Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május 22. Erőnket nem kímélve harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért Részletek Hruscsov elvtársnak a berlini nagygyülésen mondott beszédéből Berlin, május 20. (MTI). Nagy-Berlinben, a Werner Seelenbinder-csarnokban pén­tek délután 17 órakor meg­kezdődött a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Országos Tanácsának nagy­gyűlése. A két nemzet himnuszának elhangzása után Erich Cor- rens professzor nyitotta meg a nagygyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Ezután átadta a szót Hrus­csov elvtársnak. Kedves Ulbricht elvtárs! Kedves Grotewohl elvtárs! Kedves Dieckmann elvtárs! Kedves Correns elvtárs! Kedves elvtársaim, baráta­im, Berlinnek, az NDK fővá­rosának lakosai! — kezdte beszédét Hruscsov elvtárs. íme, imét találkozhattunk önökkel, Németország törté­netében» az első munkás-pa­raszt állam fővárosának la­kosaival. Engedjék meg, hogy a saját nevemben és a kísé­retemben lévő elvtársak ne­vében forró köszönetét mond­jak az NSZEP Központi Bi­zottságának és az DNK kor­mányának azért a meghívá­sáért, hogy Párizsból Moszk­vába hazatértünkben elláto­gassunk Berlinbe. Forró kö­szönet ezért a szívélyes fo­gadtatásért Párizsban létre kellett vol­na jönnie a kormányfők ta­lálkozójának. E találkozót az egész világ reménykedve vár­ta» Sajnálatos módon az Egye­sült Államok uralkodó körei­nek agresszív magatartása miatt a2 értekezletre nem ke­rült sor. Az egész világ tud­ja ezt, s bárhogy fondorkodjanak is az amerikai diplomaták, hogy másra hárítsák bűnü­ket, az igazság mindenkép­pen győzni fog! A szovjet kormány azon­ban kitartóan és állhatatosan a békére törekszik, Abból a célból, hogy ész­szerűen megoldjuk a prob­lémákat. megadjuk az em­bereknek a lehetőséget, hogy nyugodtan éljenek és békében dolgozzanak, még a legkisebb lehetőségeket és esélyeket is készek va­gyunk kihasználni. Ügy éreztük, hogy még van reményünk, s továbbra is készültünk a találkozóra. Természetesen nem vártuk, hogy valamennyi kérdést egyetlen találkozón rendezni lehet. De feltételeztük, hogy néhány alapvető kérdést meg­oldhatunk, ezenkívül útmu­tatást adhatunk, hogy a kül­ügyminiszterek diplomáciai úton egyezményeket készít­hessenek elő. Az Egyesült Államok re­akciós erői és különösen a Pentagon képviselői szemlátomást féltek attól a lehetőségtől, hogy az ér­tekezlet sikerrel jár, és mindent elkövettek, hogy az összejövetelt meghiúsít­sák és a megegyezést meg­akadályozzák. Május 1-én felderítés cél­jából katonai repülőgépet küldtek hazánkba. A repülőgépet lelőttük és roncsai most biztos támasz­ponton; Moszkvában látha­tók egy kiállításon. Mi ezt az agresszív csele­kedetet elitéltük a Legfelsőbb Tanács ülésszakán, egész né­pünk is elitélte. Most pedig a Szovjetunió a Biztonsági Tanács elé vitte és külügymi­niszterünk, Gromiko elvtárs már oda is utazott, (Taps.) Elvtársak! Hazánk ellen provokációt követtek el, mi mégis elutaztunk Párizsba, bár voltak olyan gondolata­ink, hogy talán nem kellene oda utazni, hiszen az ame­rikaiak a repülőgépüggyel nyomást akartak gyakorolni a Szovjetunióra és helyzetét gyengíteni próbálták. Eisen­hower elnök. Harter, Nixon és különösen Allan Dulles nyilván már előre mosoly­gott, amikor a párizsi kor­mányfői értekezletre gondolt. Eisenhower — úgymond — Hruscsovra néz majd és azt gondolja magában: „Maga csak beszéljen! Az amerikai repülőgépek berepültek a Szovjetunió légiterébe, ön semmit sem tudott tenni el­lene és mégis eljött Párizsba. Következésképpen ön nem lesz képes olyan határozottan követelni a megegyezést, a leszerelés, a német békeszer­ződés kérdésében és más ügyekben.” (Pftfj! — felkiál­tások, a felháborodás kifeje­zései a hallgatóság soraiban.) De az nevet legjobban, aki utoljára nevet. A repü­lőgépet az első rakétával le­lőttük. (Nagy taps.) . *w» Kormányunk elha­tározta, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányától legelő­ször is megkérdezi: elitéli-e cselekményéi, vagy sem? Ha elitéli, ha az Egyesült Államok kormánya elismeri azt az agressziót, amelyet a Szov­jetunióval szemben elköve­tett, ha megbünteti a bű­nösöket és bocsánatot kér tőlünk, hajlandók leszünk leülni a kerékasztalhoz és a szükséges megegyezésért tevéken vkedn\- Az előzetes értekezleten keményen és ha­tározottan kifejtettük állás­pontunkat De Gaulle francia köztársasági elnöknek. Mac­millan angol miniszterelnök­nek és Eisenhower elnöknek. A többit már önök is tudják. Eisenhower, akit a megcá­folhatatlan tények sarokba szorítottak, kibúvókat kere­sett és fél beismerést tett. De komoly politikai dolgokban sem a felemás intézkedések, sem, fél beismerések nem javítanak a helyzeten. Ha a Szovjetunió ilyen helyzetben kész lett volna részt venni a csúcsértekez­leten, akkor precedenst te­remtettünk volna és az amerikai szoldateszka azt hitte volna, hogy neki min­dent szabad, s az erő nyel­vén beszélhet velünk. Ilyen körülmények között nem jelenhettünk meg a kor­mányfők értekezletén. (Taps.) Elvtársaik! Minden becsü­letes ember belátja, aki pedig ma még nem érti, az okvet­lenül meg fogja érteni, hogy nem a Szovjetunió hibájából hiúsult meg az értekezlet, A csúcsértekezlet megfe- neklése természetesen min­den jóakaratú embert elszo­morít. Ezért, amikor a május 16-i előzetes találkozón vilá­gossá vált, hogy az amerikai kormány elhatározta a csúcs­értekezlet meghiúsítását, azt javasoltuk, hogy a konferen­ciát kedvezőbb időpontra ha­lasszuk eh ügy gondoltuk, legjobb lenne a konferenciát hat­nyolc hónappal elhalaszta­ni, amíg lehiggadnak a szenvedélyek, amíg — hogy úgy mondjam — leülep­szik a felvert por. Mi csak a magunk nevé­ben beszélhetünk. Realisták vagyunk és soha nem va­gyunk hajlandók kalandor- politikát folytatni. A Szovjetunió azt javasol­ta, hogy a csúcsértekezletet hat—nyolc hónap múlva hív­ják össze. A közmondás sze­rint reggel frissebb az em­ber feje, mint este. Ha nem értünk szót az Egyesült Álla­mok mai vezetőivel, vagy az Eisenhowert követő elnökkel, akkor megvárjuk a követke­ző elnököt, de nem fogunk soká várni a második világháború ma­radványainak felszámolá­sával, a német békeszerző­dés megkötésével és ennek alapján a nyugat-berlini kérdés rendezésével. Ha a nyugati hatalmak nem tanúsítanak erre hajlandósá­got, kénytelenek leszünk azokkal az országokkal együtt keresni a megoldást, amelyek valóban szívükön viselik az európai béke megszilárdítását és készek aláírni a békeszer­ződést. Elvtársak! Most, amikor az Egyesült Államok hibájából Párizsban nem volt csúcsér­tekezlet, egészen természetes az a kérdés, vajon milyen lesz a legközelebbi hat—nyolc hónapban a Szovjetunió és a varsói szerződéshez tartozó összes szocialista országok politikája. Nem beszélhetek minden szocialista ország nevében. Tanácskoznunk kell erről a kérdésről a baráti államok kormányaival. Ezt meg is' tesszük, amiként már elmon­dottam tegnap, amikor Ber­linbe érkeztem. Mégis, mi az, amit kétség­telennek lehet tartani a Szov­jetunió és a varsói szerződés többi országának politikja szempontjából. Azt, hogy nem teszünk semmi olyas­mit. ami kiélezné a nem­zetközi helyzetet és vissza­vinne bennünket a hideg­háború legsötétebb idő­szakába. Ellenkezőleg, a Szovjetunió kormánya továbbra is min­dent megtesz, hogy javuljon a nemzetközi légkör és jobb kapcsolatok alakuljanak ki az államok között. Elvtársak! Szeretnék most azzal a problémával foglal­kozni, amely, tudom, önöket mindenekelőtt érdekli. A né­met békeszerződés megkötése, s az ettől elválaszthatatlan nyugat-berlini kérdésre gon­dolok. Tegnap tüzetesen meg­vitattam ezt a kérdést a Né­met Demokratikus Köztársa­ság vezetőivel. Ismételten megállapítottuk hogy o Szov­jetuniónak és a Német De- morketikus Köztársaságnak ebben és más kérdésekben azonos a véleménye. Államaink megerősítik, hogy a jelenlegi helyzetben nincs más kivezető út, mint az, hogy békeszerző­dést írjunk alá a két tény­legesen létező német ál­lammal, s így végre pon­tot tegyünk a második vi­lágháború végére. Ezen az alapon megszűnnék Nyugat-Berlin megszállása, erre mi azt javasoltuk és ja­vasoljuk, hogy Nyugat-Ber- lint nyilvánítsuk szabad vá­rossá. Mi arra számítunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hoz­za a rendkívüli fontos nem­zetközi problémáknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk most a kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a töb­bi békeszerető országnak ter­mészetesen rftost teljes erköl­csi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat- Berlin problémája is. Felvetődik az a kérdés: nem jött-e el már most az ideje, hogy megkössük a bé­keszerződést a Német De­mokratikus Köztársasággal. Hiszen annak idején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan béke- szerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk. Nos, az alábbi következtetésre ju­tottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiú­sították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a bé­ke megszilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rende­zéséért világszerte kibon­takozó harca a béke erői­nek győzelmét hozza a há­ború és az agresszió erői fölött. Szeretnők hinni, hogy hat­nyolc hónap múlva meglesz a csúcsértekezlet. Ilyen kö­rülmények között van értel­me várni még egy kicsit és megkísérelni, hogy mind a négy győztes hatalom együt­tes erőfeszítésével találjunk megoldást a régóta megérett kérdésre: a békeszerződés aláírására a két ténylegesen meglevő német állammal., így tehát a német békeszer­ződést és ezen belül Nyugat- Berlin kérdését illetően a je­lek szerint a kormányfők találkozójáig fenn kell tarta­ni a jelenlegi helyzetet; ez feltehetőleg hat-nyolc hónap múlva meglesz. Ügy gondolom, helyesen értenek bennünket mindazok, akik a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése politikájának hí­vei. De ismételten figyelmez­tetnem kell tárgyalófeleinket, hogy sem a Szovjetunió sem a Német Demokratikus Köz­társaság nem hajlandó a végletekig várni, hogy ked­vező szél fújjon a német békeszerződés megkötésé­hez. Nem szabad visszaélni tartós türelmünkkel. A békeszerető országok nem engedik meg. hogy örökössé váljék a nyu­gat-berlini megszállási rend­szer. A Szovjetunió ellenségei azt mondták, hogy a mi hét­éves tervünk gazdasági kihí­vás a tőkés világ ellen. Nos. mi nem tiltakozunk ez ellen: nyíltan kimondtuk és ki­mondjuk, a szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy megnyerik a legfejlettebb tőkésorszá­gokkal folyó békés gazda­sági versenyt. Ma már mindenki látja, hogy ezt a kihívást konkrét tettek­kel támasztjuk alá. Túltelje­sítettük a hétéves terv első évének feladatait, eredmé­nyesen hajtjuk végre a má­sodik esztendő tervét. A szovjet kormány nemrég elhatározta — s ezt jóváhagy­ta a Legfelsőbb Tanács —, hogy a hétéves tervben meg­jelölt feladatokon felül 25— 30 milliárd rubelt fordítunk a közszükségleti cikkek ter­melésének fejlesztésére. Ily módon a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítunk elő egy lakosra számítva, mint amennyit ma előállítanak Franciaországban, Angli­ában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országok­ban. 1970-re pedig ezek­ben a mutatószámokban utolérjük az Egyesült Álla­mokat is. A szovjet emberek őrülnek a testvéri szocialista országok hasonló nagy sikereinek is. örömükre szolgálnak a Né­met Demokratikus Köztársa­ság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei is, s az önök eredmé­nyei is, kedves berlini elv­társaim. örülünk a Német Demok­ratikus Köztársaság sikerei­nek, amelyet a gazdaság és a kultúra fejlesztésében ért el. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivi­zálásában elért nagy ered­ményeiket. Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, ame­lyek következetes békeszerető politikát folytatnak és min­den erőfeszítésüket a gazda­ság, a kultúra fejlesztésére összpontosítják, a nép jólété­nek felemelésén fáradoznak, nem törekedhetnek agresszív célokra. Nekünk béke kell! Erőnket nem kiméivé, harcolni fogunk a nemzetközi feszültség eny­hítéséért, kitartóan és állha­tatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az Kádár János elvtárs felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) és a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocializmus erői az erősebbek, az agresszorokat visszaszoiátó erők a hatalma- sebbak. S ez a nemzetközi helyzet alapvető jellemvoná­sa, amely nem változott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták, az agresszorok hátrányára változott. Kádár János ezután rész­letese. szólt az amerikai repülőgép május elsejei ag­ressziójáról, majd így foly­tatta. — A Szovjetunió álláspont­jának töretLenségét, követke­zetes békepolitikáját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Hruscsov elvtárs kije­lentette; — függetlenül attól, hogy a csúcstalálkozó nem jött létre — bármikor készek aláírni az atomfegyver-kísér­letek eltiltásáról szóló egyez­ményt; a szovjet kormány következetesen küzd tovább­ra is a leszerelés kérdésének megoldásáért, az általános leszerelésért, valamint a há­borús maradványok felszá­molásáért. Ügy hiszem, a te­kintetben egyetértés van ná­lunk — nem csak itt a te­remben — hanem a magyar nép széles rétegei között is, hogy a Szovjetunió és sze­mély szerint Hruscsov újabb, nagy szolgálatot tett a béke ügyének Párizsban. Ezért azt is kijelenthetjük, hogy pártunk, kormányunk, né­pünk helyesli és támogatja ezt az igazságos, helyes állás­pontot, a szovjet kormány következetes békepoditikáját (Nagy taps.) Mi a magunk erőihez képest még nagyobb odaadással küzdünk a jövőben a békéért önmagunkban nem va­gyunk hatalmas tényezői a nemzetközt életnek, szövet­ségeseinkkel együtt azonban igen. Nekünk is határozott és világos az álláspontunk: poli­tikánk, külpolitikánk válto­zatlan marad. Mindenkor a leghatározottabban visszauta­sítjuk, ha valaki, valahol az­zal a szándékkal lép fel ve­lünk szemben, hogy beavat­kozzék a magyar be! ügyek­be. Kész örömmel és szíve­sen fogadunk viszont min­denkit, aki jószándókkal kö­zeledik hozzánk, s a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élését szolgálja. Mink ezt akarjuk. Bármilyen nemzeti­ségű, politikai 'állásfoglalású ember bejöhet Magyarország­ra, ».a az ajtón akar bejönni, kooogtat, ahogy illik és nem a háztetőn, vagy az ablakon akar bemászni. Ez a mi ál­láspontunk. Itt van például az ipari vásár. Nem is tud­nám hirtelen megmondani, hány országból jött tőkés cé­gekkel találkozhatunk ott. Ki­jelenthetem önöknek, nem­csak udvariasságból üdvözöl­tük őket, hanem belső meggyő- í idősből. Elhozták termékeiket főleg iparcikkekkel jelentkez­tek. Nézi az ember ipari ter­mékeiket, s némelykor ha­ragszik is, nem is rájuk, ha­nem saját magára, mert az az érzése, hogy egy-két dolog­ban még jobb az övéké. Az az érzésünk, hogy ha nekifog­nánk, mi is tudnánk olyat csinálni. Másik terméküknél meg örül az ember, mert amit látunk, az gyengébb, mint a mienk és amiatt már inkább nekik kellene restel­kedniük, mint nekünk. Álta­lában őszintén, tiszta szívből üdvözöljük azt az elhatározá­sukat, hogy idejöttek, kiállí­tották termékeiket, azt a szándékot, hogy üzletet akar­nak kötni. Üdvözöljük a ke­reskedelmi kapcsolatok to­vábbi szélesítését. Az a meg­győződésünk, hogy ez kölcsö­nös szándék, s nagy szolgá­latot tesz a béke ügyének. Ez a mi álláspontunk. Ilyen tö­rekvések jellemzik politi­kánkat a más társadalmi rendszerű országokkal való kapcsolatok alakításában. — Megmondjuk azonban nyíl­tan, hogy ez nem jelenthet egyoldalú viszonyt, nem vár­hat senki udvarolgatást, mert ez a politikában nem hasz­nálható módszer. Mindkét félnek óhajtani kell a köze­ledést és mindkét félnek meg kell tennie a maga lé­pését. A népek békét akarnak A béke védelmében vala­mennyi nép érdekelt. Ameny- nyiben a jelen történelmi vi­szonyok között létezni, mű­ködni akar bármilyen kor­mány, akkor az egyetértés, a közeledés, a béke útját kell keresni. Mindnyájan ismer­jük azt a megszámlálhatat­lan kezdeményezést, amelyet a szovjet kormány a legutób­bi években is tett a béke ügyéért A Szovjetuniót mindenkor a béke ér deke vezette. Az el­múlt napoknak többek kö­zött talán az a haszna is meglesz, hogy bizonyos más tényezők is megértik: a né­pek jövőjéért mindkét fél fe­lelős. Bízunk abban, hogy elkö­vetkezik bizonyos mértékű kijózanodás és bízunk abban is, hogy megfelelő időben létrejön majd a csúcstalálko­zó,^ még pedig olyan körül­mények között, hogy mind­két fél őszintén akarja és mindkét felet a megegyezés őszinte szándéka vezeti a tárgyalóasztalhoz. Az idei tavasz népünk szép tavasza — mondotta befeje­zésül. Ipari tervünket az el­ső négy hónapban túltelje­sítettük, az emberi munka legkülönbözőbb alkotó mű­helyeiben nagyszerűek az eredmények, aki látni akarja egy részét, menjen ki a Bu­dapesti Ipari Vásárra. A föl­dek is szépek, s így minden reményünk meg lehet arra, hogy ezt a szép tavaszt még szebb nyár, még jobb aratás, még jobb betakarítás követi. (Nagy taps). Kádár János hosszantartó és nagy tapssal fogadott be­széde után több felszólalás hangzott eL imperialisták az erő nyel­vén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét. még inkább eggyé forrasztani a béke nagy és nemes ügyé­nek harcosait. Elvtársak! Nagy és leküzdhetetlen erőnk forrása az, hogy a szocialista országok népei szorosan egybe forrtak és egységesek, s a marxizmus —leninizmus dicsőséges zászlaja alatt haladnak nagy céljuk felé. Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje. Ámde a gazdagság ná­lunk nem hull az égből, a munkások, parasztok, az ér­telmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel és szivünkkel te­remtünk meg, az háromszo­rosan értékes az embereknek, s az az egész nép közkincse. Továbbra is fokozni fogjuk alkotó tevékenységünket. Gazdasági sikereink tovább növelik a szocialista országok hozzájárulását a béke meg­szilárdításához! A béke erői győzni fognak a háború erői felett! Éljen a német és a szovjet nép barátsága! Éljen a kommunizmus győzelme! Freundschaft! (Barátság.) • A szovjet kormányfő vi­haros tapssal fogadott beszé­de után Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságá­nak első titkára szólalt |el*

Next

/
Oldalképek
Tartalom