Szolnok Megyei Néplap, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. május I. Képek a világból Béke­vonat Josephine Baker fog adott gyermekeivel. * Mongóliái prémvadászok. * Munkásőrgyakorlat Berlinben.-*• c fi £ fi A szolnoki Fűtőház vasu- J“ tasai néhány nappal ezelőtt J az MSZBT kongresszusa 5 tiszteletére útnak indították í a fővárosba a barátság vo- í na tát. Ezzel üdvözölték a I kongresszust, s ezzel is ki­fejezték hálájukat a hazán­kat felszabadító szovjet nép iránt. g S most újabb hasonló hír- íj ről adunk 6zámot. Pénteken ; délután útnak indult Szol- 1 nőkről a 424167 számú sze- ; relvény. Kolláth László moz- 1 donyvezető, s két fűtő: Baros Antal, valamint Terek Imre, elindultak a feldíszített sze­reivé- n;- ' a fővárosba. A fütőháziak különben Buda­pestről s az ország más ré­szeiből több hasonló fellobo­gózott, feldíszített békevona­tot várnak és fogadnak májas 1-én, a proletariátus nagy ünnepén. REGI MÁJUS ELSEJÉK Szolnok mesyében A rügyfakasztó május 1 öi’ömmel tölti el az emberek szívét a hosszú tél utáni friss napsugarával. De nem­csak a tavasz ünnepe ez, ha­nem a népek tavaszát is jel­képezi: a szolgaságból a sza­badság télé vivő utat. Ezért vált az egész világ munkásságának legnagyobb ünnepévé, ahogyan azt az 1889-es párizsi mankáskong- resszus elhatározta. Május 1 megünneplése szerte a vilá­gon azóta vált rendszeressé. De nem ment ez egyszerűen. Nézzük meg, hogy Szolnok megyében milyen intézkedé­seket tettek ennek megaka­dályozására, 1890-től kezdve. A Szolnok megyei alispán „ ... a munkások által május 1-re tervezett tüntetésre hív­ja fel a hatóságok figyelmét és elrendeli, hogy ilynemű tüntetések megakadályoztas­sanak (7209/1890). A mellé­csatolt belügyminisztériumi rendeletből pedig megtudjuk, hogy „ ... múlt évben Párizs­Szerelik a lánctalpasokat Hétfőn megkezdi a kija­vított lánctalpas traktorok szerelését a Szolnok megyei Gépjavító Vállalat. A mun­ka folyamatos végzéséhez szinte minden előfeltételt biztosítottak már. Az egyik daru 70 százalékban üzemké­pes. a kismotorsorra új da­rupályát terveznek, amely az elgondolások szerint már május 10—15-én üzemel. A tartóállványok, kéziszerszá­mok. motorszerelő állványok szintén munkára készek, a hengerfúrógéphez a szerszá­mok beszerzése folyik, s egy hónap múlva már helyileg oldják meg a hengerek fúrá­sát is. A szerelési munkát a sza­lagszerű javítás programjá­nak megfelelően igyekeznek a legmesszebbmenően korsze­rűsíteni. A meglévő alkatré­szeknek körülbelül i9 száza­lékát újítják fel, ami által csökken az önköltség s az any-gbeszerzési gondokat is enyhítik.. ban nemzetközi munkáskong­resszuson elhatároztatott, hogy f. évi május első nap­ján mindenütt, ahol munká­sok vannak, munkaszünetel- tetési tüntetés rendeztessék igazolásául annak, hogy azon kérdésekben, amelyek a munkások igényeit képezik, az összes munkásság egyet­ért, Ezen tüntetés rendezésé­re és az abban való részvé­telre a munkások részint írásban, észint vidékre ki­küldött által buzdíttatnak, s igen valószínű, hogy annak megtartását szándékolják. Ugyanezért tudatom Te­kintetes Uraságoddal, hogy a munkásoknak sem folyó évi május első napján, sem ezen­túl semminemű körmenetek, felvonulások és ilyféle utcai tüntetések a hatóság főnöké­nek személyes felelőssége alatt meg nem engedhetők... A tett intézkedésekről és azok eredményéről hozzám részletes jelentés teendő!” (B. M. 233/res/1890.) Közeledik május elseje. A rendeletek sűrűn követik egymást. 1890. április 25-én az alispái ismét szítküldi a belügyminiszter rendeletét: „... miszerint a császári és királyi katonai hatóság részé­ről megtéfettek az intézkedé­sek, hogy a f. évi május hó 1-re tervezett munkástünteté­sek és netalán előfordulható zavargások biztos meggátlása érdekében a helyi közigazga­tási hatóságok megkeresésé­re a karhatalom kiállítása a katonai helyi parancsnokok által eszközöltessenek”. Ezeknek a rendeleteknek azonban nem volt meg a kor­mány által óhajtott hatása. A szervezkedést megszüntetni nem lehetett, mert Tiszarof- fon és a megye sok községé­ben és városában sorozato­san megünnepelték május elsejét. Különösen emlékezetes volt az 1919-ts május elseje Szol­nokon. Egykori jeljegyzések emlékeznek meg róla. — .......1919. április 29. Holnap­után, május 1-én nagy nép­ünnepély lesz...“ April s 30- án pedig egy korabeli kéz­írásos naplóban azt olvashat­juk, hogy „ ... ma estére nagy tűzijáték volt tervezve, de a front közelsége miatt el­marad. De a Tisza-parton ünnepelt a nép, tánccal, az­után felvonulás volt a város­háza elé, hol égő piros be­tűkkel piros villanykörtékből volt felírva: Világ proletár­jai, egyesüljetek!” M á jus elsején délelőtt 10 órakor nagy felvonulás, min­den vörössel díszítve a vá­rosban. A városháza előtt népgyűlés. A gyűlés közben már hallatszik a távolból a front közelsége... 11 órakor megjött autón Vágó népbiz­tos elvtárs és elmondta, hogy a frontról jön, ahol csapa­taink lelkesedve harcolnak. Egyre erősödő csatazaj mel­lett oszlik szét a tömeg a Marseillaise hangjai mellett. Délután háromnegyed 4- kor a nép a piacon, a város­háza előtt három helyen is felállított zenekar nótáira ví­gan táncol. így várta a nép, hogy besötétedjen és meg­kezdődjön a mozi a szabad térségen és a szabad színpa­dokon is az előadás ...” K. Gy. A nemzetközi munkásosz­tály, a nemzetközi proleta­riátus összefogásának szim­bóluma az ötágú vöröscsillag. Három ember, három Vörös Csillag termelőszövetkezeti tag vallott arról, mit jelent számukra ez a szó: vöröscsil­lag. • Peng az üllő, száll a szikra. Az izzó vas tüzforgácsai úgy rebbennek széjjel az izmos kovácskalapács ütésére, mint megannyi csillag. S a kovács, a tiszasülyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet kovácsa megáll egy percre munka közben. S míg a fújtató szusszan egy párat, jegyezhe­tem ébredő gondolatait. — Ezerkilencszáztizenkile ne­ben hazajött a nagybátyám Szovjet-Oroszországból. Ott volt vöröskatona. Semmi nem hozott magával, csupán egy galambtojásnyi nagyságú kimunkált fémda­rabkát. Vöröscsillag volt. Néztük, nézték az emberek. Az lesz a jó majd, ha nálunk is szabadon ragyoghat — ma­gyarázta a nagybátyám. Vol­tak aztán olyanok is, akik így vélekedtek: Jó helyen van az, ahol van. Mármint Szovjet-Oroszországban. Akik féltek tőle, kevesen voltak, még nem is ismerték, de tud­ták, hogy munkáshatalmat jelent — sokkal többen. Nemsokára rá az apám sapkáján láttam. Gyerek vol­tam még akkor, tizenegy éves kölyök. Nem is értettem még a szavak értelmét, csak mondtam a többiek után, hogy vöröskatona az apám, vöröscsillagos sapkát visel a fején. Százegy napot ült érte Mezőtúron. Ezerkilencszáznegyvennégy- ben láttam újra vöröscsilla­got. Kunhegyesen egy no­vemberi szerda reggel, úgy hat óra tájban. Mentem ki a családomhoz a tanyára, aho­vá kimenekültek a front miatt. S akkor egy felderítő közkatonával találtam szem­ben magam. Intett: álljak meg. Nincs nálam semmi — mutattam a zsebeimre. Átku­tatott és barátságosan kezet- fogott velem. Kenderesen voltam 1956- ban. A tanácsháza elé ódájá­ról egy teherautó, huligán su- kapaszkodnak fel A HÁROM VÖRÖSCSILLAG rajta, s leverik az épület or­máról a vöröscsillagot. Siet­tem a párttitkárhoz. Mon­dom neki: Nézd, elvtárs, a mi csillagunkat, a mi elvein­ket verik széjjel. Ne hagy­juk! Az ellenforradalom után elsőnek ugyanide került fel a vöröscsillag. Ezerkilencszázötvenhétben jöttem ide Tiszasülyre, a ter­melőszövetkezetbe. Nagyon rosszul mentek akkor a dol­gok. Mondtam a tagoknak: Gáztermelő szövetkezetnek kellene ezt nevezni, nem Vö­rös Csillagnak. Kérdezik: Miért? Azért — mondom —, mert ilyen gazdálkodással csak szégyent hozunk a mi piros csillagunkra, összefog­tunk, összeszedtük magun­kat. Most már nincs szégyen­keznivalónk, a szövetkezet tagsága méltó a szövetkezet nevéhez. S évről évre na­gyobb jövedelmet biztosít munkánk után a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet. Ezt én mondom: ^ Fiatalember, s öregek jön­nek hozzá szakmai tanácsért, ahogy feltartjuk egy percre itt, a turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájá­ban. A határból jött, s mi­után másokat eligazított, ránk is sor kerül. — Apám, rokonaim mind itt dolgoznak, az ország első szocialista városának első termelőszövetkezetében. A turkevei Vörös Csillag hír ét­nevét ismeri az ország. Deb­recenben végeztem az agrár­egyetemen, diáktársaim, ok­tatóim körében nagy dolog volt kimondani, hogy én a turkevei Vörös Csillag Tsz- böl jöttem. Sőt! Az egyetemi tananyagban üzemszervezés­ből, a turkevei Vörös Csillag munkaszervezetét tanították. Akkor aztán kihúztam ma­gam. S ettől kezdve valahogy másképpen kezeltek az egye­temen. Az apám 1951 óta tagja en­nek a termelőszövetkezetnek, amely évről évre fokozatosan olyan életmódot biztosít, ami­lyent a felszabadulás előtt a turkeveiek legnagyobb része nem is álmodott. Ennek kö­szönhetem, hogy futotta ta­níttatásomra, s mint agrár­mérnök jöhettem vissza a Vörös Csillag Termelőszövet­kezetbe, ahová a nyári vaká­ciók idejére mindig vissza­húzott a szívem. Most ez a munkahelyem, s itt is akarok megtelepedni egész életemre. Még egy dolgot mondanék el. Az ellenforradalom idején nagy volt az eszmei zűrza­var. A diákok körében is so­kan nemzeti forradalomról beszéltek. Amikor azt láttam, hogy leszedik a vöröscsilla­gokat, már tudtam: hánya­dán állunk, engemet is és so­kunkat ez józanított ki. Hadd tegyem hozzá, arra is büszke vagyok, hogy a megyében el­sőnek a turkevei pártszék­házra és a tanácsházára tűz­ték ki a vöröscsillagot. CXO^<tfW>vA­Hajlítgatja a tavaszi szél a szilvafák ágait. Erdő ez már szinte, szépen gondozotton, nagy termést ígérve. A ker­tész legnagyobb öröme. Majd minden napját ott tölti kö­zöttük. Most is ott találjuk. A fák árnyékában meséli el: — Ezerkilencszáznegyvenöt március 8-án tűztem ki ka­bátomra először a vöröscsil­lagot. Akkor még kisebbség­ben voltunk. Azzal rémiszt­gettek bennünket: — Majd a homlokotokra sütik még! Hittük, hogy győzelemre jut vöröscsillagunk. S amikor a termelőszövetkezetet meg­alakítottuk és egyre többen csatlakoztak hozzánk, azt ja­vasoltuk: Vörös Csillag le­gyen a nevünk. 1951 zár­számadáskor jött meg a föld­művelésügyi miniszter jóvá­hagyása: viselhetjük a Vörös Csillag nevet. Én kezdettől itt dolgozom, a fegyvernek! Vörös Csillagban. S egyre többen vagimnk az újbelépők zömét is beleszámítva, akik örülünk, hogy a mi szövet­kezetünk ezt a nevet visel­heti. A faluban nekünk volt a legtöbb belépőnk az átszer­vezés idején. Ez azt ielen- tette, Fegyverneken a TTörös Csillag Termelőszövetkezet vonzza a jól gazdálkodókat. Jól sejtettük tizenöt évvel ezelőtt vöröscsillagunk győ­zelmét. Csak a magam éleiéi veszem például. A felszaba­dulás előtt a csongrídi, a mezőtúri, a szentesi kubiko­sokkal jártam ide-oda, hogy munkát kapjak. Most a kél fiam traktorista. Mindkettő­nek saját háza van A lá­nyom a ,'olnoki Járműjavító egyik lakatosának Jelesége. Gyűjtik a pénzt, bútort vesz­nek. En is kicseréltem az­óta bútorzatomat. Teljesen más az életem. Jobb, össze­hasonlíthatatlanul jobb, mint a felszabadulás előtt. S ezt bárkinek megmutatom, hj el­jön hozzám. Engem sokan is­mernek i>., csak úgy szólíta­nak: az öreg Három ember, három Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zet tagjának vallomása. Hen­ne. az egyszerű szavakban gondolatokban ezrek és ezrnl< hitvallása a vöröscsillagról! BORZAK LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom