Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, fűn!US 5. RIPORT Az aratás sikere A FELHŐK KÖZÜL Nagyokat zökkenve, egy­re sebesebben gurul a repü­lőgép a szandai sportrepülő­tér zöld gyepén. Egyszerre megszűnik a rázás — a gép elvált a tőidtől, s mire az utas leküzdi első meglepeté­sét — már a tiszaparti fák fölött zug a motor, levegő­párnák simulnak lágyan a szárnyak alá és egyre maga­sabbra tör a kékesszürke gépmadár. Négyen — életre-halálra Mielőtt továbbvinnénk ol­vasóink képzeletét a felhők közé, hadd mondjuk el a re­pülés célját, körülményeit, hadd mutassuk be utitársa- inkat. A légi ,,felderítést” a szolnoki Vízügyi Igazgatóság •szervezte az OVF-től pár napra kölcsönzött repülőgép­pel. Célja az, hogy felül­vizsgálják az öntözőberende­zések elhelyezését, az árasz- tás jelenlegi helyzetét és az ötéves öntözési terv lehető­ségeit. Meghívták megyénk párt- és tanácsvezetőit, s az utolsó fordulók egyikére fel­jutott Párkány László, a Szolnoki Rádió riportere — és e sorok írója. Az s,ide­gen vezető^* szerepére Vasa- di János, a Vízügyi Igazga­tóság igazgatója vállalkozott. Utoljára mutatom be a légi expedíció legfontosabb tag­ját: Csanádi Norbertét, a pi­lótát, aki látva a két ripor­ter izgalmát, — talán meg­nyugtatásunkra — megje­gyezte: Ez körülbelül a ti- zenötezredifc felszállása. — Szinte láttam lefelé' zuhan­ni azt a követ, ami meg­könnyebbülésemre a szívem­ről esett le: —- Ilyen gya­korlott pilótával nem történ­het baleset. Az életre-halál­ra kérdés tehát megoldódott, s most nyugodtan átadhatjuk magunkat a szemlélődés­nek. Óriási, zöld térkép Gépünk fegyre emelkedve éri el a kívánt 200—250 mé­teres magasságot — s bámu­ló szemünk előtt mint óriási zöld térkép — kitárul a lá­tóhatár. Visszapillantva még látjuk Szolnok pirostetejű házrengetegét, de máris újabb látnivalók jelentkez­nek. Legelőször a partjain sötétzöld facsoportokat táplá­ló Tisza. A megénekelt sző­keség helyett most iszapszür­hagyjuk Tiszavárkonyt — s túlkiabálva a motor harso­gását, „idegenvezetőnk”, Va- sadi János a rákócziújfalu­si öntözőtelepre hívja fel fi­gyelmünket. — Ez az ország legdrá­gább öntözőtelepe, vízáteresz­tő rétegre épült. Rengeteg vizet igényel. Ez felülről nem látszik, az elárasztott rizsföldek ugyan­olyan kéken tükrözik vissza az ég színét, mint a többi, ahol az árasztás nem ilyen költséges. A mezőhéki préri Egy pillantás Martfűre — a szem még rögzíti a fehér épületek kockáját, az innen tollszár nagyságúnak látszó gyárkéményt, az új lakóte­lep üde látványát — és bú­csúzunk a Tiszától. Gépünk nagyot billenve balra for­dul, s máris alánk úszik a mezőhéki sikság. Távol a fo­lyóvíztől hatalmas, . szabá­lyos téglalap alakú gabona és cukorrépatáblák zöldéi­nek, nyílegyenes kukorica­sorok teszik mértani ábrák­hoz hasonlóvá a képet. Fel­tűnik a mezőhéki Táncsics Tsz tanyaközpontja, a szérűn boglyarengeteg, magasodó szénakazlak. Mint ceruzára tűzött apró ezüstgolyó — messze fénylik a hidrogló- bus. Gyufáskatulyába zárt tarka hangyáknak látszanak a karámban delelő tehenek. S aztán megint szántóföldek, vetések négyszögei. Rizste­lepek, öntözőcsatoma sehol. Az ember önkénytelenül is arra gondol: ha a mezőhéki- ek ilyen eredményeket értek el öntözés nélkül, mit produ­kálnának, ha öntözni is tud­nának. Pár éven belül Itt is le­hetővé tesszük az öntözést — hallatszik szinte a gondola­tot folytatásaként Vasadi elvtárs hangja. Ez a távlati terv egyik feladata. Az ezer tó községe Mesterszállás határa egész más látnivalókkal fogad. — Sok-sok rizstelep kockája vil­log, öntözőcsatornák szelik át a területet. Pilótánk ta­lálóan jegyzi meg: olyan a táj, mint Finnországban, az ezer tó országában. Ide már a Körös adja a vizet, ezt ve­zetik majd át új csatornák építésével Mezőhék határá­ba, A békésszentandrási holt-Körösök labirintusába téved a pillantás. Mennyi kínálkozó lehetőség! — és csak kis részét használják ki. Itt a Pusztabánrévei Ál­lami Gazdaság és a mezőtú­ri Sallai Tsz öntöz nagyobb területeket. De feljebb, a túrtői holt-Körös patkójának már csaknem kiégett, kopár legelőjén delel a gulya. Pedig a legelőöntözés is megéri a befektetést! Amott meg — különös lát­vány — üdezöld lucernatáb­lán sárgásfehér pettyek so­rakoznak. Közelebb érve megoldódik a rejtély: a terü­let gazdája, — valószínűleg a Mezőtúri Tangazdaság — megkésett a hordással és a boglyák alatt kipusztult a sarjadó növény. Ezt a mód­szert azért nem kellene taní­tani! Mezőhék határában alig akadt fa, vagy facsoport, an­nál többet látunk itt: Mező­túr, Túrkeve, Kisújszállás környékén egyre több az er­dősávokkal körülvett tábla. Itt a Berettyó és a Határ­csatorna, meg a belőlük ki­ágazó kisebb csatornák ad­ják az éltető vizet. Kende­rest elhagyva jobbra egy kis tó kéklik: a Bánhalmi Álla­mi Gazdaság víztárolója. A látóhatár peremén Tiszabő hegyes templomtornya bök az égnek, itt értük el újra a Tiszát. Vezetőnk alig győzi magyarázni, mutatni az egy­re újabb nevezetességeket: itt a kőtelki úszó vízkiemelő, — ott a makkosi negyven gép­egységes szivattyúk, amott Tiszasüly környékén még több a — kis jóakarattal erdőnek nevezhető facsoport és vál­tozatlanul sok a rizstelep. Újra Szolnok fölött Eltompulva a gép erős zú­gásától és fáradtan a tréfás szelek dobásától hallgatjuk Vasadi elvtárs fáradhatatlan magyarázatát: Az a görbema- jori halastó, ami fölött hala­dunk, az a besenyszögi fő­csatorna, amott a Miller ka­nyarog. Ha Mesterszállásnál nem lelkesedtünk volna a renge­teg rizs és öntözőtelep láttán, most még több okunk volna nén Besenyszög környéke a rizsföldek eldorádója. Még megpillantjuk a Zagyva kes­keny, kanyargó pántlikáját és máris Szolnok házrenge­tege fölött körözünk. Sima ke színá. De iá csak, ott mintha citromsárga patak ömölne belé — a jobbpart mentén jódarabon sárga a víz. Valamelyik üzemünk, a vegyiművek, vagy a papír­gyár mellékterméke ömlik derítés nélkül a folyóba, — mérgezve a halakat, s bosz- szúságot okozva halászoknak és fürdőzőknek egyaránt. Alig vetünk egy pillantást a tószegi vizkiviteli műre, a nyárigát-társulat Tiszától el­hódított területéra. gfotg éi' duzzasztómű könnyíti A víz­kiemelést: jelenleg két mé­teres szintkülönbséget léte­sítve a felső és alsó szakasz között. A duzzasztómű kapu­ján két méter magasról om­lik alá a zöldest eh ér zuha- tag. Pettyes lueeraaföld Ä Kőrös vonalát követve, sűrű, folyómenü facsoportok között a halásztelki belvizle- vezető szivattyútelep beton- ssateraája fehérjük, majd a landolás után némi megköny- nyebbüléssei lépünk újra a földre és a szokatlan túrától kissé sápadtan hallgatjuk Vasadi elvtárs összefoglaló­ját« — Idén körülbelül nyolc­vanezer holdat öntöznek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Az ötéves terv végére kétszer annyit kell és a meglévő adottsá­gok kihasználásával lehet is öntözni, ^ Patkós Mihály a szervezésen mútíh Hogyan készfiit fel a Kisújszállási Gépállomás? Felmérni a feladatokat, számbavenni a rendelkezés­re álló gépeket és munkaerőt, s ennek alapján jól fel­készülni az aratásra — a növényápolási munkák mel­lett ez most minden gépállomás legfontosabb feladata. Ha már jó előre részleteiben is kidolgozzák az aratási tervet, csak az időjárás okozhat kellemetlen meglepetést. A Kisújszállási Gépállomá­son ebből a szempontból nem sok hibát találtunk. Pólya Ferenc Igazgatóhelyettes és Laszák Mihály főmérnök be­számolójából nyilvánvalóvá vált: eddig mindent megtet­tek az aratás sikeres lebo­nyolítása érdekében. RÉSZLETES RAJONTERV * 6 — A tsz-ekked való meg­egyezés alapján elkészítettük a rajontervet — mondotta Pólya elvtárs. — Kisújszál’á- son az összes aratnivaló 6 ezer hold, ebből a gépállo­más — a gépkapacitást figye­lembe véve — 5120 holdra szerződött. Aratási tervün­ket azonban szeretnénk túl­teljesíteni, s ha az időjárás nem lesz különösen mostoha, 6 ezer holdat levágunk. — Kisújszállás négy ter­melőszövetkezetében jelenleg öt gépállomási brigád dolgo­zik, a hatodikat most szer­vezzük. Az egyes tsz-ek igé­nyének figyelembevételével osztottuk el a meglévő gé­peket, ezt tartalmazza a ra- jonterv. A Dózsa Tsz két kombájnt, három aratógépet kap. Az Adyba három kom­bájn, három aratógép és egy kétfázisú aratógép kerül, a Búzakalászba négy kom­bájnt, hét aratógépet és egy rendire aratót küldünk. Eb­ben a tsz-ben van a legtöbb kalászos. A Kinizsibe két kombájn és három aratógép jut A rajonterv egy-egy má­sodpéldányát a kombájnosok, illetve aratógép-kezelők ne­vének felsorolásával minden termelőszövetkezet megkap­ta. Többnyire ugyanazok a gépek és gépkezelők kerül­tek egy-egy tsz-be idén is, mint tavaly és azelőtt A ter­melőszövetkezetek így job­ban megismerik az embere­ket- és sikeresebben tudnak együtt dolgozni. az aratógépek és kombájnok esetleges időszaki átcsopor­tosításáról. Feladatkörébe tartozik az is, hogy ellen­őrizze az útvágó kaszáspárok szervezését, a tűzvédelmi fel­szereléseket felmérje és biz­tosítsa a raktárigényeket ARATÁSI VERSENY A gépállomás igazgatósága és szakszervezeti bizottsága — hogy a traktorosokat mi­nél magasabb teljesítmény elérésére ösztönözze — ver­senyt szervez az aratási terv túlteljesítésére. A legjobb négy aratógépkezelőt — ha teljesítménye meghaladja a 280 holdat — sorrendben 200 —600 forintos jutalomban ré­szesíti; 1200 forint jár a leg­jobb SZK—3 típusú kom­bájn vezetőjének, ha leg­alább 400 holdat learat; 390 holdas teljesítmény után 4-0 —1200 forinttal jutalmazzák az egyéb típusú kombájnok legjobb hat kezelőjét. A gépállomás vezetősége gondoskodott arról is, hogy minden kombájnra két egyen­lőn képzett vezető kerüljön, aki teljesen önállóan tud dolgozni. Minden egyes kom­bájn területét már aratás előtt egy héttel kijelölik. Ha a Kisújszállási Gépál­lomás vezetősége és dolgozói a terv végrehajtásában is annyi igyekezetei, lelkese­dést tanúsítanak, mint amennyit az előkészítésben, akkor idejében és zökkenő- mentesen befejezik az ara­tást, s egyetlen tsz-nek sem lesz rájuk panasza. P. M. HlllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIHIIIIUMIIIIIIIIIIIIUIIILmiUIIIUIltlIltMIIHIIIUIItlUIUIIIUI Üzembehelyezés előtt A karcagi termelőszövetkezetek összefogtak, és saját erejükből egy 120 ezer csibe keltetésére alkalmas 12 gé­pes keltetőállomást létesítettek. A Budapesti Malomsze­relő és Gépgyártó Vállalat munkásai a szerelést már be­fejezték, s próbaüzemeltetés után átadják a termelőszö­vetkezetnek. Képeink az átadás előtti napokban készül­tek. GONDOS GÉPJAVÍTÁS Laszák Mihály főmérnök arról tájékoztatott, hogy igen gondosan végezték el az ara­tógépek, kombájnok és csép­lőgépek javítását. Kicserél­ték a kopott, hibás alkatré­szeket, s a javított gépek csak igen alapos átvizsgálás és bejáratás után fognak majd munkához. A javítást a tavalyi gépkezelők végez­ték, azok, akik a géppel dol­goztak és idén is dolgoznak. Ök munka közben ismerték meg a gépeket, észrevesznek és javítanak minden sejtett meghibásodást. — Megrendeltek a tarta­lékalkatrészeket is “ mon­dotta Laszák elvtárs. Az aratógépekhez szükséges al­katrészek egy része már meg is érkezett A leggyakrabban meghibásodó szerkezetek pót­lására bizonyos alkatrészie­ket kiszállítunk a brigád­tanyákra, ho gy a hi ba a leg­rövidebb idő alatt kijavítha­tó legyem A zökkenőmentes munkát egy tehergépkocsi és a gépállomás rajkocsija segí­ti majd. A tsz-ek erő- és munka­gépeit is a gépállomás szak­emberei javították. Most a közlekedésrandészet segítsé­gével tűzrendészet! és üzem- biztonsági szempontból is­mét ellenőrzik a gépeket, hogy a nyári nagy munkák idején semmilyen baleset ne történhessen, A városi párt és tanácsi vezetőiknek, valamint a gép­állomás főagronómusának és főmérnökének részvételével öt tagú bizottságot alakítot­tak az aratás központi irá­nyítására, A bizottság dönt A modern keltetőgépet tisztogatják a termelőszövetkezeti asszonyok. Túri Mihály, a malomszerelő vállalat dolgozója az utolsó igazításokat végzi a tojástartó ládákon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom