Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960, május 1L Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai csehszlovák nagykövetség fogadásán Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov elvtárs hétfőn este beszédet mondott a csehszlovák nép felszabadu­lása 15. évfordulója alkal­mából a csehszlovák nagykö­vetségen rendezett fogadá­son, Beszédében kijelentette: Nagy örömmel veszünk részt ezen a fogadáson, ahol a Csehszlovák Köztársaság felszabadulásának 15. évfor­dulóját és a győzelem napját ünnepeljük, ami valóban minden nép ünnepe. A szov­jet nép, csakúgy, mint bár­mely más nép, őszintén kí­vánja, hogy ne legyen soha többé háború, hogy a máso­dik világháború az utolsó há­borúiként vonuljon be a né­pek emlékézetébe és a törté- t "mbe. Mindent elkövetünk, hogy pz valóra váljék Éppen ja­vasolta a Szovjetunió az Fevesült Nemzetek Szerveze­tében az általános és teljes leszerelést. Mi nemcsak han­goztatjuk a fegyveres erők csökkentésének szükségessé­gét, hanem már most. nem várva a nyugati hatalmak hasonló elhatározására, egy­oldalúan — egyharmadával csökkentjük is a Szovjetunió fegyveres erőit. És ha már 2 400 000-re csök­kentettük a fegyveres erő­ket, s megint eltelik bizo­nyos idő, újra gondolunk pgyet és valószínűleg tovább fogjuk csökkenteni hadsere­günket. Ezt akkor valósítjuk meg. ha a kialakuló helyzet ked­vező lesz. Természetesen nem fogjuk olyan színvonalra csökkenteni fegyveres erőink létszámát, hogy ez csorbítsa a Szovjet-ország biztonságát. Ha partnereink hozzájárul­nak, mi hajlandók va­gyunk teljesen leszerelni és becsületesen be le me­gyünk az ilyen leszerelés­be. Nem félünk az ellenőrzéstől. Kérem uraim! Akkor röp­ködhetnek országunk terüle­te fölött — ellenőrizzenek, fényképezzenek, tegyenek, amit akarnak. Akkor nem kerülne elő olyan kérdés, mint most. Pedig hát az amerikai külügyminisztérium körülbelül így magyarázza meg a lelőtt felderítő repülő­gép esetét: nem lehet beis­merni, de nem lehet letagadni sem. Ugyanaz, mint az ismert anekdotában: olyan, mintha ártatlan leány lenne, de nem az, mert gyermeke van! (Há­zasságot nem jegyeztek be, ezért akár leánynak is lehet tartani. De gyermeket szült. Nos, leánynak tartsuk, vagy nem?) Az életben nincs ilyesmi. Megmondjuk az amerikaiak­nak, — az Önök repülőgépe felderítési célokkal repült or­szágunk fölött. Figyeltük, el­repült Szverdlovszk térsé­géig, ott lelőtték. Jól benn­maradtak a pácban ... ve­gyenek csak bátorságot és mondják meg: igen, megtör­tént ez a szégyenletes eset. Nagy szégyen ez Amerikára. Most mindenki látja, milyen szégvepben maradtak a világ előtt ázok, akik ezt a felhá­borító cselekményt végrehaj­tották. A világ békét akar, a nemzetközi feszültség enyhí­tését akarja, ugyanakkor az Egyesült Államok bizonyos körei ilyen provokációkhoz folyamodnak. Már megmondtam és most megismétlem, hogy ezt tuda­tosan csinálták és tudatosan időzítették a párizsi kor­mányfői értekezlet idejére. Azt mondják, hogy a vezető katonai körök műve. Csak ezeké? Milyen állam az, amelyben a katonai vezetőség elkövethet olyasmit, amit ellenez a kormány? Hogyan tűrheti ezt a kor­mány? Ha nálunk valaki a katonai vezetők közül ilyes­mit engedne meg magának, mi jól fülöncsípnénk, na meg üstökön ragadnánk. A kor­mány és az ország akkor erős, ha az egész gépezet összehangoltan dolgozik, — minden a kormánynak van alárendelve. Akkor — ez erő. Ha egy államban úgy tör­ténik valami, hogy a balkéz nem tudja, mit csinál a jobb, miféle állam ez és lehet-e bízni az ilyen állam politi­kájában? Nem! Az Egyesült Államok külügyminisztériumának nem válik becsületére az a beje­lentés, hogy a repülőgép ag­resszív berepülése a kor­mány akarata ellenére és utasítása nélkül történt, s hogy a külügyminisztérium­ban semmit sem tudtak ró­la. És hova tegyük Allen Dullest? Hiszen ő az egész ügyről tudott, már pedig ő Is tagja az amerikai kor­mánynak! Hiszen ez Allen Dulles légiereje! — Szóval, ahogy mondani szokás, a kül­ügyminisztérium válasza fe­hér cérnával készült munka. Lehetséges, hogy nincse­nek pontos értesüléseim, de nem tartom kizártnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormányának tu­domása volt erről a bere­pülésről. De én tulajdon­képpen ezt csak úgy titok­ban mondtam* Diplomáciai modorban mondjuk talán így: az ame­rikai külügyminisztérium tu­dott a dologról, de bedugta a fülét, becsukta a szemét, most pedig úgy állítja be a dolgot, hogy az ördög meg­környékezett egy tisztviselőt! De hagyjuk ezt a kormányt és azt a módot, ahogy az egész­ről nyilatkozik. Ebben a nyilatkozatban egy dolog riasztó. Az, hogy a nyilatkozat homályos. Sőt, mi több, a nyilatkozat bű­nünkül rója fel, hogy nem engedjük meg honvédelmünk titkaira kíváncsi emberek­nek, hogy berepüljenek, vagy beutazzanak hazánkba. Ezért hát — ugye — az amerikai kormány kénytelen volt fel­derítő céllal repülőgépeket küldeni hozzánk. Nagyon ve­szélyes magyarázat ez. Azért veszélyes,- mert nem ítéli el, hanem igazolja ezt a bere­pülést és szinte a jövőre nézve is megmondja, hogy ilyen berepülésekről igenis lehet még szó, mert a Szov­jetunió nem hajlandó meg­osztani titkait a vele szem­ben barátságtalan politikát folytató országokkal Egyes urak csupán erre hivatkozva igyekeznek jogot formálni maguknak a köz­vélemény előtt ahhoz, hogy a jövőben is átrepülhessenek területünk fölött és felderít­hessenek fontos katonai tit­kokat. Ismétlem,— ez nagyon ve­szélyes dolog, nem is szólva arról, hogy elvileg helytelen és nem álil összhangban a bé­kés nemzetközi viszonyok szellemével. Ha valaki megpróbál be­repülni területünk fölé, fel­deríteni bizonyos objektumo­kat és felkutatni bizonyos Agressiír körök a p előtt nyomást ak a SzoTj< Sőt mi több, ha hasonló berepülések megismétlődnek, megfelelő ellenintézkedéseket teszünk. Ügy fejezném ki magam: azok az országok, amelyeknek területén tá­maszpontok vannak, jól je­gyezzék meg: ha engedélyezik támasz­pontjaikról a berepülést a mi területünk fölé, lesúj­tunk ezekre a támaszpon­tokra. Lesújtunk azért, mert ezeket az akciókat országunk ellen irányuló provokációknak te­kintjük! Mi megmondjuk ezen or­szágok kormányának: ha már bérbeadták területüket és nem gazdái saját földjük­nek, a saját országuknak, ne­künk ezt a magunk módján kell értelmeznünk. Aki bér­beveszi ezt a területet, az Önök területéről lép fel el­lenünk. Saját földje messze van tőlünk, de az Önök föld­je közel van hozzánk. Ezért a távoli célpontok figyelmez­tetése keretében célba vesz- szük a közelieket is. Ebből aztán vonják le a megfelelő következtetéseket. De nem szeretném felszí­tani a szenvedélyeket, mert hiszen még háború idején is békét akarnak az emberek, várják a háború végét és bé­kéről ábrándoznak. Most pe­dig nincs háború. Most a mi erőink kipuhatolása fo­lyik. Ezért ne vonjunk le olyan következtetéseket, — amelyek kiéleznék az orszá­gaink közötti viszonyt, ame­lyek megakadályoznák, hogy a jövőben jó kapcsolatokat alakítsunk ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Ma is­mét kijelentem, hogy mi nem csupán békében, de ba­rátságban is akarunk élni az amerikai néppel. Az én szi­lárd meggyőződésem, hogy az amerikai nép nem akar háborút. Az agresszív körök a pári­zsi találkozó előtt olyan hely­zetet akartak teremteni, hogy erős nyomás nehezedjék ránk. Mi azt javasoljuk, hogy kössünk békeszerződést Né­metországgal. Háborús szö­vetségeseink közül egyesek ellenzik ezt. De miért? Be­széljünk egyszerűen: mire jó Nyugat-Berlin az Egyesült Államoknak, Franciaország­nak, Angliának? Nyugat-Bér­űn épp annyira kell nekik, mint a kutyának az ötödik lába. Nyugat-Berlin semmit sem nyújt nekik. Egyébként senki sem emel kezet Nyu- gat-Berlínre. Azt mondják, hogy a szabadság forog koc­kán, dehát ki emel kezet szabadságára? Hadd éljenek a nyugatber­liniek úgy, ahogy most él­nek, olyan rendszerben, ami­lyen kedvükre való. A szov­jet kormány már régen meg­mondta, hogy minden nép maga választja meg rendsze­rét és úgy él, ahogy az neki tetszik. Ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a német békeszerződést, mi kénytele­nek leszünk békeszerződést kötni az NDK-val. ügy áll a dolog, hogy ha kötünk ilyen szerződést az NDK-val, a nyugatiak azután is szeretnének élni azokkal a jogokkal, amelyek Németor­szág fegyverletételéből ered­nek, még akkor is, ha ezzel megsértik az általunk aláíri békeszerződést. De amikor mi aláírjuk a békeszerződést az NDK-val, véget ér a hadiál­lapot, következésképpen ér­vényüket vesztik a fegyver- letételi feltételek is. Ha bé­keszerződés után valaki erő­szakkal próbál utat töm: Nyugat-Berünhez, amelyet mi szabad városnak szeret­nénk látni, ezzel az erőszak­kal mi a mi erőnket állítjuk szembe. Ezt tudva az Egyesült Ál­lamok egyes politikusai elha­tározták, hogy megleckézte­tik Hruscsovot: mivel azl mondja, hogy az erővel erőt állít szembe, mi majd meg­tanítjuk -a Szovjetuniót, át repülünk fölötte. Már repül­tek is és visszatértek. így volt ez április 9-én is. Be­széltem erről. Az Egyesüli Államokban még tagadják ezt a berepülést. Az adott esetben így fest a szabály: ha nem fogták meg, nem tolvaj Most aztán megfogtuk a tol­vajt és az egész világ tud ró­la. Április 9-én is le kellett volna lőni a felderítő gépet. Katonáink azonban, enyhén szólva, elmulasztották ezt. Ahogy mondani szokás, ezért megleckéztettük őket. Május elsején a felderítő gépet le­lőtték. Katonáink ragyogóan ellátták feladatukat, amikor az ellenség arcátlanná vált Herter és Allen Dulles az amerikai kongresszus vezetőivel tárgyalt Az amerikai külügyminiszter nyilatkozata Washington (MTI). Az UPI jelentése szerint Herter ame­rikai külügyminiszter és Al­len Dulles, a hírszerző szol­gálat vezetője hétfőn másfél­órás beszámolót tartott a kongresszus , vezetőinek a má­jus elsejei légiincidensről. Az amerikai külügyminisz­térium bejelentette, utasítani fogják az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, kér­jen engedélyt arra, hogy ta- lálkozhassék Powers-szel, a lelőtt gép pilótájával. Herter amerikai külügymi­niszter a kongresszus vezetői­vel folytatott zártkörű meg­beszélés után nyilatkozatot tett közzé. Elismerte, hogy amerikai gépek „élénk felde­rítést” folytattak a Szovjet­unió határai mentén és több­ször is előfordult, hogy az jamerikai gépek mélyen be­hatoltak a Szovjetunió légi- terébe. j Az amerikai külügyminisz­ter a kémkedést azzal pró­bálta indokolni, hogy tartani kell a „rajtaütésszerű táma­dástól”. Tehát az Egyesült Államok „önvédelemből*’ kémkedik. Hozzátette, hogy Eisenho­wer elnök nem adott felha­talmazást a légifelderítésre, viszont hivatkozott Eisenho- wemak arra a korábbi uta­sítására, hogy a „vasfüggöny” imögül értesüléseket :ell sze­rezni „minden lehető mó­don”. Herter megjegyezte, a Szovjetunió vezetői nyilván­valóan régen tudtak arról, hogy az amerikaiak ilyen lé­gifelderítéseket folytatnak. Kifejezte reményét, hogy a légiprovokáció nem árt majd a párizsi csúcsértekezletnek. Ezután ismét magyarázkodni kezdett és hangoztatta, e re­pülőincidensnek „fel kell tár­nia, mennyire fontos, hogy a nagyhatalmak megeggyezze- nek a rajtaütésszerű támadás elleni hatékony biztosítékok­ban”. Herter a továbbiakban rá­tért a szokásos szovjetellenes vádakra. Azt állította, hogy a második világháború után a nyugati világnak állan­dóan „tartania kellett” a Szovjetuniótól, mert a kor­szerű szovjet fegyverek fej­lődése és a „támadás veszé­lye” állandóan rettegésben tartotta. Herter nyilatkozata után Lincoln White-től, a külügy­minisztérium szóvivőjétől új­ságírók megkérdezték: tesz-e az Egyesült Államok a jövő­ben is olyan intézkedéseket, mint a múltban, beleértve re­pülőgépek kiküldését? „Mint a nyilatkozat meg­mondja, kötelességünk, hogy minden intézkedést megte­gyünk a rajtaütésszerű táma­dás megelőzésére” — hang­zott White harcias válasza. A dél-afrikai faji üldözés kérdése válságba sodorta a brit nemzetközös­ségi miniszterelnökök értekezletét LONDON (MTI). A brit nemzetközösségi miniszterel­nökök londoni értekezlete hétfőn zárt ajtók mögött fog­lalkozott a Üélafrikai Unió kormányának fajüldözési po­litikájává^ A Reuter mértékadó kö­rökben 'úgy értesült, hogy to­vább* bizalmas tanácskozá­sok tatók erről a kérdés­ről. Az AFP az értekezlet hét­fői zárt üléséről kiszivárgott értesülések alapján arról ad hírt, hogy Louw dél-afrikai külügyminiszter beszéde válságot robbantott ki. A kiilügyminszter ugyanis kö­vetelte, hogy bélyegezzék meg Tengku Abdul Rahman malájföldi miniszterelnököt, aki elitélte a dél-afrikai faj­üldözési politikát és — mint ismeretes — az elmúlt héten tiltakozása jeléül kivonult -a i tanácskozásról. A nemzetkö­zösségi miniszterelnökök azonban — folytatja az AFP — figyelmen kívül hagyták Louw felhívását és felszóla­lásaikban élesen bírálták a külügyminiszternek az érte­kezleten tanúsított magatar­tását, különösen a múlt heti sajtóértekezletét. Úgy tud­ják, hogy a hétfői ülés után Louw új utasításokat kért kormányától. A hírt ugyan nem erősítették meg, de egyes források szerint ,.számítani lehet” újabb fejleményekre. rmrrrrm Hogyan gondolkoztak az amerikai katonai vezetők? Az amerikai katonai veze­tők ugyanis így gondolkoz­tak: az április 9-i berepülés büntetlenül végződött, tehát nincs olyan eszköz, amely a repülőgépet elérhetné ebben a magasságban. Erre az ag­resszív katonai csoport 15 nappal a csúcsértekezlet előtt még egyszer meg akarta mu­tatni erejét. Na, Hruscsov, mit dicsekszel? Országotok fölött repülünk és semmit sem tudtok csinálni. Ezúttal is arra számítottak, hogy át­repülnek a szovjet terület fö­lött, átrepülnek Szverdlovszk fölött és megmutatják, hogy mi semmit sem tudunk csi­nálni. Valóban kellemetlen helyzet, és most, amikor a rakétával lesújtottunk a lé­gikalózra, ahogy mondani szokás, leszálltak a lóról. Még mindig megpróbálnak azzal ijesztgetni bennünket, hogy náluk Nyugaton a bom­bázók éjjel-nappal röpdösnek és ügyeletet tartanak. Ezeknek az embereknek azt szeretném mondani: idefigyeljenek araim, ne­künk is vannak bombázó­ink, de azok nem tartanak ügyeletet. Nálunk rakéták az ügyeletesek! Tudvalevő, hogy a bom­bázógépek általában 12-17.000 méter magasságban repül­nek. Ennél magasabbra nem emelkedhetnek, mert a tech­nikának egyelőre nem sike­rült áthidalnia a konstruktő­rök nehézségeit. A május 1-i határsértő repülőgép 20.000 méter magasságban repült Azt mondják, hogy ez fegy­vertelen gép volt. Éppen azért repülhetett ilyen ma­gasságban, mert fegyvertelen volt. Ök azt hitték, hogy a 2 ilyen tipusu gép még sokáig sebezhetetlen marad, sőt még abban is reménykedtek, hogy ez az állapot örökké eltart. Elárulok még valamit: ami­kor a Szovjetunióban járt Twining, aki annakidején az amerikai légierők vezérkari főnöke volt, vendégszeretően fogadtuk. Amikor hazarepült, mindjárt másnap nagy ma­gasságban szálló repülőgépet indított országunk fölé. Ez a gép Kijevig jutott el. Fel­vetődött a . kérdés: tiltakoz- zunk-e? Én azt javasoltam- hogy ne küldjünk tiltakozást. Ezért csak levontuk a követ­keztetést és meggyorsítottuk a rakéták és a vadászgépek fejlesztését. Vadászgépeink 28.000 mé­terre emelkednek. A nehéz­ség azonban az, hogy a va­dászáén iá magasra száll ugyan, de nem egykönnyen találja meg a célpontot. — Ugyanis a repülő a levegő­ben elvész, mint a gombos­tű az óceánban. A rakéta viszont magától megtalálja a célpontját! Ebben rejlik a rakéta fö­lénye, s mi ezt aknáztuk ki. Nekünk vadászgépeink is, rakétáink is vannak. Ezért mondom, hogy ma ha még vannak olyan politikusok, akik bombavető repülőgépek­re akarnak támaszkodni, ku­darcra vannak ítélve. A kor­szerű katonai technikával a bombavető gépeket már út­ban a cél felé megsemmisí­tik. Ezért hát mondjunk le a kölcsönös fenyegetésekről, s inkább beszéljünk a békéről és barátságról, kölcsönösen előnyös kereskedelemről, ar­ról, hogyan javíthatjuk meg a népek viszonyát, hogyan fejleszthetjük a kulturális kapcsolatokat és az idegen- forgalmat. Mennyivel hasz­nosabb és nemesebb feladat ez! Ezt minden nép üdvözöl­né. Amikor a Legfelső Tanács legutóbbi ülésére készül­tünk, eszünk ágában sem volt katonai kérdéseket meg­vitatni. Előkészítettük a dol­gozók adóztatásának meg­szüntetéséről, a hét, illetve ' hat órás munkanap beveze­téséről szóló törvényt. Az ülésszakra olyan javaslatot is hoztunk, hogy 25—30 mil­liárd rubellel növeljük a közszükségleti cikkeket ter­melő ipar előirányzatait, hogy még ebben a hétéves időszakban az első helyre ke­rüljünk Európában, újabb öt év múlva pedig utolérjük az Egyesült Államokat is. Ezek nemes célok, amelyek! megvalósítása a vilá' egyetlen népnek, egye embernek sem okoz ká S aztán, ahogy mon szokás „a lelkek felvidít ra” ilyen agresszív cse. ményt időzítettek május sejére, a nagy proletár- nepre! De az agresszo maguk sem várták, hogy lóban felvidítják lelkünk Amikor május elsején Ms novszkij marsall felment emelvényre, hogy elmonc beszédét, már gratulálhatta neki a repülőgép lelövéséht Azt válaszolta- hogy ezt é pen akkor közölték vele, an kor kijött a Vörös térre. , hír volt a miniszternek május elsejei díszszemlé mondott beszéde előtt. Hruscsov beszédének befe jező részében a győzelem napját méltatta, majd pohaf rát azokra az országokra s népekre emelte, amelyek a hitleri Németország elk.r, harcoltak és a Szovjetunió­val együtt kivívták a nagy diadalt. Arra ürítem poharam — fejezte be beszédét a szov­jet Minisztertanács elnöke — hogy ne legyen háború, ne legyenek provokációk, a békére és a népek Ba­rátságára! N. Sz. Hruscsov beszédét a résztvevők többszörös vi­haros tapssal szakították meg és beszédének végén hosszasan ünnepelték a szov­jet Minisztertanács elnökét 1 állami titkokat, az ilyen re­pülőgépeket lelőjjük, nem ki méljük! árizsi csúcstalálkozó artak gyakorolni etnnióra

Next

/
Oldalképek
Tartalom