folytatja. — Ha minden pedagógus — a minimumot mondom — csak 20 tanulót nevel a szak­ma szeretetére, akkor már nem volt hiábavaló fárado­zásunk. a megye évi hizlalás! tervé­nek teljesítésében. Szolnok megyének 175 ezer süldőt kell meghizlalnia 1960-ban. Eddig 140 ezerre szerződtek le a termelőszö­vetkezetek és a szövetkezeti gazdák. A szerződéskötésben 82 százalékot értek el félév­re. Csakhogy ez még szer­ződéskötés és nem hizó. Az lenne a jó, ha ennyi hízót Így munkálkodik, így ké­szül hatvanöt pedagógus... Nem árulok el titkot, de úgy érzem, kicsit izgulnak is. És nem csoda. Ősszel már szigorú kritikusaik a tudás- után szomjazó diákjaik elé állnak. •— Arnóth — adtunk volna már le. Más­részt, ha valamiben szükség van arra, hogy túlteljesítsük a tervet, akkor sertéshizla­lásban ígéri, hiszen mindenki tudja, nem mondható a leg­jobbnak a lakosság húsellá­tása. Most kell rákapcsolni. A most szerződött süldőkből még hizó lehet év végére. Második kérdésünk így szól: Mit tesz az Állatfor­galmi Vállalat az aratás utá­ni időszak kihasználásáért? Azonkívül, hogy a sajtó­ban, a hirdető vállalatoknál állandóan propagálják a ser­téshizlalást, rendszeresen jár­nak a termelőszövetkezetek­ben, a szövetkezeti gazdák­nál, ismertetik a feltétele­ket. A kirendeltségeknek cél­prémiumot tűztek ki a szer­ződéses sertéshizlalás minél jobb szervezésére. Az utolsó héten valamivel több mint 2 ezer szerződést kötöttek a megyében. S ez jobb, mint az előző hetek teljesítménye. — Harmadik kérdésünk az volt: aluszékonyságukért bí­ráltuk az Allatforgalmi Vál­lalat törökszentmiklósi ki- rendeltségét Történt-e válto­zás azóta? Elmondták: a törökszent­miklósi kirendeltségnél új emberek dolgoznak, ezért az Allatforgalmi Vállalat Szol­nok megyei központjából he­tenként többen is kijárnak segíteni a törökszentmiklósi- aknak. Végül az iránt érdeklőd­tünk: megkezdődött a szerző­déskötés a jövő évre, foglal­koznak-e már vele Szolnok megyében? A kirendeltségek hangos­híradón, dobszóval ismertetik az 1961. évi szerződéskötési feltételeket. A felvásárlók személyesen keresik fel a ter­melőket, s előjegyzésbe ve­szik, melyik termelőszövet­kezet, melyik szövetkezeti gazda hány darab süldőié szerződik jövőre. A kunhe­gyes! járásból már érkeztek jelentések, ott megindult a jövő évi sertéshizlalás szer­ződtetése, — kaptuk a vá­laszt Kruzsic elvtárstól, a Szolnok—Heves megyei Ál­latforgalmi Vállalat osztály- vezetőjétől. ZÚG A CSÉPLŐ... Dobog a gép, telnek a zsákok a kengyeli Dózsa Tsz szérűjén. (Fotó: Farkas Ferenc). c Ahol a nevelők is drukkolnak Százhuszonhárom százalékra teljesítették féléves tervüket a Szolnok megyei gépállomások Fél év után pár nappal tel­jességében ismertté lettek a Szolnok megyei gépállomá­sok féléves tervteljesítésé­nek adatai. Szolnok megye tizenhét gépállomása 123 százalékra teljesítette féléves tervét. Legjobban a Tószegi Gép­állomás dolgozott 145.9 száza­lékos teljesítményt ért el. Második a Tiszafüredi Gép­állomás 141 százalékkal. A A Szolnok Városi Járási Rendőrkapitányság értesíti Szolnok megye lakosságát, hogy Szolnok város belterü­letén a szolnoki közúti Ti- sza-híd átépítése miatt a 4-es számú főútvonalon az aláb­bi korlátozások lesznek: 1. Éjszakai forgalom lezá­rás járművek részére 23 órától 05 óráig. Július 10-ről 11-re virra­dd éjjel, Július 11-ről 12-re virra­dó éjjel, Július 12-ről 13-ra virra­dó éjjel, Július 13-ról 14-re virra­dó éjjel. Fenti időpontokban a gya­logos közlekedést a korláto­zás nem érinti. 2. Teljes forgalom elzárás lesz 1960. július 14-én 23 órá­tól 1960. július 18-án 05 órá­ig. Ezen idő alatt a hídon semmiféle jármű nem közle­kedhet és a gyalogos forga­lom Is szünetel. 3. Ezen idő alatt minden -tan 05 órától 23 óráin a harmadik helyen az Alattyá- ni Gépállomás áll 138 száza­lékkal. A televízió közli Hruscsov elvtárs július 7- én, csütörtökön beszédet mond a bécsi televízióban. A közvetítést 18.45 órai kezdet­tel a magyar televízió is át­veszi. (MTI). gyalogosok átszállítására sze­mélyhajó fog közlekedni. A jármű-forgalom részére terelő útnak Budapest felől érkező járművek részére Cegléd — Nagykőrös —Kecs­kemét — Lakitelek és majd a tiszaugi hídon átkelve Ti- szc'öldvár útvonalát jelölöm ki. Ez az útvonal visszafelé viszonylatban is igénybeve­hető. A tiszántúli jármű-forga­lom részére átkelési lehető­ség van tiszafüredi, vagy a kiskörei hídon is. 4. Felhívom és egyben ér­tesítem a megye valamennyi közlekedési eszközzel ren­delkező üzem, vállalat és szerv vezetőjét, hogy a fen­ti időpontokban járműveinek irányítását a fentiek figye­lembevételével eszközölje. Szolnok, 1960. július hó 6. Rendőrkapitányság vezető­je: Rózsás Frigyes I. őrnagy — Honnan jöttek? — Szegedről, Nyíregyházá­ról, Sárospatakról — világo­sít fel Nyári Endre, a csoport vezetője. Egy középkorú, szemüveges tanár az utolsó simításokat végzi munkadarabján. — Fenyvesi László peda­gógus. — önként jöttem, — mond­ja. — Gondolom nagyon he­lyes, ha az ember gyakorlat­ban ismeri, amit ellenőriz. A munkaterem másik ré­szében a fémesek vegyszeres kanalat készítenek, míg a „papirosok” dobozt, mértani idomokat. Az egyik őszhajú tanító fél­kész munkadarabot fog a sa­tuba. — Kovács Sándor — mu­tatkozik be. Jászberényben tanít a Kos- suth-úti általános iskolában. — Hasznosnak találja-e az itt eltöltött időt? — kérde­zem. — Igen — válaszolja és ab­bahagyja a reszelést. Mert mi az elméleti tanítás mel­lett a munka-szeretetre is ne­veljük a tanulóinkat. Isko­lánkban most készül egy 4x100 méteres műhely, me­lyet 20 ezer forint értékű szerszámmal szereltünk fel. Úgy érzem itt a zajos mun­kateremben „egy híd alap­pilléreit” építjük a sok hasz­nos munkaórán át. S az új tanév kezdetén tovább folytatják ezt a ne­mes munkát és felépítik a hi­dat, amely összekötőkapocs szerepét tölti be az iskola­pad és a munkapad között. Ez a véleménye a közel­ben dolgozó Előd Istvánné- nak is. — Érdemes volt? — kér­dezzük tőle is. — Természetesen! — néz rám, félbehagyva a ragasz­tást 1 Felhívás Jóska bácsi — AZ UTOLSÓ POSTAKOCSIS Kevesen vették észre, hogy valami eltűnt a szolnoki utcáról. Talán csak ab­ból a kis újsághírből értesültek róla, ami néhány napja megjelent: kivonták a for­galomból Szolnokon az utolsó postakocsit is. Ezentúl gépkocsival szállítjók a postai küldeményeket. A postakocsi kiöregedett. Lekerült a bakról az utolsó postakocsis. Ugyan mit csinál most? Hogyan él? Mihez kezd ez­után? Keresésére indultam, s így jutottam el a Daru utcai kis házba. Bottyán Jóska bácsi mosolyogva fo­ggá. Nem várja a kérdést, mesél anélkül is, hiszen annyi mondanivalója van. Csajt nem tudja, hol is kezdje. — Az életéről beszéljen — noszogatja felesége. — Mesélje csak, hogy élt régen? — biztatja. Nagyot sóhajt az öreg. — Jajjaj! se éccakám, se nappalom... Mert a postakocsiról még le se szálltam, az úr — Gyura Kálmán, az akkori vál­lalkozó — kiadta a parancsot: Jóska fog­jon be a hintóba, este hétkor megyünk a kertbe... Túl a Tiszán volt a kertésze­tük, °da jártak ki dorbézolni négyszer- ötször is egy héten... Vasárnap meg a nagyságákat hordtam a templomba... Eljárt, a gazda udvarolgatni is, főként Szajolba, a doktornéhoz. Egyszer — késő éjjel — alig, hogy kifordultunk a dokto­rék kapuján, hazajött a doktor úr. Vaktá­ban utánunk lőtt a sötétbe ... Nosza meg­ijedt a gazdám. Aszongya: gyerünk. Jóska fiam! Nem baj, ha minden patkó le­hull is... Se éjjele, se nappala ... hetven pen­gőért. Baleset is érte, a ló állón rúgta, összetört az állcsontja. Pesten töltött kór­házban vagy négy hónapot. Ingyen, igaz, az OTI állta a költségeket. Hanem a csa­lád nagyon kevés segélyt kapott. Abból ugyan még csak jól sem lakhatott a két gyerek... — Három pengő ötven fillért adott a biztosító egy hétre. Csak a lakbér tizen­két forint volt havonta ... Napszámba jártam lelkem, mostam, takarítottam, meg ami munkát adtak — panaszolja Erzsi néni. Aztán egyszeribe megfordult a világ. Igaz, hogy közben „Jóska fiamból” Jóska bácsi lett, de hát: ha el is telt az idő, az életük is megváltozott. — Volt olyan hónap, hogy ezerhatszáz forintot is hazahozott — dicsekszik az asszony. — De az ezernégyszáz mindig összejött. Egymás szarkába vágnak, úgy ma­gyarázzák: bizony nem is hiányzik sem­mijük. Hét malac az ólban, ötven csirke, harminc kacsa az udvaron. A kamrából meg el sem fogyott még a tavalyi sza­lonna, meg zsír. Tavaly télikabátot kapott Jóska bácsi, kétéve meg teljesült a vágya, szép fekete öltöny került a szekrénybe. Lakbért sem kell már fizetni, magukéban laknak- Hat éve építették a kis házat. — Azt nem mondja — évődik Erzsi néni —, hol járt tavaly nyáron? — Hol, hol... hát Hévízen üdültem két hétig. Vígh Bálint intézte el, a kettes posta főnöke, mert hogy én odatartoztam. Nagyon derék ember ám. Minden dolgo­zóval törődött, mindenre kiterjedt a fi­gyelme, Olyan ő most is, csak hát én már nemigen tartozom oda ... Betegállomány­ban vagyok, baja van a szívemnek... Na­gyobb a kelleténél. Három hetet töltöttem a tavasszal Balatonfüreden a szanatórium­ban. Látja, ezt is megértem ... Kilencszáz forint táppénzt kapok... Hát kérem, nincs is semmi panaszom, szépen kijövünk belőle, jut mindenre. Erzsi néni is bizonygatja: úgy igaz. A kisunoka, Évike mosolyogva figyeli az öregeket. Szombaton indul Csillebércre. S a levelet már úgy címezi nagyapának: „Bottyán József nyugalmazott posta- kocsisnak, Szolnok.” Mert akkorra a nyug­díj ügy is rendeződik... — rónai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom