Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. április Itt. Tiszaszentimre £o.Uálp.atáóták A gazdaság, a szomszédos falu, Tiszaszentimre nevét viseli. Pár héttel ezelőtt, március végén lépett elő az ismeretlenség homályából az ország színe elé. Szárnyára kapta a hír, s ez a hír bejárta hazánkat. A gazdaság elnyerte az MSZMP kongreszszusi vándorzászlaját, ugyanakkor a Minisztertanács és a SZOT vöröszászlaját is. A nem mindennapos kitüntetés egyszeribe rangot, patinát, csengést adott a TiszaszeentAradi Béla igazgató. imerei Állami Gazdaság nevének. S azóta az ottaniak valóságos lokálpatrióták. Milyennek látja az idegen? A főbejárat a kulturház mellett, az oszlopos irodaház elé vezet. A főépületeket park öleli körül. Vörös Balakkal felszórt útjain esténként sétálgatnak az emberek. Utána ki a moziba 61, ki pedig a televízió elé. Az üzemegységek mindegyikének saját filmvetítője van. Az irodaépületek jobbján lakóházak sora. VirágoskertekkeL A lakóházak összkomfortosak. —* Víz, villany, fürdőszoba mindenütt. Gyerekek játszottak a házak elüti Egész csoport vidám, egészséges lurkó— Gyere csak Ide, kis- öreg — szólítottam meg az egyikei aki hozzám futott ■— persze, követték mindannyian — és bemutatkozót! — Marek György a nő- vem, hatodikba járok. — Szép. Hát apád? — Betegállat-gondozA — Te mi leszel ha nagy leszel? <— Állatorvos. Lestem, de nem őt, hanem a többiekel Kinevetik-* vajon Gyurit? Nem nevették ki Láttam rajtuk: nagyon természetes nekik, hogy Marek Gyuri hatodikos, a beteg állat- gondozó fia állatorvos lesz. Élmény? Ma már nem. — Egyszerűen csak az, hogy i UttQ-ai írunk. 1 Főpróba, Érdekes, hogy itt, ebben a gazdaságban beül az ember az istállóba, vagy a műhelybe, s nyomban a jövőre terelődik a szó- A közeli jövő hű tükre egy elég tekintélyes súlyú dosszié. Kálmán Antal üzemgazdász őrzi íróasztala fiókjában. Ez tartalmazza az ellenterveket, amelyeket a dolgozók nyújtottak be az eredeti, jóváhagyott terv megfejelésére. Belelapoztunk az 50 oldalas, sűrűn gépelt összesítőbe, amely valóságos kincsestár. Megjöttek a gólyák, A mosoda Szakács Gyula, az szb-tit- kár elújságolta: van itt nekik mosodájuk is. Állandóan üzemeL Á jószággondozók fehér köpenyeit, a munkaruhákat, az éttermi térítőkét mossák. Két asszony dolgozott a párás szobában, a zuhanyfürdők szomszédságában. (Mert fürdő is vas)- Két falusi asszony. — Hallgassa csak! — mondta az egyik és a falon megnyomott egy piros gombot Abban a pillanatban halk bugással megindult a mosógép. — Az enyémnek szebb a hangja, — tréfálkozott a másik, s ő is megnyomta a piros gombot Szakács Gyulához fordultam— A dolgozók is mosnak? — Nem. Ejnye-ejnye, hát ilyen szö- rös-szívű itt a vezetőség? — morfondíroztam. De nem sokáig. — Nincs arra szükség, — mert majdnem minden házban ott a saját mosógép, — mondta Szakács elvtárs. — Én is veszek hamarosan — jelentette ki Balogh Sándorné, aki az előbb megnyomta a piros gombot- auuMmmiummtmiiiNiimuuiHMMiiiHM Jeles Izguló öreg diákok vizsgáztak a minap a debreceni mezőgazdasági technikum tanáraiból álló bizottság előtt. Csorba Sándort szólították, aki felállt és felelt. ÁllattenyésztésbőlI, növénytermesztésből. — Jeles “ mondták neki, s ő ennek úgy örült, mint a legszebb kitüntetésnek. Vele együtt tizenheten nyerték el ez alkalommal a szakmunkás címet. Hát ilyenek ott az emberek. Művelődnek, tanulnak, szórakoznak és ezermó- zsákat termelnek. , Sz. P. Nemcsak egyszerű állapotnak, hanem rangnak is tartják a Tiszaszentimrei Állami Gazdasághoz való tartozásukat. Pedig ez a nagyüzem öt-hat évvel ezelőtt még kevés jót mutathatott fel, rosszat annál többet. A múltat restellik, de nem tagadják. Kár logidőben sétálgattak és este húztak rá — túlórában. Mások más módon ügyeskedtek, lehetőleg saját zsebükre, a gazdaság kárára. Az üzem pedig nem haladt egyről a kettőre. A két vezető erélyesen és határozottan rendet teremtett. A többség ezt az erélyt, határozottságot helyeselte, mert az emberek túlnyomó része szereti a rendet, a fegyelmet. Néhányan megsértődtek, felmondtak, elmentek. Később visszakönyörögték magukat, s azóta már közülük nem egy kitüntetést kapott. Ez a dolog mond talán legtöbbet a termelőszövetkezetek vezetőinek, gazdáinak is, amikor arról van szó, hogy a vegetálás, a huzavona sehol se törvényszerű. Sehol senki nem Írja elő, lenne. Hiszen a múlt és a jelen összehasonlítása mutatja, hogy a minőségi változás törvényszerű, mégpedig a haladás irányába törvényszerű. Ami pedig annyit jelent, hogy okos, elvhű vezetéssel, az új módszerek bátor alkalmazásával Szolnok megye termelőszövetkezetei egytől- egyig eljuthatnak arra a magaslatra, amelyikre 1960 tavaszán eljutottak a Uezaszent- tmrei gazdaságban. A minőségi változás két évvei ezelőtt kezdődött és robbanásszerűen következett be ebben a közel 15 ezer holdas gazdaságban. Két erőskezű ember, Aradi Béla az igazgató és Dr. Gergely István fő- agronómus vette kezébe az irányítást. Meghökkentő rendetlenség, fegyelmezetlenség uralkodott. Az „élelmesi" emberek napközben, rendes dohog® mondjuk egy termelőszövetkezet évekig bajlódjon és csak utána legyen naggyá. Az ugrásszerű fejlődés — mint ezt a tiszaszentimrei példa is bizonyítja — nem időhöz, hanem szorgaDr. Gergely István Xőagronómua. lomhoz, barátsághoz, és nem utolsó sorban határozott vezetéshez van kötve. Az ötvenmázsások Az ebédlő Az ebédlő falát a kitüntetett dolgozók bekeretezett képei díszítik. Az ételt fehérköpenyes pincér szolgálja feL Gépkocsik fordulnak az iroda elé A telefonközpontos szobájában Budapest jelentkezik. Az igazgatót keresik. Dr. Gergely István Kunmadarason a Hunyadi Tsz vezetőivel tanácskozik patroná- lásróL Aradi Béla igazgatót Tiszafüredről várják. A főállattenyésztő most indul szokásos ellenőrző útjára. Távol zetorok mozognak, a műtrágyát szórják. A műhely előtt nehéz traktorok dübörögnek a földet remegtetve. Az öreg éjjeliőr hanyattfekve szundikál. Ez a nagy, óriás „gyár” itt a Nagykunság peremén valósággal él, lélegzik. Lüktet benne az élet, mint valami óriásban a vét. A szobaparancsnok Végig jártuk a munkás- szállásokat Hát mit is mondjon azokról az ember? Szépek, tiszták, különösen ott, ahol lányok, asszonyok vannak. Az öreg Novák Imre hanyatt feküdt az ágyán, pihent ö éjjeliőr és ezen felül ennek a szobának a parancsnoka. — Méghozzá 54 óta, kérem- szépen! — újságolta büszkén, és még büszkébben, hogy azóta itt csak egy cigarettadóz- ni veszett el, de megtalálták és akinél megtalálták, azt el is kergették nyomban. — Mert itt rendes emberek élnek, kérem — mondta az öreg szobaparancsnok. S még furcsa logikával hozzátette, hogy ő igazán tudja, mert nem mai gyerek, 1884-ben született Legrosszabbkor. — Miért? «— Azért kérem, mert a hetvenhetediket taposom. Fiatal szeretnék lenni Most érdemes. Ellenterv Mit tartalmaz? A gazdaság jóváhagyott vállalati eredménye 1960-ban 3 millió 571 ezer forint. Ezzel szemben 5 millió 813 ezer forint hozam-többletre vállalkoztak a tiszaszentimreiek. A kukorica termésátlagai ennek következtében így alakulnak: 30 kh-on 30 q-t termelnek 274 kh-on 35 q-t termelnek 120 kh-on 40 q-t termelnek 208 kh-on 50 q-t termelnek Természetesen májusi mor- zsoltban. Az is természetes, hogy itt a 30 mázsán aluH átlag már szóba sem jón. Nézzük a silókukorica-termesztés kimutatását 396 kh-on termelnek 200 q-t 30 kh-on termelnek 250 q-t 105 kh-on termelnek 300 q-t Cukorrépából a betervezett 32.400 mázsa helyett 44 ezer métermázsát adnak a feldolgozó gyáraknak. A termésátlagok merész és reális növelésével egyidőben csökkentik az előállításra fordított munkanapokat A múlt évben egy mázsa kukorica megtermelésére 0.5 munkanapot fordítottak, 1960-ban már mindössze 0'3 munkanapot fordítanak. A műhelyek környékén találkoztam Csűr Imrével, az ötvenmázsésok egyikével. A szakik körülállták bennünket, miután az iroda környékén elég sűrű, itt azonban elég ritka vendég az újságíró. Csűr Imre alacsony, szőke fiatalember, kicsit megillető- dött hangon beszélt, mert még soha életében nem nyilatkozott. A munka valóságos hőse, bár ez semmiképpen nem látszik rajta. Háta mögött tömöttbajúszú ősz ember állt, valami szerszám csomóval a kezében. Az biztatta. — Mondd Imre. nincs azon röstellnivaló. Ha egyszer valaki úgy dolgozik, mint te, akkor annak viselnie kell ezeket... — mutatott jegy- zetfüzemtemre, arra célozván, hogy az átlagon felüli munka ezzel jár, a nyilvánossággal, a hírnévvel. Imre szabadkozott. R estelte, hogy így egyszerre az érdeklődés központjába került. {lelyette a körülötte állók dicsekedtek.- — Elvtárs, azt a tavalyi híres kukoricát is ő kapálta! 1 Ügy ám. # — Bízok magamban — ’’ mondta erre Csűr Imre. Ké1 sőbb, amikor összemelegedtünk, elmondta: nem tartja • valami nagy csodának az 50 1 mázsát Más országokban • ilyen teljesítmény manapság már természetes és mégcsak nem is plafon, ö 1960-ban • 130 kateszteri holdon termeli- meg a holdankénti 50 mázsát. Egyedül. Pontosabban gépeivel, kézikapa nélkül. Huszon- kétezres tőállománnyal dolgozik, ő vet. ő kapál, s egymaga takarítja be a termést. A 130 holdról 6.500 naótermá- zsa kukoricát — Bízok magamban — mondta még egyszer. A többiek hozzátették: — Csűr Imrét ne féltse senkt Utána az öreg szaki és a fiatal traktoros elindult a műhelyek mögé főpróbára”. Csűr Imre gépének főpróbájára, hogy jövő héten a vetés idején ne legyen semmi baj. Néztem utánuk és árrá gondoltam, az ötvenmázsások színrelépése egy mozgalom elindulásának kezdetét jelenti. Itt a gazdaságban már vannak jónéhányan, Pomahá- zi József, Kontra Gyula a jövő emberei ök 1960-ban 50 mázsa kukoricát termelnek minden holdon és holnap, holnapután bizonyára százak, ezrek lépnek a nyomukba, az I ötvenmázsások nyomába. J
