Szolnok Megyei Néplap, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

I960, Június 23. 94SOLN0X MEGYEI NÉPLAP 3 „Megtartjuk a vándor zászlót66 MEGELŐZHETŐ ÉS GYÓGYÍTHATÓ... ... fogadták a mezőhékiek vasárnap délelőtt, amikor Rappai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője átadta a mezőhéki Táncsics Termelőszövetke­zetnek a Minisztertanács vándorzászlaját. — Détár Mihály, a szövetkezet elnöke át­veszi Rappai Gyula elvtárstól a vándor zászlót. Álmok a TISZÁN — Látogatás Tiszaderzsen, ahol a képzelet már megszülte és dolgos kezek a folyó hátára „varázsolják” a „kacsakombinátot“ Cipőnkön még rajta az út pora, de sietnünk kell ez­zel az írással, hadd olvassák minél előbb Cibakházán, — Nagyréven és mindenütt a Tisza mentén. Tudják meg, mire képes a merész, alkotó emberi képzelet. S mozdul­jon másutt is a fantázia, ott, ahol még nem mert megló­dulni, ahol még nem bírják felfogni, milyen hatalmas kincs a dolgozó parasztok ^kezében” a nagyüzem. Most jöttünk Tiszaderzs- ről, s amit ott a Szabadság Tsz-ben lát, hall az ember, Elrekesztik ; — Van benne fantázia — mondogatják a gazdák. Idős parasztemberek, akik a fa­luban születtek, ott élnek, de egyéni korukban csak annyit kaptak mindig verej­tékkel öntözött földjüktől, amennyit „az isten adott”. Az pedig nem volt bőkezű ehhez a dolgos néphez. Ezután más­képp lesz. A tiszaderzsi gaz­dák nem a mennybenlakók- ra, hanem eszükre, szívük­re, dolgos kezükre bízzák sze­rencséjüket. Tavaly szövet­kezett az egész falu, azóta le­het, kell is nagyot lépni. A Szabadság Tsz egyik 1200 holdas földtábláját a Cserő- közben a Tisza holt ága öleli körül. 1958-ban az egyik Moszkva-környéki kolhoz bir­tokán magyar szövetkezeti elnök nézelődött. Látja ám, hogy a viszonylag kis vizen 10 ezer kacsa úszkál. Ott a messzeségben maga elé kép­zelte a Cserőközt. Agyában motoszkálni kezdtek a gon­dolatok. A cserőközi holtág sokkal nagyobb, alkalmasabb is. S ott nem tízezer, még tíz kacsa sem található. „Mi len­ne, ha elrekesztenénk a holt­ágat?” — tűnődött a nézelő­dő tsz elnök, aki Mátis Sán­dor volt. HazajöVet, várt és sokszor eszébe jutott: mi len­ne, ha elrekesztenénk a Ti­szát? S nemrég fantasztikusnak látszó tervvel hozakodott elő. Arra gondolt: talán ki is nevetik. De nem nevette ki senki. Sőt: felcsillant az emberek szeme. Akkor mond­ták „ez igen, ebben van fan­tázia. Jó nyomon jár a mi elnökünk esze.” A közgyűlés feszült figyelemmel hallgat­ta a szíveket melegítő javas­latot. Aztán megszületett a határozat: elrekesztjük a Holt-Tiszát. öt és félmillió forint bevétel A vezetők pontos számítá­sokat végezte^ g kimutatták.: arról nem lehet másként, csak pátosszal beszélni. Él ott egy ember, Mátis Sándor a neve. Tsz elnök a Szabadságban. t.-vvel ezelőtt azt sem tudta, van-e a világon Tisza- derzs. Budapesten élt, ott dolgozott, s 1956-ban a párt küldte — szövetkezeti veze­tőnek. Őszülő halántékú fér­fi, aki milliókat álmodott a Tisza hátán. S már bontakoz­nak egy új baromfikombinát körvonalai a tiszafüredi já­rás déli csücskében, azon a vidéken, ahol eddig nem tör­tént semmi érdekes. Holt*Tiszát mi lesz a baromfikombinát bevétele már az első eszten­dőben. 1961 tavaszán ez a kombinát már „üzemel”. Első évben 60 ezer kacsát ne­velnek a vizen. Igen olcsó, mert a fehérjeszükséglet 50 százalékát az állatok a holt­ágból megszerzik. Felnevel­nek jövőre 100 ezer csirkét is, így 180 ezer kilogramm kacsa és 100 ezer kilogramm csirkehúst adnak a népgaz­daságnak. öt és félmillió fo­rint bevételre tesznek szert már az első évben a barom­fiból. Sok pénz, 1961-ben megalapozzák az 50 forintos garantált munkaegységet. S 1961-ben, az ötéves terv első évében sertésből, baromfi­ból, stb. 100 kát. hold redu­kált szántóként 350—100 má­zsa húst állítanak elő. A jövedelem 80 százalékát az állattenyésztés biztosítja Aki mer, az nyer A képzelet tehát megszül­te, a közösség megvalósítja. A baromfikombinát megva­Virágsik a , Tiszafüreden és környékén az idén mintegy háromezer holdon termelnek dinnyét a szövetkezeti gazdaságokban és a háztáji portákon. A ked­vező meleg időjárás hatására a sárgadinnye már szépen fejlődik és virágzik a görög­dinnye is. A kertészek arra számítanak, hogy az idei ter­més mennyiségileg és minő­ségileg is jobb lesz a tavalyi­nál. A szövetkezetek élnek az­zal a kedvező lehetőséggel, amelyet az állam nyújt szá- mSü&t k&tgsskráiis Jiaiá lósításánaík egyébként nincs semmi akadálya. Mi kell? Mátis elvtárs véleménye sze­rint: nagyüzem, munkaerő és bátorság Most, hogy mind­három — ebben az időszak­ban már legfciváltképpen a bátorság — együtt van, a Szabadság Tsz vezetői meg­kezdték az előkészületeket. Hamarosan megvásárolják 'a 60 mázsa drótot, abból drót­hálót fonatnak, s utána megkezdik a holtág körülke­rítését. Majd szakembert is keresnek: szakképzett ba­romfitenyésztőt. Az idén na­gyot léptek, a télen 6 ezer csirke eladását tervezték, de ennek hatszorosát teljesítet­ték. Kisebb keltetőállomást lé­tesítenek, mert biztosra akar­nak menni. Törzsállomá­nyuk tojáshozama nagyobb részt fedezi a keltetőállomás szükségletét. Naponta 4—5 ezer tyúkto­jásra számítanak. Ezt teszik a keltetőgépekbe. Őszig kije­lölik a baromfigondozókat, s a télen speciális baromfite­nyésztő ezüstkalászos tanfo- lyámot szerveznek, mintegy negyven fő részvételével. Ács József, Pékó Kálmán, Dajka Lajos, Gőz Miklós még nem is oly rég nem ura, szol­gája volt a tiszaderzsi föld­nek, a tiszaderzsi határnak. S most? Urai lesznek. A nagyüzemi gazdálkodásról so­ha nem látott bőség köszönt ennek a Tisza-menti falucs­kának népére. Tőlük szabad bátorságot tanulni. — ir — örögdinnye dinnye termésére kötöttek szerződést és erről a terület­ről előreláthatólag több mint ezer vagon dinnyét visznek piacra. A legtöbb ízes dinnyét az idén a tiszajenői Tisza Gyön­gye és az Uj Tavasz Terme­lőszövetkezetek termelik, ahol csaknem száz holdon vi­rágzik a palánta. A tiszaör- vényi Dózsa Termelőszövet­kezet határában 60 holdon termelik a jövedelmező gyü­mölcsöt. A híres alföldi diny- nyéből a hazai szükségleten idvüi jut majd exportra is. — Gondolatok Koch Róbert emlékünnepén —­4 Harz-hegység kis bá- ™ nyavárosában, Claust- halban született 1843. decem­ber 11-én Koch Róbert, a tbc- baktérium felfedezője. Igen szerény életviszonyok között végezte iskoláit, majd az or­vosi egyetemre iratkozott be. Egyetemi tanulmányainak el­végzése után Vollsteinben te­lepedett le és itt, mint kör­zeti orvos dolgozott. Rendkí­vül módon érdeklődött a be­tegségeket okozó parányi élő­lények, a baktériumok iránt. Hallatlan nehézségek köze­pette végezte kutatásait és vizsgálatait a halálos beteg­ségeket okozó baktériumok­kal, amelyet akkor még nem látott, csak tudta, hogy a meghalt emberek, vagy el­hullott állatok vérében, vagy egyéb váladékában azokat meg kell találnia. 28. születésnapjára ajándé­kozta őt meg felesége — Em­mi asszony — egy mikrosz­kóppal. Ettől kezdve gyakor­latilag minden idejét a bak­tériumok keresésére fordítot­ta... Ma játékszernek beillő mikroszkóp. Saját maga által készített kis állványok, kis fizetéséből vásárolt üveghol­mik, egyszerű, szerényen be­rendezett kis lakás, piciny gyermek, rendkívül rossz fer- tőtlenítési lehetőségek. Kis családjára és saját magára állandó halálos veszedelem a lépfenés, tbc-s emberi, állati vérek, szervek és halálosan beteg kísérleti állatok miatt... Ilyen viszonyok között vál­lalta és végezte Koch Róbert kutatásait Még első eredmé­nyei után sem részesült tá­mogatásban, de még különö­sebb elismerésben sem. Áldozatos és hősies munka után 1882. március 24-én mu­tatta be a berlini Élettani Egyesület ülésén az új, eddig még senki által nem látott kórokozót, a gümőkór bakté­riumát. Rövid kis előadásában ki­fejtette, hogy ezentúl „a vi­lág összes orvosainak módjuk lesz arra, hogy az emberiség ezen ellenségeinek útjait, ter­mészetét, tulajdonságait kö­zelről és minden oldalról megvilágítsák". Kijelölte azo­kat az utakat, amelyen ha­ladva az emberiségnek sike­rül ezt az alig látható halá­los ellenséget leküzdenie. Közel 80 év telt el Koch Róbert bejelentése óta. A vi­lág orvosai megfogadták az általa mondottakat és szün­telen kutatómunkával igye­keznek ezt a sok szenvedést okozó, láthatatlan ellenséget leküzdenie. Több, mint 13 évi kutatási munka eredményeként adta Calmett és Guerin a BCG- oltóanyagot az orvosok kezé­be, hogy ezzel védjék a gyer­mekeket a gümőkórtól. Világ­szerte létrehozták a tbc-gon- dozó intézeteket, amelyek a betegség felkutatásával és a betegek gondozásával foglal­koznak. Hazánkban ezek az intézetek a betegek gyógyke­zelését is végzik. Óriási méretekben indult meg a gyógyszerkutatás is. Sok-sok remény és sok-sok csalódás vezetett több mint 60 évvel Koch Róbert felfe­dezése után az első igazi tu­berkulózis elleni gyógyszer előállításához. E gyógyszert néhány év múlva követte a második, majd a harmadik és azóta is állandóan bővül a tüdőgyógyász fegyvertára új gyógyszerekkeL Ehhez az eredményhez igen hosszú és tövises út vezetett. Ennek így kellett történnie. A magyar orvosok is meg­értették Koch Róbert esz­méit, ők is felvették a harcot e veszedelmes kórokozó ellen. Magyarországon is létrehoz­ták a tbc-gondozó intézeti há­lózatot. Nagymértékben vé­gezzük gyermekeink BCG-ol- tását, és a legkiválóbb tbc-el- leni gyógyszerek is rendelke­zésre állnak. Koch Róbert 80 évvel ez­előtt úgy gondolta, hogy a gümőkór felszmolásának ide­je közel van azzal, hogy a baktériumot megismertük és vele bármikor kísérletezhe­tünk a laboratóriumokban. Hasonló elgondolások szület­tek meg akkor, amikor az el­ső güműkóros-agyhártyagyul- ladásban megbetegedett gyer­meket meggyógyították az új gyógyszerrel abból a beteg­ségből, amely a gyógyszer használatáig biztosan halálos betegségnek számított. Ma már tudjuk, hogy ah­hoz a hallatlan fejlődéshez, amelyet hazánkban és me­gyénkben is elértünk, az új gyógyszerek sem elégségesek. A múlt szörnyű hagyomá­nyait is fel kellett számol­nunk. Ma már nemcsak a tüdőgyógyászok és közvetlen munkatársaik tesznek meg mindent e cél érdekében s ejért a múltban „Morbus Hungaricus”-nak, magyar be­tegségnek nevezett gümőkór már nem okoz olyan súlyos gondokat családoknak és egész társadalmunknak. Uj gondozó intézeteket épí­tettünk megyénkben is. Hi­hetetlen mértékben fejlesz­tettük mind a gondozó inté­zetek, mind a tbc fekvőinté­zetek felszerelését. Fáradha­tatlan lelkesedéssel dolgoz­nak orvosaink és munkatár­saik a tbc elleni küzdelem munkahelyein. De ez mind kevés, ha az állatorvos nem értené meg, hogy a gümőkó- ros tehén milyen súlyos ká­rokat okozhat fertőzött tejé­vel, — ha a körzeti orvos nem érezné szükségét, hogy ottho­nában is törődjék a tbc-s be­teggel, — ha a párt, állami és tanácsi, valamint a Vörös- kereszt önkéntes munkatársai nem értenék meg, hogy mi­lyen hatalmas segítséget tud­nak nyújtani munkájukkal a tbc felszámolásában. E téren nagy megértéssel találkozott megyénk tbc-elle- ni küzdelmi hálózata, hisz a karcagi termelőszövetkeze­tekben ma már igen nagy lé­pést tettek az állati gümőkór felszámolásában^ s ennek eredményeként Karcag, Kis­újszállás, Mezőtúr és Turke- ve városok gümőkórmentes tejet kapnak. Körzeti orvo­saink és védőnőink törődnek tbc-s betegeink otthoni hely­zetével, látogatják őket. Megyei és járási, de köz­1,1 ségi tanácsaink sem tértek ki soha e fontos harc támogatása elől: a tiszaföld- vári és öcsödi tanács legna­gyobbrészt saját erejéből új gondozót épített azért, hogy a betegeknek ne kelljen sokat utazgatniok, azért, hogy a tu­berkulózis elleni küzdelem katonái közelebb kerüljenek a távoli falvakhoz és ered­ményesebben folytathassák harcukat. Az út ez! Ezen kell halad­nunk, hogy Koch Róbert ál­ma: a tbc megszüntetése va­lósággá váljék! Dr. Ferenczi György ig.-főorvos Sürgős intézkedéseket a használhatatlan magtárpadlások ügyében Az építési előadók értekezletének állásfoglalása — Végre! — sóhajtottak fel többen a járási- és városi építési előadók értekezleté­nek résztvevői közül. S ha az itt elhangzott ellásfogla- lást valóra is váltják, jóleső érzéssel így sóhajtanak majd fel mindazok, akiknek szív­ügye a tsz-építkezés. Elsősor­ban természetesen az érde­keltek, a tsz-ek vezetői, gazr dáij »■.<#« Talán negyven-negyvenöt ember volt jelen, azok, akik­nek a tsz-ek idei — közel 100 millió forintos építkezési tervének valóraváltásában irányító szerepe van. Az ér­tekezlet a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közös utasítá­sa alapján lefolytatott vizsgá­lat eredményét vitatta meg. Többek között megállapítást nyert, hogy a felépült mag- tárpadlásos istállók közül negyvennek a tárolóhelye nem hasznosítható. Néhány hónappal ezelőtt az építő vállalatok részére bizonyos hiánypótlási időt szabtak meg, melynek so­rán kötelességük lett vol­na a padlásterek kijaví­tása. A határidő lejárt, — azonban lényeges változás mégsem történt. A negyven istálló padlá­sával egyenlő térfogatú gabo­natárolóhelyiség építése mintegy 24 millió forintba kerülne, a magtárpadlások helyrehozása viszont 1 millió forintból megoldható. Még­sem csinálták meg. Miért? Pár nap, esetleg egy hét és megindul a kombájn-ara­tás ; A gabonák tárolásánál már e magtárpadlásokkal is számoltak. A tsz-ek nehéz százezreket fizettek ki az építő vállalatoknak, a léte­sítmények egy részét mégsem hasznosíthatják. Az építő vállalatok nyilvánvalóan mu­lasztást követtek el, s tudo­másunk szerint eddig komo­lyabb feieiösségrevonás nem történt. Elismerjük: igen nagy munkát végeztek. Sokszor anyaghiánnyal és egyéb — szakmai körökben ismere­tes —! gondokkal küzdöt­tek. Tudjuk, nemcsak az építő vállalatok, hanem bizonyos esetekben a beruházó, meg­rendelő szervek is felelősek. Mindez azonban nem indo­kolja, hogy az építő vállala­tok hibájából kár érje a ter­melőszövetkezeteket; A negyven magtárpadlás használhatatlansága mellett az újabban elkészült istállók 60 százalékában hiányzik a közművesítés, főleg a víz bevezetése. A közművesítés kivitelezéséért nemcsak az építő vállalatok a felelősek — De elsősorban ők A fez­ekre a korszerűtlen és nem rendeltetésszerű üzemeltetés miatt tetemes többletköltség hárul. Eddig jobbára csak vita, alkud zás folyt a sérelmet szenvedett tsz-ek és az építő vállalatok között. Azonban ez az esetek többségében meddő maradt; Teljes joggal hangzott el az értekezleten, hogy kár­térítési pert kell indítani a mulasztást elkövető vál­lalatok ellen. A beruházá­si iroda szakemberei és a járási-, városi építési elő­adók pedig fokozzák az el­lenőrzést, kisérjék nagyobb figyelem­mel az építkezéseket, hogy minél kevesebb ilyen követe­lésre kerüljön sor. Alkudozásnak,- vitának olyankor nem sok helye van, amikor a mulasztás a terme­lőszövetkezetek anyagi érde­keit, munkájuk eredményét, sőt a termelés egy részét ve­szélyezteti. Ha a megyei ta­nács és más illetékesek is ilyen értelemben foglalnak állást, remélhetőleg végre megszűnik az épületek át­adási határidejének soroza­tos elhalasztása, kevesebb lesz az utólag felmerülő és indokolt reklamáció, s a tsz- ek gondosabban és idejében elkészített épületekben kap­ják meg befektetett forintja­ik ellenértékét *= patkós es

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom