Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. június IX A léket kapott hajó A tengerészek általában ba­bonás emberek. Véleményük szerint ba egy hajó léket kap azt már nem lehet megmente­ni, mert ha egy hasadékot be­tömnek, mellette két új kelet­kezik. Eisenhower nem tengerész, és ha hihetünk a sajtójelenté­seknek, nem is babonás. Azon­ban nem is babona, hanem, józan ész kell ahhoz, hogy va­laki megállapítsa; az Egyesült Államok tekintélye olyan ha­jó, amely immár a lékek soro­zatát kapja. S ezeket a lékeket egyre nehezebb betömni. Csak a legutóbbi időben ilyen veszélyes vízalatti szirteket je­lentett ennek a hajónak az útjában a kémrepülés meghiú­sulása és a szánalmas hazug­ságok leleplezése. Aztán a másik; Eisenhower nem kívá­natos a Szovjetunióban. S íme a harmadik: a Kisi kormány kéri: halasszák el az elnök Japánba teendő látogatását. Alig néhány hónapja irta az egyik tekintélyes amerikai lap, hagy az USA legfőbb ereje a nyugati világban elismert óriási tekintélye. Valószínűt­lennek látjuk, hogy ez a lap, de bármelyik másik is, ma le­mérné írni ezt a mondatot. Bi­zony ez a tekintély ma igen­csak megtépázottan áll a vi­lág színe előtt és a legbübb U^A-csatlósok körében is ro­hamos mértékben csökken. Ami ma Japánban történt, a békeszerető erők nagy győ­zelme. Milliók harcoltak Eisen­hower látogatása ellen és mind­az ellen, amivel ez a látoga­tás együtt jár: a nyomor, az atomtámaszpontok, a háború veszélye, az imperialista rab­lópolitika ellen. A kormány engedni volt kénytelen: Kisi miniszterelnök beismerte, a népi nyomás vet­te rá erra, hogy Eisenhower utazásának elhalasztását kérje. Nyugati körökben most óriá­si a zűrzavar. Kisi szerint „kommunista felbujtás” okozta az eseményeket, és az United Press, a félhivatalos amerikai hírügynökség buzgón terjesz­ti a „kommunista agitátorok­ról” szóló dajkameséket. Nem ismerik, mert nem ismerhetik be azi, hogy a népek egyre nagyobb mértékben ébrednek öntudatra. Nem kell ahhoz kü­lönösebb „kommunista agitá­ció”, hogy az emberek har­coljanak békés életükért. A kezdetben megmosolygott bé­kemozgalom most, mint hatal­masra nőtt izmos óriás jelent­kezik, amely érvényesíteni is tudja az akaratát. A japán nép győzelme még nem végleges. Kisi máris be­jelentette, mindent megtesz, hogy keresztülhajszolja az új amerikai-japáni katonai szer­ződést. Ezt az amerikai hi­degháborús körök is lázasan sürgetik. A harc tehát folyik tovább. Az írás kezdetén léket ka­pott hajóhoz hasonlítottuk az USA tekintélyét és politiká­ját. De ez a hajó még úszik és kormánykereke egy dilet­táns kezében van. Vigyáznunk kell tehát, merre manőverez ez a hajó. Vigyázni, éberen, vi­gyázni, ez most a feladatunk, minden békeszerető ember feladata. A japán kormány kertet „Meg nem határozott időpontra’" halasszák el Eisenhower látogatását A sarokbaszorított Kisi kormány döntésének előzményei • Tokió (MTI). Nyugati ; hírügynökségeknek a japán ;rádióra és a japán táv­irati irodára hivatkozó egy- I behangzó jelentése szerint ! Kisi japán miniszterelnök I ‘ kormánya — csütörtök reg- “ geii rendkívüli miniszterta- |náesa után — elhatározta, «hogy „felkéri Eisenhower el- ínököt, később meghatározott ■ időpontig halassza el japán! i látogatását”. » Tokió (MTI). Tokióban a "csütörtökre virradó éjszaka ‘után megállapították, hogy a ;japán parlament előtt lezaj- j lőtt heves tüntetéseken a ; rendőrség beavatkozásának ;796 sebesült és egy halálos ; áldozata volt. Hivatalosan I bejelentették, hogy a csütör­tök esti tüntetésben 11 újság­író és sajtófényképész is ! megsebesült. A hivatalos ada­tok szerint a sebesültek kö- fzött 272 a diák és 524 a rend­kor. ; Az éjszaka folyamán, ami- ; kor a parlament előtt tartott ■ szétvert tüntetés utolsó rész­■ vevője is elhagyta a parla- ; ment környékét, körülbelül ; éjjel egy órakor mintegy 6000 ; japán diák ülősztrájkot kez- l dett a parlament előtt. ■ A csütörtök reggeli órák­■ ban már ezrével érkeztek [újabb tüntetők a japán par­liament elé, ahol a képviselők jegyperces felállással adóztak ;a szerda esti tüntetés halálos ; áldozata emlékének. ; Legújabb jelentések sze- ; rint csütörtök reggel körül­belül 4000 rendőr vette körül la parlament épületét. Külö- ! nősen erős őrséget kapott a I parlament megrongált ka- Ipuja. ; A tüntetés helyi idő szerint ül órakor kezdődött, amikor I újabb csoportok érkeztek a I parlament elé gyászfátyollal 1 átkötött zászlók alatt. ’ A tüntetők követelték Kisi ■ lemondását, a parlament > feloszlatását és hangoztat­■ ták: „a végsőkig barco­■ lünk!” ; A tokiói rendőrség bejelen- ; tette, hogy szerda este 174 | diákot és 27 más tüntetőt le­tartóztatott^ mert engedély nélkül léptek be a parla­ment épületébe és megaka­dályozták a rendőrséget kö­telessége teljesítésében. A Japán Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, amely megbélyegzi a rendőrség tá­madását és megállapítja, „semmi sem igazolhatja a véres megtorlást és gyilkos­ságot”. A Japán Szocialista Párt reggel kiadott nyilatkozatá­ban a szerda esti tüntetés véres elfojtását megbélyegez­ve, követeli a Kisi-kormány lemondását. Takecsijo Macuda japán közoktatásügyi miniszter kö­zölte a kormánnyal, nem he­lyesli Eisenhower látogatásá­nak időpontját és benyújtja lemondását. Kisi miniszterel­nök a lemondást nem fogad­ta el. Miközben csütörtök reggel a japán parlamenthez vezető útvonalakon a némán tünte­tők ezrei szakadatlan áradat­ban érkeztek a japán parla­ment elé, hogy követeljék a Kisi-kormány lemondását, a parlament feloszlatását és Eisenhower meghívásának visszavonását, a japán kor­mányhoz közelálló körökből származó ellentétes értesülé­sek képet adtak a japán kor­mányon belül uralkodó fejet­lenségről. Míg a kormány hivatalos szóvivője — az AP jelentése szerint — Kisi miniszterel­nök, Fuzsijama külügymi­niszter és a Liberális Demok­rata Párt több vezetőjének tanácskozása után csütörtö­kön reggel adott nyilatkoza­tában még azt hangoztatta: „Ami Japánt illeti, semmiféle változás sem lesz Eisenho­wer látogatásának program­jában, csupán teljes mérték­ben módosítják az Eisenho­wer biztonságát szolgáló in­tézkedéseket. A kormány döntése, amely­ben a látogatás elhalasztását kéri, egész Japánban nagy feltűnést keltett. A rádió- és televíziós állomások rendkí­vüli adásban közölték a hírt a lakossággal. Az AFP értesülése szerint az amerikai biztonsági szer­vezet Tokióban tartózkodó képviselői szorgalmazták az Eisenhower látogatásának el­halasztásáról döntő rendkí­vüli minisztertanács összehí­vását. A Manilában tartózkodó Eisenhower környezete érte­sült a Kisi-kormány elhatá­rozásáról. Az elnök kíséreté­nek tagjai kijelentették: „Eisenhower — a japán kor­mány óhajának megfelelően — természetesen lemondja to­kiói látogatását”. (MTI) Az AP közlése szerint a független afrikai államok ér­tekezletére eddig 13 üdvözlő távirat érkezett. A leghosz- szabb üzenetet Hruscsov szovjet minisztereink küldte, aki felszólította az afrikai népeket, fokozzák harcukat a gyarmatosítók uralmának le­rázásáért, Csou En-laj kínai minisz­terelnök üdvözletében szintén a gyarmatosítás ellen vivandó harc szükségességére muta­tott rá. Az értekezlet különféle bi­zottságai kidolgozták a meg­vitatandó napirendet. A leg­fontosabb tárgykör: a faji megkülönböztetési politika. A szabad algériai kormány politikai és diplomáciai tá­mogatása, a délnyugat-afrikai helyzet és az afrikai atomki- sérletak. Az AFP jelentése szerint Maitima, Nigériai bányaügyi minisztere a szerdai ülésen indítványozta, hogy fagyasz- szák be a francia javakat, bojkottálják a francia árukat és zárják le az afrikai orszá­gok határait a franciák előtt abban az esetben, ha Fran­ciaország újabb atomkisérie- tet hajt végre a Szaharában. Maitima fokozott segítséget kért' Agéria számára, ezenkí­vül indítványozta, hogy az értekezlet bélyegezze meg a Az olajAágaásek MabotázsÉerrei Kubában MOSZKVA (TASZSZj Alferjev írja a Pravda szer­dai számában, Kubában a nagy olajmágnások azt terve­zik, hogy nem dolgozzák fel a Szovjetuniótól vásárolt olajat, „Kuba lavinát indíthat el, ha felhasználja a szovjet kőolajat, mert más olyan országok is, amelyek olajüzle- tet kötöttek az oroszokkal, hasonló követelésekkel léptek fel” írja a New York Herald Tribune sízemleírója. Ez világos beszéd, állapít­ja meg a Pravda. A monopol­tőkések a legszemérmetleneb- bül kijelentik, hogy el akar­ják torlaszolni a* nemzetközi kereskedelem útjait, nehogy előnyös üzleti kapcsolatokat teremthessenek a fiatal füg­getlen államok más országok­kal. Dél-Afrikai Uniót a szinesbő- rüek legyilkolásáért. A kül­dött javasolta, hogy alkal­mazzanak Dél-Afrikéval szemben teljes bojkottot. Ezután a feszült kongói helyzetről beszélt, javasolta, hogy küldjenek ki bizottsá­got „az egymással vszálykodó kongóiak megbékéltetésére’ ‘ vagy kérjenek fel közvetítőt. LONDON (MTI) A Guardi­an tudósítója Karacsiból je­lenti: Pakisztán külügyminisztere bejelentette, hogy a Szovjet­unió és Pakisztán tárgyalt szovjet szakértők által Pa­kisztánba, végzendő olaj-, földgáz- és ásványkutatások­ról. Pakisztán kereskedelmi minisztere kijelentette, hogy hazája nagyon szeretné nö­velni kereskedelmét a szoci­alista országokkal. NEW YORK (Reuter) Az ENSZ biztonsági tanácsa jú­nius 22-én összeül, hogy meg­vitassa Argentínának az Eichmann-ügyben Izrael el­len benyújtott panaszát, ROMA Már a múlt héten találga­tások kezdődtek, melyek sze­BÚRBAN A LÓERŐ Ahogy egy régi férfimon­dás tartja: borban az igaz­ság. Pedig ez nem igaz! A pontosság kedvéért meg kell mondanunk, hogy nem annyira az igazság leledzik e nemes folyadékban, mint inkább a lóerő. Ahogy a szak­emberek írják: HP. Igen, így van, szó sincs tévedésről. Borban a lóerő — mióta a franciák a közelmúltban nagymennyiségű bort kever­tek a gépkocsik üzemanyaga­ként használt benzinbe. — Egyáltalán nem azért, hogy az autók csacsacsázva vág­tassanak végig a boulevard- okon. Tudományos kísérlet­ről sincs szó, hisz a bor a gépkocsik számára nem jobb hajtóanyag, mint a benzin. Mindössze arról van sző, hogy a francia gazdasági élet irányítói meg akarják menteni a szőlőtermelő gaz­dákat attól a katasztrófától, hogy — sok a bor. Megveszik, de nem adják el. Mert ha eladnák — ol­csóbban kellene adni. S ak­kor a borkereskedők haszna kisebb lenne. Ha valamit tőkéseknél ol­csóbban kell eladni, az ka­tasztrófa. Mert rossz dolog az, ha a franciáknak valami­ből — mondjuk borból — sok éven keresztül sok terem. Tudniillik akkor a kapita­lizmus előbb-utóbb a saját borába fül, V. L. rint Ben Gurion Fromdizival találkozik, hogy megvitassa az Eichmann-ügyet. Mint a Reuter jelenti, Frondizi Ró­mában közölte, hogy hajlan­dó találkozni az izraeli mi­niszterelnökkel. Hozzátette, azonbt. , hogy a megbeszélés­re még nem terjesztettek elő konkrét javaslatod CHICAGO Golda Meir asszony, Izrael külügyminisztere chicagói televíziós nyilatkozatában hangsúlyozta: országa szilár­dan ragaszkodik ahhoz, hogy a sokmillió zsidó kiirtásáért felelős Eichmanmt izraeli bí­róság elé állítsák. Közölte ezenkívül, hogy kormánya továbbra is üldözi a még sza­badlábon lévő háborús bűnö­söket. f LJjabb jelentések az Addis Abeba-i értekezletről KÜLFÖLDI HÍREK JAN PETERSEN: ŰMKMEfl 4. Astra-müvek, gépkocsiszolgálat. Rü­cken pihen. Szája szögletében cigaretta, lábát maga elé nyújtja. Előtte, egy kis asztalnál Lehmann, a gépkocsiszolgálat vezetője jegyezget vala­mit. Tar feje még a sápadt világításban is úgy fénylik, mint egy biliárdgolyó. Cseng a telefon. — Cépkocsiszolgálat, Lehmann... A szolgálatvezető fülel, aztán pattogva válaszol: — Értem, ember! Világos!... Schulze már vagy félórája elment!,,. Meglesz! Rendben! — És én? Mennyi ideig várjak még? — szólal meg mögötte Rücken. Lehmann megpörgeti forgószékét és ráförmed: — Tűkön ülsz talán?... Majd kilenc­kor hazaviszed Wagner doktort! * Az autó reflektorai új lakóházakat világítanak meg. A BMW az egyik kapu alá siklik. A szomszédos épület földszint­jén neonfényes betűk kéklenek: Konzum. Bt. Wagner kiszáll. Zsebébe nyúl, ci­garettával kínálja Rückertet. — Jó éjsza­kát — búcsúzik el aztán, és eltűnik « kapu alatt. Rücken visszaül a kocsiba, rágyújt, a házat nézegeti, és elgondolkozva fújja a füstöt, majd gyors mozdulattal beindítja a motort, rálép a gázpedálra. Az autó sur­rogva eliramodik. A bár kis különszobájának asztalánál Neumann és Rolling mellett már ott ül Feder, az egyik nyugat-berlini kémszerve­zet főnöke is. Feltűnően elegáns, magas, erőteljes, jómegjelenésű férfi, vastag szarukeretes szemüveget visel. Hangos, bárdolatlan viselkedése kiáltó ellentétben áll külsejével. Amikor Neumann jelenté­sét kezébe veszi, kurta, vastag ujjain két aranygyűrű csillan meg. Feder olvas, tűnődik, s végül vállve- regetően veti oda Neumannak: — Ez a rézdrót-ügy egész jól kihasz­nálható... És mi van Wagner találmá­nyával? A vegyész arca elborul. — Sokáig már nem tudom késleltetni a dolgot, Feder úr... Wagner egyre ide­gesebb. Ismét beszélt az Elektrokémiai Intézettel... Valószínűleg ellenőrző elem­zést csináltat velük. A főnök a combjára csap. — Hát akkor le kell léptetni! — mondja nyersen. — Legfőbb ideje! Neumann szkeptikusan legyint: f— Nem lesz könnyű! Wagnernek kü­lön személyi szerződése van, garantált nyugdíjjal... Azonkívül teljesen bele van bolondulva a munkájába. Feder ügyet sem vet Neumann ér­veire, közelebb hajol hozzá és cinikusan nevetve jelenti ki: — Ide figyeljen! Én mondom magá­nak, ez a maga Wagnerje szépen „ön­ként át fog jönni. — Aztán még mindig nevetve, mindhármuknak tölt a konyakos üvegből, Neumann és Rolling felé emeli poharát: — Erre már most ihatunk! Koccintanak, felhörpintik az italt. Fe­der ismét Neumannhoz fordul. — Ide figyeljen... — magyarázná, de ebben a pillanatban valaki ököllel dön­getni kezdi az ajtót. . A három férfi fel­kapja fejét. Kívülről vad lárma, hangos beszélge­tés hallatszik be. Rolling felpattan: — Megnézem, mi az! — szól vissza társainak. Feder bólint, aztán tovább beszél Neumannhoz. Rolling az ajtónál hallgatózik. Még két-három ökölcsapás, majd valaki böm­bölve énekelni kezd: „... You are my lucky star —” Egy másik hang németül, de erősen amerikaias kiejtéssel, túlordítja az éneklőt: — Hé, baby, van már bará­tod? Rolling vigyorogva megy vissza az asztalhoz. — Érti? Világos? — .ícérdi éppen Fe­der Neumanntól. — Igen. — Es a kulcsokkal... megy majd a dolog? Neumann körülményesen elnyomja ci­garettáját a hamutartóban. — Biztosan! — feleli határozottan. Feder elégedetten biccent. Aztán Rol­lingra néz. — Mi volt az?' — Semmi... Egy kis sex appeal kell nekik! — Az se rossz! — kedélyeskedik Fe­der és koccint Neumannal. A vegyész kar­órájára pillant, jíihörpinti az italt, és fel­áll — Ma este ugyanis még hivatalos va­gyok Wagnerékhez! — magyarázza gú­nyos mosollyal. — Ez igen! — nyugtázza elismerően a főnök. • A Varsó Kávéház teraszáról széles kilátás nyílik a Stalinalleera. A fák lomb­jai és a kocsiutakat elválasztó gyepsző­nyeg friss, üde zöldjét sötétebbé árnyalja a félhomály. A kandeláberek nyílegyenes, messzire nyúló sora, mint valami mese­beli méretű világító gyöngyfűzér; fényük tarkán verődik vissza az égneje ágaskodó házak színes kerámiadíszein. A kávéház hatalmas üvegtábláin át forgolódó párok láthatók, a tánczene haiigjai letompítva szállnak ki a teraszra és szerteáradnak a langyos nyári estében. Az egyik sarokasztalkánál Inge Wag­ner és Hans Henning ül. Ingén testhez simuló jcék jersey-ruha, Hennigen sötét öltöny; minden jel szerint feszélyezve érzi magát benne. Hol a gallérját tágítja mu­tatóujjával, hol csokornyakkendőjét igaz­gatja. A beszélgetés, úgy látszik, holtpontra jutott. A fiatalember legalábbis látszólag a szomszédos asztalnál ülő idősebb házas­párt figyeli. A két öreg bort szürcsöl, az­tán a férfi odaszól az asszonynak: — Szép itt, ugye, mama? Hennig elfordítja a fejét; érzi Inge pillantását. — Nem lehetek valami szórakoztató, az biztos — mondja jobb híján. Inge mosolyog: — Muszály mindig beszélni? A fiatalember borospoharát forgatja. Hülye — dohogja magában —, a legfon­tosabbat még el sem mondtad! Gyerünk, kivele! Igen, de — hogyan? Önkéntelenül felsóhajt. A lány cso­dálkozva néz rá. Nem, most már nem le­het retirálni. Nekirugaszkodik: >— Hát... végeztem a tanulással! El­búcsúztam az iskolától! — No és? — Inge pillantásában kis manók táncolnak. A fiatalember a lány arcát fürkészi, aztán tétován folytatja: — Ha, mondjuk, Haliéba, vagy Er­furtba küldenek dolgozni, akkor... akkor •mit csináljak? Micsoda probléma! <— incselkedik Inge. — Ügyes mérnökre egyébként min­denütt szükség van, Berlinben is! — Kar­órájára pillant. — Te jó isten, már ilyen késő van? Mennem kell haza! Vendéget várunk. A fiú határozatlanságát mintha elfúj­ták volna. — Akkor hát veszek két színházje­gyet a legközelebbi alkalomra! — mondja gyorsan. Inge elneveti magát, ettől aztán Hen­nig ismét rózsaszínben látja a világot. (FolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom