Szolnok Megyei Néplap, 1960. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-10 / 85. szám

1960. április 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szaktanácsok a termelőszövetkezeti sertéstenyésztéshez Az épületek elhelyezése A fehér hússertés (és ez a fajta sertéstenyésztésünk irá­nya) más sertésfajtákkal szemben igényesebb. A fehér hússertések hazánk szélsősé­ges időjárási viszonyaihoz ak- limatizálódtak. Azonban az épületek elhelyezésére így is külön nagy gondot kell for­dítanunk a fehér hússertés tenyészetben. Elsőnek el kell határoz­nunk tenyészetünk profilját. Tiszta vérben való törzste­nyésztés vagy árutermelés érdekel-e bennünket. A hely kiválasztása szempontjából kezdetben együtt haladunk. Cél, hogy a sertéstelep szűz területen létesüljön, ahol még nem volt sertéstartás. A régi sertéstelepek ugyanis víru­sokkal, bacilusokkal fertőzöt­tek lehetnek. Ez különösen akkor veszélyes, ha értékes, törzskönyvezett állományból származó ivadékot állítunk be. A brucella például az ál­lomány 80—85 százalékos el­vetélését idézheti elő. A fiaztatószállásnál két szempont a döntő: állandó jel- legű-e a fiaztatószállás vagy ideiglenes? Az állandójellegű fiaztatószállások olyan gaz­daságokban ajánlatosak, ame­lyeknek földterületét már nem mozgatják és a gazdaság célja nagyobb arányú sertés- állomány beállítása. Legjob­ban bevált állandójellegű fiaztatótipus: kő fundamen­tumra vályogfal 2,20 méter magasra menyezet és minden két kutricára egy-egy világí­tó ablak. A fiaztató hőmér­séklete télen 14—15 Celsius fok legyen. A fiaztatónak száraznak, világosnak, huzat­mentesnek kell lennie. Egy ilyen fíaztatószállásban 20 kutrica, azaz húsz. fiaskoca fér el. Nagyobb gazdaságok­ban a kétszer huszas fiazta­tó között van a sertésgondozó pihenője, a takarmányelőké­szítő hely. Fontos, hogy min­den kutricához malackifutót létesítsünk. A fiaztatószálláshoz külön kocapihenő is hozzátartozik, ahová a szoptatós kocákat 3—4 hetes szoptatás után el­különítjük malacaitól. A szoptatás csak reggel 6 órakor, délben és este történjen. A malacokat naponta ötször ta- takarmányozzuk. Minden tenyészethez, a tenyészet nagyságától. függő­en építsünk betegszállást, s a megbetegedett egyedeket azonnal távolítsuk el az egészségesek közül ide. A kanok elhelyezésére sok termelőszövetkezet kevés gon­dot fordít. Legtöbb esetben a kutriáába. vagy a fiaztató- szálláson tartják1 a kant. Helytelen, mert így a kan unottá válik a kocák iránt, s nem jól búg, kevés lesz a malac, ellustul a kan. TENYÉSZTÉSI SZAKTANÁ­CSOK A búgatási alapelv: jót a jobbal keresztezzük, s min­den esetben rábúgatás vagyis minden egyes ivarzási ciklus­ban 24 óránként kétszeri pá- roztatás. Tiszta vérben törté­nő tenyésztésnél mindig ugyanazzal a kannal, áruter­mesztő tenyészetben másfaj­ta kanok is végezhetik a rá- búgást. Fiaztatás előtt szabadszál­lásé kocapihenőben tartsuk a kocákat, s minél több időt töltsenek kint a szabadleve­gőn. Fiaztatás előtt két héttel pedig zárjuk kutricájába. Arra vigyázzunk, a fiaztató- szállásokat minden fialás után fertőtlenítsük. Káros, ha a szoptatós kocá­kat állandóan malacainál hagyjuk a kutricában. Az anya leromlik a sok rágástól, a malacok pedig kevesebb ta­karmányt fogyasztanak, mert a csöppnyi anyatejre tarta­nak, s így kisebb a súlyfelra­kodásuk, alacsony a választá­si átlag. Nyáron lehetőleg szabad- fiaztatóban fialtassunk. így kapunk erős, egészséges, be­tegségekkel szemben ellenál­ló süldőket. Ezek tulajdon­képpen ideiglenes jellegű szerfavázas fiaztatók. A nyá­ri szabadfiaztatókat október 1-ig téliesíteni kell, hogy hu- za'tmentesek legyenek. S a szükséges 14—15 hőmérsék­leti fokot biztosíthassuk. A fiaztatószállásokból na­ponta hordjuk ki a trágyát, s naponta friss, száraz alom­szalmával almozzunk. Fontos, hogy a kocáknál is, a mala­coknál is használjuk a mata­dort, s így a tetveket. bolhá­kat távoltartsuk. Az apaállat­nál ugyancsak matadorral történik a fertőtlenítés. Az apaállatot egyébként minden nap legalább 5 kilométert jártassuk. TAKARMÁNYOZÁSI SZAK­TANÁCSOK Vemhességi idő alatt há rom fő részre tagozódik a takarmányozás* Kéthónapos vemhes ideig — ha a kocák normális kondicióban van­nak, — csak alaptakarmányt és melléktakarmányt, a sül­dőkocák póttakarmányt is kapjanak. Harmadik hónapos vemhes korban az abraktakarmányo­kat 150 kilogramos kocát fi- gyelembevéve 3 kilogramm vegyes koncentrált abrakta­karmánnyal, melléktakar­mánnyal gyarapítsuk. Negyedik hónapos korban három és fél, négy kilog­ramm abraktakarmányt, melléktakarmányt adjunk a kocáknak. Az abraktakar­mányok 20—25 százalékában adhatunk melléktakarmányt is. A mangalica kocát 7-, a berkshireit 8—9, a fehérhús és Cornwall kocákat 9—10 malacra készítjük elő. A ke­ményítő-fehérje arányt egy az 5.5-től kezdve, 1.5-re szű­kítjük le. A lefialt kocák ta­karmányozása az egyedi ta­karmányozás alapján törté­nik. Ahány életképes ma’a- ca van a kocának, annyiszor 30 dekagramm vegyes abrak és életfenntartó takarmánya koca napi fejadagja. Fialás előtt egy-két nap­pal és fialás után egy-két nappal csak híg korpa ivós moslékot adjunk és nem a megszokott fejadagot. A ma­lacokat 8—10 napos koruk­ban pörkölt árpával szoktas­suk az evéshez. Kéthetes ko­ruk után kezdjük szabvá­nyos takarmányozásukat: 80 százalék árpadara, 5 száza­lék tengeridara, 5 százalék lucernaliszt és 10 százalék szemesborsó, a hozzávaló ta­karmánysóval és takarmány- mésszel- Négy hetes koruk után kezdjük az antibiotiKu- mok és állati fehérjék eteté­sét. A malacokat legalább öt­ször naponta etessük és itas­suk. Annyi takarmányt kap­janak, amelyet tíz percen belül jó étvággyal elfogyasz­tanak. Ez az összetétel hat hónapos korig állandó le­gyen, csupán a mennyisége változhat. Egy közepes szaporodású koca évente 16—17 malacot nevel. Az ivadékszolgáltatás egyéves, 15 hónapos korban kezdődik. Megyénk legjobb kocái a túrkevei Dózsa Né­pe Termelőszövetkezetben 30 —32 malacot neveltek fel és a választási súlyuk 32 malac átlagában 480 kilogrammtól 552 kilogrammig terjedt. A túrkevei Dózsa Népe (azóta egyesült a Vörös Csillaggal) Tsz 6 legjobb kocája 1959- ben saját testsúlyát egy év alatt megháromszorozta így. Kállai Béla megyei törzsállattenyésztő .......•••••••••'• ■■■■■■: ••• Olcsó, szalmafedelű fiaztató a jászszentandrási Hala­dás Tsz-ben. Négy termelőszövetkezet a Szolnok megyei párthatározat végrehajtásáért Az MSZMP Szolnok me­gyei bizottsága határozatot hozott Szolnok megye mező- gazdasági termelésének 1960. évi feladatairól. A határozat külön foglalkozik a sertéste­nyésztéssel. Négy termelőszö­vetkezetben tudakozódtunk, hogyan kezdték meg a sertés- tenyésztésre vonatkozó párt- határozat valóraváltását. Jászapáti Alkotmány Tsz A párthatározat kimondja: március 1-ig minden termelő- szövetkezet vizsgálja, felül süldőállományát s válassza ki a tenyészanyagnak alkal­mas sertéseket, növelje vele a kocaállományt. A jászapáti Alkotmány Tsz-ben ez meg is történt. 40 fehér és 30 man­galica tenyésztésre alkalmas süldőt állítottak be. Ügy hogy év végére, — illetve ez év augusztusára: százharminc egyedből álló tenyészkoca ál­lományuk lesz. Az állomány a megye négy legjobb törzskönyvi tenyésze­té közé tartozik, s így a járás többi termelőszövetkezeteit is ellátják tenyészanyaggal. A jászdózsai Petőfi Termelőszö­vetkezetnek 50, a járás többi tsz-ének összesen 200 tenyész­tésre alkalmas sertést adnak át szaporulatukból. Karcagi Lenin Tsz A párthatározat más pontja szerint 1960-ban a termelő­szövetkezetek közös állomá­nyából minden 100 holdra 23 hízót kell átadni a közfo­gyasztásnak. Eszerint a kar­cagi Lenin Termelőszövetke­zetnek 1840 hízót kellene át­adnia. S mint Bártfai Sándor, termelőszövetkezet Kos- suth-díjas elnöke jelentette: 2 ezer hízottsertést nevel a karcagi Lenin Tsz 1960-ban. Ezeregyszázötvenet már le is szerződtek az Állatfor­galmi Vállalattal, 600 hízik jelenleg, megtöltve a terme­lőszövetkezet valamennyi hiz­laldáját. Hogy eleget tegye­nek a párthatározatban sze­replő minél rövidebb hizlalá- si időnek, két tehenészetük­ben tejszeparátort állítanak be, s tejes darával hizlalnak. Törökszentmiklósi Dózsa Tsz Az eddigi erőfeszítések ke­vésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a törökszentmiklósi Dó­zsa Tsz-is végrehajtsa a párt- határozatot. Az történt, hogy a termeLszövetkezet területi felfutásakor nem egészítették ki kocaállományukat, s így nincs elegendő alapanyagjuk. Év végére 4,5—5 anyakocát terveztek be 100 holdra, ám­de ennek a biztosítékai nin­csenek meg. Veszélyben a hizlalási tervük is, mert 90 anyakocájuk ez évi szaporu­latából csak a jövő évben tud­nak hizlalni. A hízó alap­anyag felvásárlása még nem sikerült. Egy sürgető tenni­való marad hátra: a termelő­szövetkezeti tagok háztáji szaporulatának felvásárlása. Fegyvernek — Vörös Csillag Tsz Ebben a közös gazdaság­ban jól szervezik a háztáji sertésállomány felvásárlását. A vezetők nem arra hivat­koznak, hogy a felvásárlás lehetetlen, mert nincs jószág, hanem megkeresik a megol­dás módját. Ennek eredmé­nye, hogy eddig 120 süldőt vettek a tagoktól és még eb­ben a hónapban, ötszázat vá­sárolnak. Növelik kocaállo­mányukat is. Nemrég szerez­tek 27 anyakocát, ebből 22 nemsokára lefial. T A tiszaroffi komák Folyamatos au hizlalnak a kunmadaras! Kossuth Tsz ben. MENNEK az utcán és ami kor találkoznak, így köszön tik egymást: Hova, koma? — Csak ide a szomszédb. koma — s mosolyognak he behurgya meggondolatlanság gal. Nem jut eszükbe, szív ják még majd a fogukal mert rendszerint a végéi csattan az ostor és az neve igazán, aki utoljára nevet Voltaképpen kicsodák ezek : tiszaroffi komák? Meggondo latlan emberek, akik balgs módon fenegyerekeknek tart ják magukat és észre sem ve­szik, hogy a hoszú, dolgoí évek után megszerzett tekin­télyüket, becsületüket sároz- zák be, amikor szembeszáll- nak szülőfalujuk akaratával A falu többsége azon iparko­dik. hogy mielőbb kihúzza £ kátyúból a határ elmaradott mezőgazdálkodását, ök vi­szont? Nehezíteni akarják a fejlődést, az előrehaladást, és azt hiszik, majd ez sikerül. Tévednek. Az Aranykalász Tsz elnöki irodáján afféle rögtönzött kis ankéton beszélgettünk róla. Estébe hajlott az idő, a szom­széd szobából átszűrődött a zaj. Ott a munkaegységeket számolták éppen: a pénzt, a forintot, a megélhetést. Mert ez a legfontosabb. Azt, hogy aki vet, az arat, de aki a ve­tés idején ásítozik, az nem számíthat aratásra. — Pedig a tiszaroffi komák úgy gondolják, hogy majd csak aratni jönnek. — Aki ezt mondja, a kályha mellett ül. Cigányosan feketearcú ember, nemrég jött a határ­ból, ahol az Aranykalász mag­vetői a borsót kapálták. Mert az élet megyen a maga útján. Frissen, tavasziasan, az örök rend szerint. Kinek-kinek megvan a maga gondja. A postásnak, aki ott ül az üve­gezett ajtó mögött az, hogy bélyegezze a leveleket, a ta­nítónak, hogy oktassa a gye­rekeket, a földműves ember­nek pedig, hogy vigyázó sze­retettel gondozza az életet adó magot. A Tisza ott fo­lyik a falu mögött, s kinek jutna eszébe azt a nagy víz­tömeget visszafprdítani? Sen­kinek. S minek is fordítanák vissza, ha egyszer felfelé visz az útja. Nos. hazánkban a szövetkezés patakocska volt de ma már hömpölygő fo­lyam, amely életeket visz a hátán egy boldog kikötőbe. Mennyire nevetséges, hogy a tiszaroffi komák néhányan ezt a nagy folyót szeretnék visszafordítani. — Azon csak derülni lehet, amit ők csinálnak, — így be­szélt a másik szövetkezeti gazda. Törődött, idős ember, akit megviselt nagyon az a régi kisparcellás élet.' EREDETILEG arról akar­tunk szótváltani. az Arany­kalász Tsz tagjaival, hogy milyen náluk a munkafegye­lem. Ezen aztán nem volt sok beszéd, mert a munkafegye­lem jó. Már akik dolgoznak. Reggel fél hatkor, hatkor a tagok indulnak a határba és ahogyan itt az én beszélgető barátaim mondták: „Nyom­ják az ipart estig”. Szerencsi Miklós, a tsz elnökhelyettese. Ö a lócán ült, ritkuló hajába túrt, amikor arra kellet volna válaszolnia, hogy mégis kik a legszorgalmasabbak. Az ar­cok meg felderültek körülöt­tem és mosoly bujkált a szá­jak szögletében. Huncut, kö­tekedő. Felokosítottak. Ha ilyet kérdezek, akkor miért nem hoztam magammal va­lami írnokot, mert csak az győzné a sok nevet felrajzol­ni. Mivel írnok nincs, nem mondanak semmit, mert ná­luk kivétel nincs. Aki egy­szer megkezdte, az viszi be­csülettel. Nevetés. — A komák meg törölgetik még a szemüket két ököllel. — Ezen nevetnek. És szava­ikból kiveszem, hogy dühö­sek a dologtalanokra. Házi Mihályra, ifj. Boros Ferenc- re, Kalocsa Sándora, Molnár Andrásra, Besenyei Mihályra. Azokra, akik ebben a nagy dologidőben pirulás nélkül lógatják lábaikat, szomszé- dolnak. Megszólal a legöregebb és itt talán a legbölcsebb ember. — Hívjuk őket, de azt tart­ják, ameddig van a tartalék­ból, addig van. Utána meg hátha más lesz — mondja. Más lesz? Igazat beszélnek. Más lesz. Erősödik, gazdago­dik a tsz, s akik idejében megkezdték a munkát, azok­nak szaporodik az egység. Ötszázat az Aranykalász Tsz- ben bárki megszerezhet. És aki megszerzi, annak nem fáj a feje. Az ötszáz munka­egység olyan másfélezer fo­rintos havi jövedelemnek számít a háztájin felül. Ha meg a család is dolgozik, ak­kor ahány pár kéz, annyival i ;öbb forint. Cseppentő Imre t :saládjával 90 munkaegységet ; szerzett egy hónap alatt. Ju- I lász Mihály közel annyit, i Ugyanakkor Oláh József, aki ( ;gészséges, életerős ember, nég egy lépést nem tett. Hát íeki nincs munkaegysége. * íá, meg a többiekre mond­ják, hogy majd törölgetik még a szemüket két ököllel. Ak­kor már késő lesz. Most még nem késő, mert ezután jön a dolog java. Ha nekidurálják magukat, utólérhetik a töb­bieket, s úgy majd valóban lesz valami. Az Aranykalász Tsz-ben a területet felosztották. Egyé­nekre. S ez helyes, mert a családtagok is dolgozhatnak erejükhöz képest. Kukoricá­ból három hold jut minden­kire. Nem sok. A tiszaroffi gazdák többsége 5—6—7 hol­dat is megkapált a család se­gítségével. A fiatal mezőgaz­dász, aki velem szemben az asztalnál ült, rámnézett. — Most is megkapáljuk. SZÉP IS LENNE ha nem kapálnák meg. Méghozzá job­ban, gondosabban, hogy már az első esztendőben többet adjon a határ. A komákat meg hívják. Ne fogyjon el a türelmük, mert a komák va­lójában szánnivaló emberek. Nem értik, mi történik körü­löttük. A tokba bújt ember­hez hasonlítanak. Életük ed­dig abból állt, hogy reggel felkeltek, végeztek a jószág körül, s utána indulás a ha­tárba. Ha sikerült az eszten­dő, azt tartották, szerencsé­jük van, ha meg nem sike­rült, káromkodtak. Újságot nagyon ritkán olvastak, nem jártak sehová s a világtól el­maradtak. Ezért nem értik, hogy végérvényesen és visz- szavonhatatlanul lejárt a ma- radiság korszaka. S ebben az új, formálódó életben még sután, idegenül mozognak. Nehezen akarnak felülni a laladás szekerére, pedig most már jó lesz igyekezniük, mert ez a szekér nem áll, s minél messzibbre halad, annál ne- lezebb lesz utólémi. SzekuliUi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom