Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-11 / 110. szám

1960. május 11.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Egészségügyi nap

a Járműjavítóban

TEREMTŐ TÖRVÉNY

A Szolnoki Járműjavító Üzemi Vállalat vezetősége és a Vasutas Szakszervezet Vasutasegészségügyi Szakosztálya május 14-én, szombaton üzemegészségügyi napot rendez Szolnokon, a Járműjavító vöröstermében.

Az üzemegészségügyi nap Varga Sándor vállalatvezető megnyitó beszédével kezdődik, majd dr. Práter János, az orvostudományok kandidátusa tart előadást a Szolnoki MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat komplex egészségügyi vizsgálatáról. Dr. Be- sze Pál üzemi főorvos, a szolnoki és Szolnok környéki üzemek üzemegészségügyi kérdéseiről, dr. Oó Gyula, MÁV igazgatósági főorvos pedig az endokrinológia munkaélettani vonatkozásairól tart előadást.

Dr. Leszkay György osztályvezető főorvos „Baleset és rehabilitáció” című előadása közben bemutatja a Francia Vasutasok című színes filmet.

*

Dr. Szebeni József, a Járműjavító üzemorvosa szerkesztőségünkhöz intézett leveliben a következőket írja az üzemegészségügyi napról. „A csökkent münkaképesséMint ismeretes, a Szolnoki Papírgyár kollektívája a fel- szabadulási verseny kezdetekor megfogadta, hároméves tervét november 7-re teljesíti. Először úgy tűnt, nem sikerül céljukat elérni. Sok volt a rekonstrukciós hibából adódó gépállás. Papír- gyártásból nem is teljesítették első negyedévi programjukat.

Áprilisban azonban — jó hírnevükhöz méltóan — ismét magukra találtak, pótolták a mulasztást, s a vállalással felemelt tervet (évkezdettől számítva) papírból 50, cellulózból 75 tonnával túlteljesítették április végére Minden papírgépük jól dolgozott, a kettesen és az egyesen rekordot állítottak fel áprilisban. így nem csoda, hogy 113.2 százalékra teljesítették havi előirányzatukat

Az első negyedév tanulságai alapján nemcsak a terHJRTELEN, váratlanul érkezett az este. Czető András kertjében még világos volt, de a nap már nem látszott sehol. Olyan alacsonyra került, hogy még a deszkapalánk kerítés is el tudta takarni. Gyönyörködtem a mesterkezek telepítette virágágyakban. Az illatontó orgonabokrokban, a magasbatörő fenyő szépségében. Álltam a kertben és vártam Czető Andrást.

A felesége nem tűrte cérnával.

— Miről akar az urammal

beszélni?

Hogy is mondjam ezt el?

— Tessék figyelni — kezdem. — Az én apámra, mikor fáradtan hazatért a határból, még nagy munka várt az udvarban.

— Tudom én azt.

— Azt szeretném most végignézni, hogy telik el egy szövetkezeti gazda estéje.

— Legyen szerencsénk.

így kezdődött párbeszéaünk. Utána bementünk a konyhára, mert az asszony főzött. Gulyáslevest, pörköltet. Meleg vacsorára várja a határból a visszatérőt.

— Hányra jön?

— Nem lehet kiszámítani. Tegnap is olyan váratlanul beállított: — Anyu, hoztam a jegyet, megvünk a moziba.

— Sokszor?

gű dolgozók újbóli munkába- állítása üzemünk egyik legégetőbb kérdése. Mivel a Járműjavító profilja csak vagyonőr és kapus poszton teszi foglalkoztatásukat lehetővé, a többséget nem tudjuk megfelelően elhelyezni. Ezért Varga Sándor igazgató elv- 1 társ kezdeményezésére országos viszonylatban elsőnek akarunk felépíteni részükre egy korszerű, világos, fűtött munkahelyet. Az itteni lehetőségek megtárgyalására hívjuk össze az ország körülbelül száz üzemorvosát, hogy tanácsaikkal segítségünkre legyenek. Az egészségügyi napnak egyébként tudományos és továbbképző jellege is lesz.

A résztvevőknek szeretnénk bemutatni a Járműjavító legújabb egészségügyi vívmányait. Például a 20 ezer forintos beruházással telepített parkokat, a nyári kerthelyiséget, a locsoló és söprögető gépeket, a rendelőintézet új rövidhullámú készülékét. — Emellett tájékoztatjuk őket további terveinkről, az üzemi munkahelyek, a munkás- szálló, a könyvpavilon, a büfé, az új étkezde és orvosi rendelő megépítéséről is.’*

melés fokozására, hanem az önköltség csökkentésére is törekednek. A közvetlen anyagfelhasználásban a papír gvárban 120 ezer, a cellulózgyárban 100 ezer forintot takarítottak meg áprilisban. E hónap kezdete is biztató, az első tiz nap alatt 20 tonnával többet termeltek az előirányzottnál.

Tervfúlfeliesíi-és az olajbányászoknál

Az Alföldi Kőolajfurásl Üzem dolgozóinak — mint arról már lapunk hasábjain is beszámoltunk — sok műszaki problémával kellett megküzdeniök a közelmúlt hetekben. Ezért kell elismeréssel adóznunk nekik annak a hírnek hallatára, hogy áprilisi méter-tervüket 109.8 százalékra teljesítették.

— Ami jó filmet látni Ti- szaföldváron, ott vagyunk. Ügy szoktuk, meghagyja az uram: vedd meg a jegyet, estére megyünk. — Hátrahúzza a pörköltet, hogy el ne főjön, mert úgy se jó.

— Hát még?

— Olvas meg olvas. Újságárus házaspár lakik az udvarunkban. Nem nehéz laphoz jutni. Könyvünk meg nekünk is annyi van, hogy csuda.

Kintről virágillat lopózik be.

— Nyáron az ablakokat is kitárjuk. Nagyon szedetjük a virágot. András minden este megnézi a kertet: na, mit csináltál ma benne?

Korán öregedő, kedves asz- szony. Beszél, beszél.

— Ügy voltunk vele: én már nem járok ki. Itthon megetetem a jószágot, rend- beteszem a lakást. Az uramnak egy keresztbe szalma dolga sincs, ha hazajön. Csináltuk azelőtt.

SOROLJA AZT IS. ~Iogy

művelték nyolc hold földjüket.

— Együtt jártunk. Én gyalog, az uram biciklivé’. Én hamarabb elindultam haza. Akkor láttam neki a főzésnek. András meg etet'” - jószágokat. Nem volt sok, de minden este munkát adott.

A mi

nyelvünkön

szóltak

Fél hétre hirdették a békenagygyűlést. Hat órakor már a várakozók sokasága álldogált a Szigligeti Színház főbejárata előtt. S mikor az megnyílt, szinte egyszerre teltek meg a székek, páholyok. Nem színházi, de rendes, szép ruhákba öltözött emberek zsongó beszédét szakította félbe a Himnusz, az ünnepi beszéd.

S talán nem is mindenkinek tűnt fel az, ami engem az ünnepi hangulatnál is jobban, mélyebben meghatott. Külföldi vendégeink is felszólaltak. Beszélt a szovjet főtiszt. Beszélt népe nyelvén, s szovjet ember fordította — magyarra. Beszélt a koreai nagykövetség küldötte, s koreai ember fordította — magyarra. Beszélt Tanganyika küldötte — magyarul. Ök, a más-más világrészek emberei itt voltak nálunk. Hozzánk szóltak, a mi nyelvünkön.

Lehet-e ennél szebb, meg- hatóbb, hitelesebb bizonyítéka annak, hogy a haladó emberek barátságát a legdrágább szál, a béke szereteté- nek szála az egész világon összefűzi. Össze még akkor is, ha földrészek, tengerek és óceánok választanak el bennünket egymástól.

No, meg ez is hozzá tartozott.

— Ló nélkül csupa küzdés volt az. Jött a hordás, a kukoricatörés. Esténként, vasárnaponként szaladozott az uram kocsiért. Annyit kértek a, fuvarosok, amennyit csak nem szégyelltek.

Czető András a Lenin Termelőszövetkezetben dolgozik. Az elnöktől hallottam: becsületesen, szorgalmasan. Most a feleségétől kérdezem.

— Tessék elhinni, semmi rosszat nem mondhatunk. Ha az uram beteges nem lenne, akkor meg aztán pláne. Megbecsülik ott. Kettőjüket küldték el Mezőtúrra négyzetes vetési tanfolyamra. Azóta mindig ott van a vetésnél.

Azért késik mos*. A vetéssel nem lehet várni. Máskor korábban hazajár.

— Hatra szokott, Ilyenkor esetleg félkilencre.

Ég a villany. Kinn a kertben leszállt az est sötétje. A gazda még nem jön.

— Jól érzi ott magát. Mindig mondja: jó emberekkel dolgozik. Azért is kérte felvételét a Leninbe. 0*t ismerik. Együtt jártak a cséplőgéphez, ide-oda. Örültek neki.

Nézem az órát, már indulnom kellene. S akkorra nyíA nőtanács

hírei

Szolnokon a kertvárosi nőtanács, a szülői munkaközösség és a nevelő testület május 7-én rendezte meg az

apák tanácskozását. Az iskolai igazgató megnyitó szavai után a városi és a kerületi nőtanács képviselői is üdvözölték az édesapákat, akikkel a gyermeknevelési problémákról, beszélgettek, hangsúlyozva az apák felelősségét. A nőktől kapott apró ajándékokra a férfiak azzal válaszoltak, hogy egy-egy szál szegfűt nyújtottak át az édesanyáknak és kedves szóval köszöntötték őket anyák- napja alkalmából.

*

A kisújszállási Ady Tízben a nőtanács, a KISZ és a tsz vezetősége rendezésében jól sikerült anyák napját tartottak vasárnap. A feldíszített teremig vezető útra virágot hintettek a fiatalok, s az asztalokon is orgona illatozott. A közös ebéd után a KISZ tagok kultúrműsorral kedveskedtek a jelenlévő mintegy kétszáz édesanyának,

*

Törökszentmiklóson a Petőfi úti iskola szülői munka- közössége május 8-án műsoros estet rendezett. A bevételből majd az iskolában tartatnak kedves, emlékezetes gyermeknapot.

lik a kapuajtó. Az asszony kisiet,

— Várnak, András. Azt

szeretnék hallani, mit csinálsz esténként. ,

ötvenen felüli köpcös, megnyerő külsejű parasztember.

— Sorja van annak. Mindenem a rádió.

ESTE A TIZES híreket hallgatja. Reggel a gazdasági híradót. Rá is tér mindjárt a dél-koreai helyzetre. Tájékozott ember. Mondom:

— Most igen későn jött, András bácsi.

— De még az agronómu- sunkat, Tóth A. Mihályt meg kint hagytam. Azon vagyunk: ne 33,70 forintot osz- szunk, hanem többet.

Ennyi a betervezett munkaegység-érték a Leninben. De nagy szorgalommal csinálnak mindent. Lehet, hogy több lesz.

— Ügy látom, egyakaraton

van mindenki nálunk. Tudja, mit kerestem ma? öt egész három munkaegységet.

— Az több, mint száz forint.

—' Kiszámoltam: százhatvanöt forint. De reggel négy órától ám. Negyvennyolc holdat vetettem el. Pedig a norma tizenhat hold.

Látom, fáradt is, hát búcsúzni akarok.

— Addig nem, míg a könyvtáram nem látja.

— Könyvtár?

— No, tessék jönni.

Tíz évvel ezelőtt, 1950. május 11-én fogadta el az országgyűlés a helyi tanácsokról szóló törvényt. Alkotmányunk idevonatkozó szakasza értelmében a törvény, már bevezető részében kimondotta: „A szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság olyan államszervezetet épít, amely biztosítja a dolgozók tevékeny és állandó közreműködését az államhatalom gyakorlásában és az állam- igazgatási munkában, közelebb viszi az ügyintézést a dolgozó tömegekhez és következetesen érvényesíti a szocialista törvényesség elveit.”

Számot vetve az eltelt tíz év eredményeivel, elmondhatjuk: az I. törvény rendelkezései alapján a még abban az évben először megválasztott helyi tanácsok derekasan megállták helyüket. Tagjaik közül nem egy még ma is az államhatalom, a helyi közigazgatás munkájának részese. A tanácsok pedig összességükben tevékenységük közben, híven az Alkotmány 32. paragrafusához, munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodtak, biztosították a dolgozók tevékeny részvételét, kezdeményezését és ellenőrzését az államhatalom helyi gyakorlásában.

Következésképpen a törvény megjelenésétől, pontosabban az első tanácsválasztásiéi számítva, nagy népszerűségre tettek szert. S ennek okát nem elég csak abban keresni, hogy a hazánkban végbement történelmi változások törvényszerű folyamataként felváltották a dolgozók többsége által gyűlölt régi államhatalmi és közigazgatási szervezetet. Az ok sokkal inkább az, hogy tanácsaink a szocialista demokrácia megtestesítőivé váltak. A kezdő lépések utón történelmileg is igen rövid idő alatt a dolgozók erős tömegszervezetei lettek. A demokratikusan vólasztptt tagok, a végrehajtó bizottságok, a szakapparátus és a lakosság között igazán alkotó kapcsolat alakult ki. Olyan, melynek számos eredményét megelégedéssel szemlélték mindazok, akik őszinte, építő tagjai társadalmunknak.

S hogy ez így lehetett, abban az emberi közvetlenségen, a hivatali bürokrácia felszámolásának sikerein kívül jelentős szerep jutott a ma tíz éve elfogadott törvény azon részének, amely hangsúlyozza: a dolgozók haEgy budapesti ismerős jön velem. Látom, az ő álla is leesik a csodálkozástól. Két könyvszekrény megtöltve: Jókai, Petőfi, József Attila legújabb kiadásai, A világirodalmi klasszikusok eddig megjelent valamennyi kötete: Anatole France, Lenin.

— Nem szeretem én a csapnivaló könyveket.

Hát ez ámulat. Hétszáz kötet. Ötezer forintért kérték már tőle. Nem is tagadja, nagyon büszke rá.

— Egy tisztviselővel se cserélnék. Ha én már a kapun belül vagyok, kastélyban érzem magam. Legfeljebb még felseprem az udvart, aztán olvasgathatok.

Lexikonok, térképek, földrajzi leírások.

— Kérdezzen tőlem egy olyan várost a világ bármelyik pontján, amelyet nem tudok megmutatni.

NEM AKAROK kényelmetlen helyzetbe kerülni. Nem szégyen, de azt hiszem, Czető András a tiszaföldvári Lenin szövetkezet gazdája tájékozottabb földrajzban, mint jómagam.

Könyvtárát tekintve hány, meg hány értelmiségi emberen túltesz. Hiszen nincs más gondja. Hazajön: olvasgat esténként. Ügy él itt, mint ahogy mondta: kastélyban a kapun belül.

BORZÁK LAJOS

tékonyan fogják érvényesíteni kezdeményező és alkotó erejüket, építő bírálatukat az állam ügyeinek vitelében is. Vagyis, a tanácsrendszer megteremtése hazánkban azt jelentette, hogy a dolgozók még közelebb kerültek az állami ügyek intézéséhez. Küldötteiken, a tanácstagokon keresztül közvetlenül hangot adtak észrevételeiknek, szó- vátették a munka közben tapasztalt hibákat. Ezek mellett azonban javaslataikkal igyekeztek is segíteni a vezetés mindennapi gondjait. Lényegében tehát a törvény alapján teremtő részeseivé váltak az építés, holnapunk szebbé, jobbá tétele nagy munkájának.

Ma már történelmi igazság, hogy a még nagyobb távlatokat népünk elé táró esztendők eredményei nem valósulhattak volna meg a dolgozók alkotó, teremtő támogatása nélkül. Rosszakaróink is tudták ezt, s így érthető, hogy például falun, de városainkban is a pártszervezetek után mindjárt a tanácsokat támadták. Kádereiket, de tagjaikat is vezetésre alkalmatlannak tartották és tüntették fel. Céljuk nyilvánvaló volt: lejáratni a tanácsokat, megbontani a kialakult kapcsolatokat, s így egy- .szersmindenkorra leszámolni velük. Annál is inkább akarták ezt, mert tudták: a tanácsok amellett, hogy széles rétegekre támaszkodó tömegszervezetek az államhatalom képviselői is működési területükön. Távolabbi céljuk tehát: megdönteni az államhatalmat, s rövid átmenet, vágj’ a nélkül restaurálni a kapitalizmust.

Hogy terveik végrehajtása nem sikerült, abban többek között azoknak is részük volt, akik pontosan azért, mert magukénak tekintették a tanácsokat, megvédték a restaurátorok támadásaitól. Ezen túl azonban segítettek abban is, hogy megtalálják a helyes utat s legyen erejük ahhoz is, hogy megtisztítsák soraikat. S ha valami kifejezi, ez legjobban megmutatja azt, milyen szétszakíthatatlan szálak fűzik tanácsainkat a dolgozókhoz. Ez a kapcsolat, nem egyszerűen a hivatal és az ember érintkezése, hanem a dolgozók államhatalma megteremtőinek egy cél megvalósítására irányuló törekvése.

Ezt tükrözte az 1958, évben lezajlott tanácsválasztás is, amely a választók soha nem látott aktivitásának megnyilvánulása mellett a szocialista demokrácia fejlődésének, izmosodásának is igazi példája volt. Ugyanakkor azonban azt is bizonyította, hogy tanácsaink, mint az államhatalom helyi szervei, de úgy is, mint a dolgozók tömegszer- vezetei az életrehívásukat jelentő 1950. évi törvény óta megerősödtek, felnőttek. Ma már sokkal nagyobb feladatok megoldására is képesek, mint a törvény megjelenését követő első megválasztásuk idején. Ezért történt az, hogy az ország vezető szervei, s a tanácsok felsőbb fórumai sok hatáskört a helyi szervekhez utaltak. S az azóta eltelt két év tapasztalatai pedig bizonyítják: helyi tanácsaink a megnövekedett tennivalók között is képesek eligazodni. s mindig a szocialista törvényesség és demokrácia követelményeinek megfelelően végezni munkájukat, választóik, a dolgozók megelégedésére.

Nagy István

Önköltségcsökkentésre törekednek a papírgyáriak

— borsi —

Készülnek a konyhabútorok

A szolnoki Tisza Bútorgyárban nagy tömegben készüi* nek a 160-as Tisza konyhagarniturák. A képen Sándor József asztalos látható, aki május elsején kapta meg a köny- nyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. Nyolc éve dolgozik az üzemben, a törzsgárdához tartozik, s nagy hozzáértéssel végzi munkáját.

Czető András a kastélyban

*