Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

VTLAG PROLETÁR]AI, EGYESÜLJETEK! XI. évfolyam, 120. szám. Ara 60 fillér I960, május 22. vasárnap. A POSTASTASKA Hej, országút, országút Gro.ícs Gyula nyilatkozata a Néplapnak A nemzetközi helyzet jó és kedvező szocializmust építő népünk számára Kádár János elitárs felszólalása a Hazafias Népfront budapesti értekezletén A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában szombaton a .óváros lakosságának mintegy ötszáz küldötte újjáválasz­totta a Hazafias Népfront budapesti bizottságát. Az ün­nepi gyűlésen megjelent, az elnökségben helyet foglalt, majd a vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára. A tanácskozást dr. Harrer Ferenc, a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg. Ez­után Schütz Árpád titkár terjesztette elő a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának beszámolóját az elmúlt há­rom év munkájáról. A vitában felszólalt Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bzottságának első titkára. Teljes mélységében átér­jem a megtiszteltetést és a felelősséget, hogy a Hazafias Népfront budapesti értekez­letén, mint küldött jelen le­hetek. (Nagy taps.) Ezért kö szönetet mondok azoknak, akiknek bizalmából — mint a XIII. kerület küldötte — részt vehetek ezen a tanács­kozáson. Közös eszme és kö­zös törekvés hozott össze ben­nünket ebbe a terembe, s bár sokirányból jöttünk, immár közös útra leltünk és egyet­értésben megyünk előre. immn Kulturális forradalmunk seregszemléje elé Ma reggel, (egy-két helyen tegnap este) megkezdőd­nek a Felszabadulási kulturális szemle megyei döntői. Egy héten keresztül fiatalok és öregek, gimnazisták és tsz parasztok, pedagógusok és üzemi munkásfiatalok — a megye legjobbjai mérik össze erejüket, bizonyítják be, hogy az új kultúrát, a mi kultúránkat mélységesen sze­retik, azért áldozatot is szívesen hoznak. Mert a művelő lés ügyéért harcolni kétségtelenül ál­dozatot, önfeláldozást jelent. Hiszen a pihenés óráiból kell elvenni azt az időt, amely énekléssel, versmondás- sa', darabjátszással tölt el a kultúra munkása. Mégis azt látjuk, hogy példájuk az Ifjúsági Irodalmi Színpad tagjai hetenként több estéjüket töltik verstanúlással, szerepléssel. A szolnoki vasutas énekkar dalosainak leg­többje családos, nehéz fizikai munkát végző dolgozó. Mégis sűrűn összejönnek és másfél napokat is eltölte­nek utazással, szerepléssel, ha a szükségesség így kí­vánja. Mi ez a szükségesség? Mi késztet arra tízezernyi embert a mi megyénkben, hogy szavalásban, színját­szásban, táncban és a kultúra más ágaiban működjék? Nemcsak és nem elsősorban a saját tehetségének ki­bontakoztatása. Hanem annak — jórészt tudatos és hatá­rozott — felismerése, hogy a mi népünknek éppenúgy szüksége van a szép szó erejére, a műveltség embervál­toztató és emberformáló hatására, mint a mindennapi kenyérre. Egyre nagyobb tömegek ismerik fel, hogy jobb munkához szellemileg is fejlődniük kell. És ez a felismerés, ez az igény termelte ki azokat a kultúr- munkásokat, akiknek legjobbjai most a megyei bemu­tatókon adnak számot eddig végzett munkájukról. A bemutatók, az eddigi gyakorlattól eltérően nem egy napon és nem egy helyen bonyolódnak le. Egész héten át tartanak és megyénk több városába: Kisújszál­lásra, Jászberénybe, Mezőtúrra is elvisszük a bemutatók egy részét, ezzel is bizonyítva, hogy fontos megyei ügynek tekintjük a szemlét. Az ezévi kulturá'is szemle sokban különbözik az eddigiektől. Elsősorban azzal, hogy az érdeklődés hal­latlanul megnövekedett iránta. Ez nemcsak a résztve­vők és a szereplő .söpörtök számának növekedésében nyilvánul meg. Sokkal inkáb abban, hogy ezévben je­lentkeztek először nagyobb számban a termelőszövetke­zetek fiataljai. Üdvözölnünk kell ezt a jelenséget, mert nemcsak a fiatalok megmozdulását jelenti, hanem atsz- vezetők megváltozott szemléletét is. Sok helyen — saj­nos, még nem mindenütt — ke zdik belátni, hogy a kultu- ralis élet a fejlődés törvényszerű velejárója, amit óvni és támogatni kell. Ennek köszönhető, hogy nem zajlott le olyan járási, vagy városi bemutató, amelyen leg­alább egy tsz-csoport részt ne vett volna. De inkább többen voltak. Figyelemre méltó ennek a szemlének a sokoldalú­sága és ezzel együtt tartalmi fejlődése is. Először jele­ni. meg a műsoron a fotókiállítás, a szellemi öttusa és a József Attila olvasómozgalom. És a színjátszók, éne­kesek már csak elvétve választanak olyan tárgyú mű­vet, amely nem szolgálja közvetve, vagy közvetlenül a szocialista tudat fejlesztését. Egy év munkájáról adnak képe mától kezdve színjátszók és népi táncosok, versmondók és dalosok. Szocialista valóságunk igenlésétől telítettek verseik, da­laik, táncaik. Lehet, h^gy a minőségi színvonal még nem mindenütt egyforma magas. De lelkesedésből, szorgalomból, lendületből, egy jobb, teljesebb élet szere- tetéből minden résztvevő jelesre vizsgázik. HERNÁDI TIBOR (Nagy taps.) Vannak itt a te­remben nagy tudósok, híres művészek, kiváló munkások, parasztemberek, a társada­lom legkülönbözőbb rétegé­ből jött emberek. Ez magá­ban véve is nagy társadalmi kiegyenlítődésre mutat, de ennél magasabb fokon is je­lentkezik a kiegyenlítődés társadalmunkban — állapítot­ta meg Kádár János, majd részletesen beszélt népünk szépülő életéről, a népfront­mozgalom budapesti szerve­zeteinek eredményes, jó munkájáról és a népi egység­ről. Hangsúlyozta: az alapve­tő dolgozó osztályok, az egész nép összefogása nélkül nem tehet eredményesen építeni a szocializmust. Ezért a Haza­fias Népfrontnak Budapes­ten nagy figyelmet kell fordí­tania a munkások és az értel­miségiek együttműködésére, valamint a munkásosztály és a városi kispolgárság tartós szövetségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglal­kozott. Az agresszió erői ziláltak — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedve­ző, szocializmust építő né­pünk számára, mert a . nem­zetközi életben a szocializ­mus erői immár hatalmas, le­győzhetetlen és egyre növek­vő erőként vannak jelen. (Hosszantartó taps.) Termé­szetesen látnunk kell, hogy miközben döntő fölényben vannak a szocializmus erői, azért a nemzetközi helyzetre hat az imperializmus léte is, más szóval a béke erői és a háború erői Is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői, között. Az imperializmus, az agresszió erői ma már ki­sebb és némiképp zilált erő formájában jelentkeznek, de azért léteznek és hatnak. Amikor béke, a szocializ­mus perspektívájáról beszé­lünk, feltétlenül tudnunk és éreznünk kell, hogy mind a szocializmus, mind a béke ügye végső fokon az egész vi­lágon győzedelmeskedni fog. (Nagy taps.) Ma már úncs olyan erő a földön, amely ezt meg tudná akadályozni. De azt is tudnunk kell, hogy ez a harc hosszantartó lesz. — Amikor azt vizsgáljuk, milyen erők vannak az impe­rializmus, az agresszió olda­lán, akkor sosem szabad szemelől tévesztenünk, hogy mindenkinek társadalmi hely­zete, vagyis alapvető szemé­lyes érdeke szabja meg a gondolkodását. Nálunk, Ma­gyarországon egyetlen olyan ember sincs, akinek valami­féle anyagi érdekeltsége fű­ződnék ahhoz, hogy növeked­jék a haditermelés, a hadse­reg létszáma, vagy mond­juk, hogy több fegyvert gyárt­sunk. Nálunk nincsenek fegy­vergyári részvényesek, annál inkább vannak nyugaton, a nagy kapitalista országok­ban. S higgye el mindenki, van különbség abban, meny­nyi idő alatt jut el egy óbu­dai munkásasszony addig, hogy követelje a békét és mennyi idő kell ugyaneh­hez egy amerikai ágyugyá- rosnak. (Derültség). Nyilván­valóan van itt valami idő­beli differencia is. (Nagy taps). A harc addig tart, a végső és teljes győzelem ak­kor következik be, amikor az imperialisták, a háborús pro­fitban érdekelt emberek el­vesztik döntő befolyásukat államok és kormányok, nagy és hatalmas államok kormá­nyai felett. Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert mindenki láthatja, és érezhe­ti, hogy a nemzetközi élet­ben bizonyos periodikus vál­tozások vannak. Előtör a megbékélés szelleme, azután egy kis ellennyomást ad az agresszió szelleme. És utána megint erősödik a megbéké­lés szelleme. Az agresszió szellemét és erőit erős kor­látok között kell tartani, amig az imperializmus meg- nem szűnik létezni. Ezt min­denkinek tudnia kell. Ami­kor békeprogrammunkról be­szélünk, azért tekinthetünk nyugodt biztonsággal előre, mert immár szemünk előtt a szocialista társadalmi rend­szer legyőzhetetlen ereje, nagyszerű fejlődése. Amikor a kommunista kiáltványt megfogalmazták, talán csak néhány tucat ember ismerte, fogadta el és kezdte hirdet­ni, — Marxszal és Engels- szel az élen. Az utóbbi négy évtizedben a világ egyik hatalmas or­szágában, a Szovjetunióban valósággá lett! Az orosz pro- letáriátus és az orosz dolgo­zó osztályok megdöntötték a kapitalizmust és a világ leg­erősebb, leghatalmasabb szo­cialista államának alapjait vetették meg. Azóta sem telt el sokkal több négy évtized­nél. s ma már egymilliárd ember él szocialista orszá- í gokban. A fejlődés tehát | gyors és biztató, harcunk jö- vőjéhez is megadja a szüksé- ' ges bátorítást mindenkinek, akinek szívügye a szocialista társadalom győzelme. A béke és háború erői Nézzük a béke erőit és a háború erőit. Az, hogy hábo­rú legyen-e, vagy béke, negyvennégy évvel ezelőtt/ kivétel nélkül olyan kormá­nyoktól függött, amelyek mindegyike hajlamos volt egy kis területrablásra, más népek fosztogatására, általá­ban arra, hogy vérözönt zú­dítson az emberiségre, ha ab­ból aranyat lehet kovácsolni. Most? Hatalmas országok és kisebb országok egész sorá­ban olyan kormányok, olyan rendszerek vannak, amelyek fenntartás és hátsó gondola­tok nélkül harcolnak a bé­kéért. — míg az országok má­sik csoportjában olyan kor­mányok vannak, amilyenek, Önök ismerik már, külön nem akarom bemutatni őket. A perspektíva tehát e téren is biztató, de harcolni e té­ren is kell, állhatatossággal és sokáig. Mai életünk fő jellemzője a munka és a harc. S így lesz még jóidéig. Valamikor ta­lán olyan helyzetben is lesz­nek majd embereik, hogy egyedül a munka, illetve a munka gyümölcseinek élve­zete, az öröm lesz az élet tar­talma. De ma még a munka (Folytatás a 2. oldalon) Berlin ünnepélyesen búcsúztatta Hruscsov elvtársat Berlin (MTI). — Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, aki a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának meghívására Pá­rizsból jövet, útban hazafelé baráti látogatást tett az NDK fővárosában, szombaton dél­előtt kíséretével együtt eluta­zott Berlinből. A schönfeldi repülőtér fe­lé vezető útvonalon a berli­niek tömege állt sorfalat és virágcsokrokkal integetve — ..Hoch! Hoch: Hruscsov, — Hruscsov, brávó Hruscsov!” — kiáltásokkal búcsúztatták a vendéget. A vörös zászlókkal és az NDK lobogójával díszített schönfeldi repülőtéren a ven­dégek búcsúztatására megje­lent Walter Ulbricht, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, miniszterek, Pervuhin, a Szovjetunió berlini nagy­követe, Rostás István, a Ma­gyar Népköztársaság berlini nagykövete és mások. A Szovjetunió és az NDK himnuszának elhangzása után Hruscsov Walter Ulbricht társaságában elhaladt a nem­zeti néphadseregnek a repü­lőtér betonján felsorakozott díszszázada előtt. WalteT Ulbricht meleg sza­vakkal búcsúztatta Hruscso- vot, Malinovszkij marsallt és kíséretének többi tagjait. Hruscsov ezután búcsút vett az NDK államférfiaitól , a diplomáciai testület tagjaitól, majd elvonult a berlini dol­gozók tömegei előtt. Tíz óra után a repülőgép a levegőbe emelkedett, tiszteletkört írt le a schönfeldi repülőtér fe­lett, majd elrepült Moszkva felé. Moszkva (MTI). Hrus­csov szovjet miniszterelnök szombaton, magyar idő sze­rint 12 óra 45 perckor repü­lőgépen Berlinből visszaérke­zett Moszkvába. A vnukovói repülőtéren énekelve, jókedvűen várták a dolgozók küldöttei Hruscso- vot. A Minisztertanács elnöké­nek fogadására megjelent a repülőtéren a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága elnökségének számos tagja, élükön L. I. Brezsnyewel, a Legfelső Ta­nács elnökével. Jelen volt a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, a Legfelső Tanács el­nökségének sok tagja, a szov­jet hadsereg több marsallja, tábornoka. — Megjelentek a Moszkvába akkreditált dip­lomáciai képviseletek veze­tői. Megjelentek a repülőté­ren N. Sz. Hruscsov család­jának tagjai: felesége, Nyina Petrovna és fia. Moszkvai idő szerint három óra előtt néhány perccel szállt le a repülőtérre az IL—-18-as típusú repülőgép, amely Ber­linből hozta vissza a szovjet fővárosba Hruscsovot. A meg­jelentek lelkes tapsa köze­pette lépett ki a gép ajtaján a szovjet kormány feje, mo­solyogva, integetve köszön­tötte a moszkvaiakat. A szov­jet kormányfőt követte Ro- gyion Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. Hruscsov elbeszélgetett é párt és a kormány vezetőivel, majd gépkocsiba szállt és a városba indult. A Lenin su­gárúton szombat délutáni sé­tálók ezrei köszöntötték nagy szeretettel a szovjet kor­mányfőt. (MTI). Kisebb ember elveszhet benne, akkorára nőtt a fegyver­neki Vörös Csillag rozsvetése. Kovács Géza növényter­mesztési brigádvezető is alig látszik ki belőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom