Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27 / 176. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. Július Ä „SZOCIALISTA MÓDON DOLGOZNI, TANULNI ÉS ÉLNI’’ A SZOT elnökségének irányelvei a szocialista brigádok működéséről A szocialista brigádok alakulásával, —• munkájuk értékeléséve' kapcsolatban sokféle nézet alakult ki. Ennek ellenére a munka­verseny egyik leghatéko­nyabb formájává vált a szo­cialista brigádmozgalom. Résztvevői sokat tettek az üzemi tervek túlteljesítése, a költségek csökkentése, a kor­szerű technológia alkalma­zása, a műszaki fejlesztés, a társadalmi tulajdon védelme és még jónéhány fontos fel­adat érdekében. Rászolgáltak arra, hogy a SZOT elnöksége, jelentőségéhez mérten kezel­je ezt a mozgalmat, s az ed­digi tanulságok alapján hasz­nos útmutatásokat adjon. A kívánatnak megfelelően a SZOT Elnökség irányelve­ket adott ki a szocialista bri­gádokkal kapcsolatban. Mit javasol a SZOT Elnök­ség? Elsősorban azt, hogy „he­lyes, ha az üzemekben mind­azon munkaterületeken, ahol a munkafolyamatok kapcso­lódnak, vagy a munka szer­vezése csoportos, a dolgozók kisebb koHektívájának mun­kája között közvetlen kapcso­lat van, 'gádokat szervez­nek és a brigádok versenyez­nek a „szocialista" cím elnye­réséért. Helyes az is, hogy á kü­lönböző — nem közvetlen kapcsolódó — munkaterüle­ten dolgozók (műszakiak és adminisztratívok) konkrét célfeladatok megoldására, pél­dául műszaki szervezési in­tézkedések megvalósítása, újítások kidolgozása stb. mű­szaki vagy komplex-brigád formájában társulnak a „szo­cialista’* cím elnyeréséért, amennyiben az elnyeréséhez szükséges egyéb irányú célki­tűzésekre is vállalást tesz­nek’*, Ki dolgozza ki a brigádok vállalásait, t mire irányuljon az? Leghelyesebb, ha maga a brigád állítja össze vállalá­sát, figyelembevéve az üzem­rész felajánlását, s a szocia­lista brigád cím elnyerésének feltételeit. Helyes, ha írásban is rögzítik, hogy a brigúdta- gok egyénileg is milyen köte­lezettséget vállalnak. Fel­ajánlásukat a gazdasági és mozgalmi szervek jóváha­gyása után brigádnaplóban rögzítsék. A brigádok vállalásával kapcsolatban javasolja a SZOT elnöksége, hogy „vál­laljanak részt a vállalat, üzemrész terven felüli fel­adataiból. A brigádok terme-, lésre vonatkozó vállalásai ér­jék el, illetve haladják meg az üzemrész átlageredményeit a főbb termelési mutatók te­kintetében, de ugyanakkor tartsák be a munka- és egészségvédelmi előírásokat és segítsék azok fejlődését. Járuljanak hozzá az üzem műszaki, szervezési, gyárt­mány- és gyártásfejlesztési és újítási feladattervi problé­máinak a megoldásához. Tö­rekedjenek a legkorszerűbb technika elsajátítására és meghonosítására. Érjenek el eredményeket a termékek minőségének, tetszetősségé­nek, exportképességének, a termelés gazdaságosságának javítása terén. A legmesz- szebbmenőleg takarékoskod­janak az anyaggal, különös­képpen az importanyagokkal, az energiával és szerszámok­kal. A Brigád tagja! növeljék rendszeresen szakmai és ál­talános műveltségüket, politi­kai tájékozottságukat. Beosz­tásuknak és képzettségüknek megfelelően vegyenek részt megfelelő szakmai tanfolya­mokon vagy szervezett, álla­mi oktatásban (általános is­kola, technikum egyetemi A szocialista együttélés fej­lesztése céljából a brigád tag­jai gondoskodjanak egymás elvtársi és baráti segítéséről, vállaljanak kötelezettséget a fegyelmezett munkára, a ve­zetésben való részvételre, a közügyek intézésében.’* Az irányelvek brigádok munkájának értékeléséről és elismeréséről a következőket tartalmazzák: -,,A gyakorlat szerint a legjobb módszer, ha a brigád elsősorban maga végzi az értékelést a havi — ha szükséges, gyakrabban — brigádértekezleteken. A gaz­dasági és mozgalmi szervek vezetői vegyenek részt a bri­gádok értekezleteié, tapaszta­lataik alapján adjanak taná­csot, mondjanak véleményt a brigád, illetve tagjainak munkájáról. A „Szocialista brigád” cí­met az a brigád nyerheti el, amelyik (általában hat hóna­pot figyelembe véve) válla­lásait maradéktalanul teljesí­tette. (Ezzel még oklevél nem jár.) A ,,szocialista brigád’* cí­met és az ezzel járó oklevelet nyerheti el az a brigád, ame­lyik a cím megtartására tett vállalását (általában újabb hat hónap időszakot figyelem­bevéve) maradék nélkül tel­jesítette. A termelési tanácskozás elé a javaslatot az üzem ve­zetői — gazdasági és mozgalmi — egyetértésben teszik meg. A termelési tanácskozás felé azonban a brigád vezetője is élhet javaslattal, ha azt az üzem vezetői elmulasztják”, hiszen a szocialista munka­brigád cím, illetve oklevél odaítélésére és megvonására a termelési tanácskozás jo­gosult. s,Amennyiben a brigádok vállalásaikat a megjelölt ha­táridőre saját, vagy saját hi­bájukon kívül — például a kutatás vagy kísérletezés el­húzódása, termelés tekinteté­ben anyaghiány, vagy szak­mai képzés tekintetében tan­folyam megszervezésének hi­ánya stb. — nem teljesítet­ték, a „szocialista brigád” cí­met nem kaphatják meg, csak később, vállalásaik maradék­talan teljesítése után” — szö­gezik le az irányelvek. Meddig viselhetik a szoci­alista brigádok a megtisztelő címet? ,,Mindaddig — állapítják meg az irányelvek — amíg azt a termelési tanácskozás részükre megadja. A cím megtartásáért küzdő brigá­dok eredményeit a menet- közbeni értékelésen túlmenő­en fél évenként minden eset­ben a termelési tanácskozás elé kell terjeszteni értékelés, illetve bírálat végett. A szocialista brigádoknak, illetve a brigád tagjainak a termelés területén elért kiváló eredményeikért a többi brigádokhoz és egyé­nekhez hasonlóan, a „kiváló dolgozó” vagy más kitünte­téseket lehet adományozni, illetve pénzjutalomban ré­szesíteni. Ha az egész bri­gádnak odaítélik az egyé­neknek rendszeresített ki­tüntetéseket — kiváló dolgo­zó kitüntetés —, úgy azt a brigád minden egyes tagjá­nak adományozni kell. “ A SZOT elnöksége nem tartja helyesnek a szocialista brigádok versenyében tapasz­talt alábbi jelenségeket és felhívja a figyelmet azok m egszüntetésére. Több vállalatnál elbürok­ratizálják a szocialista, bri­gádversenyt. Központilag feltételeket dolgoznak ki a cím elnyerésére, amelyek sok esetben túlzott vagy laza követelmények elé állítják a brigádokat. Vannak vállalatok, ahol egyszerűen a brigádok nevé­nek megváltoztatásával hoz­nak létre szocialista brigá- i dókat. Máshol viszont pont­rendszereket dolgoznak ki, amelyekkel megpróbálják összehasonlítani a brigádok eredményeit és csak az első helyezetteknek ítélik oda a szocialista címet. Nem helyes, ha a szocia­lista címért küzdő brigádok a termelési feltételek bizto­sítása terén jogtalan, akár előnyös, akár hátrányos megkülönböztetésben része­sülnek, az üzem többi dolgo­zóihoz viszonyítva. Nem tartjuk időszerűnek a szocialista műhely, üzem cím elnyeréséért való törek­véseket sem, mivel ennek feltételei ma még nincsenek meg. Az elnökségnek az a véleménye, hogy a szocialista brigádmozgalom felkarolása, segítése kötelessége minden mozgalmi vezetőnek és akti­vistának, valamint műszaki­gazdasági vezetőnek. Kezde­ményezzék és irányítsák a mozgalom továbbfejlesztését, illetve kibontakozását. A szo­cialista brigádmozgalmat azonban ne válasszák kükin az üzemben folyó versenytől tekintsék azt a verseny szer­ves részének. Az elnökség felhívja a dolgozók — termelési tanács­kozások —, figyelmét, hogy a megtisztelő szocialista brigád cím adományozását nagy kö­rültekintéssel, felelősségtu­dattal végezzék. Legyenek igényesek a brigádok mun­kájával szemben. A területi, megyei és köz­ponti szakszervezeti szervek együttműködve az illetékes párt-, KISZ és gazdasági ve­zetőkkel, időközönként ta­nácskozzanak a brigádok ve­zetőivel és tagjaival. Segít­sék elő — a lehetőségeken belül —, hogy a mozgalom tovább fejlődjön. Nyújtsanak segítséget az üzemeknek ah­hoz, hogy a szocialista bri­gádmozgalom mentes legyen a bürokratikus vonásoktól”. „Kongó népének türelme fogytán van66 Lumumba sajtóértekezlete New Yorkban —» Kuznyecov találkozása Lumumbával New York (TASZSZ). V. V. Kuznyecov, a Szovjet­unió jelenleg New Yorkban tartózkodó első külügymi­niszterhelyettese találkozott Patrice Lumumbával, a Kon­gói Köztársaság miniszterel­nökével, Megvitatták a leg­utóbbi kongói eseményekkel összefüggő kérdéseket. A beszélgetésen szovjet részről részt vett még A. F. Dobrinyin, a szovjet külügy­minisztérium amerikai osztá­lyának vezetője és P. D. Mo­rozov, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének helyet­tese. NEW YORK. Patrice Lumumba, Kongó miniszterelnöke hétfőn is­mét tárgyalt Hammarekjöld ENSZ-főtitkárral, Kongó helyzetéről. Később fogadta a sajtó több mint kétszáz képviselő­jét, akikkel közölte, felkérte Hammarskjöldöt, állapítsa meg a kongói belga csapatok kivonásának végső határide­jét. Az ENSZ-főtitkár bizto­sította Lumumbát, minden erőfeszítést megtesz, hogy teljesíthesse ezt a kérést és ilyen értelemben kíván tár­gyalni küszöbönálló brüsszeli tartózkodásakor. Lumumba hangoztatta, hogy Hammarskjölddel főleg azok­ról a katonai intézkedésekről tárgyalt, amelyeket a hely­zet Kongóban szükségessé tesz, továbbá a Kongónak nyújtandó technikai segít­ség lehetőségeirőL „Kongó népének türelme fogytán van” — mondotta, s kiemelte, kormányának az az álláspontja, hogy a belga csapatoknak maradéktalanul távozniqk kell Kongó egész területéről — tehát azokról a támaszpontokról is, ahová a kongói helyőrségekből visz- szavonultak —, mihelyt az ENSZ rendfenntartó erők el­foglalták helyüket. „A belga katonaság ma is folytatja agresszióját ‘hazánk ellen... tehát amíg belga csapatok vannak Kongóban, nem állhat helyre a béke. A béke megbontásáért a fele­lősség a belgákra hárul és nem a kongóiakra” — han­goztatta Lumumba és hozzá­fűzte, felkérte Hammarskjöl­döt, szorgalmazza a belga csapatok kivonásának meg­gyorsítását. A kérdésekre válaszolva Lumumba kijelentette, hogy a belga csapatok kivonásá­nak elérésében Kongó az ENSZ-re támaszkodik. A kongói kormánynak az az óhaja, hogy az ENSZ-csapa- tok a belga katonaság kivo­nulása után segítsenek hely­reállítani a rendet és nyújt­sanak segítséget a fiatal ál­lam hadseregének megszer­vezésében és kiképzésében. Más kérdésekre Lumumba azt felelte, hogy hazája a „pozitív semlegesség” politi­káját kívánja folytatni. Ez­után hangoztatta, „kénytele­nek voltunk megszakítani diplomáciai kapcsolatainkat Belgiummal, mert ismételten megsértette a kongói-belga szerződést. Ha befejeződött a belga csapatok kivonása, — mérlegelni fogjuk a diplo­máciai kapcsolatok helyreál­lításának lehetőségét”. Csőmbe kátangai „minisz­terelnök” elszakadási kísérle­teivel öszefüggésben felvetett kérdésekre válaszolva Lu­mumba kifejtette, Belgium­nak Csőmbe támogatásával az a célja, hogy megfossza Kongót létének alapjától. — „Kongó népének azonban szilárd elhatározása, hogy megvédi hazája területének sérthetetlenségét és nem tűri Kongó felosztását. Kongó egységes marad!” A belga reakciós körök még Kongó függetlenségének hatálybalé­pése előtt megkezdték csel­Nyugatnémet Nato-katonák menekültek az NDK-ba BERLIN (ADN). A napok-, ban ismét több nyugatnémet közkatona és törzstiszt mene­kült át az NDK területére. Az áttelepült katonák kije­lentik, saját tapasztalataik alapján erősíthetik meg azo­kat a leleplezéseket, amelye­ket az NDK televíziójából Bonn agressziós terveiről hallottak. Igen sok fiatal — többek között a 23 éves Schüssler önkéntes, a 19 éves Neinz Weise matróz számolt be az újoncokkal szemben alkal­mazott embertelen bánás­módról. A menekültek hang­súlyozzák, hogy torkig van­nak a porosz mintájú kikép­zési módszerekkel. A Bundeswehr tagjait módszeresen készítik fel ide­ológiailag a tervezett agresz- sziós háborúra. A bonni hadügyminisztéri­um adatai szerint összesen százhatvanegy katonaszöke­vényről tudnak. Ez a szám azonban csupán a Barby-i felvevő állomásra vonatko­zik, holott sok más felvevő­hely is van. (MTI). szövéseiket, hogy markukban tarthassák Katanaga tarto­mányt. Egyik ilyen cselszö­vésük, hogy miniszterelnöki címmel ruházták fel Csom- bét, aki valójában csupán Katanga tartományi tanácsá­nak elnöke. Csomóénak tehát csak a központi kormány el­lenőrzése alá tartozó közigaz­gatási hatásköre van, A kongói miniszterelnök hangoztatta, hogy kormányá­nak szándékában áll gazdasá­gi segítséget kérni több or­szágtól, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Lumumba ezután elmond­ta, hogy New Yorkból Wash­ingtonba, majd Kanadába szándékozik utazni. Tervei szerint csütörtökön indul ha­za, hogy Leopoldvilleben ta- lálkozhassék Hammarskjöld főtitkárral. Az ENSZ főtit­kárát Kanza kongói ENSZ- küldött kíséri el útjára. A Volksstimme Raab rádióbeszédéről Bécs (MTI) A Volksstimme bírálja Raab kancellár vasár­napi rádióbeszédét, amelyben a kancellár megismételte az az Osztrák Néppártnak azt a követelését, hogy szolgáltas­sák ki az osztrák állam tulaj­donát képező vagyontárgya­kat a Habsburg családnak. Mint a lap hangsúlyozza, Raab kancellár követelése azt jelenti, hogy ezeket a va­gyontárgyakat Habsburg Ot­tónak és családjának akarják ajándékozni. Ebben az sem zavarja őket, hogy ugyanak­kor azt állítják, az államnak nincs elegendő pénze a régi lakbérek valorizálására, a fa­sizmus és a bombatámadások áldozatainak kártalanítására. (MTI). Négymérfölde rendőrkordon BULAWAYO (MTI). A rho- déziai Bulawayo városát több mint kétezer főnyi rendőr- és katonai erő szállta meg, hogy megakadályozza a tüntetések folytatódását. Hétfőn a rend­őrség és a tüntetők között lezajlott összetűzésekben há­rom afrikai meghalt, huszon­négyet kórházba szállítottak. A tüntetők hétfőn sok gép­kocsit, épületet és sörcsar­nokot felgyújtották. Hétfőn az esti órákban több mér­földre látszott a tűz. A vá­ros négyszázötven üzemében leállt a munka. s katonai- és Bulawayoban A katonai és rendőri csa­patok körülbelül négymérföl- des hosszúságú kordont von­tak az európai negyed és a bennszülött negyed közé. A Reuter jelentése szerint a rendőrség és a katonaság felderítő gépek támogatásá­val könnyfakasztó gázzal vé­dekezik a túlsúlyban lévő tüntetőkkel szemben. Egyelő­re a katonaság még nem tü­zelt a tüntetőkre. Megkezdődtek a letartózta­tások: a tüntetésben való részvétel miatt eddig hetven­két afrikait vettek őrizetbe. Álltak a 60 méteres oszlop tövében. Az építésvezető a szenteket emlegette, meg a tervezőket, akik a beton-ele­mek gyártását csak megter-s vezték, de az összeillesztés műveletével már nem gon­doltak. Nem gyerekjáték pe­dig az oszlopra ráfektetni a paneleket. Most itt állnak már órák óta, s ha nem tá­mad valami mentő ötlet, na­pokat is veszthetnek. A munkások így morfon­díroztak: — Ennek is mi isszuk a levét, nem teljesítjük a ter­vet... Kevesebb lesz a ke­reset. Ekkor sündörgött az épí­tésvezető közelébe Kiss And­rás, az ács. — Felmegyek én — mond­ta, de el is ( harapta a szót, mert a vezető szaktárs úgy nézett rá, mintha le akarná szidni: Ne tréfáljon, ne ko- molytalankodjon ilyen fe­szült helyzetben. De Kiss áll­ta az építésvezető tekintetét, s így az is megenyhült. Hát­ha valóban van valami jó ötlete ennek a fiúnak. Hisz mindig. nagyon szorgalmas. Az első dicséret szereti a munkát, töri a fe­jét, mi hogy lenne jobb — gondolta. — Na mondd! — Hozzuk ide a mátrai tolólétrát. Felmegyek, igazí­tom. Az építésvezető felemelte a kezét, hogy elkergesse ezt a szörnyű gondolatot a fiú fejéből. Mert ha csak egyet­len egyszer, egy pillanatra véti csak el, akkor is embe­rek életét teszik kockára. S azt legalább annyira nem akar ja, mint a tervlemaradást. A fiú csak állt előtte komolyan, hallgatagon. Az arcán lát­szott, hogy mindezt már ő is átgondolta. Aztán több szó nem esett, csak egy néma kézfogás vezető és beosztott­ja között. A kérges tenyér szinte ropogott bele. Félórán belül az építésve­zető ott állt a létra alatt. Szemét le nem vette a ma­gasban imbolygó alakról, az egyetlen szál mentőkötélről Csak ezt látta most, csak ezt akarta hallani, s minden idegszálával csak ott akart lenni a fiatalember mellett. Kiss András pedig nyugod­tan, hozzáértően csikarta ki az óriásdaru karmai közül a panelokat, s biztos kézzel irányította rendeltetési he­lyére. A többiek is lélegzetvissza­fojtva figyelték lentről az első néhány műveletet, aztán mikor láttáik; nem kell a Kisst félteni, tovább mentek. Csak az építésvezető nézte változatlan szorgalommal, — izgalomami minden egyes pa­nel beillesztését... És Kiss András most itt van a taggyűlésen. Tagfelvé­teli kérelmét vitatják. Az ajánlói szinte csak jót mon­danak róla. Ő mégis úgy ül a széken, mintha valaki mást dicsérnének. Hisz ezt már mondták akkor, amikor tag­jelölteivé telét kérte. — Azt mondanák inkább, hogy tag« jelöltnek helytállt. Mi taga­dás, jólesne, ha azt a vállal­kozását megemlítenék. Nem, hivalkodás, — nagyképűség nem vezeti őt. De úgy felol­dódna benne az az érzés, amit akkor önmagában el­fojtott. Mert mi tagadás, ő sem volt biztos a dolgában. Csak az akarat, a munka ütemének megőrzése volt benne nagyon biztos és meg­ingathatatlan. Ekkor állt fel Madarász György, az építkezés vezető­je. Elmondta az esetet. „Ezt a bátoi^ megfontolt huszon­nyolcéves écsmunkást bíz­vást ajánlom a pártba. Ott a helye” — mondta, s ezzel benne is megenyhült az a szorongás, amit oly sokáig „hordozott” a fiú vállalkozása miatt. A taggyűlés meghallgatta a felszólalást, s a felvételi ké­relem egyhangú megszava­zása mellett megdicsérte Kiss Andrást. S ő akkor úgy érezte, na­gyon nagyon jók, figyelme­sek, megértők az elvtársai, a munkatársai, & E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom