Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-30 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! riÁnlnn A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI. évfolyam, 153. szám. Ára 50 fillér i860, június 30. csütörtök. Újabb szovjet rakétakísérletek lesznek Hadba-keltek a természet ellen Gyorslista a II. Békekölcsön sorsolásáról VEZET-E ÚT VISSZAFELÉ? Ismertem még az ellen- forradalom előtt. Közepes fizetéssel tanácsapparátus­ban dolgozott. Paraszti iva­dék. Nem tudom, mi tör­ténhetett vele, de részt vett az ellenforradalom idején munkatársai eltá­volításban. Bírósági eljá­rás nem indult ellene e miatt; kizárták a pártból, s elbocsájtották munka­helyéről. Az Állami Bizto­sítónál helyezkedett eL Akkor azzal kérkedett: Ha valakivel jót tettek, akkor vele igen. Valóban, kétsze­resét, sőt háromszorosát kereste új munkahelyén. Elegánsan öltözködött, ga- vallérosan fizetett a cuk­rászdákban, az éttermek­ben. Azt hitte, s azt is hir­dette: fütyül mindenkire, övé a világ. Űjabban többször össze­akadunk. Ha nem is ré­szeg, de legalább illumi- nált állapotban találom majd mindig. Kesereg, iszik bánatában. Legyint- get, nem ér az élete egy fabatkát sem. Rájött: mit vétett, mit veszített azzal, hogy kikerült egykori mun­katársai közül. Nem tudja felejteni azt a bensőséges kollektívát, azt a bizakodó, valamiért mindig lelkese­dő kis csoportot, amelynek tagjai most alig-alig állnak vele szóba. Nem ér az éle­te fabatkát sem, nincs cél­ja, nincs miért törekednie — ezt vallja. Másik ismerősöm odáig vitte, személyautót vásá­rolt. Jól dolgozik, jó pénzt is kap. Évekig szidta a kommunistákat, mert az ellenforradalom után — szerinte — őt jogtalanul elküldték. Űjabban a han­goskodásának vége. Sőt csendesen megsúgja: oda­adná a személygépkocsiját, a jó fizetését, mindenét —• ha még egyszer visszasze­rezhetné a társadalmi meg­becsülést. Bátyja munkás- ember, párttag is, s talán éppen testvérének állandó korholását nem tudja leg­inkább elviselni. Nem tömeges jelenség ez. A társadalom elenyé­szően csekély rétegéről van szó. Ha arányokban keve­sen is, minden faluban, minden városban találko­zunk ezekkel a vívódó em­berekkel. Egyiküket iszá- kosságuk, másokat politi­kai bűnei, többeket szélhá­mosságuk, züllött életmód­juk miatt dobott ki az egészséges, életerős társa­dalom magából, vonta meg tőlük bizalmát. S ahogy eltelik egy-két év, ahogy észreveszik a vétkesek, hogy az élet nélkülük is megy tovább és előbbre megy, és a mi rendszerünk, a mi pártunk vezette nép egyre magasabbra jut el, valahogy úgy érzik magu­kat, mint az a turista, akit a völgyben marasztal va­lami, amíg a többiek a csúcs felé törnek. Látják fejlődésünket, lépten-nyo- mon tapasztalják eszméink következetes végrehajtá­sát. Elszigetelődöttségükben észreveszik, egyre nagyobb tömegek követnek bennün­ket, s riadtan kérdezgetik: hát velük mi lesz? Szá­mukra nincs már kiút? ök már örökre eltemették ma­gukat? Belőlük már nem lesz becsületes ember töb­bé? Van-e hát út számukra visszafelé, s azután előre velünk együtt? Van. Munkás-paraszt ál­lamunkat nem a bosszú- állás vezeti, amikor bíró­ságaink kínek-kinek ki­szabják megérdemelt bün­tetését. A főbenjáró bűnö­söktől eltekintve, a leg­több esetben nevelési célt szolgálnak paragrafusaink. S aki saját bőre árán ta­nulta ezt meg, az sincs el­veszve még. Tolsztoj gróf esete a legjobb példa rá. Tolsztoj az októberi szocia­lista forradalom idején emigrált Szovjetoroszor- szágből, elárulta hazáját. Arra is kész lett volna, hogy fegyverrel törjön el­lene. Később, amikor lát­ta a kibontakozást, rájött, mit vétett. Leszámolt lel­kiismeretével, így meg- könnyebbedett, jószívvel végezte alkotó munkáját. Életében már megkapta ezért az elismerést, s ha­lála után csak úgy emle­getik: a nagy szovjet író. Sokkal általánosabb pél­da: Egy okos, művelt ve­zető beszennyezte magát, de nem ismerte eL Váltig azt hajtotta: itt nem volt ellenforradalom, noha ő ma­ga eszmei irányítóként te­vékenykedett A börtönből kiszabadulva nem lehetett ráismerni. Ott, a csirkefo­gók között jöttem rá, hogy itt véres ellenforradalom volt, s még nagyobb készü­lődött, — mondta. Megráz­ta a rádöbbenés. De aztán magához tért, belefeküdt a munkába, s kitartóan, be­csülettel dolgozik. Jóval ki­sebb beosztásban, természe­tesen jóval kevesebb fizetés sei is. Mégse elégedetlen­kedik, mégse szitkozódik, hanem intő például hozza fel botlását mindenkinek. S hisz abban, bízik benne, nincs számára elzárva az út, s erre rá is akar szol­gálni. Ez a vívódó emberek re­ceptje. Vessenek számot magukkal, s ha úgy érzik, hogy botlásaik ellenére is a becsületes emberek közé kívánkoznak, ha tudnak magukban annyi erőt, hogy még jóvátehetik vétkeiket, várja őket a társadalom. Mi segítjük is őket ebben, ha jószándékúak. De ne azt várják, hogy a társadalom meakulpázik előttük. Ok közeledjenek, ne arra vár­janak, hogy majd a társa­dalmi közvélemény indul meg értük. Építőmunkánk napról- napra sokasodik. S oda vá­runk mindenkit. A munka után kezet nyújtunk azok­nak is, akiktől tevékenysé­geikért elvontuk eddig. Saját magunk becsül­nénk le, eszméink óriási vonzását, hatóerejét, ha nem hinnénk abban, hogy igenis, a megtévedtek is magukhoz térhetnek, ■— ügyünk hasznára lehetnek még. De azt lássák be: jog­gal várunk tőlük többet, mint a mindig egyenes úton járóktól. Az sem csoda, ha bizalmatlanabbak vagyunk velük szemben. Nekik kell rászolgálnak a bizalomra. Dolgozzanak abban a tu­datban: van mit helyrehoz- niok. Szerények legyenek és ne méltatlankodók, kö­vetelődzők. Némelyikük kérvényekkel próbálja tisz­tára mosni magát Nem ea. az út visszafelé. Vizsgatételül munkát, — helytállást becsületességet vár tőlük a társadalom. S ha ezt teszik, akkor utol­érik az előrehaladók tábo­rát s velük együtt mene­telhetnek a kis kerülő út után végső nagy céljaink felé, Börzék Lajos FEGYVERNEK — TISZAPÜSPÖKI — TISZAÖRS jövője Tegnap hagyták jóvá a Szolnok Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályán há­rom község távlati telepítési tervét A terveket a megyei tervtanács vitatta meg. Részt vettek Tiszaőrs, Fegyvernek Tanácskozott megyénk szervezett munkásainak küldöttértekezlete és Tiszapüspöki községek, az ott lévő termelőszövetkeze­tek és az illető járások veze­tői. A tanácskozáson megje­lent Horváth Imre elvtárs, a Szolnok megyei pártbizott­ság titkára. Elsőnek Tiszaőrs termelő­szövetkezeteinek távlati ter­ve került vitára. A tanács­kozóterem falán rögzített térképen követték ez elgon­dolásokat E három község termelőszövetkezetei mos­tantól kezdődően úgy tervez­nek, úgy építkeznek, ahogy a tudományos alapon készült távlati terv kidolgozta azt Tegnap délelőtt 9 órai kezdettel ünnepélyes keretek között került sor a Szakszervezetek Szolnok Megyei Ta­nács küldöttértekezletének megrendezésére. Megyénk üzemeiből, vállalataiból, intézményeiből, mintegy 200 kül­dött jelent meg az SZMT, Ságvári Endre Művelődési Ott­hon színháztermében. Kruzslicz József, az SZMT titkára üdvözölte a küldötteket és a vendégeket, majd megvá­lasztották az elnökség tagjait. A küldöttgyűlés elnöke Cs. Tóth István, a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru- gyár dolgozója, a Vasas Szakszervezet megyei elnöke lett Az elnökségben helyet foglalt Csákó Mihály, a SZOT elnökségének tagja, a Bőripari Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára, Harustyák József, a SZOT Számvizsgáló Bi­zottságának elnöke, Váczi Sándor, a megyei pártbizottság másodtitkára, üzemeink több szocialista brigád vezető je és kiváló dolgozója. Résztvettek az értekezleten a járási és városi pártbi­zottságok titkárai, valamint a tömegszervezetek képviselői. Az SZMT 4 éves munkájáról, valamint a további fel­adatokról Kökény István, az SZMT elnöke tartotta meg a beszámolóját. A referátum első részében hangsúlyozta, hogy az ellen- forradalom óta ez az első al­kalom, amikor megyénk szakszervezeti mozgalma szá­mot ad munkájáróL Minde­nekelőtt azt elemezte, hogyan vette ki részét a szakszerve­zet a megye gazdasági és po­litikai életének megszi’árdí- tásából az ellenforradalom után. Az ellenforradalom — mint mondotta — 80 millió kárt okozott megyei vonat­kozásban termelési kiesések következtében. Amellett, hogy a szakszervezet ered­ményesen vette ki részét me­gyénk gazdasági életének konszolidálásából, az MSZMP 1959. március 6-i határozata további célt és útmutatást A szövetkezeti Szolnok megye parasztsága már az idén mintegy háromezer vagonnal több kenyér- és takarmánygabonát ad a népgazdaságnak A Szolnok megyei Néplap tudósítója tegnap felke­reste Zsidó Péter elvtársat, a Terményforgalmi Vál­lalat igazgatóját és Horváth János elvtársat, a vál­lalat párttitkárát. A két vezető arról adott tájékoztatást, milyen lesz az idei kenyér- és takarmánygabona-felvá­sárlás rendje, milyen átszervezést hajtottak végre, stb. A következőket mondották: — Ebben az esztendőben pár hónapja még a mostani nagy munka előkészítése előtt a hálózatot átszerveztük. Ko­rábban, más években úgy­nevezett telepi rendszerben bonyolítottuk le a forgalmat. Ez az idén másként lesz. Hét járási és négy városi kirendeltséget hívtunk élet­re, így szemben a tavalyi 36 teleppeL az idén ez a 11 ki- rendeltség bonyolítja le és irányítja a felvásárlást. A kirendeltségek a járási szék­helyeken, valamint Karca­gon, Kisújszálláson, Túrke- vén és Mezőtúm működnek. — önkéntelenül fölmerül a kérdés: milyen előnyök származnak ebből az előbb említett átszervezésből? El­sősorban az, hogy a kiren­deltségek a közigazgatási szervekhez fflkalmazkodhat- nak. Természetesen a raktá­rak változatlanul megmarad­nak a hagyományos átvevő­helyekkel. Igaz azonban az is, hogy több községben, így Jásziványon, Jászszentand- ráson, Jászágón, Tomaj- monostorán, Kungyalun az átvételt megszüntettük. Ezt az indokolja, hogy a felsorolt és a még néhány fél nem sorolt községben rendkívül kicsi volt a raktárkapacitás. Vasútállomás nincs, s a ter­melőszövetkezeti gazdák már más években is a járási székhelyre szállították a ga­bonát A jásziványiak pél­dául Jászapátira. ■— Miután néhány község­ben a felvásárlást megszün­tettük, 350 vagonnyi raktár- teret adhattunk át a tsz- eknek. Ez az átadás megtör­tént, 27 termelőszövetkezet kapott 3—47 vagonig terjedő befogadóképességű raktárt. E2 valamelyest enyhíti a termelőszövetkezetekben a különböző termények tárolá­sának gondját. — Vállalatunk a felvásár­lásra felkészült. Harminchat raktár javítását és tatarozá­sát, egy raktár felújítását jú­nius 30-al befejeztük. A meg­lévő tárolóhelyek 80 száza­lékában a fertőtlenítés, a takarítás megtörtént, a rak­tárak az új áru fogadására készen állnak. Az is ide­kívánkozik, hogy minden egyéb szükséges felszerelés rendben van. Így például a tizedesmérlegek, a fajsúly- mérők, stb. A kirendeltség- vezetők, a helyettesek okta­tásban részesültek. A felvá­sárlási és az áruforgalmi ügyintézők hasonlóképpen. A raktárosok oktatása most fo­lyik a kirendeltségvezetők irányításával — Mire számíthatunk? Övatos becslések szerint 1960-ban 1959-hez képest a szövetkezeti Szolnok megye parasztsága mintegy három­ezer vagonnal több kenyér- és takarmánygabonát ad a népgazdaságnak. Ilyen nagy a fejlődés egy esztendő alatt. Az igen figyelemre méltó, hogy az elmúlt évben mind­össze 800 vagon kenyérgabo­nára kötöttek értékesítési szerződést a tsz-ek. Eddig a 3300-ik vagonnál tartunk, tehát máris 2500 vagonnal több a szerződéses kenyér- gabona, mint volt tavaly. Kenyérgabonára egyébként a cséplésig még lehet szerző­dést kötni. A termelőszövet­kezetet megilleti az így le­kötött gabona minden mé­termázsája után az 5 forintos felár. Az árakról csak any- nyit, hogy nem történt sem­mi változás. Sem a térítés­ben, sem a levonásban nincs módosítás. — Aratnak megyeszerte. Telepeinkre hamarosan meg­érkeznek az első gabona­szállítmányok. Az átvételre, a felvásárlásra úgy látjuk, megfelelően fel birtunk ké­szülni — mondotta a ter- mény forgalmi vállalat két vezetője — ír — jelentett munkájában. A VII. kongresszus tiszte­letére indított munkaver­seny, majd a szocialista bri­gád megtisztelő címért foly­tatott harc megyénk üzemei­nek 300 brigádjánál, a „szó- cialista módon élni és dol­gozni” elv rohamos térhódí­tása, uépszerűsödése elvát laszthatatlan a szakszervezet munkájától is. Hazánkban a szocializmus anyagi alapjai­nak megteremtése függ a 3 éves terv sikeres befejezésé­től. Ezt a feladatot teljesítjük és a következőkben a szoci­alista építés meggyorsítása a központi kérdés, amely elvá­laszthatatlan a második 5 éves terv célkitűzéseinek vég­rehajtásától. E nagyszabású feladat jelenlegi munkánk legfontosabb alkotó eleme. Bizonyíték erre az is, hogy már ebben az évben jelentő­sen növelni kell mind a mi­nisztériumi, mind a tanácsi iparban a gazdasági eredmé­nyeket, és a munka termelé­kenységét. A megyei párt- bizottság határozata szerint ezévben megyénk minisztéri­umi iparának termelését 11, ezenbelül pedig az építőipa­rét 54 százalékkal kell nö­velnünk 1959-hez viszonyít­va. Legalapvetőbb feltétel e komoly célkitűzés elérésénél a kitűzött 7 százalékos terme­lékenységi volumennöveke­dés megvalósítása a megye (Folytatás az 5. oldalon.) Félóra helyett öt perc alatt... A képen látható kanalas rakodógép dolgozik a szajoli vasútállomáson. Itt dömpe­rek sódert szállítanak az építkezésekhez. Korábban két ember fél óra alatt rakott m3g.£óderrel dóm néni Most a kanalas rakodógép ezt 5 pere alatt elvégzi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom