Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

1960. május 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Paeányí propagandisták, tarkaköntösű krónikások Gyermekkorában sok min­dent gyűjt az ember; ceruza­véget és hőseméért, papír- szalvétát és autórendszámot; gyufacimkét és bélyeget. Ez utóbbi gyűjtésének szenvedé­lye számosakat a sírig elkí­sér s egy életet fűszerez örömmel, izgalommal. 792 és 940 Muray tanár úr, ki 1934 óta alapító tagja az akkor Szolnoki Bélyeggyűjtő Egye­sület nevet választott körnek — az avatatlannak szóló megbocsátás derűjével hajol vasládája mélyére s néhány kiválasztott albumot tesz a látogató elé. Az emberi öt­letgazdagság, lelemény sok­ezernyi értékes, bár méretei­ben kicsiny dokumentuma pihen azokban egymás mel­lett, átlátszó papírcsíkok ol­talma alatt. — Valamikor „mindent” gyűjtöttem — emlékezik a ház gazdája. — Lassacskán rájöttem, hogy a bélyeggyűj­tésben is érvényes az „aki so­kat markol, keveset foelv. A bélyegkiadás világszerte évről éjr emelkedik. Szem­léltetésül csak ennyit: az első magyar bélyegtől a felszaba­dulásig 792 féle jelent meg Magyarországon; a történel­mi fordulótól a mai napig 949 fajta. Ez a főoka annak, hogy mind többen speciali­zálják magukat egy-egy mo­tívum gyűjtésére, függetlenül földrésztől, nációtól. Akad, ki kizárólag sporttárgyú bé­lyegeket gyűjt, esetleg ezen belül csupán labdarúgó jele­neteket ábrázolót; mások vi­rágokat „szednek”, halakat ..fognak”, pillangókat „ker­getnek” ... A legutóbbi állítmány mel­lett felesleges az Idézőjel. A vendéglátó tíz esztendeje haj­szolja hasztalan az 1950-es svájci kibocsájtású „Pro ju- ventute” — lepkéket ábrázoló — soroza* 30+10 és 40+10 centime-os példányait. Kétkörömnyi „plakátok” A vasládából most kék kar­tonok kerülnek elő; az egyi­ken a szovjet turista-, a má­sikon a csatorna-, a harma­dikon az erőmű-sorozat. Va­lamennyit jól hasznosította partnerünk nevelőmunkája során diákjai körében. A többszínnyomású képek elég tarkák ahhoz, hogy megra­gadják a tekintetet — s elég nagyok, hogy az erőművek szemügyre vehetők legyenek. Egy másik bélyegen Lenin markáns profilja s világszer­te ismert jelmondata a szov­jethatalomról és a villamosí­tásról ... A kibocsátó állam kul­túrájára, de a politikájára is jellemző a bélyeg raj­za, mondanivalója. A mi csipkesorozatunk a népmű­vészet megbecsülésének kife­jezésre juttatója; Belgium a világkiállításon bemutatott, többemelet magas atomium képét küldte el a Föld min­den országába, a Német De­mokratikus Köztársaság egy bélyegén W. Pieck és Bieruth lengyel elnök szorít kezet. Kevésbé baráti hangulatú az a — bizonyára nem poli- tkai cél nélkül — kibocsátott nyugatnémet bélyeg, amelv a Lech-mezei csata évforduló­jára jelent meg. Az Ameri­kai Egyesült Államok adott ki egy mélykék színű bélye­get „Atoms for peace” (Atom a békéért) jelmondattal. A parányi grafika nagyon kife­jező — mondanivalójával azonban, sajnos, egyes veze­tő amerikai körök még nem értenek egyet... Magunk pedig nem alap­talan rosszallással tekin­tünk a Német Szövetségi Köztársaság egy bélyegére, melynek kétes értékű tanús­kodása szerint Semmelweiss Ignác Fülöp, kit méltán az anyák megmentőjeként (és magyarként) tisztel a világ — német... Minden nyelven: BÉKE — Tisztelhetek-e, szerethe­tek-e, barátommá fogadha­tok-e valakit, akit nem is­merek? ... Aligha — jegyzi meg a szolnoki bélyeggyűj­tők nesztora, kinek már uno­kája is lelkes filatelista. — A népek barátságát fűzi szoro­sabbra egymás megismerése; ez jut kiejezésre számtalan bélyegen. A Szovjetunióból elinduló levelek bélyegein csakúgy látható Petőfi kép­mása, mint a nálunk postá­ra adottakén Musszorgszkijé, Majakovszkijé. A románok megelőztek bennünket az Ady-emlékbélyeggel... A Kínai Népköztársaság pár nappal ezelőtt két magyar té­májú bélyeget bocsátott ki. S a mintegy száz évvel ezelőtt a posta ügyvitel egyszerűsí­tésére rendszeresített papír- szeletké.k mind többje érzé­kelteti az emberiség forró békevágyát... Az Egyesült Arab Köztár­saság, a Szovjetunió, a Ma­gyar Népköztársaság s még nagyon sok más állam mel­lett Norvégia is gyarapította a békegalambbal ékített bé­lyegek számát. A halovány bíborszín bélyegen szelíd ga­lamb sziluettje tükröződik a végtelen óceánban. A Román Népköztársaság nem minden­napos bélyepár-sorozatot bocsátott ki; az egyik bélye­gen bájos fiúcska tekint a földgömbre — a másikon a „PAZ“ felirat olvasható. E bélyegpár más példányain MIR, PAX, PACE, PEACE, BÉKE szó tündököl... A le­velező hét jólismert — kéz­szorítást ábrázoló — bélyege szépen illik ezek mellé, mint a népek összefogásának, ba­rátságának szimbóluma. Hallgat a szakértő filate­lista, hallgat a vendég, ki alig másfél órára csöppent a bélyegek varázsos világába. Percek, hosszú percek múl­nak; röpke életüket az óra monoton ketyegése kíséri. Nem tudni, saját magának, vagy a kíváncsiskodónak szól-e inkább a tanár úr, ki nemzedékeket tanított em­ber-, munka- és békeszere- tetre most merengve forgat­ja ujjai között a bélveggyűj- tésnél nélkülözhetetlen csi­peszt: — Egyetlen bélyegnek kü­lön oldalt szentelnék az al­bumban ... Talán megraj­zolta már valaki, aki csupán a dátum számára hagyott he­lyet művén. Azt is, akár a román békesorozatot; sok­nyelvűnek képzelem. Körül­belül ilyennek... Bizonytalan vonalakkal békegalamb, kezet szőri ó kéz vetődik papírra — s fö- lébük kemény, határozott, ujjongó betűkkel; Világbéke. — borváró — — Nős-e már? — fordulok az ifjú Bencsikhez. — Majd német menyecs­két hoz magának, — előzi a választ a brigádvezető. — Hogyan? — Megyünk két hétre üdül­ni a német tengerpartra. — A vállalat fedezi a költ­ségeket? — Felét az, felét mi. Meg­éri, úgysem voltunk még Most ezen külföldön, jó az, ha az em­ber szétnéz máshol is. Jó bizony, — gondolom — s az is nagyon jó, hogy fiatal kőműveslegényeink így dönt­hetik el a nyári programot' megyünk két hétre a német tengerpartra. — Hány segédmunkás dol­gozik mellettük? — Négy lány van itt, meg egy fiú — mondja brígadé- ros. — Két legény most ment el tőlünk szakmát tanulni. Szeretett volna velük tartani a harmadik is. dehát annak csak három osztálya van. — Eszerint az már nem le­het szakmunkás? — Dehogynem, csak előbb el kell végeznie az általános iskola nyolc osztályát. Azon dolgoznak... vagyunk, hogy őszre beirat­kozzon az iskolába. Most ta­nuljon, 16 éves, most még könnyen pótolhatja a családi körülmények miatt eddig mulasztottakat. Nem igaz? S mégis másabb, ha szakmát tanul. — Fizetésben mit jelent a különbözet a segédmunkás és a szakember között? — Legalább ezer forintot. Megéri tehát a tanulás. S nemcsak az anyagiakat néz­ve. Társadalmunkban betöl­tött szerepe, megbecsülése után is „más az, ha szakmát tanul”, — ismétlem én is he­lyeslőén a brigodéros szavait. — Mennyi ideje van együtt a brigád, s mit építettek? — Már évek óta együtt dolgozunk. Részt vettünk leg­utóbb a Szántó utcai három- emeletes bérház építésében, azelőtt az SZMT székház, a szandaszöllősi Vörös Mező Tsz istállójának tető alá ho­zásában, a gimnázium tata­rozásában. Most meg ezt a 160 ágyas kórházépületet akarjuk mielőbb átadni. Azt hallottuk, a földszinten fer­tőző osztály, az emeleten meg belgyógyászat lesz. Bizonyára sokan hagyják majd el gyógyultan ezt az épületet. Vajon, mikor a gon­dos kezelésért köszönetét mondanak az orvosnak, gon­dolnak-e azokra a munká­sokra, akik hosszú hetek ál­dozatos munkájával felépí­tettek ezt az osztályt? Beszélgetésünket középko­rú férfi belépése akasztja meg. — Sajnos, komám, — fordul az ifjú Bencsikhez, — nincs motor. Valami hiba le­het az elosztásban, mert já­rási székhelyeken inkább kapni, azt mondják. Papírgyári inkasilereM iná us 1 tíszteíeiére i ■ A Szolnoki Papírgyár dől-; gozói vállalták, hogy novem-; bér 7-re teljesítik 3 éves tér-; vüket. Ehhez az szükséges,; hogy a havi tervelőirányza-; tokát legalább 2.4 százalék- j kai túlteljesítsék. Az eddigi; tapasztalatok alapján el-; mondhatjuk: a papírgyáriak; a legjobb úton vannak afe-" lé, hogy valóra váltsák I adott szavukat. Az első ne-I gyedévben a cellulózgyár 9711 tonna I/a minőségű szalma-1 cellulózét termelt, ami 60! tonnával több a felemelt! tervelőirányzatnál. I ■ A papírgyár eredményei is; szépek: az első évnegyedben; a 2965 tonnás felmelt tervet; 3001.9 tonnára teljesítették.; Az áprilisi tervnél is joggal* számítanak nagyarányú túl­teljesítésre, hiszen április! 28-ig 77.4 tonnával múlták; felül a papírgyártás esedé-! kés tervét, a cellulóz gyártá-; sét pedig 26.5 százalékkal. ! I Képek a világból Ifjú szakemberek tanulmányúton Anshanban (Kína). Üdülőt épít : a Jászberényi Aprítógépgyár E hónapban kezdenek hoz-! | zá a jászberényi Aprítógép gyár balatoni üdülőjénekI építéséhez. A korszerű, min-", den követelménynek megfe-l lelő nyaralóban gondnoki la-’, kast, konyhát, étkezdét is lé-‘ tesítenek. Az építési költse-’, geket a gyár 1959. évi nyere-l ségrészesedésénelt egy részé-’, bői fedezik. \ ■ A dolgozók, addig, amig; nem vehetik igénybe üdülőjü-1 két, sátrakban laknak sza-; hódságuk időtartama alatt. I KISZ-tagok jí a vízi-telepen j A szolnoki Járműjavító^ KISZ fiataljai újabb társa-; dalmi munkához láttak hoz-! zá három héttel ezelőtt. Min-; 15 fiatal siet ki-" felé az üzem Tisza-parti vi-; zi-telepére munkaidő után.! Eddig mintegy 100 KISZ tag,’ több mint 200 munkaórát! fordított arra, hogy rendbe-; hozzák a vizi-telep épületeit,^ berendezését. A megnyitásé- ! ra május 15-én kerül sor, s; ] akkorra felépül a két újabb! vikendház is, szintén a gyár; KISZ fiataljainak kezemun-I kaja nyomán. ­— Akkor miért nem vesz­nek ott? — Mert mi kezeskedünk érte a brigádvezetővel, s így; mind a hármunknak ott kell; lenni. — Ne busulj Pista, — vi­gasztalja a brigadéros. — Majd felülünk a szakival motorra, te meg vonatra, s elmegyünk, szerzünk neked is motort. Ez már csak nem fog ki rajtunk? Simon Béla Drezdai utcarészlet. A kínai munkások büszkék új ipari üzemükre. ■ « hi»n nnun rmi n n » un «min uhum »■■■■»■■ in

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom