Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

1.96Q, május 15. A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7v LEGELTETI NYA/AT... KENDERES. Füleki pusz­ta. Aa tv.yhe tavaszi szélben hullámzó legelőn birkanyáj hömpölyög. Mint «a áradó víz, legyezőszerűen szétterül, majd coegixd összecsoporto- sul. A reugőbundás anyabir kák küzoct auf ó, fehér bárá­nyok t»nti:V«ás anyjuktól a le- gelést. A.’arjsonytermetű, csiz­más ember ballag a nyáj után. Meg-megáll, rátáraasz- kodik s feamóra és homloká­ba húzott fekete kalapja alól csendesen szemlélődik. „A juhásznak jól megy dolga.. — ötlik fel ben­nem a régi juhásznóta. Ám Tóth Mihály, az előbb látott birkák feketekalapos min­denhatója a Vörös Csillag Tsz juhásza, rövid fél óra alatt meggyőződött arról, hóm* ez a nóta a juhászélet igen felületes ismerete alap­ján íródhatott. Példának okáért az, hogy „Bú nélkül éli világát” — egyáltalán nem igaz, mert... — A télen is mennyi ba­jom volt. Roppant szűk már ennyi birkának ez a hodály. Hely egyáltalában nem volt, ahol iskolázhattam volna, hát március 10-én már ki­hajtottam. Először csak egy órára, aztán mind több idő­re. Ott szokott rá a bárány az evésbe a legelőn. | Lassan megértettem, hogy az „iskolázás”, evésrekapa- tást, az evés pedig legelte­tést, vagy szénaevést jelent. A bárány ugyanis szopik, az evésre úgy kell rákapatni. És hát ez sok gondot okozott Tóth Mihálynak. Juhász elvtárs, a Vörös Csillag elnöke Tóth Mihály takarékosságát dicsérte. — Olyan kevés takar­mánnyal kiteleltetett, hogy szinte hihetetlen. És mégis jó erőben vannak a birkák. A laikus mindjárt titok után fürkész. Magam is így tettem. Értetlenségemet látva bő­vebben is megmagyarázta: — Ha ősszel, a beszorzás­kor jó erőbén van a birka, kevesebb téli takarmányt igényel, mégse romlik le ta­vaszra. Én úgy január köze­péig kijártam a birkákkal, csak a hó szorított be. Már­cius 10-én pedig már kihaj­tottam. — mondja büszkén. EGY JUHÁSZ munkáját a bárányszaporulat, a nyirási, meg a fejési 1 átlag alapján lehet értékelni. A szaporulat 130 százalékos volt. A nyi­rási átlag tavaly 6.1 kilo­gramm — talán a legjobb a megyében. Most 90—100 liter tejet fejnek naponta, de a Híradás a turkevei Vörös Csillag Tsz-ből Cseng a telefon. — Halló! Szerkesztőség? Itt Nagy Sándor, a turkevei Vö­rös Csillag Tsz párttitkára beszél. Tájékoztatni szeret­ném az elvtérsakat eddigi eredményei nkről. — Hatszázötven holdon be­fejeztük a rizs vetését. Ebből 305 hold új telep, mégis ko­rábban befejeztük a vetést, mint az elmúlt években. Jó ütemben haiad az árasztás is. Tervünk: 15 mázsa hol­danként. A tájékoztató más munkák­ról is hírt ad. Alig száz hold híja például a répaegyelés- nek. Ebben nagy szerepe van a családtagok bevonásának is. Ezidő szerint száznyolc-' van-kétszáz hozzátartozó jár be rendszeresen. — öt fűkaszával megkezd­tük a lucernavágást. Ezer­négyszáz holdból eddig négy- százötven holdat kaszáltunk le. — Köszönjük a tájékozta­tást. További jó munkát kí­vánunk. Új televízió készülék a Benczúr A Székesfehérvári Villa­mossági, Televízió és Rádió- készülékek Gyárában nagy sikerrel mutatták be az újtí­pusú Benczúr-televízió ké­szüléket az ország különböző vidékeiről meghívott szak­embereknek. A Benczúr-tele­vízió újvonalú kávában, úgy­nevezett csupakép kivitelben készül. A készülék sorozat- gyártását megkezdték és rö­videsen forgalomba kerül. — (MTI) választás után körülbelül a dupláját. Ez is szép ered­mény. Tóth Mihály mégsem elé­gedett és mint fentebb mondtuk, egyáltalán nem éli „bú nélkül” világát. — Kevesen is vagyunk: hárman ennyi birkához, most meg még kapálnivalót is osz­tottak ránk. Én tíz éve va­gyok a szövetkezetben, — de egy évben 3—4-nél több sza­badnapom nincs. Persze, kaphatna többet is, de — megint a tsz elnök sza­vait idézve: — Tóth Mihály olyan lel­kiismeretes, hogy nem szíve­sen hagyja más kezére a bir­kákat. A családjával se tö­rődik jobban. Ez a szenvedély, az álla­tok szeretete nemzedékeken keresztül ivódott Tóth Mi- hályba. — Minden *,ősöm”, min­den retye-rutyám juhász volt. Testvéreim is azok mind: ki tsz-ben, ki állami gazdaságban. Apám 82 éves korában halt meg — majd­nem a birkák mellett. Egy reggel nagyon rosszul érez­te magát. Mondtuk nekj, ne hajtson ki. De ő nem’ma­radt az isten fiának se. Úgy hozta valaki a hírt, hogy menjünk ki, mert apánk ösz- szeesett a legelőn. Ölben hoztuk be. Meg is halt sze­gény. A megyeszerte híres ju­hász 1943-ban „származott ide” Borsod megyéből. — Megnősült — ittragadt. A ha­gyományos juhászöltözetből már csak feketebársony pitykés mellényt, meg a szij- jas kalapot használja. Igaz, subája is van kettő, de az csak télen, vagy kora ta­vasszal kell. — Édesapám — elmennek a birkák — hívja fel magá­ra a figyelmet egy 6 éves forma pöttöm legényke. — Eredj kisfiam, tereld vissza őket. Nyargal a kislcgény és pu­linál nagyobb szakértelem­mel keríti a nyájat... SZEMÉBE HÚZOTT feke­te kalapja alól kedvtelve né­zi az apja. Felcsillanó szem­mel- örvendezve mondja: — Ebből juhász lesz, ap­ja vére. Mert ha nem is bú nélküli foglalkozás a juhászat, azért mégis — ez a legszebb. Patkós Mihály SZOLNOK-MOSONMAGYAROVAR­BÁBOLNA A Budapestről Becs felé vezető út tavaszi szépségei­ben Szolnok megyeiek gyö­nyörködnek. Szövetkezeti gazdák, vezetők, járási, váro­si állattenyésztők.. Nyolcva­non indultak el a kétnapos tanulmányútra, hogy szét­nézzenek az ugyancsak szö­vetkezeti dunántúli megyék­ben. Az első állomás Mosonmagyaróvár Győr—Sopron megye nagy­hírű mezővárosa. Mezőgaz­dasági Akadémiájának tan­gazdaságában, az országos- hírű tehenészetben Magyari András földművelésügyi mi­niszterhelyettes, a biológiai tudományok doktora érdekes kísérleteket végez. A magyar­tarka és a kosztromai szarvasmarha keresztezésé­nek eredményeire kíváncsi. Bacsó Béla tudományos ku­tató ismerteti a Szolnok me­gyei érdeklődőkkel a tudo­mányos kísérlet célját, hasz­nát. A magyartarka tehén sok jó tulajdonságához szá­mos kevésbé jó adottság já­rul. Életkora alacsony, jó, ha tenyészidejében 20 ezer liter tejet ad. Többre nem igen képes. A tőgy belszerkezete húsos. A kosztromai tehén a Szovjetunióból származik. — Kiváló fajta. Majd minden megvan benne, ami a ma­gyartarkából hiányzik. — Igénytelenebb is. Csak ép­pen aklimatizálni kell, va­gyis a magyar tájakhoz szok­tatni. Az eddigi kísérletek bebi­zonyítják a keresztezésből származó utódok rendkívüli előnyös tulajdonságait. Az első keresztezés leszármazott­jai 4.800 liter tejet adtak az első laktációban (az az idő­szak, amíg a tehén tejet ad ellés után). Sőt a legjobbak 9—10 ezer liter tej termelé­sére is képesek a laktóciós időben. Vezetik az állatokat. Na­ponta négyszer fejik vala­mennyit. Nevelésükre nagy gondot fordítanak. A kisbor- jakat 2—3 napos korukban szabadba viszik és mestersé­gesen nevelik. Az állatok té- len-nyáron szabadtartásu is­tállókban vannak. Az ilyen nevelés edzettebbé, szívósab- bá teszi az állatot. — Egy-egy mozgó tejcsar­nok — mondogatják elisme­rően a Szolnok megyeiek. Mint érdekességet hallhat­Bordács ült az üres jászol szélén, s töprengett. Hát ide jutott, hogy még a pártveze­tőség elé cibálják. Ej, ha tud­ta volna! Mögötte bőgtek a jószágok. Épp az itatás ideje volt. Ö aztán nem csinál többet sem­mit. Majd megitat, aki akar. Így fortyogott magában, amikor Faragó, a párttitkár betoppant. Már rákészült, hogy annak is kitálal. De Fa­ragó nem sietett. Kossuthot vett elő. Eléje tartotta a do­bozt, s még ekkor se mondott semmit. Bordács lehiggadt egy kicsit. Mikor pedig Fara­gó valamit o-z időjárásról kérdezett, ismét felhördült: úgy tesz, mintha ő csak va­lami figura volna itt. Á titkár nem maradt soká­ig, s az egész „ügyről" dsak ennyit szólt: Ebéd után gyere be. Már ott volt Kenéz és Er­délyi is, mikor Bordács be­nyitott. Faragó hellyel kínálta. Mindannyian tudjuk, miért ültünk össze — mondta. De azért elmondom. Bordács La­jos tagtársunk — aki tavaly februárban lépett az Arany­kalászba, s azóta a tehenészet­ben dolgozik — leváltását ké­ri. Mert Kenéz és Erdélyi tagtársak azt mondják róla, hogy összeférhetetlen. Kérem, szóljanak hozzá. Erdélyi kezdte rá: Én hat éve vagyok a tsz-ben, mégse jutottam be a tehenészetbe. Bordács meg most jött, s ta­valy már annyi egysége volt, hogy én egy évben sem ér­tem el annyit. Ken íz közbevágott: Ne ez­zel kezd, Mihályi Mert ami Láthatatlan mezsgyekarók igaz az igaz. Hat évvel ezelőtt te is mehettél volna a tehe­nészetbe, de hát — valid be, nem nagyon akaródzott. Azt mond el inkább, hogyan hi­valkodott Bordács a múltkor is. Hogy hencegett a tele kamrájával, meg hogy ripa- kodott Tóth Danira, mikor nem méretett takarmányt. Mint egy vérbeli kékvérű gazda. Mintha csak Dani te­hetett volna róla, s nem a raktáros. Bordács felszisszent: Tán megkövessem Tóthot, amiért nem méretett abrakot? Tu­dod te, mi az — 85 tehenet akár egy estére is abrak nél­kül hagyni... ? De különben majd csinálhatod, én úgyis odébb állok. Csak azt nem tu­dom, tavaly minek jött hoz­zám még az elnökötök is sze­mélyesen, hogy így Bordács bátyám, meg amúgy, maga jő középparaszt, ért a gazdaság­hoz. Ha most meg már neki se, nektek se vagyok jó, ha most már kékvérű vagyok. Máshol még annak is helye van a szövetkezetben. Kenéz nem állhatta tovább: Van, de csak annak, aki nem nézi le a másikat. Elhiheted, nekünk is van már annyink, mint neked. Pedig mi nincs­telenek voltunk, te meg ré­tien is kisgazda voltál. Épp ideje, hogy utolérjünk. így csatáztak. Faragó utol­jára szólt. Átlapozott könyv volt előtte a három ember élete, Szó se róla, Bordácsban a is észrevett valamit abból, hogy kérkedilc egy kicsit a tele kamrájával. De dolga után van az tele. S talán ki­csit a maga megnyugtatására is szükség van erre. Mit ví­vódott itt az Aranykalász szomszédságában! Azt csak ő tudja, aki annyiszor beszélt vele. Aztán — mikor a me­gyében híre ment a nagy fej­lesztésnek, Bordács maga jött hozzá, hogy beszéljék meg a belépést. S mióta itt dolgo­zik? Nincs elhullás a tehené­szetben, a tejhozam is jobb. Erdélyi? Hat éve tsz-tag. Mehetett volna akkor a te­henekhez, mert bizony nem nagyon akadt vállalkozó. De­kát tehén kevés volt. Meg aztán a napszámos, gyalog­munkás Erdélyi addig csak messziről látott csak tehenet. Kenéznek is fájhat a ke- vélyeskedés. Hat gyereket ne­velt filléres napszámból, meg a három hold szikes termésé­ből. A három ember — mint három más-más megtestesült életút áll Faragó előtt. S ő látta, amint a három külön­böző ösvény egy fordulónál egyetlen széles sugárúttá egyesül. Megenyhült hangon mondta: — Tisztelet illet titeket azért, mert pártonkívüli lőt­tetekre vitátokat a vártszer­vezetre bíztátok: mert egy­más előtt is egyenesek, szóki­mondók voltatok. Az ilyen ember mindig többet ér, mint aki csak hátunk mögött be­szél, Gondolom, hogy ti ez•» alkalommal a szoros barátság szövését kezdtétek meg. Azt mondanám — ha megfogad­nátok: Ne hánytorgassátok, ki hogyan élt régebben. Ta­lán emlékeztek arra a nagy közgyűlésre, amelyen Bordács Lajost is felvettük. Ti is úgy szavaztatok, Kenéz Mátyás, hogy szükség van Bordácsra a tehenészetben. Lajos, te is szavaztál, hogy mindnyájunk boldogulására dolgozol. Hát most megtagadnátok saját szavatokat? S ti, akik zokszó nélkül gürcöltetek ezen a fel­sőrészi földön, most jómó­dotokban egymásnak menné­tek? Nem volna jobb, ha a jövőn töprengenétek inkább, mint a múlton? Azon, hogy kinek mire telik az erejéből, hiszen tudjátok, mennyi erő kell a jövő megteremtéséhez. — Nem rázódtunk még eléggé össze. A határból már kiszántottuk a mezsgyekaró- . kát, de innen belülről a lát­hatatlanokat még nem húz- gáltuk ki — azokat még la­zítani kell. Ej, hogy milyen keveset törődtünk mi még ez­zel, — mondta a titkár homlo­kát simítva, inkább már csak saját magának. A csendet kis várakozás után Bordács törte meg. Az asztalhoz lépett. A Kossuth-os papírdobozt bontogatta Fara­gó előd. — Tessék, — mondta rövi­den. Aztán Kenézékhez for­dult. A papírdoboz ismét megzizzent. Bordács is újra szólt. — Gyújtsatok rá — mond­ta azoknak. S a másik kettő helyeslőn bólintott. B őrsi Eszter ják, hogy a keresztezett utó­doknál még akkor sem csök­ken a tejtermelés ha átme­netileg kevesebb takarmányt kap a tehén. A tejtermelés­hez szükséges tápanyagokat akkor saját testéből pótolja az állat. A kísérletezés célja az is, hogy kevés abrakkal, inkább tömegtakarmánnyal négy mázsán felüli tehene­ket tenyésszenek. A gazdaság legelőjét 70 év­vel ezelőtt telepítették, s fá­sították. Közép-Európa egyet­len ilyenfajta híres legelője Ma is számos kísérletet vé­geznek a területen. Figye­lemre méltóak a műtrágyá­zás! eredmények. Holdanként három mázsa pétisóval tíz mázsa szénát termelnek. Azon kívül, hogy mennyiség­re tekintélyesebb, minőségre is értékesebb a műtrágyázott réten nevelt széna. Az istállótrágya használa­tát nem javasolják. A műtrá­gya kiSzórása könnyebb, s nem kell utána időt tölteni a szalma összegyűjtésével. Fog­lalkoznak gyomirtási mód­szerbeli kísérletekkel. A tri- buton nevű vegyszer vált be leginkább. Holdanként há­rom liter tributon vegyszeres összetételű permetlevet szór­tak ki, s a tövises iglic mind elpusztult. Bizony, a mi le­gelőinken is ez kellene — mondogatták a Szolnok me­gyeiek. Próbálják ki szövet­kezeti és legeltetési bizottsá­gaink. A Mezőgazdasági Akadémia A vár, melyben az épületet találjuk, még időszámításunk után a II. században létesült. Az akadémia igazgatója és tanszékvezetői körbeviszik a Szolnok megyei szövetkeze­tieket. Az állatbonctani tan­széken időznek legtöbbet. Ez valahogy mindenkihez közel áll. Magyarországon az egyet­len hely, ahol többek között az. állati szív -érrendszerének preparálásét végzik. Azzal búcsúznak az akadé­mia igazgatójától és tanári karától, hogy sok Szolnok megyei parasztfiatalt külde­nek ide. Képezzék ki szak­emberekké őket — kérik. Áll az egyezség. Az első nap hivatalos prog­ramja véget is ért. De most kezdődik csak a vita. Senki nem ellenzi, a látottakat hasz­nosítani kell. A Szolnok me­gyei szakemberek, szövetke­zeti vezetők még itt elhatá­rozzák: átveszik a legelőgaz­dálkodás és a kosztromai te­hénkísérletek itt. látott hasz­nos tapasztalatait. * Másnapi program: Bábolna Százhetvenegy éve alapítot­ták a bábolnai „ménes inté­zetet”. Azóta bábolnai mén- telep néven világhírnévre tett szert. Hírét arab lótenyészete biztosítja. Kecsesjárású, ele­venmozgású, szürkeszőrű ál­latok ezek. Erről ismerik Bá­bolnát, pedig sokminden egyéb is van még a 13 ezer holdas gazdaságban. Elsőnek a Szolnok megyei­ek is a lótenyésztést tekintik meg. Ma mindössze 650 lo­vat tenyésztenek. Évenként 20—25 sportlovat exportál­nak. Egy-egynek ára 1000— 1200 dollár. Elővezetik őket. Szinte úsznak, nem is jár­nak. Az O-Bajan törzs mén­állománynak márványtáblá­ja van. Ézt a törzsmént 1880- ban vásárolták Szíriában, hatezer forintért. Huszonöt év alatt 312 csikót hagyott maga után. A lótenyésztésen kívül szarvasmarha, sertés, juh és a baromfitenyészetben szerez kiváló érdemeket a gazdaság. Jelenleg 2000 szarvasmar­hát nevelnek. Az állomány egyharmada szimentáli, két­harmada magyartarka. 1958- ban az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás szarvasmarha- tenyésztési nagy díj át hozták el. A bábolnai tenyészbikák híre egész Európát bejárta. Albániába. Bulgáriába. Olasz­országba, Jugoszláviába, Csehszlovákiába és a Szov­jetunióba kerülnek jó pén­zért az itt nevelt tenyészbi­kák. Az innen származó apa­állatok fejlesztették továbbá magyartarka fajtákat is. 1933 óta mesterséges itatásos bor­júneveléssel dolgoznak. Le­választásig 360 liter teljes te­jet és 850 liter fölözött te­jet kap a borjú. Az átlagos havi súlygyarapodás hét év átlagában 31 kilogramm bor­ianként. Szolnok megyébe mintegy 60 bika került eddig a bábolnai törzstenyészetből. A gazdaság juhállományát még a kunsági hagyományos birkatenyésztő szövetkezetek vezetői is csodálkozva nézik. Ezerötszáz juhot tenyészte­nek. Különösen a Szovjet­unióból importált kaukázusi juhok váltanak ki nsfey ér­deklődést. A kaukázusi anyák átlagosan 10 deka­gramm híján 11 kiló gyapjút adtak. A baromfitenyészetben 50 ezres a baromfiállomány. Az árutojástermelő üzemet egy régebbi lóistállóban rendez­ték be. Annyira gépesítették, hogy egy gondozó 3100 ba­romfit nevel a telepen. A ba­romfiól közepén csillepálya húzódik, s a csilléből folyik a takarmány az önetetőkbe. A trágya felfogására aknás ülőrendszert létesítettek. A tyúkok úgynevezett cellás to­jókba tojnak, ahonnan a to­jás egy vályúba gurul s in­nen szedik össze naponta az 1500—1600 tojást háromezer tyúk után. A csibenevelésben a lótrá- gyás mélyalmozást és az inf- ralámpás módszert alkalmaz­zák. Tíz-tizenegy hetes ko­rukban egy kilogrammos sú­lyúak a csibék. Saját keltető­állomásukon 40 ezer csibét keltetnek egyszerre. A tíz legjobb sárgamagyar _ tojó­tyúk évenként 240, a tíz leg­jobb kendermagos tojó 224 tojást ad évente. A Svédországból importált, repülőgépen szállított fehér, hússertések csakúgy érdekes­ségek, mint a pekingi kacsa­tenyészet és a bronzpulyka- telep. A második nap tán még bőségesebb tanulni-, lát­nivalókban. Hiszen tojáster­melő üzemet akármelyik szö­vetkezetünk is létesíthet bá­bolnai mintára. Hasznos volt a kirándulás. Sokat tanultak, láttak, ta­pasztaltak a Szolnok megyei szövetkezetiek. Most már csak az a fontos, hasznosít­sák is valamennyi élményü­ket V. K. AZ É. M. HEVES ME­GYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐ­IPARI VÁLLALAT fel­vételre keres kőműves, ács, vízvezeték­szerelő, bádogos, festő és üveges szakmunkásokat. JELENTKEZNI LEHET: Hatvan, Gyöngyös és az egri munka­helyeken. A jászjákóhalmai malom és cseretelepei értesítik az őrőltetőket, hogy a ma- lnmüzem június 5-től 25- >8 nagy javítást fog tartani Felhívja ezért az őröltetők szíves fi­gyelmét, hogy a liszt- cseréléseiket még a leállási idő előtt vé­gezzék el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom