Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 15. Két távirat ^Jelentjük, hogy a tavaszi tervünket 48 nappal a ha­táridő előtt összességében, ezen belül a talajmunka, ve­tési és négyzetes vetési ter­vünket részleteiben is telje­sítettük* Alattyán Gépállomás dolgozóvá „A Törökszentmiklósi Gép­állomásról jelentjük, hogy tavaszi tervünket május 13- án teljesítettük. A gépállobiás párt- titkára, igazgatója és ÜB. elnöke >( A zsámbéki tsz elnökképző Iskola hallgatói Szolnok megyében A zsámbéki termelőszövet­kezeti elnökképző iskola hallgatói a turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben töltik egyhetes gazdasági gyakorlatukat. Május 15-től 23-ig tartózkodnak a termelő- szövetkezetben, ahol a szö­vetkezet vezetésének módsze­rét, munkaszervezeti, tervezé­si és könyvelési munkáit ta­nulmányozzák; Gazdasági gyakorlatuk idején kollektí­ván látogatnak el a turkevei Búzakalász és Táncsics Ter­melőszövetkezetbe. Időjárásjelentés Várható időjárás: fokozato­san javul az idő, az ország nagyrészén várható néhány órás napsütés. A tartós esők lassan megszűnnek, később néhány helyen futó jellegű eső, vagy gyenge zivatar lesz. Mérsékelt keleti, délkeleti szél, A nappali felmelegedés elsősorban délen és nyugaton kissé fokozódik. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let: IS—21 fok között. A kis Major 1950-ben, vagy 1951-ben lehetett. A Jászapáti Gimná­ziumban, ahol akkor tanul­tam, egy fiatalember kere­sett. — A járási DISZ bizottság munkatársa vagyok — mu­tatkozott be. Beszélgettünk. A jóhumo­rú parasztfiatal azzal kezdte: most került az ifjúsági szö­vetségbe. Tiszasülyről, a fa­luról jött, a mezőgazdaságból s az lesz az ő munkája, hogy a falusi fiatalok szervezeti életében segítkezzen. Nagy ambícióvá’ csinálta. S köz­ben tanulásra adta fejét. A mezőgazdasági szakmai is­mereteket szívta magába. Addig gyakorlatban csinálta a kapálást, a szántás-vetést, aratást, meg mindent, ami csak egy parasztemberre tar­tozik. Most könyvekből ta­nulmányozta tudományos alapon. Egy-ké4 év telhetett el, új­ra felkeresett. Búcsúzkodni jött. — Hív a falu, nem marad­hatok. Visszament Tiszasülyre. Ügy pár hónappal ezelőtt a jászapáti járási pártbizottsá­gon találkoztam vele. — Itt dolgozol? — Dehogy. Pártoktatási előadó vagyok termelőszö­vetkezetemben. Nem sokkal később Alaty tyánon Nagy Mátyás tanács- titkárral váltottam szót. — A kis Majort nem isme­ri az elvtárs? — Melyiket? — A tiszasülyi Vörös Csil­lag elnökét. A két ióbarát együtt kezdte 1957-ben. Együtt ke­rültek a tiszasülyi Vörös Csil­lagba. Major Istvánt elnök­nek választotta a tagság ak­kor. Tudták, mit vállaltak. A járás legrosszabb termelőszö­vetkezetei közé tartozott a ti­szasülyi Vörös Csillag. Az el­nök első napi munkája ebből állt. Nagy Mátyással kettes­ben liekigyűrkőztek: kihord- ták a trágyát az istállóból, megetették az éhes jószágo­kat. Olyan rossz volt a munka- fegyelem, hogy azt sem tud­ta senki, hol járnak ilyenkor az állatgondozók. Annál job­ban meglepődtek azok, mi­kor meghallották: az új el­nök etetett délután. Ezzel kezdődött az új mun­kaszellem kialakulása a tisza­sülyi Vörös Csillagban. Mert az elnök nem úgy folytatta, hogy mindenki helyett min­dent elvégzett, hanem szigo­rúan megkövetelte: a rábí­zott munkát becsülettel elvé­gezze mindenki. S ha nemez történt, jött a számonkérés. Nem is akárhogyan. Egy fogatosról az a hír járta: részeges. Az elnök ma­ga is meggyőződött róla. A sörösüveget a csutkaszárku- pacba rejtegették munka köz­ben. Az első tréfás teendő az volt: megvárták, míg a sörös­üvegek megtöltődnek, s ak­kor szépen elemelték. A fo- gatos még felháborodva ke­reste. Csakhogy alább ha­gyott a követelőzése, mihelyt az elnök munkaegységlevo­násban részesítette, meg a gazdaság két leglustább iga­vonó ökrét adta a kezére. Az iszákos szövetkezeti gazda eleinte dacolt, de aztán rá­jött: nem a régi időket éli a Vörös Csillag. Az új elnök­kel nem lesz jó ilyen esetben uj jat húzni. A termelőszövetkezetre egyre többen felfigyeltek a község egyéni gazdái is. A tagok zsebükön mérhették le, mit jelent a változás. 1957- ben 24 forintot osztott a tsz. Most pedig harmincötöt. A A KÖZSÉG ZENEKARA Már a község nevében is van valami, ami a zenére utal: Tiszakürtnek hívják. Nemcsak itt. de a környéken is muzikális nép lakik. Az éneklésnek gazdag hagyomá­nya van és ma is több pa­rasztkórus működik a vi­déken. Tiszakürtnek azonban nem a kórusa híres, hanem a zenekara. Abban az állításban, hogy ez a zenekar a községé, — van egy kis valótlanság. Mert ez a zenekar valójában a II. Rákóczi Ferenc úttö­rőcsapat zenekara, ha egé­szen pontosak akarunk len­ni. De mint látni fogjuk, — mégis csak a község zene­kara ez. Két év története Valamikor, két évvel ez­előtt az úttörőcsapat zene­kart alakított. Tizenketten voltak benne és a tizenkét pajtás közül háromnak volt harmonikája. Két év alatt — az első sikeres szereplések után — tizenegyre szaporo­dott a harmonikák száma. Pedig nem olcsó szerszám az ilyen, egynek-egynek négy-ötezer forint az ára. A községi tanács is gondolt egyet és 10 ezer forinttal hozzájárult a hangszervásár­láshoz. A zenekar két év alatt közüggyé vált, tagjai­nak száma huszonötre sza­porodott. Fúvó-, pengető- és ütőhangszerek teszik a hang­szerek felét. Két év alatt negyven alkalommal szere­peltek a faluban. Ma már „társadalmi esemény” egy- egy fellépés, s ha valamelyik környékbeli községben szere­pelnek az egész község büsz­ke a zenekarára. Társadalmi munka - táborozásért Azon felül, hogy műsoruk által megismerik és megis­mertetik a község lakóival a környező népek dalait, a tiszakürti úttörők zenekará­nak van sok egyéb haszna is. Az egyik az, hogy a község­ben rendkívül népszerű lett az úttörőmozgalom. Az idei nyári táborozás költségeit — 10 ezer forintot — a község lakói társadalmi munkával teremtették elő. Úttörőnek A Szolnoki Földművesszövetkezet Kossuth utcai HALÁSZCSÁRDÁJÁNAK KERTHELYISÉGÉT megnyitotta és kiválóan készített halételekkel, kitű­nő italokkal, hangulatos zenével várja kedves ven­dégelt, —• Képünkön a felújított kerthelyiség meg­nyitás előtt. lenni itt nagy-nagy dicsőség és a szülők büszkék rá, ha gyerekük felkötheti a piros nyakkendőt Nem kisebb jelentőségű az sem, hogy a zenekari kollek tiv élet a fiatalokon is meg­látszik. A nevelők nem arra törekszenek, hogy művésze­ket faragjanak belőlük, in­kább az a céljuk, hogy a ze­nét minél több fiatallal megszerettessék. . A fiatal muzsikusok ennek ellenére szorgalmasan hordják haza a díjakat a különböző művé­szeti versenyekről és az ötö­söket az iskolai órákról. — Rossz tanuló nem lehet tag­ja a zenekarnak, mint ahogy úttörő sem lehet. A jó példa is ragadós Tiszakürt kis község mű­velődési házában szombaton­ként inkább lakodalmak vannak, mint előadások. A színház ritkán vetődik erre, kevés a szórakozási lehető­ség. így a legerősebb kultu­rális tényező az egész köz­ségben az úttörők zenekara. Jó példájuk kezd a KISZ- rei s ráragadni. — Szeretnénk az innen ki­növő gyerekekből is jó KISZ zenekart alakítani, amelyik majd tánczenét is játszana. Sokat segítene a falunak, — mondja Kulcsár István ta­nító, a harmonikások „kar­mestere”. akinek sokat kö­szönhet a község az ifjúsági nevelés minden területén. Huszonöt ifjú ember és huszonöt hangszer a község­ben, — ahol többezren él­nek: látszólag nem világren­gető nagy dolog. És mégis: az egész községen meglát­szik. Tiszteletnek örvend a csapat is Tiszakürtön, ahol már nemcsak a község ne­vében van a kürt, hanem életében, kultúrájában is fontos helyet jíap a zene. S a tiszakürtiek joggal büsz­kék községük zenekarára. L. M. gazdaság is megnövekedett. Ezerkétszáz holdas határ már az övék. S hogy Tiszasüly másik termelőszövetkezete hozzájuk társult, választani kellett a két elnök között. Az egyesült tagság Major Ist­vánt jelölte elnöknek. Hogy miért? A Vörös Csillag egyik kovácsával hozott össze a vé­letlen nemrég. Azt mondta: öt-hat évvel ezelőtt még jobb lett volna, ha nem Vörös Csillagnak hívják a tsz-t. A szövetkezet akkori munkafe­gyelme, a dudvás, művelet­len vetemények, a rendezet­len gazdaság szégyent hozott a vörös csillagra. Most már nincs szégyenkeznivaló. Ez a kis Major, a mi elnökünk érti a dolgát — dicsérte a kovács. , Az utóbbi időben többször találkoztam a kis Majorral. Egy tudományos ismeretter­jesztő előadás figyelmes hall­gatója volt egyszer, máskor meg a termelőszövetkezet fejlődéséről beszélt örömmel. Űj kultúrházat építettünk. Villamosítottuk tanyaközpon­tunkat. Megcsináljuk az uta­kat is — újságolta. A cukorrépaföldről jött be. — Rendben az enyém is. Ügy mondta ezt, mint aki nagyon örül valaminek. — A tied? — ámultam el. Sorolta. A tiszasülyi Vörös C.illagban kiosztották a cu­korrépaföldet. Arányosan szétmérték, mennyi jut egy- egy szövetkezeti gazdára. Az elnöknek 250 négyszögölet mezsgyéztek ki. Nem ti’ ako­zott ellene. A felesége kapál­ta, meg egyelte ki. S ezzel az elnök mutatott példát ar ra, hogy a családtagnak is a szövetkezetben a helye. Sokmindent írhatnék róla. A terveiről, s arról, meny­nyire szereti a földet, szövet­kezeti gazdatársait. Dehát azt hiszem, az eddigiek is jól jellemzik, miért olyan nép­szerű... S hogy miért ragasz- k.><? Jc annyira a kis Major­hoz a tiszasülyiek. BORZÁK LAJOS Pontos munkaegység1 I elszámolást! Ä termelőszövetkezetek jö­vedelemelosztása munkaegy­ségenként történik. Fejlődé­sünk e szakaszában a mun­kaegységek mérik a szövet­kezeti gazdák végzett mun­káját. Nagyon fontos hát, s ez nagyon is érdekli az új élettel most ismerkedő pa­rasztembereket, hogy ponto­san számontartsák munka­egységeiket. A napokban a tiszaföldvá- ri Lenin Termelőszövetkezet egy gazdája azt újságolta este örömmel; a mai napon (kukoricavetésből majd ti­zenkét órás munkával) 5,3 munkaegységet keresett, s így erre a napra 165 forintot kap majd zárszámadáskor. Nyugodtan és elégedetten mondta ezt. Azzal a tudattal: ennyit dolgoztam, ennyi jár érte. Ha ellazsáltam volna az időt, nem jutok ennyire. Ha meg mégjóbban nekilá­tok, többre is telik. A jászteleki Tolbuchin Termelőszövetkezetet éppen az tette országoshírűvé, s elő­rehaladásának egyik legfőbb biztosítéka, hogy a tagok napról napra tudják mit tel­jesítettek, mit kapnak érte. Hónap végén akár azt is ki­számíthatja a szövetkezeti gazda náluk, mennyi az ő havi átlagos jövedelme, amit ugyan zárszámadáskor fizet­nek majd; Csakhogy ez nem általá­nos. A jászfelsőszentgyörgyi Kossuth Termelőszövetkezet­ben még nemrégen is az volt a gyakorlat: a munkacsapat­vezető hónap végén emléke­zetből jegyezte be a munka­egységeket. Panaszkodnak a csépai Uj Élet Termelőszö­vetkezetben is. De még hány helyről hozhotnánk ilyen példát. Nem nehéz eldönteni, hol jobb szövetkezeti vezetőnek lenni a jászteleki Tolbuchin- ban-e, vagy a csépai Uj Élet­ben. Az utóbbiban szemre­hányással illetik a munka­csapatvezetőket, a brigádve­zetőt, a szövetkezeti vezető­séget, egyszóval akikre tar­, 1 ^ A dicsérő szavakat szerényen elhárítja... 'lP iszaigaron a játszótér ké- szításénál már két va­si . ap vagy ötven társadalmi munkás szorgoskodott. Meg­mozgattak 80—90 köbméter földet, leásták a kerítés be­tonoszlopait, s közben arról is szó esett; mikor foghatnak a parkosításhoz, amiből a nőtanács aktívái is részt kér­nek. A KISZ-tagok és meg­lett emberek, önkéntes társa­dalmi munkások között hol itt, hol ott feltűnik egy magas, fehérhajú férfi. Irányítja a munkát és segít maga is, hogy a játszóteret minél előbb birtokukba vehessék a gyer­mekek. Ki az a fehérhajú, fiatalos lelkesedéssel tevé­kenykedő bácsi? Nilgesz Jó­zsef, az általános iskola igaz­gatója, a népfront községi bizottságának elnöke. Nem a község szülötte. Mindössze három éve, hogy idevalósinak vallja magát. Tagja a községi tanács vég­rehajtó bizottságának, elnöke a földművesszövetkezet fel­ügyelőbizottságának, s lelkes munkása a népfront-mozga­lomnak. Ennyi megbízatás mellett még arra is vállalko­zott, hogy politikai oktatást vezessen. Tanítgatta a KISZ- tc gokat, s emeltet' a peda­gógusoknak is rendszeresen megtartotta a foglalkozásokat a. munkásmozgalom tört.éne­tartunk. Ezeken, s a család- látogatások alkalmával is beszélünk a mozgalom szere­pér a népfr ntmunkáról az embereket érdeklő kül- és belpolitikai eseményekről. A másik fontos teendő a nagy­üzemi gazdálkodás fejleszté­sének, szilárdításának segí­tése. Többféle lehetőségünk adódik erre. Most tapasztalat­csere-látogatást tervezünk a Petőfi Tsz és az állami gaz­daság között. A tsz-tagok az állqStenyésztést tekintik meg, az állami gazdaság szakembe­rei pedig a termelőszövetke­zeti gazdákkal, brigádveze­tőkkel, munkacsoportvezetők­kel határjáráson vesznek részt a tsz területén és ott helyszínen adnak gyakorlati termelési tanácsokat. A köz­ség szépítésében, fejlesztésé­ben is sok vár a népfrontra. Sokat is tehetünk. Az újjává­lasztott bizottság megerősö­dött, még hatékonyabb mun­kára képes és segítenek a község lakói is, A z embereket szeretni kell, osztozni gondja­ikban, örömeikben — mond­ja nagy életbölcsességgel. Szavai azt bizonyítják: jól is­meri az egyszerű, dolgoskezű emberek életét, akik között húsz évig . élt tanyai tanítós­kodása idején^ s akiknek megváltozott, egyre szépülő téből. Sokat dolgozik, de szí­vesen, örömmel tesz eleget megbízatásainak. A dicsérő szavakat szerényen elhárítja, inkább arról beszél: mit ter­veznek, min fáradoznak a népfront munkásai — Az emberek nevelése, gondolataik formálása a leg­fontosabb — mondja meggyő­ződéssel. — S hogy minél több emberrel szót értsünk, kis- gyűléseket,, tanyázóestéket életét segíti önkéntes, fárad­hatatlan munkájával a nép- fro ,t-bizottságban is, Nilgesz Józsefet most újból a község- népfront bizottság elnökévé választották. Meg­érdemli a bizalmat, azt, hogy hívó szavára mellésorakozza­nak a község lakói, s közösen munkálkodjanak saját sorsuk formálásán, községük szépí­tésén. il agy Katalin tozik, mert több embernek nyomtalanul eltűnnek mun­kaegységei. S éppen erről van szó. A szövetkezeti demokrácia meg­követeli: a tagkönyvek a ta­goknál legyenek. Maguk a tagok írják be minden este, mit végeztek aznap. A mun­kacsapatvezető a nála lévő munkacsapatvezetői könyvbe minden este ugyancsak beje­gyezze munkacsapatának tel­jesítményét, az érte járó munkaegységeket. — A két könyv adatainak egyeznie kell, s akkor hónap végén a következő hónap első három napjában az irodában pon­tosan elszámolhatják a mun­kaegységeket. Erre a mun­kacsapatvezetőnek kell ügyel­nie. A pontos munkaegységel­számolásból csak előnyei van­nak a szövetkezetnek. A pon­tatlanságból hátrányai. Vagy az történik, hogy az emléke­zetből beírt munkaegység jó­val több, mint amennyi jár­na, vagy a szövetkezeti gaz­da rövidül meg, s - veszti el kedvét. Legtöbb szövetkeze­tünkben munkaegységelőle­geket fizetnek havonként. — Nyugodt lelkiismerettel te­szik-e ezt azokban a tsz-ek- ben, ahol pontatlan a mun­kaegységelszámolás? Megyeszerte baj vaa a munkaegységméréssel. — A pontatlan munkaegység el­számolás miatt többször ki­derül: a szövetkezeti gazda ugyan egy hold cukorrépát művelt meg a valóságban, a munkaegységek szerint más­fél holdat. A múlt évben olyan helyzetbe is kerültek szövetkezeteink, hogy aratás végeztével jöttek rá: a mun­kaegységek szerint sokkal többet learattak, — mint amennyi vetésük volt. Tán másik szövetkezetből csap­tak hozzá? Nem. Áz történt, hogy nem növényenként írják a mun­kaegységteljesítményt Kuko­ricakapálás után szénahor­dás, udvarsöprögetés és min­den egymás után íródik. így aztán lehetetlen ellenőrizni év végén a nagy összevissza­ságban: valóban annyi mun­kaegységet fordítottak-e egy hold művelésére, mint ahogy betervezték. így borul fel a szövetkezet munkaerőmérle­ge. Túllépik a betervezett munkaegységeket, s még azt sem tudják, hol. Mennyivel egyszerűbb, ha a munkaegy­ségkönyv egy-egy lapján az azonos munkát tartják szá­mon. Világosan: külön oldalt kap a cukorrépa, másik he­lyen a kukorica és minden növényféleség. É2 áttekint­hető, ellenőrizhető utólag is kiigazítható. A másik: a munkáegység- higítás. A mült évben még a túrkevei Vörös Csillagban is találkoztunk vele. Az artvun- kacsapatvezető. aki több mun­kaegységet enged meg gaz­datársainak. mint amennyi jár, nem jót tesz velük, ha­nem becsapja őket. A mun­kaegység ugyanis szaporod­hat, de a megtermelt értéket nem lehet ceruzával felna­gyítani. Mennyivel másabb a mezőhéki Táncsics munka­egység-gazdálkodása. Ott egy szövetkezeti gazdára átlago­sán 400 munkaegvség jut. — Ügy tetszik, sok. De a mun­kaegységek mögött az is elő­tűnik: egy szövetkezeti gaz­dára viszont 25 hold műve­lése jut. Náluk nem is cél a higítás, mert tudják a becsü­letes munka után jó pénzhez jutnak. A munkaegység elszámolás nap mint nap a legközelebb­ről érinti a szövetkezeti ta­gokat. Nagyrészt ettől függ: új szövetkezeti embereink megtalálják-e számításukat a közös gazdálkodásban, vagy csalódnak, sérelmeik vannak. A termelőszövetkezeti gaz­dák s vezetők érdeke egy­aránt: minden termelőszövet­kezetben pontos munkaegy­ség elszámolást, 8, U

Next

/
Oldalképek
Tartalom