Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

1960. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tanyán is van élet A mi Jcis iskolánk távol esik a világ zajától. Mint annyi más tanyasi iskolában, éljük egyszerű, de mégis vi­dám és szép életünket. Nagy eseményszámba ment nálunk az úttörők avatása. Az ünne­pélyt pyróbázások előzték meg. Kenderesről is kaptunk segítséget. Három tanár és tizenkét úttörő jött ki a mi pajtásainkhoz. Mi elébük siet­tünk és baráti hangulatban érkeztünk meg iskolánkhoz. Délelőtt próbáztunk, ebéd után barátságos futballmér­kőzésre került sor. Az avatást kultúrműsor tette ünnepé­lyessé. Színdarabbal, szavala­tokkal szórakoztattuk a részt­vevőket. Megható látvány volt, amikor a harminchat tanyasi úttörő gyorsabban dobogó szívére simult a vörös nyak kendő. A szülők is kiteltek magukért. Az ünnepélyes avatáson minden pajtásnak úttörőegyenruhája volt. Az úttörőavatáson techni­kai hibák miatt elmaradt a csapatzászló avatása. Patro­náló szervünk, az állami gaz­daság biztosította ugyan az a nyagiakat a csapatzászlóra, azonban a készítő vállalat nem szállította le azt. Remél­JVagykörui hírek Községünkben újjáválasz­tották a Hazafis Népfront bizottságot. A beszámoló utáni vitában több javaslatot tettek a legfontosabb mun­kák megkezdésére, a növény- ápolás mielőbbi elvégzésére. p-Utána filmvetítéssel fejezték . be a népfront-választást Megkezdték községünkben az új piactér munkálatait. Így a tanácsháza és a bolt elől elkerül a piac. A tér — melyet a végrehajtó bizottság tanácsülésen a lakosság ja­vaslatára jelölt ki piacnak — teljesen újjá lesz építve. Ezért a gondoskodásért kö­szönetét mond Nagykörű la­kossága. Bartus Mihály jük, rövidesen csapatzászlónk avatásáról is beszámolha­tunk. * Eseményszámba ment ta­nyai iskolánknál az idősek számára beindított dolgozók iskolája. Egyszerre két évfo­lyamot, a hetedik és nyolca­dik osztályt szerveztük meg. Hetedikbe huszonketten, nyolcadikba tizenhármán je­lentkeztek. Lemorzsolódás is volt az évben, mégis örvendetes az, hogy a két osztályból össze­sen huszonegyen vizsgáztak. Akik nem végeztek, azok sem hanyagság miatt maradtak ki. Többet közülük az állami gazdaság 3—4 hónapos bent­lakásos tanfolyamra küldött. Volt olyan család, ahol férj és feleség is részt vett a to­vábbtanulásban. Sok akadály gördült az utunkba, mégis örülünk an­nak, hogy sikeresen levizs­gáztak a tanfolyamra beirat­kozottak. Reméljük, a jövő évben még többen jelentkez­nek a tanyavilágból, hogy a dolgozók iskolájában pótol­ják, amit fiatal korukban sa­ját hibájukon kívül elmu­lasztottak. Veres József Bánhalma Határjárás A májusi eső után kisütött a nap. Amerre tekintünk, szorgosan kapálnak, másfelé a szénát gyűjtögetik a Má­jus 1. Tsz dolgozói. Beszélge­tés közben elmondják azt is, hogy társadalmi munkával rendbehozzák a kultúrtermü­ket, melyet szeretnének mi­előbb ünnepélyes keretek kö­zött felavatni. Terveznek egy fiók-könyv­tárat is, mert egyre több a száma azoknak, akik igény­lik a jő szak- és szépirodalmi könyveket. Az egyik dülőúton szépen felöltözve öt kislány és két nagyocska fiú ballag, ke­zükben tömött aktatáska. — Kérdésünkre — hová men­nek —, elmondják, hogy két napra Egerbe fognak kirán­dulni és mivel messze van az állomás — csaknem tíz kilométerre — nem akarnak sietni, így korán indultak eL — Nos, — mondjuk — hár­mat elviszünk közületek. — Azok jöjjenek, akik legha marabb elfáradnak. Csodál kozásunkra egymást küldték azzal, hogy te menj, én nem fáradok eb Karcagon Végül három kislány ült be az autóba. Sütött a nap, szép reggel volt, felvidult az ember szí­ve a tavaszi határ képén. Arató Ignácné könyvtáros Bevált az DL-70-es traktor Két új traktort kapott a Jászberényi Gépállomás, me­lyek a termelőszövetkezeti vezetők tetszését is menyer- tév Május első hetében meg­tekintették munka közben is ezt a két erőgépet. A szövet­kezeti vezetők szemléje igen kényes helyzetbe hozta a gépállomás vezetőit, mert a körzetéhez tartozó 34 terme­lőszövetkezet mind a maga területére szerette volna igé­nyelni a jól bevált traktoro­kat. Kogy mennyire bevált a kisérleti célra kiadott két uj típusú traktor, legjobban bizonyltja az a példa, hogy a jászberényi Kossuth Tsz el­nöke kijelentette: — ősszel körülbelül 2 ezer holdat sze­retnénk felszántatni a bemu­tatott DL—70-es traktorral. — Hasonlóan vélekedtek a többi szövetkezeti vezetők is. Bár az utolsó időben a gép­állomás körzetéhez tartozó termelőszövetkezeteknél igen nagyarányú gépvásárlások történtek mind erő, mind munkagépekből. Ez azt jelen­ti, hogy a minőségi és meny- nyiségi követelmények foko­zódnak a gépállomások felé. A termel őszid vetkezetek bi­zonyos fokú gépesítése egész­séges folyamat, amivel pár­huzamosan növekszik a gép­állomások gépi munkájának minősége is. Komáromi Ferenc Jászberény Öregek napja Mezőtúron Igen szép, kedves öreglek napját rendezett a mezőtúri Vöröskereszt május 20-án, pénteken délután. Már fél három körül kezd­tek gyülekezni az ünneplő­be öltözött öregek. A Vörös Október Tsz székházának nagyterme hamarosan meg­telt. Az Újvárosi Általános Is­kola úttörőcsapatának vörös­keresztes tagjai köszöntötték őket és rövid műsorral, énekszámmal, szavalatokkal kedveskedtek. A gyermekek köszöntése után a Vöröskereszt elnöke, dr. Draskovits Dénes üdvö­zölte a megjelenteket, majd dr. Orosz Istvánná vöröske­resztes titkár beszédében párhuzamot vont a mai és a régi öregek sorsa között. Rá­mutatott arra, hogy az ifjú­ságot is, az öregek tiszteleté­re, szeretotére kell nevelni, mert ők harcoltak a mi jele­nünkért és jövőnkért. Az ünnepély után baráti uzsonnán vettek részt az idős emberek. A Vöröskereszt ak­tívái vendégül látták külön a szociális otthonban élő gondozottakat. Németh Imréné Túrkeve Az erdő is közvagyon Egészségügyi okokból jöt­tem Tiszaföldvárra. Sokat sétálok a községben és kör­nyékén. A közelmúltban az állomás melletti sétám alkal­mával gyönyörű kis erdőre lettem figyelmes. Ez a telepí­tés még fiatal, meglátszik, hogy fáit nem régen ültet­ték. Rövid idő alatt a köz­ség büszkesége lesz. Azonban fájó szívvel ta­pasztaltam, hogy az út felőli szélén több fát megcsonkí­tottak. Lehet* az ágak cson­kítása azért történt, hogy a közelben lévő magasfeszült­séget ne akadályozza. Akik ezt a munkát végezték, lel­ketlenül a fa kérgét is leha­sították. Nemcsak én vet­tem ezt észre, hanem sokan mások is, akik arra járnak. Úgy érzem, erdőnk közva­gyon. Ennek a kis erdőnek létesítése fáradtságos mun­kába, pénzbe is került. Ne haragudjanak az ille­tékes szervek, hogy rövid itt tartózkodásom alatt máris szót emelek, de úgy érzem, hogy ez a pár figyelmeztető sor a község legtöbb lakójá­nak véleményével összhang­ban van. Mert azt tapasztar­tam, hogy a tiszaföldváriak szeretik községüket, dolgoz­nak is érte, hogy széppé, tisz­tává tegyék azt. Tátrai Ferenc Tiszaföldvár Munka után szórakozunk Az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben a 330 hold cukorrépa egyeíése je­lenleg minden munkaerőt le- -köt. Kertészetünkben csupán öten maradtak. De hogy itt se szenvedjen hiányt a mun­ka, vasárnap is dolgozunk, így lemaradás nem lehet, mert minden szövetkezeti gazda lelkiismeretesen végzi munkáját, Pál József brigád­vezető irányítása mellett. Munka után esténként a szövetkezeti tagjaink tudá­sukat is gyarapítják. Brigád­írnokunk, Pogány Gyuláné segítségével kultúrcsoportot alakítottunk. A községi ta nács támogatja kezdeménye­zésünket és rendelkezésünk­re bocsáitotta a község kul­túrtermét, valamint a zongo­rát is. Jelenleg színdarabot tanu­lunk és tánccsoportunk népi- táncokat gyakorol. Ezúton köszönöm meg a lelkes lá­nyok és fiúk nevében Po­gány Gyulánénak és a köz­ségi tanácsnak segítségét, mellyel lehetővé tették, hogy munka után közösen szóra­kozhassunk. Hegedűs Ilona Ujszász immmimmimmmmimmniimmmmiimimmmiiimimiiiimmmmimimmmin „Miért nem oda dobta?“ Bár fiatalok lehetnénk Jászberényben a Déryné művelődési otthonban az öreg nénik, bácsik részére a helybeli Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a városi nőtanács ünnepélyt rende­zett. Vendégül láttak több mint százötven öreget, akik részben külső gondozottak, másrészt pedig tsz-nyugdíja- sok, hadirokkantak és hadi­özvegyek voltak. A megnyitóbeszédet dr. Kardos Zoltán a jászberényi kórház igazgató főorvosa tar­totta. Köszöntötte a megje­lent öregeket és beszédében hangoztatta, hogy ami szoci­alista társadalmunkban mi­lyen gondoskodás történik az idős, munkában elfáradt em­berekről« Majd gazdag mű­soros előadással szórakoztat­ták a megjelenteket. Én, e sorok írója is elbe­szélgettem velük. Ismertem a régi életmódjukat és párhu­zamot vonjam, hogy régen és most hogyan éltek és hogyan gondoskodtak az öregekről. A jelenlévők közül meg­kérdeztem Sinka Mihály 97, Bakki László 76 és Varga János 73 éves öregeket, hogy tetszett nekik az előadás? Azt a választ adták: — hogy az életükben a második eset, hogy a város vezetősége megvendégeli őket, ünnepsé­get rendez számukra. Szép most az öregek élete, bár fiatalok lehetnének — ez volt a kívánságuk. Dudás Elek Jászberény Szombaton délután, úgy három óra tájban történt. Ott álltam Szolnokon, a Kossuth téren, autóbuszra vártam. Mellettem egy 13 év körüli kisfiú állt. Szőke haját össze- borzolta a májusi szél. Vörös nyakkendője szinte kivirított. a frissen vasalt úttörőing fe­hérségéből. — Vegye föl! — szólt ud­variasan egy 20 év körüli fia­talemberhez. Az maga elé pillantott és a nemtörő­döm emberek módjára le­gyintett egyet a kezével. Be­lerúgott a papírba, amit az imént dobott le a földre. A gyerek idegesen körül- pűlantott és újból megszó­lalt: ■“* Ott a szemétgyűjtő, miért nem oda dobta? — kér­dezte a szemeteidtől. Az meg a semmibe bámult egy pilla­natig, majd odalépett a fiú­hoz és megfogta nyakkendő­je szélét: — Te akarsz nekem paran­csolni? — s azután hirtelen rekedtes hangon folytatta: — Hordd el magad, te ördög! A gyerek tétován rám me­redt, szinte már ott kandi­kált a könny a szeme szögle­tében. Hát nincs igazam? — mondta pillantása. A tiszta­ság erre j jampecra is köte­lező. Lassan odaléptem mel­léjük, a papírdarabra biccen­tettem a fejemmel, majd így szóltam: — Kérem, vegye fel! — A fiatalember lassan le­hajolt, kezébe vette az eldo­bott papírt, aztán a szemét­gyűjtőbe dobta. Valamit morgott, s gyorsan eltávozott. Az úttörő mosolygott, szinte örömtől csillogott a szeme. Sz, L., Szolnok KISZ szervezetünk életéből Üres a fészek, elrepült be­lőle ... Már szinte hallom a harmadéves tanulók ajkán az éneket. Ök is búcsúznak épp úgy, mint az érettségiző diákok a középiskola padjai­tól* hogy aztán tovább men­jenek a jólismert munkapa­dok mellé, szakmunkás okle­véllel a kezükben a jövő munkásaiként. És mi, KISZ fiatalok célul tűztük ki, hogy jól sikerüljön az iparitanu­lók búcsúztatása.« * A Járműjavító tanműhely udvarán kacagva táncol a májusvégi szél. Megáll, mint­ha keresne valamit, végigci­rógatja az apró virágokat, az­tán tovább siet. A fiatalok is büszkén néznek a virágos ágyakra, hisz kezük munká­ját dicsérik. Társadalmi munkával létesítették a tan­műhely előtti parkot. Fákat Válaszoljanak Jászberényben megnyitotta kapuit ismét az úgynevezett „Petőfi” kerthelyiség, ahol Rigó Tibor zenekara szóra­koztatja, illetve szórakoztat­ná a jászberényi lakosokat. Az igazság az, hogy a magas belépődíj miatt kevesen láto­gatják a kerthelyiséget. A közönség zöme a Lehel Étte­remben találja meg szórako­zását. Már nagyobb városokban is jártam, de még sehol sem ta­pasztaltam, hogy egy kerthe­ültettek, hogy otthonosabbá tegyék a tanulók számára a munkahelyet... • Az intézet vezetősége ki­rándulással jutalmazza meg azokat a KISZ fiatalokat, — akik a szocialista munkaver­senyben megállták a helyü­ket. Miskolcon és környékén vesznek részt jutalomüdülé­sen az ifjú munkások. * Nem új dolog, de a szol­noki Járműjavító dolgozói még csak most értek el idá­ig. Ismeretterjesztő filmeket vetítenek ebédszünetben a dolgozók részére. A kisfil- mek 10—15 percekig tartanak. Érdekesek és tanulságosak. A baleset elleni védekezéssel foglalkoznak. Szombati László Szolnok az illetékesek! lyiségbe külön belépődíjat kell fizetni. Ha ez továbbra is így marad, akkor a pincé­reken kívül senki sem fog az asztalok mellett üldögélni. Szeretném, ha válaszolná­nak az illetékesek a Népla­pon keresztül, hogy miért van ez nálunk így? Vagy csupán az a helyzet, hogy Jászberény két zenekart nem tudna eltartani? Ez pedig elég nagy szegénységi bizo­nyítvány. H. B., Jászberény Az öregek is segítenek Jóleső érzés látni, hogy a túrkevei Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagsága már 568 hold cukorrépa kiegyelé- sével végzett. Nehezen lehet­ne nálunk megállapítani, hogy ki a legszorgalmasabb tsz-tag. A Barta Mihály bri­gádjában is fokozódik a munkaverseny lendülete, — akárcsak a többiben. A vetélkedésben élenjár­nak: Vad Mária, Szőke And­rás, Nótári Farkas Gizella, szépen jeleskedtek a cukor­répa egyelésben. Azt is meg­fogadták, hogy jó eredmé­nyeiket tovább fokozzák a kukoricakapálásbam. Az öreg tsz-tagok sem ma­radnak el, pedig nem köte­lezi már őket a munka. A 82 éves Seres János bátyánk, aki alapító tag, Garai Mária 67, vagy Finta Sándomé 66 éveikkel boldog tsz-nyugdí- jasok, resztvettek a cukorré­pa egyelésében. Ök nem hagyják el a szövetkezetei Erejükhöz mérten segíteni kívánnak. De sorolhatnám tovább a Katona brigádot például, amely már koráb­ban elvégezte a 90—100 hol­das cukorrépatábla egyelé- sét. Más területen is szórgal- mas a tagság. Az Árvái bri­gád úgy szeretne dolgozni, hogy a 15 mázsás rizsterme­lési átlagot 20—22 mázsára emelje. A vetés idejében megtörtént. Szövetkezetünk gazdái len­dületes munkával biztosítják a jó terméshozamot. Csótó Géza Túrkeve Újszerű ünnepélyes ballagás Szombaton délután fél 4 körül újra benépesedett az újjáépülő szolnoki Kassai úti általános iskola környé­ke. Vidám úttörők és pajtá­sok sok-sok virággal igye­keztek a találkozás színhe­lyére, az iskola előtti park­ba, hogy ünnepeljék a balla­gó nyolcadikosokat. Az is­kola építése miatt a hozzá­tartozó parkban folyt le az ünnepség. A búcsúzó nyol­cadikosok az igazgató és a tanárok vezetésével énekel­ve mégegyszer körüljárták az épületet és a tanterme­ket. Könnyes szemű szülőktől körülvéve, a diákok nevé­ben Decsi Mária búcsúzott az iskolától, nevelőktől és az ottmaradt társaitól. „Hosszú nyolc éve készülünk erre a pillanatra — mondotta — a sok-sok érzésből csak egy egyszerű szó kerül ki: a kö- szönömt — szava. Közben a hetedikes pajtások átadták kis emléküket, a ballagó ta­risznyát. A rövid ünnepség után énekszóval az Ady Endre kultúrotthonba vonultak a diákok, ahol újszerű balla­gási ünnepség folyt le. „Szeretettel köszöntjük a búcsúzó nyolcadikosokat” — feliratú tábla fogadta a be­lépőket. Az énekkar sorfala között bevonultak a díszte­rembe, ahol színvonalas mű­sor következett. Majd az is­kola igazgatója átadta a fia­talokat a kultúrotthon ve­zetőjének. Pázmány Kálmán- nénak, s mindenki megkapta saját névreszóló igazolvá­nyát, amellyel a kultúrott­hon tagjává vált. A felejthetetlen ballagás után kezdetét vette a játék, a szellemi öttusa. Végezetül a szülői munkaközösség uzsonnája mellett szórakoz­tak a ballagó diákok. D. M. mim .....mmmmmimmmmmmmmiiii Kisdobo savatás A 2787. sz. Tisza Antal út­törőcsapat kisdobosait a si­keres próbázás után vasárnap délelőtt 10 órakor avatták fel a leánygimnáziumban. Nyol­cadikos pajtások is eljöttek az avatásra, hogy köszöntsék a helyükbe lépő kis pajtáso­kat és átadják nekik a kék- nyakkendőt. A jelentés elhangzása után közösen elmondták a fogada­lom szövegét, majd Kőszegi Endre, a szervezőtestület el­nöke beszédet intézett hozzá­juk. A csapatvezető és a nyolcadikosok pedig a nyak­kendőt adták át, majd kiosz­tották az emléklapokat és csillagokat. Aztán egyik nyol­cadikos pajtás így üdvözölte őket: „Őrizzétek csapatunk jó hírnevét és mind a 6. pont szellemében éljetek, hogy büszkén mondhassátok bárki­nek és bármikor: én ■ a 2787 sz. Tisza Antal úttörőcsapat tagja vagyok”. DECSI MARIA úztvr őtudósító ^ - i) // A. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom