Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-04 / 104. szám

5960 május 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 C Hogyan létesítsünk korszerű szövetkezeti majorokat? Műszaki ankétot rendezett a Hazafias Népfront Szolnokon u Imiről a számok beszélnek Nemrégiben tanácsko­zásra gyűljek össze Jászbe­rényben azok a mérnökök, technikusok, akik aktívan ki akarják venni részüket ter­melőszövetkezeteink további erősítéséből, s a községfej­lesztés munkájából. Ennek a tanácskozásnak folytatása­ként; rendezte meg a Haza­fias Népfront Megyei Taná­csa hétfőn délután a szolno­ki műszaki értelmiség vita- délutánját. Gépész-, építész-, vegyész-, elektromérnökök, s technikusok gyűltek össze, hogy most már ne csak álta­lánosságban, hanem konkré­tan is megbeszéljék, s meg­határozzák a feladatokat. Pallai Sándorné, a Haza­fias Népfront megyei titkára üdvözlőszavai után Tóth Já­nos, a HaZafias Népfront Or­szágos Tanácsának képvise­lője ismertette azokat az elvi, gyakorlati és szervezeti el­képzeléseket, javaslatokat, melynek alapján a szolnoki műszaki értelmiség is bekap­csolódhat a tsz-erősítés mun­kájába^ Miről van itt szó? Horváth Imre elvtárs, az MSZMP Megyei Végre­hajtó Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy mérnö­keink, technikusaink elsősor­ban a vízgazdálkodás, az ol­csóbb építkezés, a gépesítés, a talajvizsgálat, az üzemszer­vezés és a majortelepítés munkájában segíthetnek a legtöbbet. Ezeket a javasla­tokat egészítette ki Tóth Já­nos elvtárs, aki a korszerű számvitel, az útépítés, a vil­lanyhálózat és vízellátás fel­adatait is középpontba állí­totta. Az egész munka a Ha­zafias Népfront által kitűzött jelző: — a Virágzó, tiszta szocialista községekért* — égisze alatt, s a szövetkezetek további erősítése jegyében, annak érdekében, folytatód­jék. Á tsz-ekben — mondotta Tóth János — most már a gazdasági, kulturális és szo­ciális felemelkedés mellett a kommunális hiányosságok pótlása is nagy feladat. S ezek perspektivikus megoldá­sában sokat segíthetnek a műszaki káderek. Például egyes helységek, létesítmé­nyek további fejlesztése az ehhez szükséges távlati fej­lesztési tervek kidolgozása, az egyes építkezések kivite­lezési munkáiban adott konk­rét szaktanácsadás (elsősor­ban az olcsóság érdekében.) egyik legfontosabb feladat a sok közül. Természetesen a jó mun­kához szükséges az, hogy megismerjék az önkéntes se­gítők területüket, annak problémáit. Ezért a pillanat­nyilag legfontosabb az ismer­kedés az egyes területek fej­lesztési programjával, spe­ciális problémáival, lehetősé­geivel és így tovább. Dr. Molnár László, a Szolnoki Papírgyár cellulóz­gyártó részlegének vezetője elmondta hozzászólásában, hogy mint vegyészmérnök, szívesen segítené egyes táj- laboratóriumok munkáját, s a papírgyári laboratóriumban kísérleteket is végezhetné­nek. „Kavicsbányáink zöm­mel az ország peremrészein helyezkednek el, s a szállítá­si problémák nagyon megne­hezítik az útépítési munká­ * I. kat Érdemes lenne felmérni, s majd fél is használni a rendelkezésre álló salak­mennyiséget a megyében, ami nagyban enyhítené az útépí­tési nehézségeket” — mon­dotta dr. Molnár László. Érdekes javaslatok hang­zottak el a helyes erdősáv­vonalak, a korszerű utca- és tanyaközpont rendezésekkel kapcsolatban is, majd pedig arról: hogyan lehetne kor­szerű és mégis olcsó épülete­ket létesíteni a termelőszö­vetkezetek jószágállománya részére stb. Természetesen ez a tanács­kozás még az első puhatolód- zó, lépéseket jelentette a tsz- erősítés és községfejlesztés problémáinak megismerésé­ben. Egyik legfontosabb fel­adat az lesz a következőkben, hogy felmérjék: hány műsza­ki értelmiségre és milyen szakmában számíthatnak e munkához a megyében a to­vábbiak során. Előzetes számítások szerint májasban körülbelül 500 külön­járatot indít a MÁV AU r Budapesten és vidéken rendkívül sokan kívánnak kirándulni: az általános és középiskolák tanulói, egyete­misták, kiszesek, intézmé­nyek, üzemek, vállalatok dol­gozói sorra jelentkeznek a MÁVAUT-nál és különbuszo- kat igényelnek. A fiatalok és az idősebbek is az ország különböző vidékeit akar­ják felkeresni. Az előzetes számítások szerint ebben a hónapban — hétköznapon­ként és vasárnaponként — összesen körülbelül 500 kü­lönjáratot indít a MÁVAUT. Külföldre is eljutnak majd a magyar kirándulók autóbu­szokon. mégpedig Csehszlo­vákiába, Lengyelországba, Romániába, a Német Demok­ratikus Köztársaságba, Auszt­riába. Sajnos, az igényeket még így sem lehet teljes egé­szében kielégíteni, ezekben a napokban átlagosan 10—15 csoport jelentkezését kell visszautasítani, kocsihiány miatt. Most már csak július­ra fogad el újabb jelentkezé­seket a MÁVAUT. (MTI) számú telep karbantartó részlege a munkaidő jobbb kihasználása által 24 darab ZILL 1^4-es tipusu tehergép­kocsival múlta felül a tervet s ezzel teljesítette kongresz- szusi felajánlását. A III. számú telep Nyemecz bri­gádja szintén a munkaidő jobb kihasználása alapján 5700 forint értékű rugóköteg javítását végezte el terven felül, míg a IV. számi telep gumi javító részlege 20 darab köpeny és 50 darab tömló javítását. Ugyancsak ez a részleg egy lovaskocsi teljes felújítását, haszonanyag fel- használásával oldotta meg. Bartók Miklós A szám, a számolás sokak véleménye szerint száraz dolog. Statisztikát készíteni erről, arról, szintén nem a legszórakoztatóbb elfoglalt­ságok közé tartozik. S mégis, néha olyannyira hatása alá kerül az ember néhány szá­raz adatnak, hogy sokáig nem tud szabadulni tőle. — Nem kell most nagy ered­ményekre, sikerekről beszá­moló jelentésekre gondolni. Csak egy kis apróság: az Országos Takarékpénztár je­lentése arról, hogyan alakult az országban, s közelebbről Szolnok megyében a takaré­kosság. Maga a szó nem azt jelenti ma már, hogy az öltöny ruhá­ra, a pár c'pőre spórolják el a takarékoskodók szájuk elől is a pénzt, hanem sokkal in­kább azt, hogy a vitathatat­lanul megnövekedett és ki- szélesedett igények kielégíté­se mellett futja takarékos­kodásra is, Ám nézzük a számokat. Szolnok megyében 1960. első három hónapjában 36 és félmillió forintot he­lyeztek el takarékbetét­könyvben a megye lakosai. S ami még talán ennél is többet mond: a megye szö­vetkezeti dolgozó parasztsá­ga március 31-ig 18 millió forinttal növelte a betétállo­mányt. A magyarázat ké­zenfekvő: termelőszövetkeze­teink javuló gazdálkodása évről évre magasabb jöve­delmet biztosít. Tagjaik ma már nem küzdenek garasos gondokkal. S ha ehhez hoz­zátesszük, hogy például Ti- szasülyön az utóbbi években háromszáznál több új lakó­ház épült, már alig szükséges további magyarázat. A szá­mok önmagukért beszélnek arról, milyen nagy utat tet­tünk meg. Van egy másik érdekes vo­nása is a takarékosságnak. Ez akkor tűnik ki igazán, ha a legutóbbi tíz évet vizsgál­juk. A statisztika egy felől ezt mutatja: 1950-ben a me­gyében 4 millió forint volt a takarékbetétben kezelt összeg. Másfelől viszont ezt: az OTP Szolnok me­gyei fiókjának tájékozta­tása szerint jelenleg 53 ezer ember 146 millió fo­rintja kamatozik takarék- betétben. Nem is olyan régen még az a szemlélet divott több­fele, hogy „kaparj, kurta ne­ked is lesz”. Vagyis, mit tö­rődjünk egymással, kinek ki­nek elég a maga gondja, ba­ja. Birkózzék vele, ahogy tud. S ha a baj legyűri, ma­gára vessen. Azt mondani, hogy ez a felfogás már tel­jesen a multté, korai volna Azt azonban már nyugodt lelkiismerettel kijelenthet­jük, hogy vonul visszább, — hátrább. Erre vall a2 is, hogy dolgozóink egyre többen adják össze pénzüket, bogy segítsenek társuknak egy egy elképzelés megvalósí­tásában egy-egy terv való« raváltásában. Népszerű nevén Kölcsönös Segítő Takarékpénztáraknak nevezik az üzemekben, hi­vatalokban alakult kollektí­vákat. Nem térünk ki most működésük ismertetésére, — csupán annyit jegyzünk meg, hogy a megyében 109 KST műkö­dik, s tagjaik száma meg­haladja a 8 és félezret. Az idén ugyanis újabb kétezer ember lépett a KST tagok közé. S így együttesen közel kétmillió forintot fi­zettek be, melyből 1 millió forintnyi összeget vettek köl­csön formájában igénybe. Nagyon előnyös módon biz­tosít pénzt a KST, s népsze­rűsége egyre nagyobb. Azt mondtuk ennek az elején, hogy a szám, a szá­molás száraz dolog. Statisz­tikát készíteni sem túl szó­rakoztató. Ám, ha mégis elő­veszünk néhányat ezekből a számokból, akkor válik lát­hatóvá, hogy az egyébként néma adatok mennyire be­szédesek. Szépülő, s egyre emberségesebbé váló éle­tünkről beszélnek. N. I. A három hónap mérlege — a számok és tények tükrében Európa új talaj térképének elkészítéséről határoztak Budapesten AZ 51. SZÁMÚ AKÖV I. negyedévi teljesítmény ér­ték tervét 112.3 százalékra teljesítette. Igaz, az előírt költségszint felett dolgozott, de a többletbevétel alapján a tervezetthez viszonyítva 21 ezer forint eredményjavulást ért el. Ám, ha a számok mellett a tényeket is meg­nézzük közelebbről, már lát­juk, van még javítanivaló. Elsősorban a teherautó köz­lekedésénél érhettünk volna el jobb eredményt. Az idő­járási és útviszonyok azon­ban, elsősorban januárban és februárban, nagyon sokszor akadályozták az eredményes munkát. Több ízben előfor­dult például, hogy egy gép­kocsioszlop több kísérletezés után a nagy sár miatt kény­telen volt visszatérni telep­helyére. A fuvarhiány is hozzájárult a teljesítmény nélküli ráfordítási összeg növekedéséhez, a súlyszállí­tási tervszámtól való elma­radáshoz. NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK között végezték munkájukat a vidéki lakosság áruellátá­sát biztosító darabárus jára­tok is. A múlt évi eredmény­hez viszonyítva mégis 2014 tonnával több árut szállítot­tak ki az I. negyedévben a nagykereskedelmi vállalatok­tól a vidéki elárusító he­lyekre. A személyszállítási ága­zat minden _ vonatkozásban túlteljesítette tervét. Három hónap alatt 2 millió 721 ezer utast szállítottak, ami példá­ul a szolnoki helyi járatok­nál 297 ezer utassal jelent többet, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Itt különösen a pótkocsis szerel­vények rendszeres alkalma­zása jelentett nagy segítsé­get. S bár a vidéki taxíállo-, mások közül jónéhány nem teljesítette termelékenységi tervét, mégis elmondhatjuk: a taxi-ágazat teljesítette tervelőirányzatát. A FELSZAB ADULÄSI MUNKA VERSENY során a gépkocsivezetők 6 ezer forint értékű hajtó és kenőanyagot takarítottak meg, míg a gépkocsi karbantartási és ja­vítási munkák jobb megszer­vezése 25 ezer forint anyag- megtakarítást hozott Az I. A Nemzetközi Talajtani Társaság Európa-térképet szerkesztő bizottsága Buda­pesten ülésezett. A bizottság tagjai — a most készülő tér­kép adatainak és jelmagyará­zatainak egyeztetése mellett — határozatot hoztak, hogy meg kell kezdeni Európa új, minden eddiginél részlete­sebb talajtérképének elkészí­tését. A térkép anyagát vala­mennyi európai országban egységes elvek és szempon­tok szerint gyűjtik össze és dolgozzák fel. (MTI) JAoszkvai jegyzetek. Egyik újonnan szerzett moszkvai ismerősöm megkér­dezte: — Meddig maradnak? — Négy napig. — Málo. Kevés. Legalább egy hónap kellene. Négy nap alatt keveset lehet Moszkvá­ból látnL Valóban kevésnek bizo­nyult. Alig láttam-, többet, mint amit megmutattak. Ép­pen ezért valamiféle elmé­lyült tanulmány megírására nem vállalkozhatom. Futó benyomások, meglepő kurió­zumok, érdekes találkozások emléke és néhány apró aján­déktárgy az, amit hazahoz­tam. ÚTKÖZBEN Hatalmas sztyeppék, vége­láthatatlan szántóföldek mel­lett vezet utunk. Itthon egy száz-holdas tábla már nagy­nak számit. Ott egy-egy táb­la mellett nyolc-tíz percig is ment a vonat, amíg mezs­gyét, vagy utat láttunk. Nyolcvan-száz házból álló kis falvak. Szalmatetős kunyhók — s a szalmatetőkből televí­zió-antenna mered az égnek. Három-négy emeletes barak- épület a brianszki erdő egyik tisztásán. Az épületek tete­jén TV-fffiísnna-erdő. Az el­ső benyomás tehát: sokkal több a televízió, mint ná­lunk. DRUZSBA — BARÁTSÁG Többszáz főre tehető tö­meg fogadta érkező vonatun­kat a Kievi Pályaudvaron. Druzsba — barátság, testvé­reink! Éljenek a magyarok! — röppentek fel a kiáltások. S hogy náluk a barátság nem szólam, arról egész moszkvai tartózkodásunk alatt újra és újra meggyő­ződhettünk. Ott valahogy más, mélyebb az értelme en­nek a szónak. Valójában ba­rátságosabbak az emberek. S ez nemcsak, a külföldiekkel szemben való kötelező ud­variasság. Elég jól beszélem nyelvüket, s nem mindig tűnt fel rögtön, hogy külföl­di vagyok. A barátság, az ud­variasság megnyilvánulásait mégis folyton tapasztaltam. ÜZLETBEN Moszkva legnagyobb áru­háza a GUM. Méreteire jel­lemző, hogy a budapesti Corvint körülbelül hatszor lehetne benne elhelyezni. A pultok előtt sokhelyen sor áll, de nem türelmetlenek. Nem siettetik egymást, nyu­godtan megvárják, amig oda­jutnak. S az eladók? Eléd raknak tízféle portékát, s ha mégsem vásárolsz, nem vág­ják a szemedbe, mint náluk elég gyakran: — Akkor mi­ért szedette le? Visszarakják a polcra, hogy a következő vevőnek újra le­szedjék. Nem találod mond­juk a harisnya-osztályt? Ba­rátságosan karonfognak és a részlegek labirintusában odavezetnek, ahová keik EGY ÉRDEKES EPIZÓD Csoportunk két tagja egy este — maszek alapon — el­ment várost nézni. Termé­szetesen eltévedtek. Tétován ácsorogtak az egyik utcasar­kon, végül odalépett hozzá­juk két moszkvai. Kézzel- lábbal való magyarázgatás után végre megértették, hogy honfitársaim a Nemze­ti Szállóba akarnak vissza­jutni. — Nu, davaj! — gyerünk, mondták a moszkvaiak. Le­mentek a Metró-állomásra, megváltották helyettük a jegyet, átszálltak vagy két­szer és végül a szálló bejá­ratánál búcsúztak a két el­tévedt külfölditől. A METRÓ Bízva orosz nyelvtudásom­ban, egyedül bódorogtam a városban. A Metrón megkér­deztem egy őszülő hajú, negyvenévesnek látszó em­bert, hol kell leszállnom, ha ide — és ide akarok jutni. Barátságosan megmagyaráz­ta, majd azt kérdezte; hon­nan jöttem. — Magyarországról? Jár­tam ott. Budapesten. — Es előhúzza eddig zsebében tar­tott balkezét. Három ujja hiányzott. — A többit Budapesten hagytam. Egy repesz elvitte. Jó emberek vannak ott. Egy pincében kötözték be. Elvé­reztem volna. Nyicsevo, — mondja vigasztalásomra. — Azért még meg tudom fogni a logerlécet. Mérnök vagyok. Neki Magyarországról az otthagyott három ujja, ne­kem a Metróról a csonkake­zű mérnök jut eszembe. MIHÄLYFALVI ISTVÁN­RÓL — MOSZKVÁBAN A Tyimirjazev Mezőgazda- sági Akadémián fogadást rendeztek tiszteletünkre. — Egyik neves professzor üd­vözölte a magyarokat. Egy- szercsak idegenül hangzó, de magyar nevek ütötték meg fülemet: Dr. Jozef Schandl, István Mihályfalvi. — Nemcsak értékes mun­kájukat ismerem, hanem sze­mélyes jóbarátaim. Többször találkoztam velük, azóta is levelezünk. Nagyon hasznos munkát végeznek — mondta a professzor. Minden üdvözlő szónál jobban esett ez a megemlé­kezés. Lám, a mi kis orszá­gunk, sőt megyénk tudósait ott is ismerik és elismerik. LIMONÁDÉ és ásvány­víz-kultusz Ott is küzdenek az alko­holizmus ellen, s tekinve, hogy régebben csinálják, na­gyobb eredményeket értek el, mint ml Az utcákon min­denfelé ásványvíz és limo­nádé automatákat látni. — Forgalmuk is van bőven. Az élelmiszerboltokból kijövő háziasszonyok szatyrában négy-öt ásványvizes üveget is látni. Tehát otthon is ezt isszák. Azért az alkohol, a vodka még nem adta fel a küzdelmet. Egy moszkvai soffőrrel beszélgettem. Saj­nálkozva mondta, hogy bi­zony, a fizetés napján néhá- nyan ... hm... szóval meg­feledkeznek magukról. Ne­héz ellenfél az alkohol, de az ásványvíz és az ízletes gyümölcslevek egyre inkább legyőzik. A MAUZÓLEUMNÁL A moszkvaiak sokat áll­nak sorba. Sorban állnak a színházjegyért, előadás után a ruhatárnál (ezt nálunk is be lehetne vezetni!!), itt-ott az üzletekben, csúcsforgalom idején a trolinál, de legfő- kénoen a Mauzóleumnál. Valahányszor a Vörös Téren jártunk, hosszú-hosszú sor­ban álltak az emberek, hogy — talán egy percre — lát­hassák a két nagy vezért, Lenint és Sztálint. Áhitatos csendben vonulnak el az üvegkoporsó előtt a hatal­mas ország minden részéből érkezett látogatók. MOSZKVAI NEVEZETES­SÉGEK Mit tartsunk nagyobbnak? A tiz-tizenkét kilométer hosszú, gyakran 40 méter széles sugárutakat, ahol he­lyenként 12-soros autóáradat hömpölyög; az épülő új vá­rosrészeket, vagy a hatalmas Lomonoszov Egyetem impo­záns épületét? (45 ezer helyi­sége van, 29 emeletes és négy év alatt épült fel). A Tretyakov Képtár hihetetlen bőségű anyagáról, a Fegy­vertár felbecsülhetetlen ér­tékű műkincseiről, Rettene­tes Iván cár gyémánttrónu­sáról már sokan írtaki Ké­peslapokról nálunk is ismert a bizzar, soktornyú Szent Vaszilij Székesegyház (építő­jének Rettenetes Iván ki- szuratta a szemét, nehogy még egy ilyet építhessen). A moszkvaiaknak mindez már nem nevezetesség, legfel­jebb a Cirkoráma, a körmo­zi. New York, Párizs és Moszkva büszkélkedhet csak ilyennel. EZT LÁTNI KELL Az egyik Metró-állomás nyüzsgő forgatagában csiz­más, mikádós, magyar pa­rasztember ácsorog, — és néz. A Toldi egyik verssora jut eszembe: „Nézi Miklós, nézi. S dehogy veszi ész­re. Hogy a szeme is fáj az erős nézésbe. „Legyőzve a magam csodálkozását, meg­szólítom: — No, hogy tetszik, Bátya? — Hát... — és tehetetle­nül széttárja karját, — ezt nem hiszik el otthon, ha el­mondom, Ezt látni kell. Patkós Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom