Szolnok Megyei Néplap, 1960. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-27 / 176. szám

K

I960, július 27,

SZOLKOS MEGYEI NÉPLAP

A műszakilag megalapozott * anyagnormákért

A termelési költségek csökkentése üzemeink egyik legfontosabb feladata manapság. Több párthatározat, miniszteri utasítás is foglalkozik ezzel. Általános tapasztalat szerint a gazdaságosabb termelés elsősorban az anyag- költségek csökkentésével, a műszakilag megalapozott anyagnormákkal valósítható meg.

Nézzünk néhány, gyakorlatban jól bevált módszert ezzel kapcsolatban.

A GYÁRTMÁNYOK ÁTSZERKESZTÉSE

nagy lehetőségeket rejt magában. Jónéhány terméket ugyanis nem a gyártó üzemben* hanem a központi tervező irodán konstruáltak és sokszoros biztonságra törekedve esetenként a szükséges anyagfelhasználásnál jóval többet terveztek. Előfordul ilyen példa saját konstrukcióknál is.

Üzemeink szakembereinek ezért kell állandóan munkálkodni cikkeik tökéletesítésén, keresni a módot arra, hogyan lehet kevesebb anyagból a teljesítőképesség, a tartósság csökkenése nélkül tetszetősebb terméket előállítani. — Megyénk néhány üzemében jelentős sikereket hoztak az ilyen irányú, s az egyszerűbb megmunkálással kapcsolatos kísérletek. S ami külön figyelemreméltó: nemcsak a nagy alkatrészeknél. A jászberényi Fémnyomő és Le- mezárugyárban például az aluminiumedények fülének betétjét régebben forgácsolással 33 fillérért állították elő. Most sajtolással — hulladékból — 8 fillérért.

A Hajdúsági Iparművek- fcel kooperálva mosógép-alkatrészeket is gyárt a Fémnyomő. A hengeres mosógépeknél régebben 1.1 milliméter vastagságú lemezt használtak — most a célnak ugyanígy megfelelő — vékonyabbat. Évente több, mint egymillió forintot jelent ez.

Az Aprítógepgyárban is több gyártmányt korszerűsítettek. A 10-es törőknél mintegy 5 tonna, a 12-es törőknél 12 tonna anyagot takarítanak meg gépenként, s a változtatás gépeik formáira is kedvező. Teljesítményük ugyanakkor a régi marad.

A konstrukciós változtatások a Törökszentmiklósi Me1 gazdasági Gépgyárban is eredményre vezettek. Az egyirányú tárcsásboronánál például acélöntvényeket helyettesítettek, hegesztéssel hengerelt lemezekből pótolták azokat. Nehézséget okozott ennél a változtatásnál a szilárdsági követelmények betartása mellett az is, hogy a súlycsökkentés károsan befolyásolja a művelési mélységét. Ezért a lemezek közét betonnal töltötték ki. Aztán — új megoldással — megváltoztatták a tárcsa vontatási szögét, s így kisebb súly- Iyal is elérik a kívánt művelési mélységet. Az acélöntvények helyett hengerelt lemezek használata tehát létjogosultságot nyert. Biztató jel ez arra, hogy

A „HAGYOMÁNYOS’’

ANYAGOK PÓTLÁSA

olcsóbb, könnyebben beszerezhető anyagokkal sikerrel lehetséges. A Fémnyomó és Lemezárugyárban például most újítják fel a vegyi sort. A hatalmas kádak eredetileg vastag lemezekből, ólomból való belső bevonattal készültek. A felújítás során vékonyabb lemezeket használnak, s az ólom helyett műanyaggal burkolják azokat.

Ugyanebben a gyárban a hűtőszekrényeknél úgynevezett „felfújható” aluminium lemezeket terveztek az importból származó rézcsövek helyett. Az ajtók belső fedésénél meg az olcsó sirolt használják majd. Erre a gyárra különben igen jellemző, hogy egy-egy gyártmány anyagnormáit kétszer, háromszor is felülvizsgálják, állandóan az olcsóbb megoldásokra törekednek, jó példát szolgáltatnak más üzemeknek.

A KORSZERŰ TECHNOLÓGIA SZEREPE

is igen nagy az anyaggazdálkodásban. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban például a melegfes- tékszórás igen jelentős festékanyag megtakarítást eredményezne, ha ... ha a szabványok ezt lehetővé tennék. Drága pénzen beszereztek csehszlovák melegfestékszóró berendezéseket. Használatukkal kétszeri festés is elegendő lenne, mert ezzel az eljárással jobban tapad a festék, mint a mázolásnál, de- hát a szabvány háromszori

festést ír elő. Szükséges volna mielőbb felülvizsgálni ezt a Szabványügyi Hivatalnak.

A Mezőgépgyárnak meg az Aprítógépgyárnak viszont a még tökéletesebb festési eljárásokra kell törekednie, hiszen mindkét üzemben eléggé elavult festéstechnológiával dolgoznak. Követendő példaként ott áll előttünk a Fémnyomó és Lezemárugyár. Megvalósította az elektrosztatikus festést és emellett számtalan új eljárást kutat termékei felületének óvására. Nemrégen bevezette például a költséges és hosszadalmas krómozás helyett a színtere zést, köznyelven; a műanyagbevonatot. A gépkocsik volánjához hasonló bevonattal óvja alkatrészeit a sav és hő hatásoktól, a korróziótól. A Budapesti Ipari Vásáron bemutatott kézi elektrosztatikus festésre is hasznos tanácsokat adhat más üzemeknek.

MIT LEHET MÉG TENNI

a gazdaságosabb anyagfelhasználásért? Sokmindent. A „házilag” előállított energia (víz, gőz, préslevegő, stb.) köztudomás szerint igen drága. Üzemeinkben felül kellene vizsgálni, hogy használatuk minden munkaterületen indokolt-e, más műszaki megoldás nem volna előnyösebb? Bizonyára sok a lehetőség ezzel kapcsolatban is az olcsóbb termelésre.

A hulladékanyagfelhasználással (a Fémnyomóban például részben kerítéselemeknek dolgozzák fel), s jobb munkaszervezéssel sokat lehet tenni. Az Aprítógépgyárban például a raktár felügyelete alá helyezték a darabolóműhelyt, — így a használható hulladékok mindjárt raktáron maradnak, másrészt csak annyi anyag kerül ki onnan, amennyi szükséges.

Annakidején a takarékos- sági intézkedési tervben sok hasznos javaslatot rögzítettek. Az Aprítógépgyárban viszont egy éve nem értékelték má.r. Máshol is tapasztalható ilyen helyzet. Ezért jó volna, ha üzemi pártszervezeteink a következő félévben napirendre tűznék az anyagosztály és a technológusok munkáját, ezzel is elősegítve, hogy minél több, műszakilag megalapozott anyagnorma szerint termeljünk. S. B.

Tövenként öt-hat kilogrammot terem az új magyar paradicsomfajta

Gs. Nagy László, az Ujma- jori Kísérleti Gazdaság kutatója három évvel ezelőtt kezdte meg az új, koránérő paradicsomfajta nemesítési kísérleteit. A hazai fajtának ugyanis rendkívül magas a szárazanyag-tartalma, s ezért ' konzerv* valamint étkezési célokra elsőrendű, termését viszont későn hozza. A ku-, tató bőtermő és koránérő szovjet Pervenyec és Girbovi törpeparadicsommal keresztezte a magyar tájfajtát, s a keresztezésből származott új fajta minden tekintetben megfelel a várakozásnak. A törpetövek a magvetéstől számított 95-ik napon már érett termést hoztak, s tövenként 5—6 kiló paradicsomot érlelnek, ami annyit jelent, hogy holdanként 400—450 mázsa termést szednek le.

BONYODALOM EGY BLOKK KÖRÜL

Tegnap reggel kissé megbot- ránkoztam azon a csapzotthajú nőszemélyen, aki a tükörből rámtekintett, s gyorsan elhatároztam* első utam Bózsiká- hoz visz.

Rózsika kedves, kis fodrásznő, nem első eset, hogy hozzá fordulok szépítkezés céljából az Állami Fodrászat Kossuth Lajos úti részlegénél.

Beléptem az ajtón. A pénztárnál kezembe nyomtak egy blokkot, s nosza, mehetek beljebb. Látom, Rózsika éppen szabad. Leteszem asztalára a blokkomat és közlöm a tényt: hajmosás, berakás ... Rövid idő múltán már a búra alatt száradok.

Közben jöttek-mentek a vendégek.

Kilenc óra. Kész a frizura, fizetni akarok, ám a blokk nincs sehol. Asztalon, dobozban, fiókban keressük — nincs. A pénztárnál blokk nélkül nem veszik el a pénzt, fizetés nélkül nem mehetek el, hát maradok. Maradok és keressük azt a vacak blokkot, mert a pénztárosnő is szólt, hogy meg kell keresni, mert anélkül nem lehet fizetni... Asztalon ... f iókban . •* dobozban • ++ fe» nincs.

— Talán a táskában? = néznek rám kérdően. Már mint

az enyémben. De abban sincs, mert érkezésemkor az asztalra tettem.

Nincs meg. Eltűnt.

Féltíz felé sikerült ä Központtól telefonon kicsikarni az engedélyt, hogy fizethetek blokk nélkül, ha Rózsika felírja a fizetendő összeget, a dátumot és az elveszett blokk számát egy üres papírra.. . Csakhogy: az elveszet blokk számát egyelőre nem tudjuk megállapítani.

Kezdtem megijedni* hogy még tovább kell várnom, közben már sürget az idő, dolgom lenne. Szerencsére megállapodtak abban, hogy majd utólag megkeresik a számot. Fizettem és eljöttem. A pénztárosnő kedvesen kérte elnézésemet, amiért ilyen sokáig várakoztattak.

— Nem tesz semmit = motyogtam és közben arra gondoltam, mit hallgat még Rózsika amiatt a blokk miatt — holott sokkal inkább az én hibámból veszett el, mint az övéből.

Éppen ezért: ünnepélyesen megígérem, hogy legközelebb egész idő alatt a kezemben fogom szorongatni. Nem Ró- zsikát, ss a blokkot.

es rónai «

c

Megfiatalodik a város

Szolnokról úgy bőszéinek az emberek, hogy a meglepetések városa, önmagában, meglepetésnek számít már az is, hogy nappal lakossága talán még a hatvanezret is meghaladja, s éjjel pedig alig több mint 45 ezer. Ennél azonban sokkal érdekesebb, hogy hiába telnek az évek, Szolnok nemhogy öregedne, de fiatalodik.

*,Szimpla hírnek” számít csupán, hogy a városban a köztisztaság javítása érdekében új hulladékgyűjtőket helyeztek el. Mögötte azonban kicsit több is húzódik, hiszen az agyagos talajú helységekben — Szolnok Is ilyen — örökös gond a higiénikus körülmények megteremtése. A városi tanács ezzel az anyagiakban is jelentős intézkedéssel sokat tett a tisztaság fokozásáért, az üdítőbb, egészségesebb környezet megteremtéséért.

Alföldi városaink közül talán Szolnok volt a legjobban elhanyagolt úthálózat tekintetében. Déli részén még a falusinál is nagyobb sár uralkodott őszi esőzések, tavaszi olvadások idején. Ez azonban nagyjából már a múlté. Két év alatt — tavaly és az idén — pontot tesznek ennék a végére is.

Modern úthálózat szeli át

rövid idő múltán a főútvonalra torkolló utcákat.

Az úthálózat csak egy a gondok közül. Legalább olyan nagy volt a külsőre öreg városban a járdahiány. Sokan talán már el sem hiszik, hogy a megyeszékhelyen néhány éve még korszerűtlen téglajárdákon is bukdácsoltak. Több év tervszerű munkájának eredménye — ez ismét a tanács előrelátását dicséri —, hogy ez a probléma is nagyjából már a múlté. Csak az idén

az első félévben 15 utca lakói örülhettek új járdának, s az év végéig még további 4 utcában húznak új járdát.

Rideg, hideg volt ez a fában, virágban szegény város. Mára már megszokott a szépen parkírozott Kossuth tér, szinte felüdül az ember a zöld bokrok, az élénkszínű virágok között. S ha végig megy például a Ságvári úton, ott is parkkal, virággal találkozik. Lehetne sorolni még tovább, hiszen a városi tanács a modem váHoldas esti beszélgetés

rostelepítési irányelvek szerint parkot építtetett a Madách utcában, a város főutcájára és máshol is.

Közel a Tisza,

ám az „öreg város” ennek ellenére is szenvedett a vízhiánytól. Nem azért, mert a vízmű, —* ami hazánk ilyen üzemei közül korszerűségével kiemelkedik, — nem adott eleget. Inkább azért, mert a szűkös vezetékhálózat, nem jutott el évtizedek alatt minden utcába. Az idén pedig csak városfejlesztési alapból 10 utca jutott egészséges és bőséges ivóvízhez. S hogy az év végéig még mennyi vezeték épül az attól függ, meg tudják-e szerezni a szükséges , nyomócsöveket. Ha igen, akkor — hivatalosan szólva — a pótmunkák eredményeként újabb külső kerületi utcákat kapcsolnak be a hálózatba.

A városi tanács VB. elnökhelyettese,' amikor tavaly interjút kértünk tőle azt mondta: terveink középpontjában 1960-ban a munkáskerületek fejlesztését állítjuk. S ez nem maradt csak szó. Napról napra találkozunk a terv egyes pontjainak megvalósulásával. A VI. kerületben óvoda épül, a lakosság tevékeny közreműködésével. A X. kerületben pedig már háromnegyed- részben készen áll az új kéttantermes iskola, ami jelentősen enyhíti a kerület lakóinak gondjait. A Kertvárosban pedig — csakhogy a nagyobbakat említsük — befejezés előtt áll az orvosi rendelő és a korszerű üzletház.

Ha Szolnok fiatalodásá- ról beszélünk, lehetetlen nem szólni arról, ami a város közvilágításában végbement az utóbbi években. A főút- vonál fénycsővel történő megvilágítása mellett villanyt kapott a Kisgyep is és több más külső kerületi utca. A villamosításra, a lám- ; pahelyek bővítésére az idén ; teszi fel a koronát a tanács.

; Üj lámpahelyek felszerelésé- ; re és vezetékbővítésre 368 ; ezer forintot fordít.

Külön említésre méltó

; az utóbbinál, hogy a tanács : a vezetékbővítésnél figye- | lembe veszi a lakosság kívánságait; aszerint végezteti a bővítést, ahogy a tanácstagok javasolják.

Lehetne még többet is beszélni Szolnok fiatalodásáról. Szó sem esett például a városban folyó nagyszabású építkezésekről. Úgy hisszük azonban ez már a fiatalodás- nak egy másik fejezete.

N. i,

I

......................................

sz

ólal meg végre. — Az Ezsai-\ ás-tanyán már készen van az\ új disznóól. A Rimóczi-ta-i nyán pedig még ősz előtt be-* fejezik a 100 férőhelyes is-' tálló építését. Azért is sze-< dünk össze szinte szálanként < minden takarmányt. Mert tu-\ dód te, mi lesz itt, ha végre J egyenesbe jövünk <t kertész-l kedéssel, meg a jószágokkal1 is? 1

— Gazdag emberek lesz-]

nek, Lajos bátyám — mond tam nevetve. i

Azt hittem, őrülni fog a vá-i lasznak, de legnagyobb meg-! lepetésemre kissé csalódottan i nézett rám. 1

— Persze, azok is leszünk.<

Gazdagok. De nem ez a leg-i fontosabb, öcskös — szólalJ meg később —, hanem az,í hogy bizakodók is leszünk.« Ha megcsináljuk, amit el-\ terveztünk, mindenki előtti bizonyságot nyer az igazsági és az emberek már nem hát-i rafelé, hanem előre fognak! nézni... J

Nem vitatkozom to-i

vább, csak megyek némán ai holdas úton, az idős paraszt-J ember mellett és valami fel-$ emelöen szép és megnyugtatót érzés árad szét bennem. Le-1 hét, hogy Lajos bácsi néhat még visszafelé tekintget, még% kísérti a régi paraszti életi emléke, de tudom és hiszem hogy visszafelé már nem tud-% na menni. Nagyobb már a% szívében az az erő, amel'Q elő-% re húzza... |

BALLAGÓ LÁSZLÓ*

domb tetején kutat fúrtunk és nem fog ki rajtunk az ide akkor sem, ha jön a szárazság. Tudod te, mit jelent ezi

Tudom, persze, hogy tudom. Áldott föld a Jászságnak ez az északi, Heves felé nyúló sarjea. ‘ Megterem itt minden, csak a víz hiányzik erről a tájról. A mocsarak nyáron kiszáradnak, sőt az egyetlen Zagyva folyócska vize is a legtöbbször úgy ősz- szezsugorodik, hogy át lehet rajta lépni. Évtizedes álom válik hát most valóra, amikor a föld méhének csillogó kincsét hozzák fel öntözésre. Nem is firtatom tovább a kertészet ügyét, hiszen ebben a dologban már megfogták az én Lajos bátyám szívét, az bizonyos. De van őneki más gyengéje is.

— Mi van a jószágokkal? — terelem más irányba a beszélgetést. Nem kapok választ rögtön és ezen nem is csodálkozom. Csuka Lajos nemcsak a kertészkedésben, a jószágnevelésben is mindig az elsők közé tartozott. Képes volt kilométereket szállítani a jószágait törzskönyvezett apaállatokhoz, hogy fajtiszta törzseket hozzon létre_ Nem is igen akadt párja állatainak a környéken. És ahogy tudom, mindig titkos vágya volt a rendszeres sertés- és marhahizlalás bevezetése. Ám ezt a tervét már keresztülhúzta tavaly a nagy földindulás, ezért várom hát feszülten a válaszát.

— Nem csinálják rosszul m

készítették, Lajos bácsi nem jósolt semmi jót a vállalkozásnak. „Nem lehet azt felfújni. Oda ész meg munka kell” — mondogatta hitetlenül. Időközben, úgy látszik, mindkettőből került elég s engem most az érdekel, vajon ő mennyit adott a győzelemhez ezekből a fontos kellékekből.

— Nem sokat — mondta őszintén. — Nem egészen úgy van itt, mint odahaza, az én földemen. Én például mindig fészket csináltam a paprikának. Itt meg elvetették ezt a módszert. Trágyával terített, frissen szántott földbe palán- táztunk, aztán műtrágyát kapott a föld és most úgy nő benne a paprika, hogy öröm nézni. Azt mondják, ez kikísérletezett nagyüzemi mód- szer. Én persze nem tudom, hogy mi, csak azt látom, hogy jó és nem tehetek mást, elismerem: egészen más munka ez, mint amit otthon csináltunk pár holdon.

— De mi lesz, ha jön a szárazság? Mivel öntöznek majd? Mert ahol most van a paprikatábla, ott tudomásom szerint nincs víz — akadékoskodom.

— Nem volt — derül fel Lajos bácsi képe. — De most van. Az az igazság, hogy itt egy év alatt megcsináltuk, amiért azelőtt éveket küz- ködtünk. A tavasszal minden

lucerna levelét is óvja. Az arcát fürkészem: nem ugrat-e, de a sápadt holdfényben csak annyit látok, hogy csontos, fekete képe komoly és határozott.

— Milyen a paprika, Lajos bátyám? — kérdezem tőle később. Egy kicsit cselvetés is ez az érdeklődés. Ezen a tájon valamikor Csuka Lajos honosította meg a kertészkedést. Nyugtalan, minden iránt érdeklődő, kapaszkodó természet volt mindig és az egész falut megelőzve, 6 jött rá először, milyen nagy lehetőségeket jelent a belterjes gazdálkodás. A pionír szerepet aztán megtartotta később is. Neki volt mindig a legszebb kertészete, szinte évről évre új paprika meg paradicsom- fajtákat honosított meg a jászsági homokon. A kertészet állt szívéhez mindig a legközelebb, hát ezen a csapáson próbálok gondolataihoz közel férkőzni.

— Hogy milyen a paprika?

— ismétli a kérdést. Hát az nagyon szép, öcskös. Nem is hittem volna, hogy így sikerül.

— Van olyan, mint egykor a magáé? kérdezem.

— Szebb, öcskös. Ilyen paprikám nekem sem volt sosem.

Megint rajtam a csodálkozás sora, mert amikor tavasszal a kertészet terveit

Este érkezik a vonat szülőfalum állomására, s ahogy lelépek a kocsiból, csenddel és nyugalommal köszönt a hazai táj. Valahányszor hazalátogatok, mindig körüllengenek a gyerekkor szomorkás emlékei, s én szívesen játszom velük. Most is lassan ráérősen ballagok az úton, nézem a földeket, egyszerre azonban biciklicsengő éles hangja riaszt fel gondolataimból. Félrelépek a keskeny gyalogúton, hogy helyet adjak a jövevénynek, ám az mellém érve, megáll.

— Jóestét, öcskös! — köszön a váratlan vendég és nyújtja a, kezét.

Már a hangjáról megismerem Csuka Lajos bácsit, apám cimboráját, a mindig jókedvű, mókára kész parasztembert.

— Jóestét, Lajos bátyám — szorítok vele kezet. — Honnan ilyen későn?

— A csoportból jövök — válaszol. — A lucernát hordtuk kazalba és későre hagytuk egy kicsit, hogy ne törjön a levele.

Eláll a szavam egy pillanatra a csodálkozástól. Fél évvel ezelőtt Lajos bácsi még azon fogadkozott, hogy ő nem dolgozik a csoportban, hanem inkább elmegy a városba segédmunkásnak, vagy napszámot vállal valahol. Most meg lám. méa a közös