Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1900. Június ZS. As amerikai szenátus még nem — Tokió már ratifikálta a „biztonsági szerződést66 Atutőerejfi sztrájk kezdődött szerdán Japánban Adenauer: A bonni külpolitika változatlan marad Nyugtalanság a tokiói események miatt a nyugatnémet fővárosban WASHINGTON (MTI). Az amerikai szenátusban kedden délután hét órás vita folyt az amerikai — japán úgyneve­zett új „biztonsági szerződés­ről”. A késő esti órákban Johnson szenátor javaslatára a szenátorok úgy döntöttek, hogy a szerdán délben kez­dődő ülésen fél órára korlá­tozzák a vitát, majd megkez­dik a szavazást. Mint a Reuter jelenti, a fel­szólalók üres padsorok előtt beszéltek: átlagosan mintegy féltucat szenátor tartózko­dott az ülésteremben. Volt olyan beszéd, amelyet csu­pán egy szenátor hallgatott végig. A vitában felszólaló Way­ne Morse demokrata párti szenátor kifejtette, vélemé­nye szerint a szerződés „egy korszerűtlen politikának”, a ^Szovjetunió és Kína” visz- szaszorítása politikájának a megerősítése. A szenátor má­sik kifogása, hogy a szerző­dést csak az Egyesült Álla­mok és Japán köti meg és a szerződő felek nem vették figyelembe, hogy Angliának is érdeke „Japán védelme”* Hiszen ebben a térségben fekszik Hongkong, Anglia koronagyarmata. A szenátor szerint az Egyesült Államok szövetségeseinek, Ausztráliá­nak, Kanadának, Uj-Zéland- nak, Franciaországnak* — Olaszországnak és mások­nak a háttérben maradása annak a jele, hogy az Egye­sült Államokra hárítják a terhet. A bíráló megjegyzések el­lenére a szerződést a szená­tus bizonyára elfogadja, — jegyzi meg az AP tudósítá­sa. A szenátus döntése után a szerződés hatálybalépéséhez szükséges még: 1. az elnök aláírása, 2. a ratifikációs ok­mányok kicserélése. TOKIO. Mint a UPI je­lenti, a japán közvélemény­nek nagy meglepetést okozott —* hogy a Kisi-kormány — korábbi álláspontjával ellen­tétben — nem várta meg a ,,biztonsági szerződés” elfo­gadását az amerikai szená­tusban, hanem azt kedden este sebbel-lobbal jóváhagy­ta. Szintén az UPI jelenti, hogy Kisi még miniszterta­nácsot sem hívott össze, ha­nem küldöncök vitték el alá­írásra a szerződés példányát a kormány tagjainak lakásá­ra, majd a császári palotá­ba, ahol Hirohito császár is ellátta kezejegyével az ok­mányt. A szerződés hatálybalépé­séhez még ki kell cserélni Tokió és Washington között a ratifikációs okmányokat, ennek az eljárásnak idő­pontját azonban még nem jelentették be hivatalosan. A japán nép ugyanakkor megkezdte újabb általános tiltakozó sztrájkját a rá­erőszakolt „biztonsági szer­ződés” ellen, a Kisi kor­mány lemondásáért, a parlament feloszlatásáért. Az UPI jelentése szerint Kisi miniszterelnök kedden a késő esti órákban megbe­szélést tartott bizalmas ta­nácsadóival. Jólértesült kö­rök szerint számítani lehet rá, hogy a ratifikációs ok­Tokió (MTI). Tokióban szerdán a kora délutáni órák­ban szakadó esőben és heves szélviharban több mint 170 ezer ember tüntetett a japán parlament előtt. A tüntetők­nél lévő táblákon a „LeKisi- vel!” — „Oszlassák fel a par­lamentet!” •— „Vigyék az amerikaiak támaszpontjai­kat!” — „El az amerikai U—2 repülőgépekkel!” fel­iratok voltak olvashatók. A parlament elé elsőnek a szí- nész-szalkszervezet tüntető tagjai érkeztek. Később egyes csoportok a a japán külügyminisztérium Kisi hivatalos lakhelye és az amerikai nagykövetség épü­lete előtt tüntettek. Ezeket az épületeket és a parlamen­tet nyolcezer * acél sisakos rendőr védte a tömeggel szemben. mányok kicserélése után, — egy-két nap múlva — Kisi benyújtja lemondását és Ha- jato Ikedát, a jelenlegi kül­kereskedelmi minisztert — ajánlja utódának. Fenti kö­rök szerint a Liberális De­mokrata Pártnak Kisivel szembeforduló csoportjai va­lószínűleg hevesen ellenzik majd Ikeda miniszterelnök­ségét, mert „határozott ba­rátja az Egyesült Államok­nak”. A ratifikációs okmányok küszöbönálló kicserélésével összefüggésben Norio Jama- nol, — a vasutassztrájkban résztvevő diákok egyik szó­vivője kijelentette, ha Kisi arra vetemedne, hogy megpróbálja kicserél­ni a ratifikációs okmányo­kat, a japán diákság meg­akadályozza az amerikai nagykövetet abban, hogy belépjen a külügyminiszté­rium épületébe”. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a tüntetés lendülete fokozódott, amikor a tömeg értesült róla, hogy a Kisi-kormány csellel, „a feltűnés kerülésével” aláírta a japán—amerikai úgyneve­zett „biztonsági szerződést”. A tokiói utcákon tüntető­kön kívül részt vett a japán népnek a „biztonsági szerző­dés” ellen tiltakozó tömeg- megmozdulásában tizenöt­ezer postaalkalmazott is egy­órás sztrájkkal. Ugyanakkor a sztrájkoló munkások nagy tömegei munkahelyeiken tar­tottak tiltakozó gyűléseket. A vidékről érkezett jelen­tések szerint szerdán 24 pre- fekturában több mint hat­vanezer üzlet maradt tünte­tőleg zárva. KÜLFÖLDI HÍREK LONDON (MTI). — David Ormsby-Gore szerdán visz- szatért Genfbe, hogy ismét átvegye a kelet-nyugati lesze­relési tárgyalásokon résztve­vő brit küldöttség vezetését. Ormsby-Gore június 17-én érkezett Londonba, hagy Sel- wyn Lloyd külügyminiszter­rel megbeszélje a leszerelési értekezlet helyzetét. * BELGRAD (MTI). ASZÓT meghívására ma délután Belgrádból magyarországi lá­togatásra indul a jugoszláv szakszervezeti szövetség kül­döttsége, élén Ivan Bozsicse- vics alelnökkel. * PÁRIZS (MTI). A Szajna megyei büntetőtörvényszék kedden hirdetett ítéletet az Humanité főszerkesztője, Éti­enne Fajon ellen indított per­ben. A büntetőtörvényszék bűnösnek találta Fajon-t és 200 000 frank pénzbüntetésre ítélte. Az Humanité főszer­kesztőjének „bűne”: beszá­molt arról, hogy milyen okok vezettek egy fiatal francia katonát, Alban Liechtit arra, hogy megtagadja a fegyver- fogást az algériai nép ellen. • PHENJAN (MTI). Hadzsi Leshi, az albán nemzetgyűlés elnökségének elnöke szerdán Coj Jen Gen-nek a Koreai Legfelső Népi Gyűlés Elnök­sége elnökének meghívására Phenjanba érkezett — je­lenti a TASZSZ. Ebből az al­kalomból mintegy kétszáz­ezer embc” jelenlétében nagy­gyűlést rendezett az Albán— Koreai Baráti Társaság. A nagygyűlésen Coj Jen Gén és Hadzsi Leshi mondott beszé­det. • HONOLULU (MTI). A tá­volkeleti útjának fáradal­mait Hawal-szigetén kipihe­nő Eisenhower elnök — a nyugati hírügynökségek je­lentése szerint — szerdán megkezdte az utazásról tar­tandó beszámolójának kidol­gozását, hogy amikor vissza­érkezik Washingtonba, rá­dión és televízión tájék' -fás­sá az amerikaiakat „tapaszta­latairól”. Bonn (MTI). Bonnban e héten megélénkült a politi­kai élet. Adenauer kancellár északolaszországi üdüléséről hazatérve azonnal válaszolt az ellenzék javaslatára, s a Kereszténydemokrata Unió parlamenti csoportjának ked­di ülésén kereken leszögezte, hogy a nyugatnémet külpoli­tika továbbra is változatlan marad. Bár a szociáldemok­rata ellenzék óvatos megfo­galmazással nem a bonni kül­politika holmi radikális fe­lülvizsgálását, hanem annak csupán „újra leltározását”, szemügyre vételét javasolta. Adenauer kancellár élesen elutasította ezt a nem éppen merész formulát is, mondván» hogy e kifejezések *,rossz csengéssel bírnak” és „kétsé­geket kelthetnek eddigi kül­BONN (MTI). Az Eichmann- ügy továbbra is foglalkoz­tatja a nyugatnémet sajtót. Legutóbb a Stern című, — nagy példányszámban meg­jelenő képes hetilap kezdett cikksorozatot „Eichmann utolsó évei” címmeL A cikkíró szerint Eichmann a „halál könyvelője” 1945. után még öt éven át rejtő­zött Nyugat-Németország- ban, anélkül, hogy akár csa­ládjának is életjelt adott vol­na magáról. Csak 1950-ben hagyta el „jól funkcionáló szervezetek segítségével” az európai szárazföldet. E föld­alatti szervezetek segítettek át a német—osztrák majd az osztrák—olasz határon, s Eichmann egyenesen Geno­vába sietett egy ferences- rendi kolostorba, ahol már várta egy „Franciscus” ne­vű szerzetes. Vajon tényleg ez volt-e a páter neve, erre aligha derül világosság. Bi­zonyos azonban, hogy a ge­novai ferencesrendi kolostor tagja volt, s legalábbis nagy­jából tudta, hogy kicsoda Eichmann, ez azonban nem gátolta abban, hogy minden­nemű segítséget megadjon neki. A ferencesrendi szer­zetes elrejtette Eichmannt a kolostorban, majd a Vatikán­politikánk helyességét ille­tően”. „Nem szabad, hogy ba­rátainkban akárcsak a gon­dolata is felmerüljön annak, hogy mi nem vagyunk meg­bízhatók” — mondotta a kan­cellár. A nyugatnémet sajtó az el­múlt napokban vezetőhelyen számolt be a tokiói esemé­nyekről, amelyek — mint pél­dául a Welt tudósítója írta — komolyan aggasztják a kancellárt is. Adenauer kancellár is utalt a távolkeleti eseményekre a CDU parlamenti csoportja előtt tartott keddi beszámo­lójában. Az Eisenhower és a látogatása körül lezajlott eseményeket a kancellár „a kommunizmus hatalmas lé­lektani sikerének’* nevezte. hoz fordult. Eichmann meg­kapta a Vatikán menekült útlevelét Ricardo Clement névre. Az argentin konzulá­tus 1950. június 14-én be­ütötte útlevelébe a beutazási vizumot, s Eichmann a „Gio- vanno c.” gőzös fedélzetén elindult Argentínába — ír­ja a cikkíró. (MTI). UIIIIIIIIIIIMIIIIIilllillltillllllllllllllllUMHMIk Titkos katonai tárgyalások Bonn és Madrid közöli Róma (ADN). Fantos Díeste tábornok, spanyol vezérkari főnök és egy, Heusinger tá­bornok vezette nyugatnémet vezérkari küldöttség között a múlt héten Rómában titkos megbeszélések folytak •— köz­li a Vie Nouve olasz hetilap. A folyóirat értesülése szerint megtárgyalták a Spanyolor­szágban létesítendő nyugat­német katonai támaszpontok kérdését, A Vie Nouve érte­sülése szerint a tárgyalások angol tiltakozásra félbesza­kadtak. (MTI) „Le Kisivel!“ „Oszlassák fel a parlamentet!”- követelik a tüntető japánok Nyugatnémet hetilap szerint Eichmann vatikáni útlevéllel szökött Argentinéba 9. — Még egyszer gondolkoztam ezen c. Tézdróthistórián... Az üzemi pártszerve­zetnek és az üzemvezetőségnek meg kel­lene állapítani, hogy ki tudott a dologról. Azt hiszem, nem a véletlen műve, hogy a szállítmányt az utolsó pillanatban lefog­lalták. Scholz egyetértőén bólint, és elgon­dolkozva nézi a szobába besugárzó ferde napfény-csikó*. ■*- Ha igazad van “ már pedig iga­zad van —, ez annyit jelent, hogy odaát jól vannak tájékoztatva az üzemün/t dol­gairól I Brenner rágyújt a pipájára. — Még valamit... — mondja azután. e= A doktorunk, a Wagner, az utóbbi idő­ben olyan... hogy is mondjam. — J»fa­csartnak látszik. Beteg talán? Hiszen ismered! Ezek az ered­ménytelen kísérletek többet ártanak ne­ki, mint egy betegség! A párttitkár elgondolkozva csóválja a fejét: Meglehet... Azt hiszem, már rég tehermentesítenünk kellett volna 1— mondj'- némi éllel, — Mikor lép már be az új asszisztens? Holnapután — feleli Scholz. — A fiú tagja az FDJ-nek (a demokratikus német fiatalok szervezete). * Neumann egy technikai folyóiratot lapozgat dr, Wagnej előszobájában; gőz­ben folyton a dolgozószoba félig nyitott ajtajára sandít, és türelmetlen pillantáso­kat vet karórájára Iderendelik az embert aztán várhat, gondolja bosszúsan. A dolgozószobából kihallatszik dr. Wagner hangja. A titkárnőjének diktál:— — ... „A lakk szigetelése 0.03 milli­métertől 0,06 milliméterig terjedhet”... Megvan? — Meg, doktor úr! Akkor folytassa: „1000-től 3000 voltig terjedő átütőszilárdsággal /teilen* rendel­keznie. . .” A házi kézbesitönö lép a szobába a postával, Neumann arcáról egy csapásra eltűnik a türelmetlen, ingerült kifejezés. A nő köszönésképpen bólint, a postát a titkárnő asztalára teszi, majd kifelémenet a félig nyitott ajtón beszól a másik szo­bába,: — A posta! Wagner doktor tovább di/ctál: — **...ilyen módon más előnyök is elérhetők... Az aluminiumhuzal lakkré­tege, bár igen vékony, százhúsz usque százharminc fokig terjedő hőmérsékletet is elbír.. Neumann félreteszi a folyóiratot. Két lépéssel a titkárnő asztalánál terem és átfutja a postát. Tudja, hogy amig Wag­ner diktál, nem történhet baj. Érdeklődé­sét egy négyrét hajtott papírlap kelti fel. Kibontja és villámgyorsan elolvassa: Feljegyzési a személyzeti osztálytól dr.; Wagner­nek! Hans Hennig urat az ön osztályára asszisztensnek szerződtettük­Hennig úr a jövő hónap elsején kezdd meg munkáját, Schlüter személyzeti oszt. vez. — Hát ezzel meglennénk, Fehlau kisasszony... Köszönöm.,. — mondja a szomszédos szobában Wagner. A vegyész összehajtja a papírlapot, visszadugja a le­velek közé és már ismét a folyóiratot la­pozgatja. A peremvárosi kis kocsmában hangok összevisszasága. A cigaretta-, szivar- és pipafüst vastag felhővé sűrűsödve, lassan emelkedik a mennyezet felé. A bejárat melletti asztalon három munkásforma férfi veri a blattot. Szájuk szögletében égő cigaretta, előttük söröskorsók. A söntéspult mögött a kövér, papri­kapiros arcú kocsmáros poharakat öblít, s közben árgus szemmel figyeli pincérét, aki asztaltól asztalhoz jár, összeszedi az üres poharakat és korsókat, s szótlanul csak egy-egy mozdulattal biztatja ezt vagy azt a vendéget: hajtsa fel már azt a kis maradékot. A kocsmáros pillantása a sarokasz­talnál ülő vendégre esik. Ebből se néz ki nagy fogyasztás, gondolja. Futóvendég, Egy korsó sör. Ismerjük ezt a fajtát. Alig fejezte be a gondolatot és íme, a „futóvendég” feláll és előrejön a s^ntéshez. — Adjon még egy brandyt -m mondja. — Duplát? — Csakis! összehúzott szemmel figyeli az ital csorgását, aztán egy hajtásra lenyeli. — Telefonálhatok irnen? — kérdi. — Hogyne! — A kocsmáros jobbra mutat, az üvegajtajú telefonfülkére. A vendég lassú léptekkel odamegy és gondo­san behúzza maga után az ajtót. Csőrrennek az érmék a készülékben, surrogva forog a tárcsa. A telefonáló arca feszült figyelmet tükröz... Most! — Itt egy jóakarója beszél* doktor úr!. — Egyszer már figyelmeztettem önt... Hétfőtől kezdve új asszisztens fog dolgozni önnél... az igazi feladata azon­ban az lesz, hogy szemmel tartsa önt! Elváltoztatott, mély hangon beszélt, szaggatottan, mint egy asztmás, aki min­den szónál levegő után kapkod. Mondóká- ját befejezve azonnal leteszi a hallgatót. Amikor a fülkét elhagyja, s a söntés felé tart, az egyik játékos épp az asztalra csap egy kártyát. — Adu.' — kiáltja. m rA Deutsches Theater fényben úszó előcsarnokából sűrű sorokban özönlik ki az esti előadás közönsége. Az egyik oldal ajtón Hans Hennig és Inge Wagner sod­ródik kifelé. Hennig még teljesen az előadás hatása alatt áll. — Hogy tetszett? — kérdi felvilla­nyozva a lánytól. == A díszletek /cissé... hogy is mondjam... szerényesek voltak. De a színészekJ.—. Nagyszerűen játszot­tak! s- Nagyszerűen! — ismétli elragad­tatva Inge. — Főleg Jeanne d’Arcl Az épület sarkán lévő vitrin előtt megállnak, megnézik az előadásról ké­szült fényképeket. *— Remek színésznő! — lelkesedik újra a lány. — Tökéletesen beleélte ma­gát a szerepébe! Ragyogó volt! — Igen... Csak a díszletek.a a színpadkép... — kezdte újra a fiú. — Nem, nincs igaza! — vág a szavába Inge. — A 1égkör a döntő... Hogy sike­rül-e érzékeltetni a kor levegőjét. Es ez sikerült. (FolytatjukJ JAN PETERSEN: '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom