Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960, június 17,

A Felszabadulási Kulturális Szemle tapasztalataiból

I. Énekkarok

A FELSZABADULÁSI

Kulturális Szemle tanúsága szerint megyénk énekkarai derekas munkát végeztek. Olyan munkát, amely méltó az új világot szorgosan építő termelőszövetkezeti me- gyénkhez. Olyan munkát, — amellyel gazdagították dolgozóink életét, s mondanivalójuk problematikájában közösséget vállaltak népünk minden féle gondjával- bajával, felszabadult örömével. A fejlődés fokát éppen ezek a tények igazolják, valamint az, hogy ott találtuk énakkarainkat nagy nemzetközi ünnepeinken, felszabadulásunk ünnepségsorozatain, névadó-ünnepségeinken, esküvőinken, temetéseinken. S ezzel vált énekkaraink élete, munkája jelentős mozgalommá.

Kórusaink szakmai színvonalát a helyi bemutatókon és sok szereplésen kívül a megyénket átszövő területi és megyei bemutatókon mérhettük le. Tiszakürttől Tiszafüredig zengett a dal. Hozzávetőleg hat-hétezer felnőtt és fiatal énekes énekelte felszabadult életünk vidáín dalait. A sok úttörő és középiskolás kórus mellett KISZ-, parasztkórusokkal és jelentős eredményt elért városi-, községi énekkaroR- kal találkoztunk. Köztük olyannal, mint a példamutató szolnoki Vasutas Énekkarral, amelyben százhúsz munkás fogott össze, vagy a most alakuló, s reméljük egyre izmosodó jászberényi munkáskórussal.

Énekkaraink műsorválasztása — s ez a kórusvezetők és énekesek dicsérete — általában kielégítő. Ennek következménye, hogy sok szép és hangulatos úttörődal, mozgalmunk sok szép dala hangzott el, a zeneirodalom egyéb remekei mellett. Ezen a megkezdett utón kell tovább haladnia minden kórusnak. Mindig elmélyült eszmei tartalmat jelentő, igényes feladatot kell a kórusok elé tűzni. Bátran válogatni mozgalmunk dalai közül és a sok szép magyar, valamint a baráti népek népdalai közül. Ezeken belül is kutassák, keressék meg az énekesek és kórusvezetők a megyénkben élő népdalokat és énekeljék azokat minél többször. (A műsorválasztással kapcsolatban azonban fel kell minden kórusvezetőnek és énekesnek ismernie, hogy minden énekkarnak jól kell tudnia az Internacionalét. A sok egyéb munka mellett módot és időt kell minden kórusnak találnia arra, hogy ezt a himnuszunkat jól és hibátlanul tudja. Kérjük ezt az úttörő kórusoktól is annak ellenére, hogy az általános iskolai tantervnek csak a VIII. osztályos anyagában szerepel.)

A KÓRUSOK a helyesen megválasztott műveket általában tisztán, hangulatosan, jól megformáltan adták elő. További javítani való azonban e téren is akad még.

Nagyon ügyelni kell, hogy a mű előadása stílusos legyen. A helyes zenei megformálásnak igen fontos eszköze a jól alkalmazott dinamika is. Egyaránt helytelen törekvés az állandó kiabáló, mindig a dinamikai lehetőségek e szélsőségének alkalmazása, de ugyanígy helytelen a visszafojtott, állandóan színtelen, fakó éneklési mód. így történhetett meg például, hogy talán a legtisztábban éneklő ifjúsági kórusunknak a bemutatókon nem volt „ hangja”. Feltétlenül ügyelni kell arra, hogy ok- kal-móddal felszabadultan, messzehangzó-csengő hangon

énekeljenek kórusaink. Az általános pedagógiai elvek a kórusrhunkára is vonatkoznak. Teljesíthető, de mégis fcizonvos fokú erőfeszítést igénylő feladatokat kell a kórusoknak adni. Nagyon sok kórusunk, főképpen az ifjúságiak, feltűnően könnyű műveket választott. A helyes úton a karcagiak a Villő-vel, a kunmártoniak a Gergyel- járás-sal és a szolnokiak a Cipósütéssel jártak. Bátrabban kellene a kórusvezetőknek. kórusoknak a hatalmas irodalomból válogatniuk. — Gimnáziumi kórusaink zöme képes lenne egy sor Bartók remekmű előadására (Ne menj el! Játék, Héjjá, héjjá, karahéjja! Ne hagy itt! stb.j, valamint mai szerzőink szép műveinek bemutatására.

AZ IGÉNYESSÉG tekintetében felnőtt kórusainknak is tovább kell lépnie. A kórus képességeinek megfelelően mindig újabb és újabb művekkel kell gazdagítani repertoárjukat.

Kórusaink és vezetőink nagyszerű munkát végeztek ebben az évben. Ha bátran, céltudatosan járnak tovább a meekezdett úton, akkor mindig gazdagabb lesz az énekkari mozgalmunk eredményekben, de színesebb, tartalmasabb lesz énekeseinknek és megyénk minden dolgozójának az élete is.

Egy millió példány a Kincses Könyvek sorozatban

1957-ben a falusi lakosság számára indította meg a SZÖVOSZ az azóta országszerte ismertté vált Kincses Könyvek sorozatot. Azóta 8 mai magyar író műve, 16 magyar és 12 külföldi klasszikus regény, továbbá két mesegyűjtemény jelent meg. Egy-egy mű 15—20—30—10 ezer példányban került forgalomba és a falusi könyvárusító helyeken meglepően rövid idő alatt elfogyott. A sorozat kötetei túlhaladták az egymilliós példányszámot. A sorozat ebben az évben is több igen nagypéldányszámú kiadvánnyal bővül. (MTI)

Ma Siófokon sorsolják a lofíóí

A hónap következő sorsolásait a Balatonnál rendezi a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság. Az idei első balatoni Lottó-sorsolást — a 25. játékhét nyerőszámainak húzását — június 17- én, pénteken délelőtt Siófokon tartják. (MTI).

imiiiiiiiiiiHiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiii

Zúg az éji motor...

Sötétedés után vezette az országúton motorkerékpárját Szöllősi Ferenc, a jászberényi Dohánybeváltó körzeti felügyelője. Kellő körültekintés nélkül hajtott — így elgázolta az úttest szélén álló helyzetben pihenő kerékpárost, ki közepes sérüléseket szenvedett.

A megyei bíróság büntető fellebbviteli tanácsa jogerőre emelte a jászberényi városi bíróság ítéletét, mellyel Szöl- lősit nyolc hónapi — próbaidőre felfüggesztett — börtön- büntetésre ítélte.

Tanácstagi

beszámolók

* Szolnokon

Zsidó Petemé, a 15. számú választókerület tanácstagja ma (péntek) délután 6 órakor a Csarnok úti iskolában tart beszámolót. Ugyanebben az időpontban a Rákóczi úti iskolában Rontó Béla, 70. számú választókerület tanácstagja, Szudi József, a 93. számú választókerület tanácstagja pedig délután öt órakor a Papírgyár kultúrtermében tartja beszámolóját.

A Nap kél: 3.46 h-kor, nyugszik:

19.43 h-kor. ■— A Hold kél: 0.22 h-kor, nyugszik:

13.00 h-kor.

Időjárásjelentés

Várható időjárás: napos idő, kisebb felhőátvonulásokkal, de már eső nélkül. A szél tovább gyengül, a nappali felmelegedés erősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 23—27 fok között. Távolabbi kilátások: a hét végén a felmelegedés fokozódik.

— „AHOGY ÉN FÉNYKÉPEZEK” címmel Réti Pál, a Budapesti Fotóművészek Szövetségének tagja tart előadást július 19-én, délelőtt fél 10 órakor, az Ady Endre Művelődési Ház klubhelyiségében. Az előadást képbemutató követi.

— HATHÖNAPl börtön- büntetésre, mellékbüntetésként másfélezer forint pénzbüntetésre ítélte a kunszentmártoni Járásbíróság Kovács Imre öcsödi kubikost üzérkedés büntette miatt. A kiszabott börtönbüntetést a bíróság három évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.

— ÖTVEN SZÁZALÉKBAN teljesítette eddig baromfibeadási tervét a tisza- földvári Petőfi Tsz. — Saját erejükből létesített csibenevelőjükből ez évben hatezerötszáz baromfi került be- adásra.

— KEVÉS TÁRSADALMI munkát állítottak községfejlesztési tervükbe a tiszasa- siak: értékben mindössze tízezer forintot. Még az esztendő fele sem telt le, s máris túlteljesítették a tervezett összeget.

— GAZDÁTLAN LOVAT adtak át az elmúlt napokban a szolnoki Városi és Járási Rendőrkapitányságra, — amelyért eddig még senki nem jelentkezett. A ló jogos tulajdonosa kellő ismertetőjel vagy járlatlevél alapján érdeklődhet a Rendőrkapitányságon, Ságvári Endre u.

11. sz. alatt, a földszint 14. sz. szobában.

— BEFEJEZTÉK a külterületi földút javítását Tisza- kürtön. A lakosság több mint nyolcezer forint értékű társadalmi munkát végzett az út javításánál.

CSERESZNYESZEDÖ brigádokat szerveznek a megyei tanács dolgozói. Szombaton a szandaszöllősi Vörös Mező Termelőszövetkezetbe mennek segíteni — társadalmi munkában,

— NYITOTT VAGONBAN szállított kenderkócot az IMPORTEX Vállalat. Csugar vasútállomáson mozdonyszikra következtében kigyulladt a rakomány, s mintegy száz mázsa kenderkóc elégett.

— ISMÉT SZÁLLÍT zseni- lia szőnyeget a mezőtúri Szőnyegszövő HTSZ. Ez er öt százötven négyzetméter zseniliá- ra kapott megrendelést a szövetkezet, egy nyugatnémet cégtől.

— VILLÁM CSAPOTT a szénakazalba a Jászsági Állami Gazdaság pusztakürti szérűskertjében. Elégett 300 mázsa lucemaszéna; a tűz tovaterjedését megakadályozták a helyi és a jászapáti önkéntes tűzoltók.

— HATÓSÁGI KÖZEG elleni erőszak bűntettének vádjával került a Kunszentmártoni Járásbíróság elé MI- zere Mihály csongrádi lakos, a Szarvasi Vízügyi Igazgatóság kubikosa,

— JÁSZÁROKSZÁLLÁS községben tartja meg a megyei tűzoltóversenyt a Szolnok Megyei Tűzrendészeti Alosztályparancsnokság. A versenyen több mint ötven önkéntes, városi és községi csapat vesz részt

— „A SZOVJET TECHNIKA NAPJA” címmel előadás lesz vasárnap este 7 órakor az MSZBT klubjában olajbányászok részére.

— BESENYSZÖG Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága értesíti a lakosságot, hogy a tanácsülés rendelete a községi tanácsháza hirdetőtábláján megtekinthető. Részletes felvilágosítást a VB titkára ad.

Megperdült a fúró

Kereken hárommilliő forint ot és már eddig 82 ezer társadalmi munkaórát irányoztak elő a jászszentandrásiak népfürdő építésére. A fúrás megindult; a falu népe izgatottan várja, mikor tör fel a melegvíz. (Foto: Molnár István).

JÚNIUS

17

Pémek

Laura

Öltem a konyhakertészetet körülölelő csatorna szélén. A közelgő aratásról váltogatva a szót, egy asszony felsóhajtott, s tekintetét egy helyre szögezve mesélni kezdett: Az év januárjában töltöttem a 13 évet. Egy reggel átjött hozzánk a hátsó szomszéd, Takács gazda. Azt kérdezte anyámtól: hová ad engem markot verni a nyárra. Anyám rögtön sejtette, mi a gazda szándéka, s elkezdte. — Én az apjuk után szedem, ők meg úgy gondotam, ketten a nfnjével felszedik az öcsém után. Egy bandába leszünk a szomszédos uradalomban. Takács hümmögött egyet, aztán kereken kirukkolt: — Azért kérdeztem, mert egy pár napra elkértem volna a kisebbik lányát, Esztit. Meg v ryunk most szorulva, s az öt aratópár mellé magam is bzállnék, az asszony meg utánam-. Annak kellene a segítség, az Es-ter.

Anyám féltett, tudta, hogy gyen'e vagyok, vérszegény. Szabadkozott, hogy öccsével, Sanyival már megegyeztek, két mázsa búzát meg tíz pengőt ad a két lánynak. Nem mondhatja vissza az eayessé- get. De Takács nem tágított. S mikor már látta, hogy anyám nem enged, ráírom- folt:

— Segítsen Polgárnő. Magának is jólesett, mikor kimértem a földemből azt a 200 szögöl feles veteményt. Honnan lenne most zöldborsója, hagymája, krumplija. Meg tudja, Terusom is szól, ha oiacra megy. Csak messze ’e' ne magúnak a városra 'va'ogolni 20 kilométert. Meg

a tejti is maguknak mindig olcsóbban adja, mint a környező tanyásoknak.

Nem volt kitérő. Anyám tudta, ha nem ad oda, jövőre Takács nem c.d harmados kukoricát se. Felemeli a tej árát is, s a piacra is járhat gyalog, hetente 20—25 kilométert. Szinte könyörgően nézett rám, hogy szóljak én is. Én akkor elfeledkeztem, hogy gyenge beteges vagyok. Csak anyámat láttam, aki heten- ként fáradtan, eltörten jön ki a piacról, a tejet, amiből szikkadt kenyérrel olyan felséges jót eszünk reggelente. A képzeletbeli képekből felkiáltva válaszoltam'.

>— Megyek én, anyukám.

Anyám magához vont, megcsókolt, hallgatott. Takács is csak annyit szólt még:

— Hát ami az egyik lánynak jár, az egy mázsa búzát én is megadom. Ennyit adott volna a Sándor is. A pénz helyett meg majd vesz neki Terus egy fodros kötényt. — A szemem felcsillant. Fodros kötőt! Fodrost, szép törökös pirosat — mormogtam magamban, s ettől kezdve égtem a vágytól: Csak már holnap learatnánk, hogy holnapután meg lenne a kötőm. A fodros, piros kötőm.

Két hét múlva egy szerda reggel a szomszéd gazda át- küldte az éves cselédet: holnap reggel négyre jöjjön az Eszti, mert vágjuk az árpát. Meg gazduram azt üzeni még, hogy reggelizni, ebédelni mindig hazajárhat... Láttam, hogy anyám meghökken, hisz ők is elmennek aratni. A két kicsit már elvitte nagymamához. Ki készít nekem reggelit,

ebédet, mire fáradtan hazajövök. Én vigasztaltam: Bízza csak rám édesanyám. Majd megeszem a tejet. Szeretem én, reggel is, délben is. Este meg majd tudok én már főzni.

Fontoskodásom cseppet sem nyugtatta meg jóanyámat, de nem volt mást mit tenni, reggel már menni kell, holnapután meg ők is indulnak Bözsivel Jakucshoz. Délután lehozott a padlásról egy dácsák jó erősen kellett összefonni a gazt. Igaz, a harmatos árpa szálak kérgesen tapadtak a tenyeremhez, s már a tizedik kötélnél enyhén égett is. Végig mentünk a soron, s Terus néni átadta a sarlót. —■ Próbáld ezt is, ezt is tudni kell — bizonygatott. Próbáltam. Ez már nehezebb volt. Alig értem át a duzzadó kévéket, s kaszvány derekamba már a másodiknál belehasitott

rab avas szalonnát, s rámpa- rancsolt: Ebből mindig egyél a tej után.

Nehezen esett másnap a felkelés. Anyám azelőtt sohse költött olyan korán. Alig bírtam kikecmeregni az ágyból. Öltözködés közben is majd leragadt a szemem. Anyám elkísért a szomszédos föld sarkáig. A tábla végén ott állt a hat aratópár, leghátul a gazda, meg Terus néni, a felesége. Kezükben megpendült a kasza, s ez kiverte szememből az álmot. Csengésé-e, mely a többi aratónak a megfeszített munkát, az évi kenyeret, a gazdának a biztos jövedelmet, nekem a szép piros fodros kötényt jelentette, valami jó, nagyon jó érzés fogott el. Búzát, kenyeret keresek. S ráadásul kötényem is lesz.

Terus néni megtanított kötelet verni. Nem volt nehéz,

a fájdalom. Terus néni végig jött velem még egy soron, aztán kezembe nyomta a sarlót: Érted már te ezt kislány. Én bemegyek a tanyába, megetetem a jószágot, früstö- köt készítek, evés után majd kijövök újra.

Az első rendet még csak fölszedtem valahogy. De a másodiknál már egyformán sajgóit, égett tenyerem, derekam. Négy rend volt még a fröstökig. Hogy mit éreztem azóta se tudnám szavakba foglalni. Minden kévénél féltem, hogy rároskadok. A reggeli idő, a nyolc óra örök időnek tűnt, s egy kérdés volt csak a számomra: megérem-e. Tenyeremet eleven pirosra horzsolta a harmatos gabona- szár, a közte érett acat és vadrepce. Ruhátlan karomat kiverte az érdes kalász, a toklász behullt a keblembe. A derekam a legkisebb mozdulatra is kimondhatatlanul sajgóit.

Anyám a ház végénél várt, s majdnem ölében vitt a konyhába. Láttam, hogy kutatja tekintetemet, hogy várja a szavam, panaszkodom-e. Én csak nyeltem a tejet a szikkadt kenyérrel. Ez kicsit felüdített, s már nem féltem annyira a gondolattól, hogy vissza kell mennem. Anyám szorongva figyelt, szó alig jött a nyelvére. Én könnyekkel küzdöttem, s nem tudtam, melyik győz. Elsírom-e magam, s akkor velem sír anyám is, vagy megemberelem magom, s akkor ő is nyugodtab- ban megy el reggel itthonról.

— Kötőm is lesz édesanyám, fodros, piros kötényem ?— mondtam végülis, leg' űrve minden gyengeséget. Anyám újra elkísért a búzatábla sarkáig, s láttam. s káig nézi, mikor jön ki Terus néni mellém. Szegény nem győzte várni. Én se. Mert Terus néni csak este, a hűvösön jött ki ismét. Az ura nadrágjában, hogy fel ne verje a tarló a lábát.

Azért nekem Terus néni néha segített még reggelenként. Nem mondhatom, hogy egyedül szedtem a markot. Ezt bizonygatta a Takács gazda is csépléskor, mikor az aratók a tizedén aratott magból kimérték fogadott markosaiknak a 2 mázsa 20 kiló szemet. így hát ő nekem csak 1 mázsát mért. Megvallom és a búzát nem is bántam. Csak a kötő járt az eszembe.

Egyszer Terus néni elhivatott, menjek, adja a kötényt. Nem is mentem, futottam. A

kéverakás, a kötélverés, minden keserűsége, neheze egyszerre rohant meg, amikor megláttam, hogy egy mosott, kék kötényt hoz felém. Nem! Én új, piros, fodros kötényről álmodtam! Nem erről! Nem! De Terus néni nem sokat adott rám. Sietett tovább. Sok do’ga volt.

Otthon Bözsi vigasztalt. Ne félj, veszünk neked kötényt azon a pénzen, amit Sándor bátyám ad. Ez meg jó lesz r.ekem, én úgy is szeretem a kéket. Anyám nem vigasztalt. Velem zokogott és csak any- n nt mondott Terus nénire: Süllyedjen el a lába alól mind a 90 hold földjük,

A mesélő asszony most felállt. Megegyengette telt derekát. Valaki csendben kérdezte:

— Azért most jösz velünk markosnak, Esztii

*— Jövök és jön a lányom is. Tegnap ért haza a mezőtúri gimnáziumból, ott harmadikos. Neki is elmeséltem az este a fodros kötényemet. Azt mm,dta: Anyu, majd leszek én most a kis Eszti, te meg légyé Terus néni. Csak te kék kötény helyett majd e~»i melegítőt vegyél nekem Vlre. Az hiányzik a kollégiumi ruhatáramból.

NEM MESÉLTEM volna

ezt el nektek, hisz tudjátok egymásról, hogy a szövetkezet előtt ki hogy élt. Csak azért londtam el, hátha így megszabadulok már attól a kegyetlen érzéstől, ami ilyenkor kalászérés idején a régi emlékek közül el-elfog. Mert most aratáskor a lányom kollégium' ruhatárára, melegítőjére akarok gondolni»

/ BORSI ESZTER:

*j4 fedtekKötenu